Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
X Karancslapujtőn nem találni egyetlen olyan utcát, amelyben csupán régi házak állnának. A tanács új területeket is kijelölt az építkezésekre, mert egyre nagyobb a helyben élés iránti igény. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 89-as számú ABC- üzletében állandó az egymillió forint értékű árukészlet. Vil- lanyborotva-készüléktöl a sertéskarajig minden elfogy. Lavaj András a termelőszövetkezeti kőbányában dolgozó brigád naplójába beíratja az elvégzett társadalmi munkát. Osgyáni Pál tanácselnök: A fiatalok testi nevelésében a lapujtői hagyományok nyomán előbbre kell lépni... Munkásközség. Legendásan sok vezetőt adott a munkásmozgalomnak és még az is, aki a gazdagságát említi mai élete jellemző vonásaként — tulajdonképpen az erejére gondol. Ebben van a gazdagsága! Jelképe lehetne a Pacsirta-istállón túl hirtelen előbukkanó Karancs kőarca, amelyről a kőbányászok lefejtették a lentről ujjnyi vastagnak látszó termőréteget, s amely így kendőzetlenül mesebeli elvarázsolt óriásra emlékeztet. Jelképe lehet a közeli „Birinke” egykori partizán harcálláspontja, s jelképe az is, hogy a helyben dolgozó kőbányászbrigádot csakúgy, mint az ABC-üzlet kereskedőbrigádját — Nógrádi Sándorról nevezték el. Jelképe lehet az is, hogy a munkásközség tanácsának élén acélgyári munkásból lett tanácselnök áll. Hogy a hajnali munkásjáratokon a munkaképes korú lapujtőiek kilencven százaléka (I) a megyeszékhely nagy múltú üzemeibe indul, ott dolgozik. Ügy tartozik Salgótarjánhoz, a megye életéhez, hogy bár éli saját öntörvényű életét — ezernyi területen meghatározza azt a másikat, nagyobbat. Hetedíziglen munkásdinasztiákat is csak azért nem találunk asztal melletti töprengésünk során Osgyáni Pál tanácselnökkel, mert azokat alighanem a salgótarjáni egykor volt bányász-munkás kolóniákon találhattuk volna meg. Tömeges bejárásra csak az utóbbi évtizedek motorizáltsága adhatott lehetőséget. Hiszen itt helyben, legtávolabb is, legfeljebb az apákig jutunk el munkásősöket kutatva, mai negyvenesek. De a kolóniákon, egészen biztosan meglelnénk a hetven-, nyolcvanéves szálak folytatását. Az elnök apja néhány évtizede maga is kerékpáron járt dolgozni az acélgyárba. Aztán jöttek a fakaruszok, az ikaruszok, s reggel, kora délután elutazik dolgozni a falu. Nem tétlenkedik az sem, aki itthon marad. Karancslapujtő mai életéhez tartozik a látvány: gép ássa utcahosszat a vezetékes vízhálózat földágyát, ugyanez a munka a társközségben, Karancsalján már előrehaladt, a másik társnál, Karancsberénybeh elkészült. A közkutas-rendszer kiterjed majd minden utcára, s aztán mér semmi sem állja útját abnak, hogy az egyre épülő új házak csapjaiból is jó víz csorogjon. „Nagy az építési kedv” — mondják a lapujtőiek, akik közül a fiatalok is elsősorban helyben szeretnének élni, családi házat rakni. Kevesebben törekednek a salgótarjáni lakótelepekre, mint régebben. A község önbecsülése, s bizonyos realitások figyelembevétele jól nyomon követhető ebben a jelenségben csakúgy, mint egy egészen másfélében: Kovács Gyula helybeli pedagógus segítségével újra felelevenítették a lapujtői hagyományok legszebbikét, a Mátka-tál népi játékot. Múltbeli értékeire is csak az figyel, aki értékes- nek-szépnek, emberién küzdelmesnek látja jelenét. Abban pedig a lényeget látja — ez a döntő. A Karancsról elnevezett termelőszövetkezet melléküzemági kőbányájának Nógrádi Sándor brigádja a munkacsapat életéhez tartozónak tartja a helybeli iskola folyamatos segítését Az ABC-üzlet havi egymillió forint értékű ■ forgalmában lényegesnek tartják a legszélesebb áruskálát hogy „ne kelljén Tarjámból hazacipelni mindent”. A termelőszövetkezet lényeglátása: az észak-nógrádi hideg talajhoz igazodva nagyüzemi méretekben termesztenek exportképes málnát, ribizlit, elsők között „álltak rá” a húsmarha tenyésztéséire a megyében: most két és fél száz darab az állományuk. Kiterjedő együttműködés a megyén túliakkal termelésben, értékesítésben — tudatos igazodás a realitáshoz, a körülményekhez, És a hatékonysághoz, amelynek középpontjában — híven a munkásközséghez — a szövetkezeti üzemben dolgozó ember áll. Szín- dinamikát alkalmaztak a szociális létesítményben, nagy teljesítményű gépeket a tsz- könyvelésben, a naprakész információ, a folytonos lényeglátás érdekében. Manga János néprajztudós errefelé kutatott a palóc kultúra hagyományai után. Tőle származó adait: Lapu j tőn Fazekas Pál féltei kés jobbágy több mint száz év előtti életének legnagyobb kincse 36 apró és nagyobb cserépfazék volt. Lapujtőn ma a kohász, bányász, acélgyári, tűzhelygyári ember anyagi és szellemi gyarapodását érdemes kutatni. A falusias környezet előnyei és a korszerű lakás adta rülmények egyesülnek Karancslapujtőn. Molnár Béláné hírlapkézbesítő: — Szeretik a megyei lapot a lapujtőiek. Egymagám kétszázat hordok ki. Oravecz János kíséri a Király-oldalon legelő szövetkezeti juhokat, szám szerint háromszázhetvenet. T. Pataki László Kép: Kulcsár József A Karancs Mgtsz, lapujtői központtal, öt község határát egyesíti a mezőgazdasági termelésben. Érthetően nagy gondot fordítanak a korszerű könyvelésre: Bata Istvánná a folyószámla-könyvelést adja Simon Vilmosné gépi könyvelőnek. Más világot láttak ezek az ablakszemek, amelyek körül ma gyorsan változik a falukép: egyre több a kétszintes, soklépcsős ház, és az arra érdemes öregebbje is mind átépül. Huszonnégyen dolgoznak a Karancs oldalán kialakított nagy kiterjedésű kőbányában. A k#> zúzalékot gépsorok készítik. A nagyobb darabok építkezésekhez kerülnek. »
