Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

Gyorsmérleg Amíg tart a türelem... Válogatottkudarcok mel­lett egy kupacsapat nagysze­rű sikersorozata — pillanat­nyilag ez a magvar labdarú­gás nemzetközi mérlege. És e felemás kép középpontjában egyaránt egy vidéki „város” — Diósgyőr — áll, amely a térképen jószerivel meg sem található. Hiszen csupán egy kerülete a legnagyobb vidéki városnak: Miskolcnak. De manapság a hazai futball bá­zisa, hiszen a DVTK két for­dulón jutott túl mór az UEFA Kupában — négy győ­zelemmel! —.se klub stadi­onja ad otthont az idén még hátralevő két olimpiai se­lejtezőnek is. Holnap Lengyel- ország, azt követően pedig Csehszlovákia válogatottja lesz itt a magyar olimpiai csapat vendége. SÖTÉT ÜGYEK Valójában a vasgyáriak si­kere csupán gyógyír a vál­ságban levő magyar labda­rúgás égető sebeire. Zalka Andrásnak a napokban meg­jelent nyilatkozatát cáfolha­tatlan tények támasztják alá: tényleg a mélyponton va­gyunk. Ezen vajmi keveset változtatna egy esetleges győ­zelem holnap a lengyelek, ké­sőbb a csehek ellen ha Prá­gában nem tudjuk az olimpi­ára való kijutást kiharcolni, még élesebben vetődnek maid fel az amúgy is fájó kérdé­sek. Bizonyos, hogy a problémá­kat az MLSZ vezetői, szak­emberei is látják. Ám az éles szem és a jó szándék még együtt is kevés, ha nem páro­sul hathatós tettekkel. Igaz, a hibák, hiányosságok java­része az egyesületi nevelő és szakmai munka fogyatékossá­gaiból ered. De ez oly régóta ismert, hogy bőségesen lett volna idő már rendezni a so­rokat a balul sikerült argen­tínai világbajnokság után. Ak­kor tán nem lett volna Törő- csik~. Nyilasi-, Kereki-, Pőzs- gai- és még ki tudja hányfé­le személyi ügy, amelyek most íz pjfflMTn k'-'r’pterrénvt foglalkoztatják. Nem lett vol­na látványos kudarc a vége az USA labdarúgóival leját­szott találkozónak, ha számí­tani lehetett volna — bajno­ki formájuk alapján — olyan rutinos válogatottakra, mint Gujdár, Török, Martos, Ko­csis, Kereki, Csapó, Zombori, Váradi és a többiek. Ám az egyesületi szakem­berek, úgy látszik, vajmi ke­veset törődnek a magyar fut­ball nemzetközi tekintélyével. Tűzzel-vassal megvédik játé­kosaikat a bajnoki mérkőzé­seken való lazsálás. lazítás vádja ellen akkor is, ha a gyanú alaposságához nem fér kétség. Lebecsülik az után­pótlás-korosztályokkal való foglalkozás fontosságát, pedig csak erre épülhet egy sike­resebb. több örömet hozó jö­vő. Elvtelenül jutalmazzák a középszerű, a lehetségesnél jóval gyengébb teljesítménye­ket is. elnézik és eltussolják a „rázós”, olykor egészen sö­tét ügyeket, ha „sztárjaikról” van szó. Szakszerűtlenül, csu­pán a számszerű eredmények alapján értékelik az edzők munkáját, felelőtlenül kötnek és bontanak szerződéseket ve­lük és játékosaikkal. Hozzá­tehetnénk: tisztelet a kivétel­nek: de elenyésző azon NB-s egyesületek száma, amelyek­nél egyetlen ilyen probléma sincs. VISSZAVÁGÓ ELŐTT Az sem biztos, hogy a DVTK és a Videoton a kivé­telek közé tartozik. Mégis, jelenlegi formájuk alapján indokolt, hogy e két csapat­ra — különösen a diósgyőri­ekre — épüljön a mai váloga­tott. A lengyelek ellen ké­szülő keretben kilencen van­nak a borsodiak: Veréb, Szán­tó, Salamon, Kutasi, Oláh, Tatár, Borostyán, Fekete és a Dundee Unitedet 3—1-re verő csapat „esze”, Fükő — aki Verébbel együtt tovább szaporíthatja a nemzeti tizen­egy újoncainak számát. A Vi­deoton jelöltjei: Baranyi, Karsai, Burcsa. Csongrádi. A továbbiakban egymaga képvi­seli egyesületét Katzirz (PM.3@) Nagy tön. Hon­véd), Kiss (Vasas), Fekete (Ű. Dózsa), Fülöp (M'TK- VM) és Pogány (FTC). Elég különös, hogy ezek a nagy múltú klubcsapatok csupán „mutatóba” delegálnak egy-egy játékost a válogatottba. Igaz, ebben közrejátszik Zsiborás. Dunai III., Paróczai és mások sérülése is. A lengyelek kerete szintén sokfelől állt össze. Öt játé­kost adott a Legia: Topolski, Majewski, Janas. Kusto és Adamczyk neve nem ismeret­len már a magyar közönség előtt. Három labdarúgóval képviselteti magát a Szom- bierki: Sroka, Wojtowicz és Ogaza került innen a keret­be. A többi jelölt: Burzynski (Widzew), Bronczyk (Zawi- sza), Malnowicz (Ruch), Lip- ka (Wisla), Faber (Slask), Wójcicki (Odra), Miloszewicz (LKS) és Chojnacki (Lech). A vendégeknek jelentős gól­különbségű győzelem kelle­ne ahhoz, hogy a Csehszlová­kia elleni két vereség ellené­re is versenyben maradjanak a döntőbe jutásért. A wroc- lawi 1—0 is nagyobb arányú lehetett volna, ha kihasznál­ják helyzeteiket. Természe­tesen a magyar válogatott­nak is csak a győzelem adna további esélyt. Mellettük in­kább a hagyomány szól: vi­déki válogatott mérkőzéseit eddig mind megnyerte a ha­zai tizenegy... KELLENE A SIKER Van, aki azt tartja: nincs értelme az olimpiai váloga­tottal foglalkozni, amikor úgyis kevés az esély a to­vábbjutásra (már az eleve manipulált „sorsolás” miatt is); az olimpiai labdarúgó- tornáknak alig van szakmai értéke, s már szinte nyakun­kon a világbajnoki selejte­zők — inkább azokra kelle­ne alaposan készülni. Hiba lenne így gondolkodni. A magyar futball olimpiai ha­gyományai köteleznek, s egy ilyen vitatott értékű sikerre is égető szüksége van hazánk­ban e sportágnak. Erőt adhat a lehetőség, ha mintegy kép­viselhetnénk ezen a nagysza­bású ' 'fcporttáíáíközóri a há­zigazda Szovjetunió mel­lett az európai szocialista or­szágokat: Hiszen Románia, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyaror- ‘szág közűi csupán egy nem­zet labdarúgó-válogatottja juthat el a moszkvai olimpi­ára. Egy ilyen eredmény fé­nyében nyugodtabban ele­mezhetjük a honi futball ár­nyékos jelenségeit is, s több bizalommal láthatna neki az MLSZ — az egyesületek szak­vezetőivel együtt — a jobbí­tó intézkedések végrehajtá­sának. Nem titok, hogy már fog­lalkoznak a bajnoki rendszer újabb átalakításával; az NB II módosítása, a tartalék­bajnokság helyett az ifjúsági­ak előtérbe állítása, a játé­kosok és edzők szerződtetési rendjének változtatása, az átigazolási rendszer és a szak­osztályi modell reformja sze­repel a napirenden egyebek között. Az előrelépés termé­szetesen csak hosszú évek munkája nyomán lehet jelen­tős és tartós, de nem szabad megvárni, míg végképp elfogy a türelem. Jobb légkörben, egészséges szemlélettel és következetes szakmai tevé­kenységgel, fokozatosan ei le­het érni, hogy a magyar lab­darúgás lassan visszakerüljön a nemzetközi élmezőnybe. v. f. kai sikerült tovább növelni pontjait. Az STC erre a találkozóra úgy készült, hogy a mérkőzés eleve győzelemmel végződhet. Ezért játékukban kevés volt a „tűz”. A nagyobb erőbe­dobást igénylő, komoly ellen­felekkel szemben pedig eze­ken a találkozókon lehetne rutint szerezni. Egyénileg Miskolczi ponterőssége ér­demel említést. Hódmezővásárhelyi VSE—STC 95—76 (53—42) Salgótarján, v.: Pelley, Pet- ró. STC: Juhász (37), Balogh (8), Tóth (13), Novák (2), Svantner (6), cs.: Magyar (2), Nagy (2), Palla (6). Gantner (—). Edző: Boronyai Tamás. Utánpótlás a magyar kerékpárossportnak A Központi Sportiskola ke­rékpáros-szak­osztályának utánpótláske­retében ötven­hatvan gyerek sportol. A kis kerékpárosok heti három al­kalommal Ba- ranyec András vezetésével ed­zenek, a Nép­stadion „mille­náris” pályá­ján. Kosárlabda NB II. Két rutingyőzelem STC—Hódmezővásárhelyi 'VSE 67—50 (34—24) Salgótarján, v.: Pelley, Pet­ro.1'STC: Miskolczi (34), Kő­vágó (8), Anda (2), Válóczi (6), Hegedűs (4), cs.: Nagy (2), Krenács (4), S.zlivka (1), Angyal (2), Belinyák (4). Ed­ző: Szarvas József. A mérkőzés a hazaiak fö­lénye jegyében indult. A 14. percig 2—4 pont volt az elő­nyük. Játékuk fokozatosan el­szürkült, enerváltá . vált. A vfendégek a 15. percben 22— 20-ra vezetést szereztek. Idő­kérés után a hátralevő per­cekben az egész pályás letá­madás a fordulóra tízpon­tos hazai előnyt biztosított. Szünet után változatlanul lany­ha iramban folyt a küzdelem. Az STC laza védekezését az el­lenfél kihasználta, s távoli do­básokkal gyűjtötte pontjait. A szünet előtt szerzett tízpon­tos előnyt azonban nem tud­ta csökkenteni. Egy három­perces jó periódusban az STC-nek gyorsabb indítások­Labdarúgó NB II. Megérdemelt vereség Olefin SC­Leninváros, 800 néző, v.: Bondár. Olefin SC: Bodolai — Vanczó, Lázár, Derzsényi, Kovács — Belényesi, Tomesz, Batári — Rácz, Petró (Kapus a 75. percben), Suller (Ko­csis a 70. percben). Edző: Szabó Béla. Balassagyarmat: Balázs — Pribeli, Robb, Lajkó, Szűcs — Hornyák. Erdélyi, Hugyecz, Trubin (Jelen a szünetben) — Lucska, Szed- lák (Kovács a szünetben). Edző: Dávid Róbert. Már az első percben meg­szerezte a vezetést a hazai együttes. Batári remekül szöktette a jobb oldalon fel­futó Belényesit, aki két vé­dőt is kicselezett, majd erős, lapos lövéssel az elfekvő Balázs mellett a kapu jobb sarkába bombázott. 1—0. A 7. percben Suller és Pet­ró, majd nem sokkal később Belényesi lövését védte bra­vúrral Balázs. A 15. perc­ben növelte előnyét az Olefin SC. Rácz kitűnő cselsorozat után középre játszott, a lab­da egy védőről Suller elé pattant és a csatár 6 méter­ről a kapu közepébe lőtt. 2—0. Állandóan a balassagyar­matiak térfelén folyt a játék. A 17. percben Vanczó Petrót ugratta ki, aki el­hamarkodottan a kapu mel­lé bombázott. A 20. perc­ben Belényesi—Suller ak­ció után az utóbbi 14 méte­res lövését Balázs szöglet­re ütötte. A 29. percben Ba­tári lövése- került a bal fel­ső sarok mellé. A 33. perc­ben ismét Balázs bizonyította kitűnő formáját. Petró—Be­lényesi volt a labda útja, majd Belényesi 10 méterről Furcsa sportág-Balassagyarmat lőtt, a balassagyarmati kapus azonban megfogta a labdát. Nagy nyomás nehezedett a vendégek kapujára. A fél­idő utolsó eseményét Suller helyzete jelentette, a balszél­ső azonban 8 méterről elhi­bázta a helyzetet Szünet után is a hazai együttes maradt támadásban, az Olefin SC játékosai bir­tokolták többet a labdát A 66. percben újabb gólt szer­zett a borsodi együttes. Ba­tári szögletét Petró Derzsé­nyi elé fejelte, a védők nem tudtak közbeavatkozni és a beállós a jobb alsó sarokba lőtt. 3—0. A 70. percben Rácz lövését védte Balázs. A 88. percben szépítés! lehetőséget szalasztott el a Balassagyar­mat. Hugyecz 5 méterről nagy gólhelyzetből lőtt, de Bodolai mentett. Zuhogó esőben került sor a találkozóra. A sáros, mélyta­lajú pálya a hazaiaknak ked­vezett, akik nagy lendülettel kezdtek és már az első ne­gyedóra elteltével kétgólos előnyre tettek szert. Az Ole­fin SC különösen a széleken vezetett támadásaival hozta zavarba a balassagyarmati védelmet. A szünet után né­mileg alábbhagyott a hazaiak lendülete, de így is fölényben játszottak. A minden csapat­részben jobb és helyzeteit jól kihasználó leninvárosi gár­da ilyen arányban is megér­demelten nyert. Jó. Lázár, Kovács, Belé­nyesi, : Felró, illetve Bglázs. Szűcs, Hugyecz. A mezőny legjobbja BaíSzs Volt. • Kolodzey Tamás 3-0 (2-0) A Keleti csoport további eredményei: Lehel SC—Szol­noki MÁV MTE 0—0, Debre­ceni Universitas—Debreceni Kinizsi 1—1 (0—0), Ózdi Ko­hász—Honvéd Asztalos J. SE 3—2 (1—1), Honvéd Papp J. SE—Hódmezővásárhely 0—0, Orosházi MTK—Miskolci VSC 2—1 (ü—0), Gyulai SE— Szarvas 3—0 (2—0), Gyöngyö­si SE—Békéscsabai TASK 2—0 (1—0), Kazincbarcikai Vegyész —Nyíregyháza 4—3 (2—1). Honvéd Szabó L. SE—Eger SE 1—1 (0—0). A Keleti csoport állása 1. Szolnok 15 10 3 2 35—12 23 2. Nyíregyh. 15 9 4 2 31—12 22 3. Gyöngyös 15 8 3 4 17—17 19 4.: K.-barc. 15 ' 7 4 4 33—23 18 5. HM SE 15 5 8 2 15— 8 18 6. Lehel 15 6 6 3 17—12 18 7. Gyula 15 7 3 5 23—16 17 8. Eger 15 6 5 4 24—22 17 9. MVSC 15 5 6 4 22—24 16 10. B.-gyarm. 15 7 2 6 15—16 16 11. Szarvas 15 6 3 6 18—17 15 12. Szabó SE 15 5 4 6 20—17 14 13. Orosháza 15 5 4 6 18—21 14 14. BTASK 15 5 3 7 19—24 13 15. Olefin 15 4 4 7 15—20 12 16. D. Univ. 15 4 4 7 16—22 12 17. Ózd 15 4 4 7 16—26 12 18. Papp SE 13 4 2 9 22—32 10 19. Asztalos 15 3 2 10 22—35 8 20. Debr. K. 15 2 2 11 12—35 6 Á totó 45. heti eredményei 1. KOMÉP—MÁV DAC 2—1 1 2. MÁV NTE—Kaposvár 0—2 2 3. Bauxitb.—Haladás 1—0 1 4. Győri Dózsa—Komló 0—0 X 5. Lehel SC—Szolnok 0—0 X 6. Kazincb.—Nyíregyh. 4—3 1 7. Ascoli—Fiorentina 1—0 1 8. Bologna—Catanzaro 4—1 1 9. Inter—Juventus 4—0 1 10. Torino—Milan 7 ...jríiIC 0—1 2 ll. ,J5re^cia-T-Atalanta 2—1 1 12.. Pisa*~>-Monza 3—0 1 13. V erona—Lanerossi 0—0 X +1 14. Parma—Como 0—0 X Galambászok között Szécsényben Ha egy helyismereti vetél­kedőn megkérdeznék, hogv hány sportkör működik Szé­csényben, bizony kévéséi tud­nák megoldani. A „szakmá­ban” viszonylag jártas egyének is pillanatnyilag zavarba jön­nének, ha az egyesületeket fel kellene sorolni. Ismertebb a nagyközségi sportkör, a kö­zépiskolások egyesülete Ke­vesebben hallottak arról, hogy a természetjárók a Vörös Me­teor sportkörhöz tartoznak. A galambászok sportköréről vi­szont alig néhányan tudnak a nagyközségben. — Pedig 1957-től van és létezik Szécsényben ez az egyesület — mondja Rigó Ist­ván, a sportgalambászok el­nöke. A 19 személyt a galambte­nyésztés- és röptetés szeretet* tartja össze. — Hogyan rendezik meg a sportgalambok versenyét? A csoport második helye­zettje végig kézben tartotta a mérkőzés irányítását. Takti­kailag a minden csapatrész­ben jobb vendégek győzel­me egy pillanatig sem volt kei séges. Okos játékkal, nagy tíobóbiztonsággal szerezték pontjaikat. A hazaiak dobó­formája messze az átlag alatt maradt. Enervált játékukkal eleve feladták a küzdeimet, amely csupán az első tíz perc­ben volt nyílt. A 10. perc u án az egész pályát letámadó el­lenfél ellen már nem volt el­lenszere a hazai együttesnek. Játékuk színvonalas volt, lát­ványos variációik sorra be­jöttek. Az STC-nél egyénileg Balogh lelkesedése dicsérhető. (mátyus) — A nagyobb versenyeket az országos szövetség ren­dezi. Több száz kilométerre elviszik a galambokat, mond­juk az NDK vagy Lengyelor­szág északi részébe. Egyszer­re engedik őket útnak Ami­kor az állat megérkezik, a lá­bán lévő szelencéből a tulaj- duett s kiveszi a kis papirt és a verseny órán az érkezési időt blokkolja. — Nem fordulhat ele, hogy vajaki az órán az időt módo­sítja? — Nem, mert ezek a külön­leges versenyórák le vannak plomtázva. A versenyző al­tul blokkolt kis lapokat a szö­vetségnek küldjük el, ahol aztán értékelik és rangsorol­ják a versenyben részt vevő galambokat. — Az egyesület tagjai mi­lyen sikerrel vesznek részt a versenyeken? — Az. elmúlt évben Uhrin János volt a legeredménye­sebb versenyzőnk. Kilenc al­kalommal f öptetett és mindig jó időeredménnyel érkeztek meg a galambjai. — Mióta foglalkozik sport­galamb tenyésztéssel ? — Gyermekkorom óta te­nyésztem a galambokat, öt éve veszek részt rendszere­sen versenyeken — újságolja Uhrin János. — Van-e a galambok kö­zött minősítés? — Igen. Több tényezőt fi­gyelembe véve minősítik az ál­latokat. Minden galambnak van egy törzslapja, ahol a származása, különböző ver­senyeken elért eredménye van feltüntetve. Az egyesületünk­ből Dovicsin Jánosnak volt sportnyelven fogalmazva NB I-es madara. Több személynek sikerült másodosztályú ma­darakat kitenyészteni — mond­ja az egyesület elnöke. — Hogyan készítik fel a galambokat egy-egy verseny­re? i — Röviden azt mondhatom, hogy edzéssel. Ez igen bo­nyolult tevékenység. Egyre messzebb visszük el a .galam- bokat hogy fokozatosan nö­veljük az állóképességet. Az időjárás nagymértékben be­folyásolja a madarak telje­sítményét. A rossz időhöz is hozzá kell őket szoktatni. Eagi Ferenc régi egyesületi tag. Az apu mellett a 11 éves Robi is megszerette a szár­nyasokat: — Mindenkinek van vala­milyen hobbija. Miénk a galambászat, ami nem is olyan rossz időtöltés. Egy-egy ver­senyen a gyerekek velünk együtt izgulnak, lesik az eget, hogy mikor érkeznek meg a galambok. — Nagyon sokan azt gon­dolják, hogy elég a galamb­nak ha enni adunk, néha el­vinni röptetni. Ennél többet igényelnek. Figyelemmel kell kísérni a fejlődésüket. Egy jó galambász az állat viselkedé­séből sok mindenre következ­tetni tud — vélekedik Gyet- vai István. A galambtenyésztés szerete- te hozta össze Szécsényben a sportgalambászok közösségét. A sportkör tagjai szívesen vé­geznek és vállalnak társadal­mi megbízatást. Közösen ve­szik ki részüket a nagyközség szépítéséből. Az idén 30 ezer forint értékű társadalmi mun­kavégzéssel járultak hozzá Szécsény fejlődéséhez. sz. f. NÓGRÁD — 1979. november 13., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents