Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Vörös magyarok — kazah földön Egy zászló alatt Nyugat-Kazahsztán ban, a Furmanov járásban van az Akkulszkij szovhoz. A ,szov- hoz egyik majorjában áll Wienermann Lajos emlék­műve. Itt. kazah földön har­colt a polgárháború éveiben a magyar internacionalista és itt esett el a fehérgárdis­ták elleni harcban. Április első napjaiban az emlék művet minden évben sztyep­péi tulipánok díszítik. Az Emba vasútállomástól nem messze található a Vörös Magyarok kitérő állomás, melyet a forradalom védel­méért hősi halált halt ma­gyar huszárok tiszteletére neveztek el így. Kazahsztánban féltő gond­dal ápolják ezeknek az ese­ményeknek az emlékét. 1969. márciusában alakult meg Alma-Atában, szovjet Ka­zahsztán fővárosában a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság helyi szervezete. Az alapítók a közvéleményhez fordulva joggal írták, „hogy Ka­zahsztán és Magyarország lakói között a barátság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban szü­letett, amikor a magyar in­ternacionalisták fegyverrel kezükben a Vörös Hadse­reg- soraiban védték a dol­gozók államát, részt vettek a szovjethatalom kazahsztá­ni megalapításában.” 1918 kora tavaszán a ma­gyar internacionalisták egyik századát Kusztanajban, Ka­zahsztán északi részén ala­kították meg. Ugyanennek az évnek a nyarán a fehérgár­disták elleni súlyos harcok­ban Aktyubinszk járásban alakították meg a három zászlóaljból álló nemzetközi ezredet. Az első zászlóalj harcosai többségükben ma­gyarok voltak. A fehérkozák ellen foly­tatott harcokban Ileckaja állomás védelme során Ak- Bulak falunál különösen ki­tűnt a szamarai kommuná- rok nemzetközi egységének politikai biztosa, Sziklai Sándor. Amikor a fehérko­zák lovasok Novo-Szergi- jevszkij alatt megkísérelték elfoglalni a vörösök tüzérsé­gét, Sziklai Sándor meg­szervezte a védelmet és gép­puskát űzze! verte vissza az ellenséges rohamot. 1918. május 30-ról 31-ére virradó éjjel ellenforradal­már lázadók egy csoportja megostromolta az észak-ka­zahsztáni Petropavlovszk város központját. A zendü- lőket fehérgárdista egységek támogatták. A magyar gép­puskás szakasz a konzerv­gyár körzetében visszaverte az ellenség támadását, ahol a vörösök törzse volt. A vá­rosközpontban, vállvetve har­coltak a támadók ellen az oroszok, kazahok, magyarok és németek. A fehérgárdisták vadállati módon legyilkol­ták a fogságba esett kom­munistákat, közöttük 22 ma­gyar internacionalistát is. Hőstettükre emlékeztet a Petropavlovszk városköz­pontjában álló emlékmű. Beszéltünk már egy másik emlékműről, melyet Wiener­mann Lajosnak állítottak Petropavlovszktól több száz kilométerre, a kazah sztyep­pékén. A kommunista Wie­nermann Lajos egy nem­zetközi zászlóalj parancsnoka volt. Katonái részt vettek a Novouvenszk alatti és az Alekszandrov-Gajnál folyó harcokban. 1918. október 14- én Abisev falunál halt hősi halált a vörös parancsnok. Wienermann Lajos hamvait 1918. október 23-án Moszk­vában a Vörös téren, a Kreml falainál helyezték örök nyugalomra. 1919. április 11-én a fehér­kozák bandák elfoglalták Aktyubinszket. A Vörös Hadsereg egységei harcolva vonultak vissza és súlyos veszteségeket szenvedtek. A parancsnokság nagy remé­nyeket fűzött az aktyubinsz- ki front egyik támpontjához, egy Temir nevű nagy falu­hoz. 1919. májusának elején a helyőrség megerősítésére magyar internacionalisták érkeztek ide, Mihail Rja- hovnak a polgári háború ve­teránjának visszaemlékezé­sei szerint a magyar szá­zad bátran küzdött a túlerő­ben levő ellenséggel. Az in­ternacionalista egységek részt vettek az Emba állomás térségében folyó harcokban, ám a fehérek erősítést kap­tak és bekerítették a vörös egységeket. Június végén a fehérkozák bandák kegyet­lenül agyonlőttek több mint 300 hadifoglyot, közöttük sok magyart. Amikor e te­rületen végleg győzött a szovjethatalom, az 56-os szá­mú Embához vezető vasúti kitérőt „Vörös Magyarok” kitérőjének nevezték el. E hevet viseli mind a mai na­pig­Kazahsztán északi részén Petropavlovszkban 1920 feb­ruárjában nemzetközi lovas­ezredet alakítottak, mely­nek parancsnoka Szabó Fe­renc, magyar kommunista lett. 1920 áprilisában Ver- nij városban, a jelenlegi Al­ma-Atában magyarokból, né­metekből és jugoszlávokból nemzetközi különítmény ala­kult. Ugyanilyen különít­ményt állítottak fel 1920 ta­vaszán Szemipalatyinszkben 120 magyar részvételével. 1920. május 30-án az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt szemipalatyinszki szerveze­te magyar és német szekció­jának kommunistái 20 tár­sukat indították útnak a nyugati frontra. A magyar internacionalis­ták nemcsak fegyverrel har­coltak az új életért. 1920. május 22.-e és 29.-e között a kommunista szombat min­tájára „munkahetet” tartot­tak, s ebben az orenburgi „magyar szekció valamennyi kommunistája részt vett és nagyszerű eredményeket ér­tek • el.” A magyar szekció kezdeményezésére 1920 őszén Orenburgtól 50 kilométerre megalapították a külföldi dolgozók mezőgazdasági kommunáját. Szovjet-Orosz- ország egyik első ilyen gaz­dasága volt ez, 36 magyar fogott hozzá lelkesen az itt­található földek meghódítá­sához. Mezőgazdasági kom­muna alakításához kértek földet, Csernyajev város (ma Csimkent) magyar kom­munistái ,is. Ez 1921 tava­szán történt. Megkezdődött az új élet, az új földön... Találkozás a könyvvel TUDOMÁNYOS KIADVÁNYOK Kiszámították, hogy tudo­mányunk eddigi történetében körülbelül 10 millió tudomá­nyos cikket publikáltak. Ezek száma évente 600 000- rel növekszik, vagyis tíz­évenként megkétszereződik. Ez azzal függ össze, hogy a földünkön átlagosan számit, va 25 másodpercenként szü­letik egy-egy új találmány. Azokat a tudományos cikke­ket már nem is veszik figye­lembe, amelyeket csak kor­látozott körben tesznek közzé, például konferenciá­kon, szimpozionokon stb. Ezek száma is körülbelül annyira becsülhető, mint azoké, amelyeket a folyóira­tokban publikálnak. KOMPUTER A NYOMDÁBAN A lengyelországi zabrzei Mera-Elzab számítógép-fel­szereléseket gyártó üzemben olyan berendezés modellje készül, amely elektronikus úton rakja össze a könyvki­adásban alkalmazott nyom­dai szövegeket. A berendezés prototípusa, amelyet a len­gyel munkásszövetkezeti könyvkiadó vállalat rendelt meg, 1979-ben készül el. Az új berendezés, amely többek között egy minikomputerből, több billentyűs képernyőmo­nitorból és tárcsás memória- egységből áll, jelentősen meg. javítja és meggyorsítja a könyvkiadást és csökkenti annak költségeit. ÜJ MŰVÉSZETI KÖNYV Franciaországban Paul Bourcier, a párizsi egyetem tanára és egyúttal ismert balettkritikus „A., tánc törté- nete Nyugaton” címmel írt könyvet. Ez az első ilyen tí­pusú könyv, amelyet a tör­ténelem előtti időktől kezdve egészen napjainkig vala­mennyi táncstílust ismertet. A könyv nemcsak úgy mu­tatja be a táncot, mint szó­rakozást, hanem úgy is, mint a társadalmi és a vallási élet fontos elemét és időnként mint a politikai eseményekre reagálást. ..................................................................................... iiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuHii Á szocializmus és a kom- " munizmus építése és a világfejlődés, az új társadalmi rend, mint világméretű reali­tás ma, és mint az egész vi­lág realitása holnap — ez a század témája, korunk legfőbb kérdése... A század témájának lenni — ez sok mindenre kö­telez. Erre csak olyan társa­dalom és mozgalom tart­hat igényt, amely megoldotta — illetve megteremti a meg­oldás lehetőségét és megoldja — azokat a globális problé­mákat, amelyek ma az embe­riség előtt állnak: az ember felszabadítását a kizsákmá­nyolás és a társadalmi elnyo­más alól, a népek felszaba­dítását a gyarmati elnyomás alól, a béke biztosítását és az emberiség megmentését a há­ború rémétől”. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára mondotta ezeket a szavakat az 1978. december 12 és 15 között Szófiában meg­tartott „A szocializmus és a kommunizmus építése és a világfejlődés” címmel megtar­tott nemzetközi elméleti kon­ferencia megnyitó ülésén. Ezen az értekezleten 73 kommunis­ta és munkáspárt, illetve for­radalmi-demokratikus szer­vezet képviseltette magát, ta­núbizonyságul annak, hogy a Nagy Október több mint hat évtizeddel Oroszországban győzelmet aratott eszméi nem­csak, hogy legyőzték a föld­rajzi határokat, de a XX. szá­zad döntő meghatározójává váltak. Földrajzi határokról beszél­tünk és századunk témájáról. A XIX. században még csak eszme volt a kommunizmus Századunk témája ügye, s a világ térképén nem volt egyetlen olyan ország sem, ahol győzedelmeskedett volna. Hatvankét évvel ez­előtt a cári birodalomban ara­tott diadalt Marx—Engels— Lenin tanítása, s Szovjet- Oroszország hosszú évtizede­kig egymagában állt az egész imperialista rendszer támadá­sainak kereszttüzében. A kom­munizmus harci osztagai a világ más országaiban marok­nyi csoportokként küzdöttek azért, hogy megvalósuljon a kizsákmányolás nélküli társa­dalom. Ma pedig a szocializ­mus létező világrendszerré vált. Erejét és történelmi ese­mények menetét, meghatározó szerepét jól mutatja, hogy gaz­dasági szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Európa, Ázsia és Latin-Ame­rika tíz szocialista országát tö­möríti. A tagországok területe 25,4 millió négyzetkilométer, ami a föld területének 18,7 százaléka, lakosságának száma 437 millió, vagyis a világ la­kosságának 10,4 százaléka. A szocialista közösség or­szágai hatalmasat fejlődtek a marxi—lenini eszmék gyakor­latba való átültetésével. A gazdasági fejlődés ütemét te­kintve a szocialista közösség megelőzte a legfejlettebb ka­pitalista országokat. Az 1951 —1977. év közötti időszakban a KGST-országok ipari terme­lése tizenegyszeresére nőtt, s ezek az államok adták az egész világ termelésének egy­harmadát és nemzeti jövedel­mének egynegyedét. Olyan hatalmas erő ez, amely hajtóereje a világmére­tű társadalmi-történeti hala­dásnak. Erre az erőre támasz­kodva arathattak győzelmet azok az imperializmüsellenes erők, amelyek a gyarmati iga lerázásáért küzdöttek. S hogy ma Afrika térképe annyira át­rajzolódott, s hogy e földré­szen az egykori angol, fran­cia, belga, portugál gyarmatbi­rodalmak helyén 52 független állam létezik, ez összefügg a szocialista világrendszer lété­vel. Igaz a 52 afrikai or­szág többsége ezer meg ezer szállal kötődik gazdaságilag az egykori gyarmattartókhoz és London, Párizs, Brüsszel, Wa­shington is befolyásolja az ott történteket, beavatkozik ezek­nek az országoknak belügyei- be. Sok ország azonban nyíl­tan kimondotta, hogy eluta­sítja a fejlődés kapitalista út­ját, s ha nem is következete­sen és sok kacskaringóval és kitérővel, de az imperializmus világától való függetlenedés lehetőségeit kutatja. Más or­szágok — mint Angola, Mo- zambik, Bissau-Guinea, a Kongói Népköztársaság, Etió­pia — a szocialista orientáció­jú fejlődés útjára tértek. S ez mint említettük, nem valami­lyen földrajzi sajátosság, hi­szen Ázsiában csak a legutób­bi időkben Dél-Jemen, Afga­nisztán és Laosz lépett erre az útra. S az idei esztendő egyik legnagyobb eseménye volt az, hogy Kambodzsában a szocia­lizmus erői, a testvéri vietna­mi nép segítségével megdön­tötték a Pol Pót—leng Sary- klikk véres, népellenes ural­mát, amely Péking támoga­tásával olyan terrorrendszert tartott fenn az országban, amely sok millió kambodzsai életébe került. pette még szélesebben bonta­kozik ki a fejlett szocializmus építése, s megvalósul az a aláírásához, s nem a szovjet törvényhozás, hanem az ame­rikai az, amely húzza-halaszt- ja ennek a nagy fontosságú okmánynak a ratifikálását, s gátolja, hogy előírásai életbe léphessenek. Nem a Szovjet­unió, hanem az Egyesült Ál­lamok kíván elhelyezni 572 holnap, amikor az új társadal- olyan számyasrakétát, illetve mi rend az egész világ reali­tásává nő át. Mindennek azonban előfel­tétele a béke biztosítása, vagyis az, hogy az emberisé­get végképp megszabadítsák a háború rémétől. Különösen A szocializmus világának ^életbevágóan fontos ez egy eredményei sugároznak ki „az olyan világban, amelyben Egyesült Államok hátsó udva­rának” nevezett Latin-Ame- rikára is. Mexikó és Jamaica mind erőteljesebb gazdasági kapcsolatokat létesít a KGST- vel és az idén a forradalmi- demokratikus erők nagy győ­zelmet arattak Nicaraguában, ahol sikerült elsöpörni Somo­za washingtoni támogatást él­vező rendszerét. Csupán elnagyolt és vázla­tos a kép, amelyet rajzoltunk, hiszen az egész világon érez­hető a létező szocializmus vi­lágrendszerének kisugárzása. S ez így van akkor is, ha termé­haditechnika soha eddig nem látott pusztító színvonalat ért el, amikor annyi atomfegy­vert halmoztak fel földün­kön, amely többszörösen ele­gendő volna arra, hogy kiirt­sanak bolygónkon minden em­beri életet. A fiatal szovjet hatalom első rendelete a békedekrétum volt. A Szov­jetunió, a szocialista közösség az elmúlt évtizedekben egy sor békekezdeményezést tett a Nyugatnak, amire az fegy­verkezési verseny fokozásával válaszolt. Jelenleg a szocialista közösség által képviselt hatal­mas katonai elrettentő erő biz­Pershing—2 középhatótávolsá­gú rakétát Európa nyugati fe­lén, amelyek a szocialista kö­zösség elleni célpontokra irá­nyulnak majd. A Szovjetunió híven elvi békepolitikájához, további kezdeményezéseket tesz, mi­előtt a fegyverkezési ver­seny újabb veszélyes forduló­ja fenyegetné a világ béké­jét. Legutóbb Leonyid Brezs- nyev Berlinben olyan egy­oldalú lépést jelentett be, amely joggal tett mély benyo­mást minden békeszerető erő­re. Az az elhatározás, hogy az NDK-ból kivonnak húsz­ezer katonát és ezer harcko­csit, zavart keltett éppen a fegyverkezés fokozására ké­szülő nyugati politikai kö­rökben. Ez a lépés csakúgy, mint ^ minden más cseleke­det, amelyet a szocializmus szetesen ennek a világrend- tosítéka a békés egymás mel- világrendszere megvalósít, bí­szemek is nem egy problémá­val kell megküzdenie fejlődé­se során, hiszen a világtörté­nelemben valami teljesen új, a kizsákmányolás nélküli tár­sadalom megvalósításán fára­dozik. Hatvan év kevesebb, mint egy mai emberélet, s nyilván több generáció együt­tes és egymást követő szorgos munkájának kell kiépítenie azokat a gazdasági és politi­kai kereteket, amelyek közé­lett élésnek, de a szocialista zonyítja: „századunk témája” országok újra meg újra kifej- nap mint nap hatalmas élet­tik, hogy ha a másik oldal erejéről és kezdeményezőkész­követi őket, készek a lesze­relés útján haladni. Nem a szocialista közösségen múlott, hogy hét esztendőn át tartott, amíg eljutottak az idén júni­usban a SALT—II egyezmény ségéről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy igényt tart és ér­zi elkötelezettségét korunk égető problémáinak megoldá­sára. Árkus István NÓGRÁD — 1979. november 7., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents