Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

,v Khomeini és Bazccrgcm eszmecseréje Előtérben Kirilenko visszaérkezett Moszkvába kérdés táni helyzetet. A miniszterel­nök tájékoztatta Khomeinit azokról a tárgyalásokról, amelyeket néhány napja Da­rius Foruhar tárca nélküli miniszter folytatott Kurdisz- tánban a kurdok vezetőivel; A vasárnapi megbeszélés során az ajatollah kijelentet­te. hogy a készülő alkotmány­ban rögzíteni kell a „legfel­sőbb vezető’’ nemzetiségét is. Khomeini fia nemrég azt hangoztatta, hogy az alkot­mánytervezetnek le kell szö­geznie: a legfelsőbb vezető csak iráni lehet. Különben az ország „egy iraki, egy pa­kisztáni, vagy egy kuvaiti sze­mély” irányítása alá kerülhet. Egy, az alkotmány szer­kesztői által vasárnap elfoga­dott új cikkely egyébként ki­mondja, hogy az ország terü­letén nem lehetnek külföldi katonai támaszpontok. A szakértők augusztus 19-én ültek össze először és eddig — ötven ülésen százöt cikkelyt fogadtak el. Az alkotmánynak körülbelül százötven cikkelye lesz. A Csepel Művek moszkvai kiállítása Dr. Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott moszk­vai nagykövete nyitotta meg hétfőn moszkvában a Cse­pel Vas- és Fémrpűvek nagy­szabású kiállítását. Az ün­nepségen rövid beszédet mon­dott Nyikolaj Filippov, a Szov­jetunió ipari és kereskedelmi kamarájának elnökhelyette­se. majd Georgij Szergejev szovjet vaskohászati minisz­terhelyettes méltatta a cse­peliek eddigi eredményeit. Magyar részről Csépányi Sán­dor kohó- és gépipari minisz­terhelyettes szólt a megjelen­tekhez. A A megnyitóünnepségen je­len volt többek között Make- jev, a moszkvai városi párt- bizottság másodtitkára, a Központi Bizottság tagja, to­vábbá számos szovjet ipar- és kereskedelmi vállalat vezető­je, a magyar kereskedelmi kirendeltség vezetői. A kiállítás nemcsak a Cse­pel Művek tíz termelőüzemé­ben előállított gépeket mutat be, hanem az érdeklődők megismerkedhetnek a gyár kulturális és szociális létesít­ményeivel, az i,tt dolgozók éle­tével — mindezt . színes tab­lók mutatják be. Mint az elő­zetes sajtótájékoztatón dr. Garai Vilmos vezérigazgató elmondotta, a jelenlegi kiállí­tásnak több célja van. Egy­részt szeretnék bemutatni az elmúlt öt évben — a leg­utóbb Moszkvában rendezett hasonló kiállítás óta eltelt időszakban — végrehajtott rekonstrukció eredményeit, az új termékeket, másrészt természetesen továbbfejlesz­teni a kereskedelmi kapcsola­tokat. Hua vegyes fogadtatása az NSZK-ban Rakéták és harckocsik Az ajánlat értéke és a fa ny a Igék A szárnyasrakéla — kis méretű sugárhajtású pilóta nél­küli repülőgép. Jelenleg az Egyesült Államokban a szár­nyasrakéták három válfajának kifejlesztésén dolgoznak. Ezeket szárazföldről, levegőből és tengeralattjáróról lehet indítani. Hatótávolságuk elérheti a több ezer kilométert is. A robotrepülőgép 800—900 km-es óránkénti sebességgel halad, a célra fedélzeti számítógép vezérli. A cél felé veze­tő úton a szárnyasrakéta igen alacsonyan repül, képes kö­vetni a talaj domborzatát. A szárnyasrakétákat szintén cl lehet látni nukleáris robbanófejjel. r Az iráni kormány vasárnap megvitatta a helyszínen járt Darius Foruhar tárca nélküli miniszter jelentését a kur- disztáni helyzetről, majd Ba- zargan miniszterelnök öt mi­niszterének kíséretében Qum. ba utazott Khomeini ajatol- luhhoz. Megfigyelők tudni vélik, hogy Foruhar Mahabadban közvetlenül, vagy közvetett úlon tárgyalt a két legtekin­télyesebb kurd vezetővel: Abdulrahman Ghasszamluval, e Kurd Demokrata Párt fő­titkárával és Ezzedin Hosszei- ni sejk vallási vezetővel. No-* ha Foruhar a kormány kép­viseletében tárgyalt a két kurd személyiséggel, állító­lag eddig a kurdok közül csu­pán kettőjüknek nem hajlan­dó kegyelmet adni Khomeini, így a tárgyalásoknak felte­hetően ez az egyik kulcskér­dése. Khomeini vasárnap esti tv. beszédében az eddigieknél ru­galmasabb álláspontot ismer­tetett a kurd kérdésben: ,,a kormány minden további nél­kül képes szétverni a lázadó­' Vasárnap elútazott Buda­pestről Andrej Kirilenko. a {szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a »Központi Bi­zottság titkára, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására tartózkodott hazánk­ban. Kíséretében volt Valen. tyin Makejev, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi párt­bizottság másodtitkára és Jevgenyij Razumov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságá­nak tagja, a KB pártszerve­A Béke-világtanács indokí­nai körúton tartózkodó kül­döttsége, melyet Romesh' Chandra főtitkár vezet, hanoi megbeszéléseit követően a múlt hét végén Kambodzsábkn tett kétnapos látogatást. A dele­gációt fogadta Heng Samrin, a népi forradalmi tanács el­nöke és kifejezte köszönetét azért a segítségért, amelyet a Béke-világtanács nyújtott és nyújt Kambodzsa népének a népirtó Pol Pot-klikk elleni küzdelméhez, az ország újjá­építéséhez, Romesh Chandra kát, ha azonban keményen járunk el, sok ártatlan ember pusztul el” — mondotta. Vasárnap egyébként tovább tartott Mahabad ostroma és a kormánycsapatok gyűrűje kö­zepette a városban fogytán van az élelem. A szombati ese­mények óta nem voltak jelen­tősebb összecsapások de hí­rek szerint a kurdok és a kormánycsapatok egyaránt hosszabb időre látszanak be­rendezkedni állásaikban. Az ostromló csapatokat ve­zető tiszt szerint a katonai akció politikai megoldást hi­vatott elősegíteni. Több kurd vezető azonban értésre adta: a jelenlegi helyzet akadályoz­za a tárgyalásokat. Vasárnap délután bomba robbant a khuzisztáni Khor. ramshahr és Teherán közötti vasútvonalon. A robbanás kö­vetkeztében kisiklott egy vo­nat. az utasok közül azonban állítólag csak néhánya'n szen­vedtek kisebb sérüléseket. Khomeini ajatollah és Ba. zargan kormányfő vasárnap Qumban megvitatta a kurdisz­zési osztályának helyettes vezetője. Andrej Kirilenko és kísére­te búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Baranyai Tibor és Be- recz János, a Központi Bi­zottság osztályvezetői. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjet, unió magyarországi nagykö­vete. Kirile'nko és kísérete vasárnap visszaérkezett Moszkvába. válaszában biztosította a kambodzsai elnököt, hogy a Béke-világtanács a jövőben is teljes támogatást nyújt Kam­bodzsa népének. A BVT küldöttségével egy- időben Kambodzsa vendége volt egy amerikai katolikus delegáció is. A küdöttséget Heng Samrin is fogadta. Az amerikai delegáció vezetője közölte, hogy hazatérve rész. let esen tájékoztatni fogja az amerikai közvéleményt Kam­bodzsa valóságos helyzetéről. Hétfőn délelőtt a bonni kancellári hivatalban meg­kezdődött Hua Kuo-feng kí­nai miniszterelnök NSZK-be- li látogatásának hivatalos programja. A két kormányfő előbb miniszteréi társaságá­ban, majd négyszemközt tár­gyal egymással. i A Hua-látogatás növekvő nyugatnémet belpolitikai vita jegyében kezdődött. A kor­mánykoalícióhoz tartozó szo­ciáldemokraták és szabadde­mokraták hangsúlyozták: az NSZK jó gazdasági kapcso­latok alakítására törekszik a pekingi vezetéssel, de nem hajlandó szerepet játszani a kormány szovjetellenes politi­kájában. Az ellenzéki keresz­ténypártok viszont védelmük­be vették Hua szovjetellenes kijelentéseit és azzal vádolták a kormányt, hogy „tudatoson igyekszik” csökkenteni a ki­Dajan lemondásának visszhangja — Dajan lemondása Izrael belső ügye s az Egyesült Ál­lamoknak nincs és nem is lehet köze hozzá, — jelentet­te ki vasárnap kiadott nyilat­kozatában Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter, hang­súlyozva, h^jgy emiatt a hiva­talos Washington nem fűz kommentárt Dajan elhatáro­zásához. Nyilatkozatában Vance — aki egyébként je­lenleg La Pazban részt vesz az AÁSZ külügyminiszteri ér­tekezletén — Dajan lemondá­sa okainak és következmé­nyeinek mérlegelése helyett az izraeli politikus személyes érdemeit méltatta, kifejtve, hogy Mose Dajan „kiemelke­dő módon járult hozzá nem­csak a közel-keleti békefo­lyamathoz, hanem az ameri­kai—izraeli kapcsolatok ki­építéséhez és javításához”. Kevésbé tartózkodó volt Egyip­tom reagálása: Butrosz Ghali külügyi államminiszter az egyiptomi—izraeli—amerikai tárgyalásokon részt vevő egyiptomi delegáció vezetője kijelentette; Dajan lépése „bi­zonyítéka annak, hogy az iz­raeli kormány települési po­litikája megakasztja a közel- keleti békefolyamatot, s el­lenállást vált ki magában az izraeli vezetésben is”- A kairói Al-Akhbar hétfői ve­zércikkében pedig leszögezi, hogy Dajan lemondása „nem befolyásolja az egyiptomi po­litikát, mert az nem szemé­lyekhez kötődik”. Az éppen Kairóban tárgya­ló Ezer Weizman izraeli had­ügyminiszter igen óvatos for­mában sejtette, hogy nem he­lyesli volt minisztertársa lé­pését: Dajan lemondása nem fogja mérsékletre bírni a kormányt — jelentette ki Weizman újságírók kérdései­re válaszolva. Hozzáfűzte azt is, hogy véleménye szerint „Dajan lépésének lesz némi hátráltató hatása az Egyip­tommal folyó tárgyalásokra”. — Dajan lemondása nem ok arra, hogy módosuljon a megszállt területeken élő pa­lesztinoknak nyújtandó kor­látozott autonómiával kap­csolatos amerikai—izraeli— egyiptomi tárgyalásokon ta­núsított izraeli magatartás — ez tűnt ki Menahem Begin izraeli kormányfő vasárnap esti rádiónyilatkozatából, „a helyes úton haladunk s hívek maradunk alapelveinkhez” — hangoztatta áz izraeli kor­mányfő. Bruno Kreisky osztrák kancellár vasárnap este „bá­tor cselekedetnek” minősítet­te Dajan izraeli külügymi­niszter visszalépését. Az egyiptomi Mena hírügynökség, nek az osztrák kormányfő ki­fejtette, hogy „a külügymi­niszter lemondása befolyásol­hatja a közel-keleti békéért folyó tárgyalásokat”, majd is­mételten hangoztatta 'annak szükségességét, hogy Egyip­tom is kapcsolódjék be a pa­lesztinok jövőjét eldöntő megbeszélésekbe. (MTI) nai—nyugatnémet csúcstalál­kozó jelentőségét”. Bölling bonni kormányszó­vivő a látogatás előtt jelezte: az NSZK vezetése „nem adja áldását” a kínai vendég „po­lémikus kijelentéseire”. A szóvivő ezzel Hua párizsi, a Szovjetuniót támadó megnyil­vánulásaira utalt. Herbert Wehner, a szociáldemokraták parlamenti képviselőcsoport­jának vezetője leszögezte: az SPD támogatja a kancellárt abban a törekvésben, hogy ki­vonja az NSZK-t a szovjet— kínai ellentétek hatóköréből. Hans-Dietrich Genscher ' va­sárnap esti televíziós interjú­jában hangsúlyozta, hogy Bonn-nak érdeke fűződik a Kínával való kapcsolatok fej­lesztéséhez, ez azonban sem gazdasági, sem - politikai téren nem történhet más államok rpváaáru. (MTI) Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának Berlinben elmondott beszéde rendkívül széles visszhangot váltott ki Nyugaton és Keleten egy­aránt. A javaslatok, amelye­ket a szovjet állam vezetője tett, igen nagy jelentőségűek, s jelzik azt a komplex mó­dot, amivel a Szovjetunió a biztonság kérdéseit, a katonai enyhülés problémáit megkö­zelíti. Emlékeztessünk még egyszer a berlini ajánlat főbb pontjaira: 1. a Szovjetunió egyoldalúan csökkenti az NDK területén állomásozó csapatainak és harceszközei­nek számát — kivon húszezer katonát és ezer harckocsit a térségből; 2. a Szovjetunió kész csökkenteni az európai területen állomásoztatott kö­zép-hatósugarú rakéták meny- nyiségét, ha a NATO eláll az ún. „Euro-stratégiai erők” lét­rehozásától; 3. Moszkva kész további bizalomerősítő intéz­kedések kölcsönös elfogadásá­ra, a hadgyakorlatok és csa­patmozdulatok előrejelzésére és redukálására. A BÉKEPROGRAM RÉSZE Az elmúlt napokban szinte minden fontosabb nyugati or­szág vezetői nyilatkozatban válaszoltak Brezsnyev ajánla­tára. S meg kell állapítani: a jószándékú kezdeményezé­seket többnyire fanyalgással fogadták. Pedig a korábbi időkben éppen ezek a politi­kusok vertek riadót a szovjet harckocsifölény -miatt, s kel­tettek pánikot polgáraik kö­rében a Nyugat-Európát „fe­nyegető” szovjet rakéták ügyé­ben. Moszkva hajlik a kompro­misszumra, s az SZKP főtit­kárának beszéde bizonyítja: figyelembe veszi más államok biztonsági szempontjait is. Ez a legutóbbi ajánlat már nem az első az utóbbi egy-két év­ben, amely határozottan alá­támasztja: a Szovjetunió az SZKP XXIV. és XXV. kong­resszusán elfogadott béke­programot nem egyszerű fel­hívásként, de végrehajtandó akcióprogramként értékeli, s mmdent megtesz a katonai feszültség csökkentése érde­kében. Ugyanakkor, s ez ért­hető, a szovjet állam vezetése igen nagyra értékeli az erőtel­jes honvédelmi képesség nyújtotta garanciákat. Nem kell különösképpen magya­rázni ezt — az évszázad tör­ténelme eléggé megindokol­ja a katonai erő által is meg­alapozott biztonságba vetett hitet. Ugyanakkor a SzovjetiTpó következetesen kiáll a problé­mák tárgyalásos megoldása, a kölcsönös kompromisszumok útján való feszültségcsökken­tés mellett. Ezt bizonyítja ma­ga a SALT—II szerződés is, amely hosszú tárgyalások eredményeként a két résztve­vő hatalom és szövetségesei érdekeinek sokoldalú figye­lembevételével született meg. A FÖLÉNY ESZKÖZEI A NATO rakétatervei éppen a SALT-szerződéssel állnak kapcsolatban. Az atlanti szer­vezet a közép-hatósugarú ra­kéták és a hadászati robot­repülőgépek — szárnyasraké-1 ták — európai telepítésével olyan katonai fölényre akar szart tenni, amelyet a szov­jet—amerikai nukleáris egyensúly létrejöttével elvesz, tett. Ezek a fegyverek, ame­lyeket az NSZK, Hollandia,’ Belgium, Nagy-Britannia és Olaszország területén kíván­nak elhelyezni, veszélyeztet­hetik a szocialista országok és a Szovjetunió európai terüle. teit. Az az érvelés, hogy a raké­ták a szovjet közép-hatósuga- rúakat ellensúlyozzák, nem állja meg a helyét — a Szovjetunió „SS—20” rakétát a szocialista közösség határai mentén levő támaszpontokon elhelyezett nukleáris erőktől (rakéták, harci gépek) való védelmet biztosítják. A fanyalgó nyilatkózók (köztük Carter elnök és ta­nácsadója, Brzezinski) panasz­kodnak, hogy Brezsnyev el akarja tántorítani a NATO- országokat az új fegyverek rendszerbe állításától, s azzal állnak elő, hogy a közép-ha­tósugarú rakétákról csak ak­kor lehet tárgyalni, ha már azokat legyártották és elhe­lyezték az európai NATO-or- szágok területén. A Pershing—2* kifejlesztése már folyik, hamarosan meg­kezdhetnék a gyártást is. Nyilvánvaló: a hadiipari óri­ás monopóliumok nem szíve­sen mondanának le a hatal­mas profitot hozó megrende­lésről. A katonai-ipari komp­lexum ideológusai pedig a szocialista közösségre való ka­tonai, politikai é.s gazdasági nyomás eszközét látják a terv­ben. (Egyrészt növekszik a Varsói Szerződés országai el­leni katonai fenyegetés, más­részt, a szükségszerű válasz, intézkedések további anyagi terheket jelentenek . . .) HAMIS FELTÉTELEZÉS A NATO vezető szervei de­cemberi brüsszeli tanácskozá­sukon döntenek a rakétater­vek végrehajtásáról. Első lép­csőben a Pershing—2 rakétá. ból helyeznének el 600 dara­bot az atlanti országokban, a a nyolcvanas években jelen­nének meg kontinensünkön a még veszedelmesebb szár­nyasrakéták. A fegyverkezés atlanti hívei arra hivatkoznak, hogy az „Euro-stratégiai erőlf” létre­hozása javítja majd a leszere­lési tárgyalásokon a Nyugat pozícióját. A feltételezés ha­mis és veszedelmes. Az el­múlt évtizedekben katonai nyomással még soha nem si­került engedményt kicsikarni a Szovjetuniótól. Miklós Gábor ÁÁSZ-nyitány Hétfőn La Papban, Bolívia fővárosában megkezdődött a Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri tanács­kozása. Ezt az ülést általában évente tartják, és enyhén szólva sosem szenvednek témahiányban. A konferencia, amelyen a tagországok huszonhét külügyminisztere vesz részt, ezúttal is tekintélyes időt vesz igénybe: a tervek sze­rint tíz teljes napot! A szervezet létrejöttében döntő szerepe volt az úgyneve­zett Monroe-elvnek. Ez így hangzott: „Amerika az ameri­kaiaké”. Abban az időben, amikor közzétették, éppen ösz- szeomlóban volt az amerikai kontinens déli részén is a spa­nyol világbirodalom, így tartalma időszerű és — legalábbis első hallásra — rokonszenves volt. Csakhamar kiderült, hogy a fennkült elv igazi tartalma: Amerika — az Egyesült Államoké. Ennek a koncepciónak a jegyéberí ült össze Washington­ban 1890. április 14-én az amerikai államok első nemzet­közi konferenciája. Az itt alakult tömörülés utószervezete az 1948. április 30-án a kolumbiai Bogotában megalakult Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ, angol nyelvű rövidí­tésével OAS). 1951-ben lépett életbe az alapokmány, akkor húsz volt a tagállamok száma, ma huszonhat. 1960 augusz­tusában ismét bebizonyosodott, hogy a szervezet a washing­toni politika eszköze: ekkor hozták az első határozatot a forradalmi Kuba ellen. Aztán a többit, míg végül 1961. ja­nuár 31-én Punta del Estében elhatározták Kuba kizárását. Azóta azonban sok mindent történt a világban — és a latin­amerikai szubkontinensen is. Különösen a közelmúlt hozott Washington számára sok kedvezőtlen fejleményt. Mi tör­tént a tavalyi ülésszak óta? 1. Nicaraguában győzött a forradalom. 2. Megbukott a tér­ség számos más diktátora, köztük a jelenlegi házigazdaor­szágban Hugo Banzer, Salvadorban pedig Romero tábornok. 3. Panama megkezdte a csatornaövezet átvételét. 4. Kuba megerősödve került ki az amerikai kormányzat által pro­vokált mesterséges válságból. 5. Mexikótól Granadáig félre­érthetetlenül növekedtek a „gringo”(jenki)-ellenes érzelmek a térség népei között. Washington gondjaira jellemző maga a vendéglátó ország, Bolívia, amely a szubkontinens legszegényebb állama. Vance amerikai külügyminisztert Walter Guevara Arze ideig­lenes államfő az amerikai ónpolitikával kapcsolatos szemre­hányásokkal fogadja. Bolíviában hagyományos a szegénység és a belpolitikai bizonytalanság, éppúgy, mint a térség leg­több más államában. A La Pazba érkezett miniszterek számára a levegő nem­csak fizikailag, hanem politikailag meglehetősen „oxigén­szegény”. Ezt Vance már a fogadtatás pillanataiban is ér­zékelhette. Harmat Endre Külföldi vendégek Kambodzsában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents