Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

Nagygyűlés az Izzóban J (Folytatás az 1. oldalról) A kormány már eddig is szá­mos intézkedést hozott továb­bi fejlődésünk feltételeinek megteremtésére. Módosította a szabályozórendszert, lépé­seket tett az importgazdálko­dás hatékonyságának javítá­sára, a gazdaságtalan terme­lés csökkentésére, és az anyag-, energia- és munkaerő-takaré­kosság szélesebb körű kibon­takoztatására. Ennek hatása már nem egy helyen érződik, de szembe kell néznünk azzal, hogy még nagyon sok a teen­dőnk. Vezetni — jól — Az eddiginél jobban kéz­ben kell tartani a főbb gazda­sági folyamatokat, de éppen ennyire fontos továbbra is erő­síteni az üzemek önállóságát, úgy. hogy ezzel párhuzamosan felelősségérzetük is nagyobb legyen. Minden vezetővel szemben az a követelmény, hogy ahol dolgozik — ipari üzemben, intézményben, iro­dában vagy az élet más te­rületén — tisztességgel, be­csülettel és az eddiginél na­gyobb hatékonysággal végezze azt a munkát, amit rábíztak, amiért odaállították. Meg kell szüntetni minden olyan je­lenséget, üresjáratot, amely céljainkkal ellentétes, s nem erősíti a népgazdaságot. Az eddiginél racionálisabban kell vezetnie annak, akinek ez a feladata, s valamennyiünknek racionálisabban kell élni, gon­dolkodni és cselekedni a maga helyén helyzetünk javítása, közös céljaink gyorsabb üte­mű megvalósítása érdekében. A vezetőknek még teljesebb összhangot kell teremteniük a munkaerő és a munkahelyek között. Máskor is igaz, de most még inkább az, hogy az ember a legfontosabb terme­lőerő, s ennek ésszerű fel- használása elsőrendű népgaz­dasági érdek. A mi rendsze­rünkben az alkotmány szava­tolja mindenki jogát a mun­kához. Ennek azonban termé­szetes párja, hogy mindenki dolgoznék ott; ahol valóban szükség van rá, ahol a legtöb­bet használ a közösségnek, az országnak. Ehhez azonban ar­ra is szükség van, hogy le­gyen nagyobb a munkahelyek értéke és becsülete, s a több pénzt minél több, minél jobb, a szó igazi értelmében érté­kesebb munkával lehessen megkeresni. Ezt fogja szol­gálni a mainál sokkal ösztön­zőbb bérrendszer bevezetése. — Eddig is idegen volt tő­lünk az egyenlősdi, s a „jobb a békesség” szemlélet, amely útját állta a céljainknak és szándékainknak megfelelő, ösztönző differenciálásnak. A jövőben azonban még ke­vésbé tűrhetjük meg, hogy a legjobbak nagyobb megbecsü­lése helyett a könnyen odébb- állók, a vándormadarak meg­tartására herdáljuk el a bér- fejlesztésre felhasználható anyagi eszközöket. — Az alkotóerő kibontakoz­tatása még fontosabb, mint valaha. Sehol, semmilyen for­mában ne elégedjünk meg a szürkeséggel, a középszerű­séggel. Vegyük az eddiginél jobban észre és becsüljük is meg ér­demük szerint a kezdeménye­zőkészséget, a valós emberi értékeket. Adjunk nagyobb tiszteletet a közösségért cse­lekedni tudóknak, a közössé­gért dolgozni akaróknak: emeljük magasabbra az egész társadalmat gyarapító munka rangját. Érdem «sérint — Valamennyiünk személyes érdeke, hogy mindenki any- nyit kapjon, amennyit ad a társadalomnak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ed­diginél jobban szétválasszuk a szociálpolitikai juttatásokat és a munka után járó jövedel­meket. Az egyik ugyanis a társadalom gondoskodását fe­jezi ki, a másik pedig az el­végzett munka díjazása. — Feladataink megoldásá­hoz rendelkezünk a szükséges anyagi és erkölcsi erővel. Ed­digi fejlődésünk jó alapokat teremtett az előrelépéshez — hangsúlyozta a továbbiakban Gáspár Sándor, majd így foly­tatta : — Most a gazdasági felada­tok megoldása van előtérben. Ez azonban semmivel sem ki­sebbíti az érdekvédelmi, az érdekképviseleti tennivalók jelentőségét. Változatlanul fej­leszteni kell az üzemi, a mun­kahelyi demokráciát, ha az emberek tudják, hogy mit mi­ért kell tenni, s hogyan ala­kulnak dolgaink, akkor min­denkor számíthatunk a bérből és fizetésből élők több milliós táborának alkotó, aktív köz­reműködésére is. A kollektívák mindenütt le­gyenek részesei a döntések előkészítésének, mert így vár­hatjuk el teljes részvételüket a végrehajtásban. A nyílt, őszinte hang vezetők és veze­tettek között kipróbált politi­kánk folytatásának, gazdasági haladásunknak egyik legfőbb feltétele és záloga. — Az utóbbi hetekben köz­véleményünk éretten vetett számot az ország ‘helyzetével és tennivalóival. Azonosult a gondokkal és a feladatokkal. Ez tükröződik a dolgozó kol­lektívák legfrissebb kezdemé­nyezésében: új vállalásokkal, jobb munkával és jobb ered-, ményekkel köszöntik pártunk XII. kongresszusát és felsza­badulásunk 35. évfordulóját! Űj, sokatígérő mozgalom van országszerte kibontakozóban, amely a szocialista munka­verseny lendületével is segíti céljaink elérését — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. Fetf)z,ólalá*olt Ezután az újpesti üzemek több képviselője kért szót. Réti Mária betanított mun­kás, az Egyesült Izzó elekt- roncsógyára szocialista ifjúsá­gi brigádjának vezetője el­mondta: üzemükben az év el­ső felében ütemes volt a ter­melés, a 6elejtet 4,5 százalék­kal sikerült csökkenteni, a vezetők és a beosztottak együttes kezdeményezései alapján 2,2 millió forint érté­kű anyagot és 100 ezer forint értékű energiát takarítottak meg. A XII. kongresszus és a felszabadulás évfordulója tisz­teletére a munkát tovább ja­vítják és újabb 2 százalékkal növelik a gazdaságosabb anyagfelhasználásból szárma­zó megtakarításokat. Bukovecz Károly, az Egye­sült Izzó kétfonalú halogén­gyártó üzentének művezetője beszámolt: az Izzó budapesti fényforrásgyárában több mint ezer ember változtatott mű­helyt, munkapadot, hogy mi­nél nagyob tételekben gyárt­hassák az értékes, korszerű halogénizzólámpákat. örven­detesnek tartja a gyár kollek­tívája, hogy számos nagy eu­rópai autógyár elégedett a termékükkel. Gyártási techno­lógiáját folyamatosan tovább­fejlesztik, a minőségre még nagyobb gonddal ügyelnek, hogy megőrizhessék az elis­merést, s tovább bővítsék pia­cukat. Omischel Miklós, az Orszá­gos Bányagépgyártó Vállalat szocialista brigádvezetője vál­lalata elhatározását tolmácsol­ta: meggyorsítják a magyar— lengyel együttműködésben készülő F—9 fejtő-rakodó gép tervezési-szerkeszt esi munká­latait, hogy a gép mielőbb üzemeink rendelkezésére áll­jon mert ez drága importtól mentesíti az országot- Kérte, hogy a vállalati vezetők kor­szerűsítsék tovább a munka- szervezést, javítsák az anyag­ellátást, a munkakörülménye­ket, vagyis a lehető legtelje- e ebb mértékben teremtsék meg a feltételeket a gazda­ságosabb termeléshez. Reznik Ferenc, az Egyesült Izzó vákuumtechnikai gép­gyárának gépszerelő szakmun­kása hangsúlyozta: tovább javítják a munkahelyi lég­kört, hogy a gazdaságosabb, jobb minőségű munka érdeké­ben is még stabilabbá váljék a törzsgárda. Azt is kérik azonban, hogy az illetékes szerve^,. is lépjenek fel hatá­rozottabban a tisztességtelen munkaerő-csábítás megakadá­lyozására. Zárszavában Vadas Sálndor- né bejelentette: az Egyesült Izzó dolgozói is elhatározták, hogy a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának év­fordulója tiszteletére fokozzák a gazdaságos exportot, tovább javítják a minőséget, takaré­kosabban gazdálkodnak, ötéves tőkésexporttervüket — a ne­hezebbé vált külső piaci viszo­nyok ellenére is — 22 száza­lékkal túlteljesítik, s ötven­millió forint értékű tőkés­importtól méntesítik a nép­gazdaságot azzal, hogy e ter­mékeket hazai vagy más szo­cialista országból származó cikkekkel helyettesítik. A ko­rábban vállalt 8,5 millió he­lyett az idén 12,8 millió fo­rint értékű energiát takaríta­nak meg, s egyéb többlet­eredményeket is el akarnak érni, amelyekkel hazánk gazdasági helyzetének javítá­sát segíthetik. (MTI) Somoza háborús bűnös „A Szocialista Internacioná- lé küldöttségének meggyőző­dése szerint Anastasio Somo­za vált nicaraguai diktátort háborús bűnösnek kell tekin­teni, kérni kell kiadatását és bíróság elé kell őt állítani” — jelentette ki keddi mana- guai sajtóértekezletén Mario Soarés, a Portugál Szocialis­ta Párt főtitkára, aki a Szo­cialista Internacionálé kül­döttségének élén tartózkodik a közép-amerikai országban. Soares a Szocialista Interna- cionálé teljes támogatásáról biztosította a nemzeti újjáépí­tés kormányát. Ugyanakkor még mindig nem ismeretes, hol tartózkodik tulajdonképpen a megbukta­tott diktátor. A guatemalai kormány több ízben — így kedden is — cáfolta, hogy So­moza az országban lenne. A Nicaragua elleni hondu- rasi szervezkedésről közölt adatokat Tornas Borge bel­ügyminiszter: ezek szerint So­moza menekülése után a nem­zeti gárda mintegy 5000 tagja szökött Hondurasba, részben a gárda ottani birtokáfa, és ott tartózkodik Anastasio So­moza Portocarrero, a diktátor fia is. A nicaraguai belügymi­niszter hangoztatta, hogy e reakciós elemek Hondurasban szervezett katonai inváziót ké­szítenek elő. Alfonso Robelo Calleja, az öttagú nicaraguai kormányzó- tanács tagja Caracasban ked­den a Sela nevű gazdasági tö­mörülés tanácskozásán figyel­meztette az Egyesült Álla­mokat ne próbálja feltételek­hez kötni a Nicaraguának ígért támogatást. (MTI) Kivégzések Irakban Bagdadban szerdán végre­hajtották a halálos ítéletet a július végén leleplezett kor­mány- és népellenes össze­esküvés huszonegy résztvevő­jén, majd feloszlatták azt a különbíróságot, amely Nairn Haddad, a forradalmi pa­rancsnokság tanácsának tag­ja, miniszterelnök-helyettes vezetésével ítélkezett a bűnö­sök felett. A küiönbíróség kedden az összeesküvés 22 tagját halálra, 22 vádlottat — akik közvetve vettek részt az összeesküvésben — egytől ti­zenöt évig terjedő börtön- büntetésre ítélt, 13 vádlottat pedig felmentett. A huszon­kettedik haiálra ítélt hírügy­nökségi jelentések szerint szökésben van, s távollétében ítélték halálra. Az iraki tájékoztatási mi­nisztérium képviselője Bag­dadban tartott sajtóértekezle­tén elmondotta, hogy az or­szágban leleplezett kormány- ellenes összeesküvés és annak következményei nem hatnak ki Irak külpolitikájára. Irak — mondotta a kormánytiszt­viselő — hű marad a bag­dadi csúcsértekezlet határo­zataihoz és a szomszédos arab államok iránt vállalt kötele­zettségéhez. (MTI) Kádár lános és Kiváró Cunhal találkozója Kevés hír a hataiomáivéielről Továbbra is kevés hír érke­zik a 1 nyugat-afrikai Egyenlí­tői Guineából, ahol a múlt hét végén Theodore Nguemu Menzogo hadügyminiszter­helyettes irányításával új ka­tonai vezetés került hatalorrf- ra, megdöntve Macias Ngue- ma elnök II éves uralmát. A TASZSZ hírügypökség a kameruni fővárosból jelentet­te, hogy Malabóban nyilvá­nosságra hozták Obiang Ngu- ema Mbasogo alezredesnek, a legfelsőbb katonai tanács ve­zetőjének a nyilatkozatát. A nyilatkozat szerint Macias Nguema diktatórikus rend­szere teljes káoszt idézett elő az országban. Állandósult a terror, az ország gazdasága a csőd szélén áll. a lakosság nyomorban él. Macias Ngue­ma rendszere lábbal tiporta a guineai és a külföldi állam­polgárok alapvető jogait. fja*i*ekorcl a Szál Jut—6-on Közel két éve kering Föld körüli páiyán a Szaljut—6 Vlagyimir SaCalov, a Szovjet­unió kétszeres hőse ennek kap­csán nyilatkozatot adott az űrállomások további fejlődésé­nek kérdéseiről. — Azt már Konsztantyin Ciolkovszkij és Turij Kondra­tyuk, az űrutazások előkészítői • világosan látták — mondot­ta —, hogy az űrállomások szerepe a jövőben megnő. S valóban, az első rakéták fel­bocsátása után a szovjet tu­dósok minden figyelműket az ember által lakott űrhajók megalkotásának problémájá­ra összpontosították. A Vosz- tok és a Voszhod még nem fe­lelt meg ennek a feladatnak: kormányozható, több célra fel­használható űrhajóra volt szükség. Ez lett a Szojuz, amelynek ellátására később kidolgozták a Progressz au­tomata teherszállítót is. Az irányítás legtöbb fel­adatát automatizálni lehet él kell is. hogy az űrhajósoknak több idejük rfiaradjon tudo­NöC."A3 - 1979. augusztus 9., csütörtök mányos tevékenységre. Az űr­állomásokon több tucat bonyo­lult műszert fogunk elhelyez­ni: a Szaljut—6-on például már több mint 50 működik. Ez nem kis szó, hiszen összsú­lyuk meghaladja a másfél ton­nát is! Az űrállomáson je­lenleg folyó tudományos mun­ka fő célja a kísérletezés, a különböző műszaki, biológiai folyamatok nem földi körül­mények között folyó vizsgála­ta. — Elvileg már ma létrehoz­hatnánk 10—20 főnyi, vagy még nagyobb létszámú sze­mélyzettel repülő űrhajókat. De a nagy űrállomások mű­szaki-tudományos és főként gazdasági előnye még nem döntő, hiszen jelenleg a Szaljutok nyújtotta lehetősé­geket sem használjuk igazán ki. így fő célunk egyelőre a mostani űrállomások tovább­fejlesztése. Javítjuk az űrhajó­sok létfeltételeit, s az űrállo­más megbízhatóságát. Ez utób­bi kérdés igen bonyolult: a Földön kevés gép dolgozik hó­napokon, éveken át folyamato­san. Az alkatrészek pótlása, cseréje, a világűrben igen bo­nyolult, viszont épp a tervsze­rű megelőző karbantartás tet­te lehetővé, hogy a Szaljut— 6 már ilyen hosszú ideig üze­melhessen. A Szaljut—6-on a szovjet űrhajósok már jó pár rekor­dot megdöntötték. Ljahov_ és Rjumin már több mint más­fél száz napja van a világűr­ben. A hosszadalmas űrrepü­lés azonban nem öncélú, nem rekordhaj hászás. Minél hosz- szabb ideig tart egy űrrepülés, annál több tapasztalatra tesz szart a személyzet, annál ha­tékonyabb a munkája. Növek­szik a kutatások gazdaságos­sága is. Egyelőre nem lehet meg­mondani, mennyi a földközeli űrállomásokon való tartózko­dás optimális ideje. Ezt az or­vosi kísérletek és a gyakorlat fogják eldönteni. Az már mindenesetre bebizonyosodott, hogy igen lényeges szempont a munkára és a pihenésre for­dított idő helyes arányának megállapítása — fejezte be nyilatkozatát V. Satalov. Kádár János, a Magyar Szo­cialista. Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, szerdán Tihanyban találkozott Alvaro Cunhallsfl, a Portu­gál Kommunista Part főtit­kárával. aki az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghí­vására pihenés céljából ha­zánkban tartózl^pdik. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatták egymást párt­juk helyzetéről, tevékenységé­ről és időszerű feladatairól. Véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalofn időszerű kérdéseiről. A megbeszélésen kifejezésre jutott a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál Kommunista Párt nézetazonossága valamennyi érintett kérdésben. Áttekin­tették a két pórt hugyoma- "nyosan jó kapcsolatait és megerősítették azt a kölcsö­nös szándékot. hogy az MSZMP és a PKP kapcsola­tai a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus szellemében tovább fej­lődjenek. (MTI) Hanoi gesztusa Az amerikai képviselőhöz kilenctagú küldöttsége még­is ellátogathat Vietnamba. Hanoi jószándékát mutatja, hogy korábbi döntését megváltoztatva, . hajlandó fogadni az Egyesült Államok delegációját, amely az úgynevezett mene- kültkérdést kívánja a helyszínen tanulmányozni. Kétségkívül fontos7 gesztust tett ezzel Vietnam annál is inkább, mert a küldöttség egyik tagja: Robert Brinan kép­viselő eles hangon támadta a hanoi kormányt, és alaposan elferdítve állította be a menekültek ügyét. Az USA és Kína — mint arról Phan Hien vietnami külügyminiszter-helyettes sajtókonferenciáján utalt — arra törekedett, hogy a genfi konferencián a VSZK-t ültes­se a vádlottak padjára. Washingtonban és Pekingben, úgy tűnik, megfeledkeznek arról, milyen körülmények előzték meg a menekültproblémát. Közismert, hogy Vietnam terü­letére az amerikaiak annak idején 14 millió tonna robbanó­anyagot dobtak le. S most mégis az USA hivatkozik a leg­zajosabban az emberi jogokra! Kína fölbújtotta a Vietnam területén békében élő hoákat, tömeges távozásra bírta rá őket, s ügynökei révén mindent elkövetett, hogy a kínai- származású vietnami polgárok és a kormányzat közé éket verjen. Ilyen előzmények utón indult meg a csakugyan aggasz­tó méretű népmozgás, amely -okkal keltett riadalmat Délke- let-Ázsia térségében, a környező országokban, amelyek kép­telenek arra, hogy a nagyszámú menekültet élelmezzék és befogadják. Hozzájárult a helyzet kiéleződéséhez és elmér­gesedéséhez, hogy az amerikai 7. flotta, valamint az olasz haditengerészet néhány egysége provokatív módon a vietna­mi felségvizek közelében cirkál. A megokolás — a menekül­teknek nyújtandó segítség — valójában azt a szándékot ta­karja, hogy a hadihajók jelenléte még többeket biztasson a VSZK elhagyására, tovább gyarapítsa a hontalanok, a földön­futók számát. Az amerikai küldöttségnek módjában áll majd a hely­színen tanulmányozni, hogy Vietnam tiszteletben tartja ál­lampolgárainak emberi jogait, igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a háború évtizedei alatt súlyos káro­kat szenvedett földön ki-ki boldoguljon. Ha az USA delegátusait csakugyan a jószándék vezérli» s a menekültprobléma megoldásához kívánnak hozzájárulni, mindegek figyelembevételével küldetésüknek kell eleget tenni. Az 'elfogult megnyilatkozások, a rágalmak csak to­vább bonyolíthatják az amúgy is rendkívül súlyos helyzetet. Gyapay Dénes A SALT—II a nézetek tükzében Szpartek Beglov a Novosz- tyi (APN) szovjet sajtóügy­nökség politikai hírmagyará­zója foglalkozik a SALT—II ratifikálásának kérdésével Hirosima és Nagaszaki atom­bombázásának évfordulója kapcsán. Mint írja, Tokióban az atomfegyver eltiltásával foglalkozó nemzetközi konfe­rencián természetszerűen fel­merült a kérdés: mit tettek az elmúlt évben azért, hogy megbízhatóan megvédjék az emberiséget a nukleáris világ­égéstől. Ennek fényében vi­tatták meg az év olyan nagy jelentőségű eseményét- mint a támadó hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról szó­ló szovjet—amerikai szerződés aláírását. Mint a hírmagya­rázó rámutat, a tokiói fóru­mon csakúgy mint bárhol másutt, ahol csak megvitatás­ra került a SALT—II kérdé­se, nem azonos vélemények hangzottak el. A nézetekben és álláspon­tokban mutatkozó különbsé­gek törvényszerűen tükrözik maga a fegyverkezési hajsza megfékezésével kapcsolatos problémakör és a fegyvertá­rak körül évtizedek óta kiala­kult helyzet egész ellentmon­dásosságát és bonyolultságát — mutat rá Szpartak Beglov, majd megállapítja: az utóbbi hetek és hónapok eseményei, azok a kiélezett viták, ame­lyek Washingtonban folytak a SALT—II körül már jóval annak aláírása előtt, világo­san megmutatta, hogy senki nem közömbös e szerződés iránt. A SALT—II-ről folytatott vitákat figyelemmel kísérik, az emberek milliói, akiket ag­gaszt a jelenlegi és az eljö­vendő nemzedékek sorsa. Ezekben a vitákban közvetle­nül részt vesznek világszerte a béke hívei, akik a nemzet­közi diplomácia minden cse­lekedetében keresik az akara­tot és az eltökéltséget ar­ra, hogy határt szabjanak a már eddig is példátlan mére­tekre növekedett fegyvertá­raknak. Szólni kell a SALT—II-ról folytatott történelmi jelentő­ségű viták olyan látható és láthatatlan részvevőiről is, akiknek a megállapodás sor­sa iránt tanúsított figyelmet más természetű érdekek és szenvedélyek indokolják. A SALT—II sorsa semmiképpen sem közömbös azok számára, akik a nukleáris fegyver felé nyújtják a kezüket. Ugyanez vonatkozik azokra, akik az ököljog hívei a világpolitiká­ban, és akiknek a fegyverke­zési hajsza megállíthatatlan futószalagja csak előnyöket ígér­A SALT—II része egy olyan folyamatnak, amely új lehető­séget tár fel az újabb meg­állapodások felé. SALT—II nélkül nincs lehetőség a SALT —III-ra, s jogos a feltétele­zés, hogy sok minden egyéb­re sem, ami napirenden sze­repel a fegyverzet korlátozá­sa és az enyhülés elmélyítése területén. Ennek a szerződés­nek minden szava és 'előírá­sa, 'csakúgy mint az érdeké­ben végzett hétesztendős szí­vós és nehéz munka bizonyos mértékben záloga az enyhü­lési folyamat folytatásának. Méltán állapította meg Nor­man Cousins, a neves ameri­kai közéleti személyiség: le­het, hogy ez a szerződés egy csapásra nem állítja meg a fegyverkezési hajszát. de esélyt ad az emberiségnek ar­ra, hogy végül is sikerül majd megállítania. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents