Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

\ Tiribesi vágatban Robbantanak, lapátolnak, Po A politizálás szp jelentése a mai magyar köznyelvben azonos a politikai kérdésekről, politikai jelentőségűnek te­kintett ügyekről folyó beszél­getéssel. Aki valamely közér­deklődésre számottartó kér­dést politikai összefüggésbe helyez, aki véleményt cserél helyi, országos, vagy nemzet­közi ügyekről. • híreket - vagy rémhíreket közöl, személyi változást, vagy lehetséges dön­téseket latolgat stb., az poli­tizál. E tárgyban párttalan. szellemi szintjében a legkü­lönbözőbb színvonalon csa­pongó. irányában igen válto­zatos — és nem ritkán telje­sen irány nélküli — eszme- és véleménycserének egyetlen közös sajátossága van: be­szélgetés a politikáról. Lukács György már szálló­igévé lett megállapítása ér­telmében — miszerint nincs ártatlan kávéházi beszélge­tés. nincs ártatlan politizálás — e köznapi kuszaságéi em­beri tevékenység valóban je­lentős, mivel része a politikai szocializációnak, és áttétele­sen a politizációs folyamatok­nak. A politikáról folyó bár­milyen minőségű beszélgetés végső soron valarfiiként min­dig hat a beszélgetők politikai álláspontjának alakulására. Mindez azzal egyetemben igaz csak. hogy a politikáról folyó beszélgetések döntő többsége nem vezet sehová, mert a ma­gánélet zárt köreiben ez sok­szor fölcserélhető jelentőségű az időjárás témájával. Külön­böző politikai helyzetmegha­tározottságok, a politikai élet alternatív és szervezett moz­galmai, valamely biztosított nyilvánosság azonban fölfo­kozhatják a mindennapi poli­tizálás jelentőségét. A régebbi — még a két vi­lágháború közötti — magyar köznyelvben a -politizálás szó jelentése igén határozottan pártpolitikai ügyekre vonat­kozott csak. A politizálás köz­nyelvi jelentése a kormány­párt és parlamenti, valamint illegális ellenzéke viszonyaiban való állásfoglalással .volt azo­Kukorica helyett — tavaszi árpa A gazdaságos termelés a mezőgazdaságban is elenged­hetetlen tényező. Jól tudják ezt a nőtir.csi Naszályvölgye Termelőszövetkezetben is, mert a takarmánynak szánt, gazda­ságtalanul, sok munkával ter­meszthető kukorica vetésterü­letének csökkentésével kíván­ják az érre szánt költségeket mérsékelni. A mintegy hat­van hektárral kisebb terüle- 't'en, a következő évtől a gö­döllői búza-borsó termelési rendszerben dolgozó szövetke- . zet a magasabb jövedelmet biztosító tavaszi árpát kíván­ják termelni. Iparközpont Tizenöt évvel ezelőtt készí­tették el a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság fő­városának távlati fejlesztési tervét. Phenjan azóta korszerű nagyvárossá fejlődött, s új épületek, intézmények egész sorával gazdagodott. Felépült a Kim ír Szén Tudomány- egyetem; a nagy fedett uszo­da; a „Február 8.” elnevezésű kultúrpalota; a Manszuadé Művész Színház; elkészült a föld alatti vasút. Kialakultak olyan nagyvárosi útvonalak, mint a- Csolima, a Rakvon, a Pina, a Kjonghung. Korszerűsödött a főváros ipara is. Megkezdték működé­süket a nagyüzemek: a phen- jáni hőerőmű, a malomkombi­nát, az Aeguk Okdang cukor­gyár. Az ipari üzemek terme­lése 3,1-szeresére nőtt ez alatt az idő alatt. Phenjan, amely azelőtt kereskedőváros volt, az ipari termelés fontos központjává vált. Phenjanban a szép új épü­letek. lakóházak mellett szá­mos park, üdülést, pihenést szolgáló zöldterület is találha­tó, köztük a Taeszongszan üdü­lőtelep. A további fejlődés távlatai is biztatóak: új útvonalak épülnek, valamint egy mo­dern szülészeti klinika és egy újabb fürdő- és uszodakomp- lexurri átadását tervezik ez év végére. I 9 t i z á I nos. illetve a helyi, városi, vármegyei politikában való részvételt jelentette. /Ilyen ér­telemben. amelyet sokszor for. mális előírások is alátámasz­tottak (például a fegyveres testületek, állami alkalmazot­tak esetében), a „politika fö- löttiség”, a „nem politizálok”- álláspontja és illúziója!) igen sok állampolgárra volt jel­lemző. Mára a politizálás köznyelvi értelme is megváltozott. Egy­részt az állampolitika kiter­jeszkedett a magánélet szfé­ráiba és a legkülönbözőbb kérdések megoldása politikai eljárásmódokat igényel egyén­től, közösségtől egyaránt. Más­részt egy időre, az 50-es évek elején mintegy kötelezővé vált a politizálás hitvallásjellegű gyakorlása, amely már magá­ban is megnövelte a tényle­ges politizálást, bár az a lehe­tő legzártabb magánélet inti­mitásai közé került. Az alap. meghatározottság azonban a politizálás vonatkozásában folyamatosan hat, mivel az állami tulajdon a közvetlen állami gazdálkodás az élet számtalan részét politikaivá avatja — és ez természetesen A dagasztógépek barát­ságtalanul . morognak, az özönvíz előtti ke­mence monoton nyeli el a nyers zsömlék százait. Fehér­köpenyes nők, férfiak sürög- nek a berendezések mellett. Semmi sem mutatja, hogy fél óra múlva vége a délutáni műszaknak, pedig kemény nap áll a hátuk mögött. Melegtől és fáradtságtól nyúzott arcok a fehér ken­dők, sapkák alatt. A liszt fi­nom pora száll a levegőben, összeszokott, jól begyakorolt gárda félszavai hangzanak, egy nagyüzem műhelytitkai. Felesleges mozdulatnak nincs helye, kapkodásnak még kevésbé. Nem is lehet. Egy városnak és környékének más­napi kenyere készül. Hraczi István művezető ér­kezik, az éjszakás főnök. Per­cek alatt veszi át elődjétől az üzem irányítását. Anda Gézáné gépsorkezelő beírja füzetébe a délutáni teljesítményt, és átadja helyét soron következő kollégájának. Lassan kicserélődnek az em­berek, a fáradtabb helyébe friss erő lép, de a gépek zú­gása egy pillanatra sem csök­ken. — A sapkád hol van, gye­rek? — dörren az üzemvezető hangja. A fehér sapka egy pillanat alatt a vétkes fejen van. Rend a lelke minden­nek, főleg itt. A művezetővel nézünk kö­rül. a gépek mellett serény­kedő dolgozókon. Oláh Dezső homlokán, gépi dagasztás ide. vagy oda, ke­rek izzadtságcseppek gyön­gyöznek. Igaz, ő már 9 órától á s hat a közgondolkodásra is. A labdarúgás helyzetétől a salgótarjáni zpldségellátásig, bármiről és bármiként véle­kedjék is az állampolgár, óha­tatlanul politikai vonatkozáso­kat érint. Mindéz azonban a politizálásnak csak formája. A politizálásnak ilyetén ki­terjedése és megnövekedése korántsem azonosítható soha a politikai közgondolkodás fej. lődésével. Aminthogy azt sem jelenti, hogy ma mindenki foglalkozik a politikával, s ne lennének a politikától elzárt, vagy nagymértékben elzárkó. zó emberek. A politizálás sokszor csak azt jelenti, hogy az emberek, az időjáráshoz hasonlóan a politikai témákat is elviselik, ez válik beszélgetésüknek ön­kénytelenül is tárgyává. De a politizálás köznapi egyvelege mindig természetes része a politikai életnek. Mindez azon­ban mit sem változtat azon, hogy a politizálás csak be­szélgetés a politikáról, s a po­litika megnövekedett jelentő­sége automatikusan nem nö­veli soha a róla folytatott be­szélgetések jelentőségét. talpon van, hogy a váltást kész tészta várja. — Mióta csinálja ezt a munkát? — kérdezem. — Már nyolcadik éve — tolja ügyes mozdulatokkal a nehéz — csészének nevezett — alkotmányt a keverő alá. A csészének, a konyhából is­merttel szemben nincs füle, viszont három keréken gurul és üresen több mint egy- mázsa a súlya. Tele a dup­lája. — Mi kell a tésztához? — Liszt, víz, kovász, sóié, élesztő — sorolja pontosan a mennyiségét is. — Az inten­zív dagasztógép ezt két perc alatt összedagasztja. — Hány mázsát kell meg­mozgatni egy műszak alatt? — Mennyit is? Körülbelül háromszázat — feszül neki az egyik csészének és tolja odább megdőlt testtel. Utunk következő állomása a kemence. A vető — Barta Sándor — nadrágja előírás­szerűén fehér, de rövid. A nadrág hosszát a kemencéből kiáradó meleg indokolja. Leg­alább 50 fok van. Tisztes tá­volból nézem a munkát. A kerekéken gördülő hatalmas polcokról rakja fürgén egyik tálca zsömlét a másik után a kemencébe. Néha meggyű­lik a baja az egymásba gaba- lyodott nyers tésztával. Amit Faácsolat tartja a vágat tetejét. A föld alatti folyosón a pár hónappal később kez­dődő frontfejtésről szállítják majd a szenet az aknarako­dóba. A leendő frontkezdet­hez közel járnak már a vá- gathajtók, ezért vette át a TH-gyűrű szerepét a faácso­lat — a fejtés haladtával könnyebb a fagerendákat ki­bontani, mint a vasvázakat. De a leendő frontig még hatvan-hetven métert-* kell haladniuk a vágathaj lóknak a tiribesi bányában. Ehhez bő egy hónapra van szüksé­ge a Zalka Máté brigád tag­jainak. A csapat október el­ső két hetében csaknem har­minc méter hosszú folyosót vágott a. föld alatt. Ezeknek a bányászoknak korántsem sé­tagalopp a szénben vagy a meddőben való előrehaladás. Ma már korszerűtlennek szá­mító módszerrel dolgoznak. Robbantják a homlokot, s a széntörmeléket lapáttal szór­ják a csillékbe. — Akkor ez a módszer már negyven-ötven évvel ez­előtt, sőt korábban is dívott... — Már céak a kosár hiá­nyozna — bólint Radios Fe­renc harmadvezető vájár. Látogatásunkkor három bányász dolgozott a bányá­ban. — Négyen kéne lennünk — így Radics Ferenc —, de nincs elég ember. Ketten la­pátolunk. harmadik a vitlát kezeli. Váltjuk egymást. Igényes munka minden szempontból, amit hárman végeznek, bármilyen „el­avult” módszerrel teszik is. A vágatnak pontosan meg­határozott irányban, akkurá­tusán megszabott dőlésben kell haladnia; különben nem a kellő helyre fut, s a hosz_ szas, keserves fáradozás kár­ba vész. A szíviapátot — szénnel púpozottan napi négy-öt *orát emelgetni (nem köznapi fizikumnak va­ló föladat. S a nagy erő mellé alapos szaktudás szük­ségeltetik, mivel a vágathaj­tás több munkaműveletből áll. Lyukakat fúrnak a hom­lokba; ezekbe helyezik a robbanóanyagot; robbanta­nak; ácsolatot készítenek — többfajtát —; lapátolnak, vit- láznak —, s újra kezdődik az egész. Ráadásul nem von­hatják ki magukat a bányá­ban szükségessé vált munka­erő-átcsoportosítások alól. végképp nem tud úgy kibo­gozni, hogy megőrizze eredeti alakját, viszi vissza az asz- szonyoknak. A kemence túlsó oldalán a beszámolás folyik. A gusztu­sosra sült, de elképesztő for- róságot árasztó zsömléket ötö­sével számolva egy nyíláson át engedi a rekeszekbe Tóth Istvánná. A zsömlékből áradó meleg szinte éget. A vékony asszony kétszázasával szedi a zsömléket a rekeszekbe. Miközben pillanatra sem áil meg munkájában. Két- rét környedve hajol az asz­tal fölé, ahová szüntelenül áramlik, mint egy végelátha­tatlan folyam a péksütemény. — Mire kell itt még ügyel­ni a pontos számoláson kí­vül? — Kiválogatom az égőite­ket, a deformáltakat, az ösz- szeragadtakat. Négy éve van itt, állandó éjszakás. így többet tud együtt lenni a két kisgyerek­kel. Irány vissza a sor elejére a művezetővel. Kovács László, aki a kiflinekvalót dagasztja, látszik, hogy nagyon mon­dani akar valamit. — Körülnézett? — kérdezi. — Látja, milyen nehéz mun­ka folyik itt. Én negyven éve csinálom, 14 éves korom­tól, de most is azt mondom, vitláznak Ha úgy adódik, a fronton is helyt kell állniuk. S, akik mindezt vállalják, nem mai gyerekek. A har­madvezető — Radics — a legfiatalabb: harminckilenc éves. S akik vele együtt te­vékenykednek: Berta István és Kortis Gyula. Nekik negy­vennégy, illetve, negyvenöt év nyomja a vállukat. Mindhárom ember „batyu­jában” hordja a nógrádi szénbányászat utóbbi két- három évtizedének nyűgeit. Nem Tiribesen kezdték a — talán legnehezebb — szakma művelését. A megye északi peremén levő bányákban* dolgoztak, s amikor azokat bezárták, ketten Szlovákiá­ban folytatták ideiglenesen a bányászkodást. Az évtized elején kerültek mindhárman Tiribesre. „A • bányászok többsége, bár fizikailag rop­pant nehéz munkát végez, lelkileg nagyon érzékeny” — mondja az egyik tiribesi ve­zető. „Akik más bányából jöttek a visszafejlesztés után, könnyen /megkapták az itte­niektől: »jöttment«. Érdekes, hogy aki ezt a leggyakrab­ban szajkózta, az egy Alföld­ről jött ember volt, úgy hogy inkább őrá illett volna a jel­ző.” A váltás nem volt könnyű. Az emberek csaknem mind­egyike megszenvedte. „Leg­alább fél év kellett hozzá — folytatja az illetékes —, hogy kialakuljanak a jó csapatok. Maga most csak azt hallotta tőlük, hogy hét éve dolgoz­Köztudomású, hogy a szak- szervezeti bizottságok már megkezdték a felkészülést az 1980-ban sorra kerülő tisztség- viselői választásokra. A szakszervezeti mozgalom tisztújításának sikeres vég­rehajtása érdekében a Ve­gyi Műveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyárá­ban is megkezdődtek az élőké, szülétek. Megtörtént a beisko­lázás a káderutánpótlás to­vábbi folyamatos biztosítása érdekében. A terveknek meg­felelően továbbra is kilencfős szakszervezeti bizottság irá­nyítja majd a gyár legnagyobb rosszul fizetett szakma. Négy évtizedes munka után 17.20 az órabére,m, még 5600 forint­nál többet nem kerestem ha­vonta; pedig gyakran tíz, ti­zenegy órát dolgoztam na­ponta. Mit szól mindehhez egy .fiatal, aki most kezdi a szakmát? Ki jön ide, ilyen kilátások mellett dolgozni közülük? — törli meg lisztes arcát. — Azért akadnak itt fiata­lok is. — De meddig? Lehet, hogy már holnap odébbállnak. Minden szombaton délutánig munka és vasárnap már min­den kezdődik elölről. A kifligyártást vesszük szemügyre. Az ügyes gép kis pogácsákat adogat ki magá­ból. amiből a szorgos női ke­zek két és felet összegyúrnak, ebből lesz a hagy kereslet­nek örvendő óriáskifli. A dohányzásra kijelölt he­lyen beszélgetünk Hraczki Istvánnal, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat salgótar­jáni gyárának művezetőjé­vel, aki harminc éve tevé­kenykedik a vállalatnál. » — Most 18-an dolgoznak az éjszakai műszakban. A napi terv csak gömbölyű kenyér­ből 60 mázsa, ezenkívül 35— nak együtt. Ez szép. De ko­rántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.” Ma mindenesetre kiforrott kollektíva már a Zalka bri­gád. Fárasztó, napi munká­juk után társadalmi" munkát is végeznek. „Benne van a vállalásban” — mondja Ra­dics. Látszik: magától érte­tődőnek tartja, hogy egy bá­nyász ráadásmunkákat is föl­ajánl. Kevésbé természetesnek vélik, hogy a fáradalmakat külföldi utazások alatt pi­henjék ki. Egyikük, bár csak pár száz méterre lakik a ha­tártól, még Szlovákiában sem járt életében. „Volt he­lye a pénznek” — mondja. Hiszen mindnyájunknak csa­ládról kell gondoskodniuk. Mindhármuknak van fiuk. Az ifjabbak a hentes, a ke­reskedő-, a csőszérelőszak- mát választották maguknak. A három bányász sorsa már végérvényesen összeforrott a föld alatti kenyérkeresettel. A bánya szabja meg tervei­ket. Legyen elég anyag, ne kelljen máshová „beugra- niuk”, s lehetőleg szénben haladjanak, s nem meddő­ben; kerüljék a régebben ki­vájt vágatokat, mert azok nehezítik a munkát. — Alattunk pár méterre van egy régebben lefejtett szakasz — mondják. — Ez úgy megzavarja a kőzetvi­szonyokat, hogy ami ácsola­tot ma csinálunk, öt-hat nap tömegszervezetének mozgalmi tevékenységét. Jövőre a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének állásfogla­lása szerint a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában is áttér­nek a főbizalmi-rendszerre, s üzeme'nkénti főbizalmit vá­lasztanak a tagság egyetérté­sével. A választási előkészüle­tekkel foglalkozó szakszerve­zeti bizottság szerint a főbi­zalmi-rendszer és a hozzátar­tozó bizalmitestületek min­den bizonnyal a szakszervezeti munka hatékonyságát növelik a jövőben. 40 ezer péksütemény és 300 cipó. Az igényeknek 15—20 százalékát nem tudjuk kielé­gíteni. Elsején elkészítettük a heti beosztást, már 2-án fel­borult a betegségek végett.' Az irodákból járnak át ki­segíteni a napi munkaidő után. Nincs utánpótlás. Je­lenleg 5 tanulónk van, de, hogy meddig maradnak? Egész embert igénylő munka ez. — Hogyan győzik a hét­végi igényeket kielégíteni? — Képzelhető. Pénteken is 24 óra a nap, akkor is csak egy-egy kemencénk van, de 50—60 százalékkal több kell a városnak kenyérből, pék­süteményből. Már csütörtökön éjjel el kell kezdeni sütni a szombati, vasárnapi kenye­ret. Nemhogy az emberek, de a gépek sem bírják. Berende­zéseink nagy része több évtize­des, a javításukra nincs eiég idő. Nem lehet megállni, hiá­ba van a havi karbantartási ütemterv... r E jfél van. A dohányzó- helyen én oltom el az első cigarettát, a benn dolgozóknak még nem volt idejük elszívni egyet sem. Már két órája verejtékeznek a nehéz munkában megállás nélkül. Tudják, rajtuk múlik, hogy holnap hányán nem kap­nak kenyeret, vagy péksüte­ményt a boltokban. S ez nagy felelősség, nagy teher. Talán a nehéz fizikai munkánál is nagyobb. Zilahy Tamás NÓGRÁD — 1979. október 20., szombat 3 g. cs. Bányai szállítószalag hajtófejeinek összeállításához szükséges elemeket darabolja az NSZK gyártmányú félautomata láng­vágó „berendezéssel Kiss József lakatos, az OBV Salgótarjáni Bányagépgyárában. A tapasztalt szakmunkás negyedszázada dolgozik a gyárban, s alapító tagja volt az Cj Élet Szocia­lista Brigádnak. Ahol mindennapi kenyerünk készül > múlva már recseg-ropog... Molnár Pál Felkészülés a szakszervezeti választásokra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents