Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

/ .Kr Úgy szántják : Frédi Az igazgató mondja r Mondom Poszuk Józsefnek, a , szorospataki aknaüzem-ve- zetőnek, hogy szeretnék Kiss Alfréddal, a villanyszerelő csoportvezetővel beszélni. Helybfenhagyólag bólint kéré­semre, s máris kurblizza a te­lefont. „Lehet, nem lesz sze­rencséd — mondja —, meg kell járnod valamelyik fron­tunkat. mert a Frédi igencsak keveset tartózkodik a napon '. Nem tartottam szerencsé­nek, hogy Frédi bácsival még­sem a fronton találkoztam. Szerettem volna ott lenni — bár ezt meg az üzembeliek nem vették volna jónéven, mert hogy azt jelentené: all valamelyik gép, nem megy a termelés úgy, mint’kéne — a mérőhenger mellett, vagy az elővájást segítő F—6-os gé­pek valamelyikénél, de hát — hál’ istennek, nem volt hi-, fca seholsem. Bár így is" várni kellett a találkozásra, mert miként Kiss Alfréd villamoscsoport­vezető elmondta, éppen csak néhány tíz perccel ezelőtt jött fel valamelyik munkahelyről; „Biztosabb az, ha az ember akkor is ott van, ha nincs baj” — mosolyodik el. „Az észnek, a ßzemnek mindig ott kell lenni a masinákon, fél- . tőn-óvón tekintve üzemelé­sükre. Hiszen mi is tudjuk —, s voltaképp azért vagyunk —, hogy folyamatos működ­tetésüket biztosítsuk. Hát, igen: de sokat is szólítottak már ki az ágyból, hogy „gyere Frédi, csináld meg, mert baj van!” — Eszerint ma sem talál­kozunk Bátonyban a bányász­napi ünnepségen? — Hát, ha valami közbe­jön, bizony elképzelhető, hogy nem. Mert azt tartom, min­denféle bosszankodás, károm­kodás nélkül, hogy: első és legfontosabb a munka. Poszuk József és Szarvas József, a párttitkár, szakmai hozzáértésére jellemző epizó­dot elevenítettek fel róla, Hogy egymás közt sértődés ne essék, nem kívánták meg­nevezni azt . az aknaüzemet, ahol' két hetet is elkinlódtak az új, a Szovjetunióból érke­zett 2—K—52-es típusú ma- róhenger üzembe helyezésé­vel, amit — „a” Kiss Frédi két. nap alatt „helyretett”. ☆ Az éppen harmincadik esz­tendeje bányász, s ebből hu­szonhatodik éve fronti vil­lanyszerelő és huszonnegyedik éve csoportvezető, háromszor kapott már Kiváló dolgozó kitüntetést. Kérdem tőle. számít-e most valamilyea elismerésre? Azt mondja: „Nem”. ö semmi különöset nem csinált mostanában. Hát tényleg nem . . ", Csak tette azt, amit az üzem érde­ke megkövetelt. Munkaidő alatt, s ha szükség volt rá. azon kívül is. Bármikor. Vé­lem, ezek elismeréseként ve­szi ma délelőtt át a Kiváló munkáért miniszteri kitünte­tést ... Zsuffo Miklóst, a Nógrádi Szénbányák igaz­gatóját arra kértük: értékelje a vállalat eddigi munkáját, s vázolja az esztendő még hátrale­vő időszakának feladatait.- Bár idei termelési feladataink az előző évekhez képest számottevően nem emelkedtek, mégis, gazdálkodásunk eredményei eddig a várttól elmaradtak. Szigorúbb feltételek mellett - főként az utóbbi évek gyenge megkutatottsá- ga miatt — már terveinkben is több volt a bi­zonytalansági tényező, mint az előzőekben. Saj­nos, az eddigi időszak azt bizonyítja, hogy még a vártnál is több nehézséggel, előre nem látha­tott eseményekkel kellett megküzdeniük bányá­szainknak. Kányáson a frontmezőben észlelt erős tektonikai zavargás, Ménkesen a művelés alatt álló bányamező fejtési területének továbbrom- lása okozott nagy gondokat, Tiribesen pedig rendkívül szeszélyes kettes telepi szén fejtésére kellett átállni, ami a feszített erő ellenére sem járt a várt eredménnyel. Azokon a területeken, ahol a körülmények jók voltak, kiemelkedő sikerek születtek. Jól dolgoz­tak a szorospataki frontbrigádok, s most, a na­pokban, a szervezett, hozzáértő munka eredmé­nyeként, Ménkesen és Kányáson is, határidő előtt történtek meg az önjárófront-átállások. Éjjel-nappal jönnek-mennek a csilleszerelvények Liptagerge, Fülek, Kisterenye, Jiribes Ü mm in­tesz majd biztos a házkörü­li bíbelödés, a sok napfény. Kemény a szorításé még Fekete Lászlónak, a tiribesi aknásznak, aki a Bányász Szolgálati Érdemérem va­lamennyi fokozatát meg­kapta már, kétszer volt Kiváló dolgozó, egyszer pe­dig Kiváló .bányász érem­mel kitüntetett. Most' pe­dig a Kiváló munkáért mi­niszteri kitüntetést kapja... Hányáson, először Igen, ott a kányási fronton jártam elsőként a nógrádi bányák közül, hat-hét évvel ezelőtt talán. Nehéz bányajá­rás volt: víz áztatott felülről, térdközépig tapodtuk a sűrű-marasztaló, sokszor elátkozott iszapot, s ki sem tudta már a vége felé, „bányaeső’’, avagy verejték csor­dogál alá arcukon. Mondom, nehéz volt az ottani első „bemutatkozás”, s azóta is, bár jó néhány esztendő el­telt már azóta, járja az ember ugyanolyan körülmények között a kányási munkahelyeket. És — találkozik ugyan­azon arcokkal, akikkel akkoriban. Nem vágynának könnyebb helyre? — kérdeztem egyszer valamelyik elő­vájó brigád tagjától, Nem! — válaszolta. Mi már kányá- siak tvagyunk. Ha van sár, ha nincs . . . Liptagerge, Fülek, Kiste- renye, Tiribes. Igen, e hely­ségnevek — előbbi a mos­tani Egyházasgerge — a főbb állomásai Fekete Lász­ló aknász életének. A nagy öregének, aki, ha jól szá­mol, kilenc hónap múlva megy nyugdíjba. Gergén született. Füleken a zo- máncg.várban dolgozott, be­tanított munkásként, aztán kőművestanuló lett, s sza-. badult fel 1944-ben, s kezdte bányászsorát 1946-ban, Kis- terenyén, csillésként. — Hát, megjártam az én utamat. Csináltam sok min­dent, de ha még egyszer kezdeném, csak -a bányászat mellett tartanék ki. Ez az én életem, nem szeretek ennél mást jobban. Pedig, tudja, nehéz a fai munkánk. Néha kemény, keserves. De ebben éreztem jól magam. És most majd, lassan elme­gyek. Négy nehéz műtéten estem át életem során, meg igencsak érzem már a föld alatt töltött harminckét esz­tendőt. A reuma, az ízüle­tek, bizony gyakran fájnak a porcikáim. Nehéz lesz el­menni, de megteszem. Jót Most - néhány gondolatban az esztendő ké­pét előre vetítve - úgy tűnik: a következő hó­napokban a termelés olyan fejtési területeken folyhat, ahol újabb, váratlan nehézségekkel nem kell számolni. Márpedig ha így lesz, bizton szá­míthatunk arra, hogy a . szocialista brigádok, tartva eddigi lendületüket, kiemelkedő munka- sikerekkel fogják ünnepelni az MSZMP XII. kongresszusát, becsülettel teljesítik a vállalati tervek megvalósítását. A szénen kívüli -termelőtevékenységet folyta­tók, ahol a munka nem a természet függvénye, eddig minden lényeges területen jobb eredmé­nyeket értek el.a tervezettnél, és jelentős segít­séget adtak a vállalati gazdálkodás feltételei­nek javításához. Szocialista brigádjaink erejét ismerve, a ja­vuló körülményeket jól kihasználva, bízunk ab­ban, hogy sikerül behozni széntermelési lemara­dásunkat. S ezt az alkalmat is megragadva mondok köszönetét a vállalat vezetősége nevé­ben mindazoknak, akik nehéz körülmények kö­zött, áldozatos munkával, szabad idejüket is feláldozva dolgoznak az ország energiaellátá­sának biztosítása érdekében. Mostantól kétezerrel több Hát vidámnak éppen nem mondható mostanság Kaszás József, a ménkesi aknaüzem­vezető, mert volt bajuk eb­ben az évben épp elég. De lemondass beletörődés sem ér­ződik ki szavaiból. Azt mond­ja: — Most, hogy sikeresen be­fejeztük ebben az évben a második frontszerelésünket, megkönnyebbültünk. Azt szeretnénk, ha mostantól minden hónapban kétezer tonnával több szenet hozhat­nánk a felszínre, — ellensú­lyozva némiképp lemaradá­sunkat, s kissé „besegítve” a vállalati eredmények alaku­lásába. Tényleg nehéz volt Ménke­sen az idén. Hiszen megkuta- tottság tekintetében igen cse­hül álltak — állnak — dolgaik: ha jó az emlékezet, akkor tíz esztendő óta először van most fúrótorony a hoz­zájuk tartozó területeik felett...’ De már az idei tervek készí­tésekor sem álltak rendelke­zésükre olyan fejtési mezők, melyekből fedezni tudták vol­na az éves szükségletet. S, ami megvolt, azzal sem men­tek egyről a kettőre. Jó né­hány munkahelyet ott kellett hagyni, a széntelep nagyfokú dőlése, a termelvény minősé­gének komoly csökkenése vé­gett. És — hogy jelentősen megnyúlt a szállítási útvona­lak hossza, távolabbi helyek művelésére kerítettek sort, csökkent le ezzel, egyidejűleg a munkára fordítható idő is. — Tűi sok volt * a „jóból” 1979-re — mondja, mérgelő­dik az üzemigazgató. — A vigasz már csak az, hogy a következő évre történő átme­net bizonyosan zökkenőmen­tes lesz. Az alfaereszkében és a tizenhetesben már most előkészítjük azokat a munka­helyeket, amelyek lehetővé te­szik majd — számításaink szerint hogy az 1980. évi terveinket mindenképpen tel­jesíthessük. — Nem bántja a dolgozókat az idei — viszonylagos,— si­kertelenség-’ — . . .Mindennapi tetteik­kel bizonyítják. hogy ők akarnak ..., s tudnák is, ha . a körülmények olyanok len­nének, igazolni, mjre képe­sek. Hiszen nem rossz mun­kásgárda ez. És a vezetők kö­zött sincs „megtorpanás-’. Hígyje el, mindenki szeretné a jobbat. — Ami — miként említette — meg is lesz 1980-ban. — Minden törekvésünk az, hogy így legyen. Nehéz, aki nem látta, an­nak el nem képzelhető ke­mény körülmények között szerelték ki a minap a ’efo­gyott nyolcas- számú frontot s tették termelésre alkalmas­sá a kilencest. Az új munka­helyet. Ahonnan a kaparósza­lagra dől már a szén. Az át­kok, s örömök „okozója”. , Néhány nappal ezelőtt rekordidő alatt fejezték be a ménkesi aknaiizemben a frontátsze- relest. A Nagy Pál Máté vezette brigád azóta már jelentős mennyiségű szén kitermelé­sével járult hozzá a vállalati eredmények jobbításához. A képen: Kun Tibor lakatos ,és Orosz Ferenc vájár, a maróhenger mögött. Az oldalt készítették: Karácsony György (szöveg) Bábel László és Krekáes Miklós (kép) A buszon- kilencedik Azt bizonygatja az öreg: „Igaza volt Rákosinak, öt- venben, amikor azt mondta: No, van már ilyen nap, olyan nap, még a madaraknak és a fáknak is ünnepe, s csak azokról feledkeznénk meg, akik ^ széncsatákat vívják?! Remélem, nem mondja ma­ga sem azt, hogy nem volt igaza, hiszen nélkülünk nemigen indulhatott volna meg azután az istenverte nagy világégés után az élet.” Nem, , dehogy, is kérdóje- leztem meg az Öreg szavair nak igazát. Hiszen — már akkor, ám napjainkban mindinkább valós: energia nélkül nincs élet. Vagy ha van is, hát... A minap ismét kezembe került Gorbatovnak a Do- nyeci bányászok című köny­ve, a legelsők egyike, amely a felszabadulást követően tán először lett — ha sza­bad mostani szóhasználattal élni — az akkori Szikra Ki­adó bestsellére. Írás a javá­ból, ahol első ízben jelent meg nyomtatásban Sztaha- nov neve. Azé, akiről moz­galmat neveztek el, s aki­nek itt, NógrácTban is nagy számmal akadtak követői. Igen, az energia, a szén," az Élet is ... S haj, mennyien, meg mennyien tartották életük értelmének azt a munkát,- amelyet — esetenként — napjainkban is,, valamiféle hétköznapi értelmű, miszti­cizmus leng ,körül, tán’ a még mindig bennünk meg­rögződött sok-sok hős jelző miatt. Pedig csak egyféle munka ez is, a többi között, bár meg kell hagyni: ezért mégsem mindennapi! És Fülöp Pál. a szorospa­taki híres elővájási brigád­vezető is azt mondja, hogy feleslegesek számukra a megdicsőülést jelentő-jelen­tendő titulusok, amikkel még a mai napig is lehet „talál­kozni”. Aki a bányában dol­gozik, az ugyanolyan termé­szetesnek veszi munkahelyét,’ mint mondjuk aá az eszter­gályos, aki kinézhet a mű­hely ablakán — "vélekedett ő. így. S osztják szavainak igazát még nagyon sokan. Ha hajlanánk arra, hogy egyetértsünk „kinyilatkozta­tásaikkal”. sorolhatnánk mi is be a bányászkodást a töb­bi szakma közé szemrebbe­nés nélkül. S hogy mégsem tesszük, a műit idők ta­pasztalatai vezetnek erre. „Nem hivalkodó, melldön­gető a bányásztársac^alorn. bizonygatta nemrégiben egy Kossuth-díjasunk. „Sosem büszkélkednek azzal, hogy no. én vagyok a legnagyobb ember, mert én bányász va­gyok. Ugyanolyan csendesen dolgoznak ők is, mint mond­juk a vasasok, vagy a kő­művesek. De ha valamikor, valami mellett ki kell, vagy ki kellett állni, hát akkor ott voltak mindig az első sorokban. Mozgalmunkban sem lehetett volna oly any- nyi jelentős eseményt pa­pírra vetni, ha nem álltunk volna ki az Igazság mel­lett ...” Igen. Senki, soha nem fe­lejti el azt a bizonyos tata­bányai csendőrsortüzet. Ami akkor dördült el, amikor a legnehezebb volt... Igaz, nem könnyű most sem. Hiszen a természet — hiába rejtelmeinek úgv- ahogv kiismerése — gyak­ran hozza nehéz helyzetbe« föld alatt dolgozókat. Min­dennap veszéllyel kell szem­benéznie annak, aki műszak­kezdéskor veszi a menekü­lőkészüléket .... hogy nyolc órán át aztán ne lás­sa a napvilágot. A vízbetö­rést, a metánt, -az omlást ne­héz féken tartani. Am a hajdan heroikusnak — s is­mételten — hősiesnek titu­lált munka azért megköny- nyebbedett már. Mind több föld alatt dolgozo "gép je­lenti a korszerűsödő bá­nyászkodást, s megújult a szellem is. 'Ami ismét bizo­nyítja: igencsak szükség van valamennyi, gazdaságosan kitermelhető tonna szénre. Ezt tartják szem előtt a nógrádi szénmedence dolgo­zói is, akik az idei, roppant nehéz körülmények között is mindent megtesznek célkitű­zéseik eléréséért.' S ünnep­ük gondok-örömök közepet- . te a huszonkilencedik bá­nyásznapot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents