Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

Akikről kévéséi Üdéinek

Dísz-e a diszpécser ?

A múlt év vége felé vezettél, be a salgótarjáni ötvözet- gyárba a diszpécserszolgálatot. Négy javakorabeli munkás tölti be a munkakört, amit az angol eredetű szóval jelölnek (a Bakos-féle szótár szerint jelentése: „munka- irányító”. aki a „gyártási folyamatok összehangolásával, a folyamatos termelés megszervezésével” foglalkozik.

— A diszpécserről keveset beszélnek?

Angyal Nándor, 48 éves diszpécser rábólint:

— El is veszik néha, pedig mindent annak kell mozgatni. Biztosítani kell a termelést. Ha az alapanyag fogytán van, intézkedni kell, hogy hozzanak...

— Nagyjából hasonló lehet ez a beosztás a művezetőéhez.

— A művezető feladata, elérni, hogy termeljenek az emberei, minekünk, hogy az anyagot biztosítsuk. Mi irányítjuk a revíziókat. Ha mondjuk a 4-es kohó leáll, mi vesszük át, s szervezzük a munkát, hogy most jöjjö- nek a lakatosok, most a szerelők, és így tovább. Ha kész a kohó, mi adjuk át.

— Az eltelt hét-nyolc hónap után meglátszik-é a diszpécserek munkája az eredményeken?

— Négyen vagyunk diszpécserek. Ki nyolc osztállyal, ki hentes-, ki kőművesszakmával. A végzettségünk miatt nem mindenki fogadja meg a tanácsunkat. Pedig, már huszonöt vagy még több éve ezt csináljuk, bőséges tapasztalatot szereztünk,

minden csínját-bínját ismerjük a kohóknak. Ez egy ré.. .csínját-bínját kohóknak.

ismerjük a

gi üzem, sok a meghibásodás. De mi legtöbbször tudjuk, hová kéne nyúlni, s egy fél óra múlva folytathatnák a munkát. Volt már olyan, hogy nem hallgattak ránk, és sokkal tovább álltak a munkával. Több látszatja lenne a dolgunknak, ha hallgatnának ránk.

— Utasítást nem adhatnak?

— Mi nem rendelkezünk létszámmal. Megesett, hogy beérkezett az anyag, s nem tudtuk kivel lerakatni, a kocsiról. A sofőr itt jött-ment órákig, indult volna vissza. Ma is csak úgy tudtam lerakatni egy kocsit, hogy szóltam két barátomnak. Néha, csak a korábbi tekintélyünkből élünk.

— Ezek szerint, ha én jönnék ide diszpécsernek, megbuknék?

— Jelenleg biztos megbukna. Még nem egészen kiforrott ennek a munkakörnek a helye nálunk.

— Hogy telt a tegnapi napja?

— Reggel hat előtt szóltak az üzemekből, hova milyen anyag kéne. Intézkedtem, hogy a termeléshez kellő anyagokat megkapják. Aztán megnéztem a létszámot, a művezetők a nyakamon voltak: innen isi, onnan is hiányzik egy- egy ember. Intézkedtünk, hogy a pillanatnyilag kevésbé fontos helyekről menjenek át a dolgozók...

— Ez nagyon nehéz lehet. Még a katonaságnál is bonyodalmakkal jár az effajta parancs.

— Borzasztó nehéz. Az emberek minket szindnak. De hát a termelésnek menni kell. A nap további részében a gátló problémákat oldjuk meg, ahogy lehet. Jobbára ezeket is a régi kapcsolatokra alapozva.

— Mi volt itt a 27 év során?

— Körülmentem. Kőműves voltam először a tmk-ban. 57 után a kohóhoz kerültem adagolni. 66-tól tavalyig művezető voitam. Közben Hévig a párttitkári funkciót is betöltöttem. Most szervező- titkár vagyok.

— Melyik könnyebb: a művezető vagy a diszpécser beosztás?

— A diszpécseri. Nézze meg a lábamszárát. Látja? És ilyen minden művezetőé, mert ha napi 40 kilométert nem gyalogol, akkor nem is 'jó művezető. Ugyanezt kell csinálni a diszpécsernek is. Csak nem kell emberekkel foglalkozni, ami mindentől nehezebb.

Molnár Pál

Legyen ott a tervező is

Műszaki fejlődés

r A futurológusok szerint 2000-ben mintegy 250 millió mérnök lesz a földön. Munkájuk termelékenysége a nagy teljesítményű számító- géoek és az új berendezések felhasználásával a tízszeresére nő. Napjaink tudományos publikációit akkor a ^.központi adatbankok” váltják fel, amelyeket kizálólag számítógépek kezelnek.

Nincs olyan szekér..

A pontosságot, a megbízhatóságot és a jó minőségű munkát mindenkor elismeri a vevő. Jó bizonyíték erre a salgótarjáni Arany János úti híradástechnikai szerviz forgalmának alakulása. Annak ellenére, hogy a Vegyesipari Javító Vállalat szervize tavaly valamivel több mint 50

százalékos forgalomnövekedést produkált, az idei év első felében is sikerült újabb 46 százalékos emelkedést elérnie. Lehet, hogy mégiscsak igaz a mondás,,mi szerint: nincs olyan szekér, amire még egy villával ne férne?

í aesan az építőiparral is úgy vagyunk, i,cldli a focivá]. Sokat beszélünk

róla, és egy kicsit mindenki szakértő. „Nem így kellene, hanem úgy”, adják, az emberek a tanácsokat, szövegezik a véleményeket. Tehetik ezt azért is, mert a házak mindenki szeme láttára nőnek ki a földből. Az építőmunkás a legnagyobb nyilvánosság előtt dolgozik. Az építők olyan alapvető szükséglet mint az otthon megteremtésén fáradoznak. Akinek még nincs lakása, vár, remél, esetleg pluszmunkát vállal, hogy több pénzhez jusson, gyűjt és spórol. Akinek már van tető a feje fölött, a gyerekére gondol. Annak gyűjtögeti otthonteremtésre. Ebben úgyszólván mindenki érdekelt. Társadalmi ügy lett az építőiparral törődni.

E témával foglalkozó szakemberek véleménye szerint az építőipar iránt az érdeklődés azért is felfokozott, mert tevékenysége nagyban meghatározza az emberek hangulatát, közérzetét. És ami szintén lényeges, ez az ipar csaknem az összes ágazat képességét, a népgazdaság szervezettségét tükrözi. Egy emeletes házban például több tízezer részegység, anyag, elem van. Az anyagok, elemek minősége, mennyisége, hiánya, határidőre vagy késedelmes szállítása jellemzi a többi iparág helyzetét, fejlettségét, együttműködésük állapotát is.

Az emberek talán nem mindig gondolnak arra, hogy amikor dicsérik, vagy bírálják a padló6zőnyeget, az éppen’ letört kilincset, a rosszul záró ablakot, a beázott tetőt, a hibás radiátort, akkor nemcsak az építők munkáját kritizálják.

Néhány évvel ezelőtt — főként szervezetlenség és egyéb hiányosságok miatt — az ipar előszobájaként emlegették az építőipart. Később változott a helyzet. Kiépült a házgyárak hálózata, az építkezések technológiája is jelentősen fejlődött. De alaposan megnövekedett a társadalmi igény, az építőiparral szemben támasztott igény is. Nemcsak mennyiségileg — 15 év alatt 1,2 millió lakást kell felépíteni —, hanem minőségileg is, amiről érdemes kicsit meditálni.

Nem készülhet el úgy közintézmény, üzem, hogv a megrendelő kérését, kikötéseit ne hallatná, vagy ne fogadtatná el. Mert különben nem fizet. Leállítja a beruházást, vagy másik vállalatra bízza a munkát. Az állampolgár viszont legtöbbször készen kapja a lakást. Amikor már az óhajaival senki nem törődik, sok értelme nincs, hogy sóhaját elmondja. Még az első kapavágás előtt kellene a tervezőnek figyelembe vennie a majdani lakó kérését, igényét! ’Ehelyett mi történik? Normák, statisztikák, számok és a meglevő forintok alapján kialakul a szabvány. Igaz, a házgyárak jellege miatt túl nagy variációra nincs lehetőség, de annyi bizonyos, a jelenleginél nagyobb választékra, az igények differenciáltabb kielégítésére lenne szükség.

Egy másik társadalmi óhaj; gyorsabban én olcsóbban építkezni. De hogyan lehetséges ez, amikor évről évre több házat kell tető alá hozni, s világszerte emelkedik a nyersanyag, így az építőanyag ára is. Persze. nemcsak azért lehet drága az építkezés, mert emelkedik a cement, beton vagy a tégla ára. Pontosan kimutatható, hogy ha a kulcsátadásig megnyúlik az idő. több ezer vagy millió forintba kerül a késés. Okai: a beruházás nem összefüggő folyamat, a tervező elzárt, független életet él, mert nem kötelessége, hogy álmának megvalósulását figyelemmel kísérje. Időben nem is tud beavatkozni, ha az eredeti elképzelésen valamit változtatni kell. Ezért gyakori az ismételt tervkészítés, ami a beruházás megkezdésénél legalább egy év késést jelent.

g-y j és Városfejlesztési Mi* nisztérium a közel* múltban kidolgozta az építésszervezés VI. ötéves tervre vonatkozó fejlesztési koncepcióját. Lényeges döntés született: a tervezői építészeti te. vékenységet megfelelő hatáskörrel és felelősséggel be kell kapcsolni a beruházás minden szakaszába. A tervezőnek ott kell lennie, amikor az előkészítő munkát megkezdik és ki kell vennie részét a munkahelyi művezetők teendőiből, egészen a befejezésig. Átadás után ellenőrizniök is kell a létesítmény üzemelését és értékelni a tanulságokat. Újszerű együttműködés és munkamegosztás alakulhat ki ily’ módon a tervező, a kivitelező, a beruházó között.

H. M.

Az

Ház kilenc nap alatt

Egy brit kőműves, a 32 éves Andy Lundy versenyre hívta az ország többi kőművesét. Lundy egy óra alatt 619 téglát rakott fel. Még ez is „gyenge” teljesítmény volt azonban Lundy 1977. évi eredményéhez képest, amikor egy óra alatt 1414 tégla felrakásával nyerte meg az országos versenyt. Lundy akkor állítólag 9 nap alatt épített fel egy ötszobás kis házat garázzsal együtt.

A demokrácia lényege

A demokrácia, ez az életbevágóan fontos kérdés, az utóbbi időben Nyugaton, rafinált spekuláció tárgya lett. A vezető polgári politikusok szótárában a leggyakrabban használt szavak: a „demokrácia”, a „szabadság”, az „emberi jogok”. Ám kevés fogalmat értelmeznek annyira önkényesen, mint ezeket. Mi több, mindnyájan abban a szerepben tetszelegnek, hogy ők a demokrácia kiszélesítésének, a szabadság védelmének hívei, az emberi jogokért folytatott harc bajnokai. Hivatkoznak a polgári tudománynak az úgynevezett tiszta demokráciáról kialakított felfogására, osztályok felettivé és hatalomtól elszakítottá tágított koncepciójára.

A marxizmus újszerűén közelítette meg a demokráciát. Megállapította, hogy a demokrácia mindig osztályjellegű. Ez viszont annyit jelent, hogy ma kétféle demokrácia létezik: polgári és szocialista! Ezért mielőtt egyik vagy másik ország társadalmi berendezkedéséről beszélnénk, arra kell válaszolni, hogy maga a társadalom kinek az osztályérdekeit védelmezi.

Vajon a társadalom demokratizmusát elsődlegesen az jellemzi, hogy hány politikai párt működik, van-e szervezett ellenzék és hogy változhat-e a kormány? Nem. Egyedül az a döntő, hogy a hatalom kinek a kezében van. Ha a hatalmat az elnyomó osztályok birtokolják, bármennyire megváltozik is a kormánypolitika, a kabinetet mindig a nagytőke irányítja. Bármennyire jelentős reformokat vezetnek is be, a demokrácia — a népuralom — kizárólag részleges és megnyirbált lehet, a kisebbség demokáciája.

A kapitalizmusban ez mindig így volt. Sőt. A monopolista fejlődés korszakában és különösen napjainkban minden polgári demokratikus intézmény egyre jobban szembekerül a néptömegek tényleges érdekeivel, ugyanakkor elveszti valóságos tartalmát is. Ennek következtében sok kapitalista országban az utóbbi időben az a jelenség figyelhető meg, hogy a lakosság nagy része ténylegesen bojkottálja a hatalmi pozíciókat eldöntő választásokat. Például: az Egyesült Államokban a zajos reklámhadjárat ellenére 1960-ban az elnökválasztáson a választásra jogosultak 64 százaléka, 1968-ban 60,6 százaléka, 1972-ben 55,6 százaléka és 1976-ban 54 százaléka vett részt. Ez annyit jelent, hogy az amerikai választópolgároknak csaknem a fele nem vett tudomást a szavazásról.

Miért van ez így? Nem érdeklődnek már az emberek a politika iránt? Erről szó sincs. A választók megértették, hogy a választás kimenetelén gyakorlatilag igen kevés múlik. A képviseleti demokrácia szervei egyre inkább elvesztik tényleges hatalmukat, amely a végrehajtó apparátus és a hivatalnokok kezében összpontosul. Ez utóbbiak és nem a választott politikai vezetők a fő mozgatórugói a többpártrendszere® államnak, ők vannak a polgári bürokrácia csúcsán. Ha az alapvető polgári demokratikus intézményeket jelenleg átértékelik, az annak logikus következménye, hogy egyre jobban erjed a polgári demokrácia.

A szocialista világban teljesen más a helyzet. A szocialista demokráciának megvan a maga története. Nem mindjárt teljesen befejezetten, hibáktól és fogyatékosságoktól mentesen jelenik meg a világon, hanem számos szakaszon megy keresztül, amelyeknek során szüntelenül tökéletesedik. De teljesen helytelen ezen az alapon a polgári demokrácia mércéit alkalmazni rá.

Mindenféle polgári demokrácia, még a leghaladóbbra is jellemző az ellentmondás a demokratikus elveknek, jogoknak és szabdaságjogoknak politikai téren való hirdetése és a szociális-gazdasági viszonyok területén mutatkozó antide. mokratizmus között, amely a termelési eszközök magántulajdonában és a dolgozó többségnek a burzsoá kisebbség általi kizsákmányolásában testesül meg. Mint a tőkésországok politikai életének jelenlegi állapota mutatja, a polgári demokratikus elveket, normákat és hagyományokat aláássák és meggyengítik az állammonopolista kapitalizmust belsőleg jellemző tendenciák. A képviseleti hatalom szerepének a végrehajtó hatalom javára történő korlátozása, a büntető és a megtorló apparátusnak a megerősítése stb. Az igazi sokoldalú demokrácia elengedhetetlen feltétele, hogy minden dolgozó ténylegesen részt vehessen az ember tevékenységét alapvetően meghatározó termelésirányításban. A mi demokráciánkat a termelésben közvetlenül a munkakollektívák valósítják meg. Nyilvánosan megvitatják a népgazadsági terveket, folyamatosan termelési tanácskozásokat tartanak, amelyekben szorosan összekötik az ellenőrzés állami és társadalmi funkcióit.

A szocializmus tapasztalatai kétségbevonhatatlanul arról tanúskodnak, hogy a demokrácia sokoldalú fejlődése társadalmi rendünk növekvő erejének éltető forrása. De fordítva is igaz: a demokratikus normáktól való bármilyen eltérés, a néphatalom bármilyen korlátozása helyrehozhatatlan károkat okoz a szocializmus építésének.

A történelmi tapasztalat újra és újra bebizonyítja, hogy a demokráciáért folytatott harc kifejezi a forradalmi mozgalmak lényegét. És mindenütt, mind a szocialista államokban, mind pedig azokban az országokban, amelyekben a dolgozók a tőke ellen küzdenek, vagy nemzeti felszabadító harcukat viszik végső győzelemre, az élet új tényekkel igazolja V. I. Lenin szavait: „a következetes demokrácia egyfelől szocializmussá válik, másfelől-. szocializmust követel.’’ V. K.

A Jászságba készülődtek a magyarnándori Mikszáth Tsz kombájnosai. Pálfalvai Pál és Szűcs Tibor az alföldi aratásban segédkeznek NDK gyártmányú gépeikkel. Később a jász kombájnosok jönnek megyénkbe, a betakarítás gyorsítása végett. (k. j.)

L NÓGRAD - 1979. július 10., kedd

3