Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

Pá»%iói rállalhnxá» Továbblép és a technológiában Rövidesen a harmadik sza­lagon vezeti be a 3 M mód­szert Pásztón. A Váci Kötött­árugyár helyi gyáregységében két szalagon bevált a korsze­rű gyártási eljárás, s az üzem Illetékesei úgy látják jónak: a négy jelentősebb gyártó­sor közül * még egyen megho­nosítják a 3 M-et. A mozdulatelemzésen ala­puló termékelőállítási mód alkalmazására adottak a le­hetőségek. Várhatólag hosz- szabb távon a különfajta me­legítőöltönyök foglalják el a pásztói üzem termékstruktú­rájában a döntő hányadot. A gépesítettség eddig elért szín­vonala, a varrónőgárda mun- kabegyakorlottsági foka meg­felelőképpen alapozza meg a módszer jelentékeny időtar­tamú igénybe vételét. Ruqahttas váltás A viszonylag új eljárásnak számos előnyét tapasztalták a járási székhelyen működő gyáregység műszakijai. Fon­tos sajátossága a módszernek, hogy úgyszólván kényszerpá- ján tartja a technológiai fe­gyelmet. A munkafolyamattal kapcsolatos — igen aprólékos — előírások kisebb-nagyobb megszegése hamar fönnaka- dást idézne elő. Számottevő haszna a 3 M- nek, hogy a rövid műveletek hamar betanulhatóak. Ez egy­ben magában rejti a választ arra a kétkedő kérdésre: nem túl merev-e ez az eljárás. Mint a tapasztalatok mutat­ják: bizonyos szempontból ru­galmasabb — a sebes termék- váltás szempontjából —, mint a korábban alkalmazott eljárások. < Hasonló termék- csoporton belül többségben vannak a gyártás közben vég­zendő azonos műveletek, így hát a szalagon dolgozók nagyobbik hányada a gyárt­mánycsere után jószerivel ugyanazt a műveletet oldja meg, amit korábban végzett. Az újfajta műveleteket az üzem illetékesei azokra a var­rónőkre bízzák, akik — adott­ságaik révén — meglehetősen hamar képesek az új tenniva­lókat elsajátítani. Egyébként a termékváltások alkalmával meghatározott betanulási idő áll a varrónők rendelkezésére; az alatt az idő alatt az átlag­bérük színvonalára egészíti ki az üzem a szalagon tevé­kenykedők fizetését. Észrevehető könnyítést okoz a 3 M módszer a hozzá kellő segédeszközöknek a gépekre történő fölszerelésével. A gép­asztalokat kiegészítő toldás, vagy toldások a dolgozó nők kényelmét szolgálják. Azok az idomok, amelyek azelőtt az asszonyok karján, térdén csüngtek, az eljárás bevezető- játosságaival, részint a vár- se után — sőt már az előtt, ható fizetésmódosulással az előkészítés időszakában — kapcsolatban, az arra rendszeresített táro­lókban. illetve a gépasztal Prnfnirtinnf.it- toldásán, rendezett állapotban ^rvutimunnu. helyezkednek el. "iit:.-.. si öltöm/ Első kézből A korábbi gyártási módsze­rekkel szemben a 3 M jóval igényesebb az alapos előké­szítésre. Ezért lényeges kö­vetelmény, hogy az eljárás alkalmazásával foglalkozó irányító szakemberek már jócskán a termékváltás előtt megkapják az információkat az új, előállítandó gyárt­mányra vonatkozólag. így mód nyílik arra. hogy a ko­rábbi áru előállításának ide­jében megejtsék a következő termék gyártását előkészítő tennivalókat. Erre a szakér­telmen kívül több segédesz­köz — többek közt időtáblázat — áll rendelkezésükre. Az előkészítés szerves ré­sze a dolgozók kellő • mérvű tájékoztatása. Ez a tevé­kenység Pásztón már nem ütközik különösebb nehézsé­gekbe, miután két nagy szala­gon már régebb óta alkalmaz­zák a 3 M-et. Ily módon a dolgozó nők első kézből — egymástól — megtudhatták, megtudták mindazt, amire kí­váncsiak részint a munka sa­Az egyik döntő érv a 3 M- eljárás bevezetése és további szélesítése alkalmazási köré­nek az, hogy módot kínál a legkényesebb minőségi köve­telmények kielégítésére is. Részben a már korábban 3 M-mel dolgozó két szalag si­kerének tudható be, hogy a pásztói üzem úgynevezett varrodai minősége —, amely­be nem számítanak bele az anyaghibákból származó fo­gyatékosságok — több mint kilencven százalékban első osztályú. A termékek szín­vonalának további emelése elsőrangú kérdés az új ter­mékelőállítási mód jövőjé­ben. A 3 M-et ugyanis az exportra szánt áruk gyártásá­ban is alkalmazzák. A gyáregység jelenleg — egyebek közt — síöltönyöket készít egy francia megrende­lőnek. Ha az első alkalommal megrendelt készlet az üzletfél megelégedésére sikerül, ak­kor további! nagyobb meny- nyiségre szóló igény várha­tó. Ezt a nagyobb mennyi­séget már 3 M-mel gyártják a pásztóiak. M. P. A pásztói Béke Termelőszövetkezet tart klórmészkiszcrelő üzemében 8;<0 ezer csomag fehérítő és fertőtlenítőszert csomagolnak havonta. Féléves tervükben nem volt lema­radás, azonban a munka- és védőfelszerelés megoldásában sok még a kívánnivaló. Képünkön Bangó Isivánné és cso­portja klórmészkiszcrelés és címkézés közben Enyém, tied... Kié ? 9 mÍnanKispó1 J“zseffeI’ a megyei népi IIIellenőrzési bizottság elnökével hosszasan beszélgettünk. Néhány, a közel­múltban lezajlott vizsgálat tanulságait hozta fel példának arra, hogy nem árt időről-időre tisztázni bizonyos fogalmakat. Ppntosabban azt: gyakran akadnak rá példák, amikor a társadalmi, szövetkezeti tulajdont néhányan sajátjukként tartják számon, s úgy gazdál­kodnak vele, mintha személyüktől függne a felhasználás sorsa. Volt időszaka a tsz-mozgalomnak, hogy hozzáértők híján, kis üzemméretek miatt, egyik zsebből vándorolt a másikba a munka­bér, a prémium, amely mögött természetesen teljesítmények szerepeltek. A közös gazdasá­gok területeinek, a termelési értéknek gyara­podásával szigorúbb lett az elszámolás rend­je is. S tovatűnt az az időszak, amikor a termelőszövetkezet tagjai dugig tömött szaty­rokkal, abroszokkal tértek haza a határból, mondván: ha közös, akkor legyen közös! A felidézett emlékek többé-kevésbé ha­sonlatosak néhány közelmúltban történt eset­hez. Az egyik termelőszövetkezet elnöke a lehető legtermészetesebb dologként tartotta számon, hogy a gazdaság személygépkocsiját saját céljaira használja, a vezetőség engedé­lye nélkül adott utasítást birkák vágására, a tsz-dolgozók közül néhányat saját háza épí­tése körül foglalkoztatott. A jó hírű állami gazdaságban a gyümöl­csösben lehullot szilva, az abból készült pá­linka került egyebek között a kerületvezető tulajdonába, amelyre egyébként beosztottjai­nak megvolt a szükséges engedélye, de szá­mára hiányzott. A példákat lehetne folytatni, szinte vég nélkül, akár az ipar vagy a ke­reskedelem területéről is. Hol is tartunk tehát a társadalmi tulajdon védelmével? Sokat tudnának erről mesélni rendészek, portások, népi ellenőrök, egyaránt. Mert igaz, a kirívó esetek kapnak szárnyra, s terjed­itek szájhagyomány útján, mint hajdan a népmesék, de a hétköznapi apróbb dolgok mellett elfordítja az ember a fejét, magától értetődőnek veszi, hogy néhány rúd gyantás cin, másfél kiló szeg vagy csavar, kisebb al­katrészek a táska mélyébe kerülnek. Kevesen kapják fel tekintetüket amikor a vontatóról két zsák termést a csáládi ház előtt legurí­tanak, a traktoros a háromszáz hektáros táb­la felé menet a háztájit is felszántja enge­dély nélkül. Az arra hivatott szakember elsétál nap mint nap a szabad ég alatt tárolt műtrágya mellett, szeme előtt megy pocsékba az érté­kes, s netán drága importanyagból készült berendezés, elnaggyázzák a karbantartást... A belső ellenőrök hiányzó számlák és bi­zonylatok után kutatnak, feljegyzéseket gyár­tanak a •szabálytalanágokról. amelyet nem mindig követ az ügyhöz „illő” felelősségre- vonás. Milliók sorsa múlik azon, vajon a re­ánk bízott értékekkel miként bánunk, kiala­kul-e bennünk a finom érzékenység, amely parancsokat osztogat arra: ami mindannyw unk tulajdona, egyformán becsüljük és óv­juk. Nem csupán tiszteletből azok iránt, akik megalkotói voltak, benne rejtőzik abban a holnap iránti tisztelet is, hogy a mi kezünk alól kikerülő szerkezeteket mások hasonlóan kezeljék. A szemlélődő szívét szomorúság szorongat­ja, amikor évekkel ezelőtt oktalanul elkezdett beruházás maradékaival találkozik, a helybe­liek hozzászoktak már. A művezető flegma pillantás kíséretében sétái el a selejtdarabok mellett, a gépeknél dolgozók a termelés szükségszerű velejárójaként tartják számon. Néha annak ellenére, hogy a legutóbbi ter­melési tanácskozáson épp erről pereltek, s a vita mozgatórugója nem az importanyaggal való pocsékolás volt, hanem a kevesebb bér. A népgazdaság ismert helyzetében ezek az apró mozzanatok nagyon is jelentősek. Mert ugyan a magyar nyelvtan rendelkezik az odaillő kifejezési eszközökkel: enyém, tied, övé..., de egyelőre a „miénk” ritkábban hal­latszik el, egy'-egy óvatos figyelmeztetés mel­lett. háborgott méltán a megyei NEB- elnök is, hogy hébe-hóba hon­nan a bátorság saját tulajdonnak tekinteni azt, ami a közösségé? Házunk táján — üze­mekben, szövetkezetekben— a társadalmi tu­lajdon védelme egyre nagyobb rangot kap, többnyire féltőén vigyázzák is. Ám időnként ennek ellenkezője keveri fel az indulatokat. Pedig a szabályokra fittyet hányok is jól tudják a reájuk bízott javak kiké! M. Szabó Gyula Munkcisueclelem A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége az elmúlt két év­ben elnyerte a Kiváló gyár­egység megtisztelő címet. A kitüntetés odaítélésének egyik feltétele az általános munka- védelmi helyzet javulása volt. — Milyen tényezők alapján ítélhetjük kedvezőnek a gyár­egység munkavédelmi helyze­tét? — kérdem beszélgető- partneremtől, Sándor Miklós­tól, az üzem munkavédelmi előadójától. — Már 'a legutóbbi két-há- rom évben javuló tendenciát mutatott a munka védelem. Halálos vagy csonkulásos bal­eset nem történt, 1977-ben és 1978-ban —• 1976-hoz képest — 40-ről 29-re, illetve 33-ra csök­keni az üzemi balesetek sza­ma. Hasonlóan alakult a ki­esett munkanapok száma is; amíg 1976-ban 1079, addig 1977-ben 635, az elmúlt év­ben pedig 755 munkanap esett ki a termelésből. Itt mindjárt meg kell említeni, hogy a ta­valyi átmeneti visszaesést né­hány korábban bekövetkezett baleset, illetve azok következ­ményei okozták. — Mivel magyarázható a javulás? — Mindenekelőtt a műsza­ki feljesztési és a szociálpoli­tikai tervek, valamint a mun­kavédelmi intézkedések képez­ték a biztonságosabb munka­végzés alapját. Az intézkedé­sek közül csak néhány: kor­szerűsítették az anyagmozga­tást és az asztalosműhely porelszívó-berendezését; ellen­őrizték a védő-földelő rend­szert ; elszívóberendezéssel egybeépített hegesztőasztalo­kat telepítettek; felújították a régi gyáregység fürdő-öltöző BER-ben épületét, és a tanműhelyt; asz­faltozták az oxigén- és a gáz­palacktároló előtti útszakaszt; gépi emelőberendezést tele­pítettek a forgácsoló műhelybe; autóparkolót és autóbusz-váró­termet építettek; otthonosabbá tették a munkahelyeket, mű­helyéket. S az sem mellékes, hogy rendszeres a munkavédelmi tájékoztatás és az oktatás. Minden évben megszervezik a munkavédelmi vetélkedőt és a termelésirányítók tovább­képző tanfolyamát. Az oktatá­sokon több alkalommal vetí­tettek munkavédelmi tár­gyú filmeket. Az elmúlt évben megtartott munkavédelmi újí­tási hónap eseményei, ered­ményei is a biztonságos mun­kát szolgálták. Végül — szól­ni kell a munkavédelmi el­lenőrzésekről. Gyakorlattá váltak a rendszeres munka- védelmi szemlék, melyeket a gyár elsőszámú vezetői tart­ják. Mindenki a maga helyén erőfeszítések. Sok és jó, hoz­T ény, hogy közvélemé­nyünk nem fogadta háromszoros hurrával az áremelést. Miért is tette volna? Az elmúlt évtizedek alatt megszoktuk, tapasztal­hattuk, hogy mennyivel jobb többszörösen kapni, mint akárcsak egyszer is ad’ni, le­mondani valamiről. Az is igaz, hogy nem mindenki egy­formán vélekedik arról, hogy ma nem ugyanazt kapja a pénzéért, mint amit egy-két héttel azelőtt kapott. Voltak és akadtak megértő és kevésbé egyetértő hangok, és előfor­dult egy-két hangoskodó, de­magóg dohogás is. A többség azonban érti és értette énnek a kényszerintézkedésnek a szükségességét, elkerülhetet­lenségét. Voltak, akik felelő­sök után kiáltottak, ők szá­mításon kívül hagyták a vi­lággazdaságban végbemenő, számunkra kedvezőtlen folya­matokat, a növekvő világpiaci árakat és az egyre 'nehezülő értékesítési lehetőségeinket. Mások csak a világgazdasá­got okolják és nem akarják elismerni, hogy mi is hozzá­járultunk gondjainkhoz, hogy nem tettünk meg annyit, amennyit megtehettünk vol­na­Mert nemcsak a világgaz­daság „hibás” hanem mi sem éjtünk megfelelően anyagi, szellemi lehetőségeinkkel, te­hetségünkkel. szorgalmunk­kal. Nem mintha nem lettek volna megfelelő adottságok es záértö vezető, művezető, szo­cialista brigádtag, szakmun­kás, közgazdász és sorolhat­nánk, ki mindenki dolgozott és dolgozik a tervekért, a cél­kitűzések megvalósításáért. Mindezek azonban nem hoz­ták meg a kívánt eredményt. A termelés, a jövedelmező­ség, a hatékonyság, a mun­kánk színvonala és minősége elmaradt a követelményektől, és mi ezt a nem „csekélysé­get” jó ideig figyelmen kívül hagytuk. Évek óta gond van a javak eredményes, gazda­ságos előállításával, de mi évek óta túlteljesítettük az elosztást, a fogyasztást. Ma­gyarul: anyagi lehetőségeinket meghaladóan növeltük az életszínvonalat — nem volt mögötte megfelelő új érték —, tovább ‘nyújtózkodtunk a takarónál, többet fogyasztot­tunk, mint amennyit megter­meltünk, mint amennyit sza­bad lett volna. Most az élet benyújtotta a számlát, ame-/ Íven a külgo'ndok és mun­kánk gyengeségei pirossal vannak aláhúzva. Az. eltelt évek alatt azon­ban nemcsak gondjaink növe­kedtek és egyáltalán 'nem a hibáink dominálnak. Ki ne lenne büszke azokra az ered­ményekre. amelyeket a beru­házás, a környezetvédelem, a lakás, az iskola, az óvoda építésében, honvédelmünk fejlesztéséhén, a termelőalap, a technikai színvonal fejlődé­sében elértünk. Gondjaink el­lenére is állíthatjuk: nemcsak gazdagodtunk, erőnk, hozzáér­tésünk, képességünk is gyara­podott. S ezt, ezeket kell a jövőben maximálisan, a leg­nagyobb hatékonysággal mű­ködtetni, munkánkat a ma­gasabb követelményekhez igazítani. Mindenki a maga helyén, a maga munkaterüle­tén szolgálja tehetséggel, szor­galommal politikánkat, célki­tűzéseinket. Egyetértés és tet­tek szükségesek ahhoz, hogy előbbre jussunk. hogy eny­hüljenek gondjaink- Kétségtelen, hogy jócskán akad . ehhez tartalék az élet. a munka minden területén. Pél­dául, nemcsak a fejekben szükséges rendet teremteni, hanem a munkahelyeken is. Megszüntetni az elnéző maga­tartást azokkal, akik 'nem tudnak, nem akarnak tanulni, akik lustaságukkal, trehány- ságukkal és sokszor nagy hangjukkal „árnyékolják” a jobb munkát. Egyre több vé­lemény hangzik el arról, hogy . meg kell szabadulni azoktól, akik lusták, hanyagul végzik munkájukat és végül is. első­sorban társaiknak, a brigád­nak, az üzemnek vannak hát­rányára. 1 Egy fiatal esztergályos mondta el. Nem szabad eltűr­ni sehol a hibákat, inkább keresnünk kell a megoldást. Az üzemi demokráciáról is jobb lenne kevesebb tanács­kozás és több gyakorlati eredmény. Itt van például az önállóság. .Hát minek az olyan önállóság, ahol olyan terméket gyártanak, amire a gatyánk is rámegy ? Erre semmi szükség. Evek óta mondjuk például, időnként újból és újból felerő­sítve fújjuk, mintha most találtuk volna ki, hogy az ésszerű, normális, szé­les körű takarékossag, az ered­mény? Van az is kétségtele­nül, de korántsem annyi, mint amennyi lehetne. Azt az elvet például mindenki elfogadja, hogy az eredményes munkát el kell ismerni meg kell fi­zetni és jutalmazni is kell. A gyakorlat? Az bizony inkább az egyenlősdi felé húz, sőt nemegyszer a nagyhangú, a követelőző felé billen a mér­leg serpenyője. Ha a bérek­nél az igazságtalanság meg­szűnik, ha az elvégzett munka lesz a legfontosabb mérce, akkor rendkívül nagy alkotó energia szabadulhat fel. Nagy tartalék rejlik abban is, ha a hibával és a javító szándé­kú javaslatokkal bátrabban nézünk szembe- De nem úgy, hogy általános mesével ma­gyarázzuk a bizonyítványt, vagy pedig elküldjük valaho­vá az „okoskodót”. Egy józan, hozzáértő, szorgalmas ember többet tud tenni, még hogy­ha kevésbé pallérozott is, mint egy tudálékos, fontosko­dó, a változástól reszkető, kö­zépszerű vezető. Summa sum- márom: nincs más, amit te­hetünk, csak az, és csak annyi, hogy a munkát min­denhol a magasabb követel­ményekhez kell igazítanunk, különben a jövőben sem ju­tunk ötről hatra. Mindenki­nek a maga helyén, az iro­dákban éppúgy, mint a műhe­lyekben, erőt,, és az időt jól beosztva és kihasználva kell tevékenykednie. Mert sokat tettünk ugyan, de ez kevés, és talán nem is e több. ha­nem inkább az átgondoltabb, a jobb tettek, cselekedetek, a minőségi pluszok azok, ame­lyek hiányoznak. E nnek a megteremtésé­hez pedig nemcsak az egyfajta álláspont, egyetértés, hanem az egyértel­mű cselekvés szükséges. Papp János — Mit tapasztaltak az el­lenőrzések, minősítések so­rán? ’— Általános következtetés, hogy a termelés közvetlen •irányítói — néhány esetet ki­véve >— nem voltak elnézőek a fegyelmezetlenkedőkkel, a szabályok megszegőivel szem­ben — válaszol a munkavé­delmi előadó. — Igyekeztek a balesetek tanulságait haszno­sítani a megelőző munkában. Sajátos probléma a munka- védelmi ismeretek hiánya. A dolgozókat sokszor csupán formális munkavédelmi okta­tás után állítják munkába. S a fejlődése ellenére sem ki­elégítő a környezeti kultúra. — Mit mutat az tizem első félévi baleseti helyzete? — Az összkép kedvező, bár egyben ellentmondásos is — főleg az elmúlt év hasonló időszakával együtt mérlegel­ve. A balesetek száma egy- gyel csökkent, ezzel szemben erőteljesen növekedett a ki­esett napok száma. Különös, hogy a balesetek az év első hónapjainak „termékei”. Má­jusban és júniusban senki nem járt pórul. Örvendetes az is, hogy halálos, vagy cson­kulásos baleset nem történt, súlyos baleset, sajnos, igen. Mindössze három eset is 277 kieső munkanapot jelentett. Tóth István NÓGRAD — 1979. augusztus 4., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents