Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

MUNKA ÉS TANULÁS Máté György: Vizsgázók között Szécsényben AZ ARCOKON OTT ÜL az izgalom, a feszültség. Egye­sek jegyzeteikbe lapozgat­nak, míg mások lépteikkel a folyosó hosszát méregetik. Nyílik a tanterem ajtaja, a feltörő zajra mint valami vezényszóra, mindenki oda­siet. Körülfogják az ünnep­lőbe öltözött társukat. Meg­indul a kérdezések özöne: mit kérdeztek? Milyen volt az elnök? Jótndulatúak? Az­tán Itt is, ott is feltör egy sóhaj: jó neked, már túl vagy rajta! Ha én ezt megúszom! Aztán újra elcsendesedik a folyosó, mindenki saját gon- dolataioa merül. Vizsga. Vizsgadrukk. Mind­egy, hogy az ember hány éves, hányszor ült a bizottsággal szemben, az izgalom, a belső feszültség összeszorítja az ember torkát. Vizsgán min­denki bizonyítani akar: bi­zonyítani a vizsgáztató előtt és bizonyítani önmagának, tgy van ez rendjén. S Így vannak ezzel a szécsényi me­zőgazdasági szakközépiskola harmadéves levelező hallgatói is, akiknek vizsgája kihúzó­dott a nyár derekára. — Kilenc levelező tagoza­tú osztályunk van. Közöttük gimnáziumi, növény- és ál­lattenyésztői —, gépszerelői osztályok — magyarázza Er­dős Ferenc tagozatvezető —, egyes tanulócsoportjaink ki­helyezettén működnelj: Ér- sekvadkerten, Kálión. A ce- redi csoport az elmúlt napok­ban érettségizett. Június második felében mindennap vizsgáztattunk. Ez növény- termesztés és az állattenyész­tés szakon tanuló osztályunk az utolsó vizsgázó. Azok, akik túlvannak a vizsgán, az egyik osztályban értékelik, mérlegelik saját teljesítményüket. — A kémiavizsgáktól tar­tottam a legjobban — véle­kedik Havasi Zsuzsanna osz­tálybizalmi, aztán csendben hozzáteszi: — Ügy érzem si­került. — Az itt szerzett ismerete­ket mennyire tudja hasznosí­tani mindennapi munkájá­ban? — Munkahelyemen, a ZÖLDÉRT-nél, különösen a növénytani Ismereteket tu­dom felhasználni. — Azon túl. hogy szakma­ilag bővítjük ismereteinket, én úgy érzem, hogy az álta­lános műveltségből is sokat kaptunk — veszi át a szót Obrecsány Gyula. — Mióta ta­nulok, másképe nézek egy- égy filmet, kiállítást. Igaz, hogy magyarból az elmélettel egy kicsit hadilábon állunk, de felkeltették bennünk az érdeklődést az olvasás lránt. Ügy érzem, hogy ez nagy do­log. — MEGNŐTT AZ ÖNBI­ZALMUNK. a jó értelemben vett vitatkozó képességünk. Merünk véleményt nyilvání­tani, mert érezzük, hogy tu­dunk érvelni. Fontos, hogy az ember önmagának is bizo­nyítson — fogalmazta meg gondolatait Nagy Béla. — A tanulás sok lemondás­sal jár — mondta Csépe Sán- dorné, aki Pásztóról járt ha­vonta hat alkalommal Szé- csénybe. hogy a foglalkozáso­kon részt vegyen. — Helyt kell állni a munkában, el kell látni a családot emellett fel kell készülni a vizsgákra. Az a szerencsém, hogy a férjem több mindent magára vállal az otthoni munkában, a gyer­mekek nevelésében. — Es megéri ez az áldo­zat? — Igen. Az ember úgy ér­zi, hogy több. Az itt szerzett, ismereteket a termelőszövet­kezetben, a munkahelyemen hasznosítani tudom. — Három évvel ezelőtt ml volt az az indíték, amiért a munka melletti tanulást vá­lasztotta? — A munkám jobb, maga­sabb színvonalon való vég­zése, az ismereteim bővítése, — sumázza gondolatait Majo­ros István. — Hogy érzi, megkapta, amit az iskolától, a tanulás­tól várt? — A termelőszövetkezetben műhelyvezető vagyok. Mun­kámban egyre többet és egy­re gyakrabban érzem a tanu­lás előnyét. Ma már nem le­het mindegy, hogy az ember mennyit tud. — Hasonló az én tapaszta­latom is — folytatja tovább a gondolatot Mikula Dezső, hollókői dolgozó, —, az em­ber egyre inkább felismeri, hogy jobb munkavégzéshez nagyobb tudásra van szük­ség. Túrái Ferenc, a vizsga- bizottság elnöke így foglalja össze tapasztalatait: — Az elismerés hangján tudok szólni a hallgatók igye­kezetéről, szorgalmáról, aká- rataerejéről, ahogyan a vizs­gára felkészültek, örültem annak, hogy mindenki tiszta eszközökkel, saját logikáját használva próbálta kifejteni mondanivalóját. Ügy érzem, hogy a nevelőknek sikerült felébreszteni a hallgatókban a tanulás iránti vágyat, lerak­ni az önművelődés alapjait AZ ARCOKRÖL ELTŰNT a feszültség, a fáradtság. Az elégedettség sugárzik a sze­mekből, amikor az iskola aj­taján kilépnek a húszon- és harmincéves diákok. Holnap már várja őket a munka. Ott kell folytatni, ahol tegnap vagy tegnapelőtt abbahagy­ták. Búcsúzóul visszanéznek a jó öreg alma máterre és így köszönnek: viszontlátásra szeptemberben, hogy a min­dennapi gondok, a munka mellett tovább szélesítsék tu­dásukat. Sz. F. A Balaton és a Bakony festője Mai tévéaián Satunk 20.00: SÉRTÉS: KINCSES ATTILA II. Mesé? gazdagság ! Igaz-e, hogy Attila és a hun vezérkar olyan gazdag volt? Minden bizonnyal így volt. Erre a későbbiekben szereplő leleteken kívül hitelesnek lát­szó korabeli forrásmű is ta­núskodik: Priszkosz Rhetor bizánci diplomata leírása. A bizánci udvarban élt, korának műveltjei közé tartozó férfi ugyancsak megszokhatta a fényűzést: a keletrómai biro­dalom uralkodó osztálya dús­kált az aranyban és ezüstben. Mikor 448-ban Priszkosz a konstantinápolyi küldöttség tagjaként ellátogatott Attila székhelyére, valahol a Bánát­ban vagy Bácskában, megle­pődött, mennyi kincset látott. Irodalmi értékű leírásában Attilát puritánnak mondja. Az uralkodó fakupából ivott, egy­szerűen öltözködött; még lo­vának kantára sem tűrt ne­mesfém díszt. Alvezérei, poli­tikusai, vendégei ugyanakkor mesés fényűzés közepette mu­lattak : aranytányérból, arany evőeszközzel ettek, arany- és ezüstkupából ittak. A történetírók évszázadokon át töprengtek azon, honnan szerezték a hunok ezt a rop­pant gazdagságot? A közmeg­egyezés szerint egy részéhez az említett portyákon zsákmá­nyolt kincs képezte az alapot. Ehhez jött az adó, amelyet a gazdag rabszolgatartó álla­moktól, elsősorban a nyugat- és keletrómai birodalomtól szedtek. Az itáliai történészek egy része úgy értékelte Attila meglepő döntését Róma alatt, hogy a pápa által ígért adót többre tartotta, mint a zsák­mányolást — ez utóbbinál ugyanis a kincs nagyobb fele elfolyt a törzsfők, a zsoldo­sok és a katonák kezén. A keletrómai udvar 440 és 447 között 22 ezer bizánci font (kb. 7 ezer kiló) aranyat fizetett Attilának annak fejében, hogy az békében hagyja a birodal­mat. A bizánci történetírók szerint a hun követeket is bőkezűen ajándékozták meg, aranytárgyakat küldtek az uralkodónak és udvartartásá­nak is. Ebből a roppant arany­mennyiségből csupán kevés jutott arra a Duna-Tisza közti területre, ahol a hun főhadi­szállás volt; a hunok legfel­jebb 40 évet töltöttek ezen a sík vidéken. Kincseiket bizo­nyára magukkal vitték, ha előrenyomultak és akkor is, amikor kelet felé húzódtak a Tiszatáj felől. A régészeket is, a művészet- történészeket is meglepte, hogy a mai magyarországi, jugo­szláviai és romániai területe­ken talált hun sírokban túl­nyomórészt bizánci, római, af­rikai arany. és ezüst ötvös­munkákat találtak. Ebben azonban nincs csodálnivaló. A hunok bőkezű megrendelők is voltak. A Fekete- és Böldközi- tengfernél foglyul ejtett ötvö­sökkel is dolgoztattak és nem mindig kívánták meg tőlük, hogy az óízlést elégítsék ki. Éppen fordítva történhetett: a „barbár” fejedelmek, asszo­nyaik behódoltak a „müveit nyugat” választékos ízlésének és ennek megfelelően dolgoz­tatták fel az aranyat. Néhány Belső- és Közép-Ázsiából szár­mazó aranytárgy is bizonyítja azonban, hogy a hunok nern Európában kerültek az arany bűvöletébe, de őshazájukból, a mai Kínából és Mongóliából is bőven hoztak magukkal ne­mesfémet. Az arany egyik ér­tékes tulajdonsága, hogy könv- nven olvasztható: ha a kard- hüvelv aranyborítása, egy tőr­markolat, vagy ruhacsat for­mája kimegy a divatból, az ügyes aranyműves könnyen beolvasztja és átalakítja az új módinak megfelelően. Az időszámítás előtti két év­századból számos kínai forrás emlékezik meg arról, hogy Kínában nem csak ékszerké­szítéshez használtak aranyat, de az a cserének is fontos esz­köze volt. Az i. e. 2. században például Csang Kien, a „nagy politikus”, Po Vang hercege követségbe indult a Vu-Szun uralkodóhoz, hogy megnyerje őt a hunok elleni szövetségre. A korabeli történetíró hosszan sorolja, milyen ajándékokat vitt magával. A legjelentősebb a 3000 aranypénz volt. A „nagy politikus” utazása eredményes is volt: a szövetség létrejött.1 Kínában nem is nagy ritka­ság az időszámítás kezdete kö­rül készült aranytárgy, vagy aranyozott bronzadény. Nincs kétség, hogy a hunok is ké. szítettek akkortájt ötvöstár- gyakat. A Szovjetunió terüle­tén sok olyan hun sírt tártak: fel, amelyből a vándorló északhun nemzetségek saját készítményű ékszerei, arany«! edényei, lószerszámai kerültek elő. (Következik: Az arany szerepe) Nem egy a sok közül... Fülöp Lajos veszprémi festő­művész a Balaton és a Bakony fes­tői szépségű tája­inak művészi megörökítője. Hangulatos akva- rell- és olajfest­ményeiből kiállí­tás nyílt Veszp­rémben a Georgi Dimitrov Műve­lődési Központ­ban. A festőművész vázlatot készít a veszprémi vár­ban. „Délutáni fények” A7 ifjú észak Szurgutban üzembe helyez­ték az új gycrmekpoliklini- kát. amely naponta 500 bete­get tud ellátni. Ez a tyumeni területen levő legnagyobb ilven jellegű egészségügyi in­tézmény. Az építők az idén még egy gy e”m ek ren delőt. tej konyhát. iák számára és 117G férőhelyes iskplát is átadnak. Néhány évvel ezelőtt Szurgutban megnyílt' az észa- *ki vidék első gyermekpark- ja. amelyben sok. ötletesen megvalósított játszótér is van. Hadd-nőjenek vidáman a kis északiak. •* NÖGRAD - 1979. július 11. szerda j Vaszilij Suksin a kjtűnő, szovjet regény- és drámaíró, filmrendező és színész elbe­széléseiből készített tv-fil- met Bacsó Péter rendező. Madzsar Galéria — Salgótarjánban Suksin nevét és néhány írá­sát, filmjeit* ismerhetik a magyar nézők is. A tv nem Is olyan régen mutatta be az ál­tala írt és rendezett Vörös kányafát. A szerző vala­mennyi művében elmélyülten ábrázolja a falusi világ szép­ségeit és ellentmondásait, a I városi életforma torzulásait, 1 fonákságait. A három törté- j netben az a közös, hogy va­lamennyi hőse szembeszegül i korábbi életével, sorsa nagy kérdéseivel, Suksin jellegze­tes írói látásmódja, huma­nizmusa, a leghétköznapibb helyzetekben is teljes embe­ri sorsokat képes felvillanta­ni. A három történet az Ét­termi beszélgetés, a Sértés és a Nem várt vendég egy ven­déglői estét, egv váratlanul kitörő üzleti veszekedést, és egy véletlennek tűnő találko­zást formál drámává. A fő­szerepeket Gábor Miklós ját- sza. Nemrégiben ezzel a kissé hiányos címzéssel érkezett le­vél az ország túlsó feléből, de Időben eljutott a megyei kórház-iendelŐintézet műve­lődési bizottságához. Ez a kis apróság is azt jelenti, hogy a Madzsar Galéria meg­léte köztudottá vált a lakos­ság körében. Erről, illetve az eddig meg­tett útról beszélgetünk a bi­zottság elnökével, dr. Csep- lák György főorvossal. — Tárlataink az intézmény életében természetessé váltak olyannyira, hogy. egy-két hó- naoos szünet is feltűnővé válna. Mondhatni, „hozzá­szoktak” a dolgozók a folyo­són függő kénekhez. Munka­társaink mellett viszont min­den alkalommal je’entős szá­mú járó beteg is részt vesz a megnyitókon. Beteglétszá­munk évente több mint 25 ezer. látogatóik ennek több­szöröse. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a Wtlveisek lesznek az új autók? A következő ötéves terv­ben a szovjet gépkocsigyárak felújítják, korszerűsítik ter­mékeiket. A „Zaporozsec”, amely ed­dig léghűtéses motorral ké­szült, és meglehetősen zajos volt, vízhűtéses motorral ke­rül majd forgalomba. A „Moszkvics” és a „Zsiguli” az elképzelések szerint első ke­rék meghajtást kap, ami a szovjet személygépkocsiknál, újdonság. Ez konstrukciós és technológiai szempo'ntból egy­aránt bonyolultabbá teszi majd gyártásukat, de ugyan­akkor í^v elhagyhatják maid megkönnyíti az utastér ész­szerűbb kialakítását, s ami ennél is fontosabb — az első kerék meghajtású gépkocsik jobban viselik a nehéz kö­rülményeket, a sáros, csúszós utakat. Az ágazat tudományos ku­tatói befejezték egy univerzá­lis mezőgazdasági szállító- és vontatógép kísérleteit is. A billenős oótkocsis jármű 12 tonna teherbírású. A földe­ken 2.5 kilométeres órán­kénti sebességgel is képes fo­lyamatosan haladni, míg az országutakon 75 kilométer át­hozzánk kényszerűen bekerü­lő érdeklődök elviszik a hí­rű nltet sokszor a megyén és országhatáron túlra. Igaz ugyan, hogy az egészségügyi­ek a rendszeres látogatók, egész kiállitásrendszerünk mégis elsősorban betegeink épülését kívánja szolgálni. A beteg test gyógyítójának sem közömbös, hogy milyen kör­nyezetben végzi munkáját, de a legfontosabb éppen az egészségét visszaváró ember­nek, hogy nyugodt, kiegyen­súlyozott környezetben élje át ezt az időszakát. Meggyő­ződésem, hogy galériánk je­lentős mértékben járul hoz­zá e célunk eléréséhez. Gyűlnek az érvek a kiállí­tások „védelmében” és sora­koznak a tények. Az eltelt tíz év alatt csaknem száz al­kalommal mutattak be raj­zokat. képedet. Ez a sorozat is — mint annyi más kiváló kezdemé­nyezés — a véletlen szülöt­te. Az viszont, hogy felis­merték a benne rejlő lehető­séget, a — szikén és gyógy­szeren kívül mással is eny­híteni, gyógyítani kívánó — szakember kitárulkozó szem­léletén múlott. .Gyermekrajz- pályézatot hirdetett a kórház- vezetés 1970-ben a százéves fenállás évfordulóján. A be­érkező munkák kerültek a falakra Gyógyítás gvermek- szemmel címmel, majd kevés szünet után — az első ki­állítás váratlan sikerét ta­pasztalva — dr. Jármav Pál salát osztályán szervezett fo­tótárlatot. s hozzá ízléses, inl sikerült megnyitót. A galéria a’aoiait megvetve, újabb osz­tályok jelentkeztek. A bőr­gyógyászati osztályon ismét gvermekraizok következtek. A sors ..iátéka”, ho"v Szatla­pén ez idő tájt feküdt az uro” lógián. Betegségét-gyógyu- lását több alkalommal la megörökítette, s munkái a folyosó üveglapjai mögé ke­rültek. Megyénk minden képzőművésze és több ama­tőr ts helyet kapott azóta,' sőt a távolabbi vendég sem ritka. így alakultak ki las­san a különböző tárlatok. Je­lenleg a VIII. emelet a gyer- mekrajz-kiállítás megyei ál­landó fóruma nevet viseli,’ míg a VI. emeleten és a földszinten rajzok. grafikák és akvarellek követik egy­mást. Ugyancsak a földszin-' ten, valamint az I. és II. eme­let keresztfolyosóin kaotala végleges helyet a fotók. Kan­jaink kezdeményezése a pszi­choterápiás tárlat az E jelű éoület két szintjén. Az itt látható festmények — amatőr és hivatásos alkotók művei — gyógyulást és gyógyítást je­lentenek létrehozónak, láto­gatónak egyaránt. A követ­kező tervekben rendszeres renrodukciós anvagok és egészségügyünk jeles alak-' iáiról készült "rafikák is sze­repelnek. A folyosókat járva meg­győződhetünk arról, hogy e galéria nem egy a sok kö­zül — több annál! A szán­dékuk ellenére idejutó' embe­rek művészeti érdeklődését van hivatva felkelteni — és a már meglevő igényt ava­tott módon ébren tartani — hazánk kórház-rendelőintézeti hálózatának leghosszabb múltra visszatekintő, e téren országosan is magasra érté­kelt képzőművészeti kiállítá­sa. S mindazok, akik e fo­lyamat útiét egyengetik, el­érik. hogy a beteg többet, szebbet értékeset kaova, szel­lemében is gyarapodjék. a kardántengelydobozt, ami lagot ér el. mari Béla képzőművész ép­sz. L J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents