Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

Vagyonvédelem Milyenek vagyunk: gondos, figyelmes, takarékos embe­rek-e, vagypedig felületesek és pazarlók, akik saját javaik­kal, értékeikkel nem sokat törődnek, s a védelmet másoktól r- főként a hatóságoktól — igénylik? A kérdés meglehetősen általános ugyan, felelni többféle­képpen lehet rá. Az anyagi javak a munka ellenértékének rr.sgtestesítői. Amikor tehát azt vizsgáljuk: hogyan, milyen gondosan és takarékosan bánunk velük, voltaképpen arra is kiváncsiak vagyunk: milyen az önértékelésünk. A vizsgálódásra jó alkalmat adnak azok a számok, ame­ly .-két most állított össze a Legfőbb. Ügyészség. A statisztika ugyan rendszerint csak az átlagosra — a va­lóban változatlan formában alig-alig létező magatartástí­pusra — utal, mégis érdemes a tanulságokat levonni. Meg­állapítható. hogy amíg 1965-ben a magánszemélyek anyagi javaiban bűncselekménnyel 5.2 millió forint kárt okoztak, ta­valy, 1978-ban a kár összege ennek csaknem háromszorosa, több mint 14 millió forint volt. Hozzá tehetjük persze: köz­ben jelentősen emelkedett az életszínvonal, több új lakóhá­zat, nyaralót építettek, több gépkocsit és egyéb nagy értékű használati tárgyat vásároltak, mint korábban bármikor, s hogy gyarapodott a takarékállomány. A statisztikákból azon­ban más is kiolvasható, Sokan vannak, kidnek magatartási kultúrájuk, fejlődése nem tudta követni az anyagi göveke- dés ütemét. A bűnüldöző hatóságok ismeretei szerint tavaly 45 ezer állampolgárt károsítottak meg. Az ügyek természetéből kö­vetkezik, hogy akadnak feiderítetlen-felderithetetlen esetek is. A bűncselekmények többsége lopás — főként betöréses lópás — volt, azaz például: lakás-, nyaraló- és gépkocsifel­törés. De az is feltűnő, milyen sok „gyanútlan” embert fosz­tottak meg értékeitől például járműveken, boltokban, ven­déglátóhelyeken, piacokon, kulturális és sportrendezvénye­ken, a gyárak, az üzemek öltözőiben, a diákszállókon. Gya­kori színterei hasonló bűncselekmények elkövetésének a ker­tes házak, a tanyák, a borpincék, s a présházak is. Nemcsak a teljesség, de a tárgyilagosság kedvéért Is meg kell említeni: a lopásokkal korántsem teljes a magánszemé­lyek javait .károsító bűncselekmények listája. Sokan válnak csalás és rablás áldozatává is. Hogy miért? Mert — a lo­pások károsultjaihoz hasonlóan — olykor túlságosan jóhi- szeműek, sók hanyagok és gondatlanok. Kölcsönöket adnak panaszkodó, különleges, sőt néha fantasztikus történeteket me­sélő embereknek, s nem nézik meg: vissza tudja, vagy akarja-e adni az illető a pénzt. Máskor elhiszik — bár semmi alapúk rá —, hogy a lakást, gépkocsit, hiánycikket, különféle javí­tások, szolgáltatások elvégzését ígérő szélhámos jó pénzért teljesíti kívánságukat. A bűncselekményfajtákat, az elkövetés helyszíneit, módo­zatait, s okait egyaránt felsoroló statisztikák elemzésekor szükségképpen felmerül a kérdés: hol húzódik a határvo­nal az óvatosság és bizalmatlanság között. Hiszen könnyen rásüthetlk bárkire: nem segít pillanatnyilag rászoruló em­bertársain. Nem közösségi érzelmű, mert elzárkózik mások elől. Egyszóval közömbös. S olykor valóban nem könnyű dönteni: melyik a helyes magatartás. Tény ugyanis, hogy közösségi társadalomban a segítőkészségnek alapvető erkölcsi sajátosságnak kell lepnie. De az is követelmény — s nemcsak egyéni, hanem társa­dalmi érdek is —, hogy a javakat, a munka ellenértékeit, ésszerűen, gondosan, takarékosan használjuk fel; a pazarlás, a hanyagság, a nemtörődömség nemcsak az állami, s a gaz­dasági szervezetek, intézmények munkájában, a családok háztartásában is káros. S nem csupán azért, mert a kidobott pénz, az elherdált érték veszendőbe megy — az ügyészség adatai szerint pél­dául a bűncselekménnyel okozott károknak csak alig több mint 20 százalékát térítik meg a tettesek. Hanem azért is, mert az anyagiakon túl, a legtöbbször erkölcsi kár, veszte­ség is kimutatható. A nagyvonalúság, a könnyelműség ma­gatartásformává, szemléletmóddá válhat, pedig tapasztalha­tó, hogy aki saját javaival sem tud ésszerűen bánni, az eset­leg a köz értékeit sem becsüli kellőképpen. Kulcsár Anna KÖVJRÄG BRIGÁD Valik és Erzsik Gáspár Istvánná, a brigádvezető Szentgyörgyi Istvánné Rozgonyi Valéria Bukrán Erzsébet Halász Erzsébet Bábel László felvételei Amikor a közelmúltban a vendéglátó vállalat szakszer­vezeti bizottsága és vöröske­resztes szervezete vetélkedőt hirdetett munkavédelmi és elsősegélynyújtási tudniva­lókból. Salgótarjánban, a Kő­virág Szocialista Brigád tag­jai összedugták a fejüket. Azt mondta Gáspár Istvánné bri­gádvezető : — Emlékeztek, lányok, hat évvel ezelőtt a mi kollektí­vánk nyerte az első helyet. Kaptunk egy szép nagy vá. zát. Illő lesz megvédeni a „becsületet”, nevezzünk be megint a vetélkedőre. Nem kellett sokáig biztat, ni egyiküket sem. Mivel a Kővirág presszóra nem írhat, ták ki, hogy „vetélkedő miatt zárva”, egymás között dön­tötték el, ki dolgozik és ki ve­télkedik. Hamarosan összeállt a ver­senyen induló brigád. Szent­györgyi Istvánné, Rozgonyi Valéria, Bukrán Erzsébet, és Halász Erzsébet. Ö volt a cso­port „Benjáminja”. lévén még harmadéves tanuló. Kö­zösen készültek, Gáspárné ugyancsak biztatta valameny. nyiüket, nehogy szégyent valljanak. A két Valéria és a két Er. zsébet neki is Indult a meg­adott időpontban. — Izgultunk nagyon, nehogy szégyent valljunk. Egyébként is amolyan vetélkedős bri­gád vagyunk, amikor lehet, mindig megyünk. Vetélked­tünk már a szép magyar nyelvből, tarka-barka tudni­valókból is. A tizenhetes asztal volt az övék. Kiírták szépen: Kővi­rág brigád. Ismert tudniva­lókból adtak számot, egy presszóban is gyakran tör­ténhet baleset. Eltörik pohár, üveg, megvághatják, lefor­rázhatják magukat. Olyan szűk és pici a raktárhelyisé­gük, hogy nem árt, ha tud­ják, miként kell szakszerűen tárolni palackokat,' ládákat. Az első forduló munkavé­delmi totó volt. Minden kér­désre jól feleltek, így 13+1 találatot értek el. Szentgyör- gyiné volt a csapatkapitány, öt sürgették, siess már, ír­jad, mert lemaradurfk. Aztán baleseti jegyzőköny­vet kellett kitölteni szaksze­rűen és hivatalosan. Csala­finta volt a kérdés, amely úgy szólt: egy hentes megszúrta magát a munkahelyén dél­előtt fél tízkor. Baleseti nap­nak számít-e, avagy munka­napnak? Rájöttek, csak a munkában eltöltött négy óra után lehet baleseti nap­nak számítani... Aztán jött a következő kér­dés. hol szabad sört csapol­ni? Bár soha nem .csinálták jól megfeleltek. Kitöltötték a vöröskeresztes totót. vála­szoltak tesztlapokra. Az első helyet tulajdonképpen az utolsó feladatta! nyerték el. Tizenöt pontot senki nem ka­pott. A brigád tíz esztendeje dol­gozik együtt. Két évvel ez­előtt elnyérték a Vállalat ki­váló brigádja címet, most be­neveztek a Szakma kiváló brigádja versenyre. Az elsőségért kaptak okle­velet és egy-égy szép falitá­lat. Egyiket kirakták a kis irodába, legyen az közösen a brigádé, emlékeztessen erre a jól sikerült vetélkedőre. — cs. — Határőr brigád Nem puszta név A FIM Kőbányái Porce­lángyár balassagyarmati üze­mében tevékenykedett a Kili­án György komplexbrigád, mely 1977-ben alakult, s kiváló teljesítményével még abban az esztendőben méltó­vá vált a szocialista cím' vi­selésére. A kollektíva, mely­nek tagságában karbantartó szerelő és teljesítményben dol­gozó munkások egyaránt van­nak, az idén újjáalakult. Te­kintettel árra, hogy a város a közelmúltban határőr-tele­pülés lett, a brigád úgy dön­tött. hogy a Határőr brigád nevet veszi £el. Erre a közel­múltban kedves ünnepség ke­retében került sor, melyen részt vett Vincze Zoltán al­ezredes, a határőrség kerületi parancsnoka is, akit a közös­ség tiszteletbeli taggá vá, 1 .osztott. Viszonzásul brigád­naplót nyújtott át a parancs­nok, melyen Kiváló határőr jelvény díszeleg — előlege­zett bizalomként —, s néhány fénykép emlékeztet a határ­őrök fáradságos és felelős­ségteljes munkájára. — Mind mi. mind felette­seink, de a megye párt- és* állami vezetői is örömmel üdvözölték a kezdeménye­zést —, mondta többek kö­zött Vincze Zoltán alezredes ünnepi beszédében —, mely szorosabbá teszi a határőrség és a polgári lakosság egvre mélyebb -hagyományokkal rendelkező jó kapcsolatát. Büszkék vagyunk, hogy ilyen kiváló eredményeket elérő közösség viseli majd a Ha­tárőr nevet és szeretnénk, ha a puszta néven túl tette­ikben is tükröződne dönté­sük. Politikai kezdeménye­zésnek tekintjük a brigád lépését. Reméljük, hogy nem­csak fölveszik ezt a nevet, hanem eddigi eredményeiket felülmúlva dicsőséget is hoz­nak rá. A továbbiakban utalt arra is, hogy a névfelvétel szo­rosabb kapcsolatot jelent a határőrséggel, melynek ke­retében tájékoztatják egy­mást eredményes munkájuk­ról és szükség esetén egymás segítségére is sietnek. A brigád vezetője. Garam- völgyí István gépkocsivezető elmondta, nemcsak üzemi és társadalmi tevékenységükkel szeretnének rászolgálni a cím­re, bár ez is kiemelkedő. Töb­bek között például a brigád minden tagjára százórányi társadalmi munka jutott az idén, melyet elsősorban gyer­mekintézmények karbantar­tásán végeztek, illetve a gyá­ron belül teljesítettek. A sza­lagon dolgozók általában 104—105 százalékos teljesít­ményt nyújtanak. A brigád feltett célja, hogy önkéntes határőrcsoportot alakítson, s így tevőlegesen is részt vehessen a határ védelmében. Terveiben a Határőr brigá­dot támogatja a gyáregység is, mint Gylmesi László üzem­vezető elmondta: — Kapcsolatunk nem mai keletű. Hasznosnak tartjuk az ötletet, annál is inkább, mivel dolgozóink nagy része határ menti, illetve határőr­településeken ■ lakik. A kap­csolatnak más formáit is tartjuk: közös rendezvénye­ket, baráti találkozókat szer­vezünk. Követésre méltó a balassa­gyarmati brigád példája, re­mélhetőleg sikeresen váltják valóra terveiket. A tizenegy fős kollektíva dicséretére vá­lik üzemének. * —8— Karancsságon tárgyalták Szociálpolitika a megvalósulás utján A Karancssági községi kö­zös Tanács Végrehajtó Bizott­sága eredményesen koordinál­ja a szociálpolitikai célkitű­zések helyi végrehajtását, és időnként megvizsgálja azt is, hogy az igazgatási területen működő gazdálkodó egységek milyen eredményeket érnek el az életszínvonal és a tár­sadalompolitikai célkitűzések végrehajtásában. — A közelmúltban a ter­melőszövetkezet vezetősége adott tájékoztatást arról, hogy a dolgozók érdekében hozott szociális és kulturális jellegű jogszabályok miként érvényesülnek és a végrehaj­tás során milyen eredménye­ket értek • el — említette Ball András tanácselnök. — A végrehajtó bizottsági ülésen miről volt szó? — kér­dezem Hanzélik Ferenctől, a termelőszövetkezet elnöké­től. — Szociálpolitikai tevé­kenységünk ,nem választható el közös gazdaságunk min­dennapos munkájától, ered­ményeinktől. — Miért? A szervek lehűtése Egyes esetekben feltétle- orvostudományi intézetben nül szükség van bizonyos bel- olyan műszert szerkesztettek, ső szervek lehűtésére. Ezt úgy amelynek segítségével bizto- oldják meg, hogy egy vízzel sítható a balloncsőben a víz töltött vékony balloncsövet körforgása és egyenletes el­vezetnek a testbe. így egyen- osztása. Ezáltal fokozható a letesen le tudják hűteni az gyógyítóeljárás eredméjjyessé- egész szervezetet. A tyumenyi ge. Gáznyelő fák Szovjet biokémikusok meg- fenyő, a juharfa, a .jávorfa állapították,. hogy bizonyos és a cédrus nyeli el. Ezért a fajta fák nemcsak a széndio- nagyvárosokban célszerű xidot tudják asszimilálni a ezekből a fafajtákból sokat levegőből, hanem a nitrogén. ....... ....... oxid/ot is a gépkocsik kipufo- ultetm’ hosy tisztítsak a vá­gó gázából. Ezeket a káros roskózpontok szennyezett le- gázokat a legintenzívebben a vegőjét. — A fogyasztási alapot. — nem könnyű munkával — a különböző ágazatainkban te­remtjük meg. Ebből biztosít­juk tagságunknak és három községünknek, Karancsság- nak, Ságüjfalúnak és Szal- matercsnek a társadalompoli­tikai célkitűzéseknek is meg­felelő, különböző juttatáso­kat. — Milyen módon történik az elosztás? — Az elosztásnál egyik meghatározó tényező az, hogy milyenek a szükséglete­ink. Ez jelentkezik tagsá­gunk, szövetkezetünk és köz­ségeink részéről is. — Miként a termelőszö­vetkezetben? — Szociálpolitikai intézke­déseink egy részét a szövet­kezeti alapszabályzatunk kö­telezően írja elő — válaszolja az elnök. Ügy érzem, hogy a szociális biztonság alap­jait már megteremtettük. Ennek ellenére a termelési és a tenyésztési feltételek továb­bi javítását tűztük célul, és ez közismert a tagságunk előtt is. Szövetkezetünknek na­gyon fontos, hogy megfelelő­en felkészült és kulturált munkaerővel rendelkezzék. — Mit tesznek ezért? — A munka díjazását, és a juttatásokat is részben en­nek figyelembevételével ala­kítjuk. Ez ösztönöz arra, hogy dolgozóink növeljék szakmai, politikai, kulturális képzett­ségüket. ,— Ezenkívül? — Segítjük tagjaink csalá­di- és életkörülményeinek ja­vítását is —, említi célkitűzé­seik' egyik fontos területét. — Az idős termelőszövetkeze­ti tagoknak a támogatást rendszeresen biztosítjuk, ju­bileumi jutalomban részesít­jük a 25 éves tagsággal ren­delkezőket, és azokat, akik 1965 előtti tagok, s munká­jukkal kiérdemeltél: ezt . . . Különböző rendezvényeket is szervezünk, a társadalmi szer­vekkel együttműködve, i'dős tagjaink részére — újságolja. A szövetkezet elnöke el* mondta, hogy jelenleg 11 szolgálati lakással rendelkez­nek, a segélyezési alapot cél­szerűen használják fel, tá­mogatják az Üzemi étkezte­tést. Rendszeresen szerveznek tanulmányi kirándulásokat, amelyeken nem kis számban vettek részt a termelőszövet­kezet dolgozói. A községek­ben működő társadalmi szer­vezetek munkáját 41 ezer fo­rinttal segítették, és több mint 80 ezer forintot biztosí­tottak ifjúságpolitikai és köz­művelődési célokra. — Tudjuk, hogy mindez nem elég — jegyzi meg a szövetkezet elnöke —. de a korábbi időszakhoz viszonyít­va- jelentős a fejlődé^ — utalt rá. — A munkavégzés különböző területein dolgo­zók szakmai felkészítésére is figyelmet fordítunk, így nincs akadálya a legújabb technika és a szabályzók alkalmazá­sának sem. Jelenleg 4 fiatal tanul főiskolán, a tsz ösztön­díjasaként, velük rendszeres a kapcsolat . . . A beszámolót a végrehajtó bizottság elfogadta, és meg­állapította, hogy a termelő- szövetkezet vezetői eredmé­nyesen munkálkodnak a szo­ciálpolitikai és a kulturális jellegű célkitűzések helyi végrehajtásáért. Eredményes­nek ítélték meg a termelőszö­vetkezet vezetőinek együtt­működését a helyi társadalmi szervekkel is. Nem elkülönülten dolgoz­nak a három község életétől — utalt rá Báli András ta­nácselnök. — A munkakap­csolat további erősítését, aa anyagi eszközök még célirá­nyosabb felhasználását jól se­gíti a végrehajtó bizottság tagjainak tevékenysége is, és arról is meggyőződhetett bi­zottságunk, hogy a termelő- szövetkezet konkrét, reális es a távlatokba mutató szociális, kulturális jellegű tervekkel rendelkezik — összegezte a tapasztalatokat a közös köz­ségi tanács elnöke. Rácz András NÓGRAD - 1979. szeptembei 28., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents