Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

Megkérdeztük az illetékeseket Szerkesztői űzettelek ' M. J. (Kisterenye): A tfie- zőgazdásággal élethivatássze­rűen foglalkozó személynek a tulajdonában külterületen — ideértve a tanyát és a körü­lötte levő földet is — leg­följebb három hektár, más magánszemély tulajdonában legfeljebb 6000 négyzetméter földterület lehet. Ennél na­gyobb földterületét is meg­tarthatja az, aki földjének tulajdonjogát 1978. január 1. előtt szerezte meg. Ha a tu­lajdonos külterületi földje öröklés révén haladja meg a megengedett mértéket, köte­lezik rá, hogy a többletet egy éven belül idegenítse el, ad­ja el stb. Ha e felszólításnak nem tesz eleget, az államot vételi jog illeti meg, s ezzel a joggal a föld helye szerint il­letékes járási, városi vagy fővárosi földhivatal élhet. Ha az állam él a vételi jogával, a vételár nem haladhatja meg a külterületi földeknek helyi­leg kialakított — kialakult — átlagos forgalmi árát. A vétel­árat a határozat jogerőre emelkedésétől számított ki­lencven napon belül egy ösz- szegben kell kifizetni a tulaj­donosnak. * M. S. (Salgótarján): Ki tud­ja? c. írásával illetve kérdé­sével kapcsolatban közöljük, hogy sorait jogtanácsosunkhoz továbbítottuk, aki a lap ha­sábjain keresztül ad választ. * t N. J. (Ludányhalászi): Az elárvult csapok ... c. írásával kapcsolatban közöljük, hogy az abban szereplő tényeket már „valóban nem lehet or­vosolni”. — mint ahogy ezt le­velében ön is megerősíti. Is­merve az említett helység és még azon kívül a megye több helységének vízgondjait, a víz- fogyasztás korlátozásáról jó­val az életbeléptetés előtt fel­hívás jelent meg mind a me­gyei lapban, mind az egyéb hírközlő szervek útjain. A jö­vőben is számolni kell ha­sonló gondokkal, s jóllehet, nem is rövid ideig. * F. J. (Bánk): Augusztus 13- án kelt levelét megkaptuk, kérésének eleget téve meg­küldtük azt a hivatkozott in­tézmény felettes szervéhez ki­vizsgálást kérve. Amint választ kapunk, úgy önt ismét értesí­teni fogjuk. — meddig is kér­jük szíves türelmét. , Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném szíves figyelmü­ket felhívni, hogy az OTP melletti ZÖLDÉRT-üzletben a híresnek mondott „Favorit” ke­nyér minősége már nagyon ré­gen a múlté. A kenyér sület- len, ízetlen, naponként küldik vissza a készítőjének. Az üz­let vezetőinek az a válasza, hogy ők nem tehetnek semmit, mert ilyen minőséget süt az üzemük. Nagyon igazuk van, mert az ilyen minőségű ke­nyér nagy része a kukában köt ki! Mint régi előfizetőjük, szeretném olvasni a NÖGRÁD- ban a ZÖLDÉRT válaszát, de ugyanúgy a kérdésemet is, hisz’ ez nem egyéni érdek. Szeretném még megtudni, hogy a megyei postahivatalnál vasárnap délelőtt miért nem lehet feladni express levelet? A válasz ugyanis több esetben az volt, hogy erre nincsenek felkészülve és ilyenkor nincs bélyegárusítás. Valamikor még lehetett a jelzett időben bé­lyeget kapni és így természe­tesen levelet feladni. Szerin­tem ez megyeszékhelyünkön elég nagy probléma. Ügy vé­lem, kizárólag szervezés kér­A ZIM salgótarjáni gyárának termelési osztályához tartozó munkáskollektívák vállalást, a szocialista brigádok pótválla­lást tettek pártunk közeledő XII. kongresszusának, vala­mint hazánk felszabadulásának Augusztus 12-én délután a KIOSZ pásztói körzeti cso­portjának vezetősége és nőbi­zottsága sikeres gyermeknapot rendezett a körzethez tartozó tagok gyermekeinek. A gyermeknap alkalmából Báthy Károlyné üdvözölte a gyermekeket, s a megjelent kísérő szülőket. Köszöntőjében szólt arról is, hogy sajnos, ma még nem mindenhol élhetnek olyan gondtalanul, s boldogan a gyermekek, mint nálunk Magyarországon, vannak más­hol éhező gyermekek is. dése, de lehet, hogy a hiva­talnak talán kötelessége volna a bélyegeladás és a levélfelvé­tel. Ez irányú szíves válaszukat is várom. Tisztelettel: Babó Pál, Salgótarján, Pécskő út 1. * Olvasónk első kérdését a ZÖLDÉRT sütőüzemének ve­zetőjéhez, Gyüre Andráshoz intéztük. Megtudtuk, hog-" az ünnep előtt itt is, mint min­den sütödében, bizonyos mér­tékű előresütés volt, így for­dulhatott elő, hogy a kenyér szeletelés közben már nem volt olyan mint a teljesen friss kenyéré. A hivatkozott boltra nem jellemző, hogy minőségi kifogással visszakül­dik az üzemnek a kenyeret, de ha bárhol nem veszi át a bolt vezetője a FAVORIT kenye­ret az üzem visszacseréli. Olyan is előfordulhat, mint megtudtuk, hogy a boltok ese­tenként többet rendelnek mint amit aznap frissen forgalmaz­ni tudnak, s okozhat ez is meglepetést annak, aki úgy ér­zi, friss kenyeret vásárolt. Et­től függetlenül azonban az üzem is tudja, hogy javítani 35 éves évfordulója tiszteleté­re. A vállalás 8 órai társadal­mi munka, mely munkahe­lyenként, csoportonként kö­rülbelül 200 órát tesz ki. Hogy a termelésben vállalt társa­dalmi munkaórák hatékonyak legyenek, elengedhetetlenül A köszöntő szavak után szel­lemi vetélkedőn, s rajzverse­nyen mérték össze tudásukat a kicsik. Okoztak is nagy „gondot” a zsűrinek, hiszen a sok jól sikerült rajzból nem tudták a legjobbat kiválasz­tani, mert sok „legjobb” volt. Salamoni bölcsességgel dön­töttek tehát: a versenyben résztvevőket mind megjutal­mazták. A nemes versengést követően a gyermekhad ön­feledten élvezte a vendéglá­tást. Volt szendvics, kóla, s a gyermekek kedvence, a finom kell a kenyér minőségén, s mint az üzem vezetője meg­ígérte a legmesszebbmenőkig mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy a FAVORIT ke­nyérről a kedves fogyasztók azt mondhassák, éppen olyan jó -mint régen volt! (Ügy le­gyen. A szerk.). * Második kérdésére a megyei postahivatal vezetőjétől kér­tünk választ. Bácskai Károly hivatalvezető elmondotta, hogy tudomása szerint — és a postai ügyrend szerint —va­sárnap is van a postahivatal­ban, mégpedig a 9-es ablaknál expresslevél-, illetve távirat- felvétel, illetve bélyegárusítás is. Mivel olvasónk levele nem jelöl meg konkrét vasárnapo­kat, hogy mikor nem tudta express küldeményét továb­bítani, ettől függetlenül a hi­vatalvezető megvi isgálja az elmúlt vasárnapok levélfor­galmát, s megteszi a szüksé­ges intézkedést annak remé­nyében, hogy a jövőben ha­sonló eset ne forduljon elő. Olvasónktól pedig szíves el­nézést kér a kellemetlenségért. szükségessé vált a targoncaál­lomás dolgozódnak vállalása is, akik szintén csatlakoztak a felhíváshoz, a 8 órai társadal- mimunka-végzéshez. Kocsis Ferenc, targoncavezető fagyi. Lelkes szülők mesefil­met is vetítettek, szólt a mag­nó, járták a táncot. S míg a gyermekek szórakoztak, örül­tek, mi, felnőttek arra gon­doltunk, bárcsak az egész vi­lág gyermekei úgy élhetné­nek, mint a mieink: békében, szeretetben. Bakonyi Józsefné, Mátraverebély összeállította: Tóth Jolán Targoncások vállalása a ZIM-ben Gyermeknap Pásztón Szélnek eredve, avagy csinálja már más is... Bevallom, tűzbe nyúltam, mikor a finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában, a szocialista együttélés kérdése­it firtattam. Hiszen, a mai gazdaságcentrikus helyzetben, egy teljesítménybéres üzem­ben, nőkkel, a hármas jelszó: szocialista módon dolgozni, ta­nulni, élni utóbbi „tételéről” beszélgetni eleve nem lehetett zökkenőmentes, hogy a leg­enyhébb szinonimát használ­jam. De mindenképpen tanul­ságos. Így hát közreadom. * — Nem szeretünk szépítgetni, kertelni, ami van, azt mond­juk. A gyáregységnél 29 bri­gád 340 fővel működik, vál­lalásaik főként gazdasági jel­legűek. Ám, minden brigád­nál megtalálhatóak a közössé­gi felajánlások, vállalások is a színházlátogatás, mozi, kiál­lítás, kirándulás formájában. Az értékelésnél egyformán vetjük latba a gazdasági és közösségi eredményeket — mondotta bevezetőül Balkó Imréné, a szakszervezeti bi­zottság titkára. — Előfordul, hogy a magas teljesítmények mellett, a szo­cialista együttélés a megköve­telhető minimumot sem éri el? — Természetesen, ilyen kol­lektíva is akad. Például az Ifjúság-brigád, amely föl is oszlott. Az 1970-ben alakult Ifjúság brigád hét évig küzdött együtt a versenymozgalomban, de nem sok eredménnyel, mind­össze a szocialista brigád cí­met sikerült elérniük, aztán minden abbamaradt. — Pedig gyakran száz száza­lékon felül volt a teljesítmé­nyünk — jegyzi meg Pin- ezés Margit, az egykori bri­gádvezető, ma az újjáalakult kollektíva egyik tagja. — De munka után szélnek eredtünk, ki-ki merre lát, bizony nem sikeredett összehoznunk egyetlen közösségi rendez­vényt, kirándulást, s ehhez hasonlót, így nem is volt sok értelme a szocialista brigád cí­met viselnünk. Böngésszük az okokat: in­gázás, elfoglaltság, fáradé­konyság. .. és még sok ha­sonlót föl lehetne sorolni, de akkor hogyan tudnák a többi kollektívák, hasonló feltételek mellett rendszeresen többet törődni egymással ? A Komarov brigád hasonló bajokkal küzd. A brigádveze­tő, Végh Istvánné „leköszönő­ben”'“ van. — „öregek” vagyunk már — veti közbe — nem bírunk lépést tartani a fiatalokkal, még a teljesítményünk sem érte el az első hat hónapban a kilencven százalékot sem... nemhogy programpkat szer­vezzünk. Még a brigádnaplón­kat sem tudjuk vezetni. Teher ez nekem, mondtam, csinálja már más is... — Az utóbbi években négy­öt brigádvezető is volt. Ügy látszik ez nem sokat segített. — Nem hiszem, hogy vál­tozna valamit a helyzet távo­zásom után — válaszolja meg­jegyzésemre Véghné. — Akkor talán a fölbom­lás „segítene”, vagy... — Miért akarja maga föl- bomlasztani a brigádot?! — hördül fel dühösen a szakszer­vezeti titkár. — Mi mindent elkövetünk, hogy az utolsókig együtt tartsuk a kollektívákat. — De érdemes egy formális, félévenként gyűlésező, még a brigádnaplót sem vezető bri­gádot mindenáron „fenntarta­ni”? Szerintem vagv egy má­sikkal való egyesülés, vagy a fölbomlás a lehetséges megol­dás. Csak azért, hogy eggyel több brigád legyen... Balkó Imréné kitart véle­ménye mellett. — Ez a brigád a kilenc év alatt adott valamit — mond­ja — nem hiszem, hogy nem lenne képes többre. Nem le­het így hozzáállni a dolgok­hoz, hogy leköszönök, aztán majd lesz valami. Meg kell tennünk mindent értük! Még vitatkozunk egy da­rabig, de a közös nevező ez­úttal elmarad. Utolsó érvem: milyen „közösségi” érzés le­het azon a brigádértekezleten, ahol az év végi záráson el­hangzó teljesítmények még az első fokozatra sem elegendő­ek. Kilenc év alatt... Ügy ér­zem, a segítség éppen a jobb, nívósabb kollektívához törté­nő csatlakozásban, vagy (a pluszmunka sohasem lehet kötelező) a fölbomlásban rej­lik. * Végezetül, ide kívánkozik egy megjegyzés. E két brigád­példa kirívó és kiragadott a gyáregység munkaverseny- mozgalmából, tehát nem egy általános helyzetkép, hanem egy szerencsére ritka (de meg­levő!) esetet példáznak. Rohanó és minden tekinte­tünket a több munkára és ke­resetre szegező életünkben sajnos, egyre gyakrabban fe­ledkezünk meg az emberi kapcsolatok jelentőségéről. Mindennapi humanizmusunkat sűrűn átlengi a közömbösség, az elfordulás szellője. Akadá­lyozzuk meg a viharrá nö­vést. Tanka László Szeptembertől ismét működnek A szabad idő hasznos eltöltése, főleg télen sok gondot oko* a tanulóknak. Ezen a problémán segítettek a Malinovszki j úti Általános Iskola tanárai és a Kohász Művelődési Központ dolgozói. Különböző szakkörökben, ki-ki kézügyessége és tetszése szerint sajátíthatja cl és gyakorolhatja az alapfogá­sokat A KRESZ-szakkörön a tanulók a közlekedés alapszabályait ismerhetik meg A kézimunkázást Nővé Jánosné pedagógus segítségével | tanulják a gyerekek A fűrész és a reszelő használata sok gyakorlatot igényel A kezdeti időszakban bizony még sok segítségre van szükség I NQGRÁD - 1979. augusztus 23., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents