Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

Május 27-től augusztus 27-ig vidám gyermekzsivaj hallik a nagymezői turistaszállóból és környékéről. A textilipari dolgozók szakszervezetének gyermeküdülője — most már több éve — nyaranta ez a szép hely. Kéthetes turnusokban, turnusonként ötven gyerek tölti itt a nyári vakáció egy részét — bábel-felv. — Felkészüllek a tanácsok az új szabálysértési ügyek fogadására Több mint kötelesség Kell-e annál hasznosabb, jobb, emberségesebb közéleti időtöltés, mint amikor az ere­jük teljében levő fiatalok tö­rődnek az idős emberekkel? Régi igazság, közhelyszámba megy, mégsem szabad elfelej­teni. az évek szaladnak és akár tetszik, akár nem, mindannyian megöregszünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében döntött a közelmúlt­ban úgy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksé­ge, hogy fogjanak össze a fia­talok az idősekért. Mindebben nem is annyira forintokról, anyagiakról esik szó. A mi társadalmi rendszerünkben éhező, szűkölködő ember nincs. A tanácsok, az állam gondos­kodik minden körülmények között arról, hogy a magukra maradt öregeknek legyen me­leg szobájuk, ennivalójuk, kapjanak orvosi ellátást. Ennél többről van szó. Ne érezzék az egyedüllétet, a „semmire sem vagyok jó” ke­serűségét. Az állam anyagi gondoskodását van hivatva mindez kiegészíteni. Egyút­tal olyan népfronttevékenység, amely cselekvő összefogásra, tenni akarásra biztatja az if­jabb nemzedéket. A népfrontmozgalom magá­ba öleli az élet sokrétűségét, sokoldalúságát, egyaránt szól fiatalokhoz és öregekhez, há­ziasszonyokhoz és gyesen levő kismamákhoz, értelmiségiek­hez, szocialista brigádokhoz. A meglevő kapcsolatot kell szorosabbra fűzni az idősebb és a fiatalabb korosztályok között. Mindenként érdemes. Akik nyugdíjba mennek, nem biz­tos, hogy elöregedett, megfá­radt emberek, ^ok-sok tapasz­talat birtokában, szakmájuk, foglalkozásuk kiváló ismere­tében veszik igénybe a meg­érdemelt pihenést. Elég meg­rázkódtatást okoz a gyártól, munkahelytől, katedrától való elszakadás. Fontos megőrizni nagy többségük közéleti akti­vitását. A társadalomnak szüksége van élettapasztala­tukra. A napi munka, a gya­korlat bizonyítja nemegyszer, hogy a fehér hajú, régi nép­frontosokban gyakran több a lendület, a fiatalosság, a ten­ni akarás, mint a valódi fiata­lokban. Példák sokaságát idézhet­nénk. Nógrád megyében lti- lencszáztíz nyugdíjas tevé­kenykedik a népfrontbizottsá­gokban, -elnökségekben. Fá-. radhatatlanok, segíteni ké­szek. A nagybátonyi, a Rá- kóczi-bányatelepi, a salgótar­jáni forgácsi, a Somlyói nép­frontelnökök, -titkárok minden dicséretet megérdemelnek. De hosszan sorolhatnánk még a községneveket, ahol jó részben idős emberek végzik, méghoz­zá eredményesen, a közvetlen lakóterületi munkát. Szükség van hót rájuk. Lel­kes aktivistái- az évente több százezer forintot létrehozó la- kóhelyszépítési munkának, parkosításnak. járdaépítés­nek. fásításnak. Sokukat meg­találhatjuk a közművelődés­ben. a béke- és barátsági ak­ciókban. fontos számukra a környezetvédelem. A népfrontbizottságok min­denkor szívesen karolták fel azokat a kezdeményezéseket, amelyek hozzásegítenek az idős emberek nyugalmán::k megteremtéséhez, kényelmük biztosításához. Az öregek nap­közi otthonai közül nem eay népfront-kezdeményezésre lá­tott napvilágot, összefogva a tanáccsal. Vöröskereszttel. Az öregek napjának megünneo- lése ma már hagyománynak számit. Meghívják a nyugdí­jasokat. a magukra maradt idős embereket. ajándékkal lepik meg őket és fehérasztal mellett egy jó uzsonna vagy vacsora várja valamennyiüket. A népfront lelkes aktivistái pedig folyamatosan kutatják, keresik és szervezik a társa­dalmi segítség, a rendszeres patronálás lehetőségeit. A Gelka például rádiót, lemez­játszót adott a balassagyar­mati. a salgótarjáni öregek napközijének. Szécsényből, P ásztóról rendszeresen vi­szik kirándulni az öregeket. Van olyan népfrontbizottság, amely még külföldre is elvi­szi a nyugdíjasokat. A salgó­tarjáni belvárosi nőklub tag­jai — legtöbbjük már fehér hajú — lelkesen vállalták, hogy a gyermekmegőrzőben vigyáznak a kicsikre. Érdemes hát hívni a fiata­lokat, csatlakozzanak a nép­front új kezdeményezéséhez. Fogjanak össze közösen az idős emberekért! A tenni aka­rás csodákat művelhet, meg­szépítve a hétköznapokat. Csatai Erzsébet Tavaly több mint 120 ezer szabálysértési üggyel fog­lalkoztak a tanácsok. Hatás­körük idén július 1-től — a szabálysértési kódex módosí­tásáról és kiegészítéséről szó­ló törvényerejű rendelet ha­tályba lépésével — lényegesen bővült.; Sikerült-e felkészíte­ni az új típusú szabályszegé­sek elbírálására az ezzel foglalkozó tanácsi dolgozó­kat? — dr. Raft Miklós, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivata­lának elnökhelyettese erről tájékoztatta az MTI munka­társát. — Állampolgár! fegyelme­zetlenségek, egyes foglalkozá­sok alapvető szabályainak, az együttélési normáknak a megsértése, végül, de nem utolsósorban a BTK-ban bűn- cselekménynek nyilvánított magatartások enyhébb „vál­tozatai” — tehát sokféle sza­bályszegés az, amit a \ sza­bálysértési hatóságok bírál­nak el. Az Ilyen ügyek szá­ma 1979. július elsejétől szá­mottevően megnövekszik, mi­vel a korábban bűncselek­ménynek számító becsület­sértési, magánlaksértési ügye­ket a tanácsok szabálysértési hatóságai intézik. Várhatóan, mintegy tízezerrel növekszik a vagyon elleni szabálysérté­sek száma is, mivel körülbe­lül ennyi volt a korábban még bűncselekménynek szá­mitó 500 és 1000 forintos ér­tékhatár közötti lopási, sik­kasztási és más károkozások száma. Az elmúlt évben a tu­lajdon elleni szabálysértést elkövetők 90 százaléka a tár­sadalmi tulajdont károsította, s köztük is túlnyomó több­ségben voltak az önkiszolgáló boltok vámszedői. Az ilyen cselekmények el­követői közül azok lesznek majd hatóságaink „ügyfelei”, akik 1000 forintnál nem na­gyobb értéket tulajdonítottak el. Viszont értékre tekintet nélkül büntetőbíróság elé ke­rülnek azok, akik a veszélyes , módon, bűnszövetségben, erő­szakkal, üzletszerűen, be­töréssel, vagy például zseb­tolvajlással vétenek a szemé­lyi, vagy a társadalmi tulaj­don ellen. Érdemes megemlí­teni: a kiszabható pénzbírság felső határa 5 ezerről 10 ezer forintra emelkedett. — Többnyire társbérleti vi­szonyból vagy más kénysze­rű együttlakásból erednek a becsületsértési, de még a ma- gánlaksértési ügyek is. Élkö­vetőjüket inkább jellemzi a rosszindulat, a megromlott emberi kapcsolat, mint a bű­nözési szándék. Ezért is ke­rült e két korábbi bűncselek­mény a szabálysértések kö­zé. Tavaly hatezer ilyen — a szomszédperekhez és más, házi háborúskodásokhoz ha­sonló — üggyel foglalkoztaka büntetőbíróságok. Bízunk abban, hogy a he­lyi körülményeket jól ■ isme­rő tanácsi szervek sikerrel látják el feladataikat és a jo­gi védelem mellett arról is gondoskodnak, hogy ne váljék szabálysértési üggyé minden megromlott, de még helyre­hozható szomszédság, vagy emberi kapcsolat. Ezért a ha­tóságnak még a tárgyalás előtt meg kell hallgatnia a fele­ket. Ezt az alkalmat is fel le­het használni arra, hogy a békétlenek közt megértést te­remtsenek. — Űj szabálysértés a nem gépi meghajtású jármű — ke­rékpár, kézikocsi vagy más hasonló útialkalmatosság — jogtalan igénybevétele, Ugyancsak a tapasztalatok alapján került a jogsértések közé az üzemi gépkocsival való visszaélés, amelynek elkövetője ezer forintig ter­jedő bírsággal sújtható. Ko­rábban az üzembentartási engedély, menetlevél nélkü­li autóvezetők „csupán” fe­gyelmi felelősséggel tartoztak. — Érdekes sazbálysértés a járműalkatrészek szakszerűt­len készítése. Ennek felállítá­sára azért volt szükség, mert igen sok fusizással előállított alkatrész, járműtartozék ke­rült az autókba, amelyek az­után súlyos balesetek forrá­saivá váltak. Ezért a minősé­gi jóváhagyáshoz kötött gép­jármű-alkatrészek előállítói — a műszaki kontroilvizsgáiat elhagyása miatt — tízezer fo­rintig terjedő pénzbüntetés­sel sújthatók. Az új BTK rendkívül szigorúan bünteti a korrupciós bűncselekmények elkövetőit. Enyhébb, ám gya­korisága miatt korántsem ve­szélytelen magatartás a vesz­tegetés szabálysértési alakza­ta. A jövőben ezért ötezer forintig terjedő bírsággal sújt­ható az az állami szervnél, szövetkezetnél, vagy egyesü­letnél dolgozó, aki munkájá­val kapcsolatban csúszópénzt kér. — Egyszerűbb, gyorsabb lesz a hatósági ínunka is. A „nyilvánvaló”, tisztázott tény- állású szabálysértéseknél, tár­gyalás nélkül is bírságolhat majd a szabálysértési hatóság. Tavaly fele-felé arányban for­dultak elő a szabálysértési tárgyalással, illetve a tárgya­lás mellőzésével lezárt ügyek. Most ez utóbbiak bővítésére nyújt lehetőséget a módosí­tott törvény, mivel nemcsak ezer forintig terjedő pénzbír­ságot lehet kiszabni tárgya­lás nélkül, hanem akár tíz­ezer forintosat is, ha kellő bizonyítékok állnak rendelke­zésre. Segíti és várhatóan csökkenti majd a szabálysér­tési hatóságok munkáját az az új lehetőség, hogy a taná­csi szakigazgatási szerv ré­széről eljáró és erre felhatal­mazott dolgozók — általában azok, akik ellenőrzési felada­tokat látnak el — egyes sza­bálysértések tetten ért elkö­vetőjét, például parkrongálás, köztisztasági szabálysértés, tiltott helyen táborozás 50— 200 forint közötti összegben a helyszínen bírságolhatják. Er­re eddig csak a rendőrségnek volt módja. — Szeretném hangsúlyozni, hogy hatóságaink valameny- nyi szabálysértés elbírálásá­nál a társadalmi együttélési kapcsolatok helyreállítására törekszenek. Természetesen, ez nem jelent valamiféle li­beralizmust. A büntetések­ben érvényre jut továbbra is az elkövetett jogsértés súlya, veszélyessége. A tanácsok és a hatóságok közötti jó kap­csolatokat igyekszünk fel­használni, különösen a birtok- háborítási, s az említett együttélési háborúskodások esetében — mondotta befeje­zésül dr. Raft Miklós. Vettem egy tankot. Nagyon szép kis tank, alig futott negy­venezret a generál óta. Tulaj­donképpen kocsit akartam venni, de a piacon tizenötez­ret kértek egy kiutalásért. Igaz, akkor még nem gondoltam arra, hogy tankot vegyek. Egé­szen addig, amíg a Keletinél meg nem szólított egy len­gyel turista. — Forint' jeszty? Dollár, márka? — akkor jutott eszem­be Stratilek. Az a postarabló, aki itt vett pisztolyt egy len­gyeltől. — Jeszty — mondtam tehát, és visszaadtam neki az arany­karkötőt, amit a kezembe nyo­mott. — Kocsi kéne. — Kocsi? — A lengyel gon­dolkodott egy kicsit, és a fe­jét vakargatta. — Milyen? — Rolls-Roys — vágtam rá. — Drága lesz — ingatta a fejét a lengyel, és a szemem előtt rózsaszín ördögök táncol­tak. Odahajoltam a középko­rú szőke férfi fejéhez, cs bi­„Tárebérlok 8 és jó „szomszédok’’ Táborozás, üdülés a tárás i hegyoldalon Csendes a balassagyarma­ti járási úttörőelnökség ráróspusztai tábora. — A gyermekek kirán­dulni mentek — újságolja Kerényi Ferenc, a „társbér­lő” jó tájékozottságával. — És azok a srácok? — mutatok a játékba belefe­ledkezett nebulók felé. — Ok a mi táborlakóink. — Aztán magyarázatként gyorsan hozzáfűzi: — Ta­valy az Észak-magyarországi Regionális Vízmű dolgozói társadalmi munkában há­rom faházat építettek itt a tábor területén. A tábor gazdája, a Szécsényi nagy­községi Tanács úgy ment bele ebbe a „játékba”, hogy 3 év után a házak a tá­bor tulajdonába kerülnek. Addig pedig a vízmű dolgo­zóinak gyermekei használ­ják azzal, hogy itt üdülnek. — Ezek szerint maguk most társbérlők, akik a lak­bért előre ledolgozták. — Valahogy így. AZ ÜZLET zalmasan a fülébe súgtam: — Tank kellene ám. Hamar megegyeztünk. A lengyelnél ugyan momentán nem volt tank, de megígérte, hogy a jövő héten elhozza. Meg is jelent vele a megbe­szélt időben a Garay téren. — Hogy hozta át a határon? — kérdeztem döbbenten. — Ne is kérdezze — legyin­tett. Nagyon nehéz útja volt. A határon minden csomagját fel­nyitották, a tankot is szinte szétszedték, benéztek az ülések alá. Végül elvettek tőle egy lemezjátszót és harminc frot­tírtörölközőt, hiába mondta, hogy ő naponta mosakszik. Nem hitték el. Nem mondom. Tier ült a tank annyiba, mint egy Zsiguli, de megérte. Megbízható, jó a mo­torja, erős a karosszériája, ezt Az. üdülő gyermekek szemmel láthatóan élvezik a teret, azt, hogy most övé­ké az egész tábor. — Nagyon jól érezzük itt magunkat — újságolja Ju­hász Attila, aki Kazincbar­cikáról érkezett Rárósra. — Sokat játszunk, fürdünk és kirándulunk — teszi hozzá Szabó Béla. — A programot mindig egyeztetjük a nagytáboré- val. Több közös rendezvé­nyünk volt — tájékoztat Terék Ferenc az üdülőtá­bor vezetője. — Hány gyermek tábo­rozik évente az üdülőtá­borban? — Turnusonként 24. A nyáron, hatszor 24 gyermek, tíz napon át élvezte a ra- rósi hegyek és az Ipoly nyújtotta romantikát. Ki­rándulunk, játszunk, túrá­zunk, ha az időjárás enge­di, fürdünk. Azon vagyunk, hogy a ránk bízott gyer­mekek jól érezzék itt ma­gukat. aztán lehet kopogtatni, sehol sem rozsdásodik. Az utcán tartom, na és ha nekitolatnak... Igaz, a lengyel meniegetődzött, hogy csak kevés lőszert tud adni vele, de nem baj. Ka­rambolnál még így is biztonsá­gosabb, mint akár egy Volvo. Egy baj van csak. Sokat eszik a nyavalyás, a gatyám is rá­megy az üzemanyagra. Vala­mi kis melót kéne szerezni vele... gondoltam, hogy jelent­kezek a tankkal pénzszállító­nak, de sajnos, nem felelek meg a feltételeknek, melyek szerint a pénzt csak madár- csontú, halk szavú, reszketeg aggokkal szabad .szállíttatni. Alsó korhatár 70 év. Én pedig fiatal vagyok és sportolok. Mit tehetek? Talán, elmegyek zöld­séget szállítani a piáéra. Vég­ső esetben eladom egy len­gyelnek a tankot. Futó József, az ÉRV dol­gozója lengő kugli beállí­tásán munkálkodik. — Brigádunk, a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád patronálja a tábort. Ka megkérnek valamire, mi szívesen feljövünk és meg­csináljuk. — Nagyon sokat segítenek nekünk — nyugtázza Keré­nyi Ferenc. A szomszédban, az árok másik oldalán is csendes a tábor. A sátrak üresen tá­tongnák. Dénes Sándor la­borvezető mindent előké­szített az új csoport foga­dására lnne.:, a rárósi hegyoldalból startolnak az országos vándortábor részt­vevői. — A partizánok útján a vándorul bor első állomá­sa a miénk. Hárommá rárósi tábori élet után Ipolytarnócon át végig az országhatár mentén, az egy­kori partizánok útján gya­log teszik meg az utat a pajtások Karancsberényig. — Honnan érkeznek út­törők? — Szinte az ország min­den részéről. Az idén. 23 csapat járja végigaz észak­nógrádi vándortábor útvo­nalát. Most mentek el a sa- jóbábolnaiak és várjuk a komáromi gyermekeket. A tábori napló tanulsága szerint a pajtások és veze­tőik elégedettek a fogadta­tással, elhelyezéssel, a ráró­si tábor adta körülmények­kel. ..Fürdés, filmvetítés, tá­bortűz, kedves fogadtatás, jóbarátok, nem rossz kez­dés” — olvastuk Molnár Zoltán sajóbábolnai nevelő bejegyzésék „Társbérlettel” és jó „szomszédságban” az Idén három típusú tábor lakói a legnagyobb megértésben él­nek és élvezik a tábori élet minden örömét és roman­tikáját a rárósi hegyolda­lon. Tólisz András Szenográdi Ferenc NÓGRAD - 1979. augusztus 10., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents