Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
I H íres-nevezetes hely ez, amelyet egy anekdota szerint így is emlegetnek: „szép Mohora”. Vonaton utazott ide az egyszeri atyafi, s mett aludhatnékja támadt, megkérte a kalauzt, ébressze fel, ha Mohorára érnek. Az megígérte, de mert mással volt elfoglalva. csak Acsa-Erdőkürt állomáson szólt a komának, aki lecihelődve a vagonról, nagy álmos szemekkel olvasta az állomás nevét, majd a távozó vonat után sóhajtott: „Na, szép kis Mohora...” Szép ez másért is. Elsősorban önmagáért, veretes múltjáért, mai ezernyi lakójának életéért. Azt tartják, a község elnevezése mohamedán eredetű. Egyes kutatók szerint a honfoglalókkal együtt érkeztek ide a Volga mellékéről azok az. izmaeliták, akik alapították volna. Vigh Sándor helybeli tanár (maga is lelkes kutatója, továbbadója a mohora! történelemnek) elmondja: érkezett ide levél olyan, amelyik a távoli Indiát is megjárta, mert, hogy ott is van egy Mohora. A híres Vay-kastély építtetőjét helyben bogaras embernek tartják — a hagymakupola, félhold miatt. Pedig hát hallhatott valamit harangozni ezekről a távoli dolgokról maga is. A harangnál kisebb jószág a kolomp. Itt működött (meg Balassagyarmaton) 1817 körül a „kolomposok társasága”. A nevezetes „Ko- lompéria”. Helybeli vezetője ennek a kisne- mesi kortesgyülekezetnek Beniczky Antal volt. Nála jöttek össze rendszeresen a kor- helykedés látszatát vállaló, nagyon is céltudatosan politizáló „kolomposok”. Az iskola épületéhez legenda tapad: a plébánia és a kastély közé épült kizárólag azért (!), hogy a kastély akkori úrnője ne lássa örökké a plébánost, akit valami miatt nem állhatott. Ebbe az iskolába jegyezték be Tolnay Klárit is (eredetileg Tolnay Rózsikét), aki kitűnő tanuló volt. Az apja bérlőként kötődött Mohorá- hoz. Na és a legjelesebb hagyományok: Mikszáth Kálmán esküvője, a gesztenyefa, amely alatt kedves palócai körében szívesen üldögélt, s ahol A lohinai fű című művét írta. Ahova most szobor készül. Az udvaron már elkészítve a szobor talpazata, az utca felőli kerítés vadonatúj, alacsony, akár egy gyerek is átlépheti. A régit bizony le kellett bontani. Mert takarta a rálátást a szoborra. Így nincs ami akadályozná a jó látást — a szobor mégsem látszik. Mert még nem állították fel. A szép Mohorán működik a Drogunion nevű társulás, a sokféle gyógynövény begyűjtő, továbbító helye, ahol az asszonyok gondjáról Détári Jánosné műszakvezetővel és Hatos Lászlóval a feldolgozóüzem vezetőjével beszélgetünk. Bizony szükségesnek látszik szeg- ről-végről utánajárni, miért kapnak az itt dolgozók — csakúgy mint a téesztagok — havonta 140 forint keresetkiegészítést, szemben az általános 180 forinttal, amikor ők — nemúgy mint a téesztagok! — háztáji földet sem kaphatnak. Ez még megoldatlan, előrelendült viszont a már említett Vay-féle kastély sorsa. A romló falak istápolása belátható időn belül elkezdődik: a műemlékesek a gyermekév alkalmából társadalmi munkában elkészítették a renoválás-megőrzés tervdokumentációit. Ott működik ugyanis a mohorai óvoda, és egyelőre még laknak is a kastélyban. Hanem, ami igazán rossz, elhanyagolt az a mohorai belső utak állapota! „Nincs pénz, kell a fejlesztési összeg a székhelyközségi vízellátás végleges megoldására” — vélekednek a mohorai tanácstagok, személy szerint például Pálfalvi Pál termelőszövetkezeti szerelő, aki azt is elmondja, hogy Mohora volt az első a környéken, ahol a szövetkezeti szervezésben elért kiváló eredmények nyomán, saját vízmű épült. Erről a vízről azonban azt tartják, hogy különösen a kicsinyeknek nem egészséges, tehát szükséges megtalálni az újabb, jobb megoldást. Ezt — úgy tűnik — egyedül a ma- gyamándori vízmű létrehozása jelentheti, más megoldás nem látszik. A szép Mohora á szó valóságos értelmében megmutatkozik a Mikszáth Kálmán utca új házsorán, amelyben fiatalok, új családok élnek, gyógynövényesek, termelőszövetkezetiek eljáró, iparban dolgozó mohoraiak. Ha Mikszáth ma közéjük ülne, hallgatná, megírná történeteiket. A szovjet harcosról, aki a község felszabadításáért küzdött, és akivel ma is tartja a kapcsolatot az úttörőcsapat, akit — mint a regényekben — Kónya Albertnak hívnak és a fővárosban él. A valóságnál semmi sem regényesebb. A régi mohorai faluképet nagy vonalaiban még ma is megtalálja az ide látogató turista, aki ér. deklődik a régi értékek iránt, szívesen keresi lel a múltat idéző köveket. Neki is elmondják: régen pallosjoga is volt a helybeli grófoknak. Az Akasztó-dombon most gépjavító telep működik. A mohoraiak jelentős része helyben dolgozik, a munkavállalóknak mindössze negyven-ötven százaléka jár el más területekre dolgozni. Napközben nagy a forgalom a község főutcáján, amelyet hétvégeken gyakran benépesítenek a távolról érkező, Mikszáth-emlékhelyeket felkereső turisták. A Drogunion közös vállalkozás, ide gyűjtik nyolcvan faj mintegy 120 drogját a szorgos kezek a nógrádi tájakról, Eszak-Magyaror- szág erdeiből, mezőiről, sőt, még az Alföldről, Somogybái is. Tavaly 34 milliós értéket állított élő a mohorai telep, ahol a szárítás és feldolgozás munkájában sok helybeli vesz részt. Hat megyei felügyelővel kiegészülve országos működési területtel rendelkeznek, saját földjük annyi, amennyire az egyre korszerűsödő telep ráfér. A gond is ebből van, hiszen az itt dolgozók éppen annyi fizetéskiegészilést kapnak, mint a termelőszövetkezett tagok, az. zal a lényeges különbséggel, hogy háztáji földjük nincs, ügyüket az illetékesek figyelmébe ajánljuk. Képünkön a zellert készíti elő szárításra Bíró Lászlóné és Kohanecz Istvánná. Nem lellemző az elköltözés, a városba áramlás Mohorán, ahol egyre több fiatal alapit családot, épít állami, üzemi, szövetkezeti segítséggel önálló otthont, igyekszik mindenben elérni azt az életnívót, amelyet a közeli Balassagyarmaton az új házak lakói már elértek. Hétvégeken, vasárnaponként az év minden szakában, de különösen az igazi kirándulóidőben; ősszel és tavasszal messziről érkezett vendégek ismerkednek a község nevezetes helyeivel: a ku. palás, holdas kastéllyal, a közeli kis templommal, ahol a nagy palóc másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát; az emlékfával, amelynek árnyékában Mikszáth is gyakran megpihent, dolgozott. A kastély legfőbb nevezetessége az érdekes formájú kupolacsokor, s rajta ' a törökös díszítés, amelyről a mohoraiak mindig bizonygatják: „csupáncsak az építtető bolondériája, vagyis, semmi közünk a törökökhöz..." Egyesek szerint a kastélyt és a vele egy időben rossz viszonyban levő plébániát föld alatti folyosó kötötte össze... Ne firtassuk! Sokkal érdekesebb, hogy újabban felcsillant a remény - végre rendbe hozzák ezt az érdekes-szép egykor volt kastélyt T. Pataki László Kép: Kulcsár József Száznégy kisdiák — meg na. gyobbacska — tanul a mohorai iskolában, amelynek egykori építéséhez anekdota tapad. (Csakúgy mint Mohorán. úgyszólván mindenhez). A történet régi, az a testvéri-baráti kapcsolat viszont történelmi idővel mérve újkeletű, amely a mohorai iskolát, az úttörő, csapatot és a helybeli szervf. két a csehszlovákiai Vinyicá- hoz fűzi. Tízéves az együttműködés, amelyben helyet kap például a pedagógusok tapasztalatcseréje, az úttörők barátsága - amint erről Vigh Sándor testnevelő-biológia szakos pedagógus, tanácstaq beszél. Lokálpatrióta, holott Borsodban született. Pálfalvi Pál a főutcán lakók választott tanácstagja a termelő, szövetkezet gépjavító központjá. ban dolgozik. Arra a kérdésre — milyennek látja ő és azok, akiket képvisel a szép Mohorát, Így válaszol: ,,A legnagyobb gond itt az utók rendkívül rossz állapota, amelyen társadalmi munkával jeiéntős, végleges és gyökeres változást 'nem lehet elérni." Meg kell hagyni, híresen rossz útjai vannak Mohoránqk. Mik. száth Kálmán mai tudósításában egészen biztosan gyakran szerepelne ezekhez hasonló szó: keréktörő, vendégmarasztaló, nyelvet haraptató. A jó viz megszerzése azonban ennél is előbbre való, és most a székhelyköz. ség van soron. Erre Mohorán és Magyarnándorban is egyaránt nagy a szükség. Urbán Mihályék Kossuth utcai portája minden szegletében megőrizte a népi építészet valamennyi erényét. A házat Urbán néni festette derűsre, díszesre, nem csoda, ha majd minden erre járó turista lencsevégre kapja a szép palócházat — „Miért szép?" — kérdezi Urbán néni. Mert üzenet van benne! t k
