Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
Á múzeumi és műemléki hónapról Nógrádban I Szovjet drámák szemléje I Biberach Szibériából A múzeumok ünnepi ese- kegyűjtemény egy része, és ménysorozata Nógrádban is így tovább, eredményesen zajlott le. Dr. — Jelentősnek tartjuk azt a Horváth Istvánnal, a Nógrád pályázatot, amelynek legszebb megyei múzeumok igazgatójá- munkáiból kiállítást rendez- val az idei múzeumi és mű- tünk a balassagyarmati Palóc einléki hónapról beszélgetünk. Múzeumban. Ezen a Salgótar— Idén mindenekelőtt né- ján, Balassagyarmat, Szécsény hány gondolatkör köré csopor- tanulói által készített rajzo- tosítottuk az eseményekét, kát állítottuk ki, a gyermekek programjainkat — mondja. — a múzeumban szerzett élmé- Egyrészt a gyermekév méltó nyeiket rajzolták le. Nagyon megünnepléséhez kívántunk a színvonalas volt a Tóth Ilus magunk lehetőségein belül által vezetett bábegyüttes műhozzájárulni, másrészt arra sora, amelyet a gyermekeknek kívántunk emlékezni — fő- mutattak be ugyancsak a Pa- ként aZ új múzeumba való át- lóc Múzeumban. Érdekesnek költözés jegyében —, hogy tartjuk a palóc népi játékok- húszéves a Salgótarjáni Mun- ból rendezett kiállítást is kásmozgalmi Múzeum. Ez ugyancsak ezen a helyen. If- utóbbira szolid eseményekkel júsági és gyermekprogra- emlékeztünk. Ügy vélem, munkban jelentős volt a honprogramjaink jól sikerültek, ismereti és helytörténeti pá- további híveket szerezve a lyázaton díjazott tanulók szá- múzeumügynek. mára rendezett konferencia, — Említene ezek közül né- bár sajnos, a történelemtanáhányat? rok érdektelensége számunk— Valóban csak néhány do- ra is meglepő volt. Távol is Jogról lehet szó, hiszen prog- maradtak e rendezvényünktől, ramsorozatunk ennél lénye- Itt a tanulók saját dolgozata- gesen gazdagabb volt. Különö- ikból tartottak felolvasásokat sen, ha figyelembe vesszük, s újabb ösztönzést kaptak a hogy a képzőművészeti neve- munkára. Jó lenne, ha a ta- léssel kapcsolatos munkánk is nítók és tanárok is tudnának folyamatos. A tervezett prog- arról, hogy saját tanulóik az ramok csaknem kivétel nélkül iskolán kívül mivel foglalkoz- megvalósultak. Ami nem va- nak és milyen jó színvonalon, lósult meg, az a testvérvárosi Szécsényben az általános is- kapcsolatból eredő feladatunk kolások részére irodalmi és volt, a kemerovói képzőmű- helytörténeti vetélkedőt ren- vészeti tárlatot későbbi idő- deztek. pontban rendezzük. Megyei — Milyen érdeklődést vál- múzeumainkat a múzeumi és tott ki a két évtizedes Salgó- műemléki hónap során mint- tarjáni Munkásmozgalmi Mú- egy 25 ezren látogatták, nagy- zeum kiállítása, jából annyian, mint tavaly. — Az érdeklődés nagy volt. Tehát tartós közönségérdeklő- A kiállítással egyébként elő- désről van szó. Üjabb múzeu- szőr is azt szerettük volna el- mi kiállítóhellyel is gazda- érni, hogy a salgótarjániak, godtunk, a szécsényi műemlék akik még nem szokták meg, jellegű bástyában a Termé- hogy múzeumuk is van — s szettudományi Múzeummal főként, hogy új múzeumunk együttműködve megnyitottuk a lesz —, fokozottan érdeklőd- „Mozaikok Nógrád megye tér- jenek a múzeumi gyűjtemé- mészeti világából” című álian- nyék iránt. Gondoljanak aZok- dó kiállítást. Ezt ma még ke- nak az értékeknek a megőrzé- vésbé fedezte fel a közönség, sére, amelyek a salgótarjániak Ugyanakkor például olyan vi- életét jellemezték. Gondolata- lágviszonylatbsn is értékes inkát formailag is szerencsé- emlékek láthatók ott, mint az sen sikerült megvalósítani, a ipolytarnóci ősfenyő kövületé, megyei művelődési központ vagy a híres Liptay-féle lep- segítségével. A győri balett első bemutatója : „A NAP SZERETTEI" Az ország harmadik önálló balettegyüttese november 2-án tartotta első bemutatóját „A nap szerettei” címen. A balettesten Markó Iván három koreográfiáját: Richard Strauss: „Stációk”, Wagner: „Aloméj”, Orff: Carmina Burana zenéjére „A nap szerettei” című balettet, valamint Krámer György tervezte: „Pygmalion” című tánckettőse látható. Művészeti vezető: Markó Iván. Táncjelenet a „Stációkéból — Milyen rétegeket mozgatott meg a múzeumi hónap ünnepi eseménysorozata? — Az érdeklődés általános volt. Mégis kiemelném, hogy az idén a korábbiaknál is több szocialista brigád és fiatal fordult meg a múzeumokban. Szervezetten jelentek meg a tárlatainkon is. A vendégkönyvek tanúsítják, hogy különösen azokból az üzemekből jönnek a brigádok, akikkel már szocialista szerződésünk van. így elsősorban a salgótarjáni Kohászati Üzemekből, az öblösüveggyárból, a ZIM- ből. Ezek a brigádok nemcsak Salgótarján, hanem az egész megye területén múzeumokba, tárlatokra járnak. Az is kedvező, hogy az iskolákban az őszi tanulmányi kirándulások megszervezésekor nagyobb figyelem fordul a megyei múzeumok felé. A salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközépiskola tanulói gondosan ápolják a csesztvei Madách- hagyományt. De a Bolyai Gimnázium és a Táncsics Szakközépiskola egy-egy osztályával is találkozhatunk a múzeumokban. Az idei múzeumi hónap egyik sikeres rendezvénye volt Farkas András salgótarjáni gyűjteményes kiállítása. Elsősorban a megyén kívüliek részéről volt nagy az érdeklődés a szécsényi múzeum csendéletkiállítása iránt, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria anyagából rendeztünk. Figyelemreméltó volt az a kezdeményezés, amelybe mi utólag kapcsolódtunk be. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Pesti Barnabás KISZ- alapszervezete olyan üzem- és helytörténeti kiállítást rendezett, amelynek anyagát a fiatalok gyűjtötték össze. Közülük néhány múzeumi szempontból is értékes tárgy, dokumentum. Ez nem volt tervezett program, de annál inkább örültünk neki. — És aminek nem örültek? — Valóban nagy figyelmet szerettünk volna fordítani a műemlékekre is. Ezért külön örültünk annak, hogy a szécsényi bástyát ekkor nyitottuk meg. Ezt mintegy kiegészítette Barcza Géza előadása Szécsényben a műemlékvédelem időszerű feladatairól. Szép számú voít a hallgatóság, de bizony nagyon sokan nem voltak ott, akiknek ott kellett volna lenniük nem hivatalból, hanem hivatásból I Ügy látjuk, hogy Nógrád megyében a műemlékügy még igen sok erőfeszítést igényel. Évek óta gond, hogy a múzeumi hónap csak múzeumi és nem műemléki hónap. A megyei kultúrpolitikának erre jobban figyelnie kellene. T. E. Interjú Jevgenyij Solan kemerovói A „Szovjet drámák szemléje" alkalmából szovjet művészdelegációk látogattak november első hetében Magyarországra. Köztük — J. A. Zubkov, a „Színházélet” című lap főszerkesztőjének társaságában —, Jevgenyij Sokin, a kemerovói Drámai Színház színművésze, ök ket-< ten a színházművészeti szövetség vendégeként érkeztek hazánkba. Kérdezni sem kell, Jevgenyij Sokin mindenekelőtt magyarországi színházélményeiről beszél. Nem csoda. Itt- tartózkodása alatt több mint tíz előadást tekintett meg... — A „szovjet drámák szemléjén” idén is számos szovjet színművet mutattak be a magyar színházak. Külön öröm számunkra, hogy a „klasszikusok” mellett a mai szovjet szerzők darabjaiból is láthattunk néhányat, ami azt jelzi, hogy a magyar rendezők lépést tartanak színházi életünkkel. Ügy tűnik a közönség is nagy érdeklődéssel és figyelemmel kíséri a bemutatókat — Önnek személy szerint melyik előadás tetszett leginkább és legkevésbé? — Gorkij Éjjeli menedékhelyének nemzeti színházbeli előadása rendkívül nagy hatással volt rám. Kis túlzással azt is mondhatnám —, odahaza sem láttam jobb rendezésben. Ugyanakkor volt némi ellenérzésem Kazimir,Károly rendezésével szemben, aki Bulgakov regényét a „Mester és Margarétát” állította színpadra a Thália Színházban. — Vajon a szovjet színházak is figyelemmel kísérik a magyar dráma fejlődését? — A közelmúltban rendezték meg a Szovjetunióban a „magyar dráma hetét”, melynek keretében az ország 128 színházában (!) játszottakma| gyár darabokat. A szám önmagáért beszél, de azt hiszem — túl azon, hogy a legjelentősebb magyar színműveket bemutatják nálunk — fontosabb, hogy a közönség nemcsak ismeri, de szereti is ezeket az alkotásokat. A legtöbb magyar drámának sikere volt, s ez egyben azt is mutatja, hogy a szovjet nézőket közel azonos problémák foglalkoztatják. — Gondolom ez elsősorban a mai témájú darabokra érvényes. Mégis ön szerint melyek azok a konkrét problémák, amelyek mindkét ország drámaíróit és közönségét foglalkoztatják? — Ügy vélem, ma az ember „erkölcsiségének” vizsgálata került előtérbe. Napjainkban a problémák sokkal ösz- szetettebbek, nehezebb megtalálni a mindenkori helyes utat — A színháznak természetesen nem kötelessége megoldani a problémákat. Nem adhat receptet arra, hogy az egyes ember hogyan éljén. De a színházinak igenis kötelessége nyíltan feltárni a problémákat, bemutatni az ellentmondásokat! — A „magyar dráma hete” alkalmából a kemerovói Drámai Színházban Katona József „Bánk bán” című drámáját mutatták be. A magyar színházi szakemberek közül sokakat meglepett a bemutató sikere, hiszen a „Bánk bánt" sajátosan magyar, „nemzeti drámaként” tartjuk számon... — Tény, hogy még Nógrádi Róbertét az előadás rendezőjét is meglepte a minden várakozást felülmúló siker. Természetesen Kemerovó- ban nem egy „teljesen” magyar drámát vittünk , f színre. Az előadásban azok a gondolatok kaptak nagyobb hangsúlyt, amelyek általános — mi több, aktuális — problémákról szólnak. — A „Bánk bán” kemerovói előadásán Jevgenyij Sokin alakította Biberachot. Hogy érezte magát intrikus- szerepben? — Nógrádi nem egy gonosz Biberachot akart, és Biberach számomra sem egyértelműen negatív, intrikus fiszinművésszel aura. Hanem egy olyan aki mintegy kívülről £f*yeli a körülötte zajló drámái fej leményeket gyűjt. Látja ennek a világnak a tökéletlenségét es ez neki is fájdalmat okoz. — Jevgenyij Sokin nemcsak egyik főszerepe, de egyben segedrendezoje coli az előadásnak, önállóan « próbálkozott mar rendezessei? __ Mindössze egy gyermekd arabot rendeztem onalloam Azt hiszem könnyebb jatsza ni, mint rendelni. Felteve, ha van jó szerep... _ És van jó szerep? _ Eddig még volt. Egyik nehéz és szép feladatom volt M Karin „Holdfogyatkozások éjszakája” című drámájában a „megszállott” figura megformálása. de szívesen emlek szem vissza a „Windsor! víg nők” Fort szerepére. Jelenleg Eldar Rizanov „Egy erkölcstelen történet” című komédiájában játszom, ami azért ked vés számomra, mert nem is igazi komédia... __ Nem volt szándékomban, d e ezek után mégis megkérdezem, van-e dédelgetett sze* repálma? — Féltem ettől a kérdéstől, mert nálunk, a babona szerint ezt nem szabad elárulni. Mivel azonban most nem otthon vagyok, bevallóin igen; Shakespeare ,„IH. Richard című drámájának címszerepét szeretném egyszer eljátszani. — jevgenyij Sokin művészi hivatásának gyakorlása mellett szűkebb hazájának színházi életét is irányítja. A kuz- basszi terület színházművészeti szövetségének vezetője. Mit jelent ez a munka? — Erről még nem sokat mondhatok, mivel csak a közelmúltban kerültem a szövetség élére. Hat felnőtt és egy ifjúsági színház tartozik hozzám. A szakmai felügyelet mellett módszertani segítséget adunk ezeknek a társulatoknak. ."Szűkebb hazam, a kuzbasszá terület egyébként alig nagyobb Magyarországnál. .. _ Végezetül, szeretném megkérdezni, miben latja a színház legfontosabb feladatát? __ A művészet fegyver. A színház is az, mert a szó hatalmas erő. A színésznek a szavak segítségével a Jo pel dák propagandistájava kell válnia. A művészetnek — WT a színháznak is — a "epet kell szolgálnia! — pintér — Üres bölcsőnk járása Pápáról Celldömölk felé tartva egy útmenti jelzőtáblán Iszkáz nevét pillantottam meg a minap. Mutatta a tábla, itt balra kell fordulnia annak, aki Iszkázba tart. Tovább mentem, az én falum kicsit nyugatabbra va'n, Vasban, amelynek határát nemsokára elértem, már bólint is az útonjáró felé a kéklő Ság, Berzsenyi Dániel hegye. Ágh István Pestről hamarabb hazaér. Üres bölcsőnk járása című könyvével pedig azt hiszem, végképp itthon maradt, ha ugyan egyáltalán valaha is elment innen. Ügy értem — Keresztury Dezsővel szólva — a lélek szülőföldjéről sohasem távozhat az ember, éljen mégoly különböző tájak szorításában. Mert hiszen igaza van Ágh Istvánnak abban, hogy a rokonság nemcsak vérbeli. Azt írja: „Az is rokonná tehéti az embert, ha ugyanazt a tájat látja, ugyanannak a földnek kenyerével, gyümölcsével él, ugyanaz a szél csapja meg, ugyanazt a levegőt szívja”. Ezért tudja átérezni vallomásos könyvében Pápát és mai diákjait. Sorai által ezért tudom átérezni én is ezt a tájat, amely fölött egy szél jár az enyémmel, amelyet egyetlen nap érlel. Itt már én is hazafelé járok, szaporodik a rokonság. Mint hallom, Vérbeli rokon is él Pápán, a többiről nem is szólva. Beszél róluk Ágh István szeretettel, amikor első városáról, Pápáról ír. Arról a városról, amely a dunántúli reformáció központja volt, 1531-ben már állt iskolája. Kocsi Csergő Bálint, a messzeföldön híres református kollégium egykori igazgatója Séllyel István pápai prédikátor márvány emléktáblája előtt nemrég tisztelegtem, mindkettő a református templom szép belső terében van. Idézi Ágh István Kocsi Csergő Bálint Rab prédikátorok éneke című versét, 1674-ből. Igen, hiszen a kollégium története valóban a vallási türelmetlenség példatára. Nem maradhat ki a rokonok közül Petőfi, Jókai de Eötvös Károly sem. aki mindmáig a legtöbbet adja a múlt századi világról, a Bakonvról és a Balatonról, különösen Utazás a Balaton körül és A Bakony című könyveiben. Aztán a kuruc verseket * író Thaly Kálmán sem, húes nyelvészek sem, mint Ballagi Mór és Marczali Henrik, vagy sok mai híresség, köztük a költő testvére, Nagy László. Mindez csak pár lap a könyvben, amely a közeli szülőfaluval, Iszkázzal kezdődik és azzal is fejeződik be. (Az Ezerszínű Magyarország sorozatban jelent meg.) De közben gyermeki bakonyo- zás részese lehetek. Kipillantva a vonatablakon jól látszik az ösküi „Kerek templom” a XI—XII. századból. Autóval az inotai hőerőmű tornyai mellett megyünk éi. Nagyvázsonyban Kinizsi Pálról, Magyar Begináról és 1494 előtt készült imádságos könyvéről, a kódexmásoló barátokról. a veszprémi apácáknak itt írt Gömöry-kódexről, iparosokról és mesterségekről „beszélgetünk”. Üjra elmehet az ember Ágh Istvánnal az ajkai timföldgvái^a — gyerekkoromban már jártam ott —, vagy Bobán, a vasúti központon át Berzsenyi Dánielhez Vasba, Hettyé- re, föl a Ságra, jó borok közelébe, a Boreas, az északi szél útjába, Tapolcára, Veszprémbe, a Badacsonyra, a Szent György-hegyre, Kisfaludy Sándorhoz és Károlyhoz Sümegi-e Egry Józsefhez, vagy Szigligetre. Vagy Tihanyba, Fenékpusztára, Reguly Antal szülőházába Zircre, Felsőőrsre, aztán meg Hévíz mellé az egregyi román kori templomba. És természetesen Keszthelyre, Füredre, mindenüvé, ahova csak visz a vonat, az autó, de leginkább az üdvözítő emlék, az irodalom, a tudomány, a művészet, a gazdálkodás és ipar, a magyar múlt e tájakon hatalmasan sugárzó vonzása. Ágh István megringatta a bölcsőt. A képzeletbeli bölcső tovább ring, ő pedig nézi, meddig jár. Azt üzenem még 'neki — talán örül a hírnek —, hogy a pápai Esz- terházy-kastélyban, ahol most gazdag kis múzeum van, bizonyára jobban ismeri nálam, ottjártamkor az egyik kék ruhás asszony, a múzeumőr kezében az Üres bölcsőnk járását láttam. Kétszer is megszólítottam, mire föleszmélve mentegetőzve útbaigazított. Nem haragudtam érte. Jelezte, Ágh István könyve haza talált. (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1979.) Tóíh Elemér
