Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

Kertbarátok az OTP-ben Harminc kisdiák vallomása Profi ama Szerény kis megállító táb­la hívogatta be az arra járó­kat a közelmúltban az OTP Nógrád megyei Igazgatósága tanácstermébe. És érdeklődő 'volt, nem is kevés! Hiába, szokatlan dolog, hogy a zöld­ség-gyümölcs termesztésre ke­vésbé alkalmasnak nyilvání­tott megyénk székhelyén ker­tészeti kiállítást rendezzenek. Ráadásul a termékek gazdá­ja nem egy mezőgazdasági nagyüzem, vagy egy kereske­delmi vállalat, hanem a me­gyei művelődési központ „Be- reczki Máté” kertbarátköre volt. Láthattunk itt mindent, mi szem-szájnak ingere. Az ap­ró dughagymától az óriási sü­tőtökig, a mosolygó almától a hamvas málnáig és a nagy­szemű szőlőig. A télire eltett borsótól a gyümölcsszörpökig mindent felvonultattak a kertbarátok, amit kis földjü­kön sok-sok fáradsággal, de nagy-nagy örömmel, és — éppen a mozgalom szakmai hatására — egyre nagyobb hozzáértéssel megtermeltek. Minden látogató számára kü­lön élmény volt a virágó&sa- rok, ahol sokszínű kardvirág­ban, szegfűben, évelő dísznö­vényekben és kaktuszok so­kaságában lehetett gyönyör­ködni. Családi házak lakóiból és hétvégi kertek művelőiből áll az 1973-ban alakult kert­barátkor —, miként azt a bemutatásukat szolgáló táblá­ról olvashatjuk. Ma már nyolcvanan vannak, és az ér­deklődés nőttön nő munkájuk iránt. A kiállítást nagyon komo­lyan vették az amatőr kerté­szek. Ismerték a Hazafias Népfront ezzel kapcsolatos versenyfelhívását, amely azt hivatott segíteni, hogy a jö­vőre esedékes országos mező­gazdasági kiállításra a me­gyékből a valóban legjobb kertbarátközösségeket lehes­sen kiválasztani. A salgótar­jániaknak erre — a bemuta­tott anyag és az ízléses elren­dezés alapján — jó esélyük lehet. Nem volt könnyű dolga az öttagú szakmai zsűrinek. A legjobbak között alig tudtak különbséget tenni. Végül a pálmát Havasi Károly nyug­díjas pedagógus vitte el. Mol­nár Gusztáv szintén nyugdí­jas bányász és Viszkok Ist­ván építőipari nehézgépkeze­lő előtt. A győztesek kora, foglalkozása is mutatja, hogy mennyire vegyes összetételű a kör. A díjakról a megyei műve­lődési központ, az OTP és a növényvédő állomás gondos­kodott. A rendezvényt jól szí­nesítette az OTP a mezőgaz­dasági hitelakció propagálá­sával és a növényvédő állo­más növényvédőszer- és kis­gépkiállítással. A ßikerhez nagyban hozzá­járult az OTP „Fáy András” Szocialista Brigádja, melynek tagjai segítőkész, jó házigaz­dának bizonyultak. Sok láto­gató írta be kedvező vélemé­nyét a vendégkönyvbe. Kö­zülük kiemelkedik egy prie- vidzai es egy erfurti család meleg hangú bejegyzése. ,.Ude színfolt volt az a nagyszámú iskolás, akit a nemzetközi gyermekév alkalmából hívtak meg a kertbarátok”. A jól sikerült kiállításon csak egy nem tetszett: a kert­barátok nem bíztak eléggé magukban és a közönségben, így mindössze két napra mu­tatták meg munkájuk ered­ményét. És amikor a leállítás után a szomszédos zöldségbolt kira­katára pillantottunk, gyorsan megállapítottuk, hogy profi amatőröktől jöttünk el, akik­nek. szép termékbemutatóját gyakrabban szeretnénk látni. m. k. Évek óta aa élvonalban A magyartarka sikere Magyarnándorban A magyarnándori „Mik­száth Kálmán” Termelőszö­vetkezet évek óta a tejterme­lés élvonalában található. Mi a titka ennek a kimagasló eredménynek? A kérdésekre Leskó Miklós, a tsz főállat­tenyésztője válaszolt. — A szövetkezet szarvas­marha-állománya 920 darab. Ebből tejelő tehén 161, hús­hasznú 181. A jelenleg ter­melő állomány kivétel nélkül magyartarka. A holstein— fríz keresztezésből származó üszők csak most terméke- nyülnek. — A magyartarkafajtát nem sorolják az egyoldalú tejhasznúak közé. Hogyan lesz mégis egy ilyen állomány tejtermelése kiemelkedő? — Az utánpótlást kizárólag saját tenyésztésből biztosít­juk. Az utódok mind első osz­tályú, javító hatású bikáktól származnak. Az állatok a téli időszak kivételével a legelőn vannak. Erre alapoztuk a tejtermelésünket, csak így tudjuk elérni a literenkénti 30 dekás abrakfelhasználást, és ezáltal az öt forint ötven filléres önköltséget . . . A komoly- tenyésztői mun­ka mellett nagy szerepe van az ésszerű takarmányozás­nak, a melléktermékek fel- használásának is abban, hogy a szarvasmarha-tenyésztés nyereséges a tsz-ben. Persze, 4200 literen felüli tejtermelés­nél ezen nincs mit csodálkoz­ni. — Mint főállattenyésztő, mit tart a legfontosabb té­nyezőnek a tejtermelésben? — Az emberek hozzáállá­sát. Mindenkiét, akinek bármi köze van a tejtermeléshez. Igen fontos a megfelelő te­hénállomány. Olyan állatok, amelyeknek igényeit mind biológiai, mind tartástechno­lógiai téren ki tudjuk elégí­teni. A legkiválóbb egyed sem ér semmit, ha nem va­gyunk képesek megetetni, vagy kifejni. A szakosított telep és a holstein—fríz még nem minden, mint a mi pél­dánkon is látható, de a jó fe- jőgépen már igen sok múlik — feleli. Valóban, a magyarnándori közös gazdaságban jól mérték fel a helyzetet, és döntöttek az adottságaiknak, képessége­iknek megfelelő magyartarka- fajta mellett. S úgy látszik, nem is választottak rosszul. Magas tejhozam, a hízóállatok exportra történő értékesítése, takarmányozással szembeni viszonylagos igénytelenség, azaz gazdaságos termelés, ha­gyományos épületekben, ha­gyományos technológiával. Itt. ilyen feltételek, és körül­mények között erre volt leher tőség, s éltek is ezzel. Még­hozzá nem is akárhogyan! — Elégedett az eredmé­nyekkel? — kérdezem. — -Nem. Az eredményes ter­melőmunka „halálát” jelenti, ha valaki manapság — né­hány jól sikerült év után — a babérain kíván üldögélni. Még többet, még jobbat, még gazdaságosabban! Ez a cé­lunk jónak tűnő eredménye­ink láttán is. Nincs az a cél­kitűzés, amit ne lehetne túl­teljesíteni. Nagyon sok még a tennivalónk, hogy azt mondhassuk, mi már min­dent megtettünk, ami elvár­ható — válaszolt Leskó Mik­lós. Kis termelőszövetkezet a magyarnándori. Eredményei nem nagyon befolyásolják a megye termelését. De talán a szemlélet . . . Ha én felnőtt volnék Kedves felnőtt olvasók, helyezkedjenek el kényelmesen a fotelban, a gyereket (vagy gyermekeket) küldjék le a ját­szótérre, s a délutáni csöndben szenteljenek bő negyedórát némi önvizsgálódásra. Mintegy előjátékul szolgáljon e rövid írás, mely csöppet sem szándékozik nevelési tanácsokat, instrukciókat szolgáltatni, mindössze harminc kis emberke nyúlfarknyi vallomását, átabotában papírra vetett sorait ad­ja közre. — o — Helyszínünk a megyeszék­hely Budapesti úti általános iskolájának ötödikes osztá­lya, ahol Szabó Miklós igaz­gató segítségével tulajdon­képpen egy egyszerű „kísér­letet” végeztünk: arra kértük a gyerekeket, írják le, sze­retnének-e felnőttek lenni, s ha igen, miért? OK MEGVERHETNEK, DE MI NEM — Nem szeretnék felnőtt lenni, mert csak veszekednek és kiabálnak — írja egy kis­fiú —, azzal, hogy megver­nek, nem érnek el semmit. Aki nem veri meg a gyerme­két, jó hozzá, hét végén el­mennek kirándulni, szerin­tem az az ideális felnőtt. — Egyébként a harminc gyerek közül, egyedül ez a kisdiák nem szeretne felnőtt lenni. De néziük a többieket, mi­ért vágyódnak a nagykorú­ságra? — Mindig csak a nagyok­ról és a nagyokról van szó. Maguknak parancsolnak, nem szidja őket senki és főleg nem kapnak ki. Rajtam már, ugye, eltört egy pár fakanál, anyu keze nyomai is meglát­szottak néha a fenekemen... Megfogadtam azt is, ha nagy leszek, soha nem fogok sze­szes italt inni, részegeskedni —, így vélekedik egy kislány, s jellemző, hogy a gyerekek többsége szinte kifakadva ír a verésről, a nem ritkán ön­kény szerinti kiszolgáltatott­ságról. — Míg kicsi vagyok min­denki parancsolhat nekem, csak a tőlem kisebbek nem. — Nekik mindent szabad, nekünk engedelmeskedni kel}, azt kell tenni, amit ők mon­danak. — Ök megverhetnek min­ket, de mi őket nem. A fel­nőttek mindent megvehet­nek maguknak, de a gyere­kek nem. Lehet, hogy nincs különö­sebb jelentősége, mégis meg­említem, hogy csaknem húsz gyerek használja a „paran­csolni” igét, mást nem is em­lítve. Vagyis, nem kérésről, szívességről, utasításról, se­gítségről, kívánságról — hadd ne folytassam — beszélne!?:, hanem a kényszerítést, a kö­telező ' felszólítást használ­ják. Némelyikük konkrétabb is ennél. — Ha apukám azt mond­ja, vedd íél a pulóvered, mu­száj felvenni, mert apukám­tól nagyon félek és az én gyermekeim is félni fognak tőlem. — Szerintem nem szigorú­ak, de ha valami következté­ben felidegesednek, akkor ütnek-vágnak nem sajnálnak semmit. De azért szeretek köztük lenni. — .. .néha már szeretnék máshová menni. Szívbemarkolóan fogalmaz az egyik kislány: — Én nagyon szeretnék már felnőtt lenni. Hogy miért? Mert már únorn otthon állan­dóan , hallani, hogy már me­gint (játszol! Miért nem ta­nulsz? És ilyenkor persze elő kell venni-a legjobban únott könyveket. S, ha felnőtt len­nék, ameddig akarnám, addig nézném a televíziót. De így, azt mondják a mese után, menj aludni... és én álmat­lanul ballagok az ágy felé. PÉLDAKÉPEK, IDEÁLOK Több alkérdést megadtunk a fogalmazáshoz, s közülük a legnépszerűbb, amelyre min­denki válaszolt a példaképek­re és az ideális felnőttekre vonatkozott, tulajdonképpen arra, hogy ők maguk milye­nek szeretnének lenni. Vol­tak, akik pontokba szedték a tulajdonságokat: az ideális felnőtt 1. gyerekszerető. 2. megértő, 3. igazságos, 4. be­csületes, 5. kedves, 6. mun­kaszerető. — Nem jár kocsmába, nem szív sok cigarettát — intézte el lakonikus egyszerűséggel egy kisfiú. — Szerintem a sok felnőtt azzal rontja el a gyereket, hogy amikor az egyik rászól, a másik pártfogolja. — Az ideális felnőtt meg­engedi, hogy rágózzon a gye­rek, s nem idegesíti $ csám- csogás. — Nem veri meg a gyere­két, napirend szerint cselek­szik! — Nagyapám a példaké­pem, mert, ha valamit el­vesz' a helyéről, ugyanoda te­szi vissza. S, ha valaki vala­mit elmozdít a garázsban, ő ránéz és rögtön tudja, ki volt. Többségük a tanárok és a szülők közül választott pél­daképet, nem ritkán jelenték­telen tulajdonságok miatt, de a motívum minden eset­ben a gyerekkel való törődés mértéke és minősége. Van, aki őszintén kijelenti: egy ki­csit egyformák az emberek, s ezért nincs kire „felnézni”. — Nekem több példaképem van —, olvashatjuk egy kis­lány tollából — köztük az anyukám, aki közönséges dol­gozó, mint bárki más: egy irodában adminisztrátor. — Ilyenek is, olyanok is a felnőttek — írja egy élvezetes stílusú leányka. — Az egyik világért se tenne olyat, ami a gyermekének kellemet­len, vagy azt se mondja, hogy „tanulj!”. Vannak olyanok, akik leülnek beszélgetni és ez akár 2—3 órán át is tart. Vannak igazságosak és igaz­ságtalanok is. A házunkban megtalálható egy-két rendes, de a nagy része... jobb, ha nem is mondom. — Az én példaképem az apukám, mert ő asztalos. — Anyukámra és Magdi néJ nire szeretnék hasonlítani.1 Anyura azért, mert kedves, szép, dolgos, amikor kell szi­gorú is tud lenni. Magdi né. nire azért, mert kedves, szén és ő már, testnevelő tanárnő. — Szerintem a tanár az ideális felnőtt. És így tovább, sőt van, aki teljes listát sorol fel példa­képeiből, az igazgató bácsitól a Kriszti barátnőjéig. Egy másik gyerek kerek perec fo­galmaz az „idealitásról”: az illető nem lusta és nem költi a pénzét mindenféle vacakra. NYOLC ÉV MÚLVA..: Az egyórás produktumnak nyilván csak egy töredékét idézhettem, reménykedve ab­ban, hogy sikerült a lénye­get kihámozni. Mindegyik gyerek —, saját döntése alap­ján — papírra írta a nevét is, némi kíváncsisággal várva a nyomtatott betű örömét. Ám —, s ezúton kérek elnézést — célszerűbb, ha nem kötjük névhez a véleményeket, hi­szen bárhol, szinte egészen! biztosan hasonló válaszokat kaptunk volna. Meg aztán, ahogy egyiküki fogalmazta: „ők megverhetnek minket és mi őket nem”. De 'hiszem, hogy a gyerekek őszinteségére néháhy helyen ezúttal rendhagyó válasz szü­letik. Esetleg megtörténik a „nevelési koncepció” új ragon, dolása is. — o — Még annyit; egyik ismerő­söm e kéziratot olvasta, meg. jegyezte, ezek a gyerekek még nem tudnak hazudni. A többi között ez is szorgalmaz­ta azt az ötletet, hogy nyolc év múlva, a nagykorúság kü4 szöbén, majdan újra felkeres­sem őket. Kérdés, vajon a mai dolgozat akkori kézhez­vételekor; mindannyian vál­lalják-e a leírtakat? Tanka László •IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIllllllllllllMlillllllllllllMIIIIIMIIIIMIIIIIttlIf lllIflIIMIIIIItMIIIMIIIIIIIIIIIIIIIMIItllMIIIIIIIIIIIIIIIMllllllllllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiitlII lllllllllllllllllllllllllMlllMVIIIlllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIimilll 111111 III 111II11 III I m»1111111»«11111111l»11111»II1111111II111111111MI I«»111» I • ■ I 111 I ■ 111 ■ 11|»11 ■ I «1111111111 • U11II111 Ml 11 #• M« ■ ;. fegyveres erők napja al­kalmából a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata kitüntetést adományozom Kecskés Jánosnak, a salgótar­jáni járás II. számú munkás- őrzászlóalja munkásőré­nek ...” — tartalmazza a mun­kásőrség országos parancsno­kának ünnepi díszpararicsa. És a kitüntetést — az ünnepi egységgyűlés résztvevőinek vastapsa közepette — György Gáspár zászlóaljparancsnok nyújtotta át. Nagyon sokan gratuláltak az ünnepeknek ... AZ ÉLETÚT ELSŐ SZAKASZA — A salgótarjáni gépipari technikum elvégzésekor, 1957- ben kaptam kézhez a techni­kusi oklevelet. Néhány na­pon belül munkába álltam. Segédmunkás lettem a nagy- bátonyi szolgáltató üzemnél. Mehettem volna Budapestre technikusnak, de itthon akar­tam maradni, hiszen macon- kai vagyok. Máig sem bántam meg! Fél év elteltével laka­tosnak „léptettek” elő. És a kétéves sorkatonai szolgálat után ismét az voltam. 1962 végén lakatoscsoport-vezető lettem, majd később műszaki állományba kerültem. Kinevez­tek a gyártáselőkészítő cso­port élére. A továbbiakban diszpécser és művezető let­tem. Végül is kineveztek s munkaerő-gazdálkodási csoport vezetőjévé. Ebben a beosztás­ban hosszú évekig dolgoztam. Közben három ízben „Kiváló dolgozó” kitüntetést kaptam. 1971 januárjában behívat­tak a járási pártbizottságra. A járási első titkár több vezető jelenlétében megkérdezte: mi a véleményem arról, hogy a pb politikai munkatársának akarnak kinevezni? Hogyan is mondhattam volna ellent? A gazdaságpolitikai csoport­hoz kerültem, elsősorban ipar- politikai kérdésekkel foglal­koztam. Volt mit tennem, hi­szen ebben az időszakban „in­dultak” a járás új üzemei: a Ganz-MÁVAG, a nagybátonyi harisnyagyár, a kazári kötött­árugyár, a jánosaknai fehér- r.eműgyár, hogy csak néhá­nyat említsek. És ebben a pe­riódusban került sor a FÜ- TÖBER nagybátonyi gyáregy­ségének — közel félmilliár­dos — fejlesztésére is. Ekkor még nem gondoltam, hogy egykor ide fogok kerülni... t A FÚTÖBER-ES ÉVEK — 1975 elején a FÜTÖBER — akkoriban nehéz helyzetben levő gyárának — szernélyzeti vezetője lettem. Többedma- gammal „érkeztem”, s meg­kezdtük az „orvoslást”. Ezt kellett tenni, hiszen a terme­léslemaradásnak és az egyéb gondoknak jelentős okai — az emberi-technikai feltételek hi­ánya — voltak. Néhány év múlva a helyzet gyökeresen megváltozott. A tervteljesítés állandósulását követték a „po­Kivonat a díszparancsból Húsz év krónikája zitív” mutatók: a gazdálko­dásban, a vezetésben, a dolgo­zók összetételében és a kap­csolatokban egyaránt. A párt­ós a gazdaságvezetés — ben­ne a szabályzati apparátus — munkája révén sikerült ütő­képes és stabil műszaki és munkásgárdát kialakítani, a fizikai és a nődolgozókat meg­felelő arányban bevonni a ve­zetésbe. Mindezt nagyban elő­segítette a tervszerű képzés és továbbképzés, melynek kere­tében a dolgozók átlag egy­negyede tanul évente. Az el­mondottakon és a személyi vonatkozásokon kívül ennek lényeges feltételét a dolgozók támogatása és bizalma jelen­tették. A munkások segítettek — és erre kértük is őket — a bajban, és támogatást nyúj­tanak ma is. Ezért nem lehe­tett véletlen a „talpraállás” és az elmúlt két év sikere: a „Kiváló gyáregység” kitüntető cím elnyerése. — Hogy az elért eredmények, ben mi a személyzeti osztály- vezető érdeme? — kérdez vissza, majd így folytatja: azt ítéljék meg a legilletékeseb- bek; a gyári közvélemény és a vezetés. Én igyekszem — mondja — továbbra is úgy foglalkozni az ügyekkel és kérdésekkel, mint eddig: fele­lősséggel és segítőkészen. Mindezt olyan támogatással,' melyet eddig is élveztem Szőcs Gyula, Danyi Balázs és mások részéről... A KÖZÉLET AKTÍVÁJA — A politikai „karrierem” tulajdonképpen a DISZ-ben kezdődött. Ennek ellenére az „igazi” kezdetet a KISZ szer­vezése jelentette. Szülőfalum­ban létrehoztuk és életképes­sé tettük az ifjúsági szerveze­tet. Mint titkárnak — és ké­sőbb a járási KISZ-bizottság tagjának — volt mit tennem. És jöttek az újabb funkciók és megbízatások; tanácstagság, s később a munkahelyemen megbíztak propagandamunká­val is. 1965-ben felvettek az MSZMP-be. Három év múlva párttitkár lettem. Ezt követte — tíz évvel ezelőtt — mun­kásőri felvételem. A FUTŰ- BER-dolgozókból álló szakasz politikai felelőse vagyok. Fel­adatom alapvetően az egység­gyűlések és a kiképzések po­litikai előkészítése, továbbá politikai foglalkozások vezeté­se. Több alkalommal kaptam kitüntetést és elismerést. Ki­váló munkásőr vagyok.' És a szakaszunk az elmúlt két év­ben elnyerte a zászlóalj j és a század legjobb szakasza cí­met ... — A munka és a politikai tevékenység mellett tanultam, igyekeztem lépést tartani a fejlődéssel. Elvégeztem a marxista középfokú iskolát, majd az esti egyetem általá­nos tagozatát. 1975-ben befe­jeztem tanulmányaimat a sza­kosítón. A tanultakat — túl szakmai munkámon — kellő­en igyekszem hasznosítani: ta­nítok a marxista—leninista es­ti középfokú iskolában, emel­lett pártvezetőségi tag vagyok az üzemben. Az már magától értetődő, hogy tagja lettem néhány társadalmi szervezet­nek is. És nem ellenszolgálta­tásokért dolgozom ... — A családról is szóljak? — kérdi szinte önmagától. A fe­leségem könyvelő a gépüzem­nél. Két általános iskolás kis­lányunk van. Munkám elvé- geztével sietek haza — hozzá­juk ... „... a fegyveres erők napja alkalmából ... kitüntetést adoJ mányozom Kecskés János ... munkásőrnek...” — tar­talmazza a munkásőrség or­szágos parancsnokának fegy­veres erők napi díszparancsa. Nagyon sokan gratuláltak a kitüntetettnek... Mi is őszinte szívvel gratuJ lálunk! Tótb István | NÓGRÁD — 1979. szeptember 29., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents