Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
I Már szerelik a műhelyt j Bealkonyul a pazarló nagyvonalúságnak! Besie gefés az AFIl-nái .elújltott alkatrészekről, kósza hírekről, a bizalom visszaszerzéséről és egyebekről Csendesebbek mostanában a nappalok az AFIT salgótarjáni telepén? jócskán megcsappantak a javítási igények. Ügy tűnik, mintha rövidtávú, költségkímélésre rendezkedtek volna be a gépkocsi-tulaj- oonosok. Halogatják a kisebb javításokat. Ennek persze nem örülnek túlságosan a telepen. Már csak azért sem. mert a tólós kapacitások lekötése mind- edclig nagy gondot jelenteit. A kistehergépkocsik nemrégiben bevezetett javítása erre a hónapra már kitölti a felszabadult 15 százalék kapacitást. — Minden rosszban van valami jó is. Ez esetben az, hogy a meglassúdott tempó módot ad a nagyobb feladatokra való felkészüléshez. Hogyan tudnak élni ezzel a lehetőséggel ? — Mindenekelőtt az alkatrészellátás javítására csoportosítunk át erőket — válaszol Borovszky Zoltán üzemvezető. — Magyarán arról van szó, hogy ha már zökkenők nehezítik az új alkatrészek beszerzését, legalább a használtak felújításával igyekezzünk enyhíteni az ellátási bajokon. Elsősorban fékpofák. generátorok, dinamók, a legnehezebben beszerezhető alkatrészek felújítását tervezzük. — Néhány éve már próbálkoztak hasonlóval — nem nagy sikerrel. Honnan az optimizmus, hogy ezúttal szívesebben fogadják majd az autótulajdonosok a felújított alkatrészt? — Való igaz. két évvel ezelőtt már megkíséreltük a módszer bevezetését, ügyfeleink azonban ragaszkodtak a komplett alkatrészhez, nem érték be a javítódarab cseréjével. Így aztán az alkatrészek felújításával csupán a raktárkészletünket duzzasztottak. ez pedig egyetlen intézkedésnek sem lehet célja. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy az alkatrészellátás javulásában a jövőben sem jók a kilátások, s az anyagi megfontolások is a választási lehetőség mérlegelésére késztetik majd a gépkocsi-tulajdonosokat. Nem beszélve arról, hogy gondolnunk kell a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező ügyfelekre is. akik közül bizonyára sokan örülnek az olcsóbb megoldásnak. — A hibás alkatrészek eddig a MÉH-telepen kötöttek ki. noha sok alkatrészük még használhatónak bizonyult. Ez bizony pazarló nagyvonalúság. bajosan engedhetjük meg magunknak. Éppen ezért már szerelik a telepen azt a műhelyt, amely a leggyakrabban igényelt alkatrészekből raktárra is termel, hogy gyorsabb legyen a javítás, kisebb a várakozási idő. A felújított alkatrészre ugyanazok a garanciális feltételek vonatkoznak. mint az újra, élettartamának is el kell érnie amazét. S mivel a gyártókkal az alkatrészellátás javítása céljából kooperációra nem mutatkozik lehetőség, a már használtak felújítása az egyetlen mód. mely ma az ellátási gondok enyhítésére kínálkozik. — A mostani nyugadalma- sabb idők a jobb minőségű munka megalapozására is fel- használhatók. Ügy gondolom, erre nagy szükség lehet, hiszen lábra kelnek időnként kósza hírek, amelyek nem éppen az AFIT iránti bizalom megszilárdítását szolgálják. — Igen. én is hallottam ilyen mende-mondákat — nyugtázza az üzemvezető. — De meg kell mondanom, hogv mióta itt vagyok, s ennek most már két esztendeje, semmi olyasmi nem történt a telepen, amely a szóbeszédet alátámasztaná. Gondolok itt a jó alkatrész rosszal való kicserélésére, vagy kiszámlázott alkatrész be nem építésére és hasonlókra. Nem is igen kínálkozik alkalom ilyesmire. hiszen többszörösen is ellenőrzik az elvégzett javítást; a művezetőn kívül a műszakvezető és a minőségellenőr is. Most már viszonylag jól működik a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer, ami újabb szűrő közbeiktatását jelenti. Nem beszélve az öt- százalékos minőségi prémiumról, melyet hibátlan munka esetén az egész dolgozó csoport kap. Augusztustól havonta fizetjük, véleményem szerint igen hatásosan ösztönöz a kifogástalan munkára. — Nem keltett jó visszhangot az a korábbi intézkedésük. mely szerint a megrendelők nem tartózkodhatnak az üzemben. — így van, bár meggyőződésem, hogy több szempont miatt is szükség volt az intézkedésre. Mégis , úgy döntöttünk, hogy a bizalom erősítése céljából oldunk rajta. Az ügyfél, ha kívánja, figyelemmel kísérheti gépkocsija javítását, természetesen ez csak rövidebb időt igénylő munkára érvényes. Egyébként nem csak a saját- megítélésem szerint javult az utóbbi időben munkánk minősége. igazolják a tények is. Tavaly összesen 17 írásos panasszal kellett foglalkoznunk, idén eddig csupán hét reklamációt kaptunk. Sok fáradságtól, utánajárástól kíméli meg a gépkocsi-tulajdonosokat a zárt technológiás vizsgáztatási rendszer. Az AFIT salgótarjáni üzeme tavaly 110 autót ' készített. fel műszaki vizsgára, idén valamivel többet, azonban még így is a lehetőségektől mesz- sze elmarad. Raktárkészletét is úgy alakította, pedig az üzem, hogy a felkészítéshez a szükséges alkatrészkínálat a lehető legszélesebb skálán mozogjon. Lehet, hogy a bizalom erősödésével együtt emelkedik ez a szám is? Szendi Márta Például a kulturális egyenlőtlenségek... Egy pár évvel korábban a Társadalomtudományi Intézetben lefolytatott vizsgálatban a fővárosi és vidéki értelmiség néhány kulturális szokásának összevetése volt a feladatunk. Ennek kapcsán az egyének kulturális aktivitását befolyásoló, meghatározó tényezőket érintve rámutattunk, hogy a városoK — természtesen elsősorban a főváros — lakói mintegy területi művelődési járadékhoz jutnak azáltal, hogy a kulturális intézményrendszer ösz- szehasonlíthatatlanul jobb lehetőségeket nyújt számukra. Tudniillik a városi lakosok számára mindennapi gyakorlati szituáció annak eldöntése. hogy melyik filmet, darabot, zenei eseményt nézik meg, illetve látogatják. A falvakban élőknek ez az „értékválasztás” többnyire arra korlátozódik, amit éppen „adnak”, szerveznek, rendeznek, azt nézhetik meg, azon vehetnek részt stb. Azaz; az elfogadás vagy az elutasítás egyben a részt veszek vagy a nem veszek részt eldöntésére redukálódik. Kiélezve: részesülök, vagy nem részesülök valamilyen kulturális élményben. Tehát a választás egyetlen alternatívára korlátozódik. Míg a „fejlettebb” települések lakói számára az elutasításban, illetve az elfogadásban — tehát a választási szabadságban kifejeződő értékválasztásban — széles vagy legalábbis szélesebb — skála áll rendelkezésre... Azóta megszületett a közművelődési törvény és a napi valamint a szaksajtóban állandóan napirenden van a törvényben foglalt célkitűzések megvalósításának „össztársadalmi” ellenőrzése, folyamatos leltározása.. „Üggyé” vált a közművelődés, a művelődési intézményrendszer; a kulturális értékek átadásának, közvetítésének, befogadásának mechanizmusa; a kultúra- közvetítő a káderek helyzete, a kulturális hagyományok elemzése stb. vagyis általában a közművelődési gyakorlat egészének módszeres tanulmányozása, folyamatos kritikusönkritikus vizsgálata. Az érdeklődő azonban felfigyel egy viszonylag újabb szempontú megközelítésre is — melyet többek között Vitányi Iván fogalmazott meg —, hogy tudnillik az oly sok nehézség között artikulálódó közművelődési munka (tervezés, káderképzés, intézmény- rendszer kiépítése, a régi és új formák harca, stb.) megalapozásához fel kell tárni azon feltételbeli differenciák, különbözőségek sajátosságait és meghatározó erejét, melyeket a különböző régiók, települések lakóinak minden körülmények között el kell viselniük — akaratuktól függetlenül. Szükségesnek látszik ez azért is, mert a különböző fejlettségű, ellátottságú régiók, települések lakói számára egyenlőtlenül eloszló adottságok, lehetőségek, feltételek mintegy rendszerként állnak össze, s ilyenként meghatározzák kulturális életkereteiket. Ez tükröződik például olyan köznapi megfogalmazásokban, mint hogy „lenne itt élet, de még egy mozj (kultúrház, presszó, klub stb.) sincs, ami a fiatalokat itt tartaná...” „ .. .olvasnék én, de kicsi a könyvtár, a jó könyveket már mind kiolvastam... A feladat viszont éppen az lenne, hogy a helyi közművelődési tervekhez, stratégiák kidolgozásához valamennyi lényegesnek látszó, (hogy mi a lényeges, azon a szakmabeliek, de mások is természetesen vitatkozhatnak...) kulturális tevékenységet közvetlenül és közvetetten befolyásoló tényezőt regisztrálhassák. Vagyis, hogy az adott terület, település lakóinak művelődési lehetőségeit felmérhessék és megtervezhessék. Nyilvánvaló az is, hogy a feltételek szubjektívnek nevezhető tartományáról (igények, hagyományok, szokások, régi és új magatartási formák, „a kulturális fogyasztás” formái, szokásai stb.) sem lehet megfeledkezni. S ha most már egy-egy régióban, településen leírható, feltárható az összes feltételek összessége, s bizonyos elemző munka révén elrendeződhetők, hasonlíthatók, összevethetők más területek, települések adottságaival, akkor feltehetően fel- vázolódik a kulturális egyenlőtlenség térképe egy-egy igazgatási egység területére vonatkozóan. Pál László Ritka mesterségek Keverve korongecsetnek A málladozó cégtáblán ez áll: Berger Béla kefekötő kisiparos. Lakik Bercelen. Alatta, a tevékenységi kört tovább bővítő felirat, miszerint, a mester egyben nyersbőr- és toll- gyűjtéssel is foglalatoskodik. A tábla már erősen kifele megy az időből, — mint később Berger Béla megjegyzi, a szakma is — de a ház ennek ellenéi-e is bővül, szépül, dacolva a szakmát érintő, változó korral. Az erősen bicegő, vékonydongájú, bőrkötényes mester erélyes karléngetéssel invitál parányi műhelyébe. A kis helyiségben kötegszámra sorakoznak a mesterség különböző kellékei, szerszámai, szőrök, bőrök. — Láthatja — kezdi — anyagban nincs hiány. Hozzák a gazdák, a tsz-dolgozók, Pestről is szerezhetek, ha sok a pénzem. No meg fc cigányok is felkeresnek néha. — Mi mindent lehet készíteni a különféle szőrökből? — kérdezem. — Meszelőt, erre legjobb a marha farokszőre, a kefék disznószőrbol készülnek, a kettő keverve korongecsetnek is jó. Csinálok még partvist, üveg- és autómosó kefét, mert lépést kell tartani az igényekkel. Ma már inkább az autójukat subickolják az emberek, mint a csizmáikat, vagy a jószágot. — Azért elkelnek a portékái? — Ötéves korom óta nem voltam munka nélkül. Igaz, akkor még csak nyúlbőröket gyűjtöttem, de a szakmában mindig kevés volt a mesterember. Dolgoztam Budapesten, Nagykanizsán, Balmazújvárosban, Siófokon kefeüzemekben, de 1945-ben kiváltottam az ipart és azóta önálló vagyok. Nem sok áru marad a nyakamon. Ügyelek a minőségre. — Melyik a legnehezebb fogása a kefekészítésnek — érdeklődöm. — A szőrkikészítés, az nagyon babra munka — válaszolja, elgondolkodva. — A kötés már gyorsabban megy. Egy korongecsetet másfél óra alatt megcsinálok. Tudni kell mihez, milyen drót, szög szükséges, mert ez sem mindegy — dünnyögve kotorász a zsebében keresve a cigarettáját. Azután, mintegy mentegetőzve közli: — Erre is a cigányok szoktattak rá, negyvenöt éves fejjel. Igaz, a nagy pupákolás közben, megtanultam a nyelvüket is. így könnyebb velük üzletelni, no meg nem povedálnak össze a hátam mögött, hogy mivel rázzanak át. A mester munkához lát. Vasfésűn igazgatja a forrázott disznószőrt, egyforma hosz- szúságúra, azután elővesz egy átlyuggatott feszítőfát — cipőkefe készül — és vékony rézhurkot formál, amivel a kis köteg szőröket húzza a fába. Alig tekint oda, ujjai mégis pontosan rátalálnak a lyukakra. Amikor két-három sor kész, a méret szerint állítható vágókéssel lenyisszantja a felesleges szálakat. — Disznószőrből van a legtöbb, de sűrűn akad marhaszőr is. Lószőr 'már egyre kevesebb, mert a traktorokat nem lehet mégnyími. Hoznak kecskeszőrt is, de az nem jó semmire. Az utolsó simításokat végzi a cipőkefén, majd ráhelyezi a másik felét és odaszegeli az alsó részéhez. Alig negyedóra, s már kész is a kefe. — Hol adja el? — Többnyire a balassagyarmati piacon árulom. Ott általában a csehszlovákok vásárolják, de eljárok máshova is, vásárokba, ide-oda. Ügy tudom, a megyében én foglalkozom egyedül ezzel a mesterséggel. Meg ezek egyedi darabok. Nem hull időnek előtte a szőrük, nem áll ki belőlük a szög, nem esnek szét, mint a gyáriak. Ezért kelendőek. Ha nem is tolonganak már értük... De még most is. aki Berger Bélától vásárol, annak nem kell rágnia kefét Csak használni. Z. T. Novemberi Balatonfüred Elcsöndesült a Balaton, már nyoma sincs a nyári vidám lubickolásoknak, a napbarnította fürdőzőknek. Nyugalmasabb hétköznapjait „tölti” Balatonfüred is. A parton és a móló környékén a sirályok vették át az uralmat, az őszi szél fodrozza a hullámokat. A partra merészkedök meleg kabátba burkolóznak, úgy álmodoznak a nyárról. A balatonfüredi szívkórház kényelmes társalgójában, szép környezetben töltik a gyógyulás napjait a beutaltak, köztük többen Nógrádból. A híres kút környéke is kihalt. Az arrajárók egy-egy pillantást vetnek az oszlopos építményre. Aztán arra gondolnak, még egy jó fél esztendő és jön a következő nyár. Söpri, nem a pápai, hanem a balatonfüredi uteát... (Kulcsár József képriportja) NÖGRÁD - 1979. november 13., kedd 5
