Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

A mennyiségre vagy a minőségre ösztönöz? « Ahogy a helyzet megkívánja Vajon miért • fogalmaznak fgv a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában. i KÜLÖNLEGESSÉG r VAGY SAJÁTOSSÁG? — A minőségi bérezés meg­valósítása számunkra is köte­lező. Ezt azonban komplexen és rugalmasan kell vizsgálni. Ezért nem volna helyes, ha kategorikusan kijelenteném, hogy nálunk, a jelenlegi hely­zetben kizárólag a minőségi bérezésre van szükség. Mégpe­dig azért, mert a gyakorlat át­menetileg más megoldást is előtérbe helyez. Vagyis az egyik terméknél a minőségi követelmények teljesítése a meghatározó, míg a másiknál a mennyiségre is ösztönözni kell, rpert éz utóbbi is jól szolgálja az egyetemes érde­keket — mondja bevezetés­képpen Márton Sándor, a gyár főmérnöke. Szavai az első pillanatban egy kicsit szokatlannak és kü­lönlegesnek hatottak, később azonban kiderült, hogy a gyár­ban csupán a sajátosságok ér­zékeltetéséről, a követelmé­nyekhez való rugalmas iga­zodásáról van szó. >— Hogy meddig lesz rá szükség, azt nem tudom meg­mondani, csupán annyit köz­lök, hogy az előzőektől eltérő­en a második fél évben, a mi gyakorlatunkban előtérbe ke­rült a mennyiségre való ösz­tönzés. Ez együtt jár a gaz­daságosság biztosításával is — folytatja az előbbi gondola­tot Kenyeres Gézáné gazdasági vezető, majd a következőket fűzi hozzá: — Tavalyi termék- összetételünk azt indokolta, hogy a hagyományos teljesít­ménybérezés mellett bevezes­sük a minőségi premizálást. Bulgáriában 1951-ben vezet­ték be az ingyenes orvosi el­látást, amely ma már min­denki számára hozzáférhető, és magasan képzett szakem­berek végzik. Az országban törvény védi az édesanyákat és a gyerme­keket. A terses anyák és a kisgyermekesek különféle pót- szabadságokat kapnak, és a legkülönbözőbb juttatásokkal igyekeznek megkönnyíteni helyzetüket. Terhesgondozás és védőnőhálózat, szülőottho­nok és egyéb intézmények gondoskodnak az édesanyák­ról. 1965-ben még csak mint­egy 175 ezer terhes nő állt megfigyelés alatt, 1977-ben már 227 ezerre nőtt a szá­muk. A védőnőhálózat 7 éves korig figyelemmel kíséri a gyermekek fejlődését is. 1965- ben 111 ezer, 1977-ben már több mint 144 ezer gyermek­ről gondoskodtak a védőnők. Dinamikusan fejlődik a gyermekegészségügyi hálózat. A rendelőintézetekben 1965- ben még csak 469, 1977-ben Ezt alkalmaztuk a tőkésexport­termékeknél, ahol igen magas és szigorú követelményeket állítottak elénk. A minőségi prémiumot csak akkor fizettük ki, amikor a MERT átvevője exportképesnek minősítette a termékeket. Ilyenkor a fi­zikai dolgozók — általában a gépmunkások 85 százaléka — havonta 300—500, a termelést irányító művezetők, üzemveze­tők pedig 800 forint prémiu­mot kaptak. Igen, néhányszor előfordult, hogy egyes veze­tőktől megvontuk ezt az ösz- szeget, de csak a kifogásolt ter­mékgyártási időszakra. Ügy ítélem meg, hogy 1978-at, a minőség tekintetében a leg­jobb esztendőnek mondhat­juk — érvel a gazdasági igaz­gató. Az előbbi gondolat igazsá­gát bizonyítják a tények is. ■ Csökkent a reklamációk szá­ma, a külföldi tőkés partne­rek a személyes tárgyalások alkalmával elismeréssel szóltak a termékek jó minőségéről. Az igazsághoz tartozik, hogy mi­vel 1978-ban jelentősen nö­velték az exportot, a vállalat központja hozzájárult ahhoz, hogy a növekedés arányában a gyarmatiak külön részese­dési alapot képezzenek, és azt felhasználják a jól dolgozók jutalmazására. Ez az összeg 78 ezer forintot tett ki. De ezt az időszakot jellemezte az is, hogy mindig volt egy-egy olyan termékük, amelyet egész évben nagy mennyiségben gyártottak. ŰJ HELYZET ALAKULT KI Az idei esztendő felborítot­ta a korábbi állapotokat. Visz- szaesett a belső piac igénye, számos külpiaci gond zavarta gyermekszanatóriumi férőhe­lyek száma már elérte a 8500-at. Az orvostudományi akadé­mia intézményei állandóan tanulmányozzák a gyermek- egészségvédelem, a diagnosz­tikai munka, a gyógyítás kü­lönböző kérdéseit. Szerte a világon sok gyermek kapta már vissza egészségét bolgár orvosoktól. Az anya- és gyermekvéde­lem komplex munkájának eredményeit a számok is igen jól tükrözik. Az országban a szülő nők mintegy 99,6 száza­léka különböző egészségügyi intézmények szülőosztályain hozza világra gyermekét. En­nek következtében a csecse­mőhalandóság az 1965. évi 72 ezrelékről 1978-ra 21,8 ezre­lékre csökkent. Jelentősen csökkent a fertőző gyermek- betegségek száma is az or­szágban. Javult a bolgár gyermekek általános fizikai állapota is. a nagyszériás termelést, ugyan­akkor kedvezőtlen irányba változott a rendelésállomány összetétele. Megszűnt az egész évben gazdaságosan gyártható nagyszériás termékek száma, előtérbe került a munkaigé­nyes, alacsony értéket képvi­selő termékek gyártása. Jó­részt ennek tudható be, hogy az első fél évben csupán 502 millió forint értékű árut ter­meltek és értékesítettek. Az első fél évben kialakult kedvezőtlen rendelésállomány a második fél évre is megma­radt, sőt bizonyos tekintetben rosszabbodott. Növeli a gon­dokat. hogy ebben az időszak­ban 686 millió forint értékű terméket kell előállítani. Tel­jesítése nagy erőpróba elé ál­lítja a vezetőket és a dolgo­zókat. Egyúttal jelzi, hogy most a tő feladat az éves terv teljesítése, a. minőségi előírások betartása mellett. A kialakult új helyzetet vissza kell tükröznie bérezési rendszerünknek is — kér is­mét szót a gazdasági vezető. — Konkrét, elfogadott elkép­zelésekről még nem tudok nyilatkozni, mert özeket meg kell vitatni az érdekelt tár­sadalmi szervek vezetőivel, testületéivel. Egyetértésük és támogatásuk elnyerése után a konkrét tennivalók, intézke­dések bevezetése a hó végén várható. A mostani bérezés lényege, hogy hosszabb távon elsősorban a termelési terv teljesítésére ösztönöz. Ennek sikerén áll vagy bukik az ez évi program megvalósítása. Ezért olyan rendszert alkal­mazunk, amely továbbra is biztonságot ad. Az új módszer a korábbiaktól eltérően vég­zett munkájuk mennyisége és minősége alapján differenciál­ja majd a dolgozókat. Az ösz­tönzéssel el kívánjuk érni, hogy a gépek jobb kihasználá­sa révén megteremtsük azt a szükséges többletkapacitást, ami feltétlenül kell céljaink­hoz. — A bérezés egyik alkotó eleme továbbra is a tiszta tel­jesítménybér lesz. A minőségi prémium összegét egyelőre nem tudom megmondani. Az előzetes számítások szerint továbbra is szükség lesz túl­órákra, annak ellenére, hogy eddig 8 főt csoportosítottunk át a termelőgépekhez. De nem olyan arányban, mint az első fél évben — közli a gazdasági vezető. A PROGRAM TELJESÍTHETŐ? Határozott igennel válaszol Kenyeres Gézáné. — Ehhez azonban nekünk, vezetőknek biztosítani kell a termelés fo­lyamatos feltételeit. Ha ez meglesz, akkor a kol­lektíva, amely már eddig is sok esetben adta tanújelét an­nak, hogy nehéz helyzetekben is lehet rá számítani, nem hátrál meg. Ahol van még lelkesedés is — a mostani kedvezőtlen helyzetet kedve­zővé képes változtatni. V. K. A gyermekek egészségéért már 1047 gyermekegészség­ügyi részleg működött. A Megszerezni a szén becsületét Nehéz idők gondolatai Termelési tanácskozás Ménkesen Egy azok közül, akikre mindig számítani lehet: Rákot Joachim, frontmesterhelyettes. Hát, sző, ami szó: nincs éppen rózsás helyzetben az idén is sok dicsőséget megért ménkesi aknaüzem. Gond gondra halmozódik, s hiába a nagy akarat, mikor annak el­lenére sem jön ki a frontok­ról az a szénmennyiség, amely a tervelőirányzatokban sze­repel. S amit felszínre kül­denek is, minőségben sok kí­vánnivalót hagy maga után. Azt mondják, nem is igen emlékeznek, mikor kapott ennyi kritikát az itteni ve­zetés — nem mintha csak rajtuk állnának, vagy bukná­nak a dolgok —, mert, hogy sosem álltak még ilyen cse­hül, mint mostanság. A fél év teljesítménye még hagyján: az a másfél ezer ton­nás lemaradás szinte szóra sem lenne érdemes — bár, igaz, rátetézett az eredmény­telenségre a vágathajtási le­maradás. a minőség romlása, az önköltség növekedése és a béralap jelentős túllépése —, de június vége óta... Hát, igen: azóta majdnem tizenkétezer tonnára tehető az adósságuk. Nem mosolygós' arccal szá­molt be az üzem helyzetéről Töröcsik István főmérnök sem, s valahogy kissé fagyosnak tűnt. a termelési tanácskozás han­gulata is kezdetben, de az­tán a szenvedélyes hangú hozzászólások enyhítették a feszültséget. Mert mit mon­dott Nagy Pál Máté, az or­szágos hírnevű szocialista bri­gádvezető is? (Akinek Lenin nevű brigádja a Magyar Szén- bányászati Tröszt több száz kollektívája közül az első tíz között áll eredményességé­vel. ..!) — Nem a múlton kell sirán­kozni, hanem a jelen felada­tainak megoldásán közösen, mindannyiunknak töprenge­ni. Felesleges az önmarcango- lós, az intrika, a hibák egy­másra hárítása. Minden erőn­ket, energiánkat arra kell összpontosítani, hogy behoz­zuk lemaradásunkat s ele­get tegyünk esztendő végére a velünk szemben támasztott követelményeknek. Még ilyen soha nem volt rossz körül­mények között is! Pál István, a 41-es front csapatvezetője rákontrázott: — Ménkesnek hírneve volt, ne sokáig szégyenkezzünk hát! — 1. .Mert most, van mi­ért. Töröcsik főmérnök szerint sem tartottak még termelési tanácskozásokat ilyen gondok­kal teli hónapban, amikor a régebben kézlegyintéssel el­intézett hiányosságok így visszaütöttek. S hozták olyan helyzetbe az üzemet, mint amilyen... Nem váltotta be a hozzá­fűzött reményeket a folyama­tos munkarend sem eddig. Igaz, több mint száz méter­rel több vágatot hajtottak ki az előirányzottnál, ám ez még mindig csak a lemara- [ dást csökkenti. Persze, eh- I hez nagyban hozzájárult az is, hogy nem tudták biztosíta­ni a műszaki feltételeket, s ez már a vezetés kritikája (önkritikája, hisz’ maga a fő­mérnök vallotta be) is. Az al­só munkahelyen szinte na­ponként hihásodott meg az F—6-os vágathajtó gép, a fel­sőn pedig nem kielégítő a le­vegőellátás. — Csak csorog rólunk a ve­rejték, s kapkodjuk a forró levegőt. Ülni is nehéz ilyen légszomjban, nemhogy dol­gozni, mondta az egyik front­mester. A szén minősége pedig.. 2237 kalóriái fűtőérték he­lyett a fél évben mindössze — átlagosan — I960-at sike­rült teljesíteni, sőt igen nagy baj, hogy júliusban, sőt, au­gusztusban is, vettek már 1100—1600, kalóriás mintá­kat. Ami, miként a főmérnök, de különösen Sirkó Vilmos, aknász felhívta rá a figyel­met, emberi hiba. felelőtlen­ség, nemtőlődpmség eredmé­nye. S mindaddig nem is igen lesz változás, amíg a munka- fegyelem ismét nem üti meg a kívánt mércét. (Meséli a fő­mérnök: egyik — de sokadik — éjszakai ellenőrzése során nem egy embert talált bé­késen hortyogva, a szállítósza­lag mellett, akiknek feladata éppen a meddő eltávolítása lett volna. Mi több: „össze­futott” a munkát idő előtt el­hagyókkal is, akik közül egye­sek szánták-bánták bűnüket, Krekács Miklós felvétele mások — finoman fogalmaz­va — illetlen hangot ütöttek meg veie szemben, s akadt olyan is, aki, hogy elkerülje a felelősségre vonást, inkább választotta, hogy térden fe­lüli sárban „meneküljön” a fő­nök elől a Nemes-ereszké- ben...) Gond hát a sok fegyelme­zetlenség is, ami nemcsak a dolgozókra vonatkozik, s ami az esetenkénti szervezetlenség következménye. Sióval nem túl rózsás a ménkesi összkép mostanában. S, hogy kilábalnak-e a gon­dokból? Bizonyos! Ismét Nagy Pál Máté sza­vaiból idézünk: — Brigádunk, amelynek éves terve 171 ezer tonna, vállalja, hogy minden tőle telhetőt megtesz ennek jelen­tős túlteljesítésére, enyhít­ve ezzel az üzem lemaradá­sán. S, hogy most — ezennel bejelentem — csatlakozunk a borsodi bányászok felhívásá­hoz. amely a következő párt- kongresszus tiszteletére ser­kent munkaversenyre, még nagyobb teljesítményt válla­lunk. A ménkesíek remélik: ha­marosan rendeződnek a sorok, enyhül a feszültség. S ami a lényeg: mind nagyobb meny- nviségű jó szenet küldenek felszínre. . . Karácsony György Dinamikus vezetés Űj követelmények..: Sokszor, sokféleképpen írtuk le a kifejezést a gazdasági életben sokasodó tennivalókkal kap­csolatban, címezve a figyelmeztetést mindenekelőtt a veze­tőknek. Mert elsősorban nekik kell felismerniük ama bi­zonyos új követelményeket, hogy aztán érvényesíthessék is mindennapi irányító munkájukban. S mert — mondom —, sokszor és sokféleképpen hangzott el az iménti fél mondat az elmúlt években... persze nemcsak a publicisták, hanem politikusok, gazdasági vezető testületeket képviselő szakem­berek részéről is..,, a dolog úgy fest, mintha a figyelmez­tetésnek nem nagyon lenne foganatja. S valóban: lépten- nyomon találkozni megmerevedett, idejétmúlt vezetési gya­korlattal, gyakran hallani olyan — úgymond: objektív okok­ra történő — hivatkozásokat, mentegetődzéseket, amelyek kapcsán még a laikusokban is megfogalmazódik a kérdés: valóban kellően rugalmas, kellően szakszerű, eléggé önálló és invenciózus-e a mi gazdasági egységeink irányítása? Tudjuk például, hogy számunkra létkérdés a termék- szerkezet korszerűsítése. S mégis: évek óta szinte mást sem olvasni, hallani, mint a nehezen változó termékszerkezettel kapcsolatos bírálatokat, vagy éppen magyarázkodásokat. S ha netán valahol, mégis történik valami jó irányú változtatás ez ügyben, akkor azt nem a gazdasági élet természetes moz­zanatának tekintjük, hanem szinte országos jelentőségű ese­ményként ünnepeljük. J Vagy: ellaposodott közhely, hogy Magyarországon nem a munkaerőhiány, hanem a teljesítményhiány jelenti a gaz­daság egyik nagy gondját-baját. S ha valaki felismeri ezt az alapigazságot és eszerint cselekszik, legjobb esetben sem ússza meg sanda gyanúsítgatások nélkül. Vagy: a teljesít­ményhiány csökkentésére leginkább alkalmas — s a telje­sítményekkel arányosan — differenciált bérezés, anyagi ösz­tönzés alkalmazása kizárólag a vezetői döntés függvénye. Mégis: ebben sem jutottunk élőbbre, mert más tényezők vi­szont olyan irányban alakítják a társadalmi közhangulatot, hogy az mereven szembeszegül mindenfajta differenciálás­nak. Vagy: tudvalevő, hogy az élőmunkánál, hosszabb távon lényegesen okosabb, gazdaságosabb befektetés a műszaki fejlesztés szorgalmazása. De egy-egy jelentősebb gépvásár­lás, egy-egy valamennyire is Számottevő rekonstrukció olyan hihetetlenül bonyolult folyamat eredményeként valósítható csak meg, hogy sokan- választják — kénytelen-kelletlen — a könnyebb megoldást: gyarapítani a létszámot. Vagy: tudjuk, hogy a jelenlegi gazdaságfejlesztés első számú parancsa, inkább kevesebbet, de azt amit gyártunk, kifogástalan minőségben, versenyképes áron és a valóságos piaci keresletnek megfelelően állítsuk elő. E feltételrend­szer megannyi vezetői ’döntés alapja, kiindulópontja. Ugyan­akkor a vállalati tevékenység hivatalos értékítélete nagy-. mértékben függ bizonyos mennyiségi tényezőktől, a vállala­tok „rangja” pedig egyértelműen a növekedés függvénye. Nem mintha a mammutszervezet alkalmatlan lenne a ver­senyképesség kritériumainak kielégítésére, de —; bizonygat­ják ezt meggyőző érvekkel a szakemberek — gazdaságunk­ban inkább a könnyedség, a gyorsaság, a rugalmasság és a mozgékonyság vezethet gyorsan kihasználható eredmények­re. Vagyis nem a méreteken alapuló „tekintély”, hanem a produkció alapján kellene dönteni a vállalatok megítélésé­ben. S ez nagy valószínűséggel arra bátorítana, hogy szokat­lanabb, merészebb vezetői döntéseket is hozzanak. ' Az iménti példákat csak azért említettem, hogy vala­melyest érzékeltessem: az új követelmények felismerése és érvényesítése nem csak és nem kizárólag a gyakorló veze­tőkön múlik. Munkájuk körülményei sok esetben állítják őket szinte megoldhatatlan dilemmák elé, és gyakorta ért­hető, ha sokan inkább megkerülik e dilemmákat, maradnak a messzire ugyan nem vezető, de mindenképpen kockázat­mentesebb úton. A vezetői munka, és általában a gazdálkodás apróléko­san, esetenként aggályoskodó körültekintéssel szabályozott feltételrendszere persze csak nehezen változik. Ezt tudni keil, de azt is, hogy még ez a feltételrendszer sem zárja el a kez­deményezés, vagy ha úgy tetszik: az új feltételekhez való igazodás útját. S hogy miért mindig az új feltételek emlegetése? Mert a gazdaság semmilyen körülmények között sem tekinthető mozdulatlannak. A legkedvezőtlenebb körülmények között is szüntelenül változó, formálódó, új meg új jelenségeket produkáló folyamatról van szó, mely változásokhoz a gya­korló vezetők mégiscsak könnyebben igazodhatnak, mint a — természeténél fogva is nehézkesebben mozduló — álla­mi szabályozás. Arról nem is beszélve, hogy az általános fel­tételrendszer esetleges módosításait többnyire a gyakorlati kezdeményezések kényszeríthetik ki. Ebben az összefüggés­ben is igaz a tétel; a változó gazdasági követelmények egy­re dinamikusabb vezetést követelnek.-Vértes Csaba NÓGRÁD - 1979. augusztus 10., péntek 3 !

Next

/
Thumbnails
Contents