Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

T.zennégyen vannak Nógrádban <* Miként boldogulnak a kedvezőbb adottságú termelőszövetkezetek 7 A termelőszövetkezetek előtt álló közvetlen feladat terme­lési lehetőségeik teljesebb kihasználása. Miként az egész népgazdaságban, a szövetkezetekben is a társadalmi terme­lés hatékonyságának növelésén, a minőség javításán van a hangsúly. Egyetemes érdek, hogy valamennyi szövetkezet fejlődjék — e megállapítások a párt Központi Bizottsága 1978. márciusi ülésén hangzottak el. A szövetkezetek fejlesz­tése Nógrádban is közösségi érdek. A termőhelyi adottságaik különbözőek. A rossz minőségű föld, a lejtő, az erózió sok­kal nagyobb erőkifejtést igényel a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságokban, mint a kedvezőbb helyzetben levők­ben. Milyen az arány megyénkben? Nógrád 37 termelőszö­vetkezetéből 18 kedvezőtlen termőhelyi adottságú, 5 gazda­ságilag elmaradott, és 14 nem támogatott, tehát kedvezőbb adottságú kategóriába van sorolva. Jellemző, hogy a legmos­tohább körülmények között működő szövetkezetekben a föld átlagos aranykorona értéke 11,3, míg a kedvezőbb adottsá- gúakéban 18,8. Utóbbiaknak — kisébb számuk ellenére — meghatározó szerepe van Nógrád mezőgazdaságában. Ezért is foglalkozott a közelmúltban a TESZÖV elnöksége a nem támogatott termelőszövetkezetek gazdálkodásának helyzeté­vel, a hatékonyság alakulásával, és a további tennivalókkal. * A rideg számok sokatmondó tényeket jeleznek. A nem tá­mogatott közös gazdaságok a megye termelőszövetkezetei termőterületének 38 százalékán gazdálkodnak. Viszont az Összes eszközérték 45,8, és a létszám 44 százalékával rendel­keznek. A termelési érték 49 százalékát, a nyereség 52 szá­zalékát produkálják. Az összes részesedési alapból 47 száza­lék az övék. Jövedelmszínvonaluk 7,5 százalékkal magasabb a megye termelőszövetkezeti átlagánál. A kedvezőbb termőhelyi adottságú közös gazdaságokban a területi és eszközkoncentráció révén előtérbe kerültek a szakosodási irányok. Megkezdődött a specializálódás, javult a szakosodás gyakorlati megvalósítása. A nem támogatott üzemek a termőföld védelme, a termőképesség' javítása ér­dekében 1973-tól 62,5 millió forint értékű talajjavító beru­házást és több mint 23 millió forint értékű erdőtelepítést vé­geztek. A gyeptelepítés és -felújítás ebben a tervidőszakban 1400 hektár. Említésre érdemes, hogy az alaptevékenység aránya az összes árbevételen belül 197 óta nem változott lényegesen: 68—70 százalék között ingadozott. Ezen belül a növény- termesztés csökkenő irányzatot mutatott. A kiegészítő tevé­kenység az összes árbevétel növekedése mellett megtartotta közel 33 százalékos részarányát. * örvendetes, hogy a növénytermesztés szerkezete tovább egyszerűsödött. A jövedelmezőbb árunövények — búza, ola­josok, hüvelyesek — termesztése került előtérbe. E szövet­kezetek termelésében koncentrálódik — tájkörzeti jelleggel — a burgonya és a bogyósok döntő hányada. A termőterü­let több mint húsz százalékán gyepgazdálkodást folytatnak. A termelési rendszerbe vont területek nagysága meghalad­ja a 14 ezer hektárt: hatféle rendszerben 10 gazdálkodóegy­ség érdekelt. A nagyobb értékű biológiai fajták és a korsze­rűbb technológiák alkalmazása, a tápanyag-gazdálkodás, az okosabb növényvédelem révén emelkedtek a termésátlagok: búzából közel 3 mázsával, kukoricából 2,4 mázsával, burgo­nyából és cukorrépából 15 mázsával haladták meg a megyei átlagot. Az állattenyésztési tevékenységükben a szarvasmarha- és juhtenyésztés a meghatározó. A szarvasmarhák, a tehenek 45 százaléka ezekben a szövetkezetekben található. Élen jár­nak a termelési irányok meghatározásában: hét mezőgazda- sági üzem tej-, hét pedig húshasznosítási irányba szakosodott. Juhtenyésztéssel hét közös gazdaság foglalkozik. Náluk ta­lálható a megye állományának közel húsz százaléka. A fej­lesztés dinamikus és kívánatos is egyúttal. Jelentős a pecse- nyebaromfi-előállítás, mellyel öt szövetkezet foglalkozik, és a megyei termelés 64 százalékát adják. A sertéságazattal vi­szont nincs mit dicsekedni. Jellemzője a kis méret, és a korszerűsítésre szoruló technológia. Termelése 1975-höz vi­szonyítva 34 százalékkal csökkent. Erdőterületük meghaladja a 8100 hektárt, a megye terme­lőszövetkezeteinek 30 százalékát. Technikai szzínvonaluk és szakember-ellátottságuk nem kielégítő. Felszereltségük vál­tozatos összetételű. Az alaptevékenységen kívüli gazdálkodás jelentősége kö­zel azonos a támogatott termelőszövetkezetekével. Értéke 316 millió forint évente, amely több mint másfélszerese az 1971-esnek. E tevékenység zömmel élelmiszeripari jellegű, amelyből a drégelypalánki szörpüzem 85 millió forinttal, a szurdokpüspöki savanyító pedig közel 11 millió forinttal ré­szesedik. A nem támogatott szövetkezetek háztáji árbevételből való részesedése közel 43 százalék, és a gépesítésben is jelentős előnnyel rendelkeznek a támogatottakhoz viszonyítva. ,Ezek az üzemek rendelkeznek a nagy erőgépek és a kombájnok közel felével. A hatékonyság és az eredményesség tekintetében jelen­tős különbségek vannak. A viszonylag kedvező természeti adottságok ellenére több olyan üzem is akad, amely az el­múlt években a gyengébben gazdálkodó, támogatott szövet­kezetek nyereségszintjén állt. Három szövetkezet — Drégely- palánk. Érsekvadkert, Szécsény — adta az összes nyereség 53 százalékát. A nyereség ily mérvű, indokolatlan eltérései jelzik, hogy a területi és eszközhatékonyságban, illetve az élőmunka-termelékenységben további jelentős tartalékok rejlenek. Rozgonyi István Kőolajvezeték-építés Űjabb tevékenységi körrel, kőolaj- és termékvezeték épí­téssel bővül a kereken egy évtizede Irakban dolgozó ma­gyar olajipari szakemberek munkája. Erről kötött most szerződést az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt kő­olajvezeték-építő vállalata és a Chemokomplex az iraki ál­lami kőolajipari beruházási vállalattal. A megállapodás szerint a magyar szakembe­rek 8,7 millió dollár értékű munkával Dél-Irakban 210 ki­lométer hosszú kőolaj- és ter- mékvezeték-rendszert építe­nek. A munkálatokat már jö­vő év elején meg kell kezdeni Basrah térségében, hogy a terveknek megfelelően mind­össze 12 hónap alatt elkészül­jön a vezetékhálózat. Íj üzemanyag Ikarus autóbuszokon is ki­próbálták Taskentben és Bu- harában a szovjet szakembe­rek tízéves kísérletei eredmé­nyeként előállított gázkon- denzátumot. A „fehér olaj­ként” emlegetett új üzem­anyag nemcsak lényegesen olcsóbb a hagyományosnál, hanem 30—40 százalékkal ke­vesebb mérgezőanyagot juttat a levegőbe. A gázsűrítménnyel, mint hajtóanyaggal először 1968- ban a Komi ASZSZK-ban a „Sarki fény” elnevezésű gáz­vezeték építésénél próbálkoz­tak meg a vállalkozó kedvű szakemberek. A kezdeti sze­rény eredmények további ku­tatómunkára ösztönözték a taskenti gépjárműintézet és a cseljabinszki politechnikai intézet szakembereit, akikből külön csoport alakult a gáz- kondenzátum gyakorlati al­kalmazásának kidolgozására. Az elmúlt évek kedvező ta­pasztalatai alapján a Szovjet­unió Állami Tervbizottsága úgy döntött, hogy 1979-ben és 1980-ban á korábbinál jóval szélesebb körben alkalmazzák egyelőre próbajelleggel az új üzemanyagot. Ha a kísér­letek továbbra is jó ered­ménnyel járnak, akkor áttér­nek a gázsűrítmény tömeges alkalmazására elsősorban a Szovjetunió közép-ázsiai, tá­vol-keleti és északi területein, ahova a hagyományos üzem­anyagok szállítása a legkölt­ségesebb. Munkába állt a második turnus az építőtáborokban Hétfőn már a második tur­nus látott munkához az ifjú­sági szövetség építőtáborai­ban: újabb 11 tábor nyitotta meg kapuit, és így szerte az országban 78 táborhelyen lát­hatott munkához 12 800 fia­tal — mondotta el Márton József, a KISZ-kb építőtábo­rok bizottságának titkára szerdán az újságíróknak az Ifjúsági szövetség székházá­ban megtartott sajtókonferen­ciáján az építőtáborozás kez­deti tapasztalatairól. Örömmel számolt be arról, hogy a diákok általában min­denütt túlteljesítették a vál­lalt feladatokat. Többségük ezen a nyáron is a mezőgaz­daságban és az élelmiszer- iparban serénykedik. Az első csoportban dolgozó csaknem 10 ezer fiú- és leány hasznos segítőtársa volt a mezőgaz­dasági dolgozóknak, a sürgős idénymunkák elvégzésében. Helytálltak az M—1-as és az M—3-as autópálya építésére vállalkozó fiúk is, a nyári hónapokban összesen hat szakmunkástanulókat foglal­koztató építőtábor működik. Szét érteni az emberekkel A pórt volamennyi tagjától elvárja politikájá­nak állandó, folyamatos ismertetését, magyará­zatát, indoklásét és védelmét. A kommunisták­nak ez mindennapos természetes kötelezettségük. A párt egész agitációs, közvéleményformáló te­vékenysége is mindenekelőtt erre épül. Hiszen az MSZMP-ben nincsenek külön feladattal megbí­zott „agitátorok"; minden egyes párttag a kör­nyezetében élők politikai gondolkodásának for­málója, a párt politikájának személyes képvise­lője, népszerűsítője. Ismert elve ez pártmunkánknak, mégis szüksé­ges időről időre felidézni, hangsúlyozni. Márcsak azért is, mert a tömegtájékoztatási eszközök so­ha nem látott méretű elterjedésének korszakában óhatatlanul és ismételten felvetődik a kérdés: vajon nem tűnt-e le immár a személyes agitá­ció időszaka, nem vált-e a politikai munkának ez a formája időszerűtlenné? A tapasztalatok elemzése alapján azonban erre a kérdésre egy­értelmű nemmel felelhetünk. Sőt, mint a Politikai Bizottság legutóbbi állásfoglalása is kiemelte: nemhogy csökkenne, de egyenesen növekszik a közvélemény alakításában a személyes meggyő­ződés, a közvetlen élő szó szerepe. A szociológiai elemzések nemcsak hazánkban, de másutt is tanúsítják, hogy a tömegkommuni­káció információinak, érveinek be- és elfogadá­sában a különböző kis közösségekben kulcssze­repet játszanak a tekintéllyel rendelkező embe­rek,, az úgynevezett véleményirányítók. Létfontos­ságú politikai érdekünk —, s ennek érvényesítése nem kis részben a helyi pártszervezeteken mú­lik —, hogy lehetőleg minden 'közösségben a pórt tagjai, a kommunisták töltsék be a véleményirá­nyító szerepét, vagyis az ő szavuk legyen a mérvadó. Ehhez minden alapfeltétel adott. A párt tagjai áitaiában olyan emberek, akik munkájukkal, ma­gatartásukkal tekintélyt szereztek maguknak kör­nyezetükben. Mar a tagfelvételkor érvényesül az a törekvés, hogy a párt soraiba olyanok kerül­jenek, akik politizáló emberek, akik a .különhöző tömegszervezetekben, társadalmi mozgalmakban tanújeiét adták a politikai kérdések iránti ér deklődésüknek, a párt politikája iránti elkötele­zettségüknek. Erre az alapra építve kell a párt- szervezeteknek tudatosan erősíteniük tagjaik agi­tációs, politizáló-készségét és képességét. Ennek az agitációnak a közvetlen formája, ke­rete a környezettel folytatott mindennapos véle­ménycsere. Hiszen nem vadidegen, ismeretlen emberekhez kell elmenni agitálni, hanem a mun­kahelyi, szomszédsági, rokonsági környezetben, az ország és a világ dolgait meghényva-vetve kell képviselni és ismertetni a párt álláspontját. Éppen ezért az agitáció semmiképpen sem „egy­irányú utca”, amelyben csak egyetlen irányban haladnak az érvek és a vélemények. Nem az a cél, hogy csak a párttag szava hallatsszák, a pártonkívüliek pedig legfeljebb kérdéseiket te­gyék fel. A személyes meggyőzés éppen ebben különbözik az újságcikktől, a pártnapi, illetve rádiós, vagy televíziós előadástól, avagy a fó- rümjellegű műsoroktól is. Párbeszéd ez, amely­ben minden oldalról hangzanak .élemények, s felszínre kerülnek az eltérő gondolatok is. Természetesen nem titkoljuk: azt szeretnénk, arra törekszünk, hogy ebben a kölcsönös véle­ménycserében a párttagok szava legyen a meg­győző, oz ő érveik találjanak elfogadásra,- a közvélemény az általuk elmondottak jegyében formálódjék minden kérdésben. S ez el is érhe­tő, ha a pártszervezetek céltudatosan foglalkoz­nak vele, más szóval gondot fordítanak az agi­táció elmélyült, átgondolt irányítására. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a párt­tagok mindenütt kellően felkészültek és tájéko­zottak legyenek. Az általános felkészültséget, az összefüggések ismeretét elsősorban a politikai oktatás, a propagandamt/nka adhatja meg szá­mukra. Ha a foglalkozásokon nem elvont tété-; lekkel ismerkednek a résztvevők, hanem élő esz­mékkel, ha az elmélet állandóan szembesül a gyakorlattal, akkor a propaganda képes felvér­tezni a párttagokat az események megértéséhez, áttekintéséhez szükséges tudással és látásmód­dal. i Ennek azonban párosulnia kel! a párttagok „naprakész" informálásával is. Hiszen érvelésük csak akkor lehet meggvőző, ha ismerik a politi­kai elhatározások mögött meghúzódó konkrét tényeket és összefüggéseket, a döntések indíté­kait. Az alapszervezeti vezetőségek mindinkább megkapják ezt az információt, de ezt szükséqes tovább is adni, hasznosítva erre a taggyűléseket, a pártcsoportokat, a politikai vitaköröket és a pórtélét más fórumait. A feladat azonban nem szűkíthető csak a párttagság felkészítésére. Többről van szó: ma­gában a párttagságban is meg kell teremteni előzetesen az egyetértést ahhoz, hogy a közvé­lemény formálásában meggyőződéssel és ered­ményesen tudjon részt venni. A pártfegyelem nyilvánvalóan kötelez —, de az igazi fegyelme­zettség alapja is csak a meggyőzés lehet. Már pedig azzal mindig számolni kell, hogy a kü­lönböző konkrét döntések eltérő módon érinthe­tik az egyes párttagok közvetlen napi érdekeit — nemcsak előnyösen, de adott esetben hátra; nyosan is. Ilyen esetben különösen szükséges, hogy a pártszervezetben kellő időt és energiát szenteljenek az intézkedést, vagy elhatározást kiváltó okok és a belőle származó hatások meg­értetésére, tisztázására. A meggyőződésből fakadó — és természetesen a tettek aranyfedezetére támaszkodó — meggyő­ző szó a jövőben is a legfontosabb eszköze lesz a pártpolitika elfogadtatásának, a politikai köz­vélemény és közhangulat formálásának. Ez adja meg a személyes szóbeli agitáció rangját, súlyát a pártmunka egészén belül. Gy. L. Beton­keverők Naponta 18—20 köbméter betont kevernek.meg és szál­lítanak el a Közép-zagyvai Vízgazdálkodási és Talajvédel­mi Tácsuiat pásztói telepéről, melyet a különböző csatorna- rendszerek. ivóvíz- és szenny­vízelvezetők építésénél hasz­náltak fel. Az előregyártott építőanyag a helyszíni mun­kálatokat könnyíti. — kj — A Banska Bt/slrica-i kerületben Látogatás barátainknál agyományos, régi idők­re visszanyúló, őszinte barátság alakult ki a közép-szlovákiai Banska Byst- rica-i kerület és Nógrád me­gye között. Rendszeresek a találkozók, kicseréljük ta­pasztalatainkat, élményeinket. A közelmúltban látogatásra hívta meg a Hazafias Nép­front Nógrád megyei bizott­ság küldöttségét az ottani Nemzeti Front. ' A megyei népfront-delegáció tagja­ként vettem részt ezen a láto­gatáson. Megérkezésünkkor már a határon vártak és kö­szöntöttek a kerület, a járás vezetői, majd Besztercebá­nyán a Nemzeti Front szék­házában a kerület vezetői fo­gadták küldöttségünket. Elsőként Jan Marejka a CSSR Nemzeti Front kerüle­ti Bizottságának vezető titká­ra tartott tájékoztatót a vég­zett munkáról. Ezt követően a kerületi székházban tettünk látogatást, amelyet őszinte baráti beszélgetés követett. Barátaink nyíltan szóltak eredményeikről, de nem hall­gatták el gondjaikat sem. Ta­pasztaltuk, hogy a kerület la­kosai szorgalmasan dolgoznak, ily módon készülnek augusz­tus 29., a szlovák nemzeti fel­kelés 35. évfordulójának mél­tó megünneplésére. Ellátogattunk a Povázokej Bystrica-i járásba, ahol ugyancsak találkoztunk a já­rás vezetőivel, a Nemzeti Front képviselőivel, őszinte örömünkre szolgált, hogy megtekinthettük a járás leg­nagyobb üzemét, a mintegy 12 ezer embert foglalkoztató Zá- vodu Gottwaldo üzemet. Is­merkedtünk a színesfémkohá­szattal, a motorkerékpárgyár­ral, a szerszámkészülékeket és a golyóscsapágyakat előál­lító üzemekkel. Szívesen fo­gadtak bennünket a Barátság Termelőszövetkezetben, végig­vezettek a szarvasmarha-tele­pen, ahol évente háromezer­kétszáz litert fejnek'tehenen­ként a legkorszerűbb módsze­rekkel. Megismerkedtünk a régi, hí- rqs, történelmi nevezetessé-• gekben bővelkedő várossal, Zsolnával. Jártuk a várost, néztük a régi házakat, a bolt­íveket, a Csodálatos főteret, miközben barátaink elképze­léseikről, terveikről tájékoz­tattak bennünket. Besztercebányán, a Nemze­ti Front székházában összegez­tük a háromnapos látogatás tapasztalatait. Ügy éreztük, hogy küldöttségünket öröm­mel és szívesen fogadták mindenütt. A három nap — bár nagyon hamar elrepült — lehetőséget adott, hogy átte­kintsük a Nemzeti Front munkájának legfontosabb ta­pasztalatait. Számunkra külö­nösen hasznos volt, hogy ta­nulmányozhattuk a társadal­mi munka szervezésének mód­szereit, á kerületi szervek együttműködését, az össze­hangolt jó munkát. ■ végezetül arról is szólni szeretnénk, hogy itthon minél többet kívánunk megvalósítani a szerzett, jó ta­pasztalatokból. Meggyőződé­sünk, hogy küldöttségünk lá­togatása testvérmegyénkben hozzájárul a két mozgalom, a két megye lakosságának őszinte baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez. Tóth Endréné népfronttitkár Szécsény NÓGRÁD — 1979. július 5., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents