Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-09 / 262. szám

A salgótarjáni járásban A közös fenntartású művelődési intézményekről A közművelődés-politikai célok eredményesebb meg­valósítását. fejlesztését me­gyénk valamennyi településén alapvető kérdésnek tekintik az érdekelt politikai, társa­dalmit és gazdasági szervek. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a fejlődés figyelemre méltó, különösen a párt Központi Bizottsága 1974. márciusi határozatának meg­jelenése után. A területi igé­nyeket szolgáló művelődési házak, kultúrotthonok so­kat tettek és tesznek annak érdekében, hogy a lakosság kulturális igényeit kielégít­sék. A fejlődéshez hozzájárult az is, hogy egyre több telepü­lésen a tanácsi támogatást a vállalatok, szövetkezetek, in­tézmények saját anyagi esz­közeikkel kielégítik, s ezzel is biztosítják a közművelődé­si intézmények működését. Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk Erney Attilával, a salgótarjáni járás közművelő­dési felügyelőjével. A megye legnagyobb já­rásában a közművelődés-poli­tikai célok eredményesebb megvalósítását. az érdekelt szervek együttműködését, a rendelkezésre álló anyagi esz­közök gazdaságos felhaszná­lását jól segíti a művelődési házak egyre szélesedő közös fenntartása — mondta a köz- művelődési felügyelő. Ennek az a lényege, hogy közösen tervezik a közművelődési te­vékenységet, amely hatókö­rében és színvonalában több mint a korábbi. Annál is in­kább, mert a megvalósítás gazdasági feltételeit is közö­sen, tervszerűen biztosítják. Cereden és Mátramindszen- ten együttműködési megál­lapodási szerződést kötött a művelődési ház. a tsz vezető­sége. Itt a tapasztalatok azt igazolják, hogy a közös anya­gi támogatás jobb körülmé­nyeket teremtett, s így a mű­velődési házak erőiket egyre inkább a nevelő-művelő fel­adatokra koncentrálják. Kiszélesedett a működési te­rületük. bővültek társadalmi kapcsolataik, mert a lakótetü leli tevékenység mellett a kö. zös fenntartásban működő in­tézmények a fenntartásban részt vevő termelőszövetkeze­tek közművelődési feladatai­val is foglalkoznak. Azzal, hogy közvetlen kapcsolatba kerültek a termelőszövetke­zettel, programjaikban na­gyobb arányban kaptak he­lyet a termelőmunkát és o mindennapi gyakorlatot szol­gáló rendezvények. Erney Attila elmondta, hogy a közös fenntartású közmű­velődési intézmények jobb tárgyi feltételeikkel színvo­nalasabbá és sokrétűbbé vá­ló tevékenységükkel működé­si területükön jelentősen tiVi- ták emelni a kulturális ellá­tottság szintjét. A közös fenntartású köz- művelődési intézmények je­lentőségét a járás területén egvre több településen lát­ják az illetékes mű”'',^dési és gazdasági szakembe A Do­A TELEVÍZIÓBÓL JELENT1ÜK Liftrapszódia ' A Plakátragasztó sikere «rtán újabb humoros film for­gatására vállalkozott Molnár György. — A napokban készültünk el a Liftrapszódiával, — mondja a rendező a Pasaréti úti filmgyárban. — A cím abszurditásokat sejtet. Honnan az ötlet? — Eszembe jutott, hogy minden ember arcokat vág, ha belenéz a tükörbe. Arra gondoltam, mi van akkor, ha egy utas be-, illetve kiszáll a liftből. Ez adta az alapötle­tet. Három fiatal íróval Tor- may Lászlóval. Selmeczi Ti­borral és Szilágyi Andrással összeültünk és kidolgoztunk négy témát, amelyeket cserél­gettünk egymás között, úgy, hogy végül senki sem ismert a magáéra. Néhány zenei részt mindenesetre már előre megírattunk dzsesszmusical feldolgozásban egyes Liszt­müvekre, kísérőzeneként. — És az epizódok? — A négy epizód kifejezet­ten abszurd helyzetekben ját­szódik. A liftbe be-, illetve ki­lépő emberünk, Dunai Tamás különleges, főként nőkhöz kö­tődő szituációkba pottyan; há­zibuliba, hárembe, házasság- kötő terembe. A második epi­zódban a főszereplő Benedek Miklós öngyilkos akar lenni és következményeként elkerül a menyországba és a pokolba. A mindkét helyen szerzett ta­pasztalatai nagyonis meg­egyeznek a mi köznapi éle­tünkkel, az ott fellelhető bü­rokratizmussal. nemtörő­dömséggel, és hasonló nega­tív emberi magatartásokkal. A harmadik részben Gobbi Hilda szellemkalandjaival ta­lálkozunk egy temetőben. A szellemek bicikliznek, közle­kednek, pecsenyét sütnek . . . Csupa humoros, abszurd szi­tuáció. S az utolsó epizód, ahol Gera Zoltán, a hivatal­nok örök időzavarban szen­ved, szüntelen rohanásban él, s mindenütt ki akar szállni abból a bizonyos liftből. Csak egy lakatlan szigeten érzi jól magát, ahol aztán senki sem zavarja. — A Liftrapszódia, akár­csak előző filmje, a Plakátra­gasztó, nem szavakra épül. — Ezúttal is néma jelene­tekből áll a film. Beszéd nincs. Ez már bevált, s így nem mondhatunk semmi os­tobaságot. — A helyszínek? — Rengeteg helyszínen for­gattunk. így többek között egy félig romos téglagyárban, a diósdi kőfejtőben, vagy ép­pen a Dunán felépített kis szigeten. Mindennap másutt és látványosságok közepette. A színészek is jól érezték ma­gukat, hiszen nem kellett be­szélniük. — Humoros filmnek humo­ros az elkészítése is? — Nem panaszkodhatunk. Először is hosszú ideig, 18 napig forgattunk, bonyodal­mas, válogatott helyszíneken. Sok kellék, ruha és díszlet! Ha csak arra az egy jelenet­re gondolok, amikor éjjel mí­nusz három foknál mezítláb rohangálnak felnőtt emberek egy kőbánya mélyén! Abszo­lút elmebeteg dolognak te­kinthető. Na és a mellékelt kalandok! Amikor például ledobtuk a pesti Klotild palota tetejéről azt a bizonyos „öngyilkos” bábut! Néhány perc múlva már ott voltak a mentők, a tűzoltók és a rendőrség! Nem is hívtuk ki őket. Ez a forga­tás jóval bonyolultabb volt minden előzőnél. sz. b. rogházán is létrejött a műve­lődési ház és a tsz megálla­podása. A nagybárkányi völgyben tavaszra várható. De biztató jelek mutatkoznak Karancslapujtőn és Homokte- ren.vén is. Megkérdeztük a közműve­lődési felügyelőt, hogy a jó tapasztalatok ellenére mi hát­ráltatja a művelődési házak közös fenntartásának terje­dését. A közöt fenntartás ki­bontakozását ösztönző és aka­dályozó kérdések teljes át­tekintése szinte lehetetlen. Ezért csak néhány főbb prob­lémára utalt Erney Attila. A közös fenntartású intézmé­nyek csak .ott alakulnak ki, ahol a pártszervezetek, a ta­nácsok. a gazdasági egységek és a közművelődési intézmé­nyek vezetői felismerték az együttműködés fontosságát a művelődésre szánt anyagi erők összefogásának hasznos­ságát. Sajnos, főként szemléleti okok miatt. lassú az előreha­ladás. Némelykor az is hozzá­járul — talán egyik nagy aka­dálya az, hogy egyes üze­meknél. szövetkezeteknél erős az elkülönülési törekvés. Esetenként gondot okoz az is, hogy a különböző gazda­sági egységek és az intézmé­nyek között egészségtelen ri­valizálás. versengés tapasz­talható. A közös fenntartás előké­szítésében és lebonyolításában komoly probléma az is. hogy a művelődési otthonok igaz­gatói — képesítés, ivagy f a- korlat hiányában — nem partnerei a vállalati, szövet­kezeti vezetésnek- Éppen ezért a helyi tanácsok mű­velődési, szakigazgatási szer­veire vár a kezdeményezés, a lebonyolítás. A közös fenntartás széle­sebb körű bevezetését gátol­ja, hogy az e kérdést tartal­mazó rendeleteket, határoza­tokat. szabályozókat még az illetékes vezetők sem isme­rik, vagy nem fordítanak gondot gyakorlati alkalma­zásukra. Ezért szükséges, hogy a tanácsok közművelődési bi­zottságai — településenként — az érdekelt üzemek gazda­sági, művelődési vezetőivel a közös fenntartás lehetősé­geit vizsgálják meg, mert a további előrelépés e nélkül nem képzelhető el — mond­ta befejezésül Erney Attila, A Tufán-zaga hegycsúcs lábainál, 2300 méterrel a ten­ger szintje felett található Hennaluk község. Az azer­bajdzsán szó fordítása: az a hely. ahol a henna terem. (Igaz, ez a meleget kedvelő növény ma már nem talál­ható meg itt.) Egy helyi le­genda szerint a Damdam fo­lyó mentén az ősidőkben kezdték termelni a hennát. A falu különbözik Azer­Á hennaluki nyelv bajdzsán valamennyi tele' pülésétől. építészetében és az ittlakók öltözetében, szo­kásaiban is. A falu legfel­tűnőbb vonása a hennaluki nyelv. Bár a nyelvészek fel­tételesen a dagesztáni nyelv- csoport egyik ágához sorolják, ez sajátos, eredeti nyelv. A hennaluki nyelv a főnévrago­zás 14 esetét ismeri. 18 ige­időt használ. A magánhang­zók száma 23. a mássalhang­zóké pedig több mint 65. A hennalukiak természete­sen valamennyien beszélnek azerbajdzsáni nyelven, és ez érezteti is a hatását saját nyelvükben. Más kis nyel­vek hatása is felfedezhető, a tudósok ugyanis nemrégiben megállapították. hogy léte­zik bizonyos hasonlatosság a Jenyiszej deltavidékén élő két népcsoport nyelvével. közművelődési felügyelő, gy. i. Színes magyar film Marosi Gyula: „Mélyütés” című novellájából írtar MAROSI GYULA, KARDOS G. GYÖRGY, GYARMATHY LÍVIA rendezte: GYARMATHY LÍVIA fényképeztél PAP FERENC zenéjét szerezte: KOVÁCS GYÖRGY Főszereplők: Bán János fh.. Eva Ras, Jiri Markovich Miklós, Meszléry Judit, Szilágyi Tibor, Ménzel, Muszte Anna, Pásztor Erzsi. — o — „Azelőtt sem, sosem vettem a bátorságot, hogy ítélkezzem a szereplőim felett Csak megpróbáltam egyszerre belülről és kívülről, némi távolságtartással nézni az éle­tüket. A SZANDI-MANDI-ban azt, hogyan dolgozunk. Az ÁLLJON MEG A ME- NET-ben moralizálásfoa bonyolódtam, ami azt hiszem, nem áll jól nekem. A MIN­DEN SZERDÁN a magánéletünkről szól, mindannyiunkról, akik végigéltük az el­múlt harminc évet. Hiteinkről és megcsalattatásainkról... Három generáció hite, hitetlensége, életelve találkozik össze és ütközik meg egymással...” (A rendező nyilatkozatából) — o — NÖGRÁD MEGYEI BEMUTATÓK: XI. 8—9. BALASSAGYARMAT, „MADÁCH” FILMSZÍNHÁZ XI. 11—12. SALGÓTARJÁN, „NOVEMBER 7.” FILMSZÍNHÁZ. Á kéthangú torokéneklés évszázados ősi éneklésmódot homij avatott művésze, gazdag újíiott fel a Mongol Állami Népi repertoárral örvendezteti meg Együttes egyik kiváló szólistája, hallgatóit. Több mint 70 hazai a homijt, a ..kéthangú” torok- népdal szerepel műsorán, ezenkí- éneklést. E sajátos éneklésmód vül a vietnami, a szovjet, a bol- Mongólián kívül csak Közép- gár népdalköltészet gyöngysze- Ázsia néhány helyén ismert. .. . . ,. _ . Dovcsingijn Szunduj, az állami me,t ugyancsak utolerhetetlen nép együttes szólóénekese, aki a művészettel adja elő. 4 NÖGRÁD — 1979. november 9., péntek f jSzalontai Mihály: í Áz utolsó nap j I _________ i •■ lllllUUMIHHHIKHIIMHnfHVnilllUIIUIHIIUIUIllNIIUIIIIIIUIIII. — Az nincs — mondta Mucóka félénken —, de ha megígéri, hogy tisztességesen fog viselkedni, van itt egy dikó. ott elaihat. — Nagyon fog maga csalódni bennem, kislány! Most ért fel benne az egész nap, az ital, amit meg­ivott Sukoró úrral, a fájdalom, és, hogy megy, természe­tesen megy az élet tovább. Kint a kis benyílóban volt valami gyevekíekhely, felette kislámpa Mucóka adott egy szép nagy párnát, selyemfényű pokrócot, s össze­húzva, összegörbedve csak cipőjét, zakóját, vetve le, ledőlt. Sokáig nem hallotta a lány szuszogását, az nyil­ván éberen figyelt a befogadott idegen minden neszére, de az öreg alig-alig mozdult. Feje könyökén, szeme a régmúltban, apja rémtett fel ködösen, ifjúsága, belvá­rosi kapualj bűze, az udvar mélyén kis egyszobás lakás, a kelkaposztaszag, a dohszag, s az örökkön tartó inge­rültség. „Késő van már — gondolta — nekem kellett volna elmenni, nem neki. öreg vagyok én, hisz mindig is öreg voltam. Öreg!” Nem tudott elaludni. Elővette az autóban talált dossziét, és olvasni kezdte. Miklós emlékei voltak — a szereplőket részben ismer­te — de a történetet nem. Meglepődött. ☆ ☆ ☆ — Megyek ki Űjhelyre — mondta. — Beszélek a fiúk­kal. — Lehet, hogy csak azért jöttél föl? Lehet, hogy csak érdekből ?... Kata rémülten nézett rá, nagyszerűen tudott elrémül­ni, gyönyörű pogácsaalmaarcából ilyenkor hatalmasra válva emelkedtek ki kerek, fekete szemei. Már ott állt mellette, két tenyérbe fogta Kati fejét: — Ne butáskodj — mondta neki. — Tényleg búcsúz­ni jöttem, de tudod, jól, hogy szükségem van rád. Szük­ségem lesz egy életen át. Kegyes hazugság volt, tudta annak érezte! Pontosat), ban, ahogy ment ki a vacak öreg sárga villamos buk­dácsolva a sínhullámokon, mint valami sárgára fes­tett hajó a szürke utcakőtengerben, bizonyosra vette, hogy életének egy korszaka lezárult, s most valami új kezdődik, valami ismeretlen fenyegető rémmel kell szem­benéznie. Ezt a század végi regényírók valószínűleg még ÉLET-nek hívták, s írták, így — nagy É-vel. Meleg volt, sapsütés és por, mire kiért a töltés men­tén a kukoricásig, de cseppet sem volt szokatlan. Me­leg, napsütés és port jelentette neki szülőhelyét, e va­ros peremét, mert ez volt a szülőhelye, mégha a Rókus kórházban is született, rögtön utána itt szedte a leve­gőt. a meleget, a porral kevertet. Július volt akkor is, 19 évvel ezelőtt, s július van most is 25 év múltán, mi­kor itt az esti Duna-parton emlékezik. A kőházba ment, Balogékhoz kopogott, csak Rózsit találta otthon, épp aludni készült, már pongyolában volit, mert, hogy éjszakás, mondta. — öcsi? — kérdezte. — Te, tálán a bizottságban. — Najó, csólkolom anyádat, s Ancsurt. S elindult a régi városháza felé, hogy megtalálja Balogöcsit. Rósz napnak indult, ez a mai, mert bent ki­derült, hogy öcsi a városba ment, a Központi Bizott­ságban van valami elintéznivalója, csak este jön visz- 1 sza. Kis-Bélát találta meg, meg Hozleiter Sanyit, aki­vel nem túlságosan szívelték egymást. Apákról rásza­kadt ellenérzés volt ez. Hozleiter apja hentes és mészá­ros volt, saját vágóhíddal, tagja a nagyközségi elöljá­róságnak, meg a katolikus egyházközség vezetőségének, az ő apja meg csavargó, munka nélküli kocsmabútor volt, s ez a különbség még élőén ott élt emlékezetében. Talán a másiknak is, akinek becsületére legyen mondva, ez nem jelent semmiféle külön magatartást. mo­dorreflexben. Tárgyilagos, nyitott, de ellenőrzésre kész szemmel nézte, amiben valahogy benne volt — ő leg­alább is így érezte — „Vajon kiütközik-e belőle a lum­penproli tempó?” Szabados Béla után érdeklődött aztán, Hozleiter rög­tön mondta, hogy nagy-Béla itthon van Anyjánál sza­badságon, és mindjárt, ha akarja, fel is hívja. — No fene, hát már telefonjuk is van? — Persze, tudod, amikor a Béla a Hatósághoz került, akkor beszerelték. — No hívd — mondta 5. (Folytatjuk) l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents