Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

Átszervezés után Javuló eredmények Második otthon? (Tudósítónktól) Az első negyedév végén a Nógrádi Szénbányák, földtani és földmérési, továbbá terve­zési irodájában átszervezésre került sor. A földtani iroda geodéziai csoportja az új szer­vezéssel a tervező- és földmé­rő irodához került. A többi részleg új profilt képezve, földtani kutató- és külfejtési üzemként folytatta tovább te­vékenységét. Az új üzem te­lephelye Nagybátony lett. Az átszervezést követően a meglevő egységek: a fúrási részleg, a talajmechanikai la­boratórium és a poroltó beren­dezéseket javító műhely mel­lé új üzemrészként a kazár- pólyosi külfejtés került. Űj feladataink a szénter­meléssel szoros kapcsolatban vannak. A fúrási kapacitás zömét erre a területre kellett irányítani. • Feladatunk a ká- nyási aknaüzem területbőví­tését célzó öt mélyfúrás. Már az ötödik fúráshoz tudjuk a berendezést felvonultatni. így várható, hogy november köze­pére befejeződhet a program. Emellett Ménkesen és Ti- ribesen iá végzünk területbő­vítő munkát, kutatást-fúrást. Mélyfúró részlegünknek to­vábbi feladata a mátranováki külfejtési terület kutatása és a pólyosi külfejtés lehetséges bővítésének vizsgálata. Fog­lalkozunk azzal a gondolat­tal, tjogy a szén minőségét vizsgáló laboratórium is hoz-» zánk kerül. Ügy gondoljuk, hogy a talajmechanikai és a meólabor együttes tevé­kenysége így hatékonyabb lesz az eddiginél. • Mi végezzük a poroltó ké­szülékek javítását részlegünk­ben a saját, s idegen vállala­toknak. Ez a részleg a ne­ö Hetekért^ Idén eddig tizennyolc újí­tást nyújtottak be elbírálásra a balassagyarmati kábelgyár dolgozói. Ebből idáig kettőt elfogadtak, hatot hasznosítot­tak, s összesen tizennyolc, részben tavalyi, részben idei újítással kísérletek zajlanak. Az idei újítások közül kettőt egy-egy szocialista brigád ké­szített. At idén kifizetett újí­tási díjak összege nem ke­vesebb, mint negyvenhárom­ezer forint a balassagyarma­ti üzemben. gyedik negyedévben költözik a nagybátonyi telephelyre. Üzemünkben (vállalati se­gítséggel) kialakult a geofizi­kai szolgálat. Jelenleg a ter­vezés alatt álló mátranováki külfejtés területén végeznek méréseket. Január elejétől e szolgálatot elsősorban bánya­beli geofizikai mérésekre sze­retnénk alkalmazni. Adataink szerint, üzemi kol­lektívánk nem végzett rossz munkát az év eddigi részében. Október 1-ig több mint 37 ezer tonnával termeltünk töb­bet a pólyosi külfejtésből, ami 182,8 százalékos teljesítést je­lent. Az árbevételi tervet ed­dig 6,6 millió forinttal túltel­jesítettük. Sajnos mostaná­ban gyengébb lett a minőség és az eddigi eredményeinket veszélyezteti. Többi tevékenységünk együt­tes árbevételi tervét 105,6 szá­zalékra tudtuk teljesíteni. Elő­nyünk szeptember végén 1,7 millió forint volt. Üzemi eredményünk is kedvezően ala­kult, mivel halmozott tervün­ket 102,1 százalékra teljesítet­tük. Tervezzük, hogy november­ben utánmelegítős konyhát lé­tesítünk, s így dolgozóink szá­mára biztosítaná tudjuk az üzemi étkeztetést. Nagy gon­dot fordítunk a fürdő- és öl­tözőhelyiségek építésére, álla­potának javítására. 2,2 millió gépkocsi 1980-ban óriási utat tett meg az autóipar a 'szovjethatalom évei alatt. A cári Oroszországban nem is volt önálló autóipar. A rigai vagon- és gépgyárban —, ahol mellesleg autógyártással is foglalkoztak — 1908. és 1915. között összesen 451 személygépkocsit gyártottak. Az első tíz szovjet gyártmányú teher­autót pedig 1924-ben készítették a moszkvai autógyárban, a mai Li- hacsov gyárban. Napjainkban az autógyártás a szovjet népgazdaság egyik legdi­namikusabban fejlődő ágazatává váít. A' tervek szerint 1980-ban már közel 2,2 millió gépkocsi hagyja el a gyárak szerelőcsarno­kait. A mostani tervidőszak vé­géig 800—825 ezer tehergépkocsit gyártanak. A szovjet autógyá­rak egy sor új személy- és teher­gépkocsi-típus gyártását kezdték meg. Jelenleg már'több mint 400- féle modellt állítanak elő. Az elmúlt évek során a szov­jet autóipar nagy jelentőségű lé­tesítményekkel gyarapodott. A Togliatti személygépkocsi-gyárban a „Lada5* gépkocsikat gyártják. Az üzemben évente 660 ezer gépkocsit szerelnek össze. A közelmúlt­ban bocsátották Tti a milliomodik KGST-rendelésre készült Lada sze­mélygépkocsit. A , Naberezsnije Cselniben felépült KAMAZ teher­gépkocsi-gyárban naponta .240, 210 lóerős tehergépkocsi hagyja el a gyártósorokat. A tervek szerint az év végéig itt 70 ezer gépkocsit bocsátanak ki. De a fejlődés nem állt meg. Befejezés előtt áll a gyár második részlege. Üzembe he­lyezése után évente 75 ezer teher­gépkocsival nő a gyár termelése. Napjainkban közel 80 ezer KAMAZ típusú tehergépkocsi fut a szovjet utakon, s nincs messze az a nap. amikor a gyár szerelőcsarnokai­ból kigördül a százezredik teher­gépkocsi. Az élet kemény dolog. Az ember nem mindig azt teszi, amit akar, amit sze­retne. Az élet kemény dolgai közé tartozik, amikor az embert a mufikája másho­vá köti, mint ahol él. Hét­főtől péntekig egyedül, tá­vol a családtól amelynek szüksége lenne rá, s amely­re szüksége lenne neki is, nappal a munka, este-éj­jel a magány. Nemcsak he­tekig, hónapokig, sok tíz­ezer ember életében hosz- szú éveken át. Nem kité­rő. életforma ez a kettős élet. Életforma, amely akarva-akaratlan kemény- nyé, rideggé teszi az em­bereket, kevésbé fogékony- nyá az élet szépségei iránt. Asszonyokat, akik a hét öt napján, csak a maguk ere­jére támaszkodhatnak, a gyermekneveléstől az ottho­ni tennivalókig minden­ben. És a gyerekeket is, akik számára az apa csak hétvégi vendég a háznál: beszámoltató és ítéletösztó, a szeretetét mértéktelenül pazarló és mégis szűkmar­kú az Időt illetően, mert jogos igényt tart rá az asz- szony — és ő is. rá —, s mindaz a felgyülemlett ház körüli munka, amelyhez az asszonyi energia vagy a hoz­záértés hiányzott a hét öt napja alatt. A szűkös két napban jnindarra futnia kell az időből, amire más­nak hét nap áll a rendel­kezésére. Mégis, hosszú évtizedek óta. sok tízezer emberélet­formája ez. Számukra épültek országszerte a mun­kásszállások. Elsősorban azokban a városokban, ame­lyekben az ipar fejlődése már alapvetően •— példá­ul Budapesten —, vagy ép­pen az elmúlt egy-két év­tizedben — így Miskolcon, Diósgyőrött, Szegeden, Pé­csett — meghaladta a mun­kavállalók számának növe­kedését. Munkásszállás. Négy-öt napra körülkerített lakha­tóság. Egyre több közülük az, amely aránylag jó lehe­tőséget kínál a pihenésre, a fizikai regenerálódásra. A kérdés csak az: elégséges-e ez tartósan egy felnőtt em­ber számára. A válasz egy­értelműen nem. Tudják ezt azok is — legalábbis több­ségükben —, akik létrehoz­ták a munkásszállásokat. Ezért mind több helyen tár­salgók. klubok, rádió- és televíziókészülékek vagy éppen helyi kulturális prog­ramok kívánnak segítséget nyújtani a magány óráinak feloldásához. Több-keve­sebb sikerrel. Mert az em­ber lehet magányos embe­rek között is. Ha a gondo­lata azokhoz köti, akiktől távol él. Mert a legszórakoz- tatóbb filmvetítés sem tud­ja feledtetni az emberben azt, hogy hétfőn hajnalban lázas betegen hagyta otthon a kisfiát. És nehéz odafi­gyel ni az új és egyébként érdekes ismeretekre, ha közben az ember azon rá­gódik: vajon mit csinálhat odahaza az újdonsült asz- szony, egyáltalán odahaza van-e, avagy... És még be­szélgetni sem könnyű úgy a kényszerű társakkal, ha köz­ben állandóan az motosz­kál az ember fejében: va­jon kitart-e a sebtében ‘ki­javított háztető, mert leg­utóbb, a rövidke két nap­ból nem jutott idő arra, hogy alaposan * helyrehoz­za a vihar okozta károkat. Az utóbbi években gyak­ran megfordultam munkás­szállásokon. A porták mel­leti falitáblákon mind több helyen találkoztam különböző programokra hí­vó hirdetményekkel, de en­nek ellenére az emberek többségét a szobákban ías láltam. Aludtak, kártyáztak,’ vagy ittak. Nemcsak azok, akiknek odahaza is ez je­lenti a szabad időt. Azok is, akik egyébként józan, csa­ládszerető, minden iránt érdeklődő emberek. Odaha­za. Amikor rájuk kérdez­tem, miért teszik, a válasz szinte egyértelmű volt: aki alszik, kártyázik vagy iszik, azt nem kínozzák a gondo­latok. A munkásszállás — talán erősnek tűnik a kifejezés, de igaz — kiegyezés az élettel: Szükséges rossz. Nem mi, magyarok találtuk ki, így van ez szerte a világon. A gyáraknak munkáskéz kelL, a születő új objektumoknak — legyen az erőmű, gyár vagy éppen lakóház — épí­tőmunkás. A legtöbb eset­ben ezek ma már helyben nem állnak rendelkezésre. Hozni kell őket, mind na­gyobb távolságról, ahová es­ténként már nem lehet hazavonatozni. S ami ezzel jár: ideiglenes otthont kell teremteni számukra. Szán­dékosan mondtam azt: ott­hont, s nem azt, hogy fede­let a fejük fölé. A kettő nem ugyanaz. Az egyik megpróbál valamit átmen­teni abból, amit az ember kényszerűségből maga mö­gött hagyott. A másik csak a fizikai regenerálódás fel* tételeit teremti meg. S ez utóbbi ma már kevés — még a becsületesen végzett munkához is. Statisztikák bizonyítják, hogy a problé­mákkal vivődő emberek'kö­rében mindig több a bal­eset, amint akiknek cse­lekvését nem béklyózzák a munkán túli gondok. Megoldás? A munkásszál­lások megszüntetése nem járható út, még nagyon hosszú ideig szükség lesz rájuk. A megoldás csak az otthonjelleg erősítése lehet. Olyan légkör megteremté­se, amely valódi közösségek­ké kovácsolja a kényszerű-’ ségböl egymásra utált em­bereket. S ehhez nem ki­talált — s a feladatlistán kipipálható — programok kellenének, hanem olya­nok, amelyek a munkásszál­láson élő emberek termé­szetes igényeiből fakad­nak. Nem csupán feledtet­ni kell velük kettős életük gondjait, de segíteni is fel­oldásukban. P P. Kaffka Károlyné A terveknek megfelelő ütemben halad a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat új üzemének építése Salgótarjánban. Az előregyártott elemekből készülő létesítmény generálkivitelező­je a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Az üzembe helyezésre — a tervek szerint — 1981 nyarán kerül sor. —báb— wllilllilllliilllliiliiliiillllilllllliMlllllimiillllllllllllliiliiiiiiiiiii ........iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiHiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHilliiiillli|iiiiMiiiiMiiiiitiiii!ii..........mii............... ............................. H amu cv-; H a páréis B aglyasalján, nem mesz- sae a régi bányairo­dától, ahol az út el­szalad a hajdanvolt kolónia, majd a vasút felé, egyszerű kőoszlop emlékezik az 50 éve lezajlott, 1929-es novem­ber 2-i bányászsztrájkra. A résztvevőkre, akik már nin­csenek és azokra, akik ma is közöttünk élnek.,. ☆ November 15-én tudomá­nyos emlékülés, tisztelgő gyűlés idézi az ötven év előt­ti eseményeket. Mindkettőt az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete, a TIT és a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa szervezi. — A megyében élő embe­rek hűségesen ápolják a tör­ténelmi, a munkásmozgalmi hagyományokat. Bizonysága ennek, hogy a párt megyei végrehajtó bizottsága úgy döntött: a rangos politikai ünnepségek között tartjuk számon a bányászsztrájk fél évszázados fordulóját és az eseményhez méltó • módon készülünk emlékezni róla — mondja Kovács László, az SZMT vezető titkára. Éytizedeken fut át az em­lékezet, vissza az induláshoz. Elsőként a baglyasaljai bá­nyászok léptek sztrájkba. Emberek nélkül, sötéten tá­tongott a szánasi, a Sára- lejtakna. Alig telt el né­hány óra, a nógrádi szénme­dence bányáiban megállt a munka. Keményen kopognak Ko­vács László szavai: — A huszonhárom bányá­ban ötezer ember sztrájkolt és hetvenezer munkanáp érté­kétől estek el a bányatulaj­donosok--., A sztrájkot az Illegalitás­ban dolgozó kommunista párt szervezte. Meg március elején pártkonferencia volt Losoncon. Akkor született az elhatározás, hogy a tünteté­sek, sztrájkok csatáin nevel­kedett, a nap,i osztályharc­ban edződött nógrádi bányá­szok segítik a szervezkedést az ország más bányavidékein is. Együtt indulnak harcba az emberségesebb munkáért, a bérért, a tisztességes megélhetésért. Tervezték, hogy a bányászszakszerve­zet soron levő kongresszusát a bányamunkások követelései­nek fórumává teszik. — Végül is a sztrájk nem hozta a várt eredményt, a baglyasaljai bányászok har­ca még sem volt hiábavaló, — zökken vissza a mába Kovács László, — Bizonysá­gát adta, hogy hiába az el­nyomás, a terror, a munká­sok összefogása, ereje nőttön nő... Ez az erő munkált bennük, amikor 1929 után is szembeszálltak a bányabá rókkal, felléptek a növekvő háborús veszély ellen, ott voltak a legbátrabb ellenál­lók között, harcoltak a par­tizáncsoportokban. .. S. ez az erő feszítette izmaikat, lendítette munkára karjukat az újjáépítés, a széncsaták idején. És ez mutatta el­szántságukat, harckészségü­ket is, amikor 1956-ban fegy­verrel védték a munkások hatalmát az ellenforradalom támadása ellen... Küzdel­mes, nehéz fél évszázad volt, amelyre méltán lehetünk büszkék és amelyből példát vehetünk, erőt meríthetünk mostani, mindennapi mun­kánkhoz is... ☆ Azon a losonci pártkonfe­rencián az iparmedence mun­kásait, bányászait Eppich Ede. Hován József, Kakuk József. Kupka József, Mis­kei Sándor, Sulyok András, Tardos Árpád és Pothornik József képviselték. — Mind olyanok voltunk ott, akik naponta éreztük a nyomort, a megaláztatást... Én akkoriban a szánasi bányá­ban dolgoztam. A pénz, amit kaptunk kevés volt ah­hoz. hogy. éljünk... Pothomik József, a Nógrá­di Szénbányák nyugalmazott igazgatója, a Központi Bi­zottság tagja ma is gyakran megkeresi a bányászszak­szervezetet. Az 1929-es bá­nyászsztrájkra is ott emlé­kezett. — A bérek 15 százalékos emelését követeltük és azt, hogy a bányaigazgatóság en­gedjen valamit a szigorból, a büntetésből, tami , a bányá­szokat sújtja!.. A bányában hatszáz. kilós csilléket rak­tunk. Elóg volt, ha valame­lyikbe tíz-tizenöt kilónyi pa- ,1a került, egyetlen kiló szén­ért sem fizettek. Előfordult, hogy nem raktuk meg szí­nültig a csillét. Másik há­rom-négy csilléért járó pén­zünket is elvették... A szak- szervezet. a szociáldemokra­ta párt inkább a bányatulaj­donosok mellett szólt. Ki szervezhette, vezethette vol­na a harcot, mint a párt, a kommunisták... A kommunista párt kiadta a jelszót, az áruló jobb­oldali vezetés ellenére sem hagyják ott a szak­szervezetet a kommunisták. Harcoljanak a bányamunká­sok jog_aiért, a rendkívüli kongresszus összehívásáért. Pothomik József Pilis vörös- váron, Tatabányán', Pécsett szervezte a bányászokat. Könnyen szót érteit velük, hiszen a fizetés mindenütt kicsi volt. a nyomor, a nél­külözés meg nagy. A rendkívüli kongresszus november elsején és másodi­kén ülésezett. A bányászok követeléseit, az országos sztrájk szükségét vitatták. ' — Kétszer is szavazott a kongresszus — emlékezik Pothornik József. — Az első nap a sztrájk mellett fog­lalt állást. Aztán Peyer ösz- szeszedte az embereit és el­vitte őket a Kőműves ven­déglőbe. Etette, itatta őket... Megérte neki, mert a' embe­rei gyorsan bomlasztották az egységet... Másnap- a kong­resszus, csendőrtollak árnyé­kában megálljt parancsolt a sztrájknak! Csakhogy Eppich Albert és Kérdi István a kongresszus­ról még a sztrájk hírét vit­ték Baglyasaljára. A kong­resszus ellenére országos sztrájkbizottság alakult, amelybe Pothornik Józsefet is beválasztották. Az volt - a dolguk, hogy segítsék az ak­naközi bizottságokat, a sztráj­koló bányászokat. Nem rajtuk- múlott, hogy a sztrájk végül is nem szélese­dett országos megmozdulássá. A rend urai, a bányabárók kegyetlen- hajszát indítottak a. sztrájk szervezői, a kom­munisták . ellen. Nem -kaptak munkát, még nehezebben él­tek, Közülük néhány kiver­gődött Franciaországba. Bel­giumba. Rendőrkopók kutat­tak Pothornik József után is. Nem akadtak a nyomára. Budapesien élt, dolgozott még egy ideig, aztán 1931. januárjában, a párt utasítá­sára a Szovjetunióba emig­rált. ☆ A sztrájk november máso­dikén kezdődött, de Baglyas­alján már előző nap mozgo­lódtak a bányászok. Minden­szentek napján a Sárá-lejt- aknától, ahol 1925-ben hét bányász hagyta az életét, látszólag békés tüntetés in­dult. Mert a hamu alatt pa­rázs izzott, lobbanni készült. Egy bányászasszony vérvö­rös virágokat vitt a kötőjé­ben és osztogatni kezdte a tüntetők között. A menetben ott voltak a kommunistasej­tek tagjai, és szájról szájra szállt a hír a másnapi sztrájk­ról. Baglyasalján már 1922- ben létrejöttek az’ első kom­munista csoportok. Néhány esztendő múlva jelenlétük érezhető volt a környéken is. Eppich Albert, Iványi Ferenc, Sulyok András, Kérdi István, Rideg István, Pothomik Jó­zsef alakították az első kom­munista csoportokat. Iványi Ferenc ma is Bag­lyasalján él. — Én a bányához 1929-ben kerültem, de ezt megelőzően is volt már két sejtcsopor­tom — tűnődik a régmúlt időkön. — Baloldali ember voltam, a bányánál' hamar kitelt az időm. Egy darabig Füleken dolgoztam. aztán itthon ínségmunkákon. .. Pa­takot. szabályoztunk, utat épí­tettünk. Mikor mi adódott... Á tüntetés, a sztrájk szer­vezői között ott volt a kom­munista Iványi Ferenc is. Segítette az ínségbe jutott családokat? ha éppen nekik valamivel több élelmük akadt. Röpcédulát szórt, üze­netet vitt-hpzott, s a nehéz napokban buzdította a bá­nyászokat, hogy a harc soha nem eredménytelen. Amikor újra szenet ’ küldtek /a_ felszínre a bányászok' Ivá­nyi ’Ferenc, a ,,kommunista gyújtogató” nem kapott munkát. — Később még a laká­sunkból is kiköltöztettek — mondja. — Dohos, vizes la­kást kaptunk Gusztáv-ak- nán. .. De így is jobban jár­tunk. mint Kakuk Pistáék. .. Zsupfedeles lóistállóban él­tek. .. Csak azért, mert em­beribb életet szerettünk vol­na a bányászoknak, magunk­nak. .. 1 ■ dézni készülnek a múl­9 tat Baglyasalján. oku­lásul a jelennek. A kőoszlop körül fenyőcskéket nevelnek. Örökzöld vala­mennyi, mint az emlékezés. V. G. NÓGRÁD — 1979. november 2., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents