Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

®ylecke az idő járás Beszélgetés dr. Hüller Csaba országgyűlési képviselővel — Mikor foglalkozott az or­szággyűlési képviselő legutóbb országos ügyekkel? — Szüntelenül, hiszen tag­ja vagyok az országgyűlés me­zőgazdasági bizottságának, társulásoknak, termelési rendszereknek, s ezeket az al­kalmakat mindig igyekszem felhasználni az ágazat fejlő­dése érdekében. A minap pél­dául országos burgonyater- mesztési tanácskozáson kér­tek fel, hogy mondjam el vé­leményemet. — Az idén a korábbinál is gyakrabban kerül szóba a mezőgazdaság helyzete. A képviselők, a szakemberek egymás között, miként véle- kednek erről? — Az ország adottságai a mezőgazdasági termelés fo­kozására jók. A párt agrár, politikája reális és helyes cé­lokat irányoz elő, okos dön­tések születnek, a rendelke­zésre álló támogatásból a legégetőbb dolgokra jut... A közelmúltban vitattuk meg a hatodik ötéves terv elkép­zeléseit. Az a vélemény ala­kult ki bennünk, hogy a me­zőgazdasági termékek hosz- szú távon, biztos piacra szá­míthatnak. Az áíuk egyre „keményedik”. — A mezőgazdasági terme­lés iránt évről évre nagy a várakozás... — Az ágazatot csupán egy év eredményei alapján nem célszerű megítélni, legalább három év átlaga szükséges ahhoz, hogy a kép reális le­gyen. Itt van az idei év. Az időjárás viszontagságai rop­pant kedvezőtlenül hatottak nagyon sok —, de nem min­den — kultúrára. Súlyos mil­liók mentek kárba, de még­sem mondhatni, hogy vissza­esett volna a termelés. — Az időjárás valóban te­temes veszteséget okozott* Mit tehetnek a mezőgazdasági üze­mek ellensúlyozására? — A terméskiesések és egyéb hátrányok „ledolgo­zása” nem egy esztendő fel­adata. Túlzott optimizmus nélkül bizonyos vagyok róla, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok pótolják a veszteségeket. — Az időjárás, még a pre­cíznek mondott előrejelzések ellenére is kiszámíthatatlan. Honnan tehát ez a nem túl­zott optimizmus? — A' mezőgazdasági üze­mekben dolgozókban az el­múlt időszakban jelentős szakmai tapasztalat halmozó­dott fel. többnyire rendel­kezésre állnak a technikai eszközök: gépek, épületek, ezek ésszerű felhasználása egyebek között a biztosíték. Hozzá kell azonban tenni, hogy egyre nehezebb a mező- gazdaságban látványos ered­ményeket felmutatni. Hiszen, ami ma egyszázalékos fejlő­dés, ezelőtt egy évtizede na­gyon sok területen a terme­lés megduplázását jelentette volna. — A mezőgazdasági terme­lés idei, eddig eltelt hét hó­napjának milyen tanulsága­it érdemes megszívlelni? — Az időjárás nagy leckét jelentett s ismét bebizonyo­sodott, hogy a termelés leg­főbb tényezője az ember. Ha a gazdaságok dolgozóikkal megértetik a helyzetet, elfo­gadtatják az újabb célokat, az erőfeszítések nem maradnak el. A megye üzemeinek döntő többsége intézkedések so­rát hozta az eredményes év­zárás érdekében. Kiderült, te­mérdek még a tartalék. — A tsz-ek vezetői' sokat panaszkodtak nehézségeikre... — Sokat is tettek. Az aszály nagyon sújtotta a takarmány- növényeket, ezért megnőtt az útszélek, árokpartok be­csülete, a korábban figyel­men kívül hagyott gyepfoltok sem maradtak kihasználatla­nul. A közös gazdaságok az idén annyi villanypásztort szereztek be, mint előtte még sose. Terven felül vetettek másodnövényeket... A láto­gatások, tapasztalatcserék al­kalmával láttam, a munka­erővel is gondosabban gaz­dálkodnak, számolnak a mel­léktermékekkel, s szalma­égetéstől