Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

A közelmúltban a természetjáró úttörők első országos és nemzetközi találkozóját Tisza­füreden tartották a Tisza-parti tábor hatszáz lakója turisztikai horgász- és sok más játé­kos sportversenyen vett részt. A képen; örsi portyán a Tisza-parton Új kiállítás a Szépművészeti Múzeumban „TERV ÉS ALKOTÁS” címmel érdekes koncepciójú kiállítás nyílt a Szépművésze­ti Múzeum grafikai termében. A kiállítás a régi mesterek rajzaiból mutat be egy sajá­tos válogatást, amelyek az 1400—1800-as évek között Ké­szültek. A rajzok szépségén túl ezúttal a válogatás célja az érdekes: a kiállítás peda­gógiai, illusztratív célzatú. A kora reneszánsz kezdetétől megváltozik a rajz szerepe a művészetben: önálló művé válik, s egy nagyobb mű (pél­dául freskó, táblakép, fal­kárpit, szobor, mozaik, dom­bormű) előkészítésének vala­mennyi fázisában részt vesz. A reneszánsztól rendkívül nagyra becsülik a rajz jelen­tőségét, mint azt a kiállítás mottójául választott Leonar- do-idézet is bizonyítja: „Raj­zold le először egy jó mester rajzait, amelyek más művek, illetve természet után, nein pedig emlékezetből készültek; azután szobor után rajzolj, de legyen mellette a róla Ké­szült rajz; majd megfelelő természeti tárgy után — és ez szokásoddá kefl, hogy vál­jék”, s művészoktatásban a mű megtervezésének folya­matában döntő jelentőséget tulajdonítanak neki. A művé­szi igényesség lehetetlenné leszi, hogy minőségileg elkü­lönüljön vázlat és mű; az előkészítő rajz Önálló rajz is: teljes értékű, egyedi műalko­tás. A kiállítás végigkíséri a korabeli munkafolyamatot; bemutatja a rajz valamennyi lehetséges műfaját. Az önálló kompozíciók tervezését min­dig megelőzték a mesteris­kolákban készített stúdiumok: gipszmintákról élő, vagy holt modellekről, szobrokról, más mesterek kész műveiről. Ha a tanítvány elérte a teljes^ raj­zi biztonságot, önálló mű al­kotásával próbálkozhatott. Kompozíciós vázlatot ké­szített finom vonalhálóval, mely az alakok kontúrjait rögzítette. Az egyes figurák­hoz tanulmányrajzokat, moz­dulat- és izomtanulmányokat, a kifejezés erejét kutató rész­letrajzokat készített. Ezután következett az adott technika jellegét előtérbe állító (freskó — szobor, vagy falikárpit számára készül-e a rajz) tó­nus, illetve plasztikai értéke­ket felvázoló rajz. A freskók­hoz a terv alapján eredeti méretű kartonokat is készí­tettek, melyről közvetlenül a friss vakolatra vitték át a kontúrokat. A KIÁLLÍTÁS fázisról fá­zisra kíséri végig ezt az ósz- szetett folyamatot. Érdekessé­gét és érthetőségét növeli, hogy a tanulmányok többsége alatt fotón láthatjuk a kész művet, melyen a kiállítás rendezője bejelölte, illetve kü­lön kinagyított fotóval hívta fel a figyelmet a rajzon meg­jelenő részletre. Így bepillan­tást nyerhetünk a régi nagy mesterek műhelytitkaiba, al­kotómódszerük gondos ala­posságába, amely elért magas művészi színvonaluk egyik legfőbb titka. A kiállítás másik vonulata: nagy mesterek elődeik mű­veiről készített másolata. Rembrandt egyik legszebb rajzának, meiy parasztudvart ábrázol, látható a házat má­sik nézetéből bemutató tus- lavírozása, s a rajz mintájául szolgáló tanyát ábrázoló Ko­rábbi rajz is — itt a másoló felülmúlta a mintául válasz­tolt művet. A legnagyobb él­ményt talán az úgynevezett „vázlatkönyvek” —, melyeket eddig kiállításon nem látha­tott a közönség — adják. A meglepő képzettársítással egymás mellé rajzolt, finom vonalhálóval megjelenített alakok, emberek, állatok, tár­gyak, kompozíciós vázlatok — nem a mai értelemben vett skiccek; hanem önálló mű­vek, reprezentánsai koruk magas S2intű rajzi tudásának és művészi kultúrájának. Ki­tűnnek sűrített mondandó­jukkal, csak a lényegre Kon­centráló, de árnyalataiban is finom megfogalmazásmódjuk­kal. Jó ötlet a rendező, Zen- tai Lóránd részéről, hogy a kállítást kiegészíti néhány rézmetszettel, melyek a kora­beli művészképzőket, mester- iskolákat ábrázolják. Ezáltal bepillantást nyerhe­tünk az alapos műhelymun­kába a gipszmintarajzolástól a boncolással illusztrált ana­tómiai tanulmányokig —, s megérezzük a kor szemléletét, hangulatát, melynek művé­szeti alkotófolyamatáról a rajzok vallanak. A közel kétszáz lapot be­mutató kállítás a korábban már látott művek mellett je­lentős számú ismeretlen al­kotást is tartalmaz. Jól is­mert és gyakran bemutatott, mesterek: Leonardo, Raffaelo,1 Dürer, Rembrandt, Watteau, Tiepolo rajzai mellett nem kevésbé jó művészek alig is­mert lapjai is láthatók, pél­dául Aldorfer, Cranach finom rajzai. A kiállítás a rajzi technikák bemutatása terén is teljességre törekszik: ceru­za-, toll-, tus-, fémvesszök, kréták, ecset- és szénrajzok ki­fejezési lehetőségeivel ismer­kedhet meg a látogató. A KIÁLLÍTÁS különösen jelentős a rajzi kultúra meg­ismerése szempontjából: fel­lebbenti a misztikus ködösí­tés fátylát a mű létrehozásá­nak folyamatáról, segítséget adva a kész műalkotás meg­értéséhez, gazdagabb, több szempontú szemléléséhez. A kiállítás december végéig te­kinthető meg. Krunák Emese Egyházi ás vallási közösségek A Német Demokratikus Köztársaságba látogató kül­földiek gyakran teszik fel a kérdést: hogyan fér meg egy­mással a keresztény vallás­gyakorlás és a szocializmus? Erre a választ azoknak a ke­reszt ínyeknek az ezrei ad­hatják meg, akik ma NDK- szerte üzemeket, üzemrésze­ket, mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteket vezetnek, iskolaigazgatók, egyetemi ta­nárok, jogászok, társadalmi szervek képviselői és a köz­élet számos területén vesz­nek részt az országépítő mun­kában. Több mint 115 000 ke­resztény állampolgár tömö­rül a kereszténydemokrata unióba, a CDU-ba — az NDK-ban működő öt párt egyikébe —, akik erejüket a szocialista társadalom fej­lesztésére irányuló közös cse­lekvésben egyesítik. A mai NDK területe a re­formáció ősi fellegvára volt. Martin Luther, a német pro­testantizmus megalapítója Erfurtban tanult, Wtttenberg- ben lett professzor és 1546- ban Eislebenben halt meg. amelyet 1945 után Luther vá­rosa címmel tiszteltek meg. Ez a tény jól magyarázza, hogy miért tartoznak az NDK-ban élő hívők többsé­gében az evangélikus egyház­hoz és miért kisebbségi egy­ház a katolikus ebben az or­szágban. Jelenleg az NDK-ban nyolc evangélikus egyházmegye van, amelyek az NDK-beli evangélikus egyházak szö­vetségéhez tartoznak. A szö­vetség legfelső szerve, a szi- nódus .50 választott és 10 meghívott tagból áll. Az evangélikus lelkészek száma meghaladja a négyezret. Az evangélikus, a katoli­kus és a zsidó egyházon kí­vül 30 különféle kisebb val­lási közösség működik az NDK-ban: methodisták, bap­tisták, adventisták stb. Az országban tehát élénk az egyházi élet: 10 000 egy­házi közösséget tartanak Szá­mon. A teológusok képzése a hat evangélikus hittudomá­nyi főiskolán kívül az ország hat egyetemének megfelelő karán történik. Az egyházak széles körű karitatív tevé­kenységet is folytatnak, így diakonissza kórházakat, öre­gek otthonát stb. tartanak fenn. A keresztény művészeti ha­gyományok is élnek ma. Ezt bizonyítja a lipcsei Tamás­templom kórusa és 'a Kreuz- chor mai felvirágzása. Az egyházi folyóirat-- és könyv­kiadás szintén említésre méltó: több mint 30 különfé­le egyházi folyóirat lát nap­világot, a könyvkiadás 12 százalékát pedig egyházi ki­adványok teszik ki. Mindehhez a tevékenység­hez az egyházaknak nagy se­gítséget nyújt az állam, amely teológusképzésre 4 millió., diakonissza kórházakra 100 millió, egyházi műemlékek helyreállítására 1,2 millió márkát fordít évente. Vidám apróságok A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN A Verhnyenyizsszk város­ban működő fényképészmű­terem a lakosság kiszolgálásá­nak új módszerére tért át. Ha a kész fénykép átvétele­kor a megrendelő nem isme­ri fel önmagát —, akkor ki­választhat helyette bárme­lyik más fényképet, amely megtetszett neki. JÖ HÍR Csirkln V. Sz. tapasztalat­lan mérnökként állt be a gyárba — most pedig már tapasztalatlan műhelyfőnök­ként dolgozik. NÓGRÁD — 1979. szeptember 12., szerda NEM ELŐSZŰR hallom, hogy nem érdemes tanulni. Leg­följebb bizonyítványt szerezni érdemes, de azt se mindig. Hányán hivatkoznak arra, hogy senki meg nem kérdezi, úgy kanalazták-e át az érettségin, vagy saját erejével ju­tott át a túlsó partra. A lényeg, nogy átjutott. Diplomát sze­reztél? Ki kíváncsi rá, mennyit tanultál érte? A lényeg pz, hogy száma legyen, mert a számot egyszer-egyszer föl kell írnod valamilyen kérdőívre, ha egy állás küszöbét át aka­rod lépni. Aki hittel vallja, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — az nen\ tanul, mert az életben sem­mi szükség nincsen rá. Az életben csak a pecsétes írás szá­mít. Kaparj össze valamilyen bizonyítványt, és boldogulsz! De ennél is jobban megy a sorod, ha papíros után se futsz. Minek törnéd magad? Többet kereshetsz, ha jól hord a szi­matod. Régi tanítványommal találkoztam egszer. Csöndes vo't mindig, jámbor, akármit kérdeztem, csak mosolygott, ’ele nem feleit. Azóta természetesen felnőtt, és családos ember, komoly dolgokról beszélgettünk tehát. Kérdezem a fizeté­sét, megmondja. Visszakérdez: és a tanár úré? Hajszába annyi, mint hajdani leggyöngébb tanítványomé. Kellett ne­kem tizenhat évet átsorozni az életemből az iskolapadban? Tanítványként soha nem voltam a legutolsó, talán többié Is vihettem volna, mint Jóska. Amikor mi tanulni kezdtünk, még ez volt a jelszó: tanul­ni érdemes! A népi bölcsesség még hozzátette: azt nem ve­hetik el tőled, amit tudsz, akármerre fordul a világ. Hogyan lett ebből a visszája? Azok is sokan vannak, akik állítják, munkaerőgondjain­kon akkor tudnánk hathatósan Segíteni, ha egy csomó gye­reket nem a továbbtanulásra, hanem a fizikai munkára bíz­tatnánk. Ha mindenki professzor akar lenni, honnan veszünk tehenészt, péket, postáit vagy utcaseprőt? Senne forgunk egy nagy gubancban, próbáljunk meg ki­bújni belőle. Egy napszámos megkeres kétszáz forintot, és a feje se fáj. A háziasszony reggel megkérdezi, mit kér ebédre. Húst hozzon, vagy csirkét vágjon? Az ital pedig ott áll a meggyfa tövében, annyi, amennyi kell. Azelőtt? Ha valaki nem jól dolgozott, megnézhette magát. Most? Ha va­laki nem elég kedves a napszámoshoz, biztosra veheti, több­ször nem jön el. Van néhány szakma, amire kevesen vállalkoznak, tehát meg kell fizetni. Azt hiszem, , ilyen mindig lesz, sőt. egyre jobban kell megfizetni. Aki tehát így akar sok pénzt keres­ni, megteheti. Szívem szerint mégis arra bíztatnék minden fiatalt, tanuljon, amennyit csak tud. Sok tanult emberre len­ne szüksége az országnak? Nem igaz. Olyan kellene sok, aki tud is, nemcsak tanult. Minden pályán nyert ügye van an­nak, aki a legtöbbet tudja. Sokan kérdezhetik most, ez 'valóban elhiszi, amit mond? Amit följebb írt, mind igaz, ez viszont szöges ellentéte, le- ■ hát nem lehet igaz. Az eke szarvához — csúfondáros ispá- ni beszéd szerint — annyi is elég volt, hogy beálljon a béres az eresz alá, ha esik az eső. Milliókat ér most egy traktor, teljes fölszereléssel, van gazdaság, ahol érettségi bi*' zonyítvány nélkül nem ülhet senki a nyergébe. Ki tudná megjósolni, a mostani dobbantótól mennyire ugrunk húsz­harminc év múlva? Pedig arra most kell fölkészülnünk, ami akkor vár rárík. A sokoldalúan képzett, művelt, és bizonyos dolgokhoz különösen értő emberek ázsiója föltehetően óriá­sira növekszik. Aki most húzódik el az iskolától, vagy csak a tőle telhető tudomány alsó lépcsőjéig jut el, későbbi le­hetőségek egész sorát hessenti el magától. Aki nem az is­kolának, hanem magának, saját holnapjának tanul — az most igen sokat tanul. Azok is sokan vannak, akik az iskolapadból csak az író-’ asztalt látják. Akták Msaalására gyöngébb képességű ember is elég, vagy az-is fölösleges’. Aki a paragrafusokból csak azt hámozza ki, mit miért nem szabad megcsinálni, mit miért kell visszautasítani, és esze kereke ritkán fordul oda, ahol a megoldás útja vezet, föltehetően nem sokáig boldo­gul. Az előkészítések várhatóan minden területen akkora szerephez jutnak, hogy oda nagyon okos emberek kellenek. Különben összeomlik a ház, leszakad a híd, és görbe lesz a vasút. És a terv megvalósítói? Sok jól képzett ember kell oda is, mert azt sem bírjuk sokáig, hogy most is bütykö­lünk azon, amit két éve már használnunk kellene. Az aka­dályok bejelentése, az „objektív” okok jelentésbe foglalása séma szerint mehet — amíg mehet! —, azok elhárítására, vagy inkább megelőzésére azonban kevés a sablon. A sé­mákhoz ragaszkodó embert föl kell váltania az alkotni, te­remteni tudó emberi észnek. Csak azt ne higgye senki, jól megy annak a sora majd, aki minden időt kihasznált, és minden elérhető tudományt a fejébe gyűjtött. Miért éppen neki kellene keveset dolgoz­nia? Ha ő húz egy vonalat, aranyat ér, erről mondana le, aki tanulási költségeit fedezte? A tudomány arra való, hogy használják. EZ A RACIONÁLIS szemlélet azonban hamar elvezet a „kitenyésztett” ember fogalmához. Csak azért kellene sokat tanulnunk, hogy praktikus ésszel gondolkodó alkalmazottak legyünk? Ép elmével nem juthatunk ide a gondolatsor vé­gén. Az okos ember különb, mint a többi, ha igazán okos. Ha valóban emberebb ember akar lenni valaki, olyan, aki sok mindent tisztán értelmezni képes, olyan, aki sokféle ha­tásra rezdülni tud, akiben a gondolatnak és érzésnek is visszhangja támad — azt hiszem, neki még többet kell ta­nulnia. Hamar rájön az ember, taniflni azért érdemes, mert tudni jól Horváth Dezső Nemzetközi zenei verseny részt­vevőjének hangversenye a salgótarjáni zeneiskolában i Szeptember 12. Szerda 20.00: Jövedelmező állás. Tévéjáték Osztrovszkij színművéből Aki figyelemmel kíséri zenei életünket, tudja, hogy minden szeptemberben nem­zetközi zenei versenyeket rendeznek a budapesti Zene- művészeti Főiskolán fiatal előádóművészek, művészje­löltek részére. Idén a nemrég elhunyt világhírű magyar hegedűművész, Szigeti Jó­zsef emlékére hegedű- és brácsaművészek versenyére kerül sor. Hasznos „edzést” jelent a versenyzők számára, ha a bá­rom fordulós program kötele­ző és szabadon választott mű­sorszámait a verseny előtt koncertszerűén .többször is bemutathatják. Az Ifjú Zenebarátok salgó­tarjáni csoportjának meghí­vására csütörtökön délután hat órakor Modrián József, a Zeneművészeti Főiskola utolsó éves hallgatója, a ver­seny egyik Indulója, Perén,yi Eszter hegedűművésznő nö­vendéke látogat el Salgótar­jánba. Műsorán Mozart' Á- dúr hegedűversenye, azon kívül Bach-, Szkjabin-, Pa­ganini-. Bartók- és Szokolay- művek szerepelnek. A zongo­rakíséretet is neves mű­vésznő, Szabóky Márta látja el. . A minden bizonnyal ér­deklődésre számot tartó hang­versenyen a .zeneiskola ta­nulóin kívül szívesen látott vendég a város minden ze­nebarátja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents