Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
Az életnek, az egészségnek r a v a „Elégedett egészségügyi miniszterrel én még nem találkoztam, pedig sok egészség- ügyi miniszterrel találkoztam . . Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén hangzottak el ezek a szavak dr. Schul- theisz Emil szájából, mintegy felkészítve a képviselőket: a beszámolóban ne számítsanak kizárólag megnyugtató, szép képre a hazai egészségügyi állapotokat illetlen. Valójában nehéz is lenne ilyen káliét rajzolni, bármelyik nézőpontból is vizsgálódunk, akár a gyógyítók, akár a gyógyulni vágyók oldaláról. Bizonyára nem magyar jelenség, a világ bármély államára jellemző, hogy a lakosság elégedettsége nem tükrözi azt a szellemi és anyagi energiát, amelyet a társadalom az egészségügyi szolgálat javításába invesztál. S ez érthető is. Egyre magasabb a társadalmi igény, hogy a gyógyító munka színvonalát, körülményeit továbbfejlesszük. S különösen így van ez hazánkban, ahol törvénybe foglalt állampolgári jog a magas szintű egészségügyi ellátás. A deklarált jog, s az elérhető szolgáltatás közötti legkisebb ellentmondás is „elevenbe vág”, visszhangot kelt aá érintettek szűkebb és szélesebb körében. A közelmúltban az egész ország színe elé került a magyar egészségügy helyzete. Hetekig erről vitáztak a megyei képviselőcsoportok ülésein, erről adott számot az országgyűlésen egészségügyi miniszterünk is. Érthető az „össztűz” keltette érdeklődés; ennél közérdekűbb, ugyanakkor személyesebb téma aligha kerülhet a törvényhozó testület, s ■& széles közvélemény elé. hét megelőzni a bajt, milyen körülményeket teremthet gyógyító munkájához a szakemberek sok ezernyi stábja. Már nemcsak száj elé tartott kéz mögül hangzik el, hogy az egészségügy nem leli e* a népgazdaság „templomegere”, mert ez nagyon sokba kerül az országnak . . . Nem lehet az egészségügyet különálló ágazatként kezelni, ráadásul a nem termelő ágazatok közül valónak —, merthogy ez alapvetően téves. Ügy tűnik, ennek a téves minősítésnek következményeit nyögi a hazai egészségügy még jó ideig . . . Kétségtelen, közvetlenül kimutatható forintnyereséget valóban nem produkál a „gyógyító ipar”. De a második, s a sokadik vonalig látó és számoló ember akár forintra pontos statisztikát is vezethetne a jól működő egészségügyi szolgálat nyereségeiről. Vegyük példának azt a rokkant, fiatal szakembert, aki megszerzett tudása birtokában élete végéig a társadalom kenyerét eszi, ám ő e£y szelettel sem járul a nagy asztalhoz, mert megmaradt munkaképességét — hatékony rehabilitáció híján — senki sem segített hasznos szolgálatba állítani. A személyiség veszteségét, a céltalanul, haszontalanul elpocsékolt életet ugyancsak a 'veszteségszámla nagy tételei közé írhatjuk . . . Vagy például itt a kanyarójárvány, amely három esztendeje még 40—50 ezer megbetegedést okozott hazánkban. A gyógyításra fordított közvetlen kiadás (a táppénzt még ide sem számítva), több mint 18 millió forintot tett ki. Az azóta általánossá tett védőoltás költsége mintegy 8 millió forint évente. A tiszta „nyereség” a csupasz számok tükrében is tetemes. SOKAT FOGYASZT, DE... Nem termelő ágazat lenne az egészségügy? Az egészségügyi miniszter szavaival élve: a takarékláng-, ról feljebb kapcsolt magyar egészségügy valóban. sokat „fogyaszt” —, de sokat „termel” is. Az elmúlt esztendőben csupán érműtétből 12 ezret írhatott a nyereségrovatba az egészségügyi statisztikus. Hogy ez a meglevő technikai adottságokkal milyen óriási emberi és szakmai produktum, azt csak a szakemberek képesek megítélni. Igen ám, csakhogy az életnjien- tés költségei egyre borsosabbak. Az „egyszerű” szívsebészeti műtétek átlagköltsége 40 ezer forint; egy beépített szívbillentyűt további 40 ezer (az elmúlt évben ezer beteg kapott' műsiívbillentyűt), egy szívritmus-szabályozó készülék 75 ezer forint. S még egy kicsit a számoknál: egyetlen intenzív ápolásra szoruló beteg ellátásának költsége egyetlen napra 3700 forint; egy „sima” baleseti ágyon fekvő egynapi gondozása 738 forint . . , Idegenül csengnek ezek az adatok: nehéz „lefordítani” a kórházban fekvő hozzátartozókért érzett aggodalmat, törődést, gondoskodást forintokra. Pedig bármennyire disszonáns: az életnek, az egészségnek ára van. Csak az egészséges ember tud — a munkája révén előteremtett értékekkel — hozzájárulni az egészség fenntartásának, visszaszerzésének költségeihez. Hát ezért nemcsak tárcaügy az egészségügy. Persze, itt is érvényesek a gondos, takarékos, fegyelmezett gazdálkodás követelményei; a népgazdaságtól juttatott lehetőségekkel jól kell sáfárkodnia a tárcának. Csak egyet nem szabad: úgy takarékoskodni, hogy a ma megspórolt milliókat később milliárdok- kal kelljen kiváltani. Ugyanis a ma veszni hagyott egészség holnap már nem képes értéket előállítani. A. A. Fegyelmet, rendet tanul Bevonulok bűcsűzőja — fíév, születési évszám, munkahely? — Zsély Gyula vagyok, 1956-ban születtem és a pos. tán dolgozom. — Nős? — Igen, 14 hónapos kisfiam van. Efféle kérdéssorozat fogadta csütörtökön a megyeszékhely Kohász Művelődési Központjában a bevonuló fiatalokat az adategyeztetés so. rán. S míg ők katonás gyorsasággal • válaszolgattak, odakint az izgatottan várakozó szülők, feleségek, menyasz- szonyok, hozzátartozók a búcsúzás hangulatában beszélgettek egy, s másról. — Reggel nyolc órától zajlik a program — mondja Berki Tibor ^alhadnagy, a bevonulási hely parancsnoka. — több mint háromszáz fiatal kezdi meg mától sorkö- telesi szolgálatát, jő részük huszonkettő-huszonhárom éves, s két személy kivételével mindenki megjelent. Tájékoztatást kapnak a honvé. delmi jogokról és kötelességekről, a katonai szolgálat tudnivalóiról, adategyeztetésen, majd a kötelező orvosi vizsgálaton vesznek részt. Fiatalemberek hosszú sora várakozik dr. Magyarfalvi András és dr. Thasy Gábor sorozóorvosok asztala előtt. Rövid vizsgálat'és máris „szabad az út”. —- A sorozás óta bekövetkezett kisebb-nagyobb egészségügyi változások iránt érdeklődünk — mondják az orvosok —. s ennek megfelelően véleményezünk. A mai napon 4—5 fiatalnál fordult ilyen elő. Megesik, hogy bekötött kezű sorköteles, sántító fiú jelenik meg a vizsgálaton, ekkor mérlegeljük a helyzetet, ß mint az utasítás előírja: a 30 napon belül gyógyuló ifjút bevonulásra kell javasolnunk. Pontban déli tizenkettőkor iölcsendül a Himnusz, s kezdődik az ünnepség. A nagyterem sorai zsúfolásig telnek bevonulókkal, s hozzá.- tartozókkal. Kiss Zoltán őrnagy meleg szavakkal üdvözli. a résztvevőket, majd Kovács István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárhelyettese mond beszédet, ^ztán peregnek az események, melyek végén a — nem végleges — búcsú. Lempochner Rezső obsitos megy a színpadra, s a nyil. vánosság előtt ad fiának né. hány atyai jó tanácsot. S míg fönt e bensőséges epizód zajlik, lent a nézőtéren aggódó pillantások keresik egymást. — Bízom ben'ne, hogy a fiam, más katonatársaival együtt megállja a helyét —. WM1' (iili:i|' ■ Lempochner Rezső átadja fiának a fegyvert. Zsély Gyula bevonuló adategyeztetését Gúzsai hadnagy és Bátonyi Gábor honvéd végzi mondja az édesapa. — Szűk- sége van neki is, nemcsak a hazának erre a két évre: fegyelmet, rendet tanul, melynek hasznát veszi mindennapi munkája során, őszintén szólva, szégyelném, ha fiamat katonai szolgálatra nem találnák aljyalmasnak. — Szívesen teszek eleget kötelezettségemnek — veti közbe a fiú, aki a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat antennaszerelője —. szeretném, ha szakmámmal összefüggő helyre kerülnék, s úgy érzem a közössé, gi beilleszkedéssel sem lesznek gondjaim. Kinek írom az első levelet? Természete.* sen a szüleimnek. S aztán következik a „hosz- szú menet”. A kohászzenekar pattogó ritmusai. az if. joncok szerettei kísérik végig a városon a bevo'nulókat, akik néhány nap múlva már hazánk, népünk biztonságát János őrzik. * (tanka) Az 1972-ben hozott egészségügyi törvény végrehajtásáról van szó. arról a tör- vényről, amely — a neve ellenére — nem tárcatörvény, nem tárcaügv. Az orvos-beteg kapcsolathoz hasonlíthatnánk. Ha a beteg, aki tüneteivel elmegy a gyógyítóhoz, de „otthonhágyja” a gyógyulás szándékát, mit tehet az orvos? önmagában, a másik együttműködése nélkül képtelen úrrá lenni a bajon. Ugyanez a viszony „nagyban” az egészségügyi tárca, s a többi népgazdasági ágazat között. Tenni az egészségügyi állapotok javításáért egyedül a szaktárca vajmi keveset tud, túlnyomórészt a kívülálló tényezők határozzák meg, milyen betegségekkel kell felvenni a harcot, miként le2x1 perc telefon Szerződés, határidő van, de... napokig „hiánycikk" a víz Salgótarján déli részén a Gorkij-telepen a szép modern házak sokasága nőtt ki a földből. Egyre több család költözik az ott épülő lakásokba. Ez eddig rendjén van, a gyarapodásnak mindenki szívből örül. Az viszont már korántsem, hogy a szemre szép házakban gyakori a vízhiány. Előfordul, hogy napokig nem folyik a víz. Elképzelhető, milyen „örömmel” járnak az ott lakók vödrökkel a kútra, hogy •'legalább főzni, mosakodni tudjanak. Megkérdeztük a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot, mi az oka az állandó vízhiánynak. Heincz Frigyes főmérnök tudott a gondokról. Elmondotta, hogy a nyomásfokozó a Gorkij-la- kótelepen rendkívül túlter. helt, ezért gyakori a meghibásodás. A megoldást az építendő víztároló adja. Addig mást nem tehefnek, mint szerelőket küldenek, ha baj van. Válasznak nem sok. Ezért a Nógrád megyei Beruházási Vállalatnál megkerestük Kökényeséi István műszaki ellenőrt, aki az említett építkezés jó ismerője. Szerinte is csak akkor lesz vizük a Gor- kij-lakótelepieknek rendszeresen és állandóan, ha megépül a két víztároló medence. Ezek szerkezetileg készen vannak. A szivattyúház alapozását most kezdik az építők. A kivitelezési szerződés értelmében a határidő 1980. decembere... , ☆ Megjegyzésünk: a szerződés cs a határidő ma mit sem segít a joggal bosszankodó Gorkij-lakótelepieknek. Vajon valóban semmit nem lehet tenni az ott lakó családok érdekében? Elvégre a víz -nélkülözhetetlen a mindennapi élethez! — cs — „Fiam, büszke szeretnék rád lenni!” /v^\/^x\/vn/\x^/^✓^/\x\A^^A-n/^x^/vA/^✓^/v-vv^vvA/vnA^'/^A/v/v^n/vn/vo/vAA^^A^\A-n/^^^A^\/vv^-n/vnA-A/vA/^x\/^xv^-Any\/vn/^x^A^\/^x^/^x^A^^Axvv• Egy írás azokért, akik nem voltak ott... Presserek annak idején slágert írtak azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem lehetnek ott az LGT-koncerte- ken, s ha valaki manapság lemezjátszójára e nótát rakja föl — némi nosztalgiavágy árán — máris a régi idők hangversenyhangulatát élheti át, holott, talán évek óta nem járt koncerten. Ha most az olvasó a továbbiakban arra vár választ, hová tűntek a hajda’ni randalírozásmentes beatparádék, akkor nyugodtan tovább lapozhat, mert egészen más dologról lesz szó. Amiben közösek: mindkettő örökzöld, ifjúságot éri'ntő és főként azoknak szól, „akik nem voltak ott”. Nevezetesen a megyei ifjúsági mozgalom éves felkészítő táboraiban, amelyek, sajnos messze maradtak a reméltektől. És ez nem túlzás, mert, ha például a száz KISZ-esre tervezett tábor nyitófoglalkozásán, mondjuk ötven-egyné- hányan jelennek meg, az baljóslatú előjel, ám ha csupán negyvenen —, mint azt tették a propagandisták — akkor az már, enyhén szólva elszomorító. De hol maradtak a távollevők? Úgynevezett „objektív” akadályok jöttek közbe. Ezek árnyalatai szinte palettára kívánkoznak, s a családalapítástól egészen a munkahelyi nélkülözhetetlenségig terjednek. A dolgok elevenjére tapinthatunk, ha a „szubjektív” okokat fürkésszük: némely gazdasági vezető fölöslegesnek tartja a KISZ-vezetőségi tagok képzését (?); előfordul, hogy az üzemi KISZ-titkárok restek, vagy bátortalanok „könyörögni” a felkészítésre küldendőért; s megesik, hogy az illető vonakodik, ki tudja miért. És az is, hogy valójában nélkülözhetetlen a munkahelyén a táborba javasolt fiatal, de ez — vállalva a tévedés ódiumát — elenyésző esetben va'n így. Mindez nem gond, ha történetesen nem arról a táborról lenne szó, amely egy akcióév teendőire készíti fel a jelenlevőket. S rögvest hozzáfűzendő, az a kilencszáz KISZ- vezelő, aki részt vett a munkában jócskán sajátított el mozgalmi tudnivalókat, ahogyan egyikük megfogalmazta: — Őszintén szólva, most alakult ki bennem egy olyanféle elképzelés a mozgalmi életről, amelyet a belépés percétől tudnom kellett volna. Az itt hallott előadások, viták, eszmecserék ébresztettek rá, hol kellene tartanunk. .. A kérdés az: hol tartanak, akik el sem jöttek? És ezen már nem ártana azoknak töprengeni, kik némi lelkiismeret-furdalást érezhetnek. Mégis. nyilvánosan, személyes beszélgetéseken „sikkből” kifogásolják, talán éppen azon KISZ-vezető módszereit, mozgalmi munkáját, akinek nem engedélyezték a felkészítő táborban , való részvételt. A kutya ugat, a karaván halad, mondaná erre az arab. De vajon mit mond az az ifjúsági vezető, kinek még az „ugatás” lehetősége sem adatott meg? Az bizonyára elfelejti, mielőtt 'megtanulná! 1. t. „Mindig hű leszek ...” — képek: kulcsár — T ... — ' 1 11 1 1 ...........—-......... ■' I. —......... | NÓGRÁD - 1979. október 26., péntek 5