Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ■:';ZYKGT: MSZMP, NOGRAD M E G YE I BIZOTTSÁGA MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXXV. ÉVF., 225. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT 1979. SZEPTEMBER 26., SZERDA MAI SZÁMUNKBAN: HiSyen a jó eladó Jogi tanácsadó Megyei bajnokság Kádár János: A terv minél jobb teljesítésévei készülünk a XII. pártkongresszusra Kommunista aktíva a csepeli sportcsarnokban Kommunista aktívát tartottak kedden a csepeli sportcsarnokban a főváros kommu­nistáinak legfontosabb tennivalóiról, az MSZMP közelgő, XII. kongresszusa eredmé­nyes előkészítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képvisel­ték a főváros párt-, állami, társadalmi és tö­megszervezeteit, az iparvállalatokat, a minisz­tériumokat és főhatóságokat. Ott voltak kö­zöttük a legkülönbözőbb területek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok vezetői, a tudományok, a művészetek művelői. Részt vettek a kommunista aktíván és az elnökségben foglaltak helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Cservenka ^frencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Baranyi Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osz­tályának vezetője; a budapesti párt-végre­hajtóbizottság tagjai, a Szakszervezetek Bu­dapesti Tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ budapesti bizottságának vezetői, to­vábbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi párt- bizottság első titkára és Ernszt Antal, a Cse­pel Vas- és Fémművek pártbizottságának el­ső titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Közpon­ti Bizottságának a kongresszus összehívásáról szóló határozata szellemében tekintették át a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kul­turális élet területén megoldásra váró fela­datokat, Somogyi Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszédet. Méhes Lajos beszéde ü A kongresszusra készü­lés fontos elesne, a pártszer­vezetek minden szintjén, a számvetés, a vezető testüle­tek beszámolása — hangsú­lyozta elöljáróban, s már a jövő évi budapesti pártérte­kezlet jegyében szólt a meg­tett út néhány jellemző vo­násáról. — Meggyőződésünk, hogy van miről számot adni — folytatta. — Belpolitikai hely­zetünk szilárd. . Gazdasági gondjaink ellenére is jelen­tősek az V. ötéves terv há­rom és fél esztendeje alatt elért eredmények. A buda­pestieknek különösen örven­detes minden előrelépés a város építésében, fejlesztésé­ben. — Erőink jelentős részét a tömeges lakásépítésre, a fel­újításra összpontosítottuk, az elmúlt négy évben körülbelül • 250 ezer fővárosi lakos köl­tözhetett új, vagy már régeb­ben épült, de nagyrészt ösz- komfortos, modem lakásokba. Az új építkezések megvaló­sításával egyenrangú fel­adat; meglevő értékeink jó hasznosítása, megóvása is. Budapest lakói szeretik, ma­gukénak érzik városukat. Százezrek tesznek, áldoznak azért, hogy több legyen a park, a játszótér, az óvoda, a bölcsőde, a sportlétesítmény. S joggal igénylik, hogy amit segítségükkel, közpénzből létrehoztunk, azzal jó gazda módjára bánjunk. Szívü­gyünk, hogy Budapesten rend, tisztaság és közbiztonság le­gyen ! A XI. kongresszus óta Bu­dapesten is egészségesen fej­nös bizalom és nyütság jel­lemzi. E kapcsolat nem stati­kus, egyszer és -mindenkorra adott. A „szilárd” szó régi, de napi hiteléért a pártnak lankadatlanul küzdenie kell. Minden tevékenységünkkel segítsük: a tömegek a gya­korlatban győződjenek meg arról, hogy ebben az ország­ban minden a dolgozó embe­rért, a dolgozó népért van, az ő érdeküket szolgálja. Az elmúlt hetekben több olyan kérdéssel foglalkoz­tunk, mint például a kenyér minőségének javítása. A Fő. városi Tanács vezetői prog­ramot dolgozta!?; ki a kereske­delem, a szolgáltatás javítá­sának egyes tennivalóira. Ke­ressük a munkáslakás-építke- zéseknél a szakipari ' mun­kákhoz a vállalati erők .jobb bekapcsolásának lehetősége­it. Gyors változás egyik té­mában sem várható. Például a főváros rendszeres és min­denütt jó, friss kenyér-, pék­süteményellátásához 7 mil­liárd forint kellene most. Mindenki tudja, hogy ilyen összeggel egyelőre nem ren­delkezünk. A budapesti pártbizottság bizonyos kérdésekben saját kezdeményezéseivel is igye­kezett gyorsítani a fejlődés ütemét. Két fontos témában, . az építő- és építőanyag-ipar, valamint az elektronikai ipar fejlesztési koncepciójával a párt testületi ülésein, majd összevont budapesti kommu­nista aktívaértekezleten fog­lalkoztunk. A munka- és üzemszervezés szinte min­dennapos témája a budapes­ti. a kerületi, de állítom a vállalati pártszervek , mun­kájának is. A budapesti vállalatok sze­repe az export-import alaku­lásában meghatározó, hiszen az ország ipari exportjának mintegy felét ezek adják. Jó, hogy az exportorientált vál­lalatok dinamikusabban növe­lik termelésüket és a gazda­ságtalanul exportáló válla, latok termelési üteme csök­ken. . Az importmegtakatitás tekintetében azonban külö­nösebb javulást nem értünk el. Mindent el kell követnünk a tőkésexport növeléséért és gazdaságosságának, fokozásá­ért. Ne tévesszük azonban so­hasem szem elől, amit köz­ponti bizottságunk többször hangsúlyozott; a szocialista országok gazdasági együtt­működésének a fejlesztése, a KGST-ben kínálkozó lehető­ségek jobb kihasználása meghatározó jelentőségű el­ért gazdasági vívmányaink megszilárdításában és gyara­pításában, mai . gondjaink megoldásában. Ennek tuda­tában ösztönzünk kezdemé­nyező munkára Budapesten igen sürgetőek. Tudjuk, hogy a munkaerő-kereslet és -kí­nálat közötti összhang meg­teremtése hosszabb távú, sok­oldalú _ együttes intézkedése­ket igényel a fővárosban. Ehhez fontos feladat: a fővá­rosi ipar szelektív és intenzív fejlesztése; a jobb munka- és üzemszervezés; a munka­erő tervszerű átcsoportosítá­sa; az alkalmazotti létszám csökkentése; a felesleges munkahelyek megszüntetése;1 a differenciált teljesítmény­hez kötött bérek kiterjeszté­se; a népgazdaság igényeihez igazodó szakemberképzég. A fővárosnak a munkaerő­gazdálkodás megjavításában szorosan együtt vkell dolgoz­nia a Pest megyei pártbi­zottsággal és tanáccsal. A budapestiek érdeke is, hogy fejlődjön, gyarapodjon, szé­püljön, egyre jobb otthont adjon az ott lakóknak a fő­várost övező környezet. És az ott lakók érdeke, hogy minél gyorsabban a munka­helyükre érve, minél kultu. ráltabb, hasznosabb munkát találjanak Budapesten. ' A közigazgatás jó, ha külön van, de a tervezésnek, fejlesztés­nek — ezen a munkahelyek­re és a munkaerőre szóló ter­veket is értjük — együtt kell haladnia. Az idén erről is tanácskoztak .a. Pest megyei pártbizottság és tanács ve­zetői a budapesti pártbizott­ság és tanács vezetőivel. Ezt szolgálta a két képviselői cso­port együttes ülése is. Az utánpótlás nevelése, a fiatalokkal történő rendszeres foglalkozás, az elmúlt 8—1(1 évben egyre inkább kezdi el­foglalni természetes, fontos helyét a párt-, a társadalmi, az állami élet minden szfé­rájában. Sok intézkedés szü. letett az ifjúság javára 1 és azért, hogy jobban részt ve­hessenek sorsuk alakításá­ban. A párttagfelvételeknél komolyan számítunk rájuk. A különböző szintű vezetők között is egyre gyakrabban találkozunk fiatalokkal. Mégis, mintha bátortalanság lenne, sokszor a kezdeményezés hi­ányzik, hogy még nagyobb számban vonjunk be fiatalo­kat a párt tagjai sorába, bíz­zunk meg közülük többeb ve­zető tisztségekkel. • Legyen becsülete a kockázatvállalásnak ÍIBIaí; ■■ Méhes Lajos beszédét mondja A termelés állandó harci terület .lődött a párt. Erősödött tide­ológiai, politikai, cselekvési egysége. Növekedett vezető szerepe, kezdeményezőkész­sége, felelőssége. A főváros fejlődésében elért eredmé­nyekben, gondjaink megol­dásában döntő része volt és van a pártszervezeteknek, a párttagoknak. Kölcsönös a bizalom ■ Budapesten ma 210 ezer párttag él és dolgozik. A párt muhkásbázisa erős, a pártta­gok 44 százaléka munkás. Ugyanakkor örülünk annak, hogy az értelmiségiek, szelle­mi dolgozók sok kiválósága is tagja pártunknak. A XI. kongresszus óta eltelt 4 és fél év alatt több mint .30 ezer új párttagot vettünk fel, többségük , munkás és ■ csak­nem fele 30 év alatti. Nagy erővel rendelkezünk: a. fő­városban minden hetedik, de a legnagyobb üzemeinkben minden negyedik-ötödik dol­gozó a párt tagja. A kommu­nistáknak ez a nagy serege fegyelmezett magatartásával, egyre tudatosabb kiállásával meghatározólag hat a közvé­leményre, a közhangulatra. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szilárd, kölcsö. A pártkongresszusra . ké­szülve. elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgoz- , zunk ésszerűbben, gazdasá­gosabban, fegyelmezettebben. Ebben mindenki megtalálhat­ja a saját feladatát. Ma a termelés állandó harci terü­let, Ezen a fronton az a mun­kásszolidaritás vezéreljen; ha nem végzünk e] valamit rendesen, azzal dolgozó tár­sainknak okozunk kárt. Jelentős veszteségek forrá­sa a termelés ütemtelensége, a szállítási fegyelem lazasá­ga. Emögött sok minden meghúzódik! Döntések és így rendelések késése, tervezési hibák, az érdekeltségi viszo­nyok visszásságai. Az erők összefogására ma taláp a legnagyoblp siükség a munkaerő-gázdálkodásban van. A fővárosi iparban fog­lalkoztatottak létszáhia 1970. január- 1-e és 1979. július 1-e között 148 000 fővel csökkent. Az utóbbi 3 és fél esztendő­ben a létszám 70 000 fővel fogyott. Ennek legfontosabb okai: évente rendszerint 10 000-rel több a nyugdíjba menő, mint az új munkavál­laló. A szellemi, alkalmazotti munkahelyekre az egyébként általában fogyó létszámból mégis több jutott. Végül a fővárosi becslések szerint csökkent a Budapestre vidék­ről bejárók száma. Mindez oda vezet, hogy ma egyes műhelyekben majdnem annyi gép áll, délelőtt, mint 15 évvel ezelőtt a délutáni műszakok­ban. Mindenki tudja, hogy a munkaerőhiány csakis a je­lenlegi szervezettségi színvo­nal melleti hiány, amely más­képp. ésszerűen dolgozva leg­alábbis jelentősen csökkenthe­tő lenne. Az elmúltf években a mun­kaerő-gazdálkodásban kiala­kult feszültségek és ellent­mondások fejlődésünknek komoly fékjévé, gátjává .let­tek, Ezért itt, a tennivalók Ma még az alapszerveze­tekben sem merjük bátran bevonni a vezetésbe a fiata­lokat: Az alapszervezeti ve­zetőségi tagok mindössze 6—7 százaléka fiatalabb 30 éves­nél. A vállalatok önállóságával gyarapodott az előre tekintő gondolkodó vezetők száma. Az üzemi demokrácia fej­lődésével erősödött a veze­tőkben §z a felismerés, hogy a feladatokat csak a dolgo­zókkal együtt lehet megolda­ni. Az elmúlt években a ká­derek fejlődésének jellemző­je a hozzáértés, a vezetőkész­ség erősödése. A körülmé­nyekhez mindenáron való igazodás, a .teljesítmények hajszolása azonban vadhaj­tásokat is szült. A népgazda­sági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma gyakran háttérbe szorul. Sok­szor nehéz eldönteni itt, hol végződik e tekintetben a bo­csánatos bűn, hol kezdődik tulajdonképpen az elvtelen- ség. \ Sok a kárunk abból, hogy vezetők gyakran halogatják a megérett kérdésekben a dön­tést. Számos vezető munka­stílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől á végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” építi. Nagy szor­galommal gyűjti a bizonyíté­kokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek nagyon sokba ’ kerül az ilyen bunkerek építése. E jelenségeknek sokféle és részben egymást keresztező okai vannak. Most arra akar-- juk felhívni a figyelmet, hogy becsüljük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg kockázatot is vállalni merő vezetőket! És a pártvezetősé­gek újjáválasztásánál ilyen vezetőknek adjuk a bizalmun­kat! Mi, akik a hétköznapok sok­szor szürke hajszáját éljük, természetesen a saját dolga­inkkal vagyunk elfoglalva. Panaszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson >an valaki egy országot, íynek kormányát, veze­tő pártját nem gyötrik gazda­sági gondok. Ilyen országot, ilyen kormányt nem isme­rünk. Ezért is büszkék vagyunk arra, hogy nem kevés buk­tató, zátony közepette, a gaz­dasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk. Lehetnek évek, ami­kor egyik-másik tantárgyból- utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk, mit akarunk és ezért yan erőnk leküzdeni minden akadályt, köztük saját gyarló­ságainkat is. A párt XI. kongresszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben az esztendőben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van értelme az erőfe­szítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kong­resszusára, hógy hasonló ér­telme, gyümölcse lesz újabb erőfeszítéseinknek is — mon­dotta Méhes Lajos végezetül. Hozzászólások következtek. Ezután a kommunista aktí­va résztvevőinek , nagy tapsa közepette Kádár János emel­kedett szólásra. (Folytatás a 2. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents