Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

Salgótarjáni kézíTabdaszfori (2.) Bajnokköszöntés, mériegvonás A kézilabda NB II. Keleti cső portjának férfi bajnokcsapata, az STC jövőre az NB I-ben képviseli Nógrád megye és Salgótarján sportját. (Herbst Rudolf felvétele) A Nógrádi Szénbányák vumot jelentett. Figyelembe. Vállalat gyurtyánosi hétvégi véve az 1979-es év NB I. B-s pihenőhelyének minitermé-,\ csapatainak átlagát, 21,1— ben — mint annyiszor az elmúlt, sportsikerekben gaz­dag években — újból bajno­kokat ünnepeltek. Az NB II. Keleti csoportjának kézilab- dacsapatának osztották ki a jól megérdemelt, szépen csil­logó érmeket. Az ünnepségen Tóth Rudolf szakosztályelnök bevezetőként megköszönte a csapattagok és a sportolók ál­dozatát, a megnőtt szurkolótá­bor mindvégig lelkes hozzá­állását, s a legnagyobb jutal­mat: az izgalmakban bővelke­dő záróakkord befejezését kö­vető, percekig zúgó „bajnok- csapat”-ünneplést. Czimmer János vezető edző beszámolójából érdekes szám­adatokat ismertünk meg. Ezek a múltat tükrözik, hibákra, eredményekre mutatnak, egy­ben tanulságosak. A további jó szereplés zálogai. Az együttes sebezhető pontja a védekezésben rejlett. 1972- ben 16,3 volt a mérkőzéseken dobott gólok, 167 a kapott gó­lok aránya. Az 1979-es év 24,3 —24-es eredménye már pozití­a»1»1 1 ■ .................... ■ ■ ■ 1 ■■ ■ — K osárlabda NB II. 20,38-as eredményt kell elér­ni. Az Építők 1972-ben 360 gólt lőttek, 368-at kaptak. 1979-ben (már mint piros-fe­keték) 535—525 volt teljesít­ményük. A lőtt gólok szapo­rítása a bennmaradás záloga. A csapatrészenkénti értéke­lésnél a kapusok: Kiss, Gulá- csi, Talon és Berdó teljesít­ménye jobb, mint az összes­ségé. A mérkőzések mindegyi­kén részt vettek: Kiss, Dra- venka, Kovács Z. és Kovács L., az együttes kapitánya. Sé­rülések miatt — a tét 1979- ben érthetően növelte a szá­mukat — 21 játékos szerepelt örvendetes volt a fiatalok helytállása. A salgótarjáni ké­zilabdasport NB I-et megjárt bombázója, Szlávlk Viktor 152 góllal vezeti a rangsort. Utána Nagy 90, Kovács Z. 72 góllal következik. Előbbre lépett az együttes a sportszerűségben is. Míg 1978-ban 60-szor kerültek kispadra játékosai, 1979-ben 48 volt a kétperces kiállítások száma. A jövő hatványozó fel­adatait Szepesi Antal sport­Zóróakkordok köri elnök zárószavai fejezték ki legjobban; „Az NB I-ben a vereség súlyosabb, a győze­lem értékesebb.” A jövőről, a tervekről és feladatokról újból Czimmer Jánost idézzük: „Az edzés számának, intenzitásának további növelése, a gyorsin­dításokra való törekvés to- vábbjavítása, a csapatszerke­zet kétoldalassá tétele (bár az utolsó két évben sok volt a javulás) további csiszolásra szorul. A katonai szolgálatra bevonult Nágel pótlása és leg­alább két átlövő igazolása ugyancsak elengedhetetlen feltétele célkitűzésünknek, a bennmaradásnak..” A formabontó vacsorán, az ízletes sült csülök elfogyasztá­sa után a csapat tagjai az el­múlt év emlékeiből idézgettek;. A patronáló vállalat igazgatót ja, dr. Szittner András nagy megértéssel viseltetett a fenn­álló gondok iránt, további se­gítséget ígért, tanácsokat adott a létesítményproblémák meg­oldásához. Az építők szerepe a múltban döntően befolyásolta a város kézilabdasportjának magas szintű fejlődését. A múlt tapasztalatai alapján a holnap is ígéretes. A megyei sporthivatal el­nökhelyettese, Répássy László elmondta: a sportkör elnök­ségének hozzáállása még si­keresebb jövőt sejtet. — mátyás — Mérkőzés előtt Búcsú az őszi idénytől Régi közhely, hogy száz- százalékos gólhelyzeteket bűn. tétlenül kihagyni sorozatban nem lehet. Legutóbb példá­ul az volt az STC labdarúgó- csapatának „büntetése”, hogy az ellenfél szülte teljesen vét­lenül „megszerzett” gólja — valójában a hazaiak öngólja — elég volt. a békéscsabaiak­nak a pontszerzéshez. Egy jobb passzban levő Stécé 5—6 góllal verte volna szombaton a vendégcsapatot. Nagyobb önbizalommal, Kajdi, Bíró, Berindán, Földi ég a bünte­tőt hibázó Kovács J. is belőt­te volna biztos gólhelyzet­ben a labdát. így azonban ma­radt a döntetlen, folytatódott a három és fél hónapos nye­retlenségi sorozat, s a tarjó. nlak továbbra Is kieső helyen tanyáznak az NB I-es tabel­lán az őszi idényt záró for­duló előtt. — Sajnos, a helyzetkihasz­nálást egyszerűen képtelen­ség begyakoroltatni — mond­ta dr. Varga László vezető edző a legutóbbi találkozót értékelve. — Amit elérhettem a játékosoknál, az a megfele­lő kondíció, a csapat tartása, a minimális hibaszázalékú védekezés és a helyzetkialakí­tás. Edzésen azonban {liába talál be a kapuba tízből tíz. szer a csatár, a mérkőzések hangulata hasonlíthatatlanul különb. Nincs két egyforma helyzet, mindig a pillanatnyi diszpozíció dönt, hogy a „zic­cerbe” került labdarúgó a má­sodperc töredéke alatt meg­találja és meg is tudja való­sítani a legjobb megoldást. Amiért viszont nem érhe­ti szemrehányás a Stécé játé­kosait, az a lelkesedésük, becs­vágyuk. korrekt és tisztessé­ges győzni akarásuk, ami per. sze az eredménytelénség ha­tására egyre fokozottabban görcsös igyekezetté válhat Ezt az idegességet, a balsiker, tői való félelmet igyekszik a szakmai vezetés feloldani a csapat tagjaiban, hogy ne lépjenek eleve gátlásokkal a pályára. Hiszen egyszer meg kell szakadnia ennek a rossz sorozatnak, ami részben a balszerencse, részben a lel­ki tényezők (a „kudarcélmé­nyek” összeadódása) és rész­ben technikai, képességbeli hiányosságok rovására írha­tó. ­Diósgyőrben is elérhet, dön­tetlent vagy akár — csak el ne kiabáljuk — két pontot is a csapat, ha helyzeteit kihasz­nálja. Igaz, a DVTK jelenleg a válogatottak bázisa, a leg­tovább jutott magyar kupa­csapat. de éppen a túlzott igénybevétel miatt mostaná­ban fáradtnak látszik: nem legyőzhetetlen, amint legutób­bi „eredményei” bizonyítják. Az STC tervezett összeállí. tása: Kun — Cséki, Kegye, Csíki. B. Kovács — Kiss, Kaj­di. Fábri (Juhász). Földi — Bíró. Beri'ndán, Tartalékok: Hulitka. Valuch, Juhász (Fáb­ri). Kovács J. belázasodott, ezért maradt ki. Várkonyi Ferenc ló hangulatban Győzni akar a DVTK Kedden délelőtt a DVTK labdarúgói a sátorcsamokban tartották meg a mai bajno­ki mérkőzést megelőző utolsó edzésüket. Szabó Géza vezető edző alaposan átmozgatta csapatát, nemigen volt üres­járat a mintegy másfél órás foglalkozás alatt. Az edzésen a Győrött sérü­lés miatt nem szerepelhetett Szántó és Tatár is részt vet­tek, így az általános jó han­gulatot nem rontotta semmi zavaró körülmény. Főleg az edzés végén szo­kásos kiskapus játékban vol­tak otthon a labdarúgók. A vezető edző árgus szemeivel figyelte a sportolókat, s kész­ségesen nyilatkozott a mai összecsapás esélyeiről. — Természetesen győzni akarunk — mondta. — Szur­kolóink ezt várják tőlünk, ráadásul az utóbbi hetekben nem olyan eredményeket ér­tünk el, mint azt szerettük volna. így a bajnokságban is meglehetősen visszacsúsztunk a táblázaton, s a javításra már csak tavasszal kínálko­zik lehetőség. — Mi a véleménye a Salgó­tarjánról? — Nem fejezi ki hűen he-' lyezésük a csapat erejét, vé­leményem szerint több van a gárdában, de nagyon bízom abban, hogy ezt nem éppen ellenünk igazolják. Kovács Pál technikai veze­tő a pálya állapotáról adott tájékoztatást. — A stadion talaja mű­anyag takaróval van beborít­va — mondta. — Kérdés, hogy alatta mennyire viselte meg a füvet a fagy. Azt hl* szem, hogy a körülmények­hez képest megfelelő talaj várja majd a csapatokat Di­ósgyőrött. A DVTK összeállításában két helyen „ is változás lesz, hiszen a válogatottak vállal­ták a szereplést, ezek szerint a kezdő tizenegy így fest majd: Veréb — Szántó. Sala­mon, Teodoru, Kutasi — Oláh, Fükő, Tatár, Kerekes — Borostyán, Fekete. A mér­kőzés 13 órakor kezdődik. Doros László * A labdarúgó NB I. 17. for­dulójának további mérkőzé­sei : Bp. Honvéd—Zalaeger­szegi TE, Békéscsabai Előre Sp.—Sz. MÁV Előre, Ü. Dó­zsa—Pécsi MSC, Pécsi VSK— szép győzelmekkel STC—Mezőbcrényi Sp. Salgótarján, v: Hável, Gör- gényi. STC: Juhász (52), Tóth (8), Novák (14), Svántner (14), Balogh (16). Cs: Palla (7), Nagy (—), Magyar (—). Edző: Boronyai Tamás. Az STC az első percektől irányította a küzdelmet. A 6. percben már 12 pontos előnnyel vezetett. A 15. perc után némi lazítás, feljött az ellenfél. Szünet után az 5. percben 66—54-re, újabb lazí­tás után a 8.-ban 68—64-re alakult az eredmény. A hazai együttes hullámzó teljesítmé­nye a 10. perctől megszűnt. A pontosabb védekezés és a STC—DMVSC 73—42 (27— Salgótarján, v: Hável, Gör- gényi. STC: Miskolczi (18), Válóczi (10), Hegedűs (26), Krenács (15), Kővágó (2). Cs: Belinyák (2), Andrásiné (—), Angyal (—). SzKvka (—)• Edző: Szarvas József. A tét nélküli találkozón a hazalaki fél gőzzel kezdtek. Enervált játékukat az ellen­fél kihasználta és 6—2-re, 8—4-re, majd 12—6-ra veze­tett. Az STC a 9. perc után vette át a vezetést, de a szü­netig nagyobb előnyt nem tudott kiharcolni. Szünet után a taktikai változtatás, az ellenfél legjobbjainak sem­legesítése, Irányítójuk kikap­csolása megváltoztatta a já- toK képét. Sorozatban dobták 111—92 (53—48). támadó lendület Juhász ered­ményességével pár perc alatt 20 pontos előnyt, egyben győ­zelmet biztosított. Juhász a 17 perc 46. másodpercében elér­te a 100. pontot és megismé­telte 50 ponton felüli, kitűnő egyéni átlagteljesítményét. Boronyai Tamás: — Köze­pes játékkal győztünk. Fá­rasztó sorozat után ez érthe­tő is. Sok volt a problémánk. Eltávozások, sérülések, kiállí­tások akadályozták a dobogós hely megszerzésében. Egyéni­leg Juhász kiemelkedett a mezőnyből. 24). kosaraikat, az ellenfél pedig a 12—18. perc között egy pontot sem tudott elérni. Egyénileg Miskolczi, Válóczi, Hegedűs és Krenács szünet utáni teljesítménye dicsérhe­tő. Szarvas József: — A mér­kőzésre jellemző, hogy csa­patom a tabellán elfoglalt helyét figyelembe véve leke­zelte ellenfelét. A sikeresnek mondható negyedik hellyel zártuk szereplésünket. Az együttes az elkövetkezendő másfél évre felemelt, de ki­esés nélküli bajnokságban le­hetőséget kap a továbbfejlő­désre. Átszervezzük csapatun­kat! — mátyns — For és tankönyv Minden jót, Mónika! Figyelmesebb újságolyasók gyakran találkoznak mosta­nában a sporthírek sorai kö­zött e névvel: Király Mónika, Mondjuk, ez egy rendszeresen versenyző vívónál nem is kü­lönösebb érdem, ám, ha hoz­závesszük, hogy a fiatal vívó­nő alig töltötte be 15. élet­évét, s már egy sereg megyei, területi és országos verse­nyen szerzett hervadhatatlan érdemeket, nos, akkor érde­mes „odafigyelni”. — Tízéves koromban sze­rettem meg a vívást — vall­ja a pályakezdésről —, elein­te az osztálytársaim, a Mártí­rok úti iskolások csalogattak el egy-egy edzésre, csupán a játék, a szórakozás öröméért. Aztán valahogy „ittragadtam”, s azóta sok örömet nyújtott nekem a pást, a tőr. — És gondolom sok munkát, energiát is. — Anélkül nem lehet ered­ményt elérni, Mindennap ván edzésünk, általában dél­után négytől este hét óráig, a hétvégekén pedig versenyek, két-három naposak. — Mikor tanulsz, hiszen a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium másodéves tanú. lója vagy? — Ha vége az edzésnek, va­csora után, a tévézés helyett általában tíz-tizenegy óráig tanulok, majd reggel hat-hét óra között még egyszer átol­vasom az a'nyagot. Csak Így lehet a sportot és tanulást egyeztetni. — Nemrégiben kaptad meg a Jó tanuló, jó sportoló ki­tüntetést, melyet megyénk­ből hatan érdemeltek ki, s közülük az első helyre kerül­tél. .. — Magam is meglepődtem, s őszintén szólva nagyon meg­tisztelőnek éreztem az elisme­rést. Két éve szereztem meg a II. osztályú szintet, csapat- bajnokságunk során még nem veszítettem és számtalan ver­senyén részt vettem, néhá­nyon igen eredményesen sze­repeltem. Mindemellett az iskolában négy tantárgyból vagyok négyes, a többiből je­les. Ezzel érdemelhettem ki. — Hogy érzed magad vívó­társaid között? Egyáltalán mi „kényszerít”, hogy ilyen meg­feszített tempóval, nem kis áldozatvállalással, és tegyük hozzá: eléggé fiatalon elkö­telezted magad? — Az élet még sok minden változást hozhat, nem Is aka­rok íelelőUehiU ígérgetni, mindenesetre a jelenlegi tár­saság, beleértve a csapattársa kát, az edzőket, különösen Csorba György törődését, szakmai tudását, úgy érzem, ideális ahhoz, hogy kifejleszt­hessük képességeinket. Nem­csak* versenyzők, edzőtársak vagyunk, hanem barátok is. Elkötelezettség? Ez valahogy jött magától, az eredmények is sarkalltak, hogy komolyan vegyem a versenyeket és ma­gát a sportot. — Mik a terveid, elképzelé­seid? — Szeretnék első osztályú versenyző lenni. Sajnos, a mai pontozási rendszer számúnk­ra eléggé kedvezőtlen, hiszen például a szint eléréséhez két nemzetközi vensenyt kell megnyernünk és ami igaz, igaz: nem nagyon dúskálha­tunk ilyenféle lehetőségek­ben. De remélem, idővel azért sor kerülhet erre. S emellett az iskolában is becsülettel szeretnék helytállni, s majdan továbbtanulni. Meddig megy a tőr és a tankönyv együtt? Remélem sokáig. — Köszönöm a beszélgetést. És minden jót, Mónika! Volán SC, MTK-VM-Vasas, Videoton—Tatabánya, Duna­újváros—Rába ETO. Súlyemelés Ifjúságiak sikerei Kitűnően szerepeltek az STC súlyemelő-szakosztályá­nak ifjúsági versenyzői a kö­zelmúltban, Budapesten meg­tartott országos bajnokságon. A 82,5 kilogrammosok mező­nyében Ottrok László (test- súlykülönbséggel) a VII. he­lyen végzett 242,50 kilogramm (105; 137,5) összteljesítményé­vel. Bár pontot nem hozott, ám ezzel az eredményével másodízben sikerült a minő­sítéshez szükséges ifjúsági aranyjelvényes szintet telje­sítenie. Másik versenyzőink, a 100 kilogrammosok között szereplő Kotroczó Ferenc 225 kilogramm (100; 125) Össztel­jesítményével a dobogós III.’ helyezést érte el. Ezzel az eredményével Kotroczó négy olimpiai pontot szerzett egyesületének. (tanka) edző ( NOGRÁD — 1979. december 19., szerda 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents