Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

Napközis gyermekek közölt Nem hiányzik a szabadság Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Marx Károly utcai épülete a nyári napközi „főhadiszállása”. A gyermekek egy része Juhász Katalin vezetésével az udvar árnyékos részén körjátékot játszik; többen tóllaslabdáz- nak, a nagyobb fiúk a bőr- labdát kergetik, a legkisebbek a teremben szőnyegre teleped­ve Bagó Magdolnával társas- játékoznak. — Jelenleg szabad foglalko­zás van. A csoportvezetőkkel játszanak a gyermekek — új­ságolja Deák Imréné, a nap­közi vezetője. — Hány gyermek veszi Igénybe a nyári napközit? — Naponta 40—50 között, változik a létszám. Zömével alsó tagozatos gyermekek, olyanok, akiknek a szülei dol­goznak és nincs a közelben nagymama, így nem tudják az otthoni felügyeletét megolda­ni. Reggel 8-tól délután 5-ig yannak itt a gyermekek. — Emlékszem, gyermekko­romban alig vártam a nyarat, a szabadságot jelentő szabad időt, azt amikor bizonyos mér­tékig én döntöttem el, hogy mit csinálok: olvasok, ját­szom, vagy a barátaimmal a téren rúgom a labdát, eset­leg csoportba verődve célta­lanul járjuk a környéket. — A napközi bizonyos korláto­kat szab az egyéni elképze­lések megvalósításában... — Ez igaz. Viszont van egy olyan előnye, hogy a gyerme­kek együtt vannak; van ját­szótárs. Amint látja, most azonos időben több helyen más-mást játszanak a tanu­lók. Mindenki megtalálja a maga kis közösségét. Iparko­dunk a programot színesen, változatosan összeállítani, úgy, hogy közben a gyermekek ne­veléséről sem feledkezünk meg. A nevelésben nincs va­káció. — magyarázza a nap­közi vezetője. A program változatosságá­ról a napközis napló tanúsko­dik. Filmvetítés a művelődési házban. Ügyességi versenyek. Játék a várkertben, sportpá­lyán, játszótéren. Kirándulás Rárós-pusztára, Bükkszékre. Szavalóverseny, melyet Már­kus Ferenc nyert. Mese- és ze­nehallgatás a könyvtárban, ugyanott vetélkedő: a győztes Ocsovai József. A rajzverseny házi győztese Széplaki Péter. Séta a múzeumban és lehetne tovább folytatni a sort. A napközi valóban korláto­kat emel a féktelen gyerme­ki szabadságnak, mégis kere­tet, lehetőséget biztosít a sza­bad idő hasznos eltöltésére. Belső megnyugvást ad a szü­lőknek, hogy míg ők dolgoz­nak, a gyermekük alatt van. felügyelet Lakáselosztás és a szakszervezet " 'A Szovjetunió a világ első olyan állama, amely az em­ber jogát a lakáshoz alkot­mányosan rögzítette és ezzel magára vállalta a felelőssé­get, hogy ez a jog a gyakor­latban is érvényesüljön. Eb­ből a célból gazdasági jelle­gű garanciákat nyújt: állan­dó szinten tartja a kommu­nális szolgáltatások és a la­kások viszonylag alacsony bé­rét (egy átlagos munkáscsa­lád jövedelmének 3—4 száza­léka), ingyen, előzetes befi­zetések nélkül adja a lakáso­kat, lakásépítkezések céljára telket biztosít, gyors ütem­ben .építtet új lakóházakat, lakótelepeket (évente kétmil­lió összkomfortos lakást), elő­segíti a szövetkezeti és csa* ládiház-építkezést. Sajnos, ami az összkomfor­tos lakások mennyiségét ille­ti, még a futószalagszerű la­kásépítkezés sem tudja gyor­san kielégíteni a szovjet em­berek igényeit. Ezért fontos a másik alkotmányos törvény, hogy a társadalmi szervek­nek ellenőrizniük kell az igazságos lakáselosztást. Az alkotmány ezt a jogot a szak- szervezetekre ruházza. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? A városok, kerületek minden lakásügyi problémájával a tanács fog­lalkozik, ám a lakáskiutalás eldöntésénél minden esetben jelen van annak . az üzemi, vállalati, intézményi szak- szervezeti bizottságnak a kép­viselője, ahol a kérelmező dolgozik. Azokban az üzemekben, gyárakban, amelyek saját dolgozóik részére saját anya­gi eszközeikből építenek la­kást, a vállalatvezetőség szin­tén a szakszervezeti bizott­sággal egyetértésben dönt ar­ról, ki kapjon lakást. A jut­tatás sorrendjénél figyelem­be veszik a családtagok szá­mát, a meglevő lakás mére­teit, a munkában eltöltött időt. Előnyben részesülnek a sokgyermekes családok, a má­sodik világháború rokkantjai, a nyugdíjasok, akik az adott üzemben dolgoztak, vagy nyugdíjasként is tovább dol­goznak. A szakszervezetek a leg­szigorúbban járnak el az olyan vezetőkkel szemben, akik ezt a sorrendet megsze­gik. Követelhetik a vezető leváltását. Így például, ami­kor az alma-atai repülőtér vezetője — egyébként jó szakember — néhány kollé­gájának önkényesen utalt ki lakásokat a helyi szakszerve­zeti bizottság beleegyezése nélkül, a köztársasági szak- szervezeti tanács a kazahsz­táni polgári légiforgalom igazgatósága elé vitte az ügyet, amely a repülőtér ve­zetőjének leváltásával végző­dött. Ebben az esetben is érvé­nyesült a Szovjetunió alkot­mánya, amely kimondja: „Az állampolgárok jogainak és szabadságának védelme — minden társadalmi szerv, tár­sadalmi szervezet és hivata­los személy kötelessége”.“ Csúcsforgalom a tengerparton Románia fekete-tengeri üdülőhelyein az idén rekord- forgalom van: a nyáron vár­hatóan mintegy 3 millió em­ber tölti itt a szabadságát. A házigazdák mindent megtet­tek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az előké­születekről a fekete-tengeri román idegenforgalmi egye­sülés igazgatója a következő­ket mondotta: ,,A turistaszezon előkészíté­sénél igen nagy figyelmet for­dítottunk a hazai dolgozók és a külföldi turistairodák igé­nyeinek kielégítésére. Tovább fejlesztettük az anyagi bázist, és ez nemcsak új szállodák és éttermek építését, hanem a már meglevő régiek átalakí­tását, korszerűsítését is jelen­ti. Több mint 100 vendéglá- tóipari egység, csaknem 100 sportlétesítmény, 50 uszoda, vízisí-, vízibicikli- és csónak- bérlőhelyek, 10 kulturális park, játéktermek segítik a kulturált pihenést, a kikap­csolódás zavartalanságát. Mi nemcsak a Fekete-, hanem a »zöld«-tengerrel is várjuk vendégeinket, hiszen parkja­ink rengeteg virággal, üde pázsittal, árnyékot adó fák­kal, mintegy 500 hektáron te­rülnek el.” — Nagyon sokat segítenek ezek a fiatal csoportvezetők. Állandóan a gyermekek kö­zött vannak, hol közvetlenül, hol közvetve irányítják a kis csoportok tevékenységét — vé­lekedik a napközi vezetője. Juhász Katalin a tanárkép­ző főiskola matematika—fizi­ka szakán tanul. — Most tu­dom az elméleti ismereteimet a gyakorlati élettel szembesí­teni. Sok érdekes és hasznos dologra jöttem rá. Érdemes a gyermekeket játék közben megfigyelni, hasznos' informá­ciót gyűjthetünk össze, amit az egyéni nevelésnél fel lehet használni — összegezi a ta­nárnőjelölt. Bagó Magdolna óvónőnek készül. Számára is hasznos tapasztalatgyűjtést - jelentenek a napközis napok. — Hogy vélekednek azok, akikért az egész létrejött: ma­guk a gyermekek. — Én nagyon jól érzem itt magam — magyarázza Bolgár Zsolt. — Sokat játszunk a ba­rátaimmal. — Hasonló véle­ményen vannak a társak: Ebecz László, Atovics Lász­ló és Márkus Ferenc. A Bago- si testvéreknek Melindának és Gabinak a rárósi kirándu­[ lás tetszett. — Sok új játékot tanított velünk a Kati és a Magdi. — újságolja a napbarnított bőrű Szentkúti Kitti. Oláh Helga megerősíti barátnője kijelen­tését. Jászberényi Ferinek épp úgy mint Oláh Józsefnek a sportversenyek jelentették a legnagyobb élményt. Bara- nyi Beáta az énekversenyt említi az első helyen. — Ügy elmegy egy-egymap, hogy észre sem vettük — így Balkus Imre. A nyári napközi az iskolá­ban kapott helyet. Más for­mában, mondjuk egy sátor­tábor, vagy úttörőtábor min­den bizonnyal több romanti­kát jelentett volna a szécsé- nyi napközis gyermekeknek. A nevelők (nyár folyamán többen is vezették a napközit) úgy állították össze a prog­ramot, hogy abban benne le gyen a gyermekek kívánsága, a napközi lakói ne vágyakoz­zanak a féktelen szabadság után. Sz. P. (A Balaton és partja tíyá- ron tükör. Zavaros, piszkos­szürke, gyakran hulladékkal teli vizében ugyan aligha bo­rotválkozhatna meg a jószemű férfi kempingező is, a tóparti tükör sok mindenről árulko­dik. Butaságról, emberi gyar­lóságról is, minderről azonban a „tükör” tehet legkevésbé.) ADRIA, ÓH! Gömbölyű kis asszonyka, n.yiszlett férfi. Az előbbi vi­szi a szót. a férj csak ritkán szól. Pedig fenemód szeret­né ő is produkálni magát, éberen figyeli asszonyát, hoav az mikor vesz levegőt. Ilyen­kor szinte beleharap a be­számolóba. — A repülőút, kedvesem, csodálatos volt. A szálloda... a tenger... az ellátás, sokat tudnék mesélni. Képzeld csak, az embernek semmire gondja. Reggel lemegyünk az étterembe, elénk teszik a teát. vajat, lekvárt... — ... meg a felvágottat... — Persze. István, a felvá­gottat is. De hát.’ Istenem, húszezer forintért tehetik is. Ennyibe került ugyanis ked­vesem, az adriai kirándulás. Mondtam is a páromnak többször: fejedelmi dolog ez. el tudnám képzelni az élete­met utazással, meg ho«” ki­szolgáljanak. Ha lenne rá elég pénzem, meg nem kelle­ne mindennap felhúzni a ro­lót a vegytisztító szalonunk­ban.... Ki tudja, talán maid jövőre úira elmegyünk. Mond­tam is a páromnak: Te Ist­ván, ezen a hét végen szalad­Cukráathialány Az első fizetés Inycsiklandozóan keveredik a csokoládé, a gyümölcsíz, a hűlő tészta finom illata. Az asztalokon szebbnél szebb sü­temények. Gyönyörűen díszí­tett torták, fényesre „suvic- kolt” linzertészták. Cukrászüzem — helyeseb­ben cukrászszoba — Nagy* bátonyban a FŰTÖBER gyá­rában. „Albérletben” van itt a cukrászat. Innen szállítják a környező cukrászdákba, biszt­rókba, pavilonokba is a süte­ményeket, tortákat. Az abla­kot körülölelő asztalnál Kispál Márta forgolódik. Keze akár a motolla. Gyümölcsízt tölt egy nagy vászonzacskóba, aztán ügyesen odapöttyenti egy ki­sült kerek tésztalapocska kö­zepére. Rá a másik tésztát, megszórja cukorral, máris kész a linzerkarika. Márta Gyöngyösön tanulta a szakmát, júliustól dolgozik. Így nem csoda, hogy nagyon törekszik, egyszerre akár száz dolgot is csinálna. Meg akar­ja mutatni a világnak is, sa­ját magának is, hogy lány a talpán, érti a mesterségét — Akármilyen hihetetlen, de kislány koromtól mindig csak cukrász akartam lenni. Ha édesanyám sütött valamit, ott lábatlankodtam mellette, amíg elkunyeráltam egy kis tésztát. Nálunk a családban mindenki szívesen süt is, főz is, ilyen légkörben nőttem fel. Ha egykét nap szabadsá­gon vagyok, már alig várom, mikor jöhetek vissza. Az édesapja elektroműsze­rész, ugyancsak a FŰTÖBER- ben dolgozik. Beszélgetünk. Márti keze egy percre sem áll meg. A lekváros sütemények szaporodnak, már egy hatal­mas tálat töltenek meg. Már­ta mosolyog: — Ezt a gyerekek nagyon szeretik... — És mit szeret a cukrász? — A magasra nőtt, jól meg­kelt, pillekönnyű kalácsot. Na, meg a rántott húst. — És sütni? — Mindenféle piskótát. Ha az ember tortát készít vagy díszít, kipróbálhatja a fantá­ziáját, ügyességét, képzelő­erejét, mert ilyen is kell a cukrászatban. Szívesen csiná­lom a dobostortát. — Az nehéz... — Csak annak, aki nem is­meri a fogásait. Márta nagybátonyi, most kapta meg az első fizetését. Nagy nap. nagy öröm volt amikor a borítékból kivehette a munkája ellehértékét. Az idei esztendő minden­képpen nagy jelentőségű Már­ta életében. Befejezte a tanu­lást, megszerezte a szakmun­kás-bizonyítványt, munkahelye van, szívesen csinálja a mes­terségét. Szeptemberben ^pe­dig esküvőre készül. A vőle­génye autószerelő. Szeptem­ber 29-ére tűzték ki a házas­ságkötés napját. — Sok vendéget várnak? — Körülbelül százat. — Ki fog sütni, főzni? — Többek között én Is. Elköszönünk a fiatal cuk­rászkislánytól, mert a keze ügyében már újabb sütemé­nyek sorakoznak, „megmun­kálásra” várva. Kifelé menet az egyik asszonyka még oda­súgja: — A Márti ügyes kislány, sok új ötletet is hozott ma­gával az iskolából. Azóta csi­nálnak narancsos szeletet, kó­kuszosat, piramist, amióta ő bevezette. Ha így folytatja, ténvleg mestere lesz a szak­májának... Csalai Erzsébet MENETREND? Csak irkálnának az utasok mindenféle levele­ket, majd megszűnne ez az állapot! — Az in­dulatos biztatás nem mástól, mint a Volán egyik — hallgassuk el, hogy milyen beosz­tású — alkalmazottjának szájából hangzott éi augusztus 14-én, Pásztón. Szaván fogom. Az „állapotról’’ mindenek­előtt annyit, hogy megint nem indult útjára a 12 óra 40 perces járat. Megint, mert alig néhány napja, hogy másik kocsira utasítot­tak, majd egy faluban leraktak, aztán ugyanez a busz értünk jött. Amikor elvégez­te az eredeti, menetrend szerinti fuvarját. Ezen a napon más az autóbusz vezetője, a kimaradt járat utasai is végig a kocsiban maradhatnak, csak... csak éppen elvitték őket kirándulni, tájat nézni. Fölösleges, egy­általán nem szándékuk szerinti útra, megle­hetősen zsúfolt autóbusszal. Mindez szót sem érdemelne, egyszer el le­hetne viselni, de a dühös Volán-alkalmazott 'szerint is állapotról ' van szó. A „12.40-es” autóbusz maholnap olyan lesz Pásztón, mintha nem is lenne. Vagy indul vagy nem, állandóan csak a menetrendben szerepel. A hazatérő meg a délutáni műszakba ép­pen ezzel a járattal — visszafelé Pásztora — induló munkások pedig ebben bíznak. Mind­ezek alapján a „megoldás" is kézenfekvő. Ha a „roncs" kocsikkal — körűi kell nézni Pász­tón! — a Volán képtelen a járatot „biztosíta­ni”, akkor törölje a menetrendből. Az utasok pedig másikhoz igazítják órá­ikat. K. G. lóparti ftikÖF junk még le a Balatonhoz, megnézni azt a pocsolyát... — ... hogy mellette még jobban tudjuk értékelni az Adriát. ALOM — Pénz kellene, sok. Nem tudsz valami jó bulit? — Lehetőség mint a pely­va. Nézz körül: halsütés, pe­csenye, megszaladt most itt a parton a pizza is. Viszi a nép. mint a cukrot. — Nem jó. Kibrusztolni az engedélyt, kenőpénz, miegy­más. Erről a rohadt olajszag­ról nem is beszélve... nem ne­kem. az én gyomromnak való ez. — Csirke. — Mi? — Mondom, csirke. Kelte­tés. Nem kell csak egy né­hány kel tetősén — tudnék ju­tányosán szerezni —. aztán a tél végén már mehet is a bolt. Adómentesen. Kis he­lyen megoldhatod, a kutya sem veszi észre, a pipiket meg bepakolod a kocsiba, viszed falura a parasztoknak. — Na látod, ez mór iobb. Aztán, mi még a teendő ez­zel az izé... keltetéssel? — Naponta kétszer megfor­gatod a génekben a tojást. — Megvagy te őrülve. To­jást forgassak, méghozzá na­ponta kétszer? Én? MÖDI Ennek a málészá.iú, alva­járó fiatalasszonynak, itt a balatonszabadi kemping előtt, már megvan a maga üzlete. Zöldséges. (Istenkém. ha leg­DAC Az alábbi monológ még az augusztus 4-i nagy vihar élőit hangzott el. Most éppen csak jelzik a várható veszedelmek néhány perce robbant csak az égen a figvelmeztető ra­kéta. A távolban rendőrségi motoros csVnak himbálódzik a vízen, rövidesen ki is szúrják, hogy a vízből időnkért elő­bukkanó „fej” túlságosan messzire merészkedik. A mo­toros indulásával egyidőben alább az árus is lenne olvan kezdi monoiógiát p. szem re való mint a portéká­jának zöme!) Csúnyácska szegény, de ennél sokkal na­gyobb baj. hogy van idő hosszan szemlélni. Merthogy a lelkem végképp nem zöld­séges stand mögé termett. — Nézzétek, megint érv marha öngyilkos jel ölt. akit kihoznak majd a vízből. Kár a benzinért, én ugyan erre nem áldoznék egy forintot sem. 1 Egyre többet szajkóz­zák a veszélyt, de a sok dim'- nye rá se ránt. csak mennek a vízbe. Dacból vagy miért; mert azt hiszik, hoav őket nem érheti baj. Hát ezért nem küldenék én értük haiót meg embert, fölösleges ki­adás. Aki csalt ennyire becsü­li az életét, aki az állandó fjével mertetést sem éri fel emberi ésszel, az csak hadd A zöldségeslányt egy este hizlalja a halakat. Rá is viszontlátjuk, a közeli étté- férne szegénykékre... Vagy mégis? Csak kevesen veszik észre, hogy a teljesen élvezhetetlen. agvonrothadt őszi barackot mind elsüti a zacskók aljára. Számolni meg tökéletesen tud. itt min­denki kerek összeget fizet. Lefelé, persze, sohasem kere­kít. remben. A Pihenő zsúfolt, mi is heten szorongunk egy asztalnál, amikor Ö megér­kezik. Agyoncir mázva, még gyakorlatlan eleganciával ül — egyedül — a szomszédos foglalt asztalhoz. Majd beletanul. Néhánv nap múlva újabb vízi halálról olvasunk, a kétszáz-yalahánvadikról. P. ezúttal sem állja meg szó nélkül: — Nem baj. Ha a híg agyúak mind a vízbe fullad­nak. mi — gyávábbak (?) — akkor is elegen maradunk. — kele — ] NÖGRÁD — 1979. augusztus 22., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents