Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
ÉSZET. Salgótarján Fejlődés, de további kihasználható lehetőségek Nehezebb utat választva Ä szerény kis falusi ház udvarán harminc körüli, igen komoly arcú fiatalember néz a kapu felé — ugyan, ki lehet < a látogató ezen a forró augusztusi napon? Nem csupán a kezem, ben szorongatott papírlapon levő cím és házszám egyezése, hanem az elém siető megjelenése is bizonyossá tesz: Pálinkás Sándorral, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hosszas — öt teljes évig tartó — „tanulmányi szabadságot’” töltő leendő mérnökével beszélek. Szakmunkásból — pontosabban érettségizett szakmunkásból — lett egyetemista, azaz ÉSZET-es. Jelenleg egyedüli az üzemből, gépészmérnöki karon a megyéből is. A ház hagyományos elrendezésű — a bejárat a konyhába visz, a nagyobbik, utcai szoba az idős szülőké; a kisebbikbe invitál Pálinkás Sándor. Az egyszerű, célszerű berendezésű helyiség hűsében az elhatározás — mert az kellett hozzá! — forrásvidékéről, a munkába lépéstől máig tartó másfél évtizedről folyik lassan a beszélgetés. Mert nem mondhatja senki rá, hogy bőbeszédű, fecsegő lenne... — lényegretörően fogalmaz, kerülve a sallangokat. Nem csak szakmájáról, egyéniségéről is árulkodik ez. — Kovácsként végeztem Salgótarjánban. 1961-ben kezdtem. 64-ben fejeztem be a tanulást. Már tanulókoromban az SKÜ-be kerültem, így szinte magától ér- tetődő volt, hogy oda megyek dolgozni. Foglalkoztatott a kérdés: tanulni kellene, amíg az ember fiatal, egyedülálló. Levelező tagozaton végeztem a Stromfeld Aurél Gépipari Technikumot — akkor még ez volt a neve. Sok lemondással járt, ez tény: három műszakban dolgoztam évekig, a munkásszállón laktam. A szabad időmet kitöltötte a tanulás, a szabadságom is gyakran erre ment el. A tanulmányi szabadság sokat jelentett. — És a munkatársak hogyan fogadták ezt a dolgot? Nem volt súrlódás a tanulás miatt? — Nem. Tanultak mások is, a vállalt három műszak pedig azt hozta magával, hogy nem sokszor kellett munkaidőből elvenni az órákra járás miatt. Elgondolkodom rajta: másoknak bizonyára elegük lett volna a négy év tanulásból munkásszállón, alig- alig maradó szabad idővel, távol otthontól, kevés szórakozással. Kevesen dicsekedhetnek azzal is, hogy a négyes átlag mindig megvolt. jól ment a tanulás. Mikor azonban 1974-ben elkezdődött az egyesztendős előkészítő érettségizett szakmunkásoknak az egyetemre, Pálinkás Sándor úgy határozott, folytatja a tanulást. — A cégtől hatan aspiráltunk a SZET-re . — amikor véget ért az előkészítő, már csak egyedül mentem az egyetemre... Hogy miért morzsolódtak le a többiek? Nem a szellemi erőfeszítés bizonyult soknak, hanem az életkörülményekkel, a családdal, gyerekkel nehezen tudták egyeztetni az egyetemistaéletet, ezért maradtak el. Nekem előnyt jelentett, hogy egyedül vagyok. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán a gyártástechnológiai szakra mentem — még az ágazatot nem döntöttem el. Három év már a háta mögött van — a diákotthon és a munkásszálló után egyetemi kollégiumban élve tanult, nyaranta visszajár az üzembe. Nem okoz problémát, egyfajta tudathasadást ez? Mi köti össze hídként a kovács szakmunkás életét a két év múlva diplomás mérnökével ? Pálinkás Sándor a szerződést keresi elő,* közben röviden elmondja, milyen is a kapcsolat közte és az üzem között. — A felvételi után megkötött szerződés szerint minden szünidőben egy hónapot a gyárban dolgozom. Az egyetem előtt fizikai állományban, csoportvezetőként dolgoztam — a felvételi után a műszaki osztályra helyeztek. A kovácsológyár műszaki munkái tartoznak hozzám ez alatt a rövid hónap alatt — inkább kisebb lélegzetű munkákat bíznak csak rám, ami érthető. Ügy érzem, nem szakadtam el a régi munkahelyemtől, amikor bent dolgozom, mindennap elmegyek a régi üzembe. — Hogyan érzi magát Budapesten, a pár évvel fiatalabb évfolyamtársak között? — Együtt vagyunk a tanulókörben, egyformán érezzük: nem szabad lazsálni, nagy a hajtás, megfogják az embert. Folyamatosan írjuk a kiszárthelyiket, a gyakorlati jegyek a vizsgán sokat jelentenek. Van ugyan az ifjabbak között 1—2 lezse- rebb mint mi, a harminc év körüliek, de nem kirívó a különbség. Az első időben ők segítettek nekünk — az 5—6 év kiesés az elméleti dolgokban nem kicsiség — azután már mi adhatjuk vissza a gyakorlati tapasztalatra építve. Anyagilag én jól jártam — a fizetésem száz százalékát kapom, mivel jelesre végeztem. A soros bérrendezésből sem hagynak ki. Nehezebb persze azoknak, akik családosak. A legtöbb ÉSZET-es a villamos és vegyi karra ment, gépészek csak hárman vagyunk. Még két év... Gratulálok a kiváló teljesítményhez — nehezebb lenne megfogalmazni, hogy ezen keresztül még mi mindenhez... Később gondolhat ugyan csak a lakásszerzésre, családalapításra, 34 éves korára nyújtják át majd a diplomát (valószínűleg vörös borítójút!...) — de mégis azt vallja: megérte. Nem csupán neki, a gyárnak is: olyan vezető szakembert kap, aki a munkafolyamatok, technológiák mögött nem munkaerőt, hanem munkatársakat lát! • G. Kiss Magdolna (22.) Karikó Imre eltervelte, hogy csónakázni viszi Mártit, hadd legyen minél szebb a vasárnapjuk. De a lány hallani sem akart a Dunáról. Ehelyett a Sárga Csikóban dédelgette a' nagyapját, udva- roltatott magának a nyugdíjasokkal, sört ivott és cigarettázott. Egyáltalán, bolondul viselkedett, amire semmi magyarázatot nem talált a szerszámlakatos legény. Amikor pedig ajánlották a nyugdíjasok,, hogy jó lenne végre meginni az áldomást az egész Burján családdal a ház elkészültének örömére. Márti még furcsább lelt. Ideges élénkséggel megragadta Karikó kezét: — Gyere... Most haza kell mennünk — és vonszolta maga után az udvarlóját. Meg sem állt vele Editék lakásáig. A szögletes fejű, kerekszemű legény mit sem értve hebegelt köszönésképpen. — Csókolom, Editke. .. Jó napot Dezső bácsi... Türelmetlenül, követelő élénkséggel kérdezte a lány: — Hát Károly? Hova lett Károly? Edit belülről is elhalkult a meglepettségtől. — Jó napot, Imre... Márti annál hangosabban követelte a tanárt: — Hol van Károly?! Dezső jól kiöltözött a ház iránti érdeklődők fogadására. Csillogó alpaka öltönyben feszített, hatalmas mellére ezüstmintás bordó nyakkendő terült. Mártira rivallt: — Elcserélték malacért! Miféle házkutatás ez?! Mit akartok itt?! Legkevésbé Karikó Imre ismerte ki magát a buta helyzetben. Masszív, összefogott lényével ellentétben elfogta a bizonytalanság, s ezt nehezen tűrte. S az sem tetszett neki, hogy kiabálnak a lánnyal, akit szeret. — Nem akarunk semmit. Mártinak volt fontos, hogy feljöjjünk. — Igen — dacoskodott a lány. — Imrének meg kell tudnia, hogy mire készültök. De ti mondjátok el neki! Különben is muszáj volt hazajönni. Nagyapa küldött bennünket. — Igen? — gyanakodott Dezső. — Mi a szösz. Szóval az öreg pandúrkodik fölöttetek? — Csak üzenetet küldött. Itt söröznek a Sárga Csikóban azok az öregek, akik segítettek az építkezésnél. Áldomást akarnak inni veletek. Hohó — ébredt fel a ré- senlét a kőfaragóban. Nem kevesebbet akart a lánya, mint azt, hogy zárt ajtók fogadják az apróhirdetésre jelentkezőket. Ravaszkgdva köntörfalazolt Mártinak, mert még mindig remélte, hogy nem * kell részletezniük az ügyet Karikó előtt. — Áldomásra most nincs pénzünk. De a következő hónap első vasárnapján. Akkor majd kiteszünk magunkért. Mondjuk három darab százassal én is beszállhatok. — Micsoda könnyelműség — álmélkodott gúnyosan Márti. Noha még nem tudta pontosan a szerszámlakatos, miféle ellentét lappang a házbeliek rendellenes viselkedése mögött, afelől bizonyos volt, hogy botránynak néznek elébe, mégpedig az új házzal kapcsolatban. Nem csak szerelmi elvakultságból, de értelme sejtése szerint is a lányhoz húzott. — Nem kel! az öregnek az a három darab százas, Dezső bácsi, ök szeretnének fizetni. Meg akarják vendégelni az egész családot. Színészes méltósággal tiltaJ kozott Dezső: — Hát erről «zó sem lehet. Csóró nyugdíjasok, itt kulfz- tak hónapokon át, és akkor ök fizessenek? Inkább nem melyek le. Mintha éré; te, volna a piros garbós fiú, hogy nyomon 4 NÓGRÁD - 1979, augusztus 25., szombat j Művelődés a pásztói termelőszövetkezetben A pásztói Béke Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Az eltelt három évtized alatt a közös gazdaság jelentős fejlődést ért el. Az utóbbi húsz évben közel egyötödére csökkent a tagság és az alkalmazottak száma, ugyanakkor nőtt a termelési érték, gyarapodott a megművelt terület mennyisége. A gazdasági eredmények elválaszthatatlanok az új termelőeszközök, termesztési eljárások alkalmazásától, s ma már azt sem vonja kétségbe, senki, hogy ugyanígy elva- laszthatatlanok a kulturális nevelő munkától, a dolgozók műveltségének tudatos, folyamatos emelésétől. A Pásztói nagyközségi közös Tanács a közelmúltban végrehajtó bizottsági ülésen vitatta meg a Béke Termelő- szövetkezet kulturális nevelő munkájának helyzetét, színvonalát. A testület egybehangzó véleménye szerint a szövetkezetben, tervszerűbb, szervezettebb lett a közművelődési és oktatási tevékenység, fejlődött színvonala, de még további lehetőségek maradnak kihasználatlanul. A fejlődést számos tényanyag bizonyítja. Egy esztendőt figyelembe véve — a szövetkezet összlétszá- ma 660 fő — társadalomtudományi előadáson 140.-en, természettudományin 75-en, ismeretterjesztő filmvetítéseken 175-en vettek részt. Nyolcvan színházi bérletet vásárolt a szövetkezet. A haladás leg- örvendetesebb jelének tartják, hogy az utóbbi három év alatt felére csökkent a nyolc általánost el nem végzett dolgozók száma; ma 25 fő. Az eredmények mindenekelőtt a szemlélet kedvező változásával magyarázható. A gazdaság vezetősége, arra törekedett, hogy a dolgozók műveltségének célszerű fejlesztésére összpontosítsa anyagi ■ és személyi feltételeit, szellemi kapacitását, s a műveltség gyarapodását a termelési feladatok megoldásában kamatoztassa. Jó kapcsolat alakult ki az évek során a szövetkezet és a helyi termelőegységek, iskolák között. A művelődési központ működését évi 35 ezer forinttal támogatják. A dolgozók szakmai képzettségének emelésére fokozott gondot fordítanak. Rendszeresen szerveznek továbbképző tanfolyamokat, s különféle kedvezményekkel ösztönzik az általános és középiskolai tanulást. Tanműhelyükben 19-en sajátíthatják el a választott szakma „titkait”. A kulturális nevelő munka fejlődésében fontos szerep jut a művelődési bizottságnak, mely az idei évtől fogva teljes felelőse a művelődési és oktatási tevékenységnek, ösz- szetétele a belső szerkezetnek megfelelően arányos, munkaterv szerint dolgozik, rendszeresen értékel, előkészíti a következő tennivalókat. Az utóbbi időben két ízben is foglalkoztak kulturális kérdésekkel, a szocialista brigádokkal és a fiatalokkal kapcsolatosan. A további feladatok között említjük meg a művelődési bizottság tagjai ismereteinek, hozzáértésének fejlesztését, a meglevő anyagi eszközök, még következetesebb felhasználását. A rendezvények változatosabbá, vonzóbbá tétele, az igények, a műveltségi szint körültekintőbb figyelembevétele szín'* tén fontos feladat. Az olvasási kultúra fejlesztése érdekében 'érdemes lenne letéti könyvtárat létesíteni. A szocialista brigádmozgalom pedig nagyobb lendületet kapna a koncentráltabb anyagi, szellemi, erkölcsi ösztönzéstől. Népművelő kerestetik Könyvtár épült Endrefalván Augusztus 20-án adták át Endrefalván azt a mozgalmi házat, amelyben Szép, tágas könyvtár is helyet kapott. — A művelődés tárgyi feltételei ezzel nagymértékben javultak a községben. A régi könyvtárunk a művelődési ház pár négyzetméteres helyiségébe volt bezsúfolva. Ott még a kölcsönzés is gor.dot okozott, nemhogy olvasni lehetett volna. Most két nagyobb helyiséget kapott a könyvtár, ahol gyermekfoglalkozásokat lehet majd tartani és az emberek is nyugodtan leülhetnek olvasni. Az van, következetesen hajtogatta: — Mégis el kell menni az öregek közé. Egy pohár sör senkinek sem árt rneg. — De igen! — harsogta le mérgesen Dezső. — A jegelt sörtől mindig náthás leszek,! Márti támadott is, könyör- gött is újabb rohamával. — Imrének tudnia kell az igazságot. Családtagként járt el ide dolgozni. Az én kedvemért! Nem csaphatjuk be. Legalább vele legyünk becsületesek ! Elérkezettnek látta az időt Edit, hogy ne köntörfalazza- nak tovább. Megelőzendő a nagyobb bajt, egyszerűen közölte Karikóval: — Az én ötletem volt, hogy eladjuk a házat. Hihetetlenül hangzott ez a sűrű legénynek, mégsem látszott rajta döbbentség, hanem inkább jókedélyű fölény. — Mondom én, hogy le kell menni sörözni az öregekhez. Illő lenne nekik is elmondani ezt a meglepő ötletet. Vagy talán szemérmesek? Akkor majd mi. Gyere, Mártikéin. .. — Helyes — mondta felvillanyozva a lány. — Érdekel a véleményük. Máris indultak. Ám Dezső, aki mindeddig terhesnek érezte a fiatalok jelenlétét, váratlanul ragaszkodni kezdett a társaságukhoz. — Az ifjúság marad. Kíváncsi lennék, mitől ilyen magabiztos, amikor jóformán még semmit sem tud. — Hadd menjenek — szólt közbe Edit. Karikó egyetértett vele: — Ügy van,. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Azt hiszem, a részletek még jobban zavarba hoznának. Dezső az ajtónál termett. Nagy testével elállta az utat. — Tessék fékezni, gyermekeim. Azt mondtam, hogy ifjúsági szervezet szintén két helyiséget kapott. Reméljük, hogy a tárgyi feltételek javulásával aktív klubélet bontakozik ki. Talán még annyit, hogy a szép, dekoratív nagytermünkben tartjuk társadalmi rendezvényeinket, esküvőt, névadót; az esztétikus környezet mindenképp emelni fogja, ezeknek az ünnepélyeknek a színvonalát — magyarázta Borovszky Pál, a tanács elnöke. A művelődés tárgyi feltételei valóban javultak a községben. Viszont a jobb körülmények csak akkor hatnak az maradtok. Ne avatkozzatok a felnőttek dolgába. — Belátom, nincs jogom a család ügyeibe avatkozni, de megdöbbent az elhatározásuk. Van valami halaszthatatlan ok, amiért meg kellene válniuk a háztól? Imponált Editnek a szer- számiakatos tartása. Ehhez mérten komolyan vette és úgy szólt hozzá, ahogy tekintélyes emberekhez illik. — Van rá okunk, Imre. A szegénység. Maga modern fiatal, meg kell értenie. Ezt a házat eladjuk, újra munkához látunk, újat építünk. Akkor aztán otthonunk is lesz, és anyagilag is rendbe jövünk. Ebben az egész dologban a maga jövője éppen olyan fontos, mint a miénk. Mit válaszol rá? — Mentsen fel a válasz kötelezettsége alól. Senkit'-nem akarok megbántani. Dezső harsányan rontott a fiúra: — Csak nyugodtan sértegess bennünket! Nagyot röhögök rajta! ' Te is éppen olyan élhetetlen vagy, mint a többi proli! Türetynes udvariassággal tüntetett Karikó a gorombaság ellen. — Valóban nem fontos Dezső bácsinak, hogy az öregek sok száz munkaórát dolgoztak a házépítésnél? Elutasítón, mérgesen hadonászott a kőfaragó. Elegáns alpaka zakója mulatságosan összeráncolódott rajta. — Édes fiam, kár az erkölcsiekre apellálni! Művezető vagyok, könnyen kiszámítom, hogy kinek mennyi munkabérrel tartozom a segítségért. Megfizetem. A legmagasabb órabért fizetem, amit valaha is kaphattak Magyarországon a nyugdíjas fusizók. Sőt a dupláját fizetem! Ehhez meg mit szólsz, kispajtás?!... (Folytatjuk) emberek gondolkodásmódjára} formálják a fiatalok és idősebbek életvitelét, ha azt „élettel” töltik meg. Ehhez viszont olyan személyre van szükség, aki összefogja, irányítja, szervezi a község köz-; művelődését. — Lerner Tamásné pedagógus másodállásban tiszteletdíjasként irányítja a művelődési házat, vezeti a könyvtárat. A lehetőségekhez képest ő mindent elkövet, hogy a vállalt feladatokat elvégezze. Mi-j nőségi munkát, alkotó tevékenységet a nagy leterheltség miatt nem kívánhatunk tőle. Ha jól megondoijuk, az, amit ő nagy lelkesedéssel másodállásban a tanítás után Végez, két független embert igényel: egy könyvtárost és egy mű- velődésináz-vezetőt. Most az új kiubkönyvtár megindulásával mindenképp meg kell oldani ezt a problémát. — A tanács ezt hogyan képzeli el? — A járási művelődési osztálytól kaptunk egy függetlenített népművelői státust. A helyet pályázat útján meghirdettük, de jelentkező nem akadt. Abban bízunk, hogy a jobb körülmény vonzóbb lesz és így akad majd jelentkező. Előbbre akarunk lépni a község művelődési életében. A tárgyi feltételekhez hasonlóan a személyi feltételeket is rövid időn belül biztosítani kívánjuk. A művelődés objektív feltételei javultak Endrefalván. A tanácselnök véleménye szerint a szubjektív feltételeket is megoldják. A kettő együtt a művelődési élet nagyobb ki- teljesedését teszi lehetővé a községben. Sz. F. Fésületlen gondolatok Ha kórusban akarsz énekelni — először is jól figyelj a karmesterpálcára. ■fc Az illető naphosszat nem ,tudott visszaemlékezni egy olyan egyszerű szóra, mint a „guilottine”. A feje sehogy sem vette be. '•* A pénznek természetesen nincs szaga. Mégis gyorsan elillan. V A mentőövről később kidé-; rült, hogy... nyakörv.