nem füstölt a ha­tár Nógrádban. — A termelés feltételei is gyakran kerülnek szóba. A mezőgazdaság egyre több ipari eredetű anyagot, esz­közt ‘használ fel, a termelés költségei növekednek. Mit le­het ilyen körülmények között tenné? — Ki gondolná, hogy az or­szág gázolajszükségletének negyven százaléka a mezőgaz­dasági üzemekben fogy el? Az árrobbanás valóban érzé­kenyen érinti a mezőgazda­ságot, s köztudott, hogy a népgazdaság a terhekből jó­val kevesebbet tud magára vájlalni. Ezzel számolni kell! Előfordulnak azonban érthe­tetlen dolgok is. Éppen ma kaptam árajánlatot egy ve­tőgépre, amely hasonló ka­pacitású, mint a korábbi tí­pus. A jelzés szerint 1—1,2 millió forintba kerül, koráb­ban 180 ezer forintért juthat­tak hozzá a termelőszövetke­zetek. S, hogy mit lehet ten­ni a belenyugvás mellett, ami önmagában kevés? Törekedni kell a gépek, termelőberende­zések kihasználására, élet­tartamuk növelésére. Kezd­ve a korrózióvédelemtől az éltartósításig, mert így pél­dául tízszer annyi ideig ki­tart. .. A pontos tennivalókat mindenhol a sajátosságok sze­rint kell számba venni. Akad belső tartalék elég: a növény- termesztés műveletéinek gaz­daságos kialakítása, az állat- tenyésztésben az abraktakaré­kosság, tenyésztési, tartási körülmények javítása, a nö­vényvédelem ésszerűsítése, a tudományos vívmányok gyorsabb alkalmazása. — Itt, a szécsényi termelő- szövetkezetben, ahol ön az el­nök, már ezek a szempontok érvényesülnek? K. — Ahhoz, hogy előbbre jus­sunk, a párt-, állami, érdek- védelmi szervek, kutatóinté­zetek. kereskedelmi partne­rek és a mezőgazdasági üze­mek összehangolt munkájá­ra van szükség. A mi helyze­tünkben úgy érezzük, ehhez jó partnerek vagyunk, s igyek­szünk tervszerűen tevékeny­kedni. A nagy gépek kihasz­nálásához táblásítottunk, 2400 hektár intenzív, félintenzív gyepterülettel rendelkezünk, jövőre elkészül a tehenészeti telep, addig is részlegesen üzemeltetjük... Akadnak gondjaink is, nem szégyen­lünk azonban tőlünk előbb­re tartó gazdaságokból elles­ni a jó módszereket. — Szécsényben mit tarta­nak a fejlődés zálogának? — Sokat fordítottunk és fordítunk a mérnökök, tech­nikusok, szakmunkások kép­zésére. Biztosítjuk a lehetősé­get az alkotáshoz is. Tartal­mas a szocialista brigádok tevékenysége. Ha egyebek kö­zött ezeket a tényezőket sike­rül saját céljaink valóra vál- tása érdekében kamatoztat­ni. bizonyára eleget teszünk a népgazdaság velünk szem­ben állított követelményeinek. Fiatal szakmunkások sokasága dolgozik a Salgótarjáni Ruhagyárban, ahol divat szerint varrják a ruhákat, a hazai és külföldi vásárlók örömére' legfrissebb- kj ­Egymás nélkül nehéz lenne... AZT KÉRDI tőlem a téesz- máját utánzó híd elnök: • pának nekitámaszkodva kér­— Nem jönne el tizennyol- te, mondhassa el ezzel kapcso- cadikán, tizennyolc órára a latos észrevételeit, homokterenyei kultúrházba? Egy híddal előbb, a gyár­— Aztán minek? egység két igazgatási épületét tartóoszlo- deléseket, napjainkig több' mint ezer teherautónyi homo­kot szállítottak, a saját bá­nyájukból, s egyengették is el azt. És nem tudunk tőlük akármikor teherautót kérni — Köszönjük a tést! beszélge­sd. Sz. Gy. Csudaszép ünnepség lesz. összekötőtől -számított négy- sürgős szállítmányunk beho­Ekkor adjuk át jelképez- ven méteren belüli távolság­ve a nem agyoncsépelt, hanem ban vezet be az út a Zagyva- az igen is új, gazdag tartalmat völgye Termelőszövetkezet öltött és élénken élő munkás központi géptelepére. Csupán ennyi méter választja el egy­mástól a vasas-vasasokat és a téesz-vasasokat. S hogy el- választja-e őket? Szabó László főmérnök mondja: — Nem! Ök is a mi vére­ink. Szakmabeliek. S az ilye­nek, függetlenül attól, ki hol dolgozók: lakatosok, hegesz- dolgozik, vállt vállvetve segí- szögölnyi területet. Ez jó ne- tők, forgácsolók ízlelték meg tik egymást. Tudom, nagynak kunk, s kifizetődő nekik is. elsőként a csipetnyi sóval tűnnek e szavak, de igazukat Eczet Istvánná, a személy-; meghintett „Üj Élet” termé- semmiképp sem lehet meg- zeti osztály munkatársa mond-; két. kérdőjelezni. ja: Kérdeztem aztán én a ho- Mesélik.: amikor a téesznél — Mi száz négyszögölön mokterenyei Zagyvavölgye nem v°h megfelelő képessé- dolgozgatunk, naponta olyan Termelőszövetkezet elnöké- Sű esztergályos, bizonyos nagy két-három órahossznyit, szó­pontosságú munka végzésére, val pénzért töltjük el azt az paraszt szövetség szimbólu­mát: az új, friss búzából sü­tött kenyeret a ganzosoknak. — A mátranováki gyáregy­ség vasasainak? — Igen. Elfogadtam az invitációt és részese voltam az új kenyér megszegésének. Nem a téesz­zatalára, hogy a telefonbeszél­getés elhangzását követő ne­gyed-, fél órán belül ott ne lenne a gyárudvar előtt a jár­mű. Megint a téeszelnöké a szó.’ — Ebben az esztendőben először próbálkoztunk meg azzal, hogy a gyáriaknak föl­det adtunk bérbe a patakpar­ton, hogy ott uborkát ter­meszthessenek. Vagy húszán vállaltak száz-ötszáz négy­től, Bernáth Lajostól: — Nemes gesztus volt ez a működési területükön levő gyáriak felé? Lehet, ha nem velem áll szemben, legyintett volna csak az ügyefogyott szóbeli incsel- kedésre. Ám nem ezt tette, hanem józan megfontoltság­gal érvelt arról, hogy mit is jelent mostanság, ha egyhe- lyütt él téesz, gyár ... Kérdeztem aztán Szabó Lászlótól, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének főmérnökétől is, milyen kap­csolatban vannak a „Zagyva­völgyével?” Megint kézlegyin­„kölcsön adta” őt a Ganz, időre-órára. Aztán — ezek már tények —, hogy a gyár­egységnél lényegesen maga­sabb a műszaki színvonal, s esetenként akad kihasználat­lan kapacitás, szívesen és so­ron kívül vállalnak forgácso­lási, lángvágási munkát a szövetkezeteseknek. — Miért ne tennénk? — hozakodnak vissza a kérdés­sel. — Hiszen ők is megtesz­időt, ami otthon tán’ tévéné­zéssel, vagy más apró-cseprő munkával telne el. — Műszak után — a má-; sik...? — Nem! Főként azoknak; akik egész napon át szívják a gyártócsarnok füstös leve­gőjét, hallgatják a gépek dü­börgését, kikapcsolódás ez. Pénzt hozó kikapcsolódás. — Eszerint megéri a „bolt”? — Tudok olyanról, aki öt­nek nekünk minden tőlük tel- száz négyszögölt vállalt, s be­hetőt. — S MI EZ? — A fejlesztésünk további tésre számítottam, ám ő ott, lehetőségét képező anyagtérre , . , ., . , a Bárna-patak felett átívelő, eddig soron kívül, figyelmen SyariaK segitsegere a budapesti Erzsébet for- kívül hagyva a más megren- 7ozza lsn}et a tét.™...™, ö 6 Éppen azért is merünk osz­szel belevágni a málnatelepí­szedett már eddig vagy hu­szonöt-harminc ezer forintot. — ... Mindenben számítunk — mert megtehetjük — a hangsú­lyozza ismét a téeszelnök-. — A zt tartja a közmondás, ha valakiről elhíresz­telik, hogy meghalt, miközben jó egészségnek ör­vend, az az ember hosszú éle­tet él meg. Molnár Istvánt pe­dig, ha valamelyik pipasze­rető ember hagyta itt az élő világot, mindig eltemették. Tizenéves korától le nem tet­te a pipát, ezért is tették a családi neve után megkülön- böztetőnek a pipást. Gubán Sándor már igazán régi cim­borája Molnárnak, de jó ma­ga is elsiratta a barátját, ami­kor arról értesült, hogy az egyik pipaszerető embert ki­kísérték a temetőbe. Ami­kor aztán találkoztak, vplt iÓKedv és derültség. Szóval, Molnár István, a pipás kitűnő egészségnek örvend. Pedig kemény a na­pi munkája, a három műsza­kos égetőkemence kezelése. A Zománcipari Művek salgó­tarjáni gyárának egyik kulcs­szerepet játszó munkahelye ez. Ott, a kemencében dől el tulajdonképpen, hogy mi­lyen lett a tűzhely fala, de mindene. Molnár, ahogyan mondani szokta: „A holt anyag ott válik élővé”. Buzog abban a kemencében a hő­ség, akár a nap füzével ver­senyezne, és sem több, sem kevesebb nem lehet a hőfok a szükségesnél. A híg zo­máncba mártott tűzhely fa­lát pedig egy örökforgó vi­szi körben a kemencén. Ajtót nyitva, oda benézni kaphat el­képzelést az ember a pokol­ról. Itt dolgozik jó erőben negyedmagával a Pipás. Egye­Molnár, a pipás... nes tartású, jó kötésű ember ma is. A kemence melegétől egyébként is barna arcán ke­mények a vonások. Most kezd őszbe fordulni, és ha a pipa nem koptatta volna meg balra ívelő fogsorát, még azok is éppen fehérlenének. A tekintete sokat mondó, mert hol féderül, hol elkomorodik. A múltkor égetett zománctáb­lákat szállított targoncával egy álmodozó fiatalabb em­ber és amikor jókora csörgés­sel a földre esett az egyik da­rab, tovább hajlott. Molnár homloka haragos ráncba ug­rott. Kivette szájából a pi­páját és akkorát kiáltott, hogy a rendész is kinézett a szobájából. Forrott a haragtól. — Mikor tanuljátok már meg a rendet... Negyedmagával, Stoff Bé­lával, a standbelivel, Őrt Lászlóval és Bárányi József­fel a kemence mellől látják a gyár életét. Ott dobog a szívükben a kemence minden mozzanata. Ott van Molnár már negyedszázada, ahogyan mondani szokta, amikor szó­ba kerül: — Huszonöt év és százhat­vannyolc napja... Most, a héten még négy na­pot dolgozik, és akkor iránv Heves, a gyári meleg vizű — Együtt a mamával. Ellágyult az arca. megeny­hültek a vonásai, vígabban pattan a pipát gyújtó gyufa lángja, amikor gondolatban már felidézte a pihenést. A barátokkal a víg koccintga- tást. Mert ott lesznek a jó­barátok, Marton Laciék, Gu- bánék is és sokan még. Fény­lett a tekintete. — Az lesz aztán az igazi... Azt mondják, hogy három, vagy négy, ha ilyen dinasz­tia van még a gyárban, mint Molnárék. Ott. dolgoznak a gyerekek, azok gyerekei. a vők, ott vannak a nászék is. Odatartoznak hát a gyárhoz, ahogyan hozzájuk is a gyár. Felszakad benne az fakasztotta sóhaj: — Akkor a munka Iád életét jelentette emlék a csa- meg­sem engedett, ha az üzeme munkáját szolgáló anyagot nem hozhatta haza. A gyár életét és az emberek kenyerét jelentette ez. Kapott elismerést, arany­gyűrűt, a törzsgárdatagnak járót, kitüntetést, kiváló dol­gozóit, aranyfényűt tötíbszö­keményedett az arca, még az cos aranykoszorút a brigádban öklét is az asztalra ejtette. — De ma is azt kell jelentenie! Mi sok minden történt ez­zel az emberrel az évek so­rán és mégis, minden gondo­lata ott köt ki a gyárban. Megrezdül az idegszála, ami­kor a látott mulasztásokat idé. zi. Azt, hogy az alkotás örö­métől nem mindig látja fel­csillanni a tekinteteket. Vagy, ha nem magáénak tekintve rontja a szerszámot a mun­káskéz. A múltkor, fizetéskor nyersen odavágta egy ember­És közülük is legrégebben nek, akit szólni hallott, hogy „kevés pénzért, kis munka” és valóban lézengésnek tűnt mozdulata. A borítékra mu­tatva kiáltott rá: Molnár István, a pipás. Fent, a város északi szélén, ahol mindig az erdő tekintett be a lakásba, ott az Öreg-Jó- zsefin született ez az ember, a bányászcsalád legidősebb gyermekeként. A munka, hogy mit jelent az ember számá­ra, ott tanulta meg, és akkor zető. Még ma is jegyzik, hogy érett meg benne igazán, ami­kor a fiatalon elhunyt apja helyett a betevő falatot neki kellett megteremteni hatod­maga számára. Napokon, he­teken keresztül állott sóvár- gó tekintettel a gyárkapuban, amíg1 végül is segítséggel végzett munkáért. -De állott felelősségre vonásért bírái előtt is. Kapott tehát elma­rasztalást, ahogyan dicséretet is. Emelt fővel mondja ma is: — A munka során sok min­den történhet az emberrel, de legyen az bármilyen színvo­nalú, nem döntheti el a mun­kás hovatartozását... Sok évtized múlott mögöt­te már a gyár szolgálatában. Hátat fordíthatott volna a füstös falaknak, de az annyi lett volna Molnár István szá­mára. mint elveszíteni testé­nek egy alkotó elemét. Nem hallani a gyár zfigását, sza­golni vasízű levegőjét, nem érezni az égetőkemence vad — Nem érdemied meg azt melegét? a pénzt... — Nem, azt nem lehet!!! — Ott dobog a szívében a tiltakozik akaratlan, gyár, ahol munkásból lett ve- r-jzeret ő is megpihenni, ^ ha munkában fárad miként szorította a nullára meg. A családja körét a vagonállást néhány tiszta, sem nélkülözheti, ha munká- szívű munkásemberrel, hogy ja után nyújtani tud számuk­munkába szólították. Friss üdülő. A forró kemencétől emlékezéssel él még ma is meglazult Ízületeinek jót tesz benne, amikor kezébe adták vét, mert Molnár István az- a meleg 'víz. a szerszámot, hogy dolgozhat, zal írta be, hogy egy jottányit megszabadítsák a gyárat száz­ezer forintos büntetések ki­fizetésétől. Aztán szólították új helyre, amikor a gyár anyagellátását bízták rá. Bu­dapesten a Váci utcai gyár­ban nem felejtették el a ne­ra. Szeret embernek lenni, de olyannak, amilyennek a gyár formálta. Mert Molnár, a pipás, ak­kor az igazi... Bobál Gyula tésbe. Sőt, már azt is tudjuk, hogy három év múlva, ha ter­mőre fordulnak a bokrok, se­gítenek szüretelni a ganzosok; de még a jánosaknai ruhagyá­riak is. Bakos Sándor, a gyáregység párttitkáráé és Danyi István személyzeti és oktatási veze­tőé a szó. Egymást kiegészít­ve beszélnek arról, hogy az élet még mely területein adnak se­gítséget a termelőszövetkezet­belieknek. Akik ugyanúgy tag­jai lehetnek a Ganz-könyvtár- nak, klubnak, szakkörnek, mint saját dolgozóik, a műve­lődési otthonban tarthatják rendezvényeiket. S különösen örvendetes, hogy mind többen látogatják, közülük az isme­retterjesztő, általános művelt­séget adó előadásokat, tanfo­lyamokat. Azt mondja a párttitkár, hogy roppant nehéz lenne fel­sorolni mindazt, ahol együtt­működik téeszes és ganzos. — Az élet hozta létre ezt a természetes folyamatot, s nekünk már igencsak gondol­kodni kell a részleteken, hisz’ mindezt természetesnek tart­juk ... KÉRDEZTEM Kapás Zoltánt, az acélszerkezeti üzem műve­zetőjét, aki elsőként ízlelte meg az új kenyeret: — Finom volt? — Sose ettem jobb ízűt. A téesz teherautójára épp most emel rá a daru egy acél- szerkezetet. A Lenin Kohá­szati Művekbe viszi a ganzo­sok legújabb termékét... Karácsony György J NÓGRÁD — 1979. augusztus 19., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents