Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
A közművelődésben Látványosságok helyett eredményes aprómunkát Társadalmi erővel is... Társadalmi munkahónapot szervezett októberben Pásztó nagyközség Tanácsa. Az üzemek dolgozói, a termelőszövetkezet tagjai, az intézmények munkatársai nemcsak munkahelyeiken, hanem Pásztó közterületein is jelentős feladatokat végeznek el. Önzetlen teljesítményükkel segítik az ifjúsági és KRESZ-park létrehozását, fizikai munkájukkal előbbre hozzák a Nógrádi Sándor-lakótelcpen készülő bölcsőde átadási idejét. Képünkön: a megújuló Pásztó. Klubélet 23 szakkörben ~ Jöjjön csak — hangzanak a szívélyes szavak —, épp egy szerény évfordulóhoz — számomra nagyon is ünnepi naphoz érkezett —, s miközben helyet foglalunk a beszél getőasztalnál, Vratni József, az öblösüveggyár Kossuth Művelődési Házának igazgatója kezembe ad egy dísztáviratot, amit pillanatokkal előbb kézbesített a posta. Az üdvözlet, jókívánság abból az alkalomból, hogy az intézmény vezetője kerek negyedszázada tölti be posztját. A távirat feladója a szakszervezetek megyei tanácsa, — Ezek után — kezdem némiképp bizonytalanul —, a 25 éves kultúrmunkásról, vagy az üzemi kultúr-műve- lödési életről beszélgessünk? — Természetesen a lényegről. A művelődési tevékenységről — mondja határozottan. — Nos, hát... legutoljára ott akadtunk el, hogy az intézmény éppen feje tetején állott, azaz átalakítási munkálatok folytak. Azóta? — Ennek körülbelül egy esztendeje. Azaz: valamivel több, mert a művelődési ház földszinti része a múlt év májusában kezdte meg újbóli működését. Most indul az emeleti szakasz átalakítása, korszerűsítése. Ehhez a SZOT-tól kaptunk 800 ezer forintot. Falbontásokkal itt 8 helyiséget alakítunk ki. teremtünk ideálisabb körülményeket szakköreinknek. Berendezésekre a két szinten az építők szakszervezetétől 400 ezer forint állt rendelkezésünkre. A művelődési házban tehát a jövő év tavaszáig minden korszerűsítési munkálat befejeződik, s április 4-én itt kerül sor a munkásfiatalok vers- és prózamondóversenyének országos döntőjére. A megyei versenyt december 8-án rendezzük, a felhívások már kimentek az üzemi szakszervezeti bizottságokhoz, s a nevezési lapokat december 1- ig lehet beküldeni. A négy területi döntőből a nógrádiak a miskolcin lesznek jelen. A művelődési intézmény a korszerűsítési munkálatok haladtával szinte egyidejűleg kezdte el a szintén megújúló tevékenységét. Sok jót lehet hallani ezekről az üzem dolgozói körében. — A korábbinál jóval kedvezőbb feltételek között — tájékoztat Vratni József —, beindultak a klubok, tanfolyamok, szakkörök. Mégpedig kötött programokkal. A szocialista brigádok klubjában négy kötött programot is kezdtünk, és jelenleg is azokat folytatjuk. Van egy zenei ismeretterjesztő-sorozatunk, mely a könnyűzenétől a klasszikusig terjed. Keretében e hónapban operaházi látogatásra is sor kerül. Népszerűségét bizonyítja. hogy átlagban 30—35-en látogatják. Másik programunk a filmesztétikai sorozat. ennek keretében egy- egy kisfilmet vetítünk, s azt vitatják meg a klubtagok. A harmadik sorozat a közélettel kapcsolatos fórum — talán ez örvend a legnagyobb érdeklődésnek, látogatottságnak a zenei mellett, és végül a művészettel. ízlésneveléssel, színházzal, irodalommal foglalkozó program, melyet irodalmi színpadi összeállítások, kis bemutatók. Molnár Ernő, Bazsó Erzsébet önálló összeállításai élénkítenek. A klubélet szervezésében, ébrentartásában nagy szerepet vállalt a művelődési ház oldalán Baja Istvánná szocialista brigádja, amely a kezdeti időszakban a házigazda szerepét töltötte be s a programok kialakításában is segédkezett. Így került sor a Szerencsi Csokoládégyár asszonyaival való találkozóra, s egy, a Tyereskova életét bemutató összeállításra. A szocialista brigádok klubja mellett élénk az élet a művelődési ház ifjúsági klubjában is. A kötött programok egyrészt a ház szervezései, de örvendetes, hogy maga a KISZ-bizottság - is igen sok ötlettel segíti a klubéletet. Egy-egy alapszervezet is szívesen vállalkozik programra, így a különféle vetélkedők mellett szó esik az ifjúsági törvényről, a gyár történetéről, a honvédelmi törvényről. Gondol a művelődési ház a nyugdíjasokra is. Részükre havi egy-két alkalommal diafilmvetítéseket, egészség- ügyi, TIT-előadásokat tart Hasonlóan a nőkre, akiknek a gyár vezetőivel szervezett közös találkozót és eszmecserét sajátos problémáikról. A művelődési ház feladatául vállalta a tisztségviselők oktatását, valamint a tömegpolitikai oktatást, s ezáltal segítséget nyújt a szak- szervezet sajátos feladataihoz. De jól szolgálják a Kossuth Művelődési Ház tartalmi kiteljesedését a különféle szakkörök is. Országosan eredményesen tevékenykednek a bélyeggyűjtők, a fotósok, a varrószakköri tanfolyamok, kialakulóban a vas- és fa-barkács szolgáltatás. az iparművészeti szakkör, újjá- alakulóban a könnyűzenei együttes és remek eredményekkel büszkélkedhetnek a színjátszók. A Tempress játékszín az elmúlt évben Szentendrén arany diplomát szerzett, az építők fesztiválján, Békéscsabán második helyezést ért el. Sikeresen mutatkozott be a tatabányai színjátszó fesztiválon és állami ifjúsági díjat kapott, amivel rajta kívül csak egyetlen amatőr együttes büszkélkedhet az országban. A csoport vezetője, Molnár Ernő pedig Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült. Sok-sok dicsérendő lenne még a játékszín kapcsán, de talán ennyi is elegendő eredményességük igazolására a jelenleg is jól érzékelhető szorgalmuk mellett. Befejezésül talán hallgassuk meg a jubiláns igazgatót, Vratni Józsefet, miképp ösz- szegezné az üzemi közművelődés mai feladatait? — Mi, mint intézmény ma már elsősorban a rétegtevékenységre építünk. A gyárvezetés, a szakszervezet mellett részt vállalunk a különféle szocialista munkaver- seny-feladatok kidolgozásában — ha kell, egyénre szólóan is —, ellenőrzésében, értékelésében. A nagyrendez- vényes, látványos népművelés kora lejárt. Ma sokkal inkább az aprómunkák adják tevékenységünk értékét. Ennek gazdagítására törekszünk. (b. t.) A Német Demokratikus Köztársaság állami és szak- szervezeti klubházaiban, kul- túrotthonaiban több mint ezer ifjúsági klub tevékenykedik, közülük jó nevet, elismerést vívott ki magának — bár ez nem egyedi példa — a Lipcsében működő ifjúsági klub. A klubélet 23 különféle szakkörben zajlik, ahol háromszáz fiatal áldoz kedvtelésének. Énekelnek, festenek, barkácsolnak vagy egyszerűen csak vitatkoznak az őket érdeklő kérdésekről. Megtalálhatók közöttük a kisiskolásoktól az érettebb ifjúkorig minden korosztály képviselői, munkások, diákok egyaránt. A szakköröket kiváló szakemberek vezetik. Jó munkájukat bizonyítja, hogy az énekkar országos elismerést szerzett legutóbb, a grafikusszakkör pedig külföldi kiállításokon is szerepel alkotásaival. A lipcsei ifjúsági klub munkáját a klubtanács irányítja. A 25 függetlenített munkatárs legtöbbje már több mint 10 éve tölti be tisztét, átlagos életkoruk 30 év. A festő- és rajzszakkör résztvevői közül legutóbb húszat vettek fel a képzőművészeti főiskolára. Az értelmiség, mint kultúraközvetítő A kultúra a termelő- és társadalmi tevékenység szakadatlan fejlődése nyomán alakul ki és fejlődik. Magában foglalja a megelőző nemzedékek ismereteit, készségeit, normáit, művészeti alkotásait. A kultúra az őt elsajátító embert alkalmasabbá teszi fizikai és szellemi tevékenységre egyaránt,'arra, hogy a természetben és a társadalomban tevékenykedve ezeket és velük önmagát megváltoztassa. Nagyon sok azoknak a társadalomtudományi műveknek száma, amelyek a társadalmi rétegekkel, azok gazdasági helyzetével, jövedelmével, fogyasztási szokásaival , foglalkoznak. Korunk társadalmai azonban — a mi társadalmunk is — olyan, mint a szövet, vagyis keresztül-kasul, számos irányban rétegzett, nem utolsósorban az egyénnek a kultúrához való viszonya szempontjából is. A társadalmi tagozódásnak ezt a részét azonban az eddigi kutatások eléggé elhanyagolták. Az emberiség évezredek nyomán felhalmozott kulturális értékeiből való részesedés is, ugyanúgy, mint a felhalmozott anyagi javakból való részesedés — alapvetően az utóbbi következtében .— nagyon egyenlőtlenül oszlott meg egyes osztályok, rétegek és egyének között. Ennek az évezredek során felhalmozott egyenlőtlenségnek csökkentése roppant bonyolult és hosszan tartó folyamat. Bár alapvetően a materiális egyenlőtlenség csökkentése teremti meg az alapját a kulturális javakból való egyenlőbb részesedésnek is, de hozzá kell tenni nyomban, hogy nem automatikusan, hanem nagyon bonyolult mechanizmusokon keresztül. Ennek a bonyolult mechanizmusnak egyik eleme — az értelmiség — mindenekelőtt a humán értelmiség — szerepe a kulturális szükségletek felkeltésében és azok kielégítésében. Ezt az értelmiségi funkciót a szakiroda- lom kultúraközvetítésnek nevezi. A kultúraközvetítés az a tevékenység, amely egyrészt az össztársadalmi kultúra egyes elemeit, a tárgyiasulta- kat, valamint az ismereteket, normákat, készségeket, művészeti alkotásokat, magatartásmódokat stb. a befogadóhoz eljuttatja, fogyasztásra alkalmassá teszi; s amely másrészt az össztársadalmi kultúrába szállítja az egyéni műveltségből a megőrzésre, társadalmasításra érdemes értékeket, illetve azokat az elemeket, amelyeket az adott kor, a társadalom értékesnek tart. A kultúraközvetítés, illetve a művelődés, így felfogva nem egyirányú, „fölülről lefelé” ható, hanem megfordítható aktus, vagyis a kultúra közvetítésével, fogyasztásával az össztársadalmi kultúra nem fogy, hanem gyarapszik Tehát amikor az értelmiség kultúraközvetítő tevékenységéről beszélünk, látnunk kell, hogy ez egy két irányba ható kölcsönviszonv. Balázs Béla már a film korai és hőskorában felismerte, hogy nemcsak az alkotás és közvetítése formálja a közönséget, hanem az utóbbi ugyancsak erőteljesen hat a filmművészet alakulására. Még szélesebben értelmezi ezt a kölcsönhatást a nagy olasz gondolkodó, Antonio Gramsci, kiterjeszti érvényét a művészetről a kultúra egész területére, valamennyi tartományára, sőt az egész társadalomra is. Szerinte a kultúraközvetítés egyrészt pedagógiai viszonynak fogható fel, másrészt az alkotók maguk voltaképpen a közvetítők egy sajátos csoportjának tekinthetők. Mint ahogy Gramsci mondja: a tanító és a diák kapcsolata kölcsönhatáson alapuló viszony, s ezért minden tanító mindig diák is, és minden diák tanító. De a pedagógiai viszony nem korlátozódhat specifikusan „iskolai” kapcsolatokra, amelyek révén az új nemzedékek kontaktusba lépnek a régiekkel, magukba szívják ezek tapasztalatait és történetileg szükségszerűen értékeit. Hozzáteszi, hogy ez a viszony érvényesül az egész társadalomban a maga teljességében és minden egyénre nézve más egyének tekintetében, értelmiségi és nem értelmiségi rétegek között kormányzók és kormányzottak között, vezetők és vezetettek között. A témával foglalkozó szakemberek abban egyetértenek, hogy az értelmiség egyik legáltalánosabb funkciója: a kultúraközvetítés. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyedül az értelmiség tölt be kultúraközvetítő funkciót, vagy hogy a kuitúraközvetítés az értelmiség egyetlen funkciója. Kétségtelen azonban, hogy az értelmiség a legfontosabb kultúraközvetítő. Először azért, mert szinte kizárólag e réteg közvetíti a tudományos és művészeti megismerést, tehát a kultúrának azon elemeit, amelyek lehetővé teszik a természet, a társadalom mélyebb megismerését és önma- gurtk szabadabbá, emberibbé változtatását. Másrészt azért kitüntetett fontosságú kultúraközvetítő az értelmiség, mert formalizált, szervezett és intézményesített keretek között ez a réteg látja el a műveltségközvetítés feladatát. És ez egyben azt jelenti, hogy az értelmiség révén folyó kultúraközvetítés, akár személytől személyig terjedő jelleggel, akár tárgyiasult kulturális produktumnak (például könyvnek) a közbeiktatásával a legtömegesebb. Ebből következik e réteg sajátossága: az értelmiség az a társadalmi réteg, amely az uralkodó osztály megbízásából és ellenőrzésével, a többi dolgozó osztály termelőtevékenysége jóvoltából a legintenzívebben elsajátíthatja az össztársadalmi kultúrából szakterületéhez szükséges és az ezt kiegészítő, a mindenkori társadalmi normák által megszabott, elsősorban tudományos, illetve a művészeti értékekből származó elemeket. Felkészültsége és társadalmi funkciója révén az értelmiség a leginkább képes arra, hogy alkotó, irányító, szervező, kultúraadaotáló és közvetítő tevékenysége közben a társadalom többi rétege által a köznapi megismerés során gyűjtött ismereteket, készségeket, tapasztalatokat általánosítsa, szintetizálja, a tudományos vagy művészi szintre emelje. Az értelmiség a maga által elsajátított és eközben át is alakított kultúrát alkalmazza, másokkal felhasználtatja, és ily módon vagy közvetlen terjesztés révén a kultúra tudományos és művészi szférájából származó elemeket — a mindenkori társadalmi termelés körülményeinek, valamint az adott kor uralkodó osztálya érdekeinek megfelelően — más osztályok és rétegek tagjaival elsajátíttatja, s így ezek az elemek a köznapi műveltség részévé válhatnak. Felvetődik a kérdés, hogy napjainkban, amikor nagymértékben elszaporodtak a tömegkommunikációs eszközök, vajon milyen szerepe van a közvetlen .személyes kultúraközvetítésnek? A különböző vizsgálatok azt igazolják, hogy a közvetlen személyes forma továbbra is megmarad, a legeredményesebb kultúraközvetítőnek. A kultúraközvetítés két fő típusa — a közvetlen, a személyről személyre terjedő és a közvetett, a tömegkommunikációs eszközök révén vagy más módon távolra ható — között ugyanis az a leglényegesebb eltérés, hogy az eleven közvetítő közvetlen kapcsolatban áll a befogadóval (befogadókkal), s így állandóan igazodni képes hozzá a közvetített anyag tartalmának vagy a közvetítés módjának megváltoztatásával, hiszen azonnal érzékeli a hatást, mert a visszacsatolás valamely módja adott. A másik esetben, tárgyiasult közvetítő működésekor a befogadó, a művelődő önmagára utalt, a kulturális termék adaptációját, alkotó átvételének minőségét, esetleg az elsajátítás során bekövetkezett tudati torzításokat csak addig felhalmozott műveltsége, ismeretei, készségei, világnézete stb. szabja meg. A személyes kultúraközvetítés hazai jelentőségét a tömegkommunikációs eszközök hatásfokát vizsgáló kutatók adatszerűén is kimutatták. Arról van ugyanis szó, hogy bár a tömegkommunikációs -eszközök által közvetített információk gyakorlatilag egyformán hozzáférhetők mindenki számára, ám a befogadó közeg nagyon is differenciált, vagyis nem egyformán nyitott az információra. Nem is beszélve egy adott település helyi kulturális és politikai eseményeinek megismeréséről, ahol a tömegkommunikációs eszközök továbbra is alárendelt szerepet játszanak. A lakosság jelentős részénél itt a szóbeliség az informálódás egyetlen módja. Ez egyben azt is jelenti, hogy az értelmiség közvetlen személyes kultúrát közvetítő szerepe a tömegkommunikáció elterjedésének korában nem csökken. Módra László NÓGRAD — 1979. október 21., vasárnap l
