Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

I Dansstóró mellett Sugárzás Húszéves a kecskeméti felsőfokú óvónőképző intézet . TÚLÉRTÉKELÉSEK és fél­reértések (félreértékelések) után íme, lehiggadtán, s a valóságot látva *— lehet szé­pen is szólni a népi kollégis­ták mozgalmairól. Ezt tette a rádió a Kossuth adón kedden teste sugárzott műsorában. A húszas stúdió ezúttal a „pa­raszt Párizs’’, Hódmezővásár­hely egyik legsZehtebbb ha­gyományára emlékezett; a több mint négy évtizeddel ez­előtt ott létrehozott, s mérhe­tetlenül nagy áldozattal fenn­tartott Cseresnyés internátus szerepét mutatta meg abban, ami mindannyiunk számára a legfontosabb — a nép fel­emelkedésében. Mi is volt a Cseresnyés kollégium? Elsősorban felismerés. Az­után lehetőség és módszer ar­ra, hogy „ne ragadjon sárba” egyetlen tehetséges magyar fiatal sem, csupán csak azért, mert a sorsa távoli tanyára, eldugott kis faluba, földhöz- tapadt szegénységű település­re vetette! Több mint negy­ven évvel ezelőtt Móricz Zsigmond is felkereste a vá­sárhelyi Cseresnyés kollégiu­mot, ahová gondos válogatás, pontosabban szólva; kiválasz­tás után kerülhettek a tanya­si tehetséges gyerekek, s amelynek •— bármilyen kicsi is volt ez az intézmény — fenntartását napi gondok terhelték. Történetileg ez volt az első népi kollégiumunk, hiszen híresebb társai, s ma­ga a népi kollégiumi orszá­gos mozgalom is csak létre­hozása után születtek. A há­ború után, a béke első teljes évében azután kiteljesedett a népi kollégisták mozgalma, amely azonban negyvenki­lencben meg is szűnt. Leg­alábbis a kezdeti formájában, hogy azután sok változáson átesve éljen tovább. Azok az emberek, akik negyven-egy- néhány évvel ezelőtt látták, ismerték a mindent besározó nyomort, de ismerték azt is, aminek felismerése a hivatás­tudattal párosulva tettekre is sarkallt — létrehozták az el­ső tanyasi kollégiumot. Kez­detben tízen állták ki a fel­vételi próbáját, belőlük Vál­tak az első CséresnyéS'ek, a vásárhelyi kis parasztház (ez volt a kollégium) első lakói. Akik sorra visszaemlékeztek ebben a teljességet nyújtó rá­dióműsorban azokra az évek­re, tanáraikra, a közösségre, amelybe bekerülni, s ahonnan eltávozni a magasabb tudás szférái irányában nem lehe­tett másként, mint tudván tudni: honnan vétetett az ember. Es mivégre él a föl­dön, társaiért mit tesz, hogy ne „egyedi eset” legyen az ő felemelkedése. A MŰSORT hallgatva sok ezer egykori népi kollégista —- a mai országépítésben a derékhadat alkotó munkásból, parasztból vált értelmiség, ve­zető —• ismert saját életének kezdeteire, s ez önmagában is hasznos lehet. Az is. Szüksé­ges is, hogy a régen megví­vott harcokra emlékezve újra és újra megerősítést kapjon az ember, divatos szóval: visz- szaigazolást arra, hogy nem küzdött értelmetlenül, nem fáradozott Önmagáért és má­sokért hiába. A kollégiumi mozgalomra emlékezni azért sem felesleges, mert sok kö­dös dolgot összehordtak egy időben erről a mozgalomról, arról, hogy talán még a párt irányvonalával sem egyezett előrehaladása. De, ami még ennél is fontosabb, megje­gyezhette az ember újra azt, amit néhány éve valamelyik egykor volt népi kollégista színészünk így fogalmazott; a népből kiválasztódott tehet­ségnek kötelessége önmagát minden körülmények között megőrizni és azt fejlesztve azokért tenni a legtöbbet, akik közül való. Más szóval: az ilyen tehetség nem vesz­het el később sem, mert tar­tozik elszámolással tehetségé­ről, talentumáról mindenkor a többieknek. Az alapító Szatmári Lajos­ra, s a későbbiekre, Németh Lászlóra és társaira, a kis kol­légium életére emlékezve vál­tozatos, jól kiválasztott — ér­telemre és érzelemre egyként hatással levő — anyagot hasz­nált fel a riporter Szabó Éva és a szerkesztő; Kovallk Márta. Az alapot, a társadal­mi valóságot legjobban isme­rő írók röntgenképei szolgál­tatták. A folytatást azok visz- szaemlékezései nyújtották, akik tanárként, fenntartóként, szellemi, erkölcsi vagy anya­gi segítőként ennél a kollégiumi bölcsőnél bá­báskodtak, vagy, akik maguk is ringtak a böl­csőben. A . dokumentum- műsor ívét emelte a népi kol­légiumi mozgalom letisztult értékelésének megmutatása; színeit, ízeit a helyszíni hangképek adták az egykor volt kollégiumi fa (időközben kivágták) újraültetésének vi­dám hangulatú eseménye, csúcspontját képezte a Cse­resnyés falán elhelyezett em­léktábla avatása, amelyen az a mai tanszékvejető egyete­mi tanár mondott beszédet (dehogy beszédet, érőt, hitet nyújtó vallomást), aki a kol­légiumba a maga építette csép- lőgépmodellel érkezett évtize­dekkel ezelőtt. A KORONÁT Németh Lász­ló tizenegy esztendővel ez­előtt a helyszínen elmondott, meghatott szavai jelentették, aki a felelősségérzet sugárzá­sáról szólt. Ez a sugárzás vet fényt a mára is, ezzel zárta le műsorát, teljes ívet rajzol­va elénk az alkotó és vala­mennyi közreműködő; a fő­város egyik híres gimnáziumi kollégiumában ma tanuló ta­nyasi kislány hitvallásával. (T. Pataki) Műemlékfotók a budai Várban Szép épületek, épületbelsők szép színes és fekete-fehér fényképek, szép kiállítás. Szép utcában, a budai Vár­ban. A Táncsics Mihály utca XVIII. századi barokk házai általában középkori maradvá­nyokra épültek, többségükben értékes műemlékeink közé tartoznak. Történelmi emlé­kezetünkben is élő utca. Egyik házában Kossuth Lajos és Táncsics Mihály raboskodott, másikban Tóth Árpád lakott, a 26. számú épület egy XV. századi középkori lakóházból nőtt ki, amely a várbeli zsi­dó prefektusé volt, a XVI.— XVII. században zsidó imaház, most kiállításnak ad otthont, kapuáljában középkori és hódoltságkori Sírkövekkel. Az 1. számú épületben székel az Országos Műemléki Fel. tígyelöség, amelynek aulájában nyílt meg a napokban az or­szág utóbbi években nagy műgonddal helyreállított mű­emlékeit bemutató fotókiállí. tás. Impozáns az a kép. amely a kiállítást szemlélve elénk tá­rul. Jóllehet tudjuk — s er­ről az ünnepi esemény, a mú­zeumi és műemléki hőnap kapcsán is érdemes szólni —, > a műemlékvédelem érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseink, bár jelentős eredményekkel is járnak, korántsem elegendőek. A kiállításon Nógrád megyét is reprezentálja néhány érté­kes műemlék, köztük például a nógrádsápi (alsósápi) XIV. század végi, XV. század eleji gótikus római katolikus temp­lom, a szécsényi volt Forgách- kastély többször átépített, ní­vós barokk épülete, a palóc népi építészet néhány hollókői emléke. . Tudjuk azonban, hogy Nóg. rád 53 műemléke, 216 műem- lékjellegű épülete és 47 vá­rosképi jelentőségű emléke megóvása, fölhasználása ér­dekében még rengeteg a tenni­való. Csakúgy, mint az ország más tájain. Annál is inkább, mert hiszen európai mércével mérve egyáltalán nem va­gyunk gazdagok, hazánkban nyolc és /ét ezer mű­emléket, műemlékjellegfl épületet, épületmarad­ványt tartanak nyilván. Ez bizony nem sok, a védelem lehetősége szempontjából azon­ban mégsem kevés, Amint azt Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igaz­gatóhelyettese minapi tájé­koztatójában elmondotta, a műemlékvédelemre évenként fordítható csaknem félmilliárd forint mindössze húsz-harminc nagyobb arányú helyreállításra elég, Mi lesz a többivel? Pusz. tulásuk pótolhatatlan veszte­ség lenne, védelmük tehát Va­lóban az egész társadalom fel­adata. Mit tehetünk? Erre ke­resi a választ a Magyar Tele- vízió Pusztuló műemlékeink nyomában című négyrészes dókumentumfílmje is, amelyet a múzeumi hónap idején su­gároznak. (Az első részt, Ki a felelős? címmel szeptem­ber 29-én láthattuk, a további részeket október 6-án, októ­ber 13-án és 20-án vetítik.) Néhány szó a műemlékvéde­lem idei folyamatos esemé­nyeiről, eredményeiről. Az or­szágban 26 helyen folyik hely­színi régészeti és falkutatás, közöttük Nőgrádból a pásztói gótikus ház szerepel. A terve­zési munkák között 42 kivi­teli terv készül, csaknem 52 millió forint értékben, ezek között is ott van a már emlí­tett pásztói gótikus ház. A kivitelezési munkákról szólva említjük, hogy az országban az évre tervezett 109 munká­ból eddig 75 munkahelyen dolgoztak. A képzőművészeti restaurálási tevékenység so­rán a faszobrászatot tekintve idén 14 munkán dolgoztak, közöttük a cserhátsurányi ró­mai katolikus templom XVII. századi oltárán. Amikor a gazdag és szép fotókiállítást látjuk a budai Várban hazánk új fényben pompázó műemlékeiről, ér­tékeljük az erőfeszítések nyo­mán születő eredményeket, nem .feledkezünk el a gondok­ról sem. Azt reméljük, hogy aki megnézi a kiállítást, aki egyéni programjában célul tű­zi ki értékes hazai műemlé­keink — köztük Nógrád mű­emlékeinek — meglátogatá­sát, azon lesz. hogy a műem­lékvédelem valóban mindenki közös ügye legyen. Hiszen enélkül jövőnk sem lehetne igazán gazdag és teljes. Tóth Elemér Húsz éve alapították a kecsk emeli felsőfokú óvónőképző intézetet. Nappali- és levele­ző tagozaton (Nőgrádból is) az idén kilencszáznegyvcn fiatal tanul, s készül hivatására. Képünkön: oktatástechnikai gyakorlat az elsőéves hallgatók részére. Szécsénybeo : Hazai séta A városban, a nagyközség­ben, vagy a faluhelyen ahol élünk úgy érezzük, hogy min­dent tudunk, amit egy átlag­embernek tudni illik lakóhe­lyéről, annak jelenéről, múlt­járól, műemlékeiről. Akkor eszmélünk rá „tudatlanságunk­ra” mikor egy idegen vala­mire rákérdez. Bizony ilyen­kor nemegyszer zavarba kerü­lünk, kitérünk a válaszadás elől, vagy töredelmes szívvel bevalljuk, hogy nem tudjuk. Pedig hányszor és hányszor végigmegyünk az utcán; na­ponta többször is elmegyünk egy-egy műemlék épület mel­lett, nem vesszük észre. Egy- egy szoborról, emléktábláról csupán tudomást szerzünk. Csak üdvözölni lehet a szé­csényi Kubinyi Ferenc Múze­um baráti körének hazai hely- történeti sétáját. Az elmúlt hét végén többen is megcso­dálták a nagyközség lakói kö­zül, hogy szécsényiek, olya­nok, akik ott születtek, ott él. nek. csoportba verődve meg­állnak egy műemlék előtt. Meghallgatják Kékkői László és Öze János honismereti tár­suk tájékoztatóját, majd ki. egészítik egymást mindarról, amit az adott műemlékről tudnak. A télepüléshez való tartozás kifejezésének egyik formája, hogy megismerjük múltját: az elmúlt idők kultúráját. Az az egyén, aki a történelmi em­lékek. őseink sorsának isme­retén keresztül érzelmileg közelebb került sztilőföldié- hez, többet vállal a mai tele­pülés szellemi és anyagi gya­rapításából. — Sz. F. — Költsége? Az NSZK-bell Dattelnben 4 gyerek — 7—13 évesek — szó­rakozásból betört egy gazdag özvegy villájába és teljesen szétrombolta annak belsejét. A gyerekek többek között zöld festékkel bekenték a tapétákat szórakozás és a perzsaszőnyegeket, az an­tik bútorokat pedig fejszékkel szétverték. Az NSZK-ban alig­hanem ez volt az év legdrá­gább „szórakozása”. A kis vandálok szüleinek 180 000 dol­lár kártérítést kellett fizetniük a villa tujdonosnőjének. NÓGRÁD — 1979. október 4., csütörtök . Ü ; lil; lilllHWWIWl HÍ Ili li ii ! ' : IIMml !li::i iii'li !|ifili®i I ír «£ * A Természettudományi Múze ben vizsgálja a Kiskunsági gát. A képen: a parányi róva segítségével a terepen is tanú más muzeológus. ii«, Jfa um kutatási program kereté- Nemzeti Park gazdag élővilá- rok rejtett életét mikroszkóp Imányozza dr. Vásárhelyi Ta­v ES ^.X.4-10­A fesztivál részletes filmprogramja a mozik havi műsor­plakátjain, és -osztogatóin, valamint a moziüzemi vállalat Fcsztiválújságjában szerepel. Egyéb rendezvények: X. 4—10. GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI FILMPLAKÁT- KIÁLLlTÁS a Kohász Művelődési Központban. Ajándékcsomagok sorsolása a November 7 Filmszínház fesztiváiprogramján levő fil­mek nézői között. X. 6-án, szombat, du. 2 órától ASZFALTRAJZVERSENY a November 7 Filmszínház melletti parkolóban. (Csak jó idő esetén). X. 7-cn, vasárnap, du. 2 órától A „BALLAGÓ IDŐ” c. FILM VETÍTÉSE ÉS ANKÉTJA a zagyvarónai filmszínházban. Az ankét vendége: TÓTH SÁNDOR, a film főszereplője. X. 9-én, kedden, du. 4 órától FILMVETÉLKEDÖ a salgótar­jáni általános iskolások részére az ifjúsági-művelődési házban. A FESZTIVÁL RENDEZVÉNYEIRE MINDEN ÉRDEKLŐ­DŐT SZERETETTEL VÁR A NÓGRÁD MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents