Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
Szembesítés Megköveteli a kötelességet... A CSÍPŐS, hidegedé reggelek, a szokásosnál jobban megpirosítják a naptól megbámult, a széltől cserzett Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat nagybátonyi lakásépítkezésein dolgozó, GÖ- böly József vezette munkabrigád tagjainak arcát. Kora reggel már talpon vannak, hogy Pétervásáráról, Ivódról, Mátraderecskéről, Kutasóról és Salgótarjánból időre beérkezzenek a munkahelyükre. A szikár termetű, barátságos Göböly József, a kilenctagú kőművesbrigád vezetője közvetlen egyszerűséggél szól: — Munkánk bőven van. Csupán az a baj, hogy nem tudjujc magunkat ellátni elég malterral. A brigádból nyolcán vagyunk kőművesek, egy pedig a Segédmunkás. Holott ebből jóval több kellene. De ha nincs, hát nincs! A munka emiatt nem állhat meg. Én helyettesítem most a segédmunkást. A gépbe pakolom a már elkészített maltert. Ide nem engedek mást, nehogy baj legyen. Ugyanis ha baleset történik, engem és a művezetőt vesznek elő. Ott fönnt — mutata magasba nyű-, ló épületre — én is értékesebb munkát tudnák végezni. De ahogy mondják, magad uram, ha szolgád nincs. Így hát amikor megpakolom a maltert továbbító gépet, felszaladok, megnézem miként haladnák a kollegák. Aztán újra visszajövök. A gépet egész nyáron át jól kihasználtuk. Most sem panaszkodhatunk! Igyekszünk, mert a nagybátomyiak, főleg azok, akik abban reménykednek, hogy itt jutnak új otthonhoz, figyelő szemekkel kísérik munkánkat. Hol tartanak most? — A héten szeretnénk a negyedik épület harmadik emeletén a vakolási munkát befejezni. Teljesítésének nincs különösebb akadálya. Apróbb, munkát hátrálható gondok mindig adódnak. Olyan, hogy a gépkezelő busza munkakezdés után érkezik be Gyöngyöspatáról, s emiatt nem tudunk időben kezdeni. Megtörténik, hogy elromlik a gép, mint most, — mutat egy féltetős helyen álló malterkeverő gépre. — Hol folytatják? — Az ötös épületen, ahol a külső és belső vakolás a mi dolgunk. Ha az idő is kedvez, egy-egy lépcsőházzal három-négy hét alatt végzünk. Sietünk, mert a program szerint még az idén át akarják adni az épületet. Szavainak igazságát a mellettünk álló művezető is bizonyítja. — A kollektíva 104— 105 százalék között teljesítette eddigi kötelezettségét, és megfelelő minőséget adott — így a művezető. masinát, az már kilenc óra. megfelel egy ember napi munkájának. Ilyenkor esetenként más jellegű munkát végzünk, de előfordul, hogy csak az eget nézzük — vélekedik Gáspár István. A brigádban nemcsak a munkaszellem, hanem a munkamorál is jó. Kidobja magából az oda nem valókat. Erről a brigádvezető nem szívesen beszél, csupán annyit mond: — Két kőműves kollégáiéi vált meg a brigád, mert fegyelmezetlenkedtek. Engem és vezetőimet félre akartak vezetni, olyan munka után kívántak bért, amire nem járt nekik. Amikor ezért szóltam, még nekik állt feljebb. Bejelentettem, hogy velük többé nem dolgozom. Vezetőim méltányolták indokaimat. Tudomásul vették elhatározásomat. Ezután arról váltogattuk a szót, hogy a brigád tagjait csalták e máshová dolgozni. — Igen. Én biztos, hogy a képességeim, én is ismerem a vezetőimet. Nem pa- naszkodhatom. Eddig minden tekintetben megbecsültek. Egyébként ez a második munkahelyem. — A többiek is így vélekednek? — A fiatalabbik, ha nem találják meg a számításukat, hamar lelécelnek, abban a reményben, hogy a szomszéd rétje, kívülről nézve, mindig zöldebb. Tudomásom szerint jelenleg mindegyikük elégedett. De tudja, hogy van ez? Máról holnapra is megváltozhat a véleményük. Akinek több pénz kell, az szabad szombaton és vasárnap is dolgozik. IDŐKÖZBEN a gépkezelő kijavította a szivattyút, s megteremtődtek a feltételek a folyamatos, lendületes munkához. Göböly József, amikor elvégezte a maltert továbbító gép melletti feladatát, kimért léptekkel indult fel az épületbe. Szikár alakját pillana nem megyek el. mert 24 éve tok alatt elnyerte a sokak dolgozom a vállalatnál. Ismernek a vezetőim, tudják milyen ember vagyok, milyenek számára boldog otthont jelentő új, nagy lakóház. (venesz) A Kecskeméten működő Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskola harmadéves hallgatója a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységének dolgozója Baksa Róbert, aki forgácsológépén a Szovjetunióba kerülő olajmérő állomás turbinás áramlásmérőjének alkatrészét készíti Felkészülten, felelősséggel A beszámoló taggyűlések előkészületeiről mm a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Az ötesztendős mozgalmi munkát, a kommunisták tevékenységét értékelik a pártcsoportok ezekben a napokban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Az őszinte, szókimondó véleménycserék tapasztalatairól, a beszámoló taggyűlések, a gyári pártértekezlet előkészületeiről, a pártvezetőségek újjáválasztásáról beszélgettünk Szilágyi Dezső- val, a nagyüzemi pártbizottság titkárával. — A kongresszus mindig fontos politikai akció a párt életében. Pártmunkásként most ötödik alkalommal veszek részt a beszámoló taggyűlések, a pártértekezletek előkészítésében, amelyek a pártkongresszust megelőzik. A számvetést mindenütt a napi munka mellett kell elvégezniük a párttagoknak, a pártcsoportoknak, az alapszervezeteknek, a pártbizottságoknak. S a jelenlegi helyzetben éppen a gazdasági feladatok maradéktalan • megvalósítása jelenti a XII. pártkongresszus előkészületeinek lényegét — mondotta bevezetőül a nagyüzemi pártbizottság titkára. — Hogyan jelentkeznek a tennivalók a kohászati üzemekben? — A vállalat elmúlt öt esztendejével alapjában véve elégedettek lehetünk. A tervszerű és folyamatos beruházással, a korszerűsítéssel tovább javultak a termelés, a feldolgozás feltételei. Ma már a hagyományosak mellett több olyan új terméket is gyártunk, amelyek gazdaságosan, jól exportálhatok. A termelési érték hárommilliárd fölé emelkedett. Nőtt az exportunk és emellett javultak a gyári dolgozók munkakörülményei, életkörülményei. Ám úgy tűnik, hogy 1979 nehezebb lesz minden korábbi esztendőnél. A termelés, az export növekedett ugyan, sőt a 17 millió dolláros ‘ ■ tőkésexport hosszú évek óta a legjelentősebb. Nyereségünk azonban kevesebb a tervezettnél. A 220—240 millió fopártcso port-beszélgetéseken, de korábban a műszaki, a termelési tanácskozásokon is megfogalmazódott, hogy a hátralevő hónapok, a következő évek nagyobb szervezettséget, fegyelmet, példa- mutatást követelnek a nagyüzemi pártbizottságtól, a pártszervezetektől, a gyári vezetőktől, a párttagoktól, az egész kollektívától. A hideg- hengerműben, a huzalműben, az öntödében és a kovácsoló gyárrészlegnél a pártalap- szervezetek, a kommunisták azok, akik támogatják, végrehajtják a belső tartalékok folyamatos fel tálcására, hasznosítására hozott intézkedéseket, az anyag- és energiatakarékosságot, a munkaerő-átcsoportosítást, a technológiai fegyelem szigorítását, az értékes gépek, berendezések ésszerű hasznosítását. A kommunisták, a szocialista brigádok kezdeményezték a XII. párt- kongresszus tiszteletére indult, s azóta egyre szélesedő munkaversenyt. — Hol tartanak a beszámoló taggyűlések előkészítésével? A 19 alapszervezetben dolgozó kommunisták mennyiben értik a beszámoló taggyűlések lényegét, célját? Milyen tapasztalatokat hoztak az eddig megtartott pártcsoport- megb eszél ések ? — A pártalapszervezetekben tervszerű munka folyik a taggyűlések előkészítésére, lebonyolítására. Erre az alapszervezeti titkárokat, pártcsoportvezetőket egyaránt felkészítettük. Mi a nagyüzemi párt- értekezlet, a beszámoló taggyűlések előkészítése során igen fontosnak tartjuk a.párt- csopórtok tanácskozásait Olyan fórumoknak tekintjük, ahol minden párttag őszintén, kritikusan véleményt mond az alapszervezeti vezetőség, a pártcsoport és saját munkájáról is. S természetesen az adott gyáregység, üzemrész gazdasági munkájáról. — Arra külön felhívtuk az alapszervezeti titkárok. a rint, amelyet várunk, nem kis pártcsoportvezetők figyelmét, pénz: 4 ezer dolgozónk munkája van benne. Mégis többet szerettünk volna. Azért, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyük a jövő évi munkát, a gazdálkodást, a jövedelmet, jól alapozzuk a következő éveket. — Az a tapasztalatunk, párttagságunk jól érti, mindez nemcsak gazdasági, hanem a legfontosabb politikai kérdés is. Az eddig megtartott hogy ezek a fontos pártrendezvények ne legyenek azonosak a termelési tanácskozásokkal. A beszámolók politikai közelítéssel elemezzék, ellenőrizzék az alapszervezetek tevékenységét. Elsősorban azt vizsgálják, hogy a politikai munka eszközei mennyiben voltak célravezetőek, milyen hatékonyan segítették a terArra ösztönözzük az alapszervezeteket, hogy a beszámolók mindenütt kollektív munkával készüljenek, s kapjanak benne helyet a pártcso- port-beszélgetések tapasztalar- tai. Ügy gondolom, így lesznek igazán jó, vitázó, őszinte taggyűléseink. — A beszámoló taggyűlések után sor kerül a vezetőségek újjáválasztására. Hogyan készül erre a nagyüzemi , pártbizottság, mit ’ tesznek a pártalapszerveze- tek? — A kohászati üzemekben az 1120 párttag mellett a vállalat szinte egész kollektívája nagy várakozással tekint a pártkongresszus elé. Bizonysága ennek, hogy a' pár- tonkívüliek is élénk figyelemmel kísérik a pártcsoportülé- seken zajló vitát, s érdeklődnek a beszámoló, a vezetőségválasztó taggyűlésekről is. Nincs ugyan szavazati joguk, de számukra sem közömbös, hogy kik irányítják a párt- munkát, az alapszervezetek hogyan segítik a XII. kongresszus határozatainak megvalósítását. Pártbizottságunk a közelmúltban áttekintette az alapszervezetekben folyó káderpolitikai, kádernevelési munkát. Az a tapasztalatunk, hogy az alapszervezeteket irányító pártmunkások nagy többsége felkészülten, nagy politikai tapasztalattal, hozzáértéssel látja el feladatát, megfelel a taggyűlés bizalmának. Ott azonban, ah<A erre szükség van a választások során erősíteni kell a pártvezetőséget. Tervszerű szakmai és politikái képzéssel, a párt- alapszervezetek az elmúlt években megfelelő feltételeket teremtettek ehhez. Szinte minden alapszervezetünkben külön figyelmet fordítottak a fizikai munkások képzésére, közéleti tevékenységére. Jő! mutatja, hogy a pártbizottsági tagok fele munkás, de megfelelő a képviseletük a végrehajtó bizottságban is. Az alapszervi titkárok és a vezetőségi tagok zöme ugyancsak fizikai dolgozó. Ezért arra hívtuk fel az alapszervezetek figyelmét, hogy a továbbiakban is gondoljanak a munkás testületi tagok képzésére. Teremtsenek olyan feltételeket, hogy közülük valameny- nyi érdemben képviselje, segítse feladatainak valóra váltását — fejezte be a beszélgetést Szilágyi Dezső. Vinczc Istvánná melési tervek megvalósítását. — NEM KELL senkit sem noszogatni, mert minúegyi- künk azért jön ide, hogy pénzt keressen a családnak. Igen, mindennap kiszámoljuk mennyit kerestünk — egészíti ki az előbbit a brigádvezető. Valószínű azért szól elismeréssel munkatársairól, mert régen együtt dolgoznak. Tóth Istvánnal, Varga Sándorral, Bíró Józseffel és Gáspár Pistával 1956 óta járják a megyét. Ismerik egymás gondolatát. Elég egy-egy szem- villanás, máris tudják kinek, mit kell tenni. Két éve vallja magát a brigád tagjának Huszár István. Egy évet töltött a kollektívában Liki Gyula, akit a brigád nevelt szakmunkássá. — Józsi bácsi megköveteli a kötelességet. Szereti a rendes munkát. Bizony előadódik,, nem úgy haladunk, ahogy szeretnénk, ahogy elterveztük, ahogy kellene. Most például a másik szivattyú a rossz, — kapcsolódik a beszélgetésbe Gáspár István. — Gyakori az ilyen kényszerpihenő? — Hetenként kétszer. Hacsak egy órát állunk, amíg kijavítják a működésképtelen fülének ágják a fát a szentkúti völgyön. Csúnya, göcsörtös öreg fák és inkább veszélyt jelentenek az emberre, mint hasznot. Nem kár értük. A völgyön, ahol egy kis patak fólydogái, ott a patak fölött a sziklás oldalban éltek ezek a fák. Még X A hídkarfánál dulatlan. A frissen vágott fa illatától Rákos szinte megszédült. Bizsergett a marka, hogy kézbe vegye a fűrészt, hiszen olyan finoman megy a fába, mintha erő sem kéne tartásákább kézi fűrészhez szokottá sem hallotta, csak a csendet Tényleg frissnek tűnt még, hoz. Kibökte végül: füle. Meg a baltacsapások- fogta fel és akkor a hídkar- pedig 'nagyon régi fa lehe- . hoz. Alig reggelizett meg, fára támaszkodva olyan büf. tett Feketéék mintha zavar- — már lde> haSy promegkapaszkodni sem tudhat- elindult hát a zaj irányába, fentés módra odaszólt a fa. ba jöttek volna, hol a fát, bál jam! úgy igazából, azért let- Minden reggel elindul vala- vágóknak: hol az öreget nézték. Rákos Amazok nevettek. Már oda — Miért vágjátok ki...? pedig kezdett magára talál, sem figyeltek többé az öregAzok néztek rá nagy cső- ni. Már fölényes is volt a re. István vette a fűrészt és a völgyön akár a kéményen hallgatni a bányazajt. Ezt dálkozva egy pillanatig az- hangja: tak ■ tek olyan göcsörtösek. Ami- merre, mert kívánja teste a kor pedig feltámadt a szél és mozgást. Megy Kányás felé, rázúdult a kolostorra, akkor szereti a leginkább, mert ez tán látván, hogy öregember — Van rá engedély? meg nyögött, recsegett a fa. Ha netán valaki arra járt ilyenkor, ment onnan, de a környékről is. Jó hát, hogy kivágták. Verebélyből jöttek fel a Feketék a szomszéddal, meg a gyerekkel és Istvánnal a fűrészkezelővel. Nem kézi- Ezen fűrészről van szó, hanem igazi, a mai korba illő motoros fűrészről. Végtelén nagy zajt zotta, hanem felfelé a tud csapni, amikor bekapcsol- lyáson. ják. Borotvaéles fogsora valósággal belemart a fába. áll hozzá legközelebb. Bányász az érdeklődő, ipár csak kö- — Hogyne volna. Az volt jómaga is, méghozzá esi- zömfoösen elfordultak, hogy désztql-. gakúti. Ott ember volt a tál- tegyék dolgukat. De. az öreg — Ahá., pán, aki megbirkózott a saén- Rákos szúrós tekintettel kőfallal. És a sok ácsolattal. Fű- vette mindén mozdulatukat rész, meg balta a bányász- és rájuk fprmedt: szerszámokhoz tartozott. — Nem halljátok? — De, halljuk. — Nohát! a napon a völgyről érkező motorfűrész zaja tehát nem lefelé, a bánya felé vón- vízíoelindult. Akkor látta Rákos, hogy nem is lehet az olyán er- könnyű. Csak azért tűnik annak, mert ez az ember érti ^ tartását. Ismét visszaros- Kezdte már jól érezni ma. kadt előbbi állapotába. Rá- gát Rákos József. Megcsillant könyökölt a hídkarfára. Bo- a szeme, élénkült a mozgása zontos szeme összeszűkült, és folytatta a beszédet, ö is száját keményre fogta és néért a favágáshoz. Mert igaz, zett. A fűrész pedig vonított, hogy bányász volt, de amikor harsogott tőle a völgy. Rákos A fűrészes szippantott egyet elbocsátották, akkor men- lassan hátat fordított nekik a cigarettából és nekifeszítve tek az erdőre, meg ahová lát- és indult haza. Csapongtak magát, odakiáltotta az öreg- tak, dolog után. Hanem az gondolatai, hogy a hét végén Szépen, lassan megfontol- nek: erdőn, amikor a bérlő vágat, jön a testvéröccse látogatóba, va ballagott. Amikor, a ledőlt — Mert öreg már... ta a fát, akkor szólt a fűBelemart? A vajba nem ment fát meglátta, megsajdult a Kár volt ilyen nagy han- rész, csattogott ám a fejsze, puhábban a kés. István pedig szíve. Az arca viszont érzé- gon mondani, hiszen Rákos Nem ilyen fűrész, hanem készakavatottan kezel- ketlen maradt. A híd karíá- értette, hogy öreg és ki kell zi, amihez ember kellett. Hatnézett szótlan. vágni, mert még kárt tesz va- derékhyi fát is azzal kellett fűrész, lakiben, ha rádől. De azért kivágni. Az volt az igazi! Mi- ... , bozon- csak megcsavarodtak szíve lyen jól érezte magát, ahogy vágták, meg kart tett volna tos szemöldöke. István, a fű- felett az erek. Ha öreg akkor beszélgetett. Észéibe jutott valakiben. Aztán elnyelte ot A szentkúti völgyön szokat- részes elfáradt, megállt egy ki kell vágni? Indulat fogta minden abból az időből. És az öregek otthonának kapu. lan az ilyen zaj. Érthető, hogy cigarettára. Hirtelen csend el: olyan jóízűen mondta, hogy iaRákos József, az ottani szó- lett a völgyön. Széltelen nagy — Nem olyan öreg még az, amazok csak hallgatták moz- Bobál Gyula ciális otthon egyik lakója csénd Legfeljebb a patak nézd csak a derekát — fejé- j_____________________________________________________ felfigyelt rá. Szokatlan volt csörgése maradt, ha »•£ zaj- vei biccentett a fűrész nyo. * a lárma, mert in. nak számít. De Rákos azt mán fehérlő fára. nagyon te a masinát. így. hát dőlt az jának dőlt és öreg fa, nagy robajjal, át a Amikor felüvöltött a patakon, akár egy robbantott akkor rándult meg a híd. V isszafordult még egyszer megnézni Feketé- éket. Azok már siettet: a munkával. Rákos József pedig bickelt. Jó is hogy kiNÓGRÁD - 1979. októbei 28., vasárnap
