Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
Mplnór Mihály, a gyáregység igazgatója: — Úgy teremtett itt új hagyományt az ember, hogy • régit is ápolja. Sipos Feri bácsi, nyugdíjas bá nyász: — A fiam folytatja a munkámat, magasabb szinten. Bakos Sándor, a gyáregység párttitkára: — Brigádjaink kapcsolata sokágú és nagyon gyakorlati. A régi mátranováki utcák a „ház-hegyíbe-ház” stílusban épültek. Ennek bizony egyetlen magyarázata lehetséges: a hegyekre, dombokra kapaszkodó házsorok közvetlenül egymás mellé, fölé épültek. Ahogy a hely engedte. Új profilként felvette a víztartályok gyártását is a mátranováki gyáregység, és ezzel a Gant« MÁVAG-orr belül egyedül itt készülnek majd ilyen tartályok, víztornyok. „Igaz, hogy kicsit szűkében vagyunk a helynek, de anhak meg nagyon örülünk, hogy egyetlen szülőt sem utasítottunk vissza a napközi ellátást igénylők közül” — mondják a pedagógusok. És a gyerekek? íme, egy „beszédes" kép. MATRANOYAK A község büszkesége mindig is a község kenyere volt. Akkor, amikor bányászként, s most is, amikor vasasként él ■és dolgozik a nováki ember. Büszke is csak akkor lehet a munkájára, ha kedvvel, jól végzi. Sipos Feri bácsi (a fia ma is a bányánál szolgál) kerek negyedszázadot töltött a tárnákban. Eljárt a Bárna-völgybe, naponta átvágott társaival a dombokon. De egy évben, jó volt, ha négy-öt hónapot dolgozhatott. A többit olyan munkával kellett «Költenie, ami éppen akadt. S bizony nem mindig akadt. Nagyol fordult itt a világ. Vasassá lett Mátranovák; a G-anz-M A VAG gyáregységében majd mindenki a fiatal korosztályhoz, az ifjabb munkásosztályhoz tartozik. Nem pontos ez a meghatározás, hiszen a munkásosztály „kortalan”. A legfeltűnőbb itt mégis az, milyen sok a fiatal ember az egyre táguló gyártócsarnokok falai között. Molnár Mihály igazgató és Bakos Sándor párttitkár sem tartozik éppen az idősek nemzedékébe. Mégis van mire visszaemlékezni: az ünnep előtti napokban avatták az új gyártócsarnokot, ezzel 16 ezer (!) négyzetméterre bővült a fedett munkaterület, de éppenhogy tíz esztendeié annak, hogy ilyentájt elhelyezték a nováki földben a gyáregység első csarnokának betontartó oszlopait. Hat éve mérhető itt állandó fejlődéssel a termelés értéke, amely az utóbbi öt esztendő alatt megkétszereződött. Acélszerkezetek, futódarugyártás, kis- és középnagyságú hidak, s újabban víztartályok, valamint nehézépületi acélszerkezetek készülnek a nováki gyáregységbe1!!. Most is ipindenütt a legbiztosabb pontjai a vasipari termelésnek az egykori bányászok. Azok, akik több mint tíz esztendeje a lapátot, csákányt felcserélték a kalapáccsal, a hegesztőpisztollyal, a pajszerrel. Nem ritka az sem, hogy több szakmát is elsajátított az évek során a bányász. Győr legújabb, még épülő sokezres lakókerületének, a Kun Béla-lakótelepnek itt gyártják a hatezer köbméteres víztornyot, de már felkészültek a következő, hasonló „tartálymunkáira” — Mosonmagyaróvár is nováki tartályban tárolja majd a vizét. A paksi szállításukat határidő előtt teljesítették, és míg hat esztendeje 113 milliós értéket — tavaly 208 millió forint értékű termelést értek el. „Közbén felépült a gyár is, azon a helyen, ahol évtizeden át a termelés is folyt...” — mondják a novákiak. Majd háromszáz egykori bányász dolgozik itt, a teljes létszám ugyanakkor hatszáztízre tehető; tízéves helybeli munkával 160-an büszkélkedhetnek. Igazi vasasok — bányászhűséggel. Nagyot változott a község is. Az üzem, a gyáregység úgy. szólván minden pontjával szoros kapcsolatban áll, legyen az iskola, vagy bányász-nyugdíjas klub, mert azt is örökségként tartják fenn. A gyáregység kisugárzó, ide visszaható ereje megnyilvánul abban is, hogy éppen kilenc iskolával állnak szocialista kapcsolatban; segítik a gyermekintézményeket. Erről azt mondja Pál Gyula iskolaigazgató, a népes nováki napközi otthon udvarán: — Nem tudunk mi olyan kéréssel a gyáriakhoz fordulni, amit ne teljesítenének! De a napközi senkit sem utasított vissza. A kölcsönösség nagy erő. Az áldozat a munkás részéről a gyerekéért érthető, de ugyanígy érthető az a pedagógiatöbblet is, amelyet például Tóth Józsefné, Pengő György napközis tanár nyújt a napközi 150 százalékos kihasználtsága mellett. A gyárból különösen a festők tesznek sokat a községért, a gyermekintézményekért. Őket mindenütt ismerik, szeretik de a többieket is. Természetes dolog Mátranovákon az egyet akarás. így volt ez a bányában és így van a régi „falut” és a „telepet”' összekovácsoló gyáregységben. ' T. Pataki László Kép: Kulcsár József Sok a fiatal szakmunkás a mátranováki gyáregységben. Es ni sem ritka, hogy nem egy, de két-három szakmával is rendet* keinek itt a munkások. A gyáregység 70 százaléka ma harmincöt éven aluliakból áll. A gyáregység szakmunkás-utánpótlását segíti a tanműhelyi ahol érthetően a legtöbb fiáját lakatosszakmát tanul. De szép számban vannak hegesztők és forgácsoló szakmunkásjelöltek isi Gajdár Pál és Rezes Róbert esztergályos lesz.
