Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

Gépeh a föld alatt Nógrádira alakítani „Közepes hajtásra nem fizetnek” I Kelesetek és teljesítmények A nógrádi szénmedencében az utóbbi esztendők során mind több, különféle nemzetek által gyártott és más-más rendeltetésű gép került, a ne­héz fizikai munkát megköny- nyítendő, a föld alá. Magyar, szovjet és angol önjáró-hidrau­likus támrendszerek, F—6-os vágathajtó gépek, EHOR és EIMCO típusú, vágathajtást szolgáló berendezések néhány példánya sejteti egyelőre a még inkább nem emberi erő­kifejtésen alapuló jövőt. S ez fontos, igen lényeges. Hiszen a Nógrádi Szénbá­nyák, amelyet az utóbbi évti­zedben az országban talán legérzékenyebben sújtoft a bányászat nagyarányú visz- szafejlesztése, nemcsak a kö­zép-európai, hanem még a szomszédos borsodi medence gépesítési fokától is elmaradt. A fejlesztésre rendelkezésre álló igen-igen szűkös anyagi fedezet csak használt, más trösztöknél már nullára leírt berendezések vásárlását tet­te lehetővé, amiken tanulni ugyan lehetett, de kevés ki­vétellel — dolgozni nehéz volt velük. És nem is gazdaságos. Szemrebbenés nélkül ott kel­lett hagyni a nagyarányú tönkremenetel miatt' a szo­rospataki aknaüzem egyik frontján a múlt év tavaszán a ki tudja hány esztendőt ..ha­zánk szénbányáiban töltött” Gullick típusú angol önjáró frontbiztosító berendezést... Szinte naponként kellett sze­relni —, s emiatt álltak a frontok — a maróhengereket... (Amik, múlt év végi statisz­tika, gyakori meghibásodásuk következtében huszonnégy óránként csak 260—360 per­cen át tudták segíteni az egyik legnehezebb munkát végzőket.) Sorra álltak le az EHOR- (elektromos, hidrau­likus, oldalürítésű rakodó) gépek.'. Amelyek az egyik legnehe­zebben menő munkát, a vá­gathajtást segítenék, ami legalább olyan fontos tevé­kenység, mint a frontok üze­melése. Miért e sok hiba, ja­vítás, káromkodás, ered­ménytelenség? Klimkó István, a szorospataki aknaüzem gé­pészeti vezetője mondja: — A nógrádi szémedencé- ben jóval eltérőbbek a geoló­giai viszonyok, mint bárhol másutt az országban. Kemé­nyebbek a kőzetek, más a te­lepek dőlése, víz, sár, iszap teszi igencsak próbára a má­sutt sikeresen üzemelő gépe­ket. Amelyek alaptípusok. S ha azt akarjuk, hogy beszer­zésük. munkába állításuk eredményeket, s ne lemara­dást, bosszúságot okozzon, a helyi, sajátos körülmények­hez kell őket alakítani. Ter­mészetesen, az alaptípus meg­változtatása nélkül. — Eszerint minden masinát „megreperálnak”? — Nem! Az eredetileg- is kemény körülmények kibí­rására konstruált szovjet és angol gyártmányú fejtő-ra- kodó gépek bírják a strapát. Szinte alig kell hozzájuk nyúl­ni. a javításaikra fordított ki­eső idő igen alacsony. — A baj ezek szerint.. 1 — ... a hazai gépekkel van. — Gyengébbek lennénk e téren más nemzeteknél ? — Nem! Ezeket szénre — széntermelésre-rakodásra — tervezték. Nálunk pedig, a fentebb már említett roisz geológiai viszonyok miatt sokkal többet mennek előre meddőben... És, ha megemlít­jük, hogy egy köbméternyi szén súlya alig tesz ki, 1,5 tonnát, szemben a meddő két tonna feletti nehezével, már ebből is érzékelhető a nagvobb igénybevétel. a hamarabbi „gépelfáradás”. A szorospataki aknaüzem­ben főként EHOR-gépeket használnak, melyeket a Kö­zép-dunántúli Szénbányák dudari üzeme gyárt — nem hosszú ideje, a nógrádi tapasz­talatokat is figyelembe véve. Melyek alapján bírósabbak lettek a konstrukciók, „elvise­lik” a kőzetek nehézségeit, azonos idő alatt több termel- vényt képesek rakodni és —, ami jelentős megtakarítást is eredményezett, ritkábban kell náluk motort cserélni. — Módosítottuk a hidrauli­kus motor- és szivattyúrend­szert, s az ezzel járó meghaj­tórészt is — mondja a gépé­szeti vezető. — Eddig éven­ként háromszor-négyszer is szereltünk beléjük új motort, egynek-egynek az ára húsz­ezer forint —, az egyes számú gépünk pedig már egy esz­tendeje megy ugyanazzal. — S mit szóltak ehhez1 a gyártók. — Természetesen tárgyalá­sokat folytattunk velük, s ők a későbbi gyártásnál már felhasználták a mi javasla­tainkat. — Nógrádias lett hát a dudari gép? — Igen. Mások megelége­désére is. így változnak hát a masi­nák a föld alatt. S így talán hamarosan, hogy kevés szén jön fel a külszínre, már nem a gépek lesznek a „bűnösök”... Karácsony György Piros lesz a paradicsom... A gdyniai kikötő Fél évszázadot fennállási óta most először változik lé nyegesen a gdyniai kikötő ké pe. Az ötven évvel ezelőtt építőket dicséri, hogy szinti napjainkig t tökéletesen kielé­gítette' az igényeket. Természe­tesen lehetetlen, hogy az ak­kor a jövő számára épült lé­tesítmény tervezésénél Tade- usz Wenda mérnök és táfsa előre látták volna a konténe­res szállítás elterjedését, vágj azt, hogy a hajók befogadóké­pessége tízszeresére nő. 1923 augusztusában kötötl itt ki az első óceánjáró, az amerikai Kentucky. hogj munkanélküli kivándorlókká! megrakottan induljon az Egyesült Államok felé. Az átfogó építési munkák az ezt követő évben valósultak meg. A jelentős szénszállítá­sok a kikötő fejlődésének mo­torjává váltak. Míg 1926-ban Gdyniában nem egészen 400 000 tonna „fekete ara­nyat” raktak át, addig 1938- ban már több mint 7 millió tonnát. A rakodás könnyítá- oére két hatalmas szállítósza­lagot szereltek fel, ami a va­gonbillentőkkel lehetővé tet­te, hogy a szén közvetlenül a hajók gyomrába ömöljön. A kikötőnek 1039-ben már 87 különböző átrakóberende­zése volt: nagy teherbírású kikötői daruk, híddaruk, úszó­daruk, szállítőszálagok stb. Nagyon gyors egymásutánban épültek a különböző raktá­rak, melyeknek együttes te­rülete a háború előestéjén meghaladta a 250 000 négyzet- métert. •1 .nem sárga. A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ kertészeti szakcsoportjának tagjain mindenesetre nem múlik a siker. Illés István, a szakcsoport tagja Antal Jánossal együtt szorgalmasan gondozza, ápolja a növényeket. A fólia­sátrak alatt soroksári Fl-es paradicsom érik, mellettük jófajta paprika. Hasznosította a szakcsoport a sátrak közti területet is, burgonyát, dinnyét. babot, zöldséget, karalábét, karfiolt és káposztát vetetlek bele. 4 felnövekvő új nemze­dék — a gyermekeink — mindig is a figye­lem középpontjában vannak. Az idei esztendőben a meg­szokottnál is többször kerül szóba, mit teszünk, mit tehe­tünk még inkább gyermeke­ink boldogságáért, nyugodt, békés életéért? Az idei, a gyermekek nem­zetközi éve. Hogy az elképze­lésekből. tervekből valóság váljék, ezt segíti elő az a me­gyében alakult bizottság, mely­nek többek között tagja a Vöröskereszt is. Nem kell számokkal bizo­nyítani —, bár statisztikai je­lentések bőven alátámasztják —. hogy társadalmunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy gyermekeink egészségesen nőjenek fel. Nálunk nincs elhagyatott gye­rek. Akit a szülei magára hagytak, azt az állam karol­ja fel. jó kosztot. ruhát, cipót, törődést kap. Ne szépítsük azonban a va­lóságot. Mindezek ellenére szükség van a szervezett gyermek- és ifjúságvédelem­re, mert gyakran előfordul, hogy a szülök rendezetlen csa­Széles szakmai skálát fut­nak be a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár termékei. Nem­csak a munka sokféleségére igaz ez, konzekvenciái a bé­rezésben is éreztetik hatásu­kat. A pásztói gyárat bármikor jó szívvel ajánlhatnám egy kezdő közgazdásznak, aki a bérformák tanulmányozásá­„Próbálkoztunk a csoport­bérezés bevezetésével is.. hoz keres modellt. Néhány alapvető bérkonstrukciónak bizonyára a végére járhatna itt. — A forgácsolásnál darab­bért alkalmazunk, a lakatos­üzemben a csoportbérezés di- vik — mondja Mustó Miklós főmérnök. — Az öntödében időbér, plusz prémium kom­binált t el jesítmény bér-f ormá­ban részesednek a dolgozók, végül egyes területeken tiszta időbért fizetünk. — A sok bérforma a bére­zési gondok sokféleségével is jár? — Igazán gondunk csak a forgácsolók darabbérével van — válaszol a főmérnök. — Az „Nemcsak a szakmai gyakor­lat, a képesség és a szorga­lom fejeződik ki benne” egyes forgácsoló szakmunká­sok havi fizetése között túlsá­gosan is nagyok a különbsé­gek. — Ha a nyújtott teljesít­mények közti különbségek is ilyenek, akkor miért baj ez? — Mert nemcsak a szakmai gyakorlat, a képesség és a szorgalom fejeződik ki benne, hanem a gyártmányskála szé­lességéből adódó előnyök is — kapcsolódik a beszélgetés­be Virág Lajos normacsoport­vezető. — 2000—7000 forint között keresnek a forgácsolók, ekkora szóródás nem indo­kolt, még akkor sem, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a jól fizető területek a legstrapá- sabbak, ezek .követelik a leg­nagyobb pontosságot és erő­kifejtést. — Gondolnunk kell a szak­mai utánpótlásra is — fűzi a szót György Géza munkaügyi vezető is. — Ez is a bérkü­lönbségek enyhítése mellett szól. Ügy kell megoldanunk ezt a kérdést, hogy a fiata­labb szakmunkások tetszése mellett az idősebbek megér­tésével is találkozzon. Megle­hetősen kényes téma, egyszer mór elnapoltuk a döntést... Ez ügyben már tapasztalat- cserén is jártak a karcagi üveggyárban. Sukkal okosab­bak neVn lettek tőle. A meg­oldás útját-módját maguknak kell kifundálniuk. > — Próbálkoztunk a forgá­csolóknál a csoportbérezés be­vezetésével is — veszi visz­„Gondolnunk kell a szakmai utánpótlásra is” sza a szót a főmérnök. — A kezdeményezés részben a fel­tételek hiányán, részben sze­mélyes ellenálláson bukott meg. (A lakatosüzemben jól be­vált pedig a kollektív bérezés. Igaz, ott a munka is osztha­tatlan csoportmunka. Pont­számrendszer dönti el, ki mi­lyen mértékben részesedik a csoport teljesítményéből. S ha az egyén szorgalma hullámzó, ingadozik szorzószáma is.) Tari Gábor esztergályos a forgácsolók középmezőnyé­hez tartozik, havi 4000—5300 forint kerül fizetési boríték­jába. — Háromszázad milliméter pontosságú ez a munka — s mutatja a duplacseppes fa­zon nélküli szájformát, amit a tokodi üveggyárnak eszter­gál. — Darabja 6 forint, hét műveletet kell elvégezni raj­ta. Keményre sikeredett az öntvény, lassúbb vele a ha­ladás. — Hogyan tud többet ke­resni? — Először is többet kell dolgoznom — aztán tűnődve hozzáteszi. — És a gyengéb­ben fizető munkát is ponto­san, jól megcsinálni, mert úgy remélhetem csak, hogy az igényesebbeket is rámbíz­zák. Ez egj'általán nem mind­egy. hiszen a 61-es kategóriá­jú munka már darabonként 19,80-at fizet. Akárhogyan is: a kereset egyértelműen a munkától függ. Szarvas Pál marós nyolc éve szakmunkás. — A keresetünk' érdekli? — válaszol kérdéssel a kér­désre. — Itt az emberről sza­kad a víz, ha keresni akar! A közepes hajtásra nem fizet­nek. Rákényszerülünk. hogy az időt kihasználjuk, s a „A kereset egyértelműen a munkától függ” munkát gondolkodva végez­zük, azaz a műveleteket saját magunknak célszerűen meg­szervezzük. — A napi nyolc órából mennyit tölt el valóban mun­kával? — Hetet feltétlenül. A reg­geli beállással negyed-fél óra elmegy, de ez fizetett idő. Ezenkívül, csak a legszüksé­gesebb időre hagyom ott a gépemet. — Vannak itt, akik 6—7000 forint körül keresnek. Mi a véleménye erről? — Ha becsületes munkával teszik, miért ne? — válaszol Szarvas Pál. — ljzek általá­ban idősebb szakmunkások. „Rákényszerülünk, /hogy az időt kihasználjuk” Ha én is lehúztam vagy har­minc évet a gyárban, azt hi­szem, elvárom majd, hogy ez a fizetésemben is meglátszód- jon. Adva van egy közös kalap, amibe ki-ki beleteszi saját munkájának értékét. Hogy a kalap tartalmának szétosztása végül is milyen formában tör­ténik, az a kisebb jelentősé­gű kérdés. Egy a lényeg: min­denki annyit kapjon belőle, amennyit képességei, szorgal­ma, munkaszeretete alapján megérdemel. Csakis így igaz­ságos. — szemű — GYERMEKÉVBEN GYEREKEKRŐL ládi élete, a rossz lakás,' az alkoholizmus együttvéve a gyermekek egészséges fejlő­dését veszélyezteti. Nógrád megyében a gyám­hatóságoknál és az iskolák­ban, óvodákban 2227 gyerme­ket tartanak veszélyeztetett­nek. Ez a hivatalos adat. Hogy emellett még hány csa­ládban sínylik meg a gyere­kek anyjuk, vagy apjuk fele­lőtlenségét. ■ ■ iszákosságát, munkakerülését, nem lehet számon tartani. Magas a válá­sok száma és a válások nagy része a gyermekeket érinti, bánatot, lelki törést, nemegy­szer személyiségzavart okozva. Nyilvánvaló a következte­tés, hogy a gyermek- és ifjú­ságvédelmi munkát nem lehet elválasztani a Vöröskereszt más tennivalóitól. összefügg a felvilágosító, a nevelő mun­kával. az alkoholizmus elleni küzdelemmel, az egészséges életmódra neveléssel. Első­sorban azért, hogy a veszé­lyeztetett gyermekekre idő­ben felfigyeljenek pedagógu­sok, gyámügyesek, vöröske­resztesek. Bizonyos esetek­ben, jobb, ha a gyerek mi­előbb állami gondozásba ke­rül, kiszakadva addigi környe­zetéből. Az állami gondozott gyere­kek száma a megyében hat­száz körül van, mintegy negy­ven százalékuk cigány szár­mazású. Ez már magában vé­ve figyelmeztető adat. A gyermek- és ifjúságvéde­lem mindenképpen „csapat­munka”. Közösen végzik a tanácsok gyámhatóságai, a szülői munkaközösségek, az iskolák, a gyermek- és ifjú­ságvédelmi bizottságok, vö­röskeresztesek. Mit tehetnek a vöröskereszt tes szervezetek? A városok­ban, de elsősorban a közsé­gekben a tervszerű, felderí­tő munka a legfontosabb. Ne csak akkor kiabáljunk, ha már ég a ház, hanem az első nyil­vánvaló jelzésekre próbál­junk segíteni. Sokan hangoz­tatják — nem ok nélkül —, hogy nagyon nehéz megítél­ni, mikor válik egy gyerek veszélyeztetetté, kell-e jelez­ni a hivatalos szerveknek, vagy csak egyszerűen átme­neti családi perpatvarokról van szó. Így igaz. Ennek ellenére mégis sokat tehetnek a vö­röskeresztes szervezetek, a védőnők, a körzeti orvosok, a községben tanító pedagógu­sok. Gyakran jelez veszélyt az ifjúsági őrjárat. családvédelmi bizott­ság részletesen meg­határozta a soron kö­vetkező legfontosabb tenni­valókat. Mindezekben tükrö­ződik a törekvés, hogy idő­ben figyeljünk fel a veszély első jeleire. Segítsünk, hogy a segítség idejében jöjjön. — cse — NÓGRÁD - 1979. július 6„ péntek ó

Next

/
Thumbnails
Contents