Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-28 / 200. szám
Nagylóc határában meliorációs munkát végeznek a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet földjein. Vad vizes, értéktelen területeket alagcsövezéses módszerrel tesznek termővé. Gabonafélék, kapásnövények részére biztosítanak újabb vetésterületeket. — kulcsár-fotó — Pillanatképek a VEGYÉPSZER-ből Harmincvagonnyi, szovjet exportra gyártott olajmérő állomás várja a gyárudvaron a záhonyi határállomás zöld jelzését. A kék-fehérre festett, s ezüstösen csillogó gyártmányok hosszú sorban várakoznak az épp bővülő, de még így is szűk iparvágány-hálózaton. Emiatt a gyártócsarnok összes hajójában nagy a zsúfoltság. A rendeléseket irányító GÉPEXPORT, vállalat már megküldte a gyárhoz a fuvarokmányokat, s ha a napokban megkezdődhet a várva várt szállítás, egycsapás- ra megváltoznak a zsúfoltság körülményei a munkáskollektíva az új harminctonnás daru szerelését kerülgetve folytathatja további ütemes gyártást. ☆ Augusztus 6-tól folyik a gyárban a minősített hegesztők tanfolyama. A teljes napi elfoglaltsággal járó elméleti szakoktatáshoz az FMKT tagjai delegálják az előadókat, s a gyakorlati oktatást is a helyi hegesztőminősítő-bá- zis mesterei irányítják. Ezúttal a heten a Nógrádi Szénbányáktól, hatan a VEGYÉP- SZER petöfibányai testvér- gyárából. négyen a FŰTÖBER nagybátonyi gyárából, hárman a síküveggyárból tesznek vizsgát a jövő hét végén, s még a ZIM salgótarjáni gyára egyik ügyes hegesztője csatlakozik a helybeli vizsgázókhoz. ☆ A Gagarin Általános Iskolában a tmk épületkarbantartó brigádja befejezte a volt zeneiskola átalakításának, felújításának munkálatait. A kőművesek, festők, burkolok, víz- és villanyszerelők tevéken ységéhez szinte a gyár valamennyi szocialista brigádja adott segéderőt a munkaidő után. Az utolsó simításokat, a nagytakarítást ezekben a napokban végzik a női brigádok tagjai, hogy a közelgő tanévnyitóra kicsinosítva várja a régi épület az új kisdiákokat is. tár A forgácsoló üzemrész Május 1. aranykoszorús szocialista brigádjának 20 tagja Budapestre utazott szombaton a gyári autóbusszal. A családtagokkal együtt megtekintették a Szovjetunió mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítását a BNV 24. sz. pavilonjában. A vasárnapig nyitva- tartó kiállítást a brigád a gyáregység MSZBT-tagcso* portjának képviseletében tekintette meg. (ami) Akik ezután flz ipari, az építőipari, a mezőgazda- sági és a fogyasztási szövetkezetek jelentős szerepet töltenek be a megye gazdálkodásában, a településfejlesztési célkitűzések megoldásában, a falun és városban élő emberek ellátásában. A palotási termelőszövetkezet nem kevesebb, mint 130 millió forint termelési értékkel számol ebben az évben. Salgótarjánban a tervező- és építőszövetkezet idei terve jó néhány lakás, középület. Egyedül a Balassagyarmat és Vidéke ÁFÉSZ jó 20 ezer ember napi ellátásáról gondoskodik. A példákat hosszasan sorolhatnánk így tovább. bizonyságául annak, hogy a szövetkezetek tevékenysége kedvezően változott az elmúlt években. Az anyagi erők összefogása, — a kisebb szövetkezetek gondosan előkészített, célszerű egyesülése — éppúgy segítette ezt, mint a színvonalasabb vezetés. Az, hogy a szövetkezetekben ma több hozzáértő szakember, a mérnök, a mezőgazdász, a technikus, a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakmunkás dolgozik, mint egykét évtizeddel azelőtt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a szövetkezetekben folyó káder- és személyzeti munkát. A tapasztalatok alapján állapította meg, hogy ez a felelősségteljes tevékenység egyre inkább része a vezetésnek. A szövetkezetek többségében tervszerűen felkészítik a munkára a vezetőket. Folyamatosan gondoskodnak képzésükről, továbbképzésükről. Figyelemmel kísérik tevékenységüket, s a kollektíva értékeli, minősíti azt. Ez a széles körű, a demokratizmus a vezetést erősíti és jól szolgálja az utánpótlás nevelését. Eredményeként a szövetkezetek többségét olyan vezetők irányítják, akik kellő szakmai és politikai ismeretekkel rendelkeznek és nincsenek híján a vezetőkészségnek, számolnak a szövetkezeti tagok javaslataival, tanácsaival. Elég bátrak ahhoz, hogy kezdeményezzék az újat és felelősséggel Vetnek számot döntésük várható hatásaival is. A szövetkezeti elnökök jó része felsőfokú iskolai végzettség, s gazdag szakmai tapasztalat birtokában irányítja a gondjaira bízott kisebb-nagyobb közösséget. Az ipari és építőipari szövetkezeteknél a műszaki vezetők mintegy fele felsőfokú iskolai végzettséget szerzett. A termelőszövetkezeteknél alkalmazott csaknem 40 elsőszámú termelésirányító közül 32 végzett egyetemet, főiskolát. A szövetkezeteknél tevékenykedő jelentős számú középvezetőnek is mintegy 80 százaléka megszerezte a munkakör betöltéséhez előírt felső-, vagy középfokú iskolai végzettséget. Ám a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy vannak olyan vezetők a szövetkezetekben, akik csak nehezen tudnak lépést tartani a követelményekkel, s olyanok is, akik nem tudnak megbirkózni az irányítás nem könnyű munkájával. Van elnök aki a középszintű vezetőktől középfokú, vagy annál magasabb iskolai végzettséget követel. maga pedig nem jutott el az általános iskola végére sem. S igaz ugyan, hogy a fogyasztási szövetkezeteknél az elmúlt években a középszintű vezetők között kétszeresére gyarapodott1 azoknak a száma, akik felsőfokú végzettséget tanúsító oklevéllel rendelkeznek, ám a középvezetők 20 százaléka „megállt” az általános iskola elvégzése után. A leírtakat olvasva mondhatná valaki, nem az érettségi bizonyítvány, még csak nem is a főiskolán, az egyetemen szerzett diploma teszi az embert, a vezetőt. Való igaz, egyetlen szövetkezeti elnököt, elnökhelyettest sem kell pusztán azért leváltani, mert annak idején nem volt módjában tanulni, ha jól végzi a dolgát. Csakhogy ez kellő ismeretek, szakmai és politikai felkészültség hiányában egyre nehezebb lesz. Nem egy szövetkezeti vezető panaszolja, hogy könyvelőjétől, a pénzügyi, a számviteli dolgozóktól meglehetősen kevés információt kap a gazdálkodás, a termelési költségek elemzéséhez, a várható jövedelem felméréséhez. S 'bizony, a középiskolában tanultak lassanriassan kevésnek bizonyulnak ehhez. A szövetkezetekben dolgozó főkönyvelők egyikének-másikának meg középiskolai végzettsége sincs. Mindezek ismeretében állapította meg a végrehajtó bizottság, .hogy a nógrádi szövetkezetek gazdálkodásának, eredményeinek további javítása egyet jelent a vezetés erősítésével. az irányítás színvonalának emelésével. Többet kell tudniok, jobban kell ismerniük a munka, a gazdálkodás és a jövedelem- viszonyok összefüggéseit azoknak, akik most irányítanak és azoknak is. akik ezután jönnek. Tanulni soha nem késő. Ami pedig a vezetők utánpótlását illeti, gazdag forrását adják a szövetkezetekben is a munkájukat jó] értő középvezetők, a tehetséges fizikai dolgozók, a fiatalok és a nők. Ügy tűnik, hogy az előítélet' a lányokkal, asszonyokkal szemben csak lassan, nehezen oldódik. A megye 60 szövetkezete közül egyetlen egyben választottak elnöknek nőt. Vezetői munkakörben — elsősorban középvezetőt — már többet találni közülük. Segíteni, ösztönözni kell őket —, mint minden tehetséges embert —, hogy tanuljanak, szélesítsék, bővítsék ismereteiket a maguk és a közösség javára. A támogatás hasznos módszerének bizonyult már eddig is az ösztöndíjrendszer, a fiatal szakemberek letelepítésének segítése, a különböző lakásépítési akció. Bátrabban éß következetesebben kellene élni velük. 3 t0MIC7DllíÉ ká de me vei 5 tevékenység, H IDI IfvUul U a még következetesebb, hozzáértőbb személyzeti munka nem kis segítséget jelenthet ebben. Feltéve, ha a szövetkezeti vezetők mindenütt az irányító munka részének, nem pedig kötelező tehernek tekintik e felelősségteljes tevékenységet. V. G. Környezetvédelem Lettországban Szigorúan betartják Lettországban a környezetvédelmi utasításokat. A környezetvédelmi szakemberek minden építkezés esetében csak alapos vizsgálatok után adnak „zöld utat” az előterjesztett terveknek, fgy történt ez a malpillszki nagy állattenyész. tő komplexum felépítésének engedélyezésénél is. A beruházás tervének jóváhagyásakor a környezetvédők megvizsgálták a helyi viszonyokat és meggyőződtek arról, hogy az előírásoknak megfelelően a melléktermékek eltávolításának olyan speciális rendszerét dolgozták ki, amely megakadályozza a környező tavak és erdők mindennemű szennyeződését. Ma már a köztársaság valamennyi körzetében megtalálható a különleges környezetvédelmi szolgálat, a köztársaság környezet- és műemlékvédelmi hivatalának helyi kirendeltsége. A szolgálat engedélye nélkül egyetlen gazdaságnak sincsen joga farmot létesíteni, utat építeni, mesterséges tavat ásni, A természetvédők véleménye — minden új mezőgazdasági, vagy más létesítmény helyének kiválasztásánál — döntő jelentőségű. ...maga egy kasa gyerek ! Köpenyből munkásruhába Az ősz művezető derűsen viseli az olajos, feketés munkaruhát. — Volt, akinek eszébe jutott, hpgy: na, mit fognak szólni az emberek. De nem volt mitől félni. Viccesen megjegyezték ugyan: „Bajban lehet ez a vállalat, ha már a művezetők is gépen dolgoznak”. Ám még három napig se tartott a csoda. Segítettek, hogy hamar belerázódjunk a munkába. Azóta már száztíz százalékot teljesítünk minden gépen, ha kell. Szokatlan döntésre kényszerült nemrég a Balassagyarmati Kábelgyár. Veszélyben forgott az exportterv teljesítése, ezért valamiképp' el kellett érniük, hogy a sodróüzemben minden egyes gép állandóan termeljen. A munkáslétszám ehhez kevés volt, így hát — magad uram, ha szolgád nincs — a középvezetőknek kellett fnunkaruhá- ba bújniuk, s odaállni a gép mellé. Három művezető és három önálló csoportvezető „vedlett” át kétkezi munkássá; egy főművezető és egy technológus művezetővé. — Papíron nem minősítettek vissza — mondja Ferencz Tibor, 31 éves (fő)művezető. Megmaradt ugyanaz a beosztás, ugyanaz a jövedelem; csak most három műszakban müvezetősködöm. A szőke, zömök fiatalember számára aligha szokatlan a mostani munkakör. Tíz éhe keresi kenyerét a kábelműveknél. Két esztendeig Pesten még sodrógépen dolgozott. ’71-ben került Gyarmatra — egyébként h úgy ági — csoportvezetőként, majd két év múlva művezető lett. Főművezetővé az idén nevezték ki. — A visszahelyezés közös megegyezés alapján történt — bizonygatja, mintha úgy érezné, kételkedünk benne. — A gyárvezetők összehívták a termelésirányítókat, s megkérdezték, hogy a tervtel,jes.r tés érdekében vállalják-e a gépen való munkát. Nem kellett a rábeszélés. • — Az nem jutott eszébe senkinek, hogy az irodákból csoportosítsanak át embereket? A fiatalember elmosolyint- ja magát. — Nekem nem fordult meg a fejemben. — Egy gépi munkás általában többet keres, mint egy termelésirányító . . . — Igen — bólint Ferencz Tibor. — A művezető általában 3600—3700 forintot keres, egy jó munkás, aki vagy tíz éve nálunk van. négy- és öl- ezer forint közti fizetést visz haza. — A ..művezető-gépmunkások” továbbra is a fixet keresik? — Plusz a műszakpótlékot. Nekem ezer-ezerkétszáz forintra jön ki havonta. Ennek örülök is. — Okoz-e többletmunkát a mostani beosztás önnek? — Igen. A főművezetői munka egy részét jelenleg is én végzem. — A többletmunkáért több pénzt nem kap. Miért vállalja? öntudatból? — Ne használjunk ilyen nagy szavakat. Nekem, mint főművezetőnek Kötelességem a gyári terv teljesítéséért mindent megtenni. — Mennyi prémiumot kap év végén, ha teljesül a gyári terv? — Én nyolcezer forintot, a művezetők öt és fél ezret. * A fiatalember beszélgetésünk végén megjegyezte: neki nem jelent különösebb változást ez az ideiglenes — idényre szóló — intézkedés, hiszen továbbra is irányít. Kérdezzük meg Jusztin Józsefet, aki irányítóból lett fizikai munkás, az ő helyzete nagyobbat változott. , — A munka nem szégyen — mondja a barátságos, ősz hajú művezető. — A múltkor láttam, hogy egy gépjavítással ketten se boldogulnak, odamentem, nem röstelltem megfogni a vasat. Mikor elkészültünk, mondta az egyik fiú: „Józsi bácsi, maga egy kasa gyerek!” Tegnap nyolcvankilós kötegeket kellett mozgatni. Bár ízületes vagyok, nem számít, a munkának menni kell. — Akár irodisták által is? — Volt erről szó — hunyorít Józsi bácsi. — Egyikünk fölvetette: ha mi kimentünk melózni, jó volna, ha föritről is lejönnének. Az az igazság, termelni nemigen tudnának, mert nem értenek hozzá, balesetveszélyes. De a csomagolásban kapacitáshiány van, azt meg tudják oldani. Láttuk, hogy a múltkor le is küldték az asszonyokat, csomagoltak annak rendje és módja szerint. Szombaton meg a termelési osztályvezetőt láttam beöltözve, ő is csomagolt. Sem a termelési osztályvezetőnek, sem Jusztin Józsefnek nem idegen a fizikai munka: mindketten gépmunkásként kezdték. Józsi bácsi — a bácsi titulus ősz hajának jár, hiszen még csak 42 éves — kétkezi dolgozóként szerzett érettségit, két éve lett művezető. E rövid idő alatt nem felejti az ember, amit korábban nap mint nap évekig csinált. Így Jusztin József is hamar rá tudott állni a száztíz százalékos teljesítményre^ — Ha megvan a kellő létszám, akkor minket nem gépre osz.tanak be. Ezen a héten itt volt mindenki, így nem gépen dolgoztunk. Az irányításban segítettünk és az adódó hibákat javítottuk ki. ♦ Kapanász István annál elfogultabb. A beszélgetésre is bajosan szánt időt. A 27 éves fiatalember három esztendeje már önálió csoportvezető. E beosztásában nem volt konkrét termelési feladata. Most a gép mellett normát teljesít. — Kevesebb dolgom van — halljuk tőle. — így csak magamért felelek. Sokkal nyu- godtabb vagyok. — Ezek szerint örül is a változásnak. — Itt nem az öröm a fontos! Adott a probléma, amit csak így lehetett megoldani. A fiatalember — természetesen — ugyancsak sodrógépen dolgozott korábban; jól ért ehhez a munkához. Jusztin József szerint már csak presztízsből is túlteljesíti a normáját, hogy megmutassa: nem véletlenül csoportvezető. A presztízsen kívül más oka nincs a túlteljesítésre, hiszen nem teljesítménybérben dolgozik, mint a többiek. Megmaradt az eredeti beosztása, eredeti fizetése. Igaz, ebben benne van 12 százalék csoportvezetői pótlék. fgy négy és fél—ötezer forint között mozog a keresete, sőt: kemény túlórázás árán többre is rúg. — Egyszerű, békés munka ez: adott az anyag, adott a gép. Csak dolgozni kell. Az emberben a legcsekélyebb rosszindulat nélkül is felötlik: ha így is megy a termelés, akkor a helyettesített beosztások fölöslegesnek látszanak. — Ebbe nem érdemes belemenni — tudjuk meg Bor- bás Attila termelési osztály- vezetőtől. — De megkerülni se lehet. — Így hatalmas munka zúdul különböző más területekre. — Ha el tudják végezni nyolc órában . . . — Nem nyolc órában — ingatja fejét az osztályvezető. — Ha én most azt részletezném, hogy a különböző osztályokon tíz-tizenkét órát dolgoznak olykor az emberek, akkor ez szerénytelenségnek látszana. Molnár Pál NÓGRÁD - 1979. augusztus 28., kedd 3
