Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Válltáska — pénz nélkül örök divat, hogy az én táskám — csak nekem vant Nos akkor ne a kirakatokat nézzük, hanem egy kicsit vegyük leltárba az otthoni, kidobásra ítélt lomtárat. Táskát csak strapabíró vászonból szabad csinálni, ezért erre legalkalmasabb a tisztára mosott zsákvászon, vagy egyéb laza szövésű (számolható) egyszínű anyag. A vékonyabb, kopott darabokat duplán szabjuk, és gallérmerevítő vászonnal alá­béleljük. Egy oldallap 25x30 cm nagyságú, a felsőrészen 5 cm, az alsó és oldalszéleken 2—2 cm-t visszahajtva szabjuk ki az anya- got. A vállpánt 100—200 cm hosszú 12 cm széles, félbehajtva használ­juk. Miután a táska teljes terhelése ezen nyugszik, ajánlatos egyetlen darabból készíteni, összedolgozása előtt, a táska felső részére, színes fonalmaradékokból, ábra szerint készítsünk úgynevezett szálhúzá- sos sormintát. Az oldalszéleket két­sorosán, duplán levarrjuk. A felső nyílásszélt a belső részen lehetőleg apró eldolgozó öltéssel rögzítsük, végül a belső felületen az oldal­varrásra illesztve (5 cm) többso- rosan rávarrjuk. 4» ö i iu* tuv. W ínyencek találkozója Egy gasztronómiai társaság ételújdonságai Korunkban az ételkészítés új utakat keres, vendéglátó, helyeken és háztartásokban egyaránt. Unjuk az egyhangú, jellegtelen ételeket, melyek vajmi kevés örömet, élveze­tet okoznak fogyasztóiknak. Keresünk valami újat, érdeke­set, változatosat. Nem vélet­len az, hogy a megjelenő sza­kácskönyvek szinte napok alatt vevőre találnak és a ház­tartásokban újra divat lett a főzőcske. A nemzetközi kap­csolatokkal rendelkező gaszt­ronómiai társaságok is fog­lalkoznak az ételkészítés meg­reformálásával, gyorsításával és változatosabbá tételével. Részben úgy, hogy újat , al­kotnak, új ízösszetételekkel le­pik meg vendégeiket, rész­ben pedig a régit új formá­ban frissítik fel. Mert a régi is „új”, ha már elfelejtették... A szakácsvilág egyik leghí­resebb gasztronómiai társa­sága, a párizsi Confrerie de la Chaine des Batusseurs, mely­nek majdnem minden európai országban van szakmai klubja, de vannak ilyen klubjai más kontinenseken is. Minden ne­gyedévben találkoznak a klu­bok kiküldöttei valamelyik or­szágban, ahol a hielyi szervezet egyik tagja bemutatja művé­szetét: új ételeket, új ételké­szítési eljárásokat. Mindig 120 meghívott jelenik meg, ezek közül legalább 100 szakács, a többiek szakemberek, hivata­los meghívottak. A fel-tálalás­ra kerülő ételeket a központi megbízott szakszerűen elbí­rálja, majd vita után állapít­ják meg az egyes ételek új­szerűségét, ízhatásait, ízhar­móniáját, értékét. Az NSZK-beli Goslarban, ebben a régi városban .egy XII. századi királyi kastély foga­dótermében volt nemrégiben ilyen szakmai összejövetel. Korabeli bútorok között és korhű öltözékben szolgálták fel a menülapon szereplő fo­gásokat. A megjelenteket a központi kiküldött név és foglalkozás szerint mutatta be egymásnak, hogy szakmai kérdésekben egymással kapcsolatot létesít­hessenek. A helyi tartomá­nyi vezető üdvözölte a meg­jelenteket és bejelentette, hogy a központ egyik isméit tagját a francia köztársasági elnök a közízlés fejlesztéséért vég­zett munkájáért az egyik leg­nagyobb kitüntetésben ré­szesítette: a becsületrend nagykeresztjét adta neki, A vacsorán az első fogás füstölt pisztráng volt rákfa­rokkal, citromos krémmel, va­lamint töltött zsemlével, mely­hez házi készítésű sört kínál­tak. Ezt csigakrémleves kö­vette, majd meleg előételként borjúhússal töltött vajas tész­tát kaptak a vendégek már­tással. Az ételek ízét jól egé­szítette ki a jégbe hűtött meggyzúzalék. A főétel vadsertés-szüzérmék volt pirított mandulával. Mint a menülap megjegyzi, ezt „magyaros módon” készítették el. Hogy mi volt benne „ma­gyaros”. nem tudjuk, de ennek' feltüntetése a nemzetközi hí­rű magyar konyha elismeré­sét jelenti. A vadhúshoz zöld borssal és fokhagymával íze­sített mártást tálaltak, míg köretként melegen meghá­mozott, felül enyhén behasí­tott burgonyát adtak, a hasí­tókot tejföllel ízesítették, ezen­kívül vegyes párolt gombát. E fogáshoz új, még nem érett Beaujolais-bort kínáltak (eny­hén savanykás, kissé csípős íze volt). Ezután friss gomolyatúró következett — friss zöldfügé­vel. Érdekes ízpárosítás, mely igen finom és harmonikus ízű. ‘Almatorta — vaníliahabbal, majd feketekávé zárta a me­nüt, amelyhez még mézlikőr és vadkörtepálinka is tartó-, zott. Ezután a menü készítője a vendégeknek egy-egy fehér agyagpipát ' ajándékozott és ehhez saját keverésű, finom, konyakkal ízesített .dohányt adott. \ Ruday János Ideiglenes mikrolánc A tévéadások egy része az országnak valamely — a tévé budapesti központjától távol levő — helyszínétől, esetleg külföldről történik. A kapcso­latot ilyenkor a központtal a mikrolánc biztosítja. A mikrolánc mikrohullámon sugárzó televíziós adó-vevő készülékek egymásutánjából, láncolatából áll. Ezek a lánc­szemek egymástól 80—100 ki­lométerenként magasabb épü­letekre, hegyekre vagy tévé­adók acéltornyára vannak fel­erősítve. Feladatuk a mikro­hullámok vétele, erősítése és továbbsugárzása. A láncsoron több adó-vevőn keresztül így több száz vagy több ezer ki­lométerre juthat el a műsor. A mikroláncnak vannak ál­landó és ideiglenesen felépí­tett szakaszai. Az állandó sza­kaszok együttesét gerincháló­zatnak nevezik és egy ország gerinchálózata csatlakozhat a szomszéd ország hálózatához. E hálózat feladata, forgalma sokban hasonlít a vasútéhoz: rajta belföldi ás külföldi mű­sorok közlekednek és cserél­nek gazdát. Ahol nincs gerinchálózat, de valamit mégis közvetíteni kell, ott ideiglenes közvetítővonalat — mikroláncot — kell fel­építeni. Ez a helyszíntől a ge­rinchálózatig továbbítja a műsort. Az ideiglenes mikro- lánc sokszor csak két lánc­szemből áll, de előfordulhat, hogy három vagy négy lépcső­re is szükség van. Az ideiglenes mikroláncot könnyű, hordozható, szétszed­hető és összerakható, kevés energiát fogyasztó adó- illetve vevőkészülékekből állítják ösz- sze. A vevőkészülék parabola- antennája az adótól érkező hullámnyalábot összegyűjti és a fókuszpontjába vetíti. A sugárnyaláb onnan egy erősí­tőbe jut, erősítés után pedig kábelen a vezérlőegységbe. Szepesi Attila: Madarak ’ ZÖLDIKE Zöldike zizzen, hullik a lomb, távoli réten szól a kolomp. Hussan a zöldike árnyas fészkibe. Holdfény hinti be: szunnyad a domb. CSUSZKA Csuszka csússzon cserfa hosszán. Ízes férget rejt a kéreg. Feszegeti, nézegeti, kóstolgatja, csipegeti. CSÚKA Csakli csóka, csikogó csoroszlya. Télen hétszám kücorog a vén fán. Éjjel-nappal gubbaszt mozdulatlan, étien szomjan csikog szakadatlan. Mintha a dolga csak ennyi volna. s k ä SS 20 Mézeshetek után, Szöveg nélkül. lőben vagy a mamánál. 1. " Ez nagyon helytelen álláspont. Minden lánynak saját érdeke, hogy megtanuljon főzni. És ha férjhez menés után nagyon helyesen igénybe is veszi a le­hetőségeket (vendéglő, szülő stb), a jó házasság, kellemes otthon, helyes gyermeknevelés, családias, meghitt hangulat el sem képzelhető a háziasszony egyéni ízeket és friss ételt nyújtó főzési tudománya nél* kül. A gyermek is egész éle­tében nosztalgiával gondol vissza édesanyja által főzött kedvenc ételei ízére, az étke­zések kellemes hangulatára. Visszatérve a mézeshetek ujláni időkre... Ha nem tud a fiatalasszony főzni, nem dől össze a világ, de tanuljon meg! Minél hamarabb. Nem bo­szorkányság a főzés tudomá­nya. Vásároljon néhány jó szakácskönyvet, a képeslapok is közölnek jó recepteket, de nem szégyen idősebb asszo­nyoktól sem főzési tanácsokat, recepteket kérni. Az sem baj, ha először a gyakorlatlanság miatt ném egészen jól sikerül­nek az ételek, ezek csak kez­deti nehézségek. Akarat és tü­relem kell a főzéshez (na meg megfelelő jó nyersanyag) és előbb-utóbb elsajátíthatja mindenki a szakácsművésze­tet. Azért, ha lehet, ne a fi­atal férjen „kísérletezzen” a fiatalasszony, hanem ajánlatos már lánykorban megtanulni főzni. A lányos édesanyák kedves kötelessége a főzési tudomány elsajátítására ösz­tönözni a lányokat. Sőt. Ne csak a lányos ma­mák, hanem a fiús mamák is tanítsák meg gyermekeiket főzni, utóvégre egyenlőség van. De azért... Egyenlőség ide, vagy oda, a fozőkanál mégis jobban illik a nő kezébe, mint a férfiéba. Fási Katalin A fiatal házasok egymás iránti érzelmi telítettsége, a „mézeshetek” életreszólóan kedves élményei minden mást háttérbe szorítanak. Még az étkezés sem jelent lényeges gondot, hiszen a nászúira leg­többször beutalót kapnak. A házasságkötés utáni hetekben az is „bocsánatos bűn”, ha a fiatalasszony a mákos tésztá­ra cukor helyett sót tesz, vagy ha a hús olyan kemény, hogy le kell szögezni az asztalra, ha szét akarják vágni. Az első hetekben a férj azon is mosolyog, ha elsózott étel ke­rül az asztalra, hát istenem,' „szerelmes a szakácsnő”. De.... Ha elmúlnak a mé­zeshetek és a fiatalasszony fő­zési tudománya marad a kez­dő fokon, hibát hibára hal­moz a konyhában, a férjből kitör az ősi ösztön és vésze­sen morogni kezd. Az is le­het, hogy egy igazi jó ebéd után áhítozva eszébe jut a nóta: „elmúltak a mézeshetek, asszony, mit csináljak veled...” No de félre a tréfával, for­dítsuk komolyra a sz$>t. Nem kevés az olyan kezdő házas­ság, ahol komoly vitákra ad- okot a fiatalasszony háztartá­si teendők terén mutatkozó tájékozatlansága. S ha nem akarja elsajátítani a háztartá­si teendőket, előbb-utóbb ko­moly problémaként jelentke­zik a házaspár életvitelében, veszélyezteti a házasság sike­rét. Ez különösen akkor válik élessé, ha baba érkezik a csa­ládba, akinek egészséges fej­lődése függ attól, hogyan táp­lálják, milyen minőségű ételt kap. Manapság egyre több lány szájából hangzik el az a ki­jelentés: „Nem akarok megta­nulni főzni. Minek? Ha férj­hez megyek, akkor hétköznap úgy is a munkahelyen étke­zünk, vasárnap pedig vendég­Egy percig nem vitatom: a krumpliszedés nem tartozik a földi örömök közé. S ez ta­lán fölmenti a felelősségválla­lás alól azt a néhány kisdiá­kot, akik megelégedve a tű­ző napsütést, a fárasztó haj- iongást, a cipekedést és a lófrálást, útnak eredtek szü­lői hajlékukba. Tőlük érdeklődtünk, a ba­lassagyarmati Nyírjes táján, merre, mennyien és mit csi­nálnak a városi Bajcsy-Zsi- linszky úti Általános Iskola diákjai? Készséges választ kaptunk: a szügyi termelőszö­vetkezet burgonyaföldjén tal­lóznak egészen délután két óráig. Cserébe az informá­cióért „nem adtuk ki őket”. — Nem erre számítottunk— mondta Deák Ferenc iskola- igazgató. — Még induláskor úgy tudtuk, szilvát fogunk szedni, ám itt másként ala­kult a helyzet. S mit szólnak mindehhez a gyerekek? — Sokkal jobb szilvát szed­ni — éneklik kórusban —, könnyebb, szaporább, meg az­tán „ehetőbb”. — Nem volt ládánk, ezért kényszerültünk erre — yeti közbe Vrubolszki Pál, a ter­melőszövetkezet részéről. — Talán holnaptól sikerül az át­irányítás. Szükség van-e rá­juk? Véleményem szerint föl­tétlenül. hisz’ azok a téesz- dolgozók, akiket ők „felszaba­•Diákok a krumpliföldön „...de focizni jobban szeretünk! 99 dítanak” jelenleg más, szak- maigényesebb munkát végez­hetnek. Az itt dolgozó 130, nak olyanok, akik fölháborod­nak azon, hogy a téeszben dolgozik a gyermekük... Ho­lott, tavaly például 22 ezer forintot kaptunk, s ez nem kis segítség volt a táborozások, különböző programok megszer­vezésekor. Majoros Zsuzsa, Kohonitz Erika, Loksa Tímea és Kiss Andrea nem éppen a Vegszor- galmasabbak közé sorolandók. EzekT'szerint egyikőtök *ehm keHrtelnek’ *bb az‘*k°- laban, de meg jobb otthon. kezeiben dolgozók nehéz, lá­rasztó munkáját. 7—8. osztályos diák körűibe- sem szándékozik a krumpli- lül 50 szorgos kezű asszonyt szedők táborát gyarapítani? Arról csevegtünk néhány per- helvettesít rl , cet, merre vezet ütjük a nyolc • Hangos kacagás a valasz. általános elvégzése után? A Galibapuszta e vidéké a Megállapodunk abban, hogy Erika énekesnő szeretne len- diákok .10 részének a fizikai az erre szánt egy nap bősége- ni, „már van egy_két csa1i munkával való ..találkozást is sen elegendő. meg srác, velük megalakíthat­jelentette. _ Megval y u - Guba Józsefnével, a nyolca- nám a zenekart... ” Aztán sze­kaintenzitas^a egye dikosok osztályfőnökével a retne gitározni, angolul tanul­lehetosen em eke tete egy - munkára nevelésről beszélget-- ni és még ilyenfélék szerepel­hány munkahelyre. Hancú- roztak, magnóztak, fogócskáz- tak és az ilyenkor szokásos játékok zajlottak — néme- lyütt. Másutt viszont ügye­sen kapkodták a gyerekek a kombájn és a tárcsás Rába­tünk. nek a „repertoárban”. Egyelő­— Nagyon lelkiismeretesen re azonban marad az isko- és komolyan vesszük ezt a la, amelynek akadályait ez kérdést1 — válaszolta. — De, idáig nem túl sikeresen vette, hozzá kell tennem, egyedül az dehát e korban még az élet iskola nem képes következe- kapuja hatalmasra tárulkozik. ... , „„ „ . tesen megvalósítani. Szülői Az ötven-egynéhány brigád­gép áltál mellőzött burgonya- értekezleteken, személyes be- ról írni lehetetlenség, de Szél kat' szélgetéseken kérve kérem az Péter hetedikes kisdiák külön — Hasznos ez a munka — anyukákat, apukákat adjanak megkér, hogy írjam meg róluk, vallotta a -négy legszorgalma- odahaza a gyerekeknek‘„test- jó hangulatiján, kitűnő ered- sabb diák: Paróczi Mária, hez álló” teendőket. Bízzanak ményt értek el, de focizni job. Fekete Ágota, Vadas László rájuk feladatokat, kérjenek tő- ban szeretnek, és Horváth János a 8. b. ősz- lük számon felelősségteljes Azt hiszem. Péter járt leg­tályból. — Odahaza is vég- munkát. Ám, nem mindenütt közelebb az igazsághoz, zünk apróbb-nagyobb munká- egyforma a hozzáállás. Akad- , (tank*) k^t, mint a takarítás, vásárlás ... de igazán csak most tud- 1 juk értékelni a termelőszövet- J NÖGRÁD — 1979. szeptember 16., vasárnap ii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents