Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
/ # UtcaképBUIÁ Buják történelmi múltja a távoli évszázadokig nyúlik vissza. Az 1290-91 -es törvény alapján szobád faluként létezett, s amerre a szem ellát, mindenfelé királyi birtokok húzódtak. Vára az ország védelmi vonalának kiemelkedő jelentőségű bástyája volt. Népviseletben, néphagyományban ma is jelentői hely Buják, ahol valamikor minden házban szőttek, fontak. Népi faragással, szövéslel fiatal szakköri tagok foglalkoznak Bujákon, rajtuk ki* vül Jaskó Lászlóné sző még szép kelméket. H ajnalonként majd félszáz autóbusz bőgetl a motorját. Az utcák benépesednek a szürkületben, téli időben még koromsötétben kilencszázan ülnek fel mindennap a járművekre, amelyek közül sok Itt is éj- - szakázik. Az eljárók községe Buják. Budapest, az építőipar, Salgótarján. Hatvan, Pásztó üzemei várják a bu- jákiakat. Akik dolgoztak például a KGST-palotán, részt vettek a paksi atomerőmű építésében, és eljutnak a legtávolabbi, legnagyobb szakértelmet igénylő munkahelyekre is. A dolgos, munkaszerető és értő emberek községe Buják. A termelőszövetkezet gondjai is megoldódnak, persze nem önmaguktól. Miként vélekednek erről a, helybeliek? „Az elnök látástól vakulásig hajtja magát,, nagyobb segítséget érdemel, remélhetőleg meg Is kapja a saját vezérkarától, tagjaitól”. A szövetkezetben ötvenöt év az átlagos korhatár, sok az ennél idősebb ember. „Most minden időre elkészült, betakarítás, őszi szántós-vétés, jó volt a szüret is...” A szőlő, a bor községe Buják. Az egykori uradalmi pincékben, a kétszáz esztendős patinás, falak között erjed a must. A szövetkezet szőlőtermesztése régi nagy hagyományokra támaszkodik, s nincs baj a szakértelemmel sem. Az Ünnepeken minden alkalommal látható, messze földön híres népviselet községe Buják. Ahol a kislánynak már akkor szabják, varrták, hímezik, díszítik a bujá- ki ruhát, amikor még ka- ronülő. Hagyomány ez is, nem is akármilyen! Azt mondja a buják! ember: „A mi népviseletünket láthatja Amszterdamban, a légiforgalmi társaság kirakatában is az utazó, már miért ne őriznénk, ü*5\ ahogy illik?!” November elején két esküvő is lesz a faluban, kihirdetjük mi is: Mihály Vilmos, Tur- esányi Éennak köti be a fejét- Szabó Eltet meg Napy János fia, Gyula veszi el. A népvi- seletes ruhák újabb parádéja emeli a szép családi ünnep fényéé. Patkós István tanácselnökkel, Opolcsik /wire községi párttitkárral. Opolcsik kéretlené kultúrház-igazgatóval beszélgetve szó kerül arra is, hogy hiába a sok eljáró, a nagy autóbusz-forgalom hiába a Volán igyekezete, hogy minél .kényelmesebben, gyorsabban utaztassa a bujákia- kat. ha egyszer az Idevezető utak állapota nem engedi meg a korszerűbb gépkocsik járatását. ígéretet kapott a helybeli megyei tanácstag az útjavításra. Mert meg kell hagyni — ilyen elhanyagolt Útpadkát még egyet messze földön nem találni. „Nem elég kitenni a táblát, hogy az útpadkára hajtani tilos” — vélekednek az el1 járók. „Amúgy sincs ember, fia, aki arra ráhajtana, hiszen nem biztos, hogy vissza is tudna jönni róla .. De ami igazán nagy gond, az a nagyszámú napközis elhelyezése. Tizenhárom iskolai osztály zsúfolódik, váltja egymást ma még — már nem sokáig — az iskola meglevő hat (!) tantermében. így aztán a napközit. ahelyett, hogy növelték volna — csökkenteni kellett. Pedig ennyi eljáró dolgozó mellett érthetően fokozott az Igény a napközis ellátásra. A helybeli étterem mindent megtesz például a rendszeres étkeztetésért; kétszáz adagot is kimérnek. Újabb négy tanterem épül rövidesen, s akkor enyhül a helyzet szorítása, de bizony az üzemek segítsége, a szakemberek kommunista műszakjainak helybem letöltése például nagyon is szükséges lenne. A tanácselnök reménykedik: rövidesen sorra járja valamennyi jelentősebb üzemet. táa* T. A A hegyoldalba vágott régi utcán helyezkedik él et egykori uradalmi pinceszer, a két*hó* rom évszázados pincék (éra, amelyekét kemény robottal a helybeliekkel vájattak a hegyoldal gyomrába. Molnár jé- tsef, a szövetkezet szőlészeti brigádjának vezetője szerint ezekben a pincékben igazán jó helye van a bornak, hiszen a hőmérséklet télen-nyárori 8-9 Celsius-fok. Gulyás Vilmos nyugdíjas épí- tőmur.kás szívesen emlékezik aíékra az időkre, amikor még hajnalonként maga is felkapaszkodott a buszra, hogy * budapesti metró építkezésének munkahelyein dolgozzon. Acs- stakmunkósként vett részt buják! létére a földalatti Nagyvárad téri és Határ úti állomásainak építkezésein. A mai Bújó1 képéhez hozzátartozik az autóbusz. Kevés a helybeli munkalehetőség, ezért a munkavállaló lakosság kilencven százaléka naponta utazik a közeli és távolabbi munkahelyekre. Buják egyik legnag yobb gondja is éppen ezzel van összefüggésben: kevés a napközis hely, ezért az üzemek segítségével, a megye támogatásával újabb négy tanteremmel bővítik rövidesen az általános iskolát. Buják nem öregszik Sok gyerek él a községben, többségük ma még a nagyszülők felügyeletére szorul. Helyi krónika nincs ugyan, de a fiatal tanácselnök hely- történeti kutatásai vetekszenek akármilyen krónika lapjaival. „Akármelyik órában létre tudnánk hozni egy falumúzeumot már a meglevő anyagból is, hátha még kérnénk is a bu,jakiakat.” Falumúzeum egy óra alatt? Ha a hely meglesz — egyáltalán nem lehetetlen. S akkor együtt láthatná az Idevetődő idegen Is mindazt a szépet, értékeset, amelyet így házról házra, utcáról utcára bóklászva keresgél. T Pataki László Kép: Kulcsár József Kizárólag nők dolgoznak a Fővárosi Kézműipari Vállalat telepén. ' * Öreg hordók hatsz' sora a termelő.««".vetkezet pincéjében, telve Izes-zpmatos-ülatps buják: borral. Jó volt a termés a szövetkezeti szőlőben az idén. \ \ A
