Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-17 / 192. szám
A Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében javában tart a Lenin Kohászati Mi vek acélművének rekonstrukciójához készülő 130+30 megapondos óriás daru gyártása. Ilyen hatalmas, 30 méter fesztávú emelőberendezé st még sosem gyártottak Mátranovákon, ám ennek ellenére a munkák jól haladnak. Mi több, a gyáregység szocialista brigádjai a XII. kongresszus és hazánk felszabadulása tiszteletére tett pótfelajánlásukban vállalták, hogy az „óriást” határidő előtt, szeptember 30-ig átadják a megrendelőnek. Amikor a vezető jogosan türeimetien ' A SALGÓTARJÁNI Kohászati Üzemek sok pénzt fektet a kisterenyei gyáregységébe, hogy ott korszerű technológia kialakításával valóban a mai igényeknek megfelelő gazdaságos termelés folyjon. Korábban a DS-Reck ne- hézállványgyártás kialakítására 27 millió forintot költöttek. Üjabban a vékonyfalú hegesztettcső- és a gör- gőspálya-gyártás korszerű berendezéseire 240 millió forintot fordítottak. Érthető tehát, hogy Kisterenyén a népgazdasági igényeknek megfelelően, az új beruházás anyagi megtérülésének népgazdasági mércéjével kell mérni a feladatokat Sajnos, ezek színvonalas teljesítésével és pontosságával mindeddig adósak maradtak. Az első féléves tervet mennyiségben mindössze 68,7, értékben pedig 66,1 százalékra teljesítették, s így szinte természetes, hogy a nyereségtervüknek is mindössze egy- harmad része valósult meg. S bár az idő sürget, hiszen az év hátralevő idejében pótolni illene minden lemaradást, az augusztus 15-i állapot szerint sem javult a helyzet. Ezen ott van a kézjegye a fejlesztőmunkának is, de Szabó Nándor gyáregységvezető ilyen sikertelen háttérrel. az adottságok alapján kiélezte a hangját, amikor a várakozásnak megfelelő jobb eredmények eléréséért emel szót. A gyáregységvezető önkritikusan leszögezi, hogy a kisterenyei üzem dolgozói mindenképpen jobb eredményt érhettek volna el, ha a lehetőségekkel jobban élnek, gyorsabban reagálnak a változó körülményekre, s ha előbbrelátóan veszik tervbe a tennivalókat és készülnek fel az egyes feladatok végrehajtására. — Mindenképpen jobban állnánk a csősori termeléssel —, mondja — ha gyártóeszközök tekintetében a görgők, a hegesztőgörgők, az induk- torok és kések már a próba- gyártás előtt, vagy során tervszerűbben alkalmazkodnak a feladatokhoz. Tetemes időkiesést okozott ezek hiánya, nem megfelelő minősége, illetve késedelmes elkészítése. Ha a görgők a tervezett ütemben készülnek, akkor bevonatlan csőből már többet termelhettünk volna. Vontatottan ment a több műszak beindítása, késlekedve alkalmaztuk az anyagi ösztönzőket. Túl sokáig engedtünk teret az indokolatlan állásidőknek, a késői munkakezdésnek. A darabolok kényelmes tempóban dolgoznak, nem törekszenek a gép jobb kihasználására. A horganvzó- M>r kiszolgálói is csak akkor végeznek megfelelő ütemű munkát, ha a sor azt rájuk kényszeríti. Az őszinte analízishez még hozzátartozik, hogy a Rapis- tan berendezésein is túlzottan eluralkodott a próba- gyártás felfogása. A munkahelyi vezetés nem támasztott senkivel szemben konkrét napi követelményt és a produktumot sem kérte számon tőlük. A KISTERENYEI üzem az elmúlt egy évben 130 fővel szaporodott. S bár még szó sincs a megmerevedésről, de az illetékesek azt tartják, hogy valamiféle sajátos dolgozói magatartás alakult ki a gyáregységnél, amely nem éppen hízelgő az üzemre nézve. Nyers megfogalmazásban: az új dolgozók egy része nem az, akit vártak a kisterenyei gyáregységhez! Mértéktar- tóbban szólva: olyanok, akiknek fegyelme, általános magatartása és felelősségérzete sok kívánnivalót hagy maga után. S a gyáregység vezetője így folytatja: — Sürgősen véget kell vetni az elnéző, az engedékeny vezetői magatartásnak. Minden munkahelyi vezető vizsgálja felül e tekintetben a helyzetét. S egyszerűen meg kell válni az olyan felelőtlen emberektől, akikre kár az időt és energiát vesztegetni! A kemény szavakat az kényszerítette ki a gyáregység vezetőjéből, hogy a második számú üzemben már szinte aggasztó méreteket öltött a betegség, a szabadság. az igazolt és igazolatlan távoliét miatt kieső munkaidő mértéke. A dolgozóknak mintegy egynegyede valamilyen címen rendszerint távol van munkahelyétől. A költséges beruházásokkal megépült, szinte új gyáregység gazdaságossági szintjét és sikeres munkáját a gyors megtérülés igénye és pénzügyi fedezete is sürgeti. De. hogy a tervezett és esedékes 24.8 millió forintos nyereség helyett eddig csak 7 millió forintot értek el, ahhoz, a többi között a költségszint egészségtelen növekedése is hozzájárult. Másszóval ez azt jelenti, hogy nemcsak az előírt mennyiségi tervtől maradtak el. de emellett még drágán is termelt az üzem! Érthető, hogy a józan ész sürgős rendet követel. Szerencsére az ilyen felfogással nem áll egyedül a gyáregység vezetője. Koós Sándor azt követeli, hogy vonják vissza, az olyan csoportvezető megbízatását. aki a csoportjában nem tud rendet és fegyelmet tartani. Szomszéd Józsefné az új dolgozók beilleszkedését sürgeti. Bangó Bertalanaz új dolgozók, Mucsina József pedig a régi dolgozók nevében emelt szót a sürgető rend- teremtés mellett. EGÉSZSÉGES türelmetlenség hangjai ezek, hiszen mind a népgazdaság, mind a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetői a termelés gyors felfutásának reményével indították útjára az üzemet. Azzal a céllal, hogy az új technológiával gyarapodva 1979- ben az előző évhez képest megkétszereződik a kisterenyei gyáregység árukibocsátása. Sőt, a népgazdaság igényei szerint jelentős tőkés- export-feladatot is kell teljesítenie az üzemnek, mégpedig a tervezett exportmennyiség 75 százalékát az új termékként jelentkező. világpiacon is versenyképes hegesztett csőből. S- ez az iparosodás útjára lépett Kisterenye bizonyító erején, a mai igényekhez igazodó alkalmasságán múlik. Orosz Béla Rajtukr is múlik fi porcelángyári pártszervezet termelést segítő munkájáról A Finomkerámiaipari Művek kőbányai porcelángyárának Balassagyarmaton van az egyik üzeme. Amikor 1960- ban, a város szélére települt üzemben megindult a munka, jó ha százan voltak. Azóta csaknem fél ezren — jórészük asszony, lány — találtak itt mindennapi elfoglaltságot. Az asszonyok nagy része fiatal, sokan gyermekgondozási szabadságon vannak. Pótlásuk nem kis gondot okoz a telep vezetőinek. Az idén meghaladja a százmillió forintot a termelés értéke. Szükség van minden munkáskézre. HAVONTA TELJESÍTIK Az üzemben majd ötventagú pártalapszervezet tevékenykedik. A pártvezetőség, amellett, hoigy tervszerűen foglalkozik a dolgozó asszonyok, lányok helyzetének elemzésével, számon tartja sajátos gondjaikat, a legnagyobb figyelmet a gazdaságpolitikai tennivalók megértetésére. és megvalósítására fordítja. Ahogy Bogyó Sándorné, a pártalapszervezet titkára mondja, a feladatok közül a legjelentősebbeket fogalmazták meg a cselekvési programban. Végrehajtását rendszeresen, negyedévenként ellenőrzik. Néhány évvel ezelőtt a cső- és tárcsakondenzátorokat még teljes egészében a szorgos női kezek, készítették. Ma már korszerű német és francia gépek, automaták segítik a munkásnőket. Miután a kondenzátorok alkatrészként épülnek be valamilyen elektromos készülékbe, ezért igen fontos, hogy ütemesen, a piaci igényeknek megfelelően dolgozzanak Balassagyarmaton. Az üzemben tudják, a hazai és a külföldi piacokon egyformán jól ismert nagyüzemek, a Videoton. az Orion és a BRG termelése, exportja azon is múlik, hogy mennyire folyamatosan termelnek, milyen minőségű alkatrészeket szállítanfek részükre. S néhány országba maguk is exportálnak. Farkas Sándorné diszpécser, az alapszervezet termelési felelőse magyarázta, hogy a tervet negyedévenként, havonta pontosan teljesítik. Egyre kevesebb a hibás, a selejtes munka. Jelentősebb minőségi reklamáció az utóbbi időben nem is volt. EGYETLEN ÓRA A pártalapszervezet a legfontosabb tennivalók közé sorolta a munkaidő folyamatos kihasználását és az ésszerűbb gazdálkodást a munkaerővel. A budapesti központ távlati elképzelései között szerepel, hogy esetleg a későbbi években tovább bővítik a porcelángyár balassagyarmati üzemet. Ehhez pedig újabb munkáskezek is szükségesek. Ezért a gyáriak már most. az esztendő elején olyan utasítást kaptak, hogy mindenkit, aki csak munkáért kopogtat, vegyenek fel. Csakhogy ez az intézkedés már az első hónapokban nem kis feszültséget okozott. Folyamatos munkát azoknak az asszonyoknak, lányoknak sem tudnak adni, akik esztendők óta az üzemben dolgoztak. Márciusban koordinációs megbeszélés volt Budapesten, amelyen részt vettek a balassagyarmatiak is. Bogyó Sándorné szóvá tette, hogy a nem egészen megfontolt intézkedés milyen gondokat okoz náluk. A munkásfelvételt azóta megszüntették. Balassagyarmaton viszont intézkedések egész sora született a szervezettebb, hatékonyabb munka érdekében. Mert a jobb, az eredményesebb munka tartalékait elsősorban itt keresik az üzemben. Az esztendő első hónapjaiban a csőkondenzátorokat gyártó üzemrész munkáját átszervezték. Arra törekedtek, hogy az egész termelési folyamatot egyetlen üzemrészben végezzék, s ugyanott ellenőrizzék, minősítsék is a kondenzátorokat, ahol készítik. Az üzemben három műszakban dolgoznak, s jó pár órát nyertek így a termelés számára. Olyan h/öt fogtak vissza, ami eddig elment az anyagmozgatással, a méréssel, az ellenőrzéssel valamelyik másik üzemrészben. Csakhogy az ésszerű intézkedésnek korántsem egyformán örültek a munkásnők. Az átszervezés mintegy 50—60 asz- szonyt. leányt érintett. Köztük olyanokat is. akik húsz éve. mióta a gyárban dolgoznak, a széküket sem cserélték ki. Az alaDszervezet vezetősége. a gyári vezetők a párttagokhoz fordultak. Megértésüket kérték. és azt, hogy segítsenek munkatársaik meggyőzésében. A szerelők éjjel, szabad szombaton is dolgoztak, hogy az átállás zavartalan legyen. Végül is egyetlen óra esett ki a termelésből. Ennyi idő kellett ahhoz, hogv a munkásnők elfoglalják új helyüket a cső- kondenzátor-üzem részben. Azóta természetesen megszokták. megkedvelték helyüket az asszonyok. Azok is, akik az elején tele voltak aggodalommal. Közben ugyanis rájöttek, hogy aki dolgozni szeret, az kereshet is az üzemben. Különösen akkor, ha ki- sebb-nagyobb intézkedések sora segíti a mindennapi munkát. A fegyelem erősítése is ezek közé tartozik. Sajátos módszert választottak hozzá Balassagyarmaton. A munkásnők mintegy 80 százaléka teljesítménybérben dolgozik. Folyamatosan ellenőrzik a normákat, s ahol indokolt, késedelem nélkül módosítják. A pártalapszervezet cselekvési programjában 200 óra megtakarítással számolt így. A huzalgyártóban már mostanra eljutottak idáig. KÉSEDELEM NÉLKÜL A régitől, a megszokottól mindig nehéz megválni. Különösen így van ez, ha az a régi pénzt ér, méghozzá nem is keveset. Az ügyesebb munkásnők keresete ugyanis eléri gyakran meg is haladja a háromezer forintot. Bogyó Sándorné csoportvezető a távkábel-kiegyenlítő kondenzátoroknál, amikor a normarendezés szóba került, maga köré gyűjtötte az asszonyokat és megbeszélték, ki mennyi időmegtakarítást vállal. Volt, aki 10. a másik 15, a harmadik 20 százalékot ajánlott. Aztán olyan is akadt, aki tiltakozott: ha többet csinálunk, soha nem lesz vége a normaemelésnek. Vége lett, s mint az asszonyok mondták, áz új normákkal sem lett kevesebb a borítékban. A munka, a munkaverseny jó hívóerő volt mindig. Most is az. Több párttag olyan megbízatást kapott, hogy munkájával, példájával segítse a verseny kibontakoztatását. A pártalapszervezet, a kommunisták a magasabb követelmények elfogadtatásában jó segítőtársakra leltek a szocialista brigádokban. Zaj Pétemé, Frecska Györgyné brigádja mindig elöljár a munkában. A 17 brigád közül három ebben az esztendőben alakult. Az egyiket ifjú Ecker Kálmánná „hozta össze” a tárcsakondenzátorokat készítő munkásnőknél. Eckemé párttag, a szakszervezeti bizottság nőfelelőse. Azt már egészen természetesnek tartják, hogy a munkában jól együtt vannak. Most közös kulturális programot terveznek, s keresik a kapcsolatot a FIM romhánvi gyárában dolgozó, tapasztaltabb brigádokkal. Bizonyára hasznukra válik a találkozás. V. G. Célprogramok Számítások szerint a KGST-országok egymás közötti áruforgalma másfél évtized alatt, az 1975-től 1990-ig terjedő időszakban megkétszereződik. Ezen belül, egy évtizedet figyelembe véve, négyszeresére növelik a tagállamok a konténeres szállítást, amihez fogadóállomások — ún. konténerpályaudvarok — hálózatának megteremtése éppúgy kapcsolódik, mint a hatalmas fémdobozok mozgatásához szükséges járművek, emelőberendezések előállítása. A konténeres szállítás fejlesztése egyike azoknak az ún. alprogramok- nak, amelyek kerete a KGST XXXIII. ülésszakán elfogadott célprogram, a tagországok közötti közlekedés korszerűsítésére, fejlesztésére. Előzetes egyetértés alapján 1975-ben kezdték meg szakértői csoportok öt hosszú távú célprogram kidolgozását, majd a KGST XXX. ülésszakának útmutatása nyomán folytatták a munkát, a szerteágazó feladatokhoz mérten gyors ritmusban. Így kerülhetett sor arra, hogy*a KGST XXXII. ülésszaka — 1978-ban — az ötből három célprogramot megvitatott és jóváhagyott. Ezek a nyers- és fűtőanyagok, az energia kitermelésének, előállításának körét, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését, valamint a gépipar átfogó korszerűsítését ölelik fel. Érzékeltet valamit a három szóban- forgó területen kialakítandó együttműködés fontosságából, gazdasági súlyából, ha leírjuk: a célprogramok keretében kétszázötven nagyberuházás valósul meg, természetesen sok más, ezeknél kisebb jelentőségű teendővel együtt. A tavaly elfogadott három célprogram mellé idén a XXXIII. ülésszak további kettőt társított. Az egyik: a közszükségleti iparcikkek főbb árucsoportjait — például bútor, ^híradástechnikai cikkek — magába foglaló fejlesztési irány, a másik a már említett közlekedésfejlesztést . „menetrend” a holnapi szükségletek kielégítésére. Évtizedünk elején, 1971-ben fogadta el a KGST XXV. ülésszaka a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programját. Az abban érthetően még csak általánosan megjelölt haladási irányokhoz logikai rendszert alkotva, tehát szorosan kapcsolódnak a célprogramok, úgy ahogyan egész és rész egységet alkot. S még valami, ami nem mellékes: a célprogramok keretében nem kereskedelmi kapcsolatokról, hanem minden mozzanatra kiterjedő gazdasági, műszaki-tudományos együttműködésről állapodnak meg az érintett országok kormányszervei vagy éppen vállalatai. Általában tíz, tizenöt évet fognak át ezek a fejlesztési keretek, az 1990-ig terjedő — de némely területen az ezen a dátumon is túllevő — időszak várható szükségleteire alapozódnak. Termelés és műszaki haladás teendőit hol párhuzamosan, hol összefonódva jelölik ki a célprogramok, azaz rendszerszemlélettel készültek, az adott feladatcsoport valamennyi elemét számításba vették megformálásukkor a kidolgozók. A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart felölelő program középpontjában a gabona- és hústermelés fejlesztése, illetve a takarmánytermesztés biztonságossá tétele áll. Cél például a gabona évi átlagtermésének egy tonnára való növelése, egy lakosra elosztva. A közszükségleti iparcikkeknél egyetlen alprogram, a textil- és bútoripari huszonnyolc együttműködési irányt tartalmaz, tehát nem egyszerűen áttekinthető, könnyen legyűrhető fejlesztési terepek, távolságok ezek. Ahogy a színes televíziók gyártása szintén apró mozzanata a teendőknek, ám itt is részfeladatok sokaságának kapcsolódása ígéri a sikert. i Mi indokolta ezeknek a célprogramoknak a kidolgozását? A gazdasági fejlődés magasabb foka — például a gépipartól korszerű eszközök nagy tömegének igénylése, a szállításnál az egyre több áru eljuttatása a rendeltetési helyre —; az életszínvonal hosszú távú folyamatos emelkedése — a mezőgazdasági és élelmiszeripari, az ipari közszükségleti cikkek növekvő kereslete —; az ellátás biztonsága, ami elsősorban a fűtő- és nyersanyagokra, az energiára érvényes. Két- és sokoldalú egyezményekben öltenek formát a célprogramok, azaz nem mindenben vesznek részt a tagországok. így hazánk sem például az ipari közszükségleti cikkek néhány alprogramjában, de ugyanakkor mind az öt célprogramban érdekellek vagyunk. A kereteknek ez a rugalmassága előtérbe állítja a nemzetgazdaságok sajátos jegyeinek megfelelő fejlesztést és részvételt, a több irányú haladás lehetőségét kínálva fel. Az energiaprogramnál például a termelés fejlesztése is, a felhasználás ésszerűsítése is nagy súlyt kap, ezen belül az szintén, minél kevesebb kőolajat tüzeljenek el a tagországokban, s ugyanakkor fokozódjék ennek az értékes nyersanyagnak a vegyipari hasznosítása. Ugyancsak ennek a programnak a része 1990-ig 37 millió • kilowatt teljesítményű erőművi kapacitás megteremtése, az európai KGST-országokban, illetve Kubában. A közlekedési célprogram keretében sok más mellett — mivel az uralkodó szállítási forma 1990-ig is a vasút marad — tizennyolc vasúti fővonalat korszerűsítenek, hazánk részesedése ebből egyebek között 460 kilométer hosszúságú vonalszakasz villamosítása. Mészáros Otfó NÓGRAD — 1979. augusztus 17., péntek
