Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

Planicka hetvenöt éves Autósport Kitűnő versenygépek a Mátrában Az Egri Volán szakosztálya, 1979. július 22-én, ma délelőtt 10 órakor, a Parádsasvár —Galyatető közötti 24-es műút 5,4 kilométe­res szakaszán rendezi meg az országos he­gyi bajnokság III. futamát. A rajthoz álló magyar versenyzők között találjuk Balatoni Mihályt, Cserkuti Józsefet, Tóth Jánost és Kiss Dezsőt is. De nemcsak hazai versenyzők vannak szép számmal a mintegy száztagú mezőnyben, hat ország kitűnő versenyzői is. Többek között a román Ciuta Dumitru Dá­ciával. Max Zottler Ausztriából Alfa Rómeó­val, Gerhardt Obeltschnik BMW Alpinevel szintén Ausztriából, Marian Rajnoha Cseh­szlovákiából, Reinhold Gruber az NSZK-ból Behnke Cr. típusú kocsival, Ulle Melkus, az NDK-ból Roma Esterrel, míg a svéd Lars Svennson a Forma I-ről jól ismert Brabham BT 41 típusú kocsival indul a Forma III. ka­tegóriájában. A Forma Il-ben az ugyancsak kitűnő MARCH márkával áll a start elé az osztrák Herbert Jerich. Az óriási érdeklődés miatt már vasárnap a kora reggeli órákban lezárják az érintett útszakaszt Jó idő ese­tén a rendezők mintegy harmincezer nézőre számítanak. Egyben felhívják a figyelmüket, hogy csak a nézők számára kijelölt helyen tartózkodjanak, a biztonság érdekében. Nóg­rádi autóversenyző is rajthoz áll a rangos versenyen: 54-es rajtszámmal a kisterenyei Gárdonyi Balázs VÁZ 2101 típusú kocsival az Egri Volán színeit képviseli. Z. J. MHSZ-élet Előtérben a lövés* tömeg- és versenysport Gáborral, a balassagyarmati járás MBSÍ-titkárával Beszélgetés Végit — Az MHSZ vezetői azt vallják, hogy a lövész tömeg­es versenysport-tevékenység­nek fontos honvédelmi sze­repe van. Miért jelentős ez? — kérdeztük Végh Gábortól, az MHSZ járási titkárától. — A néphadseregnek olyan fiatalokra van szüksége, akik kellő lövészeti jártassággal rendelkeznek — válaszol. — Mire gondol? — Az alapismeretek okta­tására, elsajátítására, me­lyet szervezeteinknek kell megoldani a katonai előkép­zés keretében. — Miből áll ez? — A célzási ismeretek, lő- elméleti alapok és alapvető fegyverfogások elméleti és gyakorlati elsajátításából. — Milyen módon történik az oktatás? — A honvédelmi törvény alapján végezzük a sorköte­lesek képzését, de sorolhat­nám a járási vezetőség és a lövészklubjaink által szerve­zett tömeges, vagy az Ifjú Gárdával szervezett közös versenyeinket, az iskolai hon­védelmi napokat. — Kik segítenek ebben a munkában? Községeinkben már kiala­kult a lövészettel önként és egyre nagyobb tudatosság­gal foglalkozó aktívahálózat. Ók azok elsősorban, akik mozgósítanak és minőséget visznek a munkába. Régi ak­tíváink a tanárok, a tartalé­kos tisztek, ifjúsági vezetők — sorolja. — Mit tesz a tömegesíté­sért a járási vezetőség? — A versenyeinket igye­keztünk minél több résztve­vővel megtartani és prog­ramjainkban arra törek­szünk, hogy minél több ver­senyzési lehetőséget biztosít­sunk a különböző korosztá­lyoknak. — Ezen kívül? — Van bőven tennivalónk ezen túl is — kapom a vá­laszt — A lövészklubok ki­építése, a személyi, techni­kai működési feltételek elő­írás szerinti biztosítása is a mi feladatunk. — Mi tartozik a lövészklu­bok tennivalói közé? — A lövészklubok tevé­kenységüket a működési sza­bályzatban megfogalmazott jogi keretek között és meg­határozott szervezeti felépí­tésben folytatják. Ez megkö­veteli a hozzáértő vezetést. Minden klubnál szükség van kellő felkészültséggel és lö­vészvezetői vizsgával ren­delkező személyekre. Az életre, testi épségre veszé­lyes fegyverek és lőszerek kezelése szigorú előirások alap­ján történik. — Miként végzik a lövé­szetvezetők felkészítését? — Segítségül hívjuk a tech­nikát, oktatófilmet vetítünk, a konkrét szakmai kérdések megtárgyalásához pedig ta­nácsadó testületünk nagyon lelkes és felkészült tagjai adnak segítséget Szamosi Sándorral az élen. Az oktató­film bemutatja a különböző lőfegyverek kezelését, a he­lyes célzást, a lőhelyzet fel­vételeinek elemeit, a lövés leadásának mozzanatait. Tá­jékoztat többek között az általános és minden sze­mélyre vonatkozó kötelező érvényű szabályokról, a lö­vészetvezetők és versenyzők külön kötelezettségeiről. Az MHSZ balassagyarmati járási vezetősége a szécsényi körzet MHSZ-klubjainak és a szervezésre kerülő újabb lövészklubok vezetőinek fel­készítését idén is eredmé­nyesen végrehajtotta. A kö­telező feladatok megismeré­se során sok hasznos infor­mációt kaptak a jelenlevők. A járási szerv vezetői el­mondták részükre, hogy mit kell tenni a lőterek minősíté­sével, a lövészetek meg­szervezésével, levezetésével és befejezésével kapcsolato­san. Egyébként minden év­ben megszervezzük a felké­szítést és a működési igazol­ványokat az elért eredmé­nyek alapján érvényesítjük. A közelmúltban Szécsényben negyvenhármán tettek vizs­gát. A felkészítést követő tesz- tes vizsga azt igazolta, hogy az elméleti feladatokat a jelenlevők megértették. A gyakorlati vizsga pedig a so­ron következő Honvédelmi Kupa lövészverseny, össze­tett honvédelmi verseny, út­törő- és Ifjú Gárda-lövészver- seny és a különböző évfordu­lókhoz és egyéb események­hez kapcsolódó lóversenyek szervezése és eredményes végrehajtása lesz. Az „osz­tályzatot” pedig az alapján kapják a lövészklubok ve­zetői, hogy milyen fegyelme­zettek, tömegesek és nem utolsósorban eredményesek lesznek a községi, körzeti és járási versenyeink — mond­ta befejezésül Végh Gábor. Rácz András Hírek az SIC ökölvívóiról Június 28. és július 1. kö­zött bonyolították le Egerben a „Bornemissza” országos ki­emelt ökölvívó-emlékversenyt. Az STC sportolói szép sikert értek el. Gáspár Mihály és Oláh István — szerencsétlen sorsolás miatt — ugyan az első fordulóban kiesett, de Hranek Sándor és különösen Révay György I. helyezése mindent kárpátolt. Révay a váltósúlyban a válogatott ke­rettag Hassa (KSI), valamint Erdélyi (Ű. Dózsa) legyőzésé­vel jutott a döntőbe. Itt Turu (Törökszentmiklós) volt az el­lenfele és nagyon okos, tak­tikus öklözéssel sikerült győz­nie Révaynak. Hranek Sándor nagyváltósúlyban Markó (212. DSK), Hódossy (ÉVIG), vala­mint Szalay (Ű. Dózsa) ellen aratott győzelmeket és jutott a döntőbe. Tanos (ÉVIG) el­leni győzelme aztán a végső győzelmet jelentette számára. * Tíz sportegyesület 75 ver­senyzője vett részt Hatvan város bajnokságán július 13. és 15. között. A kitűnően meg­rendezett versenyen az STC négy öklözővei képviseltette magát, akik igen szép ered­ményeket értek el. Légsúly­ban a két év után visszatért Botos János első helyezett lett, ellenfele a döntőben az I. me­netben döntő fölény miatt fel­adta. Pehelysúlyban Horváth Sán­dor harmadik helyezett lett. A felnőttek mellett a serdü­lők is kitűnően szerepeltek. Botos Ferenc, a családi hír­névnek megfelelően könnyű­súlyban első helyezett lett, míg nagyváltósúlyban Hranek Gábor második helyezést ért el. * Farkas Sándor és Hranek Sándor ifjúsági válogatottke- ret-tagok július 16-tól edzőtá­borban készülnek fel a Jam- bolban (Mongólia) megrende­zésre kerülő IBV-re. * Botos Tibor olimpiai válo- gatottkeret-tag a szabadság­hegyi edzőtáborozás után jú­lius 18-tól a nemzetközi Ba- laton-bajnokságon vesz részt. Augusztus 2-től Botos András­sal együtt a szegedi nemzet­közi Fesztivál Kupán szere­pelnek. Szokács András Az IBV-re készülő Kuris Judit tíznapos edzőtáborban Tatán készül Torda és Sza­badkai társaságában az elkö­vetkező hetek versenyeire. Szécsényben ugyancsak tíz­napos táborozáson vesz részt az Sí. 25 fős atlétacsoportja. ☆ ötven egyesületnek küld­ték el a napokban a 12. Le- bo DIB. versenykiírását, me­lyet az idén augusztus 4-én rendeznek Balassagyarmaton. ☆ Az elmúlt hét végén rende­zett Goldoványi-emlékver- seny és a BKV Előre viada­lán részt vettek a balassa­gyarmati atléták is az aláb­bi eredményekkel: Férfi 100 méter: Komoróczy Zsolt 11,6, 1500 m: Jándék József 4:11,6. Női 100 m: Reiter Rita 12,5, Ó NÖGRÁD — 1979. július 22. vasárnap Frantisek Planicka, a cseh­szlovákok legendás hírű ka­pusa június 2-án ünnepelte 75. születésnapját. 1923-ban került a patinás múltú Sla- viához, melynek kapuját ti­zenhat esztendőn keresztül, megszakítás nélkül védte. Ki­vételes képességeire jellemző­en, alig öt esztendő után — 1928-ban — tagja lett a nemzeti tizenegynek, és 74 al­kalommal öltötte magára a válogatottak címeres mezét. Planicka ma is kitűnő egész­ségnek és fizikai erőnlétnek örvend. Szívesen beszáll az öregfiúk csapatába, Nejedly, Puc, Bicifn és Kopeczky, egy­kori neves játékostársai köré­ben régi napjaira emlékezte­tő, remek vetődéseivel, véd- hetetlennek látszó lövéseket hárít. Mindezen felül, hűsé­ges szurkolóként jelen van klubjának, a Slaviának min­den mérkőzésén. Pályafutásának legemléke­zetesebb mérkőzését: az 1938- as franciaországi világbajnok­ságon, Bordeaux-ban rende­zett nagy fontosságú Brazília —Csehszlovákia találkozót így elevenítette fel: „Régen volt, és nem is szí­vesen emlékszem erre a vég­zetes mérkőzésre. A világsaj­tó akkor a mi válogatottun­kat és a brazilokat tartotta a két legjobb együttesnek. A csatárok hol egyik, hol pedig a másik kaput veszélyeztet­ték pompás támadásaikkal. Ragyogó teljesítményük ámu­latba ejtette a közönséget. Drámai küzdelmet vívtunk! A mérkőzés közvetlenül a befejezés előtt 1—1-re, dön­tetlenre állt. Bosszankodtunk, hogy — akárcsak az olaszor­szági döntőn — a játékvezető megadta Leonidas lesgólját. Tudtam, hogy az utolsó percekben rajtam múlik min­den. Ha sikerül a brazilok bombáit ártalmatlanná ten­nem, ha sikerül a döntetlent megtartanom, a hosszabbítás­ban nyerhetünk; addigra el­múlik a sokk, amit a csapat­ban a lesgól okozott. Egy perc hiányzott a mérkőzésből. Peracia, a brazil balösszekötő nagyszerű labdát kapott, el­húzott védőink mellett, és szempillantás alatt már az ötösvonalon volt. Egy villa­násnyi ideig farkasszemet néztünk egymással, láttam a szemén, hogy habozik, majd hirtelen mozdulattal a lábára vetettem magamat, de ő a rú­gás lendületét már nem tud­ta lefékezni. Karcsontom na­gyot reccsent, de a labdát már a másik kezemben tartottam és a kéztörés fájdalmában reflexszerűen olyan messzire rúgtam ki mint soha máskor, egész pályafutásom alatt. Mi­re a kirúgás földet ért, a já­tékvezető éppen a mérkőzés végét jelezte. A fájdalom bele-belehasí- tott a karomba, de nem szól­tam a többieknek. Biztos vol­tam abban, ha bejelentem sé­rülésemet, ez teljesen összetö­ri őket. Fél órát játszottunk még, azaz kétszer 15 percet. Ezt egy kézzel védtem végig, és még arra is figyelnem kel­lett, hogy lehetőleg ne vegyék észre rajtam, hogy tulajdon­képpen már csak félkarú va­gyok. Nem is tudtam, ho­gyan bírtam ki, de azt tu­dom: szerencsémre egyetlen gólt sem kaptam. Amikor Peracia megtudta, hogy mi történt velem, odajött és könnyes szemmel kérlelt: — Szenyor Planicka, ne ha­ragudjon, nem tehetek róla. A karom szörnyen fájt, de egy pillanatra megfeledkez­tem sérülésemről és megölel­tem: — Tudom. Én vagyok a hibás. Később sokat vitatkoztunk arról, vajon jól tettem-e, hogy kockázatos vetődésem­mel további pályafutásomat áldoztam fel, egy esetleges Bár még majdnem egy esz­tendő választja el a sportvi­lágot az 1980-as moszkvai olimpia kezdetétől, a leendő megnyitó színhelye a Luzs- nyikiban levő Lenin-stadion, máris hamisítatlan olimpiai hangulatot áraszt- Nemcsak azért, mert szombaton már kora reggel megkezdődtek a versenyek — az atléták több számban is a selejtezőket vív­ták —, hanem amiatt is, hogy a Szovjetunió népei VII. nyá­ri spartakiádja rendezői olyan nemzetközi sajtóközpontot lé­tesítettek, ami már most gól miatt. Ma is csak azt mondhatom, akkor azt kellett tennem. Azt követelte tőlem a játék, a csapat érdeke”. Egy biztos: Frantisek Pla­nicka, minden idők egyik leg­jobb kapusa, lelkesedésből és hazaszeretetből jelesre vizs­gázott, és sok fiatal labdarú­gó példaképéül szolgálhat. Somos István megfelel a jövőbeni hatal­mas igénybevételnek. Mint­egy 60 telefonfülke, telexgé­pek sora áll az újságírók ren­delkezésére. A hatalmas sta­dion pilonjai alatt állították fel a tervezők ezt a tudósítói „találkozóhelyet”. A stadion tökéletes lett. Az idők folyamán bizony kissé megkopott létesítmény most már újra ragyog, mintha most avatták volna, pedig annak már jő néhány esztendeje, s 1956-ban az első spartakiád alkalmával versengtek itt sportolók. Nyári bohóságok Atléta: Ki ragasztózhatta be már megint a súlygolyómat?! Cselgáncsbíró: Ejnye, fiúk, mindig ez a fejetlenség... Fotók: Herbst Rudolf Megkezdődött a spartakiád 1500 m: Lukács 5:16.2. 2. nap, férfi 3000 m: aka­dály, Jándék József 9:48,6. Női, 200 m: Reiter Rita 25,4, 800 m: Lukács Gertrud 2:27.0. ☆ A több éves hagyományos DIB labdarúgó kupa idei küz­delmein —, mint már hírül adtuk — három-három cseh­szlovák és magyar csapat vesz részt. Ezek: Nove-Zam- ky, Komarno és Sturovo, il­letve Komárom, Pest és Nóg- rád megye válogatottja. (Az utóbbit a BSE képviseli). A mérkőzések időpontja: jú­lius 24-én, 17 óra, BSE—No­ve-Zamky és július 28-án, 16 órakor BSE—Komarno. Köz­ben július 26-án a BSÉ— Sturovo mérkőzés Romhány- ban kerül lejátszásra, a má­sik kettő Balassagyarmaton. ☆ Ugyancsak DIB kézilabda- tornán vesz részt a BSE ké­zilabdacsapata. Az első for­dulót Csömör, a másodikat a BSE, a harmadikat a helyosz­tó találkozókat Vác rendezi. A gyarmati találkozók jú­lius 28-án az alábbi párosí­tásban lesznek: Solymári ESE —Szilasmenti Csömör SK és Váci Fonó—BSE (délelőtt). BSE—Solymári ESE és Váci Fonó—Solymári ESE (dél­után). Ha a munkálatok jól 1 ha­ladnak, akkor a kézilabda­találkozó egyben pályaavató is lesz a Nádor utcai új bi­tumenes pályán. Ez vonatko­zik az új labdarúgó-öltöző­re is, melyet a nyitásra, (jú­lius 5-re) használatba vehet­nek a sportolók. * Ä közelmúltban körzeti spartakiádot rendeztek a fiataloknak Űrhajómban. A környező községekből érke­ző csapatok különböző lab­dajátékokban mérték össze erejüket, még női labdarúgás­nak is szurkolhattak a né­zők. Mintegy háromnegyed­száz fiatal teljesíthette egyút­tal az Edzett ifjúságért moz­galomban vállalt kötelezett­ségeit is. Balassagyarmat sportéletéből Gertrud

Next

/
Thumbnails
Contents