Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa cs a Minisztertanács ünnepséget ren­dezett pénteken a fegyveres erők napja al­kalmából a Parlament kupolacsarnokában. Az ünnepség elnökségében foglaltak helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Ma- róthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjai; Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Benkei András belügyminiszter, Czinege La­jos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Papp Árpád, a munkásőrség országos pa­rancsnoka, Rácz Sándor és Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetői. Déli 12 órakor kürtszó harsant, majd a ki­nevezésre és kitüntetésre felsorakozottak ne­vében Mórocz Lajos vezérőrnagy, seregtest- parancsnok jelentést tett Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének. Ezt kö­vetően felcsendült a Himnusz, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi köszöntőt. Gáspár Sándor beszéde ..Van mii védenünk, van mit féltenünk” Kedves elvtársak! adtak, mert hittel, odaadás­A mai napon a fegyveres sál, semmilyen áldozattól érőket ünnepeljük. Ebből az vissza nem riadva védték a alkalomból a Magyar Szocia- hazát, harcoltak a független­lista Munkáspárt Központi Bi- ségért, a társadalmi haladá- zottsága, az Elnöki Tanács, a sért. kormány és valamennyi ma- A fegyveres testületeknek a gyár dolgozó nevében tiszte- haza védelme ma különösen lettel és megbecsüléssel kő- szent kötelessége. Azért, mert szöntjük fegyveres erőinket a történelemben most először és testületeinket: a magyar van szó többről, mint a ha- néphadsereg, a határőrség, a za puszta védelméről. Hiszen rendőrség és a munkásőrség egy olyan társadalmi rend- minden tagját, akik fegyver- szert is védelmeznek, amely rel a kezükben, esküjükhöz nem is oly régen a dolgozók- híven, tisztességgel és becsű- nak, az elnyomottaknak csak lettel teljesítik kötelességü- álmában volt és amely a mi két, amit népünk bízott rá- időnkben valósult meg. juk. Büszkék lehetnek a fegy­Most, amikor a fegyveres veres testületek és büszkék testületeket és tagjaikat kö- lehetnek a testület tagjai, szöntjük, akkor egyben em- amiért ilyen hazát, ilyen tár­lékezünk a múltra is, Rákó- sadalmi rendszert kell védel- czi kurucaira, Kossuth hon- mezniök. védeire, a Tanácsköztársaság A költővel együtt mond- vöröskatonáira, akik példát hatjuk: S hogy mindazt, amihez közöm van Dédelgessem, védjem, javítsam: Ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, Saját egem borul fölém: egy Ország a birtokom. Emelt fejjel és nyugodt lel- ebből fakad: feladataink is- ikiismerettel mondhatjuk, mertek. Ezek megvalósítása van mit védenünk, van mit nem óhaj, hanem kemény és féltenünk. A magyar dolgo- következetes munkát köve- zók élete először alakult úgy tel a jövőben még inkább, a történelem során, hogy ha- mint eddig. Csak szorgalom- zájukban nyugodtan, . beké- mai és gonddal elvégzett ben és létbiztonságban él- munkával, felelősség- és hi­hetnek, dolgozhatnak, hogy vatástudattal tudunk, tovább- any ágiakban és szellemiekben haladni ezen az úton, ame- egyaránt gyarapodhatnak, lyen járunk, gazdagodhatnak, emberhez Ma békében élünk és min­inél tóan élhetnek. Aki ebben dent elkövetünk azért, hogy ez országban él — legyen az a jövőben is így élhessünk, munkás, paraszt, vagy értei- Ezért tartjuk kötelességünk- miségi — jól tudja, hogy ez nek a fegyveres erők fejlesz- az élet nem könnyen született tését. A béke megőrzése kí- meg és alakult ilyenné. Ered- vánja ezt. ményeinket sok munkával, ve- Ezért erősítjük és fejleszt- rejtékkel és küzdelemmel hoz- jük néphadseregünket. Ezért tűk létre. Érthető, hogy né- erősítjük szövetségi rendsze- pünk ezért is becsüli és vall- rünket. Ezért veszünk akti. ja magáénak. Mélyen átérzi, van részt a Varsói Szerződés hogy amit létrehoztunk, az szervezetének tevékenységé­nem kevés, de azt is tudja, ben. Mindig biztonsággal szá- hogy ennél még többet aka- míthattunk és a jövőben is runk. Társadalmi céljaink és számíthatunk a Szovjetunió és Lánpld dzsunplfalvak Ma a klasszikus — vagy ép­pen az új-gyarmatosítás gát­lástalan brutalitásáról hall — és sajnos, gyakran hall — az ember, lángoló őserdei falvak elevenednek meg előtte. Olyan települések, amelyeken éppen a kolonialista örökség miatt, még „normális” körülmények között is nagyon nehéz az élet. Nos, az elmúlt huszonnégy Órában két, egymással nyil­vánvalóan összefüggő jelentés is bizonyítja, hogy mindez nemcsak a múlt, hanem a je­len szomorú valósága is. A dél-afrikai légierő Mira­ge típusú repülőgépei két hul­lámban hajtottak végre táma­dást a dél-angolai Huila tar­tomány ellen, majd Cunene tartományban választottak ha­sonló „stratégiai célpontokat”, hogy bombákkal, géppuska­sorozatokkal pusztítsanak, öl­jenek. A másik hír szerint közvet­lenül a dél-afrikai, Angola el­len irányuló agresszió után rhodesiai csapatok lépték át Umtali határváros térségében a mozambiki határt és mint­egy ötven kilométerre beha­toltak az ország területére. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy ebben a térségben lan Smith telepeskormánya évek óta rendszeresen indít ilyen expedíciókat, de a vá­lasztási komédia óta két hete indította az „új” Muzorewa­rezsim az első ilyen akciót — ezzel is érzékeltetve, hogy a némileg „átszínezett kabinet, igenis folytatja a legrosszabb Smith-féle hagyományokat. Mi az agressziósorozat poli­tikai háttere? Az angolai Cunene-tarto- mány Namíbia szomszédságá­ban van, New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán pedig a Namíbia-téma azúttal is reflektorfényben áll. Ami Rhodesiát illeti, Londonban folyik a Zimbabwe-konferen- cia és Muzorewáékat rémület­tel tölti el, hogy a brit kor­mány a jelek szerint komo­lyan tárgyal a hazafias front képviselőivel. Mind a pretoriai, mind a salisbury-i rendszer tisztában van azzal, hogy a világ népei — és a kormányok elsöprő többsége is — elítéli politiká­jukat — de azzal is, hogy a kulisszák mögött számíthat­nak bizonyos nyugati pártfo­gók segítségére. Érvek híján mindkettőjük számára csak a rezsim lényege, az erőszak, a katonai erőfitogtatás maradt. Ez az erődemonstráció csak ,az egyik angolai körzetben hatvankét halottat jelenteit. Az ENSZ-palotában is, má­sutt is mind erősebb és felhá- borodottabb a kérdezők hang­ja: meddig lángolhatnak még védtelen dzsungelfalvak a fekete kontinens déli i-észén? Harmat Endre a szocialista országok ere­jére. Olyan közösségnek va­gyunk a tagjai, amilyen kö­zösséget csak céljaink azo­nossága, elveink tisztasága és igazságának ereje hozha­tott létre. A magyar nép­hadsereg szoros együttmű­ködésben a Varsói Szerződés fegyveres erőivel oltalmaz- za^ a békét, országaink bizton­ságát, őrködik hazánk és nemzetünk függetlenségén. Hozzáértően, fegyelmezet­ten és szervezetten végzi feladatát a határőrség, a rend­őrség és a munkásőrség. Fe­lelős és áldozatkész munká­jukkal méltán töltik be hiva­tásukat: őrzik határaink sért­hetetlenségét, védik a törvé­nyes rendet és a közbiztonsá­got. Népünk külön is tisztelet­tel adózik azért, hogy hazánk fegyveres testületéi — alap­vető kötelességük teljesítése mellett — részt vesznek fon­tos népgazdasági . feladatok megoldásán, elemi csapások elhárításában, emberéletek és anyagi értékek megmen­tésében is. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt, szocialis­ta államunk messzemenően gondoskodik arról: hogy néphadseregünk, határőrsé­günk, rendőrségünk és mun­kásőrségünk rendeltetésének megfelelően működjék, hogy a jövőben is maradéktalanul elláthassa a feladatából rá háruló kötelességeket. Pártunk, kormányunk, dol­gozó népünk elismeréssel adózik a fegyelmezett és ered­ményes munkáért: gondos­kodással, szeretettel és meg­becsüléssel övezi őket Ezekben a napokban szerte az országban az üzemekben, a termelőszövetkezetekben, a hivatalokban és az iskolák­ban — ünnepélyes külsősé­gek között köszöntik fegy­veres erőinket szocialista vívmányaink védelmezőit. Hazánk minden állampolgára jóleső érzéssel nyugtázza, hogy fegyveres testületeink minden tagja becsülettel teljesíti' kötelességét. Meggyőződésünk, hogy fegy­veres erőink egésze é? min­den tagja a jövőben is ezt teszi, így válaszol a bizalom­ra. Az elismerésnek és biza­lomnak a kifejezése, hogy a fegyveres erők napja alkal­mából a fegyveres erők és testületek tagjai — továbbá a társadalom más területein a honvédelem érdekében dol­gozók — közül jelentős szám­ban részesülnek magas fokú elismerésben. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa e napon fegy­veres erőink és testületeink számos tagját tüntette ki ki­magasló érdemeiért, illet­ve adományozott részükre magas rendfokozatot. Köszöntőm önöket és gratu­lálok valamennyi kitüntetett és kinevezett elvtársnak a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Miniszterta­nács — és a magam nevében. Azt kívánom mindnyájuk­nak — és az önök közvetíté­sével a fegyveres erők, testü­letek minden tagjának, a hon­védelem érdekében dolgo­zóknak —, hogy a jövőben is jó erőben és egészségben tel­jesítsék a kötelességükből és hivatásukból fakadó meg­tisztelő feladatukat. Emberi sorsukban, a magánéletükben mindannyiuknak boldogságot kívánok. Ezt követően Gáspár Sán­dor tábornoki kinevezéseket ás kitüntetéseket adott át. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Öcsi tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést, tartott, s altábornagyi és ve­zérőrnagyi kinevezésekről döntött. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb fo­lyamatban levő ügyeket tár­gyalt. (MTI) Czinege Lajos kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az Ok­tóberi Forradalom Érdem­renddel tüntette ki Czinege Lajos hadseregtábornokot, a Magyar Népköztársaság hon­védelmi miniszterét. A kitüntetésről szóló ren­delet, amelyet Leonyid Brezsnyev írt alá, azt han­goztatja, hogy a Legfelsőbb Ta­nács a kitüntetést a szovjet fegyveres erők és a magyar néphadsereg közötti baráti kapcsolatok fejlesztése és erő­sítése terén szerzett érdemei­ért adományozta Czinege La­josnak. (MTI) Ford bírálata Zigniew Brzezinski, az ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója egy washingto­ni beszédében bírálta Gerald Ford volt elnököt, mivel az kijelentette: mindaddig elle­ne van a SALT—II szerződés szenátusi jóváhagyásának, amíg nem foganatosítanak „hathatós intézkedéseket” az Egyesült Államok katonai ere­jének „növelésére. Brzezinski „meglepőnek” nevezte Ford állásfoglalását Hiszen a szer­ződés legfontosabb rendelke­zéseit még a Ford-kormány- zat dolgozta ki. „A Ford idejében kidolgo­zott szerződés egészséges mag- vát vettük alapul, azt több fontos irányban kibővítettük, csökkentettük az ellentmon­dásokat és megegyeztünk az oroszokkal, mindig határozott, következetes álláspontot kép­viselve. Munkánk eredménye a szerződés, amely teljes egészében megfelel az Egye­sült Államok nemzeti érdeké­nek, előre megállapít bizo­nyos, elengedhetetlenül szük­séges fejlődési ütemet és meg­határozza a stratégiai versen­gés szabályait, valamint biz­tos alapot szolgáltat a jövő­ben létrehozandó, még mesz- szebbre mutató megegyezések számára” — hangsúlyozta Brzezinski. Amennyiben a szerződést elvetik, úgy bizonytalanná és beláthaíatlanná válik a jövő, és a fegyverkezési hajsza új szakasza kezdődik el. Mindez kedvezőtlenül hat a nemzet­közi légkör alakulására és megnöveli egy nukleáris ka­tasztrófa kockázatát. az országgyűlésen Azt tartják nálunk, hogy a kapott gyógyszert — például egy fejfájást enyhítő pirulát — nem kell megköszönni. Aki adja, magától értetődően teszi. Az állam teljes körű felelős­sége egészségünkért is magától értetődő az immár hét esz­tendeje hozott egészségügyi törvény értelmében, olyannyira, hogy az országgyűlés szükségesnek tartotta megvizsgálni gyakorlati érvényesülését. Erről természetesen mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, amit nem is rejt véka alá — nem-csoda, hogy a képviselők is nagy számban szóltak hoz­zá az egészségügyi miniszter beszámolójához. S ahogy az emberek általában sokféle benyomás és személyes tapaszta­lat alapján foglalnak állást ez ügyekben, a képviselői meg­közelítés sem volt egyöntetű. Tény, hogy a megyék, városok, kisebb települések egész­ségügyi viszonyai még az alapellátottságot tekintve is külön­böznek, és a helyzet mérlegelése sem egyértelmű. Van ahol a viszonylag csekélyebb szolgáltatás is nagyobb elégedettsé­get kelt, mint másutt a jelentékeny fejlődés. De nem is cso­da: e téren valóban erősen különböznek az igények — né­mileg még a szükségletek is. Csapó Jánosné Tolna megyei képviselőnek, a Simontornyaí Bőrgyár igazgatóhelyettesének kijelentését azonban alighanem minden képviselőtársa ma­gáénak vallotta. Azt mondta: a gyógyításban semmilyen me­dicinával nem pótolható, ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. És hozzátette: ezt mindenki joggal várja el, aki orvoshoz fordul, s erre kellene még jobban ösz­tönözni a fiatal és leendő orvosokat is! Dr. Schultheisz Emil még kifejezőbb szót használt: a gondoskodás fontosságát hangoztatta. Ez — ha az egész apparátustól, tehát nővérektől és más egészségügyiektől hasonlóképpen elvárt magatartásként ér­telmezzük — alapkérdés. Még annál is előbbre való, amit a miniszterrel egyetértésben oly sokan hangoztattak, hogy tud­niillik az úgynevezett alapellátás minőségének fejlesztése áll most előtérben. Mert bár igaz, hogy a kórházak felújítása, bővítése, újak építése, a felszereltség javítása és hatékonyabb kihasználása, általában az ésszerűbb szervezeti megoldások jobb lehetőségeket teremtenek a gyógyításra — a beteg ak­kor is betegként viselkedik majd, és a kellemesebb rende­lőben, levegősebb, tisztább kórteremben, kényelmesebb ágy­ban is mindenekelőtt megértésre, türelemre, bíztatásra vá­gyik, Egyébként az egészségügy intézményei ma is meglehető­sen változatos arcúak. Jóval nagyobb mértékben, mint adott­ságaik, ami szintén a személyes elem, a vezetés és az ott dolgozók gondolkozásmódjának jelentőségét húzza alá. Erre vall az is, hogy a képviselők elég sokféleképpen véleked­hettek városuk, választókerületük egészségügyi viszonyairól. Különös figyelmet érdemel ez esetben az orvosképviselők véleménye. Dr. Pesta Lászlóné, a bizottság elnökéé például, aki fejlett gyógyszergyártásunk ellenére — vagy éppen azért — az ipari bizottsággal együtt napirendre kívánja tűzni a gyógyszerellátás hazai bázisának kérdését. Dr. Déváid Jó­zsef Borsod megyei kórházigazgató hiányolta, hogy más mi­nisztériumok és főhatóságok nem számoltak be a háznak,’ vajon mit tesznek a törvény valóra váltásáért. Nyilván első­sorban az építésügyi tárcára célzott. Egyszóval: az egészség­ügy korántsem csupán az Egészségügyi Minisztérium ügye, felelőssége kell, hogy legyen. Dr. Faragó Margit kórházi szemészorvos, Szolnok megyei képviselő érdekesen taglalta, miként igyekeztek az országos átlagot meg sem közelítő megyében saját erőből enyhíteni a- gondokon. És amiről többen is szóltak, dr. Pesta László, dr. Vámos Marietta Pest megyei körzeti orvos és mások: a rehabilitáció ügyének rendezése. Hogy miután az orvos el­végezte a magáét, a bizonyos munkavégzésre alkalmas em­ber találjon is érdemes, értelmes munkát. Igen elmaradot­tak nálunk e tekintetben az állapotok. Gyerekgyógyászat, fogászati ellátás, üzemi rendelők hely­zete, szűrővizsgálatok és mindenekelőtt a körzeti orvosok munkája — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — volt még másfél napon át a tanácskozás tárgya. A vita re­mélhetőleg több vonatkozásban is újabb lendületet ad egész­ségügyünk továbbfejlesztéséhez, amire annak ellenére nagy szükség van, hogy a miniszteri beszámoló és jó néhány hoz­zászólás figyelmet érdemlő eredményeket könyvelhetett el. Talán segít valamelyest ezen túlmenően is a hazai egész­ségügyi kultúra előbbrevitele. Mert hiába a roppant anyagi, szellemi erőfeszítés a gyógyítás érdekében, ha a megelőzés­ben nem haladunk előre. Abban pedig nekünk, a törvény­ben állampolgárnak titulált millióknak van a legfőbb sze­repük. Egészségesebb életmód, megfontoltabb táplálkozás, káros szokásaink, szenvedélyeink mérséklése — ugye, min­denki tudja, miről van szó. De hát ebben törvény, minisz­ter, képviselő aligha segíthet. Mi magunk azonban tehetnénk valamit. Balogh János <4 közel-keleti kérdés az ENSZ előtt A Közel-Kelet témája állt csütörtökön az ENSZ-közgyű­lés New Yorkban folyó 34. ülésszakának középpontjában. Az általános politikai vita felszólalói között is többsé­gében voltak a közel-keleti válságban közvetlenül, vagy közvetve érintett országok képviselői. Mose Dajan izraeli külügy- .miniszter beszédében semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy Tel Aviv nem változtat eddigi közel-keleti politiká­ján! Nincs szándékában meg­szüntetni az 1967-ben elfog­lalt arab területek megszállá­sát, és nem hajlandó kielégí­teni Palesztina arab népének törvényes jogait. Az izraeli külügyminiszter ismét a nyilvánosság előtt erősítette meg, hogy szó sem lehet az Izrael által „terro­rista csoportnak1’ minősített Palesztinái Felszabadítási Szervezet izraeli elismerésé­ről. Ugyanakkor arra szólí­totta fel Jordánia, Szíria és Libanon, valamint a gazai övezetben és a Jordán-folyó nvugati partján élő Paleszti­nái arabok képviselőit, hogy Tel Aviv-val együtt üljenek tárgyalóasztalhoz az izraeli elképzelés szerinti „tényleges és tartós, átfogó” közel-keleti béke megteremtése érdeké­ben. A további felszólalók, élü­kön Abdul Halim Khaddam Szíriái külügyminiszterrel, el­marasztalták a közel-keleti válsággal kapcsolatos ameri­kai—izraeli—egyiptomi kü- lönkezdeményezéseket. A szíriai diplomácia veze­tője rámutatott arra, hogy az említett három országnak nincs joga dönteni a Palesz­tinái nép sorsáról. Khaddam hangsúlyozta, hogy a térség­ben kialakult rendkívül fe­szült helyzet —, amely min­denekelőtt Izrael agresszív politikájának következménye — súlyosan fenyegeti a nem­zetközi békét és biztonságot. A Camp David-i megállapo­dások jellegéről szólva kije­lentette, hogy olyan kísérle­tekről van szó, amelyeknek célja az agresszor megjutal- mazása az agresszív akciók során evővel szerzett területek birtoklásának törvényesítése. A szíriai diplomácia vezetője végezetül hangsúlyozta: az Egyesült Államok közvetle­nül felelős azoknak a közel- keleti tényezőknek a létrejöt­tében, amelyek elmélyítették a válságot a térségben. Ugyan­csak a Camp David-i össze­esküvés ellen emelt szót fel­szólalásában Tunézia külügy­minisztere. A plénum előtt hangsúlyozta, hogy Tel Aviv számos ENSZ-határozatot megszegve folytatja az ag­resszió és az expanzió politi­káját a térségben, nyílt ki­hívást intézve ezzel a világ- szervezet ellen. Az arab államok ENSZ-be- li csoportja csütörtökön egyébként követelte az ENSZ egyetlen szerve se vállalkoz­zon olyan akciókra, amelyek hozzájárulnának a Camp David-i különalku elismerésé­hez, vagy megvalósításához. A Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárhoz eljuttatott nyilat­kozatban az arab országok rá­mutattak arra, hogy említett követelésük az ENSZ közel- keleti tűzszünet-megfigyelőire is vonatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents