Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
Kettős jubileum a harisnyagyárban Egymást megismerve, egymásért... ' Egy gyári ifjúsági találkozó tapasztalatai KETTŐS JUBILEUMOT ünnepeltek Nagybátonyban az elmúlt hét végén, a harisnyagyári ifjúsági napok alkalmából. A találkozót ötödik alkalommal szervezte meg négy ' gyárának legügyesebb, legszellemesebb fiataljai számára a Budapesti Harisnyagyár; a vendéglátó nagybá- tonyi gyár fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy a házigazdák igyekeztek kitenni magukért, gondosan megszervezett, változatos, színes programokkal várták a többi harisnyagyár fiataljait. A közelmúltban elkészült szociális létesítmény tágas ebédlőjében köszöntötték a résztvevőket, itt bonyolították le a színpadi bemutatókat, a szellemi vetélkedőt, ismerkedési estet, az előcsarnokban a jubiláló gyár fejlődését, életét reprezentáló kiállítás fogadta az érdeklődőket. A sportversenyeknek a gyárral termékeny, korrekt munkakapcsolatot kiépített Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézet biztosított helyet. A háromnapos rendezvény ideje alatt nagy becsvágy fűtötte a hazaiakat. Igyekeztek a programokat gondos szervezéssel pergővé, folyamatossá tenni, s szerettek volna a jubileumok fényében a versenyeken a lehető legjobban helytállni. Mindkét, maguk állította magas követelménynek megfeleltek, s az ifjúsági találkozó zárását követően már nyugalom és elégedettség tükröződött az arcokon. A nagybátonyi fiatalok komplex — sport- és szellemi — teljesítményük alapján '„Nyomtatott könyvek a XVI—XVII. századból” címmel új kiállítás pyílt a koszt- romai múzeumban. A kiállítás az orosz kultúra egyik ragyogó korszakát, az első orosz könyvnyomtatómester, Iván Fedorov és munkatársának, Pjotr Msztyiszlavcnak a tevékenységét mutatja be. A könyvek között látható közös alkotásuk, az 1574-ben, Lvovban készült „Posztola”. azonos pontszámmal, de kettővel több első helyezéssel megelőzték a gyulaiakat, s így egy esztendőre őrizői lettek a frissiben alapított vándorserlegnek. Az előzői ugyanis a háromszori elnyerést követően már véglegesen megszerezték. — Elégedettek lehetünk az eredménnyel, fiataljaink kitettek magukért megint — mondja Szabó Istvánné, a pártvezetőség titkára. — Elismerés illeti valamennyiüket. S külön örülök annak, hogy a háromnapos esemény fegyelmezetten, rendben zajlott. Korábban mindig voltak kisebb-nagyobb sérülések a heves sportbeli összecsapások meg a véletlen során. Most szerencsére elkerült bennünket mindenféle ilyen baj. Kelemen Imréné oktatási előadó kivette bőven részét a szervezésből; a legtöbbször dolgozott akkor, amikor mások szórakoztak, társaival értékelte az előző versenyeket, vagy előkészítette a következő programokat. — Sajnos, szombaton az idő nem kedvezett elképzeléseinknek — meséli —, sokszor esett az eső. Ezért elmaradt a mátrai akadályverseny, és gyorsan a tornatermet kellett berendezni a vetélkedéshez. Évekkel ezelőtt nagyon jól sikerült a tábortüzünk, kár, hogy most elmosta az eső. Helyette diszkót csináltunk. VANYA EMILNÉ személyzeti osztályvezető figyelemmel kísérte az eddigi összes harisnyagyári ifjúsági találkozót, á a másodiknak éppúgy egyik fő szervezője volt, mint a mostaninak, az ugyancsak Nagybátonyban rendezettnek. A kiállításon szerepel a múzeum legrégibb bibliája, Radi- sevszkij „Evangéliuma” is. A könyvnek gyönyörű a borítója, nagyszerű metszetek és fejléc díszítik. Több kiadvány mutatja be Kondratyij Ivanov lií- res orosz rézmetsző tevékenységét. Megtekinthetők Szimeon Polockij könyvei is, melyeket Szimeon Usakov illusztrált. — Milyen különbséget tapasztalt az ötödik és a korábbi találkozók között? — Az ifjúsági napok rendezvénye formájában nem változott, tartalmában, minőségében azonban sokat fejlődött az évek során. Előzőleg esetlegesebb volt a felkészülés, a rendezvényeken erősen érződött a spontaneitás. A vállalat vezetése tavaly határozta el. hogy a találkozót mindig egy- egy aktuális politikai eseményhez köti, s ez adja a rendezvény vázát, lényegét. Így tavaly a VIT-hez, idén a Tanácsköztársaság 60. évfordulójához kapcsolódtak a programok. Ez az esemény határozta meg a szellemi vetélkedőnket, Az ifjúság hatvan harcos esztendeje című műsoros bemutatónkat. Az idén már remekül érződött, hogy ifjúsági találkozónk folyamatjellegű, hogy minden gyárnál komoly háziselejező előzte meg. Rutinosabbak, bátrabbak a szereplők, ügyesebbek a sportolók. A harisnyagyári ifjúsági napokon részt vett 120 fiatal a vállalat másfél ezer fiatalját képviselte. ízelítőt adtak tudásukból, teheségükből, jól érezték magukat. Különösen a legfiatalabb gyár, a szeghalminak küldöttei, akik először vettek részt ilyen összejövetelen. — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyáraink —, melyek jelentős kooperációs kapcsolatokkal rendelkeznek — fiatal dolgozói megismerjék egymást, megismerjék gyárainkat, jó együttműködés alakuljon ki közöttük — summázta véleményét Szurovecz Béláné, a Budapesti Harisnyagyár vezér- igazgatója, aki megtekintette mind a három nap eseményeit. Egymást megismerve jobban tudunk egymásért dolgozni. Á szórakozás, a művelődés mellett nem csekély haszna ez rendezvényünknek. ÖRÜLÜNK A HARISNYAGYÁRI ifjúsági napok sikerének, s elismeréssel fogadtuk a hírt. hogy egy másik nagy- bátonyi üzem, a FÜTÖBER- gyáregység hasonló találkozót szervez a jövő hét végén. Reméljük, sikerben lesz részük nekik is, s az ő példájuk további inspirációkkal szolgál más gyárak azonos törekvéseihez. Sulyok László Ritka könyvgyűjtemény (17.) Ügy viselkedett Danka, mintha meghátrált volna. Pedig egyre biztosabban állt a lábán: — Miért élünk, miért élünk! Üsse kavics, megpróbálom, elmondani erről a magam házilagos véleményét. Kérlek, bocsássad meg, ha nagyzolás- nak tűnő kifejezéseket is használok. Fájdalom, nem vagyok akkora gondolkodó, hogy képes lennék az egyszerű tömörségre. Gyanakvó érdeklődéssel figyelt a mémöknő. — Ne szerénykedj. Kis tanár is lehet nagy gondolkodó. — Köszönöm — hálálta meg savanykás mosollyal a gúnyt Danka. — Fontold meg, drágám: ez a roppant anyagi világ amely ámulatba ejt bennünket végtelenségével, teljesen öntudatlan. Szubjek- tíve tökéletesen halott az egész makrokozmosz, és akkor találkozik egy hetvenki- lónyi anyag ebből a felfoghatatlan tömegű matériából. Ebben a hetvenkilónyi szerves anyagban épp úgy benne van a Mengyelejev-táblázat valamennyi eleme, mint a galaktikák összességében. Ré-. szecskéi bejárták az egész mindenséget a kezdet nélküli időben. Járni fogják a maguk útját, azután is, ha eresztékeim összeomlanak. De most együtt van bennem, a Danka Károlynak nevezhető szerves halmazállapotban. És ez a szerencsés találkozás lehetővé teszi számukra, hogy többet tudjanak, mint egy egész tejútrendszer; tudjanak önmagukról. Minél többet látok meg a világból, a magam hétköznapi képességeivel, annál jobban ámulok azon, hogy fölfoghatom ezt a fantasztikus gépezetet. Hiszen gyönyörű kaland az élet! A mindenség legnagyobb kalandja! A leggyönyörűbb pedig a gondolkodás, hogy az érzelem kincseiről ne is beszéljek. Ezt akartam mondani, mélyen tisztelt materialista hölgyeim és uraim. Köszönöm áhítatos figyelmüket, amely meggyőzött engem arról, hogy a szilárd anyag- élvűség korántsem azonos a lelki sivársággal, a sipirituá- lis előkelőség hiányával. Meghajolt Danka, éppen úgy, ahogy a jól sikerült tor- namutatvány után szokás. De Edit nem hagyta magát félrevezetni. Felismerte a megalázó szándékot. S be kellett volna vallania, hogy férje, igen találóan — vakmerő közhelyekhez kapcsolt fölényes gondolatokkal verte meg. Ezt nem ismerhette eL Maradt a legegyszerűbb, leghatásosabb póznál: a megvetésnél. — Mintha egy degenerált szekta prédikátorát hallgatnám. — Még mindig jobb, mintha lehetetlenül dologias lennék. Edit a szeretet és a harag dühével vicsorított férjére. — Vádolsz? Dologi asság- gal vádolsz? Hát mit csináljak, te szerencsétlen, ha a fennkölt elveidért egy csomó retket sem ád a kofa?! — Ez most a legfontosabb közölnivalód ? — Nem. Közlöm még azt is, hogy minden csökönyösséged ellenére apróhirdetést adok fel. Ehhez meg én ragaszkodom. Minden szavával, minden lélegzetével az ellen küzdött Danka, hogy el" ne érkezzenek a kenyértörés pillanatához. Most mégis bekövetkezhetett. Tépelődés nélkül, mintegy vigaszt keresve a tűnődésben, egyre csak beszélt: — Értek a szóból. Elvégre, csakugyan, hát ki vagyok én? Valóban, egy kopott kis tanár, aki régimódi biciklin jár tanítani a külteleki gimnáziNOGRAD - 1979. augusztus 18., szombat New York árnyai John Cassavetes másfél évtizeddel ezelőtt nálunk bemutatott filmjét felújításban láthatja a magyar közön1 ség. Első filmje, a New York árnyai világsikert aratott, s művészi értékei révén bekerült a nyugatnémet szerzőpáros, Gregor —Patalas filmvilágtörténetébe. A film szereplői sajátos karakterű fiatalok, akik az ötvenes évek Amerikájában nem találják meg helyüket mintegy vákuumban léteznek, vegetálnak. A hirtelen kiterjedt fogyasztói jólét egyszerre vonzza, s mintegy számukra elérhetetlen, taszítja is őket. Alakjukat Lelia Goldoni, Ben Carruthers, Tom Allen személyesíti meg. A New York árnyai külön érdekessége, hogy a szereplők saját nevükön játszanak a filmben, s a jeleneteket improvizációs technikával vették celluloidszalagra. A salgótarjáni November 7. és a pásztói filmszínház után augusztus 20-án Szécsényben, augusztus 22-én a balassagyarmati Madách Filmszínházban mutatják be a Filmbarátok Köre programjában. Képünkön: Jelenet a világhírű filmből. Film jegyzet A hosszú hétvége A hétvége általában nem hosszú. Az emberek többsége panaszkodni szokott amiatt, hogy gyorsan elrepül a kikapcsolódásra szánt víkend egyként napja. Alig szórakozunk egy kicsit, s máris vissza kell térni kenyérkereső foglalatos-' Ságunkhoz... Juan Antonio Bardem alkotásának hőse, Juan autószerelő különös, a hagyományoktól eltérő, tehát hosszú hétvége részese. A spanyol film arról szól, hogyan változtatja meg egy rövid roppant — általában tartalmas események nélkül lepergő — időszak a kissé egyoldalúan gondolkodó munkás életét. Amikor először találkozunk Jüannal, éppen szertartásos utazására készül. Álmai szerények, lehetőségei nemkülönben. Kirándulás a barátnővel. Ennyi. Nem több, nem kevesebb. A madridi melós egyébként nem nevezhető közösségi lénynek. Noha — helyzetéből, foglalkozásából eredően — érdeklődnie kellene a világ dolgai iránt, ő inumba. Havi kétezer-kilen- cért... Akit kedve szerint hurcolt erre-arra a szél, és nem tudott másban megkapaszkodni, csak az eszményeiben. Meg a szerelmében. Hova lett az én Editem? Hova lett... Egyszer elvittem kirándulni a Bakonyba, a Cu- ha völgyébe. Óriási tuskót találtunk, azon ebédeltünk, mint valami kerek asztalon. Arra jött egy-két fürge hangya, azokat is megkínáltuk. A lány megszámolta az évgyűrűket a tölgy tuskóján. Mindjárt kiszámította, hogy a párizsi kommün évében ültették a tölgyet. Javában virult már, amikor Ady leírta, hogy „Párizs, az én Bako- nyom”. Harmincnégy éves volt a tölgy, amikor József Attila megszületett, és negyven- öl éves, amikor az utolsó magyar királyt koronázták. Ilyesmiről fecsegtünk, így csavarogtunk naphosszat az erdőben két szelet zsíros kenyéren, meg egy kulacs .vízen. Azt mondta nekem a lány: milliókért sem adná oda ezeket a pillanatokat. Mert vannak dúsgazdag emberek, akik bomlott mohósággal csavarognak a világban, milliókat szórnak szét egy kis boldogság reményében, mégsincse- nek soha olyan pillanataik, mint nekünk. Kacagva emlegette, hogy a mi boldogságunkhoz elég két szelet zsíros kenyér. Nagyon, nagvon szerettem azt a lányt. Egy cseppet sem vagy féltékeny rá?... Pompás, karcsú lány volt. És megesküszöm előtted. hogy nem hazudott. Edit csak állt legyőzötten, és folytak a könnyei. — Nem... nem hazudott... Attól kezdve, hogy kirobbant köztük a vita, először merte érinteni Danka. Rejtőn ölelte magához, hálásan kérlelte: kább becsukja a szemét és befogja a fülét. önmagába zárkózik, mert úgy vélekedik, hogy a politika másoknak való. Társait kicsit le is nézi amiatt, hogy efféle ügyekkel foglalkoznak. A rövid vakáció azonban ezúttal nem valami szerencsésen kezdődik. Juan partnere nem vállalkozik az útra, így hát a szerelő egyedül vág neki az ismeretlennek. Kicsit elszontyolodik, de a remények élnek benne. Hiszen annyi a csinos nő, oly sok a váratlan kaland, még egy ilyen szegény ördögnek is lehet öröme a távoli ismeretlenbe való kiruccanás során. S tényleg, egymást érik az élmények. Először két külföldi hölgy akad az útjába. Ok elegáns kocsin suhannak, Juan pedig csak motorral, s hamarosan kiderül, hogy a státus különbözősége hidat ver közéjük. Ám ez csak a kezdet. A szelíd motorosnak egyre-más- ra tapasztalnia kell, hogy — Máskép legyünk büszkék, mint a pénzimádók... Gyorsan tisztázni kívánta a mérnöknő, hogy egyáltalán nincs kedvére a meghatódás. A bakonyi kirándulás felidézése óta a közös gyengédség áramkörébe kerültek vissza. Edit ebből most egyszerűen kisétált, az erkélyajtóhoz állt, háttal a férjének. Ez a közönséges helyváltoztatás egy- csapásra lehűtötte közöttük a klímát. — Ha nem vágysz többre, hát nem. Én viszont igen. Márpedig, aki engem szeret, az a vágyaimmal együtt szeressen. — Milyen rideg tudsz lenni — panaszolta a megdöbbent férj. — Mintha attól az átkozott pénztől függne a boldogságunk... ■— Átkozott pénz?! Amit becsületes munkával és egy kis leleménnyel keresnénk meg?! Hát hol élsz te?... Minek nézel engem?... Nézz a szekrényembe! Három-négyéves göncök lógnak benne! Nézd meg a cipőmet! A többi nő már rég elfelejtette, hogy ilyen divat is volt valamikor. Évek óta nem merek kiadni szorongás nélkül egy koszos százast. Mire legyek büszke?! Arra, hogy a szomszédunk milliomos lett az övcsatokból, meg az ócska bizsukból? Arra legyek büszke, hogy a város legbutább pincére Ford Mustangon hurcolja a szeretőit?! Vagy arra, hogy a tizennyolc éves fodrásznőm- mek Párizsból hordják a fehérneműt? Egyiknek sincs diplomája. Nekem van! Egyik sem tervez tizenöt emeletes házakat. Én igen! Milyen jogon merészelsz előttem büszkeségről beszélni?!... Milyen jogon?! (Folytatjuk) önmagába zárkózva nem jut" hat messzire. Állandóan olyan szituációk középpontjába kerül, amikor — akarva-aka- .ratlan — állásfoglalásra kényszerül. örül. bosszankodik, együttérez, felháborodik, közbeavatkozik — attól függően, mit tapasztal. Azt a „spanyol demokráciát” veheti szemügyre, méghozzá közvetlen közelről, melynek törvényein, szokásain korábban egyáltalán nem törte a fejét. A1 műhelyben borzadt ezektől a kifejezésektől: „osztályviszonyok”, „társadalmi különb-: ségek”, „harcos elkötelezettség”, „eszmék harca” stb. A hosszú hétvégén gyakorlati leckét kap a kihagyott szemináriumi tananyagból. Éhes vendégmunkásokkal.. akad össze pökhendi gazdagok szé- gyenítik meg, egyszerű emberek és hóbortos különcök viselkedését minősítheti. Mikor visszatér a spanyol fővárosba — nem szabad elkésnie! —, Juan megméretett. Pontosabban: megmérte ön. magát. Rádöbben arra, hogy hol a helye. Felismerései cselekvéssé érnek, s beáll azok közé. akiktől régebben megvetően elfordult. Gesztusa látványos: most már ő is vállalja a közös munkát és a ■közös áldozatot. A cselekmény főbb mozzanatainak felidézése némi tézisjelleget sejtet. Nos, Juan Antonio Bardem műve nem is mentes a didaktizmustól. A haladó eszméket valló s mellesleg rangos spanyol alkotó egy ember fejlődésének rajzát tárja fel A hosszú hétvége képsorain, ám bizonyítási apparátusa kissé szegényes. Amit mond, rokonszenves, de nem mentes a tanmesék kliséitől sem. Aki csak kicsit is jártas a filmdramaturgiában, sejtheti, mire megy ki a játék, s hogyan következik be — lépésről léoés- re — Juan átalakulása. Szerencsére nem túlságosan kiabáló az elzárkózástól a kitárulkozásig vezető út állomásainak ábrázolása. A tételeket feledteti az oldott hangvétel (különösen a film első felében), illetve az emberi sorsok dokumentumszerű felvonultatása (főképpen a fokozatosan elkomorodó má- sodik részben). A hosszú hétvége ennek megfelelően „vegyes műfajú” film. Különféle hangulati végletek csaponganak benne: a harsány komédia békésen megfér a fanyar groteszkkel, a visszafogott realizmus a fantázia játékával. A hosszú hétvége mindazon törekvéseket tükrözi, melyek a Franco-fasizmus szorításából megszabadult spanyol filmművészetre jellemzőek. Bizonyos vagyok benne, hogy a remélhetően egyre szabadabb hangvételnek jelentük alkotásokat köszönhetünk majd a jövőben. — S — I
