Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában az év eltelt időszakában több mint félmillió darab női, il­letve férfipulóvert, kardigánt és garbót gyártottak a bel­földi kereskedelemnek. Az áruk 40 százaléka a kedvelt nyomottmintás pulóverekből áll. (báb—) 65 ezer kilométer vasútvonal Csak az első ötéves tervidő­szakban felépült turkesztán- —szibériai vasútvonal és a napjainkban épülő Bajkál— Amur vasútvonal méreteinek Összehasonlítása tudja igazán érzékeltetni azt az óriási fej­lődést, melyet a szovjet vas­utak tettek meg az elmúlt öt­ven esztendő alatt. Ezalatt 65 000 kilométer vasútvonal épült. Az 1500 kilométer hosz- szúságú Turkszibet ásók, csá­kányok és taligák segítségével építették fel. A BAM építői­nek munkáját yiszont 700 kot­rógép, 1200 talajgyalu, több tízezer tehergépkocsi és meg­számlálhatatlan mennyiségű egyéb műszaki segédeszköz könnyíti meg. A Turkszib ter­vezésénél még kis teherbírású gőzmozdonyokkal számoltak. A BAM-on már 8—10 ezer lóerős Diesel-mozdonyok szá­guldoznak majd szerelvényeik­kel. A Turkszib megépítése elő­segítette Kazahsztán és Kö- zép-Ázsia gazdasági fejleszté­sét, a BAM pedig segít jobban kiaknázni a szovjet Távol-Ke­let és Kelet-Szibéria termé­szeti kincseit. Öt évtized alatt gyökeresen átalakult a szovjet vasúti köz­lekedés. Ma a szállítások 99 százalékát Diesel- és villany­vonatok bonyolítják le; na­ponta közel tízmillió tonna árut és tízmillió utast szállí­tanak. A Szovjetunióban ta­lálható a világ vasúthálóza­tának mintegy 11 százaléka, és a szovjet vasutakra jut a vi­lág teherszállításainak a fe­le. A tervek szerint ebben az évben a szovjet vasutak két és félszer annyi árut fognak szállítani, mint az amerikai vasutak. Ofven éve történt „Négy hétig állottunk harcban... ff U ónapok óta folyik a sal- n gótarjáhi kerületben egy különös szervezkedés — írta a Népszava ' 1929. március 6-án —, amelyet már megin­dulásánál gyanús jelenségek kísértek és amely főleg a bag_ lyasaljai telep munkásai között igyekezett híveket szerezni. Ennek a propagandának a szolgálatában túlnyomórészt fiatalkorú munkások állottak, akik igen mozgékonyak és nemcsak a baglyasáljai telepet, hanem az egész salgótarjáni kerületet bejárták, mindenütt hangoztatva a közismert bolse­vista jelszavakat. Megállapítot­tuk ugyancsak, hogy ebből a medencéből többeket, a loson­ci és füleki bolsevista propa- ga'ndatanfolyamokon külön erre az agitációra kiképeztek és később is erről a két hely­ről kaptak utasítást, miként kell a bányamunkások töme­geit „forrádalmasítani”. .. A propagandatevékenység a KMP Központi Bizottsága irá­nyításával az 1928-ban, Lo­soncon megtartott konferen­cia célkitűzéseinek megvalósí­tásáért folyt. A konferencia határozatai többek között elő­írták, a rendkívüli bányász­kongresszus, ezt megelőzőleg pedig országos bányászsztrájk előkészítését. A rendkívüli bá­nyászkongresszuson biztosíta­ni kell a szavazatok többségét az általános sztrájk mellett. Győzelemre kell vinni a bá­nyászok 15 százalékos bérkö­vetelését. A bányászsztrájk előzmé­nyeként Salgótarjánban lét­rejött az aknaközi bizottság, amelyben szervezett és szerve­zetlen bányátok egyaránt részt vettek. A salgótarjáni szénmedence aknaközi bizott­sága 1929 október közepén kérelemmel fordult a helyi bá­nyaigazgatósághoz, 15 százalé­kos béremelést és a helyi sé­relmek orvoslását kérte. A sérelmek között volt, hogy a bányászok havonta csak 18—20 műszakot teljesítenek, kere­setük 80—90 pengő, amely az öt-hét tagú családnak kevés a megélhetésre. A bányavállalat a lövéspótlékot 41 fillérről 23 fillérre csökkentette. A bá­nyászok 6—8—10 kilométert is gyalogolnak a munkahelyre, mert az iparvágányon nem en­gedélyezik a személyszállítást. Továbbra is alkalmazzák a különféle büntetéseket, a pa­lás szénért pénzbírság, mun­kából való kitiltás jár. A vál­lalat képviselői nem tárgyal­tak a munkásokkal. A munka felvételét követelték. A kérelmek elutasítása lát­tán a tarjáni aknaközi bizott­ság határozati javaslatot. ter­jesztett az 1929. november 1— 2-re összehívott Magyarorszá­gi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége rendkí­vüli közgyűlése elé. A javas­lat értelmében a 15 százalékos béremelés kivívása érdekében országos sztrájkot kell indíta­ni. A közgyűlés előbb igennel, majd Peyer mesterkedései folytán nemmel szavazott az országos sztrájk megihdításá- ról. A salgótarjáni bányász­sztrájk november 2-án indult. A KMP tervei szerint október 28-án kezdődött volna az or­szágos megmozdulás. A bá­nyászszakszervezet jobboldali vezetősége azonban az orszá­gos akció megakadályozására a sztrájk indítását előrehozta ok­tóber 4_re, s a munka beszün­tetésére szólította fel a pécsi medence bányászait. A KMP az eredeti elgondolás alapján állt, s nem csatlakozott a pé­csi báhyászok mozgalmához, így a tervezett országos bá­nyászmegmozdulás nem si­került. A salgótarjáni sztráj­kot viszont közvetlenül a KMP irányította. 4 929. november 1—2-re * összehívott rendkívüli bányászszakszervezeti köz­gyűlésen kellett volna le­váltani a jobboldali ve­zetőséget. Ezt a célt szol­gálta Nagy Pál nyílt leve­le is, melyet a rendkívüli kül­döttközgyűléshez és Magyar- ország összes bányamunkássá­gához intézett. A nyílt levél ha'ngsúlyozza a szervezett és szervezetlen bányászok osz­tályharcos egységének meg­teremtését, amely nélkül nem lehet küzdeni helyzetük meg­javításáért. „Ha azt akarjátok, hogy sorsotok megjavuljon, ha eredményeket akartok elérni osztályharcotokban, ha har­ci szervezetet akartok csinálni a bányamunkás-szövetségből, akkor magatoknak kell a ve­zetést kezetekbe venni. Támo­gassátok a magatok választot­ta aknaközi bizottságokat, amelyek osztályharcos veze­tő szervei legyenek a szervezett és szervezetien bányamunká­sok testvéri szövetségének” — írta Nagy Pál. Ugyanebben az időben „Ä salgótarjáni medence bá­nyamunkássága” aláírással a nógrádi iparvidéken is meg­jelent egy röplap, amely szin­tén a szervezett és szervezet­BÁNYAMUNKÁS » MA6YAR0RSZÁGI BANYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az előflretég ára: Egész évre 9.60 P. félévre 4.80 P. .SzprkMttfoÁTTiridldóhivaUi: Budapest. VI. ktr.. negyedévre 2.40 pengő. — Egyes szám ára 40 fillér. Voiosmarty-utca 44/b, II. eto. Tekíoo: Auf, T. 2T7-01. 11^^ /\ I hvAwiHa »gy»K«. 1 A salgótarjáni harc tanulsága A aacr here befeieaéat nyert’« miniül ma-', tűr bin'.aJunkkol nőni áriánk n harcolóknak, föl kívánjuk tárni lelj« Talóűcéban » «Igo ■rjáni bányamunkáink baroAval kupcaolato- aan (Srláot esetnényei*t. Rá kirtuuuik mutálni u előzményekre la. de egyúttal lo kél \onni •ml a harcnak a tanolaágáH ia. Nairn lehel SifÄ ............ .b étáknak, okik n harc kámfor én n harc Aldo- óa a tönkretett ninjgu- laa fólépitéaéröl újra naoknak kell gondoa- aodol, akik itttnaradtnk é* akiket a harc elölt rágalmak özönével illettek. Vegyük a dolgo­kat aotrendben, ahogy ások tónfatok. A M «tompok <fn folyik a aaJgótarjánl W egy kiaimöo Mírverkctow. amelyet már megindulásánál gyanún jelenségek kiáértak aa amely főleg a baglyaíaljai lelep mnnkaaal kiim mtiakenetk mveiwt aaeeemii. Ennek a propagao- fiaajr a »zolgálatábaa talnvomórószt Batm- . «Mm mamkiaajt áUaAtaá, akik igen mozrűű- Wküm-m^a ka^yaaaüal UlmmTUo« A Szövetség volt vezetősége hét-mozgalom megindítását határozta el «* a kérvények he- oyujiása alttóhcr végére volt. Tervezve. Ebben az időben majd minden magyar hé nyal el eheti megjelelitek .a munkásság előtt nunerellcii Bataleoibepok. akik arra azólilothik fúl a mmi- kásókat, hogy alakítanak -oémlin.-oíuduot'. amelyek azután közvetlenül n wilgöiotjám. illetve a hagiynaalj.ú mtutkúseággul lurlaná- unt fönn öaseeköttetéel. A hér-------gj—*• sr taanjürrssf™“: deoiitt dnta-itolták őket. Gyanít—. . .. — is. hi-gy egy pár helyen pénzl kínáltak :tt •• '- taráiknak, akiket arra biztattak, hogy ntnna- nak Btidu pcr'.te éi vegyenek réazl agy uiag­nuil inaiig A néM»elkő*t bclíevlnln propaganda awggál liít élteiére uz egész világon tuny «ampái* tilnleléat akar rendezni. dórt Magyarorazágon pedig séukl «um _ > e! erről tu.lt,műt Erre njn».|i hnUroapn! la«»' ; H száz naokás elbocsátása lii-wikat. ÖA»ze-vls-w.kib1 Ont. h"** ->!'*» /ofijtrk túrni a sltrOjle l'fet>. »"a s~"rrevti t U.M rlnnilrflr egyéb, n hnl-e.: —i*zólún,i>l> kl-yrd. II Iruzi— Ä’ÄiWÄÄi '“'őúri:irt'.;1 ;’ “i". napokon K-ócM íués -zimjklm «tryrnv felen. .V. távolabb fekvő «InlBwV i;ii.nk:w4: »«km -- vnbk dolgoztak « mrynl'.-Jában .win nem lebegett riSs. min* 1i"«y 7-ére nilliMfc ti arlaolarjant erüle.t sztrájk jál. i-s )l* li'belsji-.es. a. bányamunkások altalmui« sdeujkiát. Alkalmazkodni - nehéz ? — Jó, álljon elém valaki, és mondja meg: mit tegyek másként? De ne csak általá­nosságban; hogy dolgozzunk fegyelmezettebben, meg szor­galmasabban, meg ésszerűb­ben, meg takarékosabban, hanem konkrétan: hogy ek­kor meg ekkor, ezt meg azt tegyük. A fenti, kesernyés kiroha­nás fehérasztal mellett hangzott el, de művezető ba­rátomat —, aki egy jó ideig reflektorfényben álló közép­üzem többszörösen kitünte­tett dolgozója — nem a fé­lig kortyolgatott hosszúlé­pés hevítette. Elmondhatta volna — és el is mondta — ugyanezt vállalata termelési tanácskozásán. Éveken át di­csérték , őket — kérkedett (vagy netán panaszkodott?) emiatt —. mert rendre túl­teljesítették a tervüket, még a munkaerőhiánnyal is da­coltak, s ha araszolva is. a termelékenység ugyancsak javult, munkájukban mind kevesebb kivetnivalót talált a meó... s most mégis azt hallják lépten-nyomon: rosz- szul dolgoznak. Korszerűtle­nül. Tevékenységük nem gazdaságos, már-már ráfizeté­ses. Magyarán: pazarolják a drága importanyagot, mi­vel olyan cikket gyártanak, amelyet a világpiac nem igé­nyel. — Kérdem az üzemvezetőt: mit ne gyártsunk és mit gyártsunk helyette — folytat­ta a barátom. — Maid meg­mondja az igazgató! Kérdez­zük az igazgatót a termelé­si tanácskozáson; már kutat­juk a piacot, így ő, alakul az új profil, dehát az átállás nem megy az egyik napról a másikra, a termékváltás­hoz pénz kell, több mint amennyink van, meg embe­rek százainak átképzése. A tennivalók elhatározásakor nem tévedhetünk, mert ak­kor talán a rolót is lehúzhat­juk — záróra: fizetni! Bánatos a művezető, meg bosszús is. Mert ő produkál­ni szeretne: jobbat, szebbet, értékesebbet. És meggyőző­déssel bizonygatja: bizonyí­tani akar az igazgatója is, hogy nemcsak a múltban le­hettek az iparág élvonalában. Meg ezt akarja a tröszt is, meg a minisztérium is, meg mindenki. Akkor hát miért oly botladozó a lépésváltás, miért oly nehéz napjainkban alkalmazkodni ? Túlontúl leegyszerűsített válasz lenne frázissá kopta­tott igazságokat felidézni. Azt. hogy a világgazdaság vál­sága a magyarnál fejlettebb gazdaságokat is megrázkódta­tott, és nyitottságunk nem te­szi lehetővé ama sokat emle­getett „begyűrűzések” ki­szűrését. Azt. hogy — ma­radván a világgazdaságnál — a fejlődés követelte meg a külgazdasági kapcsolatok szé­lesítését, s a nemzetközi me­zőnyben bizony-bizony szi­gorúbbak a normák, nagyob­bak a követelmények: a cse­rearányok nem a mi javunk­ra változnak. Azt, hogy meg­elégedtünk a termelékenység javulásának eddigi ütemé­vel de figyelmen kívül hagy­tuk: másutt is fejlődnek: el­maradásunk a termelékeny­ségben ahelyett, hogy csök­kenne, inkább növekszik, a fejlettebb országokhoz ké­pest. Azt, hogy a munkaszer­vezés tudomány ugyan, de kevés a szervezési szakember tudása, ha nem jár együtt minden szakember szervezési tudásával — képességeivel... A fájdalmas, de — hisszük" valljuk — mindenképpen gyógyulást ígérő felismeré­sek korát éljük. Világosab­ban látjuk, mint bármikor, korábban — akár a gazdaság- irányítás 1968-as reformja idején, vagy az energiaválság kezdetén —, hogy a világ kö­rülöttünk állandóan változik, s ami tegnap még jónak, el­fogadhatónak tűnt. az holnap tálén már korszerűtlenné lesz. A követelményekhez mindenkor naprakészen kell — kellene — igazodni, s ez (bárhogy vélekedjék is mű­vezető barátom) tőle is. tő­lem is, valamennyiünktől rugalmasabb magatartást, fejlettebb alkalmazkodókész­ségét. a rossz beidegződések gyors elhagyását igényli. Nincs olyan változás, amely ne járna kisebb-nagyobb konfliktussal, megrázkódta­tással. A szocialista társada­lom jellegéből adódik, hogy nem lehet olyan váltás, amely létbizonytalansághoz vezetne. Ám a családok, az egyén biztonsága, a teljes foglalkoztatottság olyan vív­mány, amelyet védeni kell. Védeni — akár áldozatok árán is. Meglehet, hogy mű­vezető barátomnak és a gé­pek mellett dolgozó munka­társainak holnap olyan moz­zanatokat kell elsajátítania, amelyek alapvetően külön­böznek az évekkel korábban begyakorolttól. De az sem elképzelhetetlen, hogy üze­me — bármily látványosan, dolgozott is egykor — való­ban rákényszerül anna „roló” lehúzására. Áz egészségtelen fluktuáció a folyamatos ter­melést alapvetően nehezítet­te. ám az átgondolt-megfon­tolt munkaerő-politika nem nélkülözheti a szakemberek átirányítását, átképzését sem. A búcsú — munkahelytől, megszokott munkától — kétségkívül nem diadalmenet, de végül az egyén számára is hasznos: az ő érdeke. Jövőre módosul a termelői árrendszer és ismét a meg­változott követelményekhez igazítják a gazdasági szabá­lyozókat. Ha a vállalat világ­piaci áron kapja a nyers­anyagokat, az energiahordo­zókat, kétszeresen is meg­gondolja: mit érdemes gyár­tania, azaz — mit adhat ei ő is világpiaci áron. Alkalmazkodni nehéz. De van támpont, van mérce: az önismeret. Adottságaink, le­hetőségeink ismeretében sza- porázhatjuk léptéinkét. Köz­helyszerű kifejezés: gyor­suló idő. Nekünk is gyor­sabbá kell válnunk: a felis­merések, a döntések, s a ha­tározatok , végrehajtásának pillanatában. Kellő előrelá­tással, ha könnyűvé nem is, lesz. de könnyebbé válik az alkalmazkodás. t. t. len bányamunkásokhoz szólt- A röpirat figyelmeztet arra, hogy a szakszervezeti tanács meg akarja bontani a bánya­munkásság egységét, mert „az immáron többségbe került osztályharcos bányászok nem fogadják el az opportunista politikát, s nem hajlandók to­vábbra is ellenállás nélkül tűrni a bányák bérdiktatúrá­ját... Nekünk magúnknak, a tárnákban dolgozóknak kell kezünkbe venni sorsunk inté­zését. Magunknak kell vezet­ni harcainkat! A szaktanács szét akarja rbmbolni szerve­zetünket, bennünket osztály­harcos bányászokat ki akar szorítani onnan, hogy zavar­talanul folytathassa tovább­ra is áruló politikáját... Meg kell védenünk egységünket, a tárnákban dolgozók egységét...” A szakszervezet jobboldali vezetése azonnal reagált a kommunista röplapokra. Princz Fere'nc — helyi jobb­oldali szakszervezeti vezető — aláírásával felhívást intéz­tek a salgótarjáni kerület bá­nyamunkásaihoz, amelyben til­takoztak a kommunisták tevé­kenysége ellen. „... De fogunk számolni itt Salgótarjánban is a Pothomik—Eppich-féle tár­sasággal... le fogunk számolni minden hazug, rágalmazó jel­szóval és baloldali bolsevista szélsőségesekkel.” A bá'nyászszakszervezet or­szágos rendkívüli közgyűlése nem hozott eredményt. Nem alakult meg az országos sztrájkbizottság, nem volt va­lamennyi szénmedencét át­fogó sztrájk, nem sikerült el­távolítani a szakszervezet köz­ponti vezetéséből a jobboldali elemeket. A bányászsztrájk azonban’ Salgótarjánban és a hozzá tartozó aknákbán november 2—28-ig tartott, s egyik legje­lentősebb munkásmegmozdu­lás volt. A sztrájk első heté­ben a bányászszovetségtől és a szakszervezeti tanácstól kül­dött érkezett Salgótarjánba. A Munkásotthon udvarán több száz, többségében fiatal munkás fogadta a küldötteket, kiknek erőteljesen hangoztat­ták, hogy „nem fogják tűrni a sztrájk leszerelését”. A mun­kások még azínap bizalmi ülést tartottak és megválasztották a sztrájkbizottságot. A sztrájk ideje alatt kom­munista röpcédulákat szór­tak szét a bányatelepeken és november 7-ét megelőzőleg a házak falán és az utcákon a proletárdiktatúrát éltető fel­írások jelentek meg. Novem­ber 7-én reggelre a házak fa­lára festették, hogy „Éljen a november 7-i általános sztrájk!” Megmozdult a csend­őrség is. Baglyasalján 25 bá­nyászt tartóztattak le és kí­sértek a baglyasi csendőrőrs­re, majd Budapestre a tolonc- házba szállították őket. Bizo­nyíték hiányában azonban sza­badlábra helyezték a letartóz­tatottakat. November 14-én, a sztrájk második hetében a .főszolga­bíró hívatta magához a mun. kásság vezetőit s közölte ve-, lük, hogy a bányaigazgatóság tárgyal velük, ha felveszik a munkát. A munkások vezetői nemet mondtak. November 15-én ismét szakszervezeti köz. ponti küldöttek érkeztek Sal­gótarjánba. Tárgyaltak' a mun­kások vezetőivel, majd egy küldöttség élén Róth bánya- főtanácsoshoz mentek, hogy megtudakolják, mi a bánya­vezetés álláspontja a mun­kások követeléseivel kapcso­latosan. A bányafőtanácsos nem fogadta a küldöttséget. A sztrájkoló munkásokkal nem tárgyalt. A sztrájk november 28-ári ért véget. A bán ya igazga tóság súlyos megtorlást alkalma­zott; több mint 100 munkást nem vett vissza, s ami még nagyobb felháborodást vál­tott ki, a munkaidőt megho&z- szabbítottá. A sztrájk befejezésére? a salgótarjáni rendőrkapitány­nak a belügyminiszterhez külJ dött jelentésében ’többek kö«( zött ez olvasható: A sztrájkot^ mint megállapítható az ak‘naJ bizalmiak csinálták, -az akna_j bizalmiak pedig nem szociál­demokraták, hanem kommu­nisták, vagy olyan szoederri párti tagok, akik kommunista!, beállítottságúak. A sztrájkok! itt-ott való felbukkanásának! ég si kerülésének egyik okád abban lehet látni, hogy a Bá-I nya- és Kohómunkások Orszá-J gos Szövetségének, tehát ri szocdemeknel^ a vezetőségé meglehetősen legyengült, be: folyása a munkásságra mái bem az, ami volt. Leghango-J sabbak a munkások Baglyas-i alján... E területeken kint jártí embereink elmondják, hogy a kommunista agitáció, mely különösen az aknabizahniak! révén .n.veft táplálékot, erő­sen folyik. A bányászok sűrű« kapnak Csehszlovákiából (Macskalyuk) át csempészett röpiratokat. A Kommunisták Magvars ” országi Pártjh Salgótar­jáni Kerületi Bizottsága a sztrájk után röplapot adott ki, meivbeb értékelte az esemé­nyeket. Megállapította, hogy á sztrájk eredménytelenül vég­ződött. Levonja a harc tanul: ságait is. Az osztályháború a csaták sorozatából áll! A tar­jáni sztrájk csak része volt ennek a sorozatnak. Az osz­tályháború ezen részében ve­reséget szenvedtünk.- De a most következő küzdelmek­ben nem szabad egyedül ma­radnunk... Salgótarján már sok csatát vesztett az osztály­háborúban, de az elvesztett ütközetek tanulságaiból ko­vácsoltuk legerősebb fegyve­rünket, forradalmi osztály: öntudatunkat, amely győze­lemre visz bennünket. Vonsik Ilona Hőcserélők atomerőművekbe A Trans eíektro Külkereskedel­mi Vállalat a napokban szerző­dést írt alá szovjet partnerével különböző atomerőművi berende­zések exportjára. 1974 júliusában magyaj*—szovjet kormányközi egyezmény született az atomerőművi egységek koope­rációs szállításáról. Ennek kere­tében a szovjet Atomenergoexport hőcserélő és speciális vízelőkészí­tő berendezések szállítására kért ajánlatot a magyar ipartól. A műszaki és kereskedelmi egyezte­tések eredményesen befejeződtek; s így került sor a szerződéskö­tésre. A megállapodás alapján, jövőre több mint 11 millió rubel érték­ben szállítunk hőcserélő berende­zéseket és több mint 6 millió rubelért vízkezelő egységeket a Szovjetunióba. Ez utóbbiakat 1981- ben adják át. A vízkezelő beren­dezéseket az idén aláirt sokoldalú nemzetközi gyártásszakosítási és kooperációs megállapodás alapján készíti a magyar ipar. NÓGRÁD — 1979. november 3., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents