Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

Hangszóró mellett A televízióból jelentjük Hogyan üdülünk? Zenés műsorok bemutatás előtt Bán László szerkesztő-ri­porter műsora (Csak arra vagyok kíváncsi, hogyan nyaralunk?) a hét elején hangzott el a Kossuth adón, s éppen azt nyújtotta hall­gatóinak, amire a címben utalva vállalkozott; feltár­ni össznépi üdülésünk fo­nákságait. Ezért azután el­sősorban a gondokról esett szó, s viszonylag háttérbe szorultak a közismert lírai közhelyek a kék égről, a Balaton selymes vizéről, a levegő nyári fényekkel teli vibrálásáról és számos egyéb haszontalanságról. Sokkal érdekesebb-izgal- masabb kérdésekre kere­sett választ Bán László, s mindazok, akik ebben a vállalkozásban segítségére voltak, szám szerint nem is kevesen. Megszólaltak ter­mészetesen maguk az üdü­lésben részt vevő dolgozók Siófokon, Balatonfüreden és másutt is, véleményt mondtak az üdülőhelyekről, például Siófokról, a hely­beliek („Csak azt nem ér­tem, miért jön ide mindenki, amikor ez az egész környék legkoszosabb, legelhanyagol­tabb pontja?!”) őszintén be­széltek az üdülők gondnokai, sokat segítettek a téma ala­pos körüljárásában a meg­hívott stúdióvendégek, szakértők, név szerint: And­rási Mária, Hankiss Elemér, Manchin Róbert szociológu­sok, Iván László pszichiáter és Vekerdy Tamás pszicho­lógus. Bán László és munkatár­sai nem sajnálták az időt és a fáradozást — ahogy mon­dani szokás — a kép teljes­sé tétele érdekében. Való­ban mindenre volt „hang­anyaguk”, minden felvetett gondolatra volt előre elké­szített helyszíni riportjuk, s bár nem titkoltan elsősorban a gondok után jártak, a ha­zai valóságot és gyakorlatot, no, meg a szokást ismerve elmondható: alig-alig vol­tak egyoldalúak. Azaz a valóság, mármint az üdülés az egyoldalú! De hát, éppen erről volt szó. Érdemes volt meghallgatni ezt a valóságfeltáró műsort azoknak, akik már hazatér­tek az idei nyaralásról, és azokiiák, akik éppen nyaral­ásiak, na, meg persze azoknak is, akik éppen készülődtek, készülődnek. Mindenkinek, mert mindannyiunkhoz, mindannyiunk érdekében szóltak a szakértők, mun­katársak, s maguk a részt­vevők is. A legfőbb gondo­kat valahogy így lehetne összefoglalóan jellemezni: nincs megfelelő tárgyi, strukturális kerete az üdü­lésnek, a zsúfoltság ott is érvényesül, ahol pedig nem kellene, kevés az üdülést gazdagító tárgyi és szelle­mi eszköz, hiányos (nagy általánosságban) az üdülési kultúránk, nem nagyon tu­dunk mit kezdeni azzal a két-három héttel, ami, ha szerencsénk van, nem a négy fal között otthon, ha­nem valamelyik nyári di­vathelyen, például a Bala­ton partján telik el jelenlé­tünkkel. Mi az oka az üdülési kul- turálatlanságnak? A szakér­tők közül valaki, talán ép­pen Andrási Mária, így fo­galmazott: sok évszázados fáradtságot pihennek ki üdülésük alatt a társadalmi rétegek tagjai, ezért nem is tudhatnak élni az üdülés adta valódi lehetőségekkel. Ezt általában eddig étkezé­si rossz szokásainkkal kap­csolatosan emlegették a szociológusok. Íme, most már az üdülésre is érvényes lehet. Az ember hajlik arra a gondolatra, hogy amit nem tudunk, vagy nem aka­runk nevén nevezni, azt a történelmi igazságtalanság nyomán feltámasztható misztikus ködbe burkolunk. Szerencsére a műsor egésze sokkal közelebb vitt bennün­ket a helyzet felismerésé­hez: a rossz üdülési szoká­sok az egyéb rossz szokások Edit ajánlotta, térjenek vissza az emeletre, az ő la­kásukba. Remélte, ott majd bátrabb lesz. El is helyezked­tek a fénnyel teli nagyszo­bában, amelyet szellő járt át a nyitott erkélyajtó felöl. Burján Péter komótos moz­dulatokkal rakta ki a sörö­ket a kerek asztalkára. — Jégről adták a kedve­mért. A vén cimborák meg alig akartak elengedni. Nyomban felismerte Pau­la, hogy a nyugdíjasok emle­getése komoly akadállyá nö­vekedhet a szándék útjában. Más irányba kanyarodott a beszélgetéssel. — Z'oliékat nem látta vé­letlenül a kocsmában? Burján Péter még mindig nem vette észre a többiek bi­zonytalankodó tartózkodását. Derűje birtokában újságol­ta: — Hiszen még javában tart a. meccs. Nagy meccs lehet. Ügy zúg a tömeg, mintha mérgesítenék. Viszont beszél­tem Karikó Imrével. Fag­gatott, nem jön-e mégis ha­marabb haza Mártika. Vigasz­taltam, hogy köze] a kedd. Jön bizonv. várja az új ház. — Csak nem a Sárga csi­kóban találkozott ezzel a... Karikóval? — kérdezte Paula fintorogva. — Pedig ott beszélgettünk. Méghozzá igen barátságosan. Ahogy egy magunkfajta ren­des munkáslegénnyel il­lik. Tiltakozása jeléül minden fonnyadt tagját megrázta Pa­ula. — Egyetlen legény se ren­des huszonkét éves korában! Editet aggasztotta a ve­szély, hogy mind távolabbra kerülnek a célhoz vivő ös­vénytől. — Végre megint vitatkoz­hatunk valamin. Választhat­nánk fontosabb témát is. Mohón nyelte le a kortyot Dezső és szuszogva helyeselt: — Szorzóm a véleménye­det! Bár túlontúl nyilvánvaló volt a helyeslés oka, Paula to­vább rágódott a maga csont­ján. — Mindig sejtettem, hogy ez a Karikó érdekből- jár ide. A kőfaragó úgy tett, mint­ha boldogan markolna a ha­jába. — Nahát, hogy te milyen éleslátó vagy! Ml a kifogá­sod ellene? — Jelentéktelen — világosí­totta fel felesége. kétszeres kicsinyléssel. — Mártika mel­lé eredetibb egyéniség kell. — Miféle eredeti egyéniség? légtáncos? Vagy hasbeszélő? Esetleg fakir, aki úgy eszi a zsiletpengét, mint a nápolyit? 4 NOGRAD - 1979. augusztus 9., csütörtök folytatásaként határozhatók meg. Más szóval: ha az em­ber általában rosszul szer­vezi meg az életét, munká­ját, többnyire a szabad ide­jével, üdülésével, lehetősé­geivel. sőt, saját magával sem igen tud igazán mit kezdeni! Vagyis a társadal­mi gondok — gondok ma­radnak akkor is, amikor 4 regenerálódás, az erő, a szellemi és testi, fizikai lét újrafeltöltése a feladat. Hogy az ördög nem annyira fekete, mint amilyenre ez a műsor festette' igaz lehet. Ezt maguk az alkotók is el­ismerték. Ám, hogy semmi túlzás sincs abban; nincs minden rendben üdülésünk tartalmi és tárgyi világában — aligha vitatható. Egyet kell érteni ezzel: a többség nem érzi magát rosszul, amikor az üdülésből megtér, de éppen ez a leg­fájóbb az egészben, hogy talán nem is tudja (mert nem rendelkezik ilyen össze­hasonlítással, kultúrával), hogy érezhette volna magát jobban is! Mit tart erről sok rádiós műsor népszerű szakembere, Hankiss Ele­mér? Így vélekedik (érde­mes helyenként majdnem szó szerint idézni). — Üdül­ni tudni is kell 1 Meg kell tanulni üdülni, mindent meg kell tanulni manapság. Saj­nos, ami az üdüléskor tör­ténik, az megismétlése an­nak, ami egész évben tör­tént. Az év közben sem tudunk igazán jó emberi vi­szonylatokat teremteni. Nem tudunk igazán jól egyedül lenni sem. Intéz­ményesített rendszer is kell, s nem elsősorban a gond­nokok dolga azt intézmé­nyessé tenni, ami világszer­te új szakma (nálunk még nem). A szakembert „animá- tomak” hívják, aki minden­kit egyéniségéhez mérten se­gít. Éppen abban, hogy az üdülésben megtalálja mind­azt, amire szüksége van. Te jó ég, hol vagyunk mi ettől?! <T. Pataki) Az a fiú igen kitűnő szer­számlakatos! Amellett jövő­re érettségizni fog Károly ke­ze alatt! Edit cseppet sem volt há­lás, hogy tanár férjét emle­gették. — Természetesen, ott le­szünk a ballagáson — jegyez­te meg, miközben a pucér parkettet kopogtatta cipellője sarkával. — Na és — kukorékolta a magáét Paula. — Ki vagyunk az érettségijével az összes Vizekből. Burján Péter tanácstalanul hallgatott, most azonban szól­nia kellett. — Nem szabadna annyira lenézni azt az érettségit Ele­get gürcöl érte. — Ma már csak egy érték­telen papír — adta apósa tud­tára kicsinylő ajkbiggyesztés- sel Paula. Feleletként szinte bocsána­tot kért az öreg: ’— Ér annyit, mint az ele­mi iskolai bizonyítvány az Orsolyita apácáktól. Ha a becsületébe gázolnak Paulának, akkor sem sértő­dött volna meg különbül. Fel­pattant ültéből, fel is ágas­kodott, majd kiszaladt az er­kélyre. — Nem bírom! Ezt már nem lehet bírni! Ezt az örö­kös személyeskedést! Dezső keserűen morogni kezdett, súlyos legyintéssel fejezte ki véleményét, aztán nekieresztette a hangját. — Diliház ez, vagy társas­ház?! Döntsük el gyorsan, mielőtt én is bediliznék! Higgadtan, bár kissé sá­padtan szögezte le az öreg: — Imrét nem hagyom bán­tani. Ugyanannyit dolgozott a házon, mint mi. Itt töltöt­te az összes szabad idejét. Házasodjanak csak össze, és az én lakásom az övék.x Idejét látta a mérnöknő, hogy összeszedje lélekjelenlé­tét. Könnyedén, mosolyog­va, igazi szeretetet sugározva beszélt az öreghez. — Rendben van minden, édesapám. A legnagyobb rendben. Senkinek nem áll érdekében kifogásolni a dön­tést. Sőt. De a változatlan Sztravinszkij Mavra című vígoperájából készített televí­ziós operát Vámos László ren­dező és Bánki László szer­kesztő. A kis kolomnel ház című Puskin-novellát dolgoz­ta fel a zeneszerző, s 1918-ban mutatták be Párizsban. A magyar televíziós válto­zat híven követi az opera cse­lekményét, amely népi humor­ral, fordulatokkal van teli. A szereplők mintha bábok len­nének, maiszkot öltenek, orosz népi ruhákba öltöznek, hogy így játsszák, komódiázzák, s énekeljék végig a történetet. Egy orosz kisváros gazdasz- szonya elveszti szolgálóját. S most újat keres. Lánya, aki egy fiatal katonába szerelmes cselhez folyamodik. Lánynak öltözteti a katonát és mint cselédlányt becsempészi a ház­ba. A katona-szolgálólányt szívesen felfogadja a gazda- asszony. Ám amikor magá­ra hagyják, s házimunkával bízzák meg, a katona ügyetle­nül sürög-forog. S éppen ak­kor érkeznek meg a háziak, amikor borotválkozásba kezd. A kedves humorral fűsze­rezett opera szereplői Barlay Zsuzsa, Külkey Júlia, Takács Énekszóló — öregek napján A sok éves hagyományhoz méltóan ezúttal is megren­dezték Mihálygergén az öre­gek napját, a Vöröskereszt­alap szervezetben, ahoil uzson­nával és gazdag szórakoztató műsorral egybekötött szívé­lyes hangú, baráti fogadtatás­ban volt részük az idős, mun­kában megfáradt emberek­nek. Kulturális műsor, előadás, versek, dalok, jelenetek, és az „IPOLY” néptáncegyüttes gyönyörködtette az idős em­bereket. De nem maradt ki az előadásból Borbás Gyuláné, és Nyerges Lajos né, a két Ju­lis néni kedves énekszólója sem. óhaj más formában is telje­sülhet;. Az apa tűnődve i«ogatott, néhány rövid kortyot a söré­ből, éppen úgy, ahogy a for­ró teát szokás. — Ti valamit titkoltak elő­lem. A gyanú alaptalansága el­len felfortyanva tiltakozott Dezső. — Alattomosak azért nem vagyunk! Fogalma sem volt a fehér .hajú Burjánnak, mire- vélje ezt a tartalmában ködös, de • rossz hatásában nagyon is érezhető helyzetet. — Hát akkor?... A teljesen ártalmatlan kér­dés annál tűrhetetlenebb lett, minél tovább hallgattak. S mivel egyikükben sem volt akkora bátorság, vagy lele­mény, hogy újabb félreveze­téssel szédítsék az öreget, a tanácstalan kérdés pillanat­ról pillanatra keményedéit mellnek szegülő követeléssé. Elsőnek Paula próbált me­nekülni a kelepcévé lett kér­dés elől. — Szerintem már vége a meccsnek. Zoliék nemsokára itthon lesznek... Edit annyira megalázónak érezte a gyáva bújócskát, hogy egyetlen lépéssel túljutott a taktikázgatáson. Elszánt sza­vaival sógornőjéhez forduit: — Zoliék miatt nem fáj a fejem. Én már döntöttem. Burján Péter kapkodta a fejét hol ide, hol oda. Majd­nem szeppenten érdeklődte Dezsőtől: — Dehát, miről van szó?... A bivalyerős kőfaragó hir­telen ereje tudatára ébredt. Mutatta, mennyire örül ma­gának az életnek, s egyálta­lán mily nagyszerű, hogy ő lehet apja és családja herku- lesi oltalmazőja. Széles biz­tonságérzettel, jószívű vi­dámsággal bugyogtatta po­harába a sört, — Igyunk még egy pohár­ral, édesapám! Igyunk a nagy ötletre! Mert nézze, ara­nyos fater, az az ötlet igazán óriási! (Folytatjuk) Tamara és Gulyás Dénes. A zenei kíséretet az Operaház és a Jeunesse Musical zenekará­ból alakított kamaraegyüttes szolgáltatja. * Balassa Sándor a zeneszer­zője annak a televíziós balett­műsornak, amely az Iris cí­met viseli. A televízió első, nem színpadi adaptációból ké­szült balettfilmje, technikai bravúrokkal, a zene képi ki­fejezésével kápráztatja el a nézőket. * l?uda, a Duna, és Öbuda ré­gi szép épületei, modern ne­gyedei, s a gyönyörű római helyszínek adják a film hátte­rét, a „házi muzsikálások” számára ihlető alkalmat. Aquincum, ahol Aelia Sabina sírfelirata Decsényi János szopránszólóra, orgonára és zenekarra írt darabjában szó­lal meg. A Meggyfa utcai fest­mény, szép mozaik, a régi Ka­tonai fürdő látványos oszlop­erdeje, a Zichy-kastély. az Amfiteátrum, mely játszótér és remek helyszíne több ezer gyerek „világtáj” éneklésének. A gyerekek egyre szaporodva, egyre növekvő sereggel vonul­nak helyszínről helyszínre — telemuzsikálva a régi város­részt. Űtjukon (tekintettel a külföldről érkezett pajtásaik­ra) leginkább rajzzal társalog­nak, ,e rajzok a film elvontabb síkján Reich Károly kezén nemesülnek a film rynndolata- it kommentáló lírai Jrajzsoro- zattá az Egy nyári iV;p Óbu­dán — muzsikáló gyéreitekkel című műsorban. \ * A némzetközi gyermekév adta az alkalmat Ránki György meseoperájának tele­víziós adaptálására. Az is­mert történet a hiú és rá­szedett királyról kellemes mu­latságnak ígérkezik gyerekek­nek, felnőtteknek egyaránt. Félix László rendező mint rendezőink operafilmeknél egyre gyakrabban — a dub- lírozás lehetőségével élt. A Magyar Rádió stúdiófelvételé­nek zenei anyagát használta fel — Gregor József, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Palócz László énekhangjával. A te­levíziós jelenetek szinészsze- replői: Csorba István, Tahi József, Mikó István, Lőte At­tila és Gelley Kovnél. * ROSSZEMBEREK Színes magyar történelmi kalandfilm. Rendező: SZOMJAS GYÖRGY, Főszereplők; Derzsi János, Dzsoko Roszics, Kiss Mari, és Döiner György* Bemutatók: Pásztó, Mátra Vili. 9-10. Kisterenye, Petőfi Vili. 12-13. Nagybótony, Bányász Vili. 14-15. Balassagyarmat, Madách Vili. 23-25. Salgótarján, November ?. Vili. 27-29. A rendező: a Rosszemberekről.- A western a koiandfilm legkiforrottabb, legkidolgozottabb stí­lusjegyekkel rendelkező formája. Valószínűleg azért, mert Ame­rikában csinálták a legtöbb kalandfilmet. Nem hiszem, hogy en­nek a fiimi fogalmazásmódnak feltétlenül az amerikai folklór­hoz kellene kötődnie... Én azonban meg akadom keresni a mi világunknak azokat a különösségeit, amelyekre alkalmazni lehet az ott kialakult fii­mi tormákat. A választott alapszituáció nincs is olyan messze a klasszikus western kiindulóhelyzetétől; egy kötetlen, szabad, szinte nomád állattartásra épülő pusztai életforma alól kicsúszik a talaj; mezsgyét vonnak a pásztorok köré, árkot ásnak, csa­tornáznak - kapitalizálódik a mezőgazdaság. A pusztaiak ér­zik beszorítottságukat és törvényen kívüli képviselőik, a betyá­rok segítségével - akik közüiü.k kerültek ki, mint a legrátermet­tebbek, legvagányabbak, legjobb fegyverforgatók - próbálják visszatartani, késleltetni ezt a történelmi folyamatot. Tulajaon- képpen ismert képletről van szó: a hős; aki személyében em­beri nagyságot, tartást, bátorságot testesít meg. a rossz olda­lon áll, ezért válik tragikus hőssé, ezért kell elbuknia. Érzelmileg a betyárokkal azonosít a film, ugyanakkor elmondja, hogy a történelem túllép ezeken a figurákon, halálra ítéli őket. ■ " 11 ■ — ■ — .................in. i ■ —— 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents