Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-29 / 228. szám
Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa cs a Minisztertanács ünnepséget rendezett pénteken a fegyveres erők napja alkalmából a Parlament kupolacsarnokában. Az ünnepség elnökségében foglaltak helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Ma- róthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai; Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, Rácz Sándor és Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetői. Déli 12 órakor kürtszó harsant, majd a kinevezésre és kitüntetésre felsorakozottak nevében Mórocz Lajos vezérőrnagy, seregtest- parancsnok jelentést tett Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének. Ezt követően felcsendült a Himnusz, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi köszöntőt. Gáspár Sándor beszéde ..Van mii védenünk, van mit féltenünk” Kedves elvtársak! adtak, mert hittel, odaadásA mai napon a fegyveres sál, semmilyen áldozattól érőket ünnepeljük. Ebből az vissza nem riadva védték a alkalomból a Magyar Szocia- hazát, harcoltak a függetlenlista Munkáspárt Központi Bi- ségért, a társadalmi haladá- zottsága, az Elnöki Tanács, a sért. kormány és valamennyi ma- A fegyveres testületeknek a gyár dolgozó nevében tiszte- haza védelme ma különösen lettel és megbecsüléssel kő- szent kötelessége. Azért, mert szöntjük fegyveres erőinket a történelemben most először és testületeinket: a magyar van szó többről, mint a ha- néphadsereg, a határőrség, a za puszta védelméről. Hiszen rendőrség és a munkásőrség egy olyan társadalmi rend- minden tagját, akik fegyver- szert is védelmeznek, amely rel a kezükben, esküjükhöz nem is oly régen a dolgozók- híven, tisztességgel és becsű- nak, az elnyomottaknak csak lettel teljesítik kötelességü- álmában volt és amely a mi két, amit népünk bízott rá- időnkben valósult meg. juk. Büszkék lehetnek a fegyMost, amikor a fegyveres veres testületek és büszkék testületeket és tagjaikat kö- lehetnek a testület tagjai, szöntjük, akkor egyben em- amiért ilyen hazát, ilyen tárlékezünk a múltra is, Rákó- sadalmi rendszert kell védel- czi kurucaira, Kossuth hon- mezniök. védeire, a Tanácsköztársaság A költővel együtt mond- vöröskatonáira, akik példát hatjuk: S hogy mindazt, amihez közöm van Dédelgessem, védjem, javítsam: Ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, Saját egem borul fölém: egy Ország a birtokom. Emelt fejjel és nyugodt lel- ebből fakad: feladataink is- ikiismerettel mondhatjuk, mertek. Ezek megvalósítása van mit védenünk, van mit nem óhaj, hanem kemény és féltenünk. A magyar dolgo- következetes munkát köve- zók élete először alakult úgy tel a jövőben még inkább, a történelem során, hogy ha- mint eddig. Csak szorgalom- zájukban nyugodtan, . beké- mai és gonddal elvégzett ben és létbiztonságban él- munkával, felelősség- és hihetnek, dolgozhatnak, hogy vatástudattal tudunk, tovább- any ágiakban és szellemiekben haladni ezen az úton, ame- egyaránt gyarapodhatnak, lyen járunk, gazdagodhatnak, emberhez Ma békében élünk és mininél tóan élhetnek. Aki ebben dent elkövetünk azért, hogy ez országban él — legyen az a jövőben is így élhessünk, munkás, paraszt, vagy értei- Ezért tartjuk kötelességünk- miségi — jól tudja, hogy ez nek a fegyveres erők fejlesz- az élet nem könnyen született tését. A béke megőrzése kí- meg és alakult ilyenné. Ered- vánja ezt. ményeinket sok munkával, ve- Ezért erősítjük és fejleszt- rejtékkel és küzdelemmel hoz- jük néphadseregünket. Ezért tűk létre. Érthető, hogy né- erősítjük szövetségi rendsze- pünk ezért is becsüli és vall- rünket. Ezért veszünk akti. ja magáénak. Mélyen átérzi, van részt a Varsói Szerződés hogy amit létrehoztunk, az szervezetének tevékenységénem kevés, de azt is tudja, ben. Mindig biztonsággal szá- hogy ennél még többet aka- míthattunk és a jövőben is runk. Társadalmi céljaink és számíthatunk a Szovjetunió és Lánpld dzsunplfalvak Ma a klasszikus — vagy éppen az új-gyarmatosítás gátlástalan brutalitásáról hall — és sajnos, gyakran hall — az ember, lángoló őserdei falvak elevenednek meg előtte. Olyan települések, amelyeken éppen a kolonialista örökség miatt, még „normális” körülmények között is nagyon nehéz az élet. Nos, az elmúlt huszonnégy Órában két, egymással nyilvánvalóan összefüggő jelentés is bizonyítja, hogy mindez nemcsak a múlt, hanem a jelen szomorú valósága is. A dél-afrikai légierő Mirage típusú repülőgépei két hullámban hajtottak végre támadást a dél-angolai Huila tartomány ellen, majd Cunene tartományban választottak hasonló „stratégiai célpontokat”, hogy bombákkal, géppuskasorozatokkal pusztítsanak, öljenek. A másik hír szerint közvetlenül a dél-afrikai, Angola ellen irányuló agresszió után rhodesiai csapatok lépték át Umtali határváros térségében a mozambiki határt és mintegy ötven kilométerre behatoltak az ország területére. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy ebben a térségben lan Smith telepeskormánya évek óta rendszeresen indít ilyen expedíciókat, de a választási komédia óta két hete indította az „új” Muzorewarezsim az első ilyen akciót — ezzel is érzékeltetve, hogy a némileg „átszínezett kabinet, igenis folytatja a legrosszabb Smith-féle hagyományokat. Mi az agressziósorozat politikai háttere? Az angolai Cunene-tarto- mány Namíbia szomszédságában van, New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán pedig a Namíbia-téma azúttal is reflektorfényben áll. Ami Rhodesiát illeti, Londonban folyik a Zimbabwe-konferen- cia és Muzorewáékat rémülettel tölti el, hogy a brit kormány a jelek szerint komolyan tárgyal a hazafias front képviselőivel. Mind a pretoriai, mind a salisbury-i rendszer tisztában van azzal, hogy a világ népei — és a kormányok elsöprő többsége is — elítéli politikájukat — de azzal is, hogy a kulisszák mögött számíthatnak bizonyos nyugati pártfogók segítségére. Érvek híján mindkettőjük számára csak a rezsim lényege, az erőszak, a katonai erőfitogtatás maradt. Ez az erődemonstráció csak ,az egyik angolai körzetben hatvankét halottat jelenteit. Az ENSZ-palotában is, másutt is mind erősebb és felhá- borodottabb a kérdezők hangja: meddig lángolhatnak még védtelen dzsungelfalvak a fekete kontinens déli i-észén? Harmat Endre a szocialista országok erejére. Olyan közösségnek vagyunk a tagjai, amilyen közösséget csak céljaink azonossága, elveink tisztasága és igazságának ereje hozhatott létre. A magyar néphadsereg szoros együttműködésben a Varsói Szerződés fegyveres erőivel oltalmaz- za^ a békét, országaink biztonságát, őrködik hazánk és nemzetünk függetlenségén. Hozzáértően, fegyelmezetten és szervezetten végzi feladatát a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség. Felelős és áldozatkész munkájukkal méltán töltik be hivatásukat: őrzik határaink sérthetetlenségét, védik a törvényes rendet és a közbiztonságot. Népünk külön is tisztelettel adózik azért, hogy hazánk fegyveres testületéi — alapvető kötelességük teljesítése mellett — részt vesznek fontos népgazdasági . feladatok megoldásán, elemi csapások elhárításában, emberéletek és anyagi értékek megmentésében is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, szocialista államunk messzemenően gondoskodik arról: hogy néphadseregünk, határőrségünk, rendőrségünk és munkásőrségünk rendeltetésének megfelelően működjék, hogy a jövőben is maradéktalanul elláthassa a feladatából rá háruló kötelességeket. Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk elismeréssel adózik a fegyelmezett és eredményes munkáért: gondoskodással, szeretettel és megbecsüléssel övezi őket Ezekben a napokban szerte az országban az üzemekben, a termelőszövetkezetekben, a hivatalokban és az iskolákban — ünnepélyes külsőségek között köszöntik fegyveres erőinket szocialista vívmányaink védelmezőit. Hazánk minden állampolgára jóleső érzéssel nyugtázza, hogy fegyveres testületeink minden tagja becsülettel teljesíti' kötelességét. Meggyőződésünk, hogy fegyveres erőink egésze é? minden tagja a jövőben is ezt teszi, így válaszol a bizalomra. Az elismerésnek és bizalomnak a kifejezése, hogy a fegyveres erők napja alkalmából a fegyveres erők és testületek tagjai — továbbá a társadalom más területein a honvédelem érdekében dolgozók — közül jelentős számban részesülnek magas fokú elismerésben. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa e napon fegyveres erőink és testületeink számos tagját tüntette ki kimagasló érdemeiért, illetve adományozott részükre magas rendfokozatot. Köszöntőm önöket és gratulálok valamennyi kitüntetett és kinevezett elvtársnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács — és a magam nevében. Azt kívánom mindnyájuknak — és az önök közvetítésével a fegyveres erők, testületek minden tagjának, a honvédelem érdekében dolgozóknak —, hogy a jövőben is jó erőben és egészségben teljesítsék a kötelességükből és hivatásukból fakadó megtisztelő feladatukat. Emberi sorsukban, a magánéletükben mindannyiuknak boldogságot kívánok. Ezt követően Gáspár Sándor tábornoki kinevezéseket ás kitüntetéseket adott át. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Öcsi tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést, tartott, s altábornagyi és vezérőrnagyi kinevezésekről döntött. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Czinege Lajos kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki Czinege Lajos hadseregtábornokot, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterét. A kitüntetésről szóló rendelet, amelyet Leonyid Brezsnyev írt alá, azt hangoztatja, hogy a Legfelsőbb Tanács a kitüntetést a szovjet fegyveres erők és a magyar néphadsereg közötti baráti kapcsolatok fejlesztése és erősítése terén szerzett érdemeiért adományozta Czinege Lajosnak. (MTI) Ford bírálata Zigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója egy washingtoni beszédében bírálta Gerald Ford volt elnököt, mivel az kijelentette: mindaddig ellene van a SALT—II szerződés szenátusi jóváhagyásának, amíg nem foganatosítanak „hathatós intézkedéseket” az Egyesült Államok katonai erejének „növelésére. Brzezinski „meglepőnek” nevezte Ford állásfoglalását Hiszen a szerződés legfontosabb rendelkezéseit még a Ford-kormány- zat dolgozta ki. „A Ford idejében kidolgozott szerződés egészséges mag- vát vettük alapul, azt több fontos irányban kibővítettük, csökkentettük az ellentmondásokat és megegyeztünk az oroszokkal, mindig határozott, következetes álláspontot képviselve. Munkánk eredménye a szerződés, amely teljes egészében megfelel az Egyesült Államok nemzeti érdekének, előre megállapít bizonyos, elengedhetetlenül szükséges fejlődési ütemet és meghatározza a stratégiai versengés szabályait, valamint biztos alapot szolgáltat a jövőben létrehozandó, még mesz- szebbre mutató megegyezések számára” — hangsúlyozta Brzezinski. Amennyiben a szerződést elvetik, úgy bizonytalanná és beláthaíatlanná válik a jövő, és a fegyverkezési hajsza új szakasza kezdődik el. Mindez kedvezőtlenül hat a nemzetközi légkör alakulására és megnöveli egy nukleáris katasztrófa kockázatát. az országgyűlésen Azt tartják nálunk, hogy a kapott gyógyszert — például egy fejfájást enyhítő pirulát — nem kell megköszönni. Aki adja, magától értetődően teszi. Az állam teljes körű felelőssége egészségünkért is magától értetődő az immár hét esztendeje hozott egészségügyi törvény értelmében, olyannyira, hogy az országgyűlés szükségesnek tartotta megvizsgálni gyakorlati érvényesülését. Erről természetesen mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, amit nem is rejt véka alá — nem-csoda, hogy a képviselők is nagy számban szóltak hozzá az egészségügyi miniszter beszámolójához. S ahogy az emberek általában sokféle benyomás és személyes tapasztalat alapján foglalnak állást ez ügyekben, a képviselői megközelítés sem volt egyöntetű. Tény, hogy a megyék, városok, kisebb települések egészségügyi viszonyai még az alapellátottságot tekintve is különböznek, és a helyzet mérlegelése sem egyértelmű. Van ahol a viszonylag csekélyebb szolgáltatás is nagyobb elégedettséget kelt, mint másutt a jelentékeny fejlődés. De nem is csoda: e téren valóban erősen különböznek az igények — némileg még a szükségletek is. Csapó Jánosné Tolna megyei képviselőnek, a Simontornyaí Bőrgyár igazgatóhelyettesének kijelentését azonban alighanem minden képviselőtársa magáénak vallotta. Azt mondta: a gyógyításban semmilyen medicinával nem pótolható, ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. És hozzátette: ezt mindenki joggal várja el, aki orvoshoz fordul, s erre kellene még jobban ösztönözni a fiatal és leendő orvosokat is! Dr. Schultheisz Emil még kifejezőbb szót használt: a gondoskodás fontosságát hangoztatta. Ez — ha az egész apparátustól, tehát nővérektől és más egészségügyiektől hasonlóképpen elvárt magatartásként értelmezzük — alapkérdés. Még annál is előbbre való, amit a miniszterrel egyetértésben oly sokan hangoztattak, hogy tudniillik az úgynevezett alapellátás minőségének fejlesztése áll most előtérben. Mert bár igaz, hogy a kórházak felújítása, bővítése, újak építése, a felszereltség javítása és hatékonyabb kihasználása, általában az ésszerűbb szervezeti megoldások jobb lehetőségeket teremtenek a gyógyításra — a beteg akkor is betegként viselkedik majd, és a kellemesebb rendelőben, levegősebb, tisztább kórteremben, kényelmesebb ágyban is mindenekelőtt megértésre, türelemre, bíztatásra vágyik, Egyébként az egészségügy intézményei ma is meglehetősen változatos arcúak. Jóval nagyobb mértékben, mint adottságaik, ami szintén a személyes elem, a vezetés és az ott dolgozók gondolkozásmódjának jelentőségét húzza alá. Erre vall az is, hogy a képviselők elég sokféleképpen vélekedhettek városuk, választókerületük egészségügyi viszonyairól. Különös figyelmet érdemel ez esetben az orvosképviselők véleménye. Dr. Pesta Lászlóné, a bizottság elnökéé például, aki fejlett gyógyszergyártásunk ellenére — vagy éppen azért — az ipari bizottsággal együtt napirendre kívánja tűzni a gyógyszerellátás hazai bázisának kérdését. Dr. Déváid József Borsod megyei kórházigazgató hiányolta, hogy más minisztériumok és főhatóságok nem számoltak be a háznak,’ vajon mit tesznek a törvény valóra váltásáért. Nyilván elsősorban az építésügyi tárcára célzott. Egyszóval: az egészségügy korántsem csupán az Egészségügyi Minisztérium ügye, felelőssége kell, hogy legyen. Dr. Faragó Margit kórházi szemészorvos, Szolnok megyei képviselő érdekesen taglalta, miként igyekeztek az országos átlagot meg sem közelítő megyében saját erőből enyhíteni a- gondokon. És amiről többen is szóltak, dr. Pesta László, dr. Vámos Marietta Pest megyei körzeti orvos és mások: a rehabilitáció ügyének rendezése. Hogy miután az orvos elvégezte a magáét, a bizonyos munkavégzésre alkalmas ember találjon is érdemes, értelmes munkát. Igen elmaradottak nálunk e tekintetben az állapotok. Gyerekgyógyászat, fogászati ellátás, üzemi rendelők helyzete, szűrővizsgálatok és mindenekelőtt a körzeti orvosok munkája — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — volt még másfél napon át a tanácskozás tárgya. A vita remélhetőleg több vonatkozásban is újabb lendületet ad egészségügyünk továbbfejlesztéséhez, amire annak ellenére nagy szükség van, hogy a miniszteri beszámoló és jó néhány hozzászólás figyelmet érdemlő eredményeket könyvelhetett el. Talán segít valamelyest ezen túlmenően is a hazai egészségügyi kultúra előbbrevitele. Mert hiába a roppant anyagi, szellemi erőfeszítés a gyógyítás érdekében, ha a megelőzésben nem haladunk előre. Abban pedig nekünk, a törvényben állampolgárnak titulált millióknak van a legfőbb szerepük. Egészségesebb életmód, megfontoltabb táplálkozás, káros szokásaink, szenvedélyeink mérséklése — ugye, mindenki tudja, miről van szó. De hát ebben törvény, miniszter, képviselő aligha segíthet. Mi magunk azonban tehetnénk valamit. Balogh János <4 közel-keleti kérdés az ENSZ előtt A Közel-Kelet témája állt csütörtökön az ENSZ-közgyűlés New Yorkban folyó 34. ülésszakának középpontjában. Az általános politikai vita felszólalói között is többségében voltak a közel-keleti válságban közvetlenül, vagy közvetve érintett országok képviselői. Mose Dajan izraeli külügy- .miniszter beszédében semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy Tel Aviv nem változtat eddigi közel-keleti politikáján! Nincs szándékában megszüntetni az 1967-ben elfoglalt arab területek megszállását, és nem hajlandó kielégíteni Palesztina arab népének törvényes jogait. Az izraeli külügyminiszter ismét a nyilvánosság előtt erősítette meg, hogy szó sem lehet az Izrael által „terrorista csoportnak1’ minősített Palesztinái Felszabadítási Szervezet izraeli elismeréséről. Ugyanakkor arra szólította fel Jordánia, Szíria és Libanon, valamint a gazai övezetben és a Jordán-folyó nvugati partján élő Palesztinái arabok képviselőit, hogy Tel Aviv-val együtt üljenek tárgyalóasztalhoz az izraeli elképzelés szerinti „tényleges és tartós, átfogó” közel-keleti béke megteremtése érdekében. A további felszólalók, élükön Abdul Halim Khaddam Szíriái külügyminiszterrel, elmarasztalták a közel-keleti válsággal kapcsolatos amerikai—izraeli—egyiptomi kü- lönkezdeményezéseket. A szíriai diplomácia vezetője rámutatott arra, hogy az említett három országnak nincs joga dönteni a Palesztinái nép sorsáról. Khaddam hangsúlyozta, hogy a térségben kialakult rendkívül feszült helyzet —, amely mindenekelőtt Izrael agresszív politikájának következménye — súlyosan fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. A Camp David-i megállapodások jellegéről szólva kijelentette, hogy olyan kísérletekről van szó, amelyeknek célja az agresszor megjutal- mazása az agresszív akciók során evővel szerzett területek birtoklásának törvényesítése. A szíriai diplomácia vezetője végezetül hangsúlyozta: az Egyesült Államok közvetlenül felelős azoknak a közel- keleti tényezőknek a létrejöttében, amelyek elmélyítették a válságot a térségben. Ugyancsak a Camp David-i összeesküvés ellen emelt szót felszólalásában Tunézia külügyminisztere. A plénum előtt hangsúlyozta, hogy Tel Aviv számos ENSZ-határozatot megszegve folytatja az agresszió és az expanzió politikáját a térségben, nyílt kihívást intézve ezzel a világ- szervezet ellen. Az arab államok ENSZ-be- li csoportja csütörtökön egyébként követelte az ENSZ egyetlen szerve se vállalkozzon olyan akciókra, amelyek hozzájárulnának a Camp David-i különalku elismeréséhez, vagy megvalósításához. A Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárhoz eljuttatott nyilatkozatban az arab országok rámutattak arra, hogy említett követelésük az ENSZ közel- keleti tűzszünet-megfigyelőire is vonatkozik.
