Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

t Kői röplabda Kél kiscsapat kulön-külön küszködik J$ie*őjelöltek t Kazáré» Kisterenye Kosárlabda Kimagaslik a szovjet csapat Szívesen jönnek Nógrád megyébe az NB II Keleti cső* portjába tartozó női röplab­dacsapatok bajnoki mérkőzést játszani. Biztosra vehetik, hogy innen mindig „simán” hazaviszik a . győztesnek járó pontokat. Az idei bajnokság tavaszi szezonjában Kistere­nye még nyeretlen, Kazár is csak ellenük győzött. A cso­port két biztos kiesője a me­gye két „reprezentánsa”. Ellentétek kívül-belül Kazáron nemrégiben bú­csúmérkőzését játszotta Gu- bányi Ottilia, a csapat eddigi játékos-edzője. Akkor szegő­dött a gárdához, amikor má­sodszor jutottak el az osztá- lyozóra és sikerült az NB II- be kerülni. Addig Va$s Mik­lós volt az edzőjük: de hogy most ki lesz, arról még sem­mi hír. Nincs összhang ebben az együttesben a játékosok kö­zött. Már az is tarthatatlan volt, hogy az edző Salgótar­jánban dolgozott, Nagybá- tonyban lakott és Kazárra járt a tréningekre, a találkozókra, így persze nehéz együtt tar­tani egy olyan társaságot, ahol 16 éves a legfiatalabb, de akad akinek már 14 éves lá­nya van. Még így is az idő­sebbekre lehet számítani in­kább: Kisterenyéh is szinte edzés nélkül „ugrott be” a csapatba Kósné, Tőzsémé —, s az ellenfélnek három saját akciója sikerült mindössze a találkozón. A többség a Váci Kötöttárugyár helyi üzemében dolgozik, ám ott még azt sem hagyják, hogy ha délutánosok, ledolgozhassák az edzés mi­atti időkiesést délelőtt — nem engedik el őket a gya­korlásokra. Emiatt sincs össz­hang, s a nemzedéki ellenté­tek sem ritkák. Lappangó el­lenségeskedések, piszkálódá- sok pattannak ki időről idő­re. Van úgy, hogy ordítoznak egymásra játék közben. So­kan az edzőben keresték a hibát, pedig játékosként is egyik legjobbja volt a csapat­nak eddig, Kovács Vilmosné és Kovács Mária mellett. Tény, hogy Gubányi „Lotti- nak” (játékosai így hívják) nem volt elég ideje foglalkoz­ni az újonnan jelentkező kez­dőkkel, az ifistákkal is a fel­nőttcsapat mellett. Erre kü­lön szakember kellene. Sokan eljöttek egykét edzésre, le is igazolták őket, de sportorvos­hoz már nem jutottak el. Nem volt, aki törődjön velük. Az üzem sem patronálja őket, pedig jó reklám lenne nekik, ha sikeresen szerepelnének a kazáriak. De a községben a vezetők sem törődnek úgy a röplabdával, mint kellene. Nem elég a jó szabadtéri pá­lya, ha télen, rossz időben nincs hol gyakorolni. Hiába van meg a felszerelés, ha nem akad megfelelő magas, jól ütő játékos, aki felvegye. Kazáron manapság mosto­hagyerek a női röplabda. A közönsége is, ha van —, ^mi­kor nem esik egybe a íabda- rúgócsapat mérkőzésének időpontjával az ő találkozó­juk — inkább szidja a játé­kosokat, ellenük hangolja a bírókat. Azt mondják, ha ki­esik a csapat — márpedig minden jel erre mutat —, az idősebbek abbahagyják. Kár lenne értük. Viszont majd a fiatalok tiszta lappal indul­hatnak jövőre — egy osztály- lyal lejjebb. Valahogy így kellene . . . Bánhegyiné leütése a tavalyi ma­gyar-japán válogatott női röplabdamérkőzésen, a salgótar­jáni sportcsarnokban. Herbst Rudolf felvétele Janus-are ú »porttámogatás Tavaly írtunk már a kiste- renyei női röplabdacsapat edzőjének, Molnár Lászlónak a panaszáról: a helyi gimnázi­um vezetése, tantestülete in­kább gátolja, mint segíti az NB II-es együttes munkáját, fejlődését. Akkor az iskola il­letékesei élénken tiltakoztak és elmondták, megmutatták, milyen aktív sporttevékeny­ség van náluk. Ám olyan is akadt köztük, aki négyszem­közt megmondta az edzőnek: igazad yolt, Laci bácsi... És azóta ez az áldatlan állapot csak tovább romlott. Az egyet­len, valamire való pályát is olyan — szitálatlan — salak­kal borították be a gimnázi­um udvarán, hogy azon szin­te lehetetlen játszani. És jel­lemző az iskolai sportszemlé­let kétarcúságára, hogy ép­pen a társadalmi munkával épített kézilabdapálya át­adása alkalmából tették ezt, mert az oldalt felhalmozott, durva salak elcsúfította vol­na az ünnepség színhelyét. A nemrég felszerelt reflektorok fényéből sem' jutott a röplab­dapályára. Szemléletes kép:- az iskolai tömegsport mel­lett a minőségi sport árnyék­ban maradt... Így aztán hiába mutatható ki papíron, hogy a csapat tag­jai szinte mind gimnazisták: előfordul, hogy Edzett ifjú­ságért rendezvény miatt nem engedik el őket — edzésre! A röplabda amúgy sem a min­dennapi kenyerük, az éltető elemük; inkább mennek disz­kóba, kirándulni, strandolni, lötyögni. A szülők java réáze is úgy gondolkodik, hogy mi a haszna belőle? („Csak” a gyermekük egészsége...) Nincs különjuttatás, csak néha egy kis üdítő ital, olykor közös va­csora —, de emellett csak a fáradság, a munka. A győze­lem örömét már el is felej­tették, hiszen régóta ők játsz- szák a pofozógép szerepét a Keleti csoportban. Talán nem is csoda, hogy az idősebbek, akik tavaly abbahagyták, nem vágynak vissza aj együttesbe. Pedig ők is kisegíthetnék a szekeret a kátyúból. A mostani csapatban nincs kiugró tehetség. Ha feltűnik a gimnáziumban egy jól moz­gó, magas kislány — elviszik atJetizálni. Az I—II-osok a középiskola csapatában ját­szanak. Most 10—14 éves is­kolásokkal próbálkozik az edző, úttörő- és serdülőcsapa­tot igyekszik összehozni, hogy legyen utánpótlás. Jövőre, ha átadják az új iskolát, ta­lán állandó délelőttösök le­hetnek, több idejük marad a röplabdára.. Van koztuk jó növésű kislány, előfordult, hogy az első csapatban is be­mutatkozhatott egyik-másik, ök persze, ma még képtele­nek megakadályozni a kie­sést, hiszen többségük csak most barátkozik a röplabdá­val. De a heti három edzés, a több csapatra való fiatal lelkesedése meghozhatja egy­szer a változást.­Két rosszból — »ST Jó? Küszködnek a női röplab­dával a Nógrád megyei csa­patok. (A férfiak sem állnak sokkal jobban —, de ez a té­ma külön is megér egy mi­sét.) Nem támogatja őket sem a községi vezetés, sem az üzem, vagy az iskola, sem a szakmai irányítás eléggé. Ha­sonló a helyzetük: búcsút kell mondaniuk a második osztály­nak. Körülményeik, játékosa­ik ma nem is méltók, nem elég érettek ehhez a szinthez. De eihamarkodott dolog volna lemondani róluk' örök­re, elásni a reményt. Kazár és Kisterenye nincs messze egy­mástól. Talán, ha egyesítenék az erőket, ha összefognának, s közös csapattal Indulnának harcba jövőre a visszajutá­sért! Jobb szakmai, szemé­lyi, tárgyi feltételekkel, több támogatással, odafigyeléssel. Hogy két rossz helyett egy jó gárda képviselje Nógrád me­gyét az ország női röplabda- sportjában. .. Várkonyi Ferenc Szerdán folytatódott a nóg­rádi megyeszékhelyen a há­romnapos nemzetközt ifjúsági röplabdatorna. Az eLőző napi győztesek ismét jobbaknak bi­zonyultak ellenfelüknél. Franciaország ifi. vál.*—Ro­mánia ifj. vál. 82—66 (30—29). Salgótarján, váxöéi sport­csarnok, 400 néző, v.: Semisz (szovjet), Juhász (magyar). Franciaország: Christophe (2), Borg (—), Proudboma (8ö, Pollet (8), Galard (4). Csere; Simonetti (16), Mailiet (2), ROndet (6), Marie (9), CBral (2). Gorczweski (3), Bosero (16). Edző: M. Ostric- Romá­nia: D. Pertache- (4), C.. Per- tache (2), Blasutti (9), Győrfi (18), Oprescu (11). Csere: Neagu (—), Rotaru (Ifi), Hosz- szú (2), Costin (2). Edző; G. Znasim. . j A román csapat', akárcsak előző -nap, ismét magassági fölényben levő ellenfelet fo­gott ki, a jobban kezdő fran­ciákat, akik „ellopott” labdák­ból szereztek vezetést az első percekben. Biztosabbak voltak labdafogásaik a lepattanókat rendre megszerezték. A 8. percben egyik irányító játé­kosuk, Christophe megsérült, a bokáját fájlalta, s nem is tudott később visszaállni. Két perccel később Oprescunak is Sportkör alakult Nógrád­kövesdeu Nógrádkövesd azon kevés települések közé tartozott, ahol eddig nem működött sportkör. Az év elején a köz­ség part-, állami, társadalmi, gazdasági szervei összefogtak, megteremtették az erkölcsi, anyagi hátteret egy sportkör létrehozásához. Az előkészítő • és szervező bizottság körülte­kintő mimikája után a közel­múltban összeült az alakuló közgyűlés, amely elfogadta a Nógrádkövesdi Építők Sport­egyesület létrejöttét. A köz­gyűlés megválasztotta a ki­lenctagú vezetőséget, a szám- vizsgáló és a fegyelmi bizott­ságot, valamint az egyesület elnökét Pálmai Béla szemé­lyében. A sportkör a kőbánya" és a falu fiataljainak biztosít spor­tolási lehetőséget. Közvetlen feladatként jelölték meg a tagszervezést, a tömegsport­tevékenység beindítását; az igények alapján a szakosztá­lyok megszervezését; a meg­kezdett építési munkák foly­tatását, illetve befejezésit. Spartakiád előtt A Szovjetunió népeinek nyári spartakiádjára 87 or­szágból hívtak meg a rende­zők vendégsportolókat az öt földrészről. A spartakiád ver­senyein mintegy 2500 külföl­di indul majd, valamennyi sportágban. Az első külföldi vendégek még e hét végén megérkeznek a Szovjetunióba, bolíviai, svéd, NDK-beli, len­gyel vívók személyében. A legtöbb versenyzőt az NDK indítja, 127-et, 14 sportágban. 19—19 sportágban indulnak lengyelek és csehszlovákok, 17-ben az egyesült államok- beliek és a svédek. Sport és rajz Ahogy a gyermekek látják A balassagyarmati járási úttörőelnökség, a járási műve­lődésügyi osztály és a járási sportfelügyelőség a gyermekév alkalmából rajzpályázatot hirdetett az óvodások, kisdobosok és úttörők részére. A gyermekek rajzban „mesélték el”, hogy ők hogyan látják a sportot, a testedzést. Az alkotások kife­jezik a gyermekekhez oly közel álló mozgás, játék, sportolás, szépségét, örömeit. A beérkezett sok-sok alkotás arról ta­núskodik, hogy a gyermekek szabad idejüket szívesen töltik sportolással, kirándulással, túrázással. A zsűri közel száz al­kotás közül választotta ki azt a huszonkilencet, amelyet az érdeklődők kiállításon tekinthetnek meg a szécsényi műve­lődési központban. A pályázatot meghirdetett szervek díjait c, következő gyerm.ekek kapták. Óvodások: 1. Liptai Mónika, 2. Deák Mónika. 3. Pongrácz László, Mindhárman a szécsé­nyí 2. sz. óvodából küldték be pályázatukat. A kisdobosok közül a zsűri az első díjat Szenogradi Tamásnak, a szécsényi Mikszáth-iskola tanulójának, az úttörők korcsoportjában Zagy­vái Mártának, a szécsényi 11. Rákóczi F. iskola úttörőjének ítélte oda. A következő tanulók képeit díjazták még: Ispán Csaba, Szalai Zsolt, szécsényi 11. Rákóczi F. iskola; Hütter Eliza, szécsényi Mikszáth-iskola, Király Ida, Varsány. A kiállításon 20 tanuló mutatkozik be alkotásaival a nyil­vánosság előtt. megrándult a bokája. 0azon­ban csak könnyebb sérülést szenvedett. A H0. percben át­vették a vezetést a románok a sokat sEabálytaiankodó fran­ciáktól, akik ekkor 10 szemé­lyi hiba fölött tartottak. Egész pályás letámadással próbál­koztak a kék mezes franciák, s 5 perc múlva egyenlítettek is. Fej-fej mellett küzdelem­ben az ő 1 pontos előnyükkel zárult az első húsz perc. A második játékrészben az első perc a román együttesé volt: 7 pontot szereztek gyors egymás utápban. A kemény csatában egymásnak rohant és összefejelt két játékos, a ro­mán Neagunak le is kellett, ragasztani felrepedt szemöldö­két. A magasra nőtt Bosero és a pontosan célzó Simonetti kosaraival kiegyenlített, majd vezetést szerzett a francia ötösfogat, amire a fiatalabb, hamarabb kifáradó románok­nak nem volt ellenszerük. Egyre nőtt a pontkülönbség,' és a technikásabb, rutinosabb kékek végül biztosan győztek. Jók: Bosero, Simonetti. Borg, Marie, ill. Blasutti, Rotaru, Győrfi. Szovjetunió ifj. vál.—Ma­gyarország ifj. vál. 85-*38 (36—21) x Salgótarján, városi sportcsar- csarnok, 400 néző, v.: Prun- ku (román). Szabó (magyar). Szovjetunió: Kozarzsevszkaja (7), Szarkiszjan (14), Barelj (15), Feodorova (—), Sz. Kuz- nyecova (18). Csere: Krisze- vics (2), Jakovleva (4), L. Kuz­nyecova (2), Ragyionova (2),' Andronova (6), Kotelnyikova ($), Rozskova <10). Edző: Mak- szimova. Magyarország: Borok (4), Petrák (—), Kalocsái (2), Schwarcz (—), Szabó (22). Csere: Fenesi ,(—), Sárosi (—). Szuchy <—), Gyeőry <2), Fa­ragó (8). A jói megtermett, három 190 cm-en felüli játékossal fel­álló szovjet csapattal szem­ben egy percig sem .volt esé­lye a fiatal, lelkes, de rutin- talan magyaroknak. Glyany- nyira, hogy első kosarukat a 8. percben, 20 pontos hátrány­nál szerezték. Hiába kért két­szer is időt a magyar edző. Cjiak a félidő közepe táján tá­madt fel valamelyest a zöld mezes hazai gárda. Kalocsai és Gyeőry többet mozgott, bát­rabban irányított, az egyetlen magas center. Szabó pedig el­kezdte „szórni” a kosarakat. A szovjet csapat némileg meg­torpant, de így is 15 pontos előnnyel zárta a félidőt. Szünet után ismét rákap­csoltak a vendégek, s 25 pont­ra nőtt az előnyük. Végi? tel­jes erőbedobással, keményen, de sportszerűen játszottak. Nem becsülték le ellenfelüket. A közönség bíztatása hiába­való volt. Éppen csak a 100 pontot nem érték el a torna résztvevői közül kimagasló szovjetek. Jók: Kriszevics, Szarkiszjan, Andronova, Ba­relj, Sz. Kuznyecova, ül. Ka­locsai Faragó, Szabó. A tor­na ma 9.30 órakor folytatódik a tarjáni sportcsarnokban. (várkonyi) Gyengébb a mai Újpest Göröcs János és a kuvaiti labdarúgás A posta 1976-ban kézbesítet­te a levelet, melyben Kuvait- ba kértek magyar labdarúgó­edzőt. Az MLSZ döntése ér­telmében az Újpesti Dózsa 62-szeres válogatott játékosá­ra, a ma 40 éves Göröcs Já­nosra esett a választás. A nép­szerű „Titi” — akinek brilli- áns technikája, hajszálpontos átadása oly sok élményt szer­zett a szurkolóknak — a har­madik kuvaiti esztendőt kö­vető szabadsága utolsó nap­jait töltötte itthon. Természe­tesen a távoli országban vég­zett munkájáról, az ott szer­zett benyomásairól esett szó. — Először a „Tadamon” klub utánpótláskorú labda­rúgóit bízták rám, majd egy év múltán a felnőttek mes­tere lettem. Ekkor már nem voltak nehézségeim, tűrhetően megtanultam arabul — emlé- kez'ett Göröcs. — Két évig szerepeltünk az ottani NB II- ben, míg az idei bajnokság­ban — ott is őszi-tavaszi rendszerben vetélkednek a csapatok — megnyertük az NB Il-t. így ősztől már a leg­jobbak között játszhat csapa­tom. — Tudni kell, hogy az után­pótlás-korosztály Kuvaitban 16-tól 20 évig tart, az ennél fiatalabb, 14—16 éves korcso­port tagjai csak előkészítő képzésben részesülnek, tétre menő meccseket ők még nem játszanak. Nyolc NB I-es és hat NB II-es gárda küzd a bajnoki címekért; a csapatok 22—22 játékost foglalkoztat­nak. Minden klubnak van 23 éven aluliakból álló együttese is. — A hónapokon át tartó kánikula miatt — érthetően — más a bajnoki menetrend, mint a mérsékelt égövi or­szágokban. A pontvadászat novembertől februárig tart, előtte és utána a Magyar Nép­köztársasági Kupának megfe­lelő „Emir Kupa” a versen­gés tétje. Márciustól július közepéig teljes szabadságot kapnak a játékosok. Ez magyarra fordítva any- nyit jelentene, hogy a labda­rúgók nyaralnak, vagy éppen presszóznak, lődörögnek fel, s alá — tisztelet a kivételnek. Kuvaitban csupán arról van szó, hogy a vakáció idején a játékosok „csak” dolgoznak, vagy éppen folytatják iskolai tanulmányaikat, mivel teljes amatőrök. — Más itthon dolgozni — így Göröcs — minden nehéz­ség ellenére. Ha például ott azt mondom, hogy délután háromkor edzés, az még nem jelent semmit. Ha fél ötkor beállít két játékos, azokkal kezdhetek mindent elölről, hi­szen igazoltan késtek. Bár a fejlődés még ilyen körülmé­nyek között is számottevő! az igazi minőségi változást Ku­vaitban csak a profizmus be­vezetése jelenthetné. Egyelőre azonban ez csak lehetőség. Addig is vannak a külföldi edzők, akik közül legtöbben angolok és jugoszlá- vok Ott dolgozott a jelenleg Szaúd-Arábiában tevékenyke­dő Zagaüo, az egykori brazil szövetségi kapitány, a tanár Carlos Alberto — aki csak névrokona az egykori világ­hírű brazil játékosnak. És ott van az egyetlen magyar, Gö­röcs „Titi” is. — Az öt legnagyobb klub­nak minden igényt kielégítő stadionja van, tornateremmel, uszodával. A nézőszám álta­lában a válogatott meccseken nő meg ugrásszerűen, elsősor­ban a két régi rivális, Szaúd- Arábia és Irak legjobbjai el­leni összecsapásokon tolonga­nak 40—50 ezren a lelátókon. A labdarúgást az állam ugyanúgy támogatja, mint a többi sportágat, ám ez az eredményeken még nem na­gyon látszik. Göröcs az itthon töltött hó­napokat igyekezett sokrétűen kihasználni. Nem csak nya­ralni jött, hanem rendszere­sen látogatta a bajnoki mér­kőzéseket, s ő maga is pályá­ra lépett egy alkalommal. A Diósgyőr elleni bajnoki ta­lálkozót megelőzően az Új­pesti Dózsa öregfiúk csapatá­ban ő is helyet kapott Du­nai II., Nagymarosi, Kuharsz- ky és a többiek között. — Izomszakadást szenved­tem, tíz napig nyomtam az ágyat — mondja bosszúsan. — Nem lehet az ilyen alkalmi összecsapásokra sem készület- lenül kiállni, ez 'a tanulság. Ami pedig a hazai bajnoksá­got illeti, nem sokat változott a helyzet. Az Újpest ma is a legjobb Magyarországon. Ha a hét év előtti Dózsát össze­hasonlítom a maival, nyugod­tan mondhatom: a mostaniak védelme, de különösen a kö­zéppályás sora gyengébb, mint amilyen a mi együttesünké volt. Jocha Károly NÖGRÁD - 1979. július 5., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents