Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

Az erdélyi szászok földjén végzett munkám az idő tájt erősen megnehezedett, úgy­szólván lehetetlenné vált. Osztrák elöljáróim gyanak­vása egyre nőtt. Mint az Fel­séged előtt ismeretes, Bécs szemében a mi Poroszorszá­gunk kezdettől fogva a Szent Szövetség legingatagabb tag­jának tűnt. A Kamarilla szí­vesen rótt minden törekvést — úgymond — „IV. Frigyes Vilmos új érájának” a szám­lájára. A soknyelvű, ezer in­dulattól fűtött birodalom trónjának a nemzeti mozgal­mak semmi jót sem ígérhet­tek, legkevésbé a német nem­zeti állam példáját: a Habs­burgok komolyan tartottak német tartományaik elveszté­sétől. Felséged minden alattvaló­ját figyeltették, még ha oly’ tisztázatlan körülmények kö­zött hagyta is el hazáját, mint jómagam. Nem ért hát váratlanul, amikor 1846 őszén átvezényeltek alakulatomtól a Székelyföldre, gróf Teleki Sándor őrnagy (most altábor­nagy) divíziójába. Itt nyí­lott alkalmam, hogy meg­figyeljem azokat az esemé­nyeket, amelyekről már bátorkodtam jelentést nem mozdult egyik sem. Áll­tak, konok, elnagyolt kőszob­rok. Néztek. Eszembe jutott, Felség: ha a világ nem volna úgy megtűzdelve fegyverek­kel, ez a háromszáz lovas sem érné meg a naplemen­tét. .. Nagy seregek hatalmát hor­doztuk. így hát nem esett bántódásunk, s az alkony már Siklódon ért. Ellenállás­ba itt sem ütköztünk, s meg­történt rendben a beszálláso­lás. tományi biztosok személye­sen hajtsák végre az össze­írást, a helyszínen, nem fe­lejtve ki egyetlen köböl zsi- zsikes zabot, egyetlen meddő marhát se. Legtöbbjük húzta- halogatta, de Thury Ignác, a Székelyföld biztosa nagy szi­gorúsággal látott munkához. Öt árnyékként kísérte a ken­dőzött arcú ember, végig az egész Udvarhelyszéken. Ve­szett hírük előttük járt, mint valami dögmadár. így értek Siklódra. Nagyobbacska falu Kulcsár János: REBELLISEK (Wolfram von Birgel kapitány jelentéseiből) Megtudtam másnap. hogy ez két hegy oldalában, lent a nem is élő, hanem holt em- völgyet patak szeli ketté. Sza. ber dolgában járunk. Míg bad székelyek lakták, úr egy csak vaknak mondta sem akadt köztük, kivéve Ba­röviden m®§át, ám az ő világtalan kót, a birtokost. Folyt az ösz­elentést szemoveI többet látott Er. szeírás keményen, s ahány­"temrl Felségednek.“ Részlete- délyországban a bécsi Ka. szór Thury Ignác már-már sen visszatérni rájuk most ™anlla' ™‘nt minden szarna- hajlott az engedékenységre a azért kívánok, mert láttatóan to.10 divata noka utján együtt- másik jól hallhatóan a fülébe ’ véve. Becsült ellenfelünkké dörmögte: válhatott volna a szolgálat- — a herceg őkegyelmessé- ban, de saját véreinek áruló- ge nem szokta szívelni a csa­tud valamit, s melynek épp ezért érdeménél sokkal cseké­lyebb jelentőséget tulajdonít. Nem sok idővel azután, hogy megérkeztem új állo­tüstént gróf Török vezénylete alatt Udvarhelyszékbe, Sik­lód községbe. Nem lesz más a feladatúnk — mondták ne­künk, tiszteknek — mint ka­tonai executio a polgári ha­mutatják nép és hatalom vi. szonyát egy olyan tarto­mányban, melyről annak be- ., , . .. .... . , T. , , r, , , ,, , zártsága miatt Euróna alig 3ava torpult Bako Józsefnek lard szolgákat- Europa alig h;vták ezt a2 állítólagos nyo. Igy hát Thury sem irgaima­morékot. Kezdetben gazda, zott senkinek. Sok szó nem sági tiszt báró Jósika János esett, a falu nagyon is tisz­birtokán, s gyanús hirtelen- telettudóan, csöndesen visel- séggel úgy megtollasodott, te magát. Épp ez a hallgatás máshelvemre narancs “jatt hogy Pár év múltán már a riasztotta egyre inkább Szé- futárral Bécsből: ‘ nyergeijén ™aga gazdája lett Siklódon, kelyföld biztosát; a községhá- háromszáz lovas, s indul on SzeUÖ nem libbenhetett, bo- zához erve előparancsolta a gar nem moccanhatott napi szánt, hogy szállására haj­járóföldön anélkül, hogy tasson Etedre. Mikor már Bécsben meg ne zizze'ntek fenn ült, farkasbőr bundákba volna a papírok Metternich burkolózva, odalépett hozzá herceg íróasztalán. Hidegle- Bakó is: lős borzongás kísérte útjain a — Nagyságoddal tartanék., tósáe mellé melvnek- az mindenütt felbukkanó vakot, Ügy vélem, hogy itt nekem gedelnSk a hSÍbeU s nél?a gyűlölet f*8«*?4 a »«* nem biztonság«.., nők megtagadták nyomában, amint magányo- Thury végignézett a vacogó . . ' san poroszkált lovával a hold- emberen úndok csúszómá­„ i k í fenyve- fényes falvakon át sötét kö- szóknak kijáró tekintettel, fir, uttaü.an. mely penybeh, szemén fekete ken- aztán intett a bakon ülő haj­af.m ls'fr^^erkez .munká- dővel. Kalandos francia köny- dónak. A szán meglódult, s í .. ,oit:T ™edv , csapasa in- ve^ démonának vélném ma- aztán már csak a porhó szál- „ keves arraf.e,le gam is, ha nem állottam vol- longott utána, ahogy kifor­. . ot°id, ielseg. Sziklás, na másokkal együtt koporsója dúlt a völgyből a falu szélén. i llt?U mellett Amaz tánrtatenul maradt az mcc if Iegel°’ víz- • Erdélyben más volt az adó. utcán, szemben a feketéllő rc.'cthó , pedig zás rendje, Felség, mint ná- tömeggel. Szó még mindig JJTjÍ. ,5?,. akarnarjak sza- lünk, vagy akár Magyarorszá- nem esett, de azok a tdloldal- tj-u-,1 * fele*metes havasok. gon. ott minden évben össze- ról lassan egyre közeledtek rta^1-1,11168, írták az adóbiztosok, hogy anélkül, hogy a fagyott hó _,y ff ívlvío f iSv 4. égb?,It kinek hány köblös a földje, megroppant voltra csizmájuk N leltűnt a vöi. mehnyi a marhája, s így rót- alatt. Bakó behátrált a tör. ^herlakta ták ki a népre a mind súlyo- vény falai közé, de az ajtó ^S*fííS?őKl^ye8í sza,*é8bar- sabb adókat. Az adóztatásnak kulcsa sehol sem akadt a ke- i i templommal hó- ez a rendszere a legalkalma- zébe. Oda lapult a falhoz, fü- ,há- sabb út arra, hogy tönkre- lében akadozva kalapált dön­kertekke’l a 11155011 “ép, s vele gő szívverése. A kemencében ... pe a családi fészkek ko- pusztuljon az orság, ha a tiszt, hamvába holt már a parázs. Foroszkaltunk kedvet- viselők szigorúan veszik Fenn szú percegett a mester tőle. Nem kapott feleletet, de a léptek közelebbről hang­cs°ndt’en, csak egy-egy munkájukat. Ezt maguk sem gerendában, s kintről a hó de. noha, vagy va- akarhatták, s így az adóbiz- rengett be békésen a lantor- ; ”’fiyik ° horkántott, ha ii- fosok, hatósági pénztámokok nás ablakon át. ano vad nyomán rezgett a sohasem járták a határt, vagy Hosszan, sírva nyikorgóit az DOZOZ- kutatták végig a pajtákat, is- ajtó. Egy árnyékkal több lett ^Tartottunk a bennszülöttek- tállókat, hanem megeléged- a bíró szobájában, tői, akik csöndben figyelték a tek azzal, amennyit a községi — Ki vah ott? — rikoltott hegyekről a sereg vonulását, bírák, esküdtek szóban be- az űzött ember olyan hangon, Csak álltak, ki távolabb, ki vallottak. Nem tehetvén oko- hogy maga is megborsódzott karnyújtásnyira. Álltak hosz- sabbat, a kormányszék is sze. szú nyelű baltáikra dőlve, s met hunyt a mulasztás felett, nézték mozdulatlanul. Mint- s,irattárba rakta szépen a ha az isten házába, vagy ha- mindent látó vak feljelenté- lotti torba gyülekeztek vol- seit arról, hogy Udvarhely- na, ünnepi viseletűket hord. szék tisztikara milyen össze- ták: csupa fehér, sárga, vö- gekkel károsítja évenként a rös, fekete posztó feszült tes. . királyi kincstárt... tűkön. Ügy szemre szép faj- Mikor abban az esztendő- ta egyébként: valamivel ma- ben az első hóharmat meg- gasabb a' középtermetűnél, ütötte a völgyeket, a spion ló­erős, csontos, szikár, fejfor- ra kapott, s tán meg sem pi­nkája kissé tatáros, bár in. hent Bécsig. Beszélik. hogy kább csak az asszonvnépé. négyszemközt fogadta maga Járásukat már-már délceg- Metternich herceg, majdmeg- nek mondanám. Akkor ugyan írta szigorú parancsát: a tar­zottak. Aztán még valaki jött be az utcáról, még egy, majd újra egy, s a szobára eresz­kedő sötétség a mennyezetig megtelt padlóreccsenésekkel, csoszogással, hangos léleg­zéssel, a veríték, az ázott posz­tó. meg a cserzett bőrök fa­nyar, nehéz szagával. — Szóljon már valaki, az úristene ne legyen! — zihálta elfúlva a vak, de most sem válaszoltak, csak jöttek, egy­re közeledetek, nyomva-szo- rítva az elsőket mind előbbre, míg furcsán roppant -valami s hozzátapadt az arctalan tö­meg a ragacsossá vált falhoz. Kis idő múltáh elmentek egyenként, éppoly némán, mint ahogy jöttek, s a hulla ma­gára maradt a mocskos pad­lón. A hóié foltjai jéggé fagy­tak körülötte, mire másnap rátalált Thury Ignác kor­mánybiztos hajdúja. Az összeírást nem folytatták tovább, de Bécs kemény pa­rancsára Pálffy, Elek, a kerü­let királybfrája azonnal meg­kezdte a nyomozást. Ered­ményre sohasem jutott. Az egész falü egy emberként es­küdött meg a feszületre, hogy senki, egy ujjal sem nyúlt a császár spionjához. s a tete­men valóba'n nem lehetett erőszak nyomait feltalálni Alig értek volna célt szigo­rúbb vallatással Is. bár an­nak maga a törvény állta út­ját: ezek a konok parasztok szabad székelyek voltak, s sza. bad székelyt nem lehetett tes­ti büntetéssel sújtani, sem az elítélés előtt befogatni, kivéve a tettenérés esetét. A vak ha­lálában pedig senkit sem ér­tek tetten. így jött hát a leirat Bécs­ből, s térült háromszáz ka­tona, háromszáz ló a siklodi- ak nyakára. Majd csak meg- juhászodnak a fegyverek lát­ványától, megtöri őket a ret­tegés, a tönkrejutástól, a ka­tonák garázdálkodásaitól. A fővárosban azonban rosszul számítottak. Már hónapok óta töltöttük az időnket Siklódon, s a nyomozás még mindig nem hozott eredményt. Aztán. a következő évben jelentkezett egy nyolcvanesztendős aggas­tyán. Bizonygatta a vizsgáló- bíróknak, hogy ő ölte meg, ő nyomta agyon egymaga, se­gítség nélkül a vak sátánt, aki pedig életkora szerint bízvást a fia lehetett volna... Mi elvonultunk, s az öreg­ember — törvényes kezesség mellett — szabadlábon ma­radt az ügy lefolyásáig. Ügy hallottam, még abban az év­ben meghall Elaludt szép csöndesem, s már nem tudta magát feláldozni a faluért. Utána fellobogtak a forradal­mak a Hatosburg-birodalom országaiban, s ezek megint el. odázták a pert. Meglehet, hogy a rendteremtés idején is­mét elővették a régi aktacso­mót. Az öregembernek még a ne­vét sem találom feljegyzé­seimben, de (elkerültem bár arról a vidékről) tapasztala­taim birtokában mindmáig úgy vélem, megérdemli Fel. séged figyelmét a kérdés: a siklodiak tudnak-e oly kono­kul hallgatni még? Farkas András: Kondás 125 éve született Arthur Rimbaud A világirodalom kamasza A világirodalom története bővelkedik a furcsaságok­ban, s ez nem is csoda, hi­szen rendkívüli képességű alkotók népesítik be. Ép­pen ezért ajánlatos, hogy az ember lehetőleg tartózkod­jék a leg-ektől, nincs olyan nagyság, akinél nagyobbat ne lehetne említeni az íz­lés, a korszellem egy má­sik nézőpontjából ítélve. Mégis megkockáztathat­juk: az irodalomtörténetnek nincs még egy olyan talá­nya, .olyan megmagyarázha­tatlan rejtélye, mint Arthur Rimbaud személyisége és költészete. Ha egyetlen mondatban akarjuk össze­foglalni ezt a különös élet­művet, (ami mellesleg min­den, csak nem egy teljes élet műve) elég, ha ennyit mondunk: egy charleville-i kamasz 1869 és 1873 között olyan költeményeket ír, amelyek érzelmi izzásukkal, szellemi intenzitásukkal-, bo- nyolultaságukkal szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az irodalom tudó­sait; a semmiféle kategóri­ába nem sorolható csoda­gyerek titkának megfejtésé­vel könyvtárnyi irodalom foglalkozik több-kevesebb sikerrel egészen napjain­kig. Talán csak egy a biztos; vitathatatlan nagysága. „Ha valamiben — írja Aragon — abban minden­ki megegyezik; hogy a fran­cia költészet, s talán rövi­den csak a költészet utolsó fél százada fölött Rimbaud árnyéka, az ő példája ural­kodik; a költészet utolsó fél századába, hogy úgy mondjuk, az ő hangja, az ő szelleme jár kísérteni”. POLNER ZOLTÁN: g e Sikoltó száddal összezárva. Nyitott ajtómban szél és csillag. Asztalomon fekete hajszál. Fekete hajszál. Eresz alá akasztott mezők. Tengerként áradó zöld harmat. Asztalomon fekete hajszál. Fekete hajszál. Nevetésed gyöngyöző ága. Tűz pávái a kék magasban. Asztalomon fekete hajszál. Fekete hajszál. Lábnyomom késsel < meggyötörve. Gyertyák virrasztják koszorúban. Asztalomon fekete hajszál. Fekete hajszál. Budapest egyik modern la­kónegyede a József Attila la­kótelep. A hatvanas évek ele­jén gomba mód szaporodó la­kóházak mellé szolgáltatóhá­zak, éttermek és kulturális intézmények is épültek. A Szabó Ervin fiókkönyvtár és a Dési Huber István Művelő­dési Ház (eredetileg pártház­nak épült) szinte egyidőben kezdte meg közönségszervező, kulturális munkáját. Pár éve nyílt meg a telepen egy új mozi is. Mégis: mintha az ittlakók nem használnák ki eléggé a közművelődés és közösségteremtés lehetőségeit. A Dési Huber István Műve­lődési Ház „megszokott” prog­ramjai mellett, 1976-ban új művelődési programmal je­lentkezett. Kísérleti jellegű gyermekfoglalkozásaikkal új­szerű és korszerű közműve­lődési formát hoztak. Iskolás korú gyermekek ré­szére úgynevezett ' napközis foglalkozásokat szerveztek, amelyeken egy közeli általá­nos iskola harmadik és ötö­dik osztályos tanulói vesznek részt. Minden héten, egy-egy foglalkozás keretén belül já­tékos formában sajátítják el a gyerekek újabb és újabb is­mereteiket, az irodalom, a zene, a képzőművészet és a bábjátszás terén. A foglalko­Esztétikai nevelés és közösségteremtés zások vezetői Tóthné Lovas Márta, Sebestyén Józsefné, Székely Éva és Mészáros Emőke — az Ifjú Népművé­szek Stúdiójának tagjai, szak­képzett népművelők és peda­A gyerekek a napközi ideje alatt, de tulajdonképpen sza­bad idejük egy részében vesz­nek részt ezeken a foglalko­zásokon. E kísérleti program célja éppen az, hogy olyan gógusok. Folyamatos munká- irányítást adjanak a gyerekek jukra az összehangoltság, az szabadidő-eltöltésének, ame.’v ismeretanyagok kiszélesítése és egymásraépítése, módsze­rükre a komplex, esztétikai nevelés érvényesítése jel­lemző. A zeneórákon megta­nult dalokat például gyöngy­fűzés vagy bábjátszás közben is énekeltetik. Általánosab­ban; azt a pszichológiai el­vet tartják szem előtt, mi­átmenet az iskolai tevékeny­ség és az ottani játszás kö • zött. A foglalkozások nem produkciócentrikusak, ha­nem az alkotókészséget fej­lesztik. A csoportokat a nap­közis tanár kíséri el. Ö maga is tapasztal újszerű dolgokat, módszereket, amelyeket a mindennapi iskolai életben szerint minden ismeret és ké- más gyerekekkel is hasznosí- pesség összekapcsolása nö- tani tud. A napközis tanárok véli a gyermekek teljesítmé- részére tartott bemutatóórák nyét a képzés egyéb területe- több iskola érdeklődését is in is. A foglalkozások lé- felkeltették a komplex eszté- nyeges célja, hogy a gyerme- tikai foglalkozások iránt. A kék idejében megtanulják gyerekeken kötetlenebb han- saját képességeik felhasználá- gúlát érződik, a fegyelmezés sával a kísérletezés örörhét, a is kevesebb — aktivitásukat tevékenység alkotó formáját. A közösségi munka során olyan légkör alakul ki, amely a • gyermekeknek maradandó élményt ad a személyiség fej­lődéséhez és a közösséghez • való viszony kialakulásához. a szórakoztató foglalatosko­dás köti le. Nagy .Ildikó, a művelődési ház vezetője hangsúlyozta: a Szelleme valóban kísért, de egy jottányival sem visz közelebb a rejtély megfejté­séhez. Semmiféle szöveg- elemzés, filológiai módszer nem adott még választ ar­ra, hogy ez a zseniális fel­lángolás miért hunyt ki nyomtalanul, hogy a hánya­tott életű kamaszáíeni mi­ért fordított hátat egyik napról a másikra mindeq- nek, aminek csak egy kis köze is van a költészethez; hogy Paul Verlaine barát­ja, csavargótársa és harago­sa hogyan lesz fél világ vándora, afrikai fegyver­csempész (egyes források szerint rabszolga-kereskedő is), hajós és kalandor, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy nevétől vissz­hangzik a francia főváros irodalmi élete. Hihetetlenül koraérett verseiben légies báj és bru­tális naturalizmus, gyön­gédség és gyilkos szarkaz­mus, diákfellengzősség és politikai éleslátás keveredik csodálatos művészi egység­ben; szinte a végtelenségig lehetne sorolni a látszóla­gos ellentétpárokat. Rim*. baud költészete — noha há­romszáz nyomtatott oldalon elfér — teljes és lezárt mű. Amikor egy marseilles-i kórházban pokoli szenvedé­sek között harminchét éves korában meghal, kortársai már a század egyik legna­gyobb költőjeként ünnep­ük. Szökése nem sikerül­hetett; személyesen el tu­dott tűnni Párizsból és az irodalom színpadáról, de verseit nem vihette magá­val a múlandóságba. Gömöry Albert gyerekek foglalkozásigényével a napközis tanárok sokszor felkészületlenül állnak szem­ben. Ezek a kísérleti foglal­kozások olyan szükségletet elégítenek ki, amire az isko­láknak még nem volt lehető­ségük. Feladatuk azonban vé­get ér, amint sikerül kezdemé­nyezésüket az iskolákba át­plántálni. Székely Éva népművész sú­lyos gondként vetette fel, mennyire szegényes a gyer­mekek otthoni környezete a lakótelepen, az otthoni készte­tés az alkotói tevékenységre. Az otthon, az iskola és a művelődési ház között nem lenne szabad ilyen széles sza­kadéknak lennie. Az esztétikai nevelés és közösségteremtés eszközök a gyermekek társa­dalmi életre nevelésében. A Dési Huber István Művelő­dési Ház vezetői és az ifjú népművelők megkísérlik a le­hetetlent: közelebb hozni az otthont, az iskolai környeze­tet és a szocialista társadalom nyújtotta lehetőségeket. Jó helyen kezdték — a gyerme­kek bevonásával, akikre 1979. gyermekéve nélkül is meg­különböztetetten figyelnünk kell. p. m. i. NÓGRÁD - 1979. október 21., vasárnap I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents