Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
Mednyánszky Nem hinném, hogy különösebben szükséges, mégis biztosítani szeretném a Med- nyánszkyról készített tévé- film alkotóit;- véleményem szerint nem volt hosszú, nem volt unalmas, nem tűnt „olcsó” filmnek a múlt hét csütörtökjén bemutatott játék. Ellenkezőleg. A rendezői, írói, dramaturgiai. operatőri gondról, s arról, hogy végül negyven percet mégiscsak kihagytak a tévéfilmből a műsorújságban vallott Szőnyi G. Sándor rendező. Ezért tudunk róla. Rendhagyónak tekinthető naplójából sok egyébről is tudomást szereztünk, ezek közül a legfontosabbnak - a szeretetet tarthatjuk. A sze- retetet, amely a főszerepet alakító Horváth Sándor munkáját, művészi törekvését ugyanúgy jellemezte, mint a tévéfílm alkotóit, a munkába bevont szakértőket, nyilván magát a vágót is. aki végeredményben mégis megcsonkította (?) ezt a szép , filmet. Miért érdekes ez? Miért ne lenne érdekes? Miért ne ismerje a néző azt is. ami a végeredményhez, a kész filmhez vezeti mindazokat, akik egy-egy tévéfilm elkészítésében részt vesznek? Nem az alkotás magyarázása ez! ^ A film beszéljen önmagáért, választott tárgyáért, felfogásáért, szelleméért. A létrehozás körülményeiről beszélhet az alkotó Is, különösen, ha minden mondata a tárgy iránti szeretetről szól. Mednyánszky varázsa, élete és életművének hatása alól senki nem vonja ki magát, ha egyszer megismerte. Más kérdés, hogy mennyire ismeri Mednyánszkyt, a festőt, műveit a nagyérdemű közönség, mennyire széles az a réteg, amely már találkozott Med- nyánszkyval. a „megfogHatat- lannál”, a megfilmesíthetet- lennel, egyszóval a képeivel? Ezért azután jó arányt kellett tartania az írónak, Szabó Györgynek, a dramaturgnak D. Fehér Zsuzsának, akit mindannyian jól ismerünk a televízió képzőművészeti adásaiból, s íme, most játékfil/n- be „ártotta magát” (de, jól tette!), és természetesen a rendezőnek. aki végül is mindazért felei, amely a képernyőn Mednyánszkyról megjelenik. A csavargó báró regényes élete akár konvencionális kalandtörténet bemutatására, könnyedebb felfogásra is csábíthatott volna szerzőt és’ rendezőt. A nyersanyag, az életforma, az antibárói, csavargó-festői magatartás, s a benne megmutatkozó következetesség, . az egyedülálló sors vállalása, a másoktól sok tekintetben különbözés ténye magával ragadhatta volna az alkotókat egy látványosabb produkcióra törekvés felé. Az extremitás, a szélsőség Mednyánszky személyében olyan megragadó, amely —, elnézést a «megbocsáthatatlan összehasonlításért —, csak Csontváryhoz mérhető. Mindez azonban kellő, finom hangsúlyt kapott a tévéfilmben. Pontosabban; kellően finom hangsúlyt. Miért fontos ez? Mert festészetünk egyik legegyénibb alakja körül nem vált sűrűbbé a misztikus homály, mert szinte léleksebészi pontossággal kísérhettük nyomon Becz- kó várából a bécsi elmúlásig ennek a báróságából szósze- rint kivetkőzött nagy festőnek életútját, átalakulását, vonzalmainak állomásait, látomásának, látásának meghatározó pontjait —, mindazt, süni érthetővé teszi Mednyánszkyt. a „sejtelmes”, a „titokzatos”, a „csavargó”, az élet, a korszak színtereiről „kivonuló”, a „befelé figyelő” festőt. A • tolsztojánus magatartáshoz közeli életregény valamennyi pontját lehetetlen volt kiemelni, ezért külenö. sen fontos lehetett kiválasz- . tani azokat az epizódokat, útkereszteződéseket. találkozásokat. amelyek Mednyánszky megértését elősegítették. Egészen biztos lehetett volna mást is választani, mint a bécsi erdőben „lezajlott” beszélgetést a váci katonafiatallal, de. aki csak erre az egy, kissé bőkezűen mért jelenetre odafigyelt —, nem csupán Mednyánszkyról. a festészetről is lényeges dolgokat tudott meg. És, aki elmulasztotta, mert a televízió lehetővé tesz ilyen nézői „hanyagságot” is — a szombati, szeptember 29-i ismétléskor bepótolhatja. A kérdés tulajdonképpen már nem kérdés: milyen széles réteg ismeri hazánkban Mednyánszkyt? A legszélesebb. A televízió nézőközönsége. A képekkel találkozás sokak számára ezért is lesz különösen érdé. kés, megragadó. Külön fejezet illeti a bárót alakító Horváth Sándor művészi munkáját. Erről érde- ; mes felidézni azt, amit a rendező írt naplójába; „Külsőre és karakterre Is ő az! És mi. lyen jó színész”. Művészi értékű Mednyánsz- ky-ábrázolást kettőt említhetek. Az egyik; Bokros Bir. mán Dezső szobrászművész monumentális erejű kisplasztikája-. A másik — Horváth Sándor Mednyánszkyja. XT. Pataki) Átadták a iii. BUDAPESTI NEMZETKÖZI brAcsaverseny DIjAT — A nyertesek záróhangversenye a Zeneakadémián Vasárnapra virradóan, a kora hajnali órákban eldőlt a Zeneakadémián lezajlott III. budapesti nemzetközi brácsaverseny díjainak sora. A kilenctagú nemzetközi bíráló bizottság — amely Lukács Pál Kossuth-díjasnak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektorhelyettesének elnökletével végezte felelősségteljes munkáját — az első díjat Nagy Sándor budapesti főiskolai növendék és egy japán, még ugyancsak tanulmányait végző fiatal művésznő — Inoue Yuuko — között osztotta meg; a második díjat Ormai Gábornak, a budapesti főiskola növendékének, a harmadikat pedig Vera Boriszo- vának, a moszkvai konzervatórium növendékéljek „ ítélte oda. A zsűri különdíját ugyancsak szovjet konzervatorista, Janara Circene érdemelte ki játéka stílusának tisztaságával. A Fővárosi Tanács külön- diját hárman megosztva nyeiv lék el: Inoue Yuuko—Kosa Gy.: In memóriám, Nagy Sándor—Paganini—Primrose: La' campanella című művének, Ormai Gábor pedig Bartók: brácsaversenyéneli legjobb előadásáért. A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért III. nemzetközi brácsaversenyen 14 ország 27 művésze vett részt, s ezek közül heten kerültek a döntőbe. A verseny díjait Lukács Pál, illetve Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnök- helyettese adta át vasárnap délelőtt a Zeneakadémián. Ezt követően került sor a győztesek gálamatinéjára. Iskolások könyvespolca A tanév kezdetére első ízben jelentkezett az Állami Könyvterjesztő' Vállalat az „Iskolások könyvespolca” című jegyzékkel, amellyel elsősorban a tanuló ifjúsághoz és a pedagógusokhoz, Valamint a szülőkhöz fordult. A színes katalógusban felsorolja mindazokat a hozzáférhető kötelező és ajánlott olvasmányokat, amelyekre az általános' és a középiskolásoknak tanulmányaik során feltétlenül szükségük van. Bemutatnak a kiadványban olyan kötetekét is, amelyek segítségével az iskolába járók könnyebben sajátíthatják el a tananyagot, és rendszerezhetik a már megszerzett elméleti, gyakorlati ismereteiket. Erembiennálé Sopronban Sopron középkori belvárosának reprezentatív kiállítópalotájában — a Lábas-házban — vasárnap megnyílt a második országos erembiennálé. A megnyitón Boros Sándor kulturális ’ miniszterhelyettes elismeréssel szólt a közönség elé tárt alkotások magas művészi színvonaláról. ötvenhét művész 232 alkotása képezi a biennálé anyagát. A hagyományos klasz- szikus érmék mellett szép számmal láthatók olyanok, amelyek tájképi, mozgási motívumok feldolgozásával új utak keresését jelzik. A biennálé alkalmával külqn kamarakiállítás nyílt Borsos Miklós válogatott — együttesen 50 — érméből. A megnyitón adták át a biennálé díjait: a Képcsarnok Váflalat díját Duray Tibor, Győr-Sopron megye Tanácsának díját Vigh Tamás, Sopron város díját Csikszentmi- hályi Róbert, a soproni rendező bizottság díját Gáti Gábor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának díját Sz. Egyed Emma, a kommunista ifjúsági szövetség díját pedig Várnagy Ildikó kapta. Családi demokrácia Restaurálják aZichygyűjteményt Zichy Mihály festőművész hagyatékát, tárgyi emlékeit szakavatott kezek restaurálják Kaposvárott, a Rippl-Rón&i Múzeumban. Az elkészült anyagot a Somogy megyei Zala községben mutatják be, a festő egykori hajlékában, aho! szeptember végén emlékmúzeum nyílik Ismerős családnál Voltunk látogatóban. A férfi éppen azt mesélte,, hogy kirándulást terveznek vasárnapra Viseg- rádra. Ekkor toppant be kamaszodó fia, s méltatlankodva csodálkozott: — Mit hallok, kirándulás? Hisz én még, nem is Szavaz-' tam! — Meghallgatunk téged is — nyugtatta meg az apa —, de mi négyen már megszavaztuk. Családi demokrácia — játékos formában, valahogy így nevezhetnénk a Hallottakat. Az utóbbi években felgyorsult társadalmunkban a ce- mokratizálódási folyamat. Egyre gyakrabban lehet olvasni, hallani az üzemi és az' iskolai demokráciáról. Kftcj- lett szép formáiról ás megvalósulásának akadályairól. Lassan-lassan a családot is eléri hatása. Felsorolni is nehéz lenne, hogy a ma felnövő fiatalt milyen sokféle hatás éri. Mégis az együtt töltött csekélyebb idő eilenére a család szerepe az elsődleges. Világnézet, politikai felfogás, életcél, munkához való viszony, társas kapcsolatok t.erén az ott látott példa, az ott hallott felfogás a meghatározó a fiatalok jó részénél. Ezért nem közömbös számunkra, hogy a társadalmi méretű demokratizálódási folyamat vissaatükröződik-e a családban. Ez a kis rokoni közösség elég lassan követi a társadalmi változásokat, sokat megőriz a hagyományoknál. S nem is mindig a haladó, hasznos vonásokat. A fejlődés hatással van a családra, de a család is visz- szahat a társadalomra. Ha a gyerekek otthon parancsuralmi nevelést kapnak, ha megszokják, hogy nekik hallgass a nevük, . s véleményük sosem lehet, ez rögződik bennük, s majdan az iskolában, a munkahelyen is ennek megfelelően viselkednek a vezetőikkel szemben. Vagyis a család újratermelheti az olyan ifjúságot, amely nem tud élni a demokráciával, amelyet fáradságos módon ismét meg kell tanítani erre. Persze, az ifjúsági mozgalomban, iskolában, munkahelyen látott jó példa oldja a családban szerzett esetleges rossz beidegzéseket. De mennyivel előnyösebb lenne, ha gátlások, visszahúzó erő nélkül lépne ki a fiatal. Miből is áll a családi demokrácia? A beleszólás jogából, a szabad vélemény nyilvánításából, és ami a legfontosabb: a felelős döntések gyakorlásából. Ha tud a gyerek a család problémáiról, ha ő is elmondhatja velük kapcsolatban a vélekedéseit, egyszériben úgv érzi. ő otthon van, mert mindenhez van köze. A családi költségvetéstől egészen a lelkiismereti problémáinkig mindent elmpndhatunk neki. Hisz így támad közöttünk érzelmi kapocs. Így jut el mások gondjainak megértéséig, a belátásig, az egyetértésig. Hogyan gyakorolhatjuk a gyerekkel a felelős döntést? Apró dolgokon kezdjük. Ruhavásárlásnál kiválasztunk két megfelelő típust, haod kérje közülük a neki tetszőt. Ha úgy látjuk, nincs kedve folytatni a német nyelvtanulást, a zongorát, a balettot, beszéljük meg vele, •miért hasznos, s ő döntsön, abbahagyja-e, vagy sem. Mielőtt elfogadunk részére egy beutalót a gyermeküdülőbe, kérdezzük meg, kedve van-e elmenni. S folytatódhat ez a pályaválasztáson Keresztül egészen a párválasztásig. Természetesen, alaposan fel kell készíteni mindig a gyeteket, hogy minden ismerete meglegyen az alapos mérlegeléshez. Ne hűbelebalázs módjára mondjon igent, vagy nemet. Például: úgy válaszd ezt a ruhát, hogy két évig hordod. Most abbahagyod a hegedűtanulápt, később már hiába próbálod újrakezdeni... Sok jelből látszik, hogy valamiképpen később válnak felnőtté ’ a mai fiatalok. Néha még a huszonévesek is kamaszokat megszégyenítő módon gyerekesek. Társadalmi szempontból semmiképp“!! nem szerencsés ez a hosszúra nyúlt „felhőtlen gyermekkor”. S vajon minek a következménye ez? Nem az állam szorítja őket gyermeki függőségbe. Hisz kezdve a választójogon, minden állampolgári jog megilleti őket 18 éves korúktól. A családban nemegyszer még az egyetemistát is gyereknek tekintik. Akiről gondoskodni kell anyagilag, de már helyette dönteni, és telteiért felelősséget vállalni nem kell. Mindez a családi demokrácia problémakörébe tartozik. S valójában akkor válik majd nálunk is minden ember' vérévé a demokrácia, ha a családi kisközösségek-: ben és a nagy társadalmi közösségekben is azonos lesz a légkör. Átányi László Sítúra a befagyott tengeren Különleges kirándulásra vállalkoztak az elmúlt télen a szczecini tengerészeti főiskola diákjai és munkatársai. Sítalpon átkeltek a befagyott f Botteni-öblön, a svédországi Luleából a finnországi Ouiu- | ba. A kétszáz kilométeres túra a jég hátán nem csupán a sísport kedvelőinek különleges szeszélye voft, hanem tudományos célokat is szolgált. Az expedíció tagjai fontos, a hajózást elősegítő megfigyeléseket és méréseket is végeztek. Wenéczi érezte, hogy a szeme sarka rángatózni kezd. A lista ott függött az óvoda lépcsőházában. Bal oszlopban azok neve, akiket felvettek, jobb oszlopban azoké, akiket nem. Wenéczi mindkét gyermeke nevét a jobb oszlopban találta. Találomra beleolvasott a felvettek névsorába. „Ki is ez a,Balkán? Igen, a sarkon lakik, kertész, nagy Mercedesük van. Gyerekük csak egy. Nicsak Leib- stückhausen! Helyes, mert neki kettő. Igaz, tavaly máshová jártak, de istenem, ez az óvoda mégiscsak kétszáz méterrel közelebb van a lakásukhoz, s télen az 's számít, hiszen apjuk mindig panaszkodott, amikor néha felvett a kocsijába, hogy nem telik neki téli gumikra”. Wenéczi benyitott a vezetőnő szobájába. — Mi a problémája az apukának? — nézett fel a királynői jelenség. Wenéczi zavartan hátranézett, hogy talán a vezető édesapja személyesen áll ott, de a fogason kívül teremtett lelket sem látott. — Az elutasítás miatt már a jövő héten fizetés né’küli szabadságra kényszerülünk — mondta aztán. — Apuka bizonyára tudja, hogy mindannyiunk közös érMaralko László: A terrorista 4 NÓGRÁD - 1979. szeptembet 25., kedd deke a népgazdaság bizonyos területein dolgozó szülők gyermekeinek felvétele — és a vezetőnő hatásos szünetet tartott. Wenéczi megingott: ha az ő létérdekéről van szó, hogy Balkán és Leibstückhausen gyermeke óvodás legyen, akkor ő meghajol a köz akarata előtt. — És ugyebár az óvoda falai sincsenek gumiból — tette még hozzá a vezetőnő. Wenéczi — a televíziós kommentátorok szavajárásá- val — úgy érezte, hogy padlóra került. „Sebaj, rendezzük sorainkat s új rohammal próbálkozunk” — gondolta. Ám amikor észrevette, hogy otthon, a másolásra hazavitt műszalÁ rajzokra fiai tursal hét törpét festettek, íelüvöl- tött: — Megyünk a tanácsra! Kézen fogta a két gyermeket, s megkereste a megfelelő osztályt. Még bele sem kezdett a mondókájába, amikor egy aranykeretes szemüveges hölgy szavába vágott: — Mindent ismerünk apuka! Wenéojü számára a megszólítás ismerősnek tűnt. A hölgy folytatta: — Őszinte leszek: egy óvodában még lenne hely, de gyámhatósági döntést várunk egy veszélyeztetett környezetben élő gyermek ügyében. Az apja iszik, veri a családját... — Sajnos, példás családi életet élünk — mondta Wenéczi letérten. És ekkor egy név ugrott elő az emlékezetéből: Báza- kerettyei, a volt osztálytárs, most a Bőrmetál vezérigazgatója, a kerület élenjáró . . a megmentő! Telefonált. — Ne haragudj, végső kétségbeesésemben fordulok hozzád — mondta Wenéczi. — Nem vették fel a gyermekeimet óvodába. Ha tudnál valamit ... ' Mintha árnyék vetült volna arra az épületre, anol Bá- zakerettyei székelt. — Édes Gyurikám, kérdezem én, milyen hónap van most? — Szeptember — válaszolt értetlenül Wenéczi. — Na látod. Ha júliusban szólsz, mindent, most semmit sem tehetek. — Hát nem érted? Én eddig senkitől semmit nem kértem, ráadásul jogosult lennék . . . — De édes Gyurikám, a falak elvégre mégsincsenek gumiból! Wenéczi dühösen megrántotta a készülék karját, elégedetten hallotta a kattanást. „Akkor jöjjön a terrorizmus, az ösztönök lázadása, a kényszer!” — gondolta. Hazavitte és a szomszédra bízta a gyerekeket. A téren levő talponállóba tért be. Egy fél szilvával kezdte, majd módszeresen megivott két nagy- fröccsöt. „És majd ?ól megverem a gyerekeket, hogy a szomszéd is • hallja a sírásukat. Szegénykéim . . .” — Nem iszunk egyet, testvér? — kérdezte tőle egy borostás-alak. A következőt már koccintva itták meg. — Tudod — mondta Wenéczi — jól összeverem okét. Az asszonyt is. És akkor veszélyeztetve lesznek. — Szépen kell élni, édesapám — nézett rá megütöd ve a „testvér”. — A család az első. Én is bánom, hogy otthagytam őket, mert egyedül vagyok, mint a kivert kutya. Wenéczi felemelte a hangját : — összeverem őket, és me-i gyek a tanácsra! Többen feléjük fordultak. — Miért csinálod ezt, édesapám? — fogta meg a karját a fogatlan, cimbora. — Szép csendesen éliszogatunk itt, aztán sötétedéskor hazamegyünk. És holnap megint kezdődik minden elölről. — Holnaptól teljesen új világ kezdődik — rikkantott ta Wenéczi. A csapos már egyenesen ellenséges pillantásokat vetett feléjük és odavakkantötta: — Csendesebben, hé! — És a falak sincsenek gu-# miből! — rikkantotta vissza Wenéczi. — De majd abból lesznek — válaszolta türelmét vesztve a csapos és tárcsázott. A szesztestvér sürgősen ar-! rébb somfordáit. — Az ilyen alkalmiak a legveszélyesebbek — morogta. — A rendes piások miatr tűk húzzák a rövidebbet. Szirénázva mentőkocsi állt meg a téren, egy szürke, meg egy fehérruhás férfi jött be, méltóságteljesen. — , No, jöjjön szépen —* mondta a kalapácsvető alkatú szürke ruhás Wenéczi nej;. — Azonnal értesítsék a szociálpolitikai csoportot és a . gyámhatóságot — kiáltotta Wenéczi az ajtóból.
