Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

Mit jelent a gyerekeknek a képzőművészet? 1/ Aj eltérő tapasztalatot őrzök. Rá- ^ ■ kospalotán a „Lila iskolában” mohón nézték alig, tizenévesek Nagy Előd harsány színekben villődzó képeit. Ingersze­gény környezetben élnek. £a, madár nincs a környéken, így a színek vitaminját számukra egyedül a művészet biztosítja, biztosíthatja. Más irányú felismerés ért Kiskunfélegyházán, ahol Molnár Elek kerámiáit vizsgálhatta vagy húsz tanyai, kunszállási vadóc. Gyönyörköd­tek, vitatkoztak. Miért van ilyen feje a csi­kónak és a bocinak? A természettel egyez­tették a műveket. Nyilvánvaló, hogyha nem is a városi, de a lakótelepi gyerek esztétikai ingerhátrányban van a fák, állatok között nö­vekvő társával szemben, kevesebb élményhez jut. A képzőművészet saját lényege mellett ilyen esetekben hajnalt, tücsökszót, folyópar­tot, dinnyeföldet is helyettesít azoknak, akik ugyan fürdőszobás lakásbán élnek, de regge­lente nem rigófütty ébreszti őket, szemüket nem füzes ápolja, akik nélkülözik az évsza­kok összkomfortját. Népi egyszerű probléma ez, a fejlődésnek egyik alattomos veszélyzóná­ja, s e hiány miatt városi iskolákban két­szeresen fontos a szilaj színekbe öltöző mű­tárgy jelenléte, hiszen humanizálja a gyere­kek hétköznapjait. Lovak, kecskék, lepkék, pipacsok helyett a művészet öntörvényeivel. Ki a hátrányos helyzetű gyerek? Ha ráckevei cigánygyerekek és Skodából kiszálló pesti di­ákok rajzait hasonlítom össze, melyeken a ta­vaszi Dunát ábrázolják, a szabad mezőt; meg­döbbenek. Az egyik rajzon füvek nőnek és virágok, a másikon "autót moshak, és a szülők veszekednek a vízhullámok közelében. Jó példák a képzőművészeti nevelésben Amikor e tényeket felsoroltam, a valóság tiszteletéből tettem. A helyes haladási irány résznegatívumait is módosíthatjuk azonban. A képzőművészeti alkotások városi iskolák­ban „megtámadját” a gyerek képzeletét, nem engedélyezik a fantázia kényelmét, s örven­detes az, hogy Budapesten egyre több mű­tárgy válik a gyermek immár állandó környe­zetévé. Sok jó út gyakorlását érzékeljük. Szabados rArpád grafikusművész és Várnagy Ildikó szobrász évek óta hasznos képzőművészeti alapgyakorlatokat tart a Nemzeti Galériá­ban: érdeklődő gyermekeknek — a Szépmű­vészeti Múzeumban is egyre töhb rajzos fog­lalkozást tartanak az ifjú tárlatlátogatóknak. Helyes elgondolás Mólnál* Elekné nagykőrösi rajztanámö módszere is; ő rajzi honismeret keretében dolgoztatja fel linómetszetekkel, monotypiákkal a gimnazisták, tanítóképzősök szűkebb és tágabb környezetét — otthonukat, lakóhelyüket. Somodi László festőművész rajz­tanár Szentendrén az iskola dekorációját ta­nítványai munkáiból szerkeszti; kollázsok, festmények, toll rajzok díszítik a falakat, Ra- dóczy Mária, mivel ba tikmű vész, batikolásra oktatja gyáli. százhalombattai szakköröseit. Nem baj, sőt kívánatos, hogy a tanár saját ambícióit, sajátos képességeit kamatoztassa a diákok között — ők frissek és fogékonyak bármelyik képzőművészeti út követésére. Ri- móczy Rudolf nevelőtanár Fóton szobrokat készít; tanítványai is. A gyerek gyorsan iga­zodik a speciális irányításhoz. Nyilvánvaló az is, hogy ez a rajzi alapképzés a vizuális ábécé elsajátítását jelenti, nem művészképzést; min­denképpen a jövő műbarátait, múzeumlátoga­tóit neveli. Kimagasló a Fóti Gyermekváros példája. Ott évtizedek óta Lőrincz Vitus, Mözsi Szabó Ist­ván vezetésével olyan színvonalú vizuális ne­velés folyik, mely azóta Banga Ferencet adta a magyar grafikának. László Lilla Szadán szervezi egyetemistáknak, főiskolásoknak a nyári művésztelepet — Gödöllőn országos tár­latot nyitnak. Óvodásoktól egyetemistákig szinte minden­ki részesül bizonyos szintű képzőművészeti nevelésben, de hogy milyen intenzitással su­gárzik ez az indító energia, az eltérő. Somo­gyi György rajzmúzeumot gyűjt általános is­kolások műveiből, s megvalósulhatna a kö­zépiskolás festőjelöltek kiállító galériája, sok tehetség érné el kallódás helyett valós távlatait. A múzeumok is szüntetik semleges­ségüket, s felemelő a Mezőgazdasági Múzeum gondoskodása, mely minden évben gyermek- rajz-kiállítást rendez, ahol a kecei, budakalá­szi iskolások rendre sok díjat szereznek. Az is megfontolandó, hogy miközben a fia­talság rajzi közegben is pallérozódik, bátorsá­ga, konvencióktól mentes eredetisége olykor a festők munkásságára is hat — Anna Margit és Hincz Gyula művészetében érzékelhető a gyermekrajzok tisztasága, képzelőerejének újdonsága. Hogyan látják iskolájuk műtárgyait a gyerekek? Á jövő útja feltétlenül az, hogy minden is­kola rendelkezzen sportpályával, könyvtárral, uszodával és az intézmény esztétikai ügyele­tét is megszervezve — egy vagy több mű­tárggyal. Szobor, kép, grafika, mozaik a diák személytelen tanára; szól hozzá, rendezi, in­dítja közérzetét, gondolatait. Közelítünk az ideális állapot irányába, mert igen sok iskola rendelkezik már adományozott, szerkesztett képzőművészeti alkotással. Ä kérdés az, va­jon mozgatja-e fantáziájukat? Egyetlen pél­dát említek. Szigetszentmiklóson, a József Attila-telepi iskolában látható Mattioni Esz­ter hímeskőmozaikja, mely Arany János Tol­dijának azt a jelenetét ábrázolja, amikor Tol­di petrencés rúddal mutatja az utat Budára. A rendszerezett színes forma kellemes harmó­niája önkénytelenül is hat minden érkezőre, de hogy a gyerekekre hogyan, azt ők válaszol­ják meg. Kísért a sematizmus is; legtöbben tartalmi tényezőket neveznek meg, csak ke­vesen érzékelik a forma egyediségét és finom­ságait. Valamit mindegyik tanuló észrevesz, de csak együtt kötzeäitik a mű teljességét. Van. aki Toldi roppant erejét, más a színek har­monizálását veszi észre. Többen felületesek, olykor tévednek is, Kinizsinek hisrfk Toldit, de a lényeg az, hogy a mű ki nem mért szép­ségéből valamilyen igazságtöredéket birtokol­nak, azon a szinten, amilyenen élnek. Minél többé gyarapodnak, a művet is annál hiány- talanabbul fogják fel. az általános is- liaidiSdg, tolást alkotó módon értelmezik a mesterműveket, eredeti módon szemlélik a világot, különösen, ha a rajztanár tisztád a gyermek szabadságát Nincs is más feladatunk, mint az, hogy össz­pontosított kulturáltsággal gondozzuk az if­júság képzőművészeti nevelését; rajzolással, tárlatlátogatással, közös műelemzésekkel, is­kolában vendégül látott műtárgyakkal — já­tékos könnyedségű alkotással, melyet együtt végez tanár, diák. Korlátozás helyett értel­mes távlatbővítéssel — mindig örömmel és szabadsággal; önkéntes, erős energiákkal. Ha így teljesíti egyre inkább az egész társadalom a jövőért felelős hivatását, akkor a képzőmű­vészet is hozzájárul ahhoz, hogy a világ min­den gyermekének élete boldog, egyre boldo­gabb legyen. Losonci Miklós Tellinger Csanádi János: * Mint alvó, AftMfaorteát letarolták, pipál a föld csendesen, ködőt ereget, gőzölög, nem takarja már semmi sem, csak néhány megmenekült gaz, őszi muhar, amely a gépek magas lába alatt megmaradt, ők hirdetik, él még az élet, a többi, arany, sárga fog,- kipergett szem már a magtárban, vagy a szárítóban forog, avagy gazdáknál a padlásban, mert disznó hízik a hídlásban. A kis mezei bogarak nem döngicsélnek, megdermedtek, István: Szakállas nagy ősállatok Alföldem, terád gondolok én most, és a szívem meleg, bejárom a betonblokkházak tág űréit, a satnya gyep poros partjain elmélázok, jó a szoba, jó a meleg, jó a fehér papírra fekete kis bogarakat rakni sorrá, melynek egyike sem meredt, őrzik nyarad, őszöd, teled, akkor is, ha már letaroltak mezőid, némán fényienek a szántott rögök, őszi földek, s mint alvó, nagy ősállatok, csak ködös párlatuk szuszog. Ap<V\^\/VV'<-'VV/\/'X\/V^V\^\/\yV\xv\XV/\x\/\^\/\XV<XV/\^\/\^V\X\/W\/\^V>X\/V^/\X\/\x\/\^VNXVAX\/\yvv'V/VA^ Karnyújtásnyira a Kedves barátom! Megszegve ígéretemet; nem képeslapot, hanem ezt a pár soros levelet küldöm el ne­ked. Te is tudod, hogy a ké­peslap éppen arról árul el legkevesebbet, amit ábrázolni igyekszik. Hiába a technika, a csodamasinák; hamis ma­rad a rögzített jel, akár a délibáb! A szem lencséje vi­szont millió felvételt képes készíteni, tárolni, hogy aztán az emlékezet sötétkamrájából azt és akkor hívja elő, ami­kor szükséges. Előlegként hadd hívjak elő neked néhányat; betűjelekké alakítva. Ha zeneszerző lennék sem lenne könnyebb a dolgom. Mert ki tudná megkomponál­ni a Kárpátok sziklarepedé­seiben dolgozó gyökerek só­hajtásait, amelyek a római kortól idáig hallatszanak? Ha festő lennék se lenne könnyű a dolgom. Mert ki tudná megfesteni a sziklákon dacoló fenyőfákat Herkulesfürdő fö­lött? Ki tudná a . kristály­hangú, kengyelfutó hegyi pa­takok csodáit, vagy a tenger végtelenségének tükrét .elénk tartani? Nincs szín. nincs hangjegy, nincs szó, amely megnyugtató lenne. Csak maga a jelenlét. A rácsodálkozó. Fönt a hegyekben sikerült ellesnem valamit. Valamit abból a párhuzamból, amely a hegyi emberek és a termé­szet között játszódik. Ponto­sabban azt, hogy milyen ke­véske termőföldből boldogul mindegyik ott a sziklákon. Látom az EMBERT, amint ki­csi, játéknyi kaszájával a leg­meredekebb oldalakon is min­den tenyérnyi területet le­győz. Szinte szálanként rakja — középén karóval erősített — karcsú petrencébe jószágai eleségét, megélhetésének egyetlen zálogát. Ha nem is látom a FA gyö­kérzetét, mégis tudom, hogy ugyanolyan szívóssággal dol­gozik a szikla repedésében. Mert mindegyik él, és nem­csak él, de fölfelé tör a fény felé. Emlékszem még jól az isko­lapadra. Nem múlt el szep­tember, hogy ne Írattak vol­na ilyen címmel házi felada­tot: „Legkedvesebb nyári él­ményem”. Ha most lennék diák; bizonyára kioktatnám kedves tanítómat, hogy mi­csoda ostoba, milyen elérhe­tetlen. megfoghatatlan ez a cím? Milyen metafizikus?! Mert van-e legkedvesebb él­mény? Én nem hiszem. Szá­momra sok-sok apró élmény létezik . . ., amelyben egyszer az egyik, másszor a másik kerekedik felül. Ha mégis, ezek után is megíratná taní­tóm a házi feladatot, nem esnék kétségbe, ezt írnám a fehér papírosra: „Egyik sem és mindegyik”. Két lubickolás közben a parton hozott össze a vélet­len I. B. Kolev bolgár gépko­csivezetővel. Hallgatva ma­gyar szavainkat, ő szólított meg szintén magyarul, ám kissé akadozva. Kiderült, hogy a II. világ­háborúban nálunk is harcolt, Nagykanizsáig üldözte a „fa- sisztó”-kat. Társalgásunk ha­marosan egy üveg bor mellett folytatódott, ha azt társalgás­nak lehet nevezni. Előkerül­tek a több mint harmincéves elsárgult dokumentumok a belső zsebből. Meghagyta me- mentőként a szíve fölötti zsebben. Elragadtatással szólt Országházunkról, ahol a ma­gyar kormánytól kitüntetést is átvehetett a hatvanas évek­ben. Természetesen dicsérte a tüzes magyar borokat és a még tüzesebb asszonyokat. Később föltette a búvárszem­üvegét, eltűnt a Fekete-ten­tenger ger gyöngyöző hullámai kö­zött, hogy pár perc múlva meglephessen valamivel. „Tessek, kicsi ájándek má- gyárnak!” — így nyújtotta át azt a színes csigaházat, ame­lyet az én kedvemért hozott föl a tenger fenekéről. Nappal: fölrázott pezsgő, fürdés öröme, sója. Homok parazsa. Elérhetetlen „bronz­ra sült” lányok, akik másokat tartanak elérhetetlennek. Al­kalmi homokszobrászok, kagylóvadászok, napimádók. De éjszaka! Mikor föl-alá szaladgáló hullámok járnak a partra meghalni. Meghalni, hogy elindulhasson helyettük valahol a végtelenből még több hullám. Ha elmégy a tengerhez, csak éjszaka időzz el a partján. Mert akkor igaz­mondó. Akkor teregeti ki a titkait. Félelmetes! Ami pedig félelmetes, az csodálatos is. Persze, — fi­gyeltem — mást jelent a ten­ger egy várnai embernek: megélhetést, otthont, hazát. Nekem; akárhányszor lépek a partjára, akárhányszor is fekszem méteres hullámaira, megmarad karnyújtásnyira. Mint képzeletemben, mint a mesékben. Ha átlépőd a magyar ha­tárt, úgy érzed, illetve csak akkor érzed úgy igazán, hogy az egyetlen biztos pontodat veszítetted el. Az anyanyelve­det. Először még ringatnak az ismeretlen tájak, később elal­tatnak. Aztán arra ébredsz egy napon, hogy magadban beszélsz, akár a bolondok. Értetlenül állsz az újságospa­vilonok előtt, minden apró ablak becsukódik előtted, amely otthon még a világra tárult. Fölveheted mentőöve­det, ha hoztál magaddal. Elő­halászhatod útipoggyászod mélyéről Csokonait, Petőfit, József Attilát. Egyszerre édes lesz minden szó, mint gyermekkorod nya­lókái. Talpra állhatsz, lesz egy pont, amire támaszkod­hatsz. Az egyetlen! „Nem tudhatom, hogy más­nak e tájék mit jelent . . .” Hosszú idő óta szeretnék már mélyet szippantani a levegő­ből, mikor a határőr rá­nyomja bélyegzőjét' az amúgy szótlan útlevél lapjára: „Be­lépett” Baráti üdvözlettel: BEZZEG JANOS: Szüntelen temető HUSZARIK ZOLTÁNNAK ez a szüntelen temető csak hiányaink megvetett ágya mert kinyílik nekünk a föld kigurul Hamlet koponyája akárha részeg sir-zenére járunk csillag-vakító csárdást szűz mosollyal, játsszuk végig ember-létünk összes árulását ez a szüntelen temető csak s a patkókkal szikrázó véges ég maszkokba bújva mutatva magunkra hullunk hiánnyá szerteszét. Pátkai Tivadar NÓGRÁD — 1979. október 14., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents