Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

Válogatott negyvennyolc, vagy mégsem?! Szlovák nemzetiségi olvasótábor Esztergomban Ha az esztergomi Várhegy rondelláidnak kőpárkányáról aláteklntünk — a Duna túl­oldalán —, már a csehszlo­vákiai Sturovo (Párkány) vá­rosának új lakónegyedét lát­hattuk. Aki azonban szlovák nyel­vet akar hallani, annak nem kell feltétlenül útlevelet vál­tania. A szomszédos Komá­rom megyében — akárcsak •Nógrádban —, szép számmal élnek szlovák nemzetiségi la­kosok. Nem véletlen, hogy a két megye tanácsának műve­lődési osztálya; valamint a két megyei könyvtár vezetői közösen szervezték a ..szlo­vák nemzetiségi olvasótá­bor”^. melyet az előzetes megállapodás értelmében évente rendeznek meg, a két megye valamelyikében. Idén — július 2. és 12. kö­pött —, az esztergomi 217. számú Szakmunkásképző In­tézet modem kollégiuma adott otthont a nemzetiségi tábornak. A táborlakók természete­sen — többségükben — ma­guk is szlovák nemzetiségi gyerekek voltak, az általános iskolák szlovák nyelvet tanu­ló felső tagozatosaiból kerül­tek ki, akik az anyanyelv ápolását, gyakorlását, a szó­kincs bővítését, a szlovák irodalom megismerését tűz­ték célul. Mint azt Danis József nem­zetiségi szakfelügyelő, a tá­bor negyvennyolc résztvevő- kot egyikük sem beszéli jéből Nógrád megyét mind- anyanyelvi szinten. Sőt! össze tizennyolc — felsőpeté- A nógrádsápi Simkó Edit nyi, nézsai, nógrádi, nógrád- nagyszülei még szlovákul be- sápi és vanyarei — úttörő szélnek egymás között, de képviselte, jóllehet eredetileg szülei már csak akkor, „ha fele-fele arányban hívták valamit titkolni akarnak meg a gyerekeket. Csak épp előtte”. A Nógrád megyei Nógrád megyéből — noha gyerekek egyöntetűen állítot- huszonkét szlovák nemzetisé- ták, hogy falujukban csak az gi községet tartanak nyilván idősek beszélik a szlovákot, —, nem akadt több jelentke- míg a közép- és fiatal kör­ző.' osztályhoz tartozók — még­Hogyan is akadt volna, ha értik is a nyelvet —, mikor pedagógusok között csak elvétve váltanak egy­sem akadt! A megállapodás két szót szlovákul. Ellenpél- értelmében ugyanis a négy éa is akadt, Salik Katalin ugyanis kiscsoportvezető közül kettő­nek szintén Nógrád megyei pedagógusnak kellett (..il­lett”) volna lennie. Mikor azonban a Nógrád megyei nevelőket kerestük kiderült, hogy csupán Radics József- né. nézsai tanárnő vállalko­zott — igaz ő ráadásul őszin­te lelkesedéssel —, \hogy a nyári szünidőben is gyako­rolja hivatását. Nógrád megye „delegálta” Motyovszki Máriát is. Ezen azonban az idén végzett fia­tal tanítónő lepődött meg legjobban. Hiszen korábban semmiféle kapcsolata nem volt megyénkkel... E cikk­nek nem feladata ezt az el­gondolkodtató tényt köze­lebbről .megvizsgálni, ámbár az is lehet, hogy nem is igé­nyel különösebb magyaráza­tot. Feltétlenül Idekívánkoznak bor vezetője elmondta; mind- ________. _i fíótAim« viszont, 3 kiscsoportvezetok- ezt „táborhoz ülő . játékos ,, . „ lakóhelyén, a Komárom me­gyei Piliscsévén fiatalok kö­zött is a szlovák az érintke­zés nyelve. Ennek- ellenére, mikor a tábor vezetőinek feltettük azt a kérdést, hogy vajon valós Igényekre épül-e a szlovák nyelvoktatás, azt'-válaszolták, hogy ez a pedagóguson mú­lik. Alighanem egyet kell érte­nünk ezzel, hiszen a pedagó­gus közvetve a szülőkre is tud hatni, ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nemzetisé­gi nyelvet oktató pedagógu­sok feladata — légyen az tanóra vagy nyelvi tábor —, jóval több mint egysizerű nyelvoktatás. Az esztergomi nemzetiségi olvasótábor jelentősége épp abban áll, hogy résztvevői ebből a többletből is elsajá­títhatnak valamit. p. k. Tan terv-előkészítők után A salgótarjáni Jurij Gaga­rin Általános Iskolában javá­ban folyik a nyári festési munka — ezért is sikerült bent találni az ügyeleti na­pon kívül is az igazgatót, Závorszky Istvánt és helyet­tesét, Schultz Lászlónét. A hónap első hetében befejezett tanterv-előkészítő tanfolya­mokról érdeklődöm, melyek­nek egy része itt kapott he­lyet az iskolában. Két dolog érdekel különösen: milyen­nek tartották a nevelők ezek minőségét és azok voltak-e ott, akik valóban tanítani kóláról. Vitték a dokumentu­mokat, gyakorlati oldalról, a tapasztalatok elmondásával közelítették meg az új fel­adatokat. — A salgótarjániaknak még könnyebb volt — de a vidéki pedagógusok közül jó néhányan bizony joggal zú­golódtak, hogy az amúgy is hosszúra nyúlt tanév után naponta buszozni, vonatozni kell, utána meg jön a tábo­rozás (a kis tantestületekben több feladat jut egy-egy em­berre. ..). — Jónak tart iák-e Dr. Boros Sándomé, a me­gyei pedagógus-továbbképző kabinet vezetője hasonló in­dokokat hoz fel a június 25- július 5. közötti időpontra. — Hogy elegendő helyszínt,’ megfelelő körülményeket, ét­keztetést tudjunk biztosítani,’ a 3—4—5 napos kurzusokat 11 napra szét kellett húzni — több, mint 1100 általános iskolai nevelő felkészítése folyt. Ha fáradtan is ültek; le, az új tanév előtti napok­ban lesz módjuk átnézni jegyzeteiket, végiggondolni, mit hogyan fognak csinálni: fogják a szeptemberben kéz- ]^ b nyul £ k " Már aki lelkiismeretes! — A közelmúltban befeje­dődő új tanévben az adott tárgyat, az új tanterv alap­ján. A válasz első pillanatban kissé meglepő. — Mi csak 23 főt küldtünk előkészítő tanfolyamra az 50 fős tantestületből — utólag meg is bántuk egy kicsit... — Hogyhogy? — A 23 nevelő közül 12 alsóban tanít — ősztől tízen Závorsizky István szerint a ződött kurzusok tapasztalata- nyár végi rosszabb lett volna it hogyan tudná summázni? ezt meg is indokolja. — Igaz, nagyon évünk volt, sok újjal kellett ismerkedni, csak június 20- án zártuk az évet, három nap maradt a tanévzáróra felké­szülni, bizonyítványokat megírni stb. Fáradtak voltak a pedagógusok. De mégsem volt rossz a hangulat ■— az első-második osztályt taníta- előadók igyekeztek frissebbé, nak. ketten az új anyanyelvi színesebbé tenni a programo- tárgyat. A felső tagozatról is kát egy-egy múzeumlátoga- szigorúan csak azokat jelöl- tás, vártúra beiktatásával. A tűk továbbképzésre, akik be- nyár végi tanfolyamok sikerét lépő új tárgyat fognak tani- kétségesnek: érzem — gya- J tani. Ez egyrészt azért okoz- korlatilag augusztus 27-én hat gondot, mert ha helyet- „vesszük fel a munkát”, meg tesítésre kerül sor, kevésbé kell tartani a tantestületi év- tájékozott pedagógus végzi, nyitót, egy-egy napos tanév- másrészt meg ki tudja, jövő- előkészítőt szakonként, ami re is lesz-e ilyen jó színvo- felsőben így két nap minden nalú például a magyar, az pedagógusnak... Van, ahol , alsós; a többségéről jókat tnár télen elkezdik a tanfo- Bizonyára ellőttek páran A pedagógusok döntő hí_ többsége komolyan vette, ki akarta használni ezt a felké­szülési lehetőséget, örültek annak, hogy a kísérletben résztvevőktől, az első évben tanítóktól a gyakorlati mun­kához kaphattak tanácsot.' Voltak olyanok, akik ha va­lamilyen komoly ok miatt nem tudtak részt venni a a előadásokon, megszervezték a „pótlását”, pótló konzultá­ciókat javasoltak. Sokan hiá­nyoztak a testnevelésről és a menet közben is el-elmaradtak. Az a vélemé­nyem, hogy legtöbbször azok tartják alacsony színvonalú­nak a tanfolyamokat, akik a tájára sem jönnek, vagy csak ritkán... — Lehet azért más oka isi mondtak a kollégák. Itt vol- lyamokat, széthúzva megy a tak például az ABC-s könyv szünetekben, Ha nehéz is, a szerzői, többen jöttek az egri nyár elejei forma a legjobb Ho Sí Minh Tanárképző Főis- szerintem. formában igyekeztek megva­lósítani. A tábor programja erre valóban minden lehető­séget megadott. Csak néhány kiragadott cím a tíznapos képzés foglalkozásaiból! kel és a gyerekekkel folyta­tott beszélgetések során fel­vetődött problémák. Mint az a pedagógusok tar pasztalataiból kitűnt, a tábor céljának „hivatalos” defini­A magyarországi szlovákok cióján túl, a mégoly játékos, intenzív képzést, más ténye­zők is szükségessé tették. Vitathatatlan ugyanis, hogy a szlovákság nyelve az utób­bi negyven évben nemhogy gazdagodott volna, de seké- lyesedett. S ezt a folyamatot önmagától nemzetiségi politi néprajzáról Tóth Emelie, a szlovák szövetség munkatár­sa tartott előadást, a szlovák gyermekirodalmat Szabó Gyula, a Nemzetiségi Tan- könyvkiadó igazgatója ismer­tette. de a foglalkozások ge­rincét daltanulás, vetélkedők, játékok jelentették, négy kis- kánk sem képes megállítani. csoportban — Kelecz József- né. Kunstár Béla, Motyovszki Mária ée Radics Józsefné — tanárok irányításával. A foglalkozások sokszínű­ségéről és magáról a tábor­ról még sok szépet és jót el lehetne mondani, de ha kicsit is önkritikusak akarunk len­ni. akkor szólnunk kell arról is. ami üröm az örömben. Nevezetesen arról, hogy atá­legfeljebb fékezheti. Ehhez mindenekeJőtt az szükséges, hogy a nemzetiségiek is „szívügyüknek” tekintsék anyanyelvűket! Ez azonban korántsincs így. Bizonyítja az is, hogy bár a táborba — a szlovák nemzeti községekből —, a szlovák nyelvet tanulók leg­jobbjai jöttek el. néhány ki­vételtől eltekintve a szlová­Festett kazettás templomok az Ormánságban Helyreállították a festett kazettás körösi református templomot, az Ormánság egyik legszebb egyházi mű­emlékét. Restaurálása 1971- ben kezdődött, s a gondos münka eredményeként kívül­díszítették a mennyezeti ka­zettákat, valamint a karzat, a lépcsőfel járat, a szószék és a padok mellvédjét. A mennye­zetet borító kazetták érdekes­sége, hogy hincs közöttük két egyforma és színképüket belül újjászületett a XVIII. tekintve sakktáblaszerűen he- századi épület. Visszanyerte lyezkednek el. eredeti alakját a torony, s megjelölték a hajdani kapu és ablak helyét. A legnagyobb munka a százhúsz festett kazetta resta­urálása és konzerválása volt Ezt Budapesten végezték el a szakemberek. 1793-ban, illet­ve 1834-ben virágmotívumok­kal és geometrikus ábrákkal Az Ormánság híres egyházi műemlékeinek megmentésére, helyreállítására évek óta mil­liókat áldoz a Baranya me­gyei Tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség. A nemeskei templom belső dí­szei sajnos elpusztultak a né­hány évvel ezelőtti hozzá nem értő tatarozás közbein, de Adorjás, Drávaiványl, Ké­mes, Kórós és Kovácshida re­formátus templomai —, ha az idő viszontagságaitól meg­viselten is — még őrzik a népi fafaragók és fafestők megkapóan szép alkotásait A kis dél-baranyai temp­lomok a XVIII. század vé­gén, illetve a XIX. század elején épültek, s fafelületüket művészi tehetségű asztalos- mesterek faragták és festet­ték. A festett kazettás or­mánsági templomok értékes emlékei a reneszánsz népi to­vábbélésének, az úgynevezett virágos reneszánsznak. L Z. olyanok is, akiknek! nem volt múlhatatlanul szükségest nyugdíjba. gyermekgondo­zási szabadságra készülők, akik nem tanítják ősztől az új tantervvel belépő tárgyat.' Mondván: nem árt. .'J — Valóban, találkozunk időnként azzal a szemlélettel,1 hogy kényelmességből — nem kell átgondolni, kire mi­lyen tárgynál, melyik osz­tálynál számítanak — szinte senki sem marad ki a to­vábbképzésből. De nem ez a gyakoribb az ilyen esetekben, hanem az, hogy „tartalékot” igyekszenek! küldeni, emiatt kémek fel olyanokat is a részvételre, akik csak később tanítanak az új tanterv sze­rint. Búcsúzóul még egy rövid kérdés: — Van-e nyári szü­net a kabinetben? — Csaknem elkészült a kö­vetkező évi továbbképzési terv, folyamatosan a 30—30 napot kiveszik a munkatár­sak. És már itt is lesznek a tanév-előkészítők ... G. K. M. *»* V %» »1» *'• »*♦ «’* y «*♦ «C * ♦*« v*» *1* «’• ♦*» ♦'« *'< e’» '*♦ »’♦ ♦’» ♦*» ♦*» #** ♦** »'♦ **♦ «j* »1* *1* *2* í T. PATAKI LÁSZLÓ elindulsz a rallyen Ha A ki először merészkedik autóversenyre, túraver­senyre, rallira, reliire — így is, úgy is mondják — kezdetben úgy mozog a sok beavatott között, mint elefánt a porcelánboltban. Legkifize- tőbb, s ez kelti a legkisebb feltűnést is egyben, először kí­sérőként részt venni egy ilyen versenyen. Az autós zöldfülű messziről megismerhető, nincs rendben semmi körülötte. Kész leégés. A kísérő kezdő­ként Is könnyebb helyzetben van, „megjátszhatja magát”. De azért vigyázni kell kísé­rőként is. Felhív a nagymenő, aki egy nagycsomó túraversenyt haj­tott már végig és kocsija is van megfelelő. A kocsi „be van lőve”, spéci szerelők, ha­verok babusgatják, beállíta­nak rajta mindent, amit egy­általán be lehet még állítani, szinkronba hoznak mindent, ami még egyáltalán szinkron­ba hozható azon kívül, hogy a kocsi valamiféle összhang nélkül elindulni sem tudna. Mondom, felhív a nagyme­nő, akit eddig hírből ismertél, és ezért egy kis elfogódottsá­got érzel de semmi mást egyébként. Felhív és azt mond­ja, szerényen, öntudatosan: Hallottam valakitől, hogy ér­dekel a legközelebbi verseny... Nekem most kapóra jönne egy jó kísérő...” Ennyi. Nincs mit mondani tovább. A részletek menet közben úgyis kiderülnek. Mit kell tudni egy ilyen verseny­ről? Kezdetben úgyszólván a semmi is elég. Menet közben minden világossá válik, „szá­zas tempó, bal kettő bele a közepébe”, de azért óvatosan, mert a menő sem azért megy a versenyre, hogy feltétlenül kitörje a nyakát. A ilyesmi egyébként is ritka. Nincs rendszeresítve a túraverse­nyeken, de a gyorsasági — ami külön cirkusz — sem sze­di az áldozatokat. A rallye előtt egész csomó ellenőrizetlen szöveg szól arról, hogy nincsenek nagy dí­jak, nem lesz nagy hajtás, nem jön el X,, mert pitinek találja az egészet, nem kell hajtani, mert igazán „gyilkos” tempót, óránként hatvanat ír­tak ki a szervezők, keresve sem találsz ennél kényelme­sebb rallyet, Itt csak kezdők indulhatnak csupa maszek ma­zsola, link ez az egész, de nincs mit tenni, ilyenkor még — vagy ilyenkor már — nin­csenek nagy versenyek, csak azért indul el a mezőny, mert nincs jobb dolga. Eltévedni sem lehet, nyerni igen, de nem érdemes, jó kis marhaság az egész egye meg a fene, azért elmegyünk, mert a klub is így akarja ő fizeti a cehhet, az egészet, úgy, ahogy vala­melyik idegenforgalmi fő- atyus agyából kipattant: „Kap­csoljuk össze ezt a versenyt valami IBUSZ idegenforgalmi találmánnyal, mondjuk egy új kemping avatásával”, ilyesmi. Ezért aztán oda a lelkese­dés, ami manapság egyébként sem divat. Fel a fapofával, csak mellékesen kell készülőd­ni, megjelenni, és elindulni is persze. De azért a starthely­re, ahonnan csak hajnalban indul az első kocsi, mindenki időre töri magát. A kezdő ki­sérő, aki eddig csak hivatal­ból kocsizott néhány százezer kilométert és alapjában rom­latlan gyalogos, jó, ha már az elején, a rajthelyre érkezve igyekszik megőrizni tárgyila­gosságát, különben menthetet­lenül belép — potenciálisan persze — az autósok világá­ba, ahonnan nincs menekvés. Az éjszakai szállás mellett ki­jelölt starthelyen sorakoznak a kis és nagy márkák, az öt­százasok, nyolcötvenesek, ezre­sek és a még nagyobbak. Ám igazi nagy kocsikat, protokoll- autókat itt hiába is keresnél. Ez a „verekedők” kategóriája, ötszáztól ezerig, vagy egy ki­csit feljebb. A kezdő kísérő pontosan ezer köbcentivel gyengébb a hétköznapi harc­mezőn, ahonnan érkeztek. Tudta eddig is, de amikor he­behurgyán belép az autósok táborába, egy pillanatra el­fogja a gyámoltalanság, a ló­erőtlenség az inába száll, lélekben megremeg a térde, és azt kérdi sóhajtva magában: „édes egy anyám, mit kere­sek én itt?” » starthely a hotel autó- parkírozója, ahol nagy „civil” kocsik keve­rednek a túrások felfúrt, belül acél csővázzal megerősített, fel- matricázott, dísztárcsával, acél kitámasztólemezekkel, széles gumikkal felszerelt kocsijaik­kal. Az embernek az az ér­zése, hogy a tulajok tulajdon­képpen nem is tehetnek mást, minthogy minden versenyen elindulnak. Minden kanyarban előnyt szerezni, minden ügyes­ségi pályán úgy koncentrálni, mintha az élete függne ettől a kis bábutól, amit elütni tíz rossz pontot jelent. A rallye élettréning is. Az életpályából ezen a helyen ágazik el, a meghatározott irányba és ki­jelölt állomásokon át a célig az autóspálya, ahová mind a harminc vagy negyven ver­senyző kocsiján és kísérőjén kívül elhozta magával vala­mennyi jelvényét, a sikeres élet külső, látható és éppen H NOGRAD - 1979. július 22. vasárnap ezért „villogásra” alkalmas je­leit, eszközeit, cuccait, ame­lyek az önigazoláson túl bevált eszközök az ellenfelek megfé­lemlítésében is. „Kapaszkodj meg a nadrágszíjadban és ne ess orra, ha női bluzimitácio- kat látsz ötvenes dokikon, li­la nyakkendőt, százféle far­mert, két tenyér széles kalóz bőrövet, fényesre glancolt baromi csattal, tarkón össze­érő barkót, öles szakállal, pop­szemüveget, halvány bugyi- szín üveggel, a Váci utca leg­szebb féríiblézereit villámzár­ral, vagy csattal, patenttel, dísszel vagy nagy raíináltan dísztelenül a hajlókon és a kísérőkön — mondja lendüle­tesen a menő. A verseny megkezdődött. Fent a versenyirodán bodo- rított hajú, mindenbe beava­tott lányok matatnak a papí­rok között, jóindulatúan és kicsit leereszkedően tárgyal­nak az asztaluk elé járuló klubtagokkal, és éles szemmel figyelnek valami baklövés után, amit egy óvatlan pil­lanatban elkövetsz, s amin később olyan állati jókat lehet nevetni. Lent a szálló parkíro­zójában megkezdődött a kocsi­átvétel. Sikoltoznak a fékek, bizonyítva, hogy belevaló ve­zetők ülnek a volánnál. „Nincs mese, ez a kocsi, ezt nézd meg, ezt a lendületet figyeld, ez a kocsi már most megnyerte ezt a kis versenyt”. Lazán áll­nak a versenyellenőrök, csak semmi feltűnés, visszafogottan intenek a következő hajtónak, „jöhetsz öregem, most mu­tasd meg, mit tud a traga­csod”. És úgy tesznek, mintha nem lenne fontos az egész. Pe­dig kiesni is lehet, már az elején. A bizonytalan kocsikat ki- szuperálják. A tulaj férfiasán rándít egyet a vállán: „nem engedtek át”. És visszamar­kolja a versenyiratokat. Este a szálló éttermében csupa nagyvonalú, lezser versenyző­vel vagy körülvéve, senki sem beszél arról, mi lesz reggel, milyen a pálya, most a va­csora az érdekes, vagy az sem, egyszerűen itt ülünk és unottan nézelődünk, de nem sokáig. A „rajtszámok” sorra eltünedeznek, nem mondja senki, mégis tudja mindenki, hogy a szobáikban az utat magolják, a papírra rögzített „itinert”, az útitársat tanul­mányozzák, képzeletben végig- száguldanak a túraútvona­lon. „Itt elágazik az út, ez a tábla nekünk jó, ezen tovább kell hajtani itt jobbra vá­gunk, itt egy visszakanyarodás lesz, de nem szabad elkever­ni, az első időellenőrző ezen a ponton van, az állomások szá­ma. ..” A menő még több pa­pírt tereget az asztalra és folytatja. „Ettentől ettenig, ennyi meg ennyi kilométer, ami időben ugye annyi mint... Itt száz méter difi van amikor először végigsétáltunk a tere­pen, ezt rosszul vettük fel... Most nézzük az ügyeségi pá­lyát! Én hajtok, te ne csinálj semmit, főként ne kritizálj, mert akkor lőttek az egész­nek, ki nem állhatom, a nya- vaja .törje ki, itt arról van szó, hogy... Az ügyességin az első baba az enyém, az én oldalamon áll, aztán végig értelemszerűen, balra széles kanyar, garázs, utána vissza­kapcsolás hátramenetbe, és farral be a másik garázsba. Onnan kijövök előre, kicsit balra, akkor a baba a tied, a te oldaladra kerül, kanyar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents