Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
Az ember egyszer már magára hagyta a hegyet, amelyet elborított a burjánzó gaz, elhódított a kökény, a piros csipke, a fekete fürtös bodza, meg a híres jó gyógypálinkát rejtő borza. Aztán mást gondolt: újra felkapaszkodott a hegyre, irtotta a gazt, kicserélte csemetékre, jó fajtájú fácskákra akiöregedett gyümölcsösöket. Üjraüitette a tőkéket.' A századforduló táján épült szép palócház ma sem ritka Lu- dányhalásziban. A legtöbbjét újrafedelezték, utcai homlok, zatát átépítették, az egykor volt tornácok faoszlopait téglásra építették, kívül-belül korszerűsítették. Ezek a háztanúk ily módon tartják magukat a sok új ház között. Emlékeztetve arra; milyen volt ötven, száz évvel ezelőtt az Ipoly menti két község — Ludány és Halászi. Él a ház — hirdeti a muskátli piros virága. tírbéri föld volt egykor errefelé minden, csakúgy mint a juhászatot rejtő Cseplyepuszta, ahol a szövetkezet több mint háromszáz jószágból álló nyáját évtizedek óta Dér Ferenc helybeli juhász őrzi, gondozza. A pusztai juhászat fejlődésének egész története látható a dombok között meghúzódó akiok során. Az újak fehér fala messzire világít. Dér Ferenc legjobb segítőtársa öt bogáncsos puli. Valamennyi megérti az emberi szót. Ludányhalászi A ma már csak képzeletbeli választóvonal B.udány és Halászi között valahol a sportpálya környékén húaódik. Halászit nevezték a közelebbi múltban Szécsényhalászxnak is, de a történelmi időkben, az aranybulla évében (Karancs)Sággal együtt, valamennyi lakójával pereskedésre kényszerült bizonyos várjobbágyok ellen, akik a két községen rajtaütve, a lakosság ingóságaiban hatvan márka kárt okoztak. A történelmi garázdaság mértékét jelöli, hogy 60 márka, mintegy tizenegy kiló ezüst értékével volt egyenlő! A pereskedést mellesleg a parasztok nyerték, mert a tüzesvaspróbán a 13 várjobbágy nem jelent meg. Ludány másért is nevezetes: már 1270 táján foglalkoztak itt a szőlőtermesztéssel, igaz, egyedülálló formáiban, a fára futtatták,fel a bogyós növényt. Erről meg azt tartja Ludány- halászi tanácsának elnöke — maga is szőlősgazda lesz rövidesen —, hogy ilyesmi már csak a nagyon lusta embereknél fordulhat elő! Ahogy eltűnt ez a szokás — éppen úgy foszlott szét valamennyi ludányi, halászi díszes női főkötő, amelyet erre jártában Petőfi is megcsodált. Megfogadta, ha megnősül, innen visz főkötőt hitvesének. Vajon beváltotta-e fogadalmát? Főkötőt, szépet, díszeset összesen hármat láthat az ember — azokat nagy kincsként az iskolában őrzik. Szigeti László tanácselnökkel felkaptatunk az egykor híres, szép szőlős-gyümölcsös dombokra. A közeli jövőt láthatjuk itt az őszi napfényben. „A ludányhalászi ember mára eljutott a felismerésig, hogy újra közvetlen kapcsolatba kerüljön a földdel, a szőlővel, gyümölcsössel. Itt, ezeken a telkeken, sokáig az enyészet uralkodott. A gazdák elöregedtek. Nem tudták már megművelni a kerteket. Sokan leadták. Ma egyre több a jelentkező az újraművelésre. Példát mutatott közülünk Tőzsér Lajos bácsi, a takarékszövetkezet nyugdíjas ügyvezetője. Az ő barackosát látva a fiatalabbak, de az idősebbek is, újra kedvet kaptak ehhez a szép mesterséghez. Egy-két év múlva virágzó kertgazdaságot, csinos kis házakat talál az erre járó.” Nincs ok a borúlátásra. Még távolabbról, sőt, Salgótarjánból is jelentkezett érdeklődő a ludányhalászi kertek megművelésére. Benépesülnek a szőlőhegyek. A hegyek, amelyek között 1849 nyarán a sikertelen váci áttörést követően Görgey parancsnoksága alatt Losonc feli* vonult a honvédsereg. Rá- rósnál a megye egyetlen kőhídjnn keltek át, azt torlasznak használták. A híd már régen nincs meg. Virul, fejlődik ugyanakkor a rárósi hétvégi telkek világa, amely ugyancsak Ludányhalászihoz tartozik, a közeli Nógrádszakál nemkülönben. Erről azt mondja az elnök: — A rárósi telkek üdülőteleppé fejlesztése a legközelebbi jövő feladata. Az ügy tervezés alatt, a terv rövidesen megvalósul. Ludányhalászi 1700 lakosának élete összefonódik az eredményeit tekintve egyre fejlődő helybeli termelőszövetkezettel, a Klimavill Szerelőipari Szövetkezettel. Épül a vízmű, elkészült a három kút az Ipoly mentén és a kiemelő állomás, és talán sor kerül majd a sokat ígért, régen várt vízszabályozásra is! A sok riadalmat okozó Ipoly szeszélye elleni árvízi küzdelmeknek nincsenek neves hőséi — a közös helytállás, a kollektív hősiesség községe Ludányhalászi. És a föld, az állat iránti vonzalom, a tenyésztési, termesztési kedv egyik szép megyei példája is, hiszen nincs egyetlen porta az egész, hosszan elnyúló községben, ahol az ól, az istálló üresen állna! Öszidőben, napfényben a háztáji földről betakarított kukoricahalmok között látni a ludányhalászi embereket. Fosztják a tengerit. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Az egri múzeum munkatársai ottjártunkkor keresték fel » nyolcvannégy esztendős özvegy Mester Lászlónét, aki népi műemlékházban lakik. A lakodalmas szokásokra voltak kíváncsiak. Mester néni a falubíró egykori házának lakója. A híres-neves „irodalmi” főkötők közül hármat találhat ma már a látogató Ludányhaiásziban. A többi örökre lekerült a ludányi, halászi menyecskék fejéről. Józsa Beáta és Oláh Klári kedvünkért feltette a kontyravalót. ..Vagyunk itt már vagy nyol- can-tízen, főként fiatalabbak, akik úgy gondolják — érdemes lesz újra megművelni ezt a szép hegyet. De az idősebbek, a munkabírók, földszerető, nagy szakértelemmel rendelkező emberek sem maradnak távol a hegytől. Egyre több a jelentkező a kertek művelésére, az újratelepítésre” — mondja Szigeti László, a Ludányhalászi községi közös Tanács fiatal elnöke. Két, párját ritkító játszóteret is felépítettek a gyerekeknek a helybeliek. Ilyen ágas-bogas famászókát messze földön nem találni, csak itt. Bobály Attila rajzszakos tanár irányításával a faragószakkör alkotása va lamennyi. Billeg, zorog a szekér, zizeg rajta a fosztatlan kukorica. A gazda a háztáji földről maga fuvarozza haza a termést. Itt az idő a fosztásra. Végh Imre portáján édesanyja, felesége és hetedikes Erika lánya végzi a munkát. Jó volt a termés, szép a kukorica, vidám a hangulat. I