Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

Arcok a salgótarjáni művésztelepről

Földi Péter

Földi Péter 1949-ben született Somoskőújfalun. A budapesti villamosetiergia- ípari technikum elvégzése után egy évig a salgótarjáni öblösüveggyárban volt villanyszerelő. Az egri tanárképző főiskolán 1973-ban végzett matematika—rajz szakon. Azóta Somoskőújfaluban tanít és Somoskőn lakik szolgálat) lakásban,

— Festeni érettségi szünetben kezdtem, mert — nem illik ugyan bevallani — tintám magamat — mondja. — Magamtól tanultam, Somoskői Ödönhöz jártam rajzolni.

Az Észak-Magyafországi Területi Szervezet évi kiállításán 1974-ben jelentkezett először Az öreg óriás énekéi Című táblaképpel. Hasonlóan lényeges kezdeti mű a Termés (1974).

— Az ember nem tagadhatja le, honnan jött, minek is tagadná — jegyzi meg e képek .kapcsán. — Akkor ezt tudtam ' lefesteni, azt is mondhatnám, mást nem tudtam Völna csinálni. Kinek mije van. Én ezt festem. Elképzelésem, hegy festeni kell, de hogy fní alakúi ki belőle, nem tudom.

Elemi formák, növények, állatok, e formák egymáshoz való viszonya foglalkoztatják. Számára mindezek egyetemes érvénnyel bírnak, emberi viszonylatokat hordoznak, kultúrtörténeti ösz- szefüggésekre utalnak. Ez a festészet első benyomásként a gyermekvilághoz áll közel, Ezt mondani is szokták róla.

— Okkal?

— Gyermekvilág... Egyik tárlatomon ki-berohangál- tak a gyerekek. Kiabáltak egymásnak: gyere már, farkas, bárány... Mindenkinél értelmesebben fogadták a képeket. Értik a képi nyelvet. Miből áll ez? Színből és kiindulásában a valóságból. Képi jeleket szeretnék teremteni, amelyek emberi összefüggéseket tesznek láthatóvá azok számára, akik ezeket el is fogadják, A többi nem az én dolgom.

Óvodákat, iskolákat szeretne kifesteni.

— Benne élek egy mikrovilágban, a tartalmakat aból szűröm ki. t>e azért beleszövődik mindenbe a nagyvilág, Ha ezéket a tartalmakat ki tudom tágítani, vonatkoztatni tudom az egész emberre, bárhol éljen is, akkor fontos, amit csinálok,

Egy album hever az asztalon: Allatkerték ritkaságai. Nem tudom, vajon Kei* di Péter boldog ember-e?

— Engem az izgat, hogy nem túl rózsásak a kilátások e korban, túlságosan sok problémát csinálunk magunknak. Bonyolult kérdés ez, nehéz megmagyarázni. Mindenesetre, van két fiam, szeretném, ha megérnék —* mondjuk — a hatvan évet, Néha úgy érzem, erre nem sok esély van. Persze, én is szeretném megérni. Túl sok a fegyver a világban. Továbbá, elfelejtjük, hogy az ember természeti lény is. Feledékenységünkben ön- pusztitást Végzünk. Amikor a természetet pusztítjuk, bizony, magunk alatt vágjuk a fát. Hol itt a józan megfontolás? az ember egyre inkább elszakad a természeti világtól, amely megteremtette. Nem beszélek á kicsinyes mindennapi kínokról, amelyet egymásnak okozunk azért, hogy teszem azt — pár forinttal több legyen nekem, mint a másiknak. Itt lenne a tanítás szerepe, amit én elhivatottsággal csinálok. De ügy látom, az iskolák inkább Csak ismereteket adnak, kultúrát nem. Kevés az önkifejezés, az önmegvalósítás lehetősége. Pedig ahhoz, hogy valaki harmonikus emberré váljon, szükség van árra, hogy a benne összegyűlt dolgokat kiadja.

Színvázlatokat készít. A növények,, állatok létformákat jelentenék : égy-egy létforma hol nyílik az ég felé, hol zárul magába, hogyan viszonylik a másikhoz, mikor deformálődik,

— A teljesség igényével szabadna csak élnünk — fogalmaz Földi Péter.

Tóth Elemér

(3.)

Mihelyt eszébe jutott Paulának, hogy mekkora veszteség érte apja kőfaragómúhe- lvéfiek felszámolása miatt, indulatba jött,

— Mert az én férjém mindenáron szocialista brlgádvé- zető akar lenni — lépett rá az Öngerjesztés veszélyes útjára. — Nem akarja megérteni, hogy ma már az adófizető kisiparosnak legalább akkora jelentősége van, mint az állam alkalmazottainak, Persze, tudom én, honnan ez a vaskalaposság. Sajnos, tudom,

Dezső sokatmondó kitartással nézegette apját.

— Ez magának szól, papa.

Külön figyelmeztetés nélkül

is tudta ezt az öreg Burján. Húzódozva ment hátrább a szakában, nehezen cipelte súlyos Csontjait.

— Mindegy. Ha nekem szól, ha nem, rögeszmékkel lehetetlen Vitatkozni — felelt Dezsőnek érezhető kedvetlenséggel.

— Méghogy nekem vannak rögeszméim — csapta ölébe a

horgolnivalót Paula. — Eleget szenvedek tőlük, de nem az enyéimtől!

Burján Péter, a hajdan heves és irgalmatlan vitatkozó most csak a nyaka mozdulásaival, meg arca bocsánatkérő ráhgásaival jelezte, hogy békét kíván és békét ajánl, de azért a hangjában ott bújkált a tekintélytartás némi maradványa.-- Ügy. szóval szenvedsz, de nem a magadétól. Sajnálom. De lássad be, kislányom, egy öregembernek már lehetnek rögeszméi. Ha az ellenségeim nem bocsátják meg, legalább a családtagjaim legyenek elnézőbbek.

Editben is kialakították már az ismétlődő családi indulatritmusok a megfelelő feltételes reflexeket, Ünta a vitát, únta Dezsőt és Paulát, inkább dolgozott volna magányában, ezért szándékosan tartózkodott a beszélgetéstől. De mívei a szokásos beszédtémák ama sávjához közeledtek, amelyben viharfelhők szoktak keletkezni, feladatának érezte, hogy megakadályozza a vita elfajulását.

4 NOGRÄD — 1979, augusztus 2., csütörtök

lfidőm örök az Mgriőn

Háromszoros vivát

Agriá latin neve Egernek — Olvashatjuk abban a műsorfüzetben, melyet az Agria Játékszín idei, sorrendben ötödik alkalmára tett közzé az egri műsorrendező iroda. S az Agriának nemcsak a múltban Volt patinás neve, hanem most is, amikor a meleg víz é9 a történelmi nevezetességek mellett a várszfnhá- zi előadások is csalogatják áz embert,

Az Agria Játékszín idén — mint erről már értesülhetett áz olvasó a rádióból, televízióból — új koncepció szerint kezdte meg munkáját. Az előző években a játékszín a régi magyar drámák — sokszor csak a keletkezésük idején játszott művek — bemutatását tűzte ki célul, s ily módon igyekezett szolgálni a magyar dráma ügyét, egyfajta történelmi visszapillantást adva « mai íróknak, kísérletezőknek.

Valló Péter, a Vígszínház rendezője, aki egy évig dolgozott á Salgótarjánban rendszeresén szereplő szolnoki Szigligeti Színházban, idén kapta meg az Agria Játékszín

művészeti vezetői megbízatását, s a korábbinál homlokegyenest eltérő elképzelés megvalósítását vállalta. Ő nem kíván a régi magyar drámák életre csiholója lenni, Ugyanakkor ő sem szakadhat el a körülményektől, mert á vár és története, az egész környezet olyan műveket kíván, amelyek múltunkból táplálkoznak, s nemzeti fejlődésünktől, önismeretünktől elválaszthatatlanok. Valló, támaszkodva az előzményekre, a jelen igényeire építi tervét, így mutatta be a 29 éves Vámos Miklós Háromszoros vivát című képtelen krónikáját. Szokatlan műfaji meghatározás. Vámos azonban nagyon jól tudja, miért adta ezt. A Háromszoros vivát nem szabályos dráma, nem szabályos színpadi történet. Tényleg olyan, mint a krónika —* eseményekből, egymással több- kevesebb szálon összefüggő elemekből kerekedik egésszé. A maga nemében rendkívül „izgalmas”, érdekfeszítő. Az 1241-es tatárjárás előtti időkben vagyunk, amikor a világhódító hordák elől menekülő, 40 ezer főt Számláló kürtők

Még szent a béke (Kertész Péter, az érsek, Gáspár Sándor, 8 kun kán)

Hagyjuk a politikát — ajánlotta, mintegy bajt megelőző közvetítőként. — Mégiscsak abszurdum, hogy beszélhetnénk akármiről, a Duna vízállásáról, Vagy az iraki feketehiffllőröl, de mindig ide lyukadunk ki. Csalánkiütést kapok az örökös politizálástól, Hagyják abba maguk is.

A szinte rendreutasítö hang visszatetszést keltett az öregben. Különösen amiatt, hogy sokkal inkább neki szólt, mint Paulának, holott a menye kezdte a piszkálódást.-« Hát hagyjuk a politikát. Okos mérnöknő mondja, jólesik hallanom. Igazad van, kislányom, semmi kétség, Védekezzünk az egyoldalúság ellen, A változatosság kedvéért beszéljünk inkább a pénzről. Mennyi kellene belőle a boldogságodhoz, kislányom?

Belátta Edit, apja méltán vette észre, hogy reá nézve sértő Volt az iménti hangsúlyeltolódás. Engesztelő szándékkal kérlelte:

— Ne gúnyolódjunk a saját szegénységünkön, édesapám, Tizenöt éven át nyögni fogjuk az adósságot.

— Érdekes *— vált tréfá- sabbt'a az Öreg szomorú kedve. — Éppen most esel kétségbe, amikor kész a ház? Sírtál az örömtől összemasza- toltál a könnyeiddel, amikor megkaptuk a kölcsönt. Akkor bizony nem sopánkodtál a tizenöt év miatt! Akkor éjjelnappal azért sóhajtoztál, hogy bárcsak lenne már kész az otthonod! Itt van: te tervezted, a férjed, az apád, a testvéreid, meg a barátaink felépítették. Luxuslakásod van nyolcvanezer forintos kölcsönből, A törlesztés annyi, mintha lakbért fizetnél- egy tanácsi lakásért. Nem kell? Nem tudsz hozzászokni az örömhöz? Válj meg tőle Egészen i«#/82erű. Csak egy apróhirdetésedbe kerül, és

még aznap annyian állnak itt

sorba, mint Siófokon a sült

keszegért,

— Jó viccei vannak a papának — szólt Dezső, hovatovább komoran.

Jelentőségteljesen nézett bátyjára a mérnöknő.

— Legalábbis, ami a sült keszeget illeti.

Paula nem szólt semmit. Azt sem tudhatták, mit gondolhat, mert lehajtotta a fejét.

Legjobban az öreg szeppent

meg. Némi zavarral küzdve úgy akart kilábolni belőle, hogy megint beszédbe lendült.

— Én találjam ki helyettetek, hogy miféle élet Illene ebbe a házba? A magamét nagyjából már leéltem. Nem is értein, mi keresnivalóm van itt még anyátok nélkül. Veie nagyon jól eligazítottuk volna a sorsunkat, ha ilyen szép otthonnal jutalmaz bennünket az élet. Emlékszel még a kőlyökkorodra, fiam? Rossz rá emlékezni?

Dezsőtől mi sem állt távolabb, mint az eiérzékenyülés. Utálta a gyermekkorát. Engedve bosszúsága gonoszkodó sugallatának, nem fékezte nagyszájúságát.

■ — Ellenkezőleg! Csillogó szemmel gondolok a múltra) Mondhatom, ideális volt. A millió gyönyörűség közül elsősorban a káposztás rétes jut eszembe. Állandóan káposztás rétest ettünk. Meg a plafonra kötöttük a karácsonyfát. Messziről egészen szép. Boldog család a mosókonyhában. A büszke proletórapa ül a szalmazsákon, és eszi a káposztás rétest. Az egyszerű proletár anya kenyérkockákból hamisít szaloncukrot, és vigasztalja magzatait, hogy a kis Jézus egyszer a szocializmust is elhozza. Bizony, bizony. Romantikus idők!

Megbántottságát feddő

eréllyel tagadta le az öreg:

— És cinikus gyerekek.

A király a kalmár párral alkudozik (Heténjő Pál, Kottái Róbert, Egri Márta) (Bábel László felvételei)

kérnek és kapnak bebocsátta- tást Magyarországra. A kunok ajánlotta segítséget azonban nem tudjuk hasznosítani, mert ellentétek feszülnek az uralkodó körök között, s a nyugatra, pontosabban az osztrák Frigyes hercegre kacslntgatók orvul meggyilkolják a kun kánt, akinek népe fosztogatva elvonul. Frigyes pedig a felajánlott sereg nemében 10 (!) katonát kegyeskedik adni a tatárok feltartóztatására. Az összeütközés kiemenetele a történelemből Ismert...

Miért érdekes és elgondolkodtató ez a mozaikokból ösz- szeragasztott, csöppet sem hibátlan Vámos Miklós-alkotás? Miért emlékezünk ró napok múltán is?

Kétségkívül őzért, mert amit mond, mind igaz. Ez a régmúlt történet csak ürügyül használja a történelmet, lényege, mondanivalója a mának szól. A Háromszoros vivát a magyar nép habitusával, szellemével, gondolkodás- és viselkedésmódjával, érzelmeivel néz szembe, és kényszeríti nézőjét a szembenézésre. A darab a nemzeti önvizsgálattal foglalkozó Irodalmi művek sorába illeszkedik, de nem komor hangon figyelmeztet a józanságra, hanem a nevetés súlyos fegyverével, Ke a szatíra olyan, mint a kés. Pengéje van, vág,

Valóban, Dezső elfogadta a

minősítést. Kihívó flegmával torzította el a száját.

— Kérdezett, feleltem.

Edit sem szívelhette a régi

nyomor örökös emlegetését, bár Ő alig élt meg belőle valamit. Ügy vélte, bántóan Idejétmúlt a letűnt időkre való hivatkozás, de bátyja hányaveti széjalása kihozta a sodrából.

— Igen, feleltél, Egészen kifogástalan modorban. Nem szégyened magad?

— Na nézd, a jó kislányt!

— rőkönyödÖtt meg Dezső a szelíden reá mért támadástól.

— Persze, persze. Csak szólj le engem minél magasabbról. Te sohasem szedtél csikket a papának. Én viszont igen!

Burján Péter régi tekintélye tudatában korholta fiát:

— Most aztán én mondom, hogy szégyened magad? Igenis bután éltek! Különben mitől lenne ez az örökös ingerültség? Valósággal kétségbe estek, hogy kész a ház. Hogy nem kell többé látástól va- kulásig robotolni az otthonért. Fojtogat benneteket az unalom. Belülről fojtogat!

Paulát mindeddig hallgatásra íntetie a bűntudat. A többiek egyáltalán nem gondoltak rá. ő viszont aggodal- musun észben tartotta, hogy piszkálódó megjegyzéseiből bomlott ki a veszekedés.

— Mégis hozni kellene legalább néhány üveg sört. Tartsunk ma este lakásszentelőt.

Dezső volt az első, aki lelkesen pártolta az ötletet.

— Látod, látod. Ha előbb eszedbe jut, megúszhattunk volna egy szemináriumot. .

Mivel ezúttal jótékonynak szánta az iróniát, apja szinte hálásan fenyegette meg. Ha volt fs eddig valamennyi mérgesgáz a levegőben, az most varázsütésre kicsapódott belőle.

(Folytatjuk)

Vámos Miklós tájékozott szerző. Lehengerlő biztonsággal idézi darabjában a színjáték ideje utáni, általunk ismert művek szövegéit. Csokonai fájdalmas sóhajtását a magyarországi poéták megbecsüléséről, Mörttecuccoll

„pénzimádatát”, a Kommunista Kiáltvány „fenyegető kísérletét’*, Egyszóval ’ példás a történelmi tárgyismerete, csakhát ebből Igazi színpadi alkotás mégsem született. Kétségtelenül magvas és igaz gondolatainak legtöbbje elszállt a nyitott térben. *

Valló Péter rendező — meggyőződésünk — sokkal többet .ki tud hozni kőszínházban, vagyis a behatárolt, szőkébb térben ebből a képtelen krónikából, mint itt, a Végesteien téren. Tudtunkkal első szabadtéri kísérlete ez a munka, teljességgel még nem birtokolja a szabályait, A legtöbb esetben „lemerevedik" az előadás, a jelenetek széttöredeznek, statikussá válnak, csak egy-egy ponton él a játék. A rendező lelkét néhány funkclótlan ötlet terheli még, és olykor pikáns túlzásokba is beletéved.

A czeteplők élére a királyi alakító Koltai Róbert kívánkozik, Hihető, s ha szabad mondani; hiteles emberi képét adja a második ország- alapítónak. Kár, hogy a többiek általában nem veszik a lapot, s nem követik kacagtató és gondolkodásra késztető játékát. Hozzá hasonló szintet csak Gáspár Sándor, a kun kán közelít meg, a többieknek inkább csak tovatűnő remek pillanataik vannak. Kissé bátrabb, groteszkebb játékmóddal zseniállst alkothattok volna Kern András a krónikás szerzetesből, Bánsági Ildikó az anyaság örömeit kóstolgató királynéból; Kézdy György a nádor, Kertész Péter az érsek figurájából. A népes szereplőgárdában figyelhettünk fel egy érett, örömteli alakítást nyújtó fiatal színésznőre, Takács Katalinra, aki a televízió Úszó jégtáblák című filmjében aratott sikert pár héttel ezelőtt,

Az előadás zenéjét Cseh Tamás szerzetté. Az énekes szerepét alakítja. Nehéz dolga van: mindvégig a színen, dalol, beszél, gitározik, mozgatja az eseményeket, vagyis végiglapozza nekünk a krónikát. Énekesként — természetesnek érzem — maradandóbb élményt szerzett, mint színészként.

Jánoskuti Márta a középkor felidézését jól segítő jelmezeket tervezett. Jó ötlet jó kivitelezésének tartom Eehér Miklós díszlettervező és Éber- weín Róbert szcenikus színpadképét, amely lényegében Magyarország makettje. A Ve- reckei-szorost zegzugos kulisszák idézik, „tengerünket”, a Balatont egy fürdőkád, a „Nagy-Alföldet” néhány zöld és száraz ág, legelésző csirke, kecske. Kitűnően illeszkednek ezek a kellékek az előadás hangulatába, stílusába.

A megújhodott Agria Játékszín Valló—Vámos duója sikeresen mutatkozott be a nyári színházban — de mindkettőjükben sokkal több tehetség, lelemény van, mint amennyit eiső közös szabadtéri vállalkozásukban hasznosítottak. Várjuk további jelentkezésüket.

Sulyok Lásziá