Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

Lehetős égből valónág ? Atlétika Vyíreg) hátán Előbbre léphet az STC f érti kézi labda-c§a pata A napokban az STC kézi­labdacsapatáról, terveikről, az esetleges továbblépésről beszélgettem Czimmer János edzővel, Kovács László csa­patkapitánnyal és Kiss Já­nossal. a csapat kapusával. — Hogyan ítélik meg a csa­pat jelenlegi helyzetét? — Alapjaiban jónak — mondta Czimmer János. — Majd így folytatta: — az ob­jektív és a személyi feltéte­lek többé-kevésbé adottak. Gondolok az anyagi-pénz­ügyi helyzetre és a játékosál­lomány fejlődésére. Nem túl­zók, ha azt állítom: az egye­sület támogatása kielégítő, _ a szakosztályvezetés hozzáér­téssel és felelősséggel irányít. Es mindehhez hozzá kell szá­mítani a lelkes és egyre emelkedő létszámú közönsé­günket. Mint ismert — sok évi próbálkozás után — tíz esztendeje jutottunk fel a második vonalba. Azóta megszakítás nélkül szerepe­A kapuban: Kiss János Czimmer János edző zonyítja többek között néhány fiatal játékos gyors „beépü­lése” is. — Kik alkotják az első csa­pat keretét? — Szlávik Viktor, Nagy Ist­ván, Kiss János, Drevenxa Imre, Kovács Zoltán, Nágel József,- Horváth Tibor, Szabó József, Lavrincz Attila, Né­meth Zsolt, Bodor Tamás, Szabó Attila, Ivanics Zol­tán, Harmos László, Berdó Attila, Gulácsi György, Talon Attila, Kovács István és jó­magam — sorolja a keretet Kovács László csapatkapi­tány. Az edző közbeszól: A keret­hez tartozik még a napokban leszerelő Pádár Tibor is. Egyébként a csapatban né­gyen játszanak azok közül, akik kiharcolták a másodosz­tályba kerülést. A játékosok fele fizikai dolgozó és csalá­dos. Kedvező az idősebbek és a fiatalabbak aránya; heten még tizenévesek. — Sérültek? — Sajnos, vannak — mond­ta Kiss János. — És méghoz­zá „kollégáim”. Két kapust — Gulácsit .és Talont, vala­mint Szabó Jóskát nemrégen műtötték porcra. Így a ka­pustartalék (a riválisom) az ifista Berdó Attila lett. — A feljutást illetően ho­gyan látják esélyeiket? Kovács László lőni készül lünk az NB II-ben. Hogyan? Megítélésünk szerint ahogy egy jó középcsapatnak szük­séges. De a múlt évben már ezüstérmet szereztünk. És ez mindenekelőtt — jegyezte meg az edző — a játékosok érdeme! A heti négy-öt edzés, a hihetetlen akaraterő és lel­kesedés nemcsak a színvonal emelkedését, de az eredmé­nyességet is elősegítették. Hogy ebben van szerep* az edzőnek is? — kérdezte visz- sza és tovább fűzte a szót. — Természetesen: van! Annál is inkább, mert én (főleg az idő­sebbeknek) nem egyszerűen edzőjük vagyok, hanem oa- rátjuk is. Hosszú ideig együtt játszottunk, s én nem „ki­emelkedtem” közülük, csak más szerepet kaptam. Az vi­szont magától értetődő, hogy az úgynevezett „öregekkel” való kapcsolatom nem jelent sem előnyt, sem hátrányt sen­kinek. Az elvem: követelek, mert mindenkit becsülök! és nálunk nincs és nem is lehet generációs probléma. Ezt Di-, (Herbst Rudolf felvételei) — Reméljük — mondta Czimmer János — feljutunk! Ezt szeretnénk, ez a csapat titkolt vágya. Jóllehet a ve­zetés célja „csak a dobogós hely” volt. Mire alapozzuk szándékunkat? A szorgalmas, becsületes munkára, az eddi­gi eredményekre. Arra, hogy jó pozícióban várhatjuk a bajnokság befejezését. Ideha­za és idegenben két-két mér­kőzést játszunk. Amennyiben nagyot nem „hibázunk”, baj­nokok lehetünk. Legnagyobb riválisunk az Egri Finom- mechanika csapata. Esélyes még a Nyírbátor is. ök egyébként találkoznak egy­mással — Nyírbátorban . . i — És az esetleges feljutás után mi várható? —• Túl bizonyos pénzügyi és utazási problémákon, a je­lenlegi játékosok megtartása mellett szükséges két átlövő. És még az eddiginél is több edzés és akarat. De ez még a jövő feladatai közé tartozik... Tóth István STC-sikcr a Simkó- emlék versenyen A közelmúltban befejező­dött a Simkó Rudolf emlék- verseny idei sorozata. Mint ismeretes, ez a rendezvény ‘hárorh versenyből áll: 3000, 1500, valamint 2000 méteres síkfutásból. Legutóbb a 2C00 méteres síkfutásban az aláb­bi eredmények születtek: 1. Válóczi (Váci Híradás) 5:38,9 2. Bene (STC) 5:39,0, 3. Telek (STC) 5:43,7. A három fordu­ló összesített eredménye alap­ján: 1. Telek, 2. Bene, 3. Sza­bó. (Mindhárom STC). Az ifjúságiak után megren­dezték a serülők országos at­létikai bajnokságát is. Itt az STC közel 30 fővel képvisel­tette magát. A fiúknál 3000 méteres síkfutásban Király Zoltán országos bajnokságot nyert. A lányoknál Földi Eni­kő, magasugrásban 155 cm-es teljesítményével a dobogó 3. fokára került. Mindkét serdü­lő versenyző élete első nagy versenyén érte el ezt a nagy­szerű eredményt. Edzőjük Hertelendy Béla, illetve Rá- kóc?y István. Sporthírek / , Rigában a sakkvilágbajnoki zónaközi döntőben lejátszották a 6. fordulót is. A két magyar játékos közül Ribli Zoltán legyőzte a jugoszláv Ljuboje- vicset, Adorján András vi­szont döntetlent ért el a szov­jet Polugajevszkij ellen' Mindketten a világos bábukat vezették. A versenyen 5,5 ponttal Tál vezet, mögötte a sorrend: Larsen (dán), Gheorghiu (ro­mán) és Ribli 4—4 pont. * A jugoszláviai Vrsacon foly­tatódott a Bora Kosztics nem­zetközi sakkemlékverseny. A 4. fordulóban a magyar színe­ket képviselő Szabó László sötéttel vereséget szenvedett a jugoszláv Rajkovicstól, aki 2,5 ponttal és egy függő játszmával a mezőny élén áll. * Mexikóvárosban folytatód­tak az Universiadé atlétikai versenyei- A férfimagasug­rásban a 212 cm-es selejtező szintet mindkét magyar, Gi- bicsár István és Kovács Gyu­la is megugrottá, és bekerült a döntőbe. A 200 m-es férfi­síkfutás második középfuta­mában viszont Nagy István 21,09 mp-s idővel csak 6. lett, így kiesett. Magyarország—Oehszlováliia A 42. Magyarország— Csehszlovákia mérkőzés sze­replőit óriási ünneplés kö­szöntötte a nyíregyházi stadi­onban, amely első alkalommal adott otthont nemzeti tizen­egyek összecsapásának. A dísz­tribün előtt került sor Bene Ferenc» búcsúztatására, akit először Szepesi György, az MLSZ elnöke köszöntött, az­tán a nyíregyháziak nevében Buus György, az NYVSSC ka­pusa, Bene egykori ellenfele, végül pedig a csehszlovák vendégek. Verőfényes napsütésben, a lehető legkellemesebb időben adott jelt az osztrák játékve­zetői hármast irányító Mathias a játék kezdetére, s 27 ezer szurkoló harsány biztatásával így kezdtek a csapatok: Magyarország: Gujdár (1) — Szántó (2), Salamon (3), Ku- tasi (4), Ebedli (5), Tatár (6), Tóth A. (8) — Borostyán (7), Bene (13), — majd a helyén, 10 percnyi játék után — Fe­kete (10), Kiss (9), Kuti (11). Csehszlovákia: Keketi (1) — Barmos (2), Ondrus (4), Vo- jacek (3), Gogh (5) — Hlavaty (10), Jurkemik (6), Jarusek (9), Kozák (7), — Nehoda (11), Gajdusek (8). A négy újoncot (Szántó, Sa­lamon, Borostyán, Kiss) fel­vonultató csapatban „tisztelet­beli” játéklehetőséget kapott Bene Ferenc, akit volt csapat­társa, Fekete váltott fel. A magyar válogatott támadószel­lemű 3—3—4-es hadrendet vá­lasztotta, a vendégek a védel­met megerősítő óvatos 4—4— 2-őt­Kiss lábáról indult el a labda, Bene aztán Borostyán folytatta a támadást, de meg­állították a csehszlovákok, s 2—1 (2-0) a fehér mezes vendégek több­ször is biztosan romboltak. A 11. percben Tóth adott Ebedlihez, ő egyből Kisshez játszott, aki megindult a jobb­szélen, de lőni már nem tudott, mert Gogh felvágta, s tizen­egyes! A büntetőt Tatár biz­tosan rúgta a jobb sarokba. (1—0). A vezetés megszerzése után ment le Bene, s állt helyére Fekete, míg a kapitányi kar­szalagot Salamon vette át. A 38. percben az erősödő csehszlovák fölényt sikerült góllal „lehűteni” Kuti meg­szerezte a labdát, becsapta Barmost, s miközben minden­ki beadást várt a balszélső a balra induló Keketi mellett nagy erővel a jobb alsó sarok­ba talált. (2—0). A közönség önfeledten ünnepelt, az első félidő — ha a játék nem is volt. látványos — a vártnál mindenképpen szebben sike­rült. Az újrakezdésnél Panenka is játékba kapcsolódott Jaru­sek helyén. A 47. percben Fe­ketét figyelmeztette a játék­vezető, mert Jurkemiket fel­vágta, aztán Tatár „adott” Nehodának, aki már ápolásra is szorult. Percről percre ke­ményebb lett a küzdelem, jól jött volna egy újabb gól, de az 51. percben Kiss beadása után Fekete fölé perdített. Kuti szép megmozdulásai ragadták magával a közönsé­get, Tóth András próbálkozá­sai viszont egyre ritkábban sikerültek. Ezért a 65. perc­ben lecserélték, következett az 5. újonc Burcsa Győző. Csak a 74. percben került elő az első sárga lap. Kozák kapta Fekete elkaszálásáért. A 78. percben mindkét csapat cse­rélt. Hlavaty helyére az újonc Babcan állt be, míg a magya­roknál Ebedlit Csapó váltot­ta fel. A 83. percben 18 mé­terről szabadrúgáshoz jutottak a csehszlovákok. A sorfal nem volt hajlandó odáig hát­rálni, ahová Mathias szerette volna, ezért hosszas huzako­dás után Salamon sárga lapot kapott. Az igazi büntetés azonban csak ezután követke­zett. Panenka látva, hogy Gujdár egészen a bal sarok­ba húzódik, könnyedén ívelt, a sorfal fölött a jobb sarok­ba (2—1). .. Kimarad a futballtörténe- lem legszebb mérkőzései kö­zül a nyíregyházi, a magyar válogatott első őszi próbatéte­le meglehetősen gyengén si­került. Annak ellenére is, hogy az Európa-bajnoki címet védő Csehszlovákiát sikerült legyőzni. A győzelem kiharcolása aligha sikerült volna a lelkes, a csapat mellett az utolsó ner­cig kitartó közönség nélkül. Gujdár csak & gólnál hibá­zott, a hátvédsorban a három diósgyőri nem remekelt, de mindhárman szívvel küzdöt­tek, Tatár rendkívül sokat vállalt, Tóth és Ebedli jó kez­det után elég gyorsan elfáradt. A csatárok közül Kiss állta ki a próbát, Fekete sokszor kapkodott, a két szélső pedig jó közepes teljesítményt nyúj­tott. Borostyán és Kuti közül az utóbbi volt a hasznosabb. A csehszlovák együttesben Ondrus szokásához híven ke­ményen rombolt, a játékszer­vezésből Kozák és Jurkemik vette ki a részét, Nehodát na­gyon nehéz volt tartani, ugyanúgy, mint a cserénél be­állt Panenkát. Mathias já­tékvezető fukar volt a sárga- lapok felmutatásával. Labdarűgó-edafőmérkő zés Több kell majd Zalaegerszegen SIC—22. Volán 2 — 0 (O-O) Salgótarján, 200 néző, v.: Mártinké. STC: Kün — Ko­vács J. (Cséki), Kegye, Csíki (Kiss), Szijjártó — Földi (Farkas), Varga, Kajdi, Va- luch — Bíró, Mohácsi. Edző; dr. Varga László. 22. sz. Vo­lán: Szigeti — Halászi, Köböl, Vaszilev, Réti — Koschler (Bakos) Csider, Gravecz (Bar- tosik) — Németh L., Németh J., Molnár I. Edző: Preiner Kálmán. A múlt szombat óta kilaka- rítatlan, szemetes nézőtéren a gyér számú közönség álmosan figyelte az első félidő ese­ménytelen játékát. Csak né­ha csattant fel Itt-ott taps, olykor az NB II-es ellenfél ügyes akcióit is honorálták a nézők. Az STC-ből Bíró, Mo­hácsi és Csíki veszélyeztette a kaput, a másik oldalon Ora- vecz, Németh J. és Köböl pró­bálkozott. A vendégek kapu­ja előtt nem adódott igazi gólhelyzet, az ellenkező tér­félen Kun tisztázott nehéz helyzeteket. Szünet után, a cserékkel változott a játék képe, az STC veszélyesebben támadott. Az első három kísérlet lesen akadt el, aztán Szigeti, majd Kun mentett a két kapu előtt. A 62. percben Kiss 25 méter­ről kapura lőtt, a labda egy védőről Bíró elé pattant, aki 12 méterről nem hibázott. 1—0. Hét perccel később Bí­ró bedobását a begyakorolt formula szerint Kajdi a rövid sarok melletti kapufánál, az alapvonalról hátrafejelte, Mo­hácsi pedig közelről bebólin­totta a labdát a hálóba. 2—0. Bartosik, majd Kegye puská­zott el később nagy helyzetet. Bíró 25 méteres szabadrúgá­sa fölé ment, a másik olda­lon Csider bombáját öklözte ki Kun lefújás előtt. Lagymatag, unalmas, csap­kodó, sok hibával tarkított já­tékot mutatott a két csapat. Az egy osztálynyi különbség leg­feljebb abban jutott kifeje­zésre, hogy a volánosok leg­nagyobb gólhelyzeteiket is el­kapkodták. A ZTE ellen bi­zony kevés lesz az STC-nek az edzőmérkőzésen nyújtott teljesítménye. Jók: Kegye, Varga, Valuch, ill. Vaszilev, Oravecz. (várkonyi) Volán északi területi A Volán 4. sz. Vállalat gyöngyösi üzemegységének szakszervezeti bizottsága, KISZ-bizottsága és a Gyön­gyösi Volán Sportkör a kö­zelmúltban Mátraszentimrén rendezte meg a Volán északi területi spartakiádját. A nagyszabású sportnapon 6 város: Balassagyarmat, Eger, Hatvan, Nagybátony, Salgótarján és Gyöngyös mintegy 300 főnyi résztvevője 5 sportágban mérte össze ere­jét. A Versenyzők lelkesen harcoltak és küzdöttek azért a vándorserlegért, amelyet a Gyöngyösi Volán SC alapított erre a célra. Az ország egyik legmaga­sabban fekvő községének, Mátraszentimrének a sport­pályáján Szkocsovszky Tibor­nak, a Gyöngyösi Volán SC elnökének köszöntése után Jekkel Ferenc, a Volán 4. sz. Vállalat gyöngyösi üzemegy­ség szakszervezeti bizottságá­nak titkára nyitotta meg a sportnapot. Jó versenyzést, becsületes helytállást, sikeres szereplést, sportszerű küzdel-' meket kívánt a sportolóknak és kellemes szórakozást a szurkolóknak. Az időjárás is kegyeibe fo­gadta ezen a napon a voláno- sokat, a szabadban küzdő labdarúgóknak, kispuskalö­vészeknek és természetjárók­nak egyaránt kedvezett. A Máiraszentimrei községi Ta­nács kultúrterme és klubszo­bája adott otthont az asztali­teniszezőknek és a sakkozók­nak. A hat város képviselői­ből összeállt zsűri is itt ka­pott helyet. A versenykiírás értelmében minden sportágban — kivéve a kispályás labdarúgást — 3 fős csapatok indulhattak. A labdarúgócsapatok hatta­gúak voltak. A gyengébb nem képviselői asztaliteniszben es természetjárásban indulhat­tak, illetve a lövészetben ve­gyes csapatok is részt vehet­tek. A legszervezettebbnek és legegységesebbnek a hatvani üzemegység bizonyult. Egye­dül ők voltak azok, akik min­den sportágban indították csapataikat és a pontverseny­ben megszerezték az előkelő második helyet. A mátraszentimrei Vadvi­rág étteremben elköltött, igen ízletes ebéd után, a kora dél­spartakiád utáni órákban került sor az ünnepélyes eredményhirdetés­re, a vándorserleg átadására. Az eredményhirdetésen minden csapat helyezésének megfelelően díszoklevelet is kapott. A mutatós serleget — amely hat évig vándorol, és az a csapat veheti át, amely a legtöbb jó helyezést szerzi ezen idő alatt — Jekkel Fe­renc nagy taps kíséretében adta át a győztes csapat ve­zetőjének, a Salgótarjáni Vo­lán SC elnökének, Leven da Józsefnek. A versenykiírás értelmében a következő északi területi Volán-spartakiádot a győztes csapat rendezi 1980-ban Sal­gótarjánban. 1980-tól minden valószínűség szerint egy ha­todik sportággal, — az atléti­kával — bővítik a programot. A KSZDSZ hagyományait a Gyöngyösi Volán SC folytatta tehát tovább — egyébként 1976-ban már egyszer meg­nyerték az akkori vándorser­leget egy évre — és reméljük, hogy a gyöngyösieknek méltó társaik lesznek a későbbi rendezők. Ezzel nagy’ szolgá­latot tesznek a dolgozók egész­séges testedzésének fejleszté­se terén, a Volán „család” tö­megsportjának kiszélesítése érdekében. Részletes sorrend sportágan­ként­Asztalitenisz, női: (2 induló): 1. Salgótarján, 2. Hatvan. Asz­talitenisz, férfi (4 induló): 1. Gyöngyös, 2. Hatvan, 3. Sal­gótarján. Kispuskalövészet (5 induló): 1. Nagybátony, 2. Sal­gótarján, 3. Gyöngyös. Kis­pályás labdarúgás (5 induló): 1. Nagybátony, 2- Salgótarján, 3. Eger. Természetjárás, női (3 induló): 1. Salgótarján, 2. Hatvan, 3. Gyöngyös. Termé­szetjárás, férfi (2 induló): 1. Gyöngyös, 2. Hatvan. Sakk (6 induló); 1. Salgótarján, 2- Nagybátony, 3. Balassagyar­mat. Az 1979. évi északi területi Volán-spartakiád végeredmé­nye: 1. Salgótarján 32, 2. Hat­van 27, 3. Gyöngyös 25, 4. Nagybátony 20, 5. Eger 8, 6. Balassagyarmat 3 pont. Sz- T. NÖGRÁD - 1979. szeptember 13„ csütörtök 7 T i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents